Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Bányászfalvak KaDiPE5
Bányászfalvak KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Bányászfalvak

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 10:47 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 3:11 pm



Talán... nagyon talán... mégis bíznom kellene másokban is? Nem csak sajátjaimat kergetni, keresni. Új szövetségesekre lelni, talán barátokra. Ne légy hülye Coën! Ők okozták néped vesztét is, s most azon tanakodsz közel engednéd magadhoz őket? Krokodilok közt úszóleckét vennél? S a válasz, talán igen. Talán megérné. Talán...
-...Sajnálom... - felelem dacos hangjára. Megtörtem volna? Ennyi lenne az Ősi vér gyermeke? Nem több leacsanyodott féregnél, ki nyomába sem ér a mennyei vadaknak. Ez, sajnos ez. Kétlábon járó fáklya.
-Nagy levegő... kifúj... fent... van menta... elnyomja a vér... szagot. Vére.. vérehulló fecskefű... ááá... - sziszegem fájdalmasan ajkaim közt, miközben okítom az új orvostan hallgatót. Egyáltalán kell ez nekünk? Könnycsepp gördül végig arcomon, száraz a torkom. Megtámaszkodva a falon arcom az ég felé emelem, hogy megpróbáljak minél több levegőhöz jutni. Leveszem súlyom róla, hogy ki tudja szusszanni magát, s a forgó világban fal legyen új támaszom.
Amint újra rajta támaszkodom, igyekszem vele ritmikusan helyezni lábam. Jobb-bal... jobb-bal... a lépcsőnél megállok egy pillanatra.
-Folyosó végén... balra... - majd megpróbálom megszorítani a vállát.
-Válts... oldalt! - szólok hozzá, s ha megteszi, belebújok a pallosom övébe, majd zsibbadó kezemmel a korláton tolom fentebb magam, ahogy ő is lép. Felérve mind a kettőnknek pihenőre van szüksége, viszont már látni a célt. Azt a bizonyos ajtót. Talán ez adott újabb erőt, hogy tudjak sétálni.
Belépve az ajtón a fiú elesik, magával húzva engem is. Talán az évek és a rutin miatt viszonylag jól esek. Szétdobom lábaim, lábujjhegyeimen megtámaszkodom, míg fejét közrefogva alkarjaimon támaszkodom meg.
-Ugh... Megvagyok... - ezt kimondva elbillentem magam, fegyveremre esve nyögök egyet. Lehunyom szemem, viszonylag hoszabb időre.
-Máris tél van?... szeretem a telet. Tél végén.. szed alov.  Pogan... sot... - nyöszörgöm öntudatlanul, saját nyelvemen.


Mivel Folrandír ismerheti a vivern nyelvet, így egy kis magyarázat:
alov - virág
Pogan - sok
Sot - fehér

#kihívás1



Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 18, 2021 8:18 pm
 
under the moon
Coën & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Bányászfalvak 3138061344  • Szószám; 524 • Zene; Under Giant Trees »
« "live now, worry later"»
Elhúztam a számat és sértetten bámultam a szemem sarkából a bárdra. Éreztem, hogy nem hisz nekem, mikor azt mondtam, hogy majd megvédem, ha ismét támadás érné. Már pedig jelen állapotában csak rám támaszkodhatott. A morgolódása alapján nem hittem, hogy sok cimborával áldhattam meg Isilmë… olyan magányos farkasnak tűnt, akiről régen azt mondták: jobb óvakodni tőle. Azonban már egyedül jártam magam is a világot, magam hoztam döntést arról kit engedek közel magamhoz és kit nem.
– Ugye tudod, hogyha nem jött volna az a sötétség már lenyesték volna a fejedet? – kérdeztem vissza már-már dacos beképzeltséggel a hangomon. Nem szerettem a kritikát, főleg azoktól, akiket éppen próbálok életben tartani. Erősebben szorítottam meg az oldalát, de ez nem segített a súlyán, ami látszólag az enyém többszöröse volt. Arról nem is beszélve, hogy a fémes vérszag egyre elviselhetetlenebbül belefészkelte magát az orromba.
– Akkor sem tudnád összefércelni magad, ha valami csoda folytán nem éreznél fájdalmat. A varázslóbarátod talán hányni fog a vértől párszor, de legalább tökéletesen rálát a sebedre és nem vérzel el. – Oktattam ki olyan stílusban, ami tőlem szokatlan volt. Talán a harc, az izgalom hevessége és persze a rettegés szörnyű keveréke váltotta ki belőlem. Nem tudtam miért, úgy éreztem, meg kell mentem azt a szerencsétlen életét. Végül is harcolt értem… és miattam sérült meg. Ez a helyes Florandír – próbáltam bíztatni magam, hátha akkor nem gondolkodom azon, milyen mély lehet az a seb, s hogy hamarosan az én ujjaimat is bemocskolja egészen a vére.
A hangján hallatszott, hogy mennyire kimerült a harctól, a vérveszteségtől. Azonban nem csak ő lihegett, hanem én magam is… a vékony lábaim már alig bírták a tartani őt is és magamat is. Ezért hát, mielőtt beléptünk volt a kocsma forgatagába, hogy felkeressük a szobáját, muszáj voltam egy fél pillanatnyi pihenőt venni. Mit nem adtam volna fajtám szívós termetéért. Ezúttal még én magam is korholtam magam a gúnynevekkel, amikkel gyerekként illettek az erdőben: Biztos nem egy törpe volt az anyád, Folrandír? Gyerekként üvöltöztem azzal, ki ilyet mondott, sőt fejjel neki rohantam a falnak.
– Nyugalom, tökéletesen ura vagyok a helyzetnek… meg a lépcsőnek is. – Sóhajtottam és megint megszorítottam őt, úgy hogy meg tudjon állni a lábán legalább nekem támaszkodva. Aztán az ujjaim a kilincsre simultak, feltéptem azt, hogy belépjünk a melegbe, ahol a tömeg hangos beszéde egészen elterelte rólunk és a vérző sebről a figyelmet. A lépcsők közel voltak a bejárathoz, de meglehetős lassúsággal tudtam csak haladni. Már egészen elfáradtak az izmaim. Ezért hát nem beszéltem, míg lábaim nehézkesen el nem érték az első lépcsőfokot.
– Isilmë szerelmére! – Nyögtem, ahogy nagy nehezen felhúztam magunkat a második lépcsőre is.– Mondd, hogy közel van a szobád a lépcsőhöz… – Próbáltam levegőért kapni és a nagy lendületben még három fokon feltornáztam magunkat. Nehéz volt, vontatott és fájdalmas, ahogy elértük a tetejét a sornak, a térdeim majdnem megadták magukat. Meg kellett kapaszkodnom az első ajtó kilincsébe.
Megvártam míg megmondja melyik a szobája, aztán egészen addig segítettem tovább. Azonban belépve az ajtón összeestem. A fáradtság miatt előre dőltem, olyan szerencsétlenül, hogy őt, finoman elkapva a kezét, sikerült éppen magamra rántanom. Ettől csak újabb fuldoklás következett.
– Ezt nem hiszem el… – Nyöszörögtem ismét. – Ugye még élsz?



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 09, 2021 6:30 pm



Mi történt ma este? Baj-baj hátán hála a pengefülű kölyöknek. Kivételesen nem én provokáltam a helyieket, hanem ők engem, s mégis, mégis én húzom a rövidebbet.
Hálát adok az égieknek, hogy ekkora túlélő ösztönt és akaratot adtak nekem, hogy átvészeljem valahogy ezt az átokverte éjszakát.
Mikor szóba hozza a pallosom, erősen markolok a markolatra.
-Meglehet nem mással kellene megvívatnod a csatád. - fújom ki a levegőt mérgesen. Mit meg nem enged magának ez a kis... grrr... bár be kell vallanom, az a sötetség jókor jött.
-Hmm... akkor jobban járok, ha már most elvágom a torkom. - hangom élces, dacos. Új varazsló barátomra bízzam az életem, aki miatt így megsínylek egy nyugodt éjszakát. Hogy is van ez akkor? Viszont tény, annyira legyengültem, hogy kénytelen vagyok rá támaszkodni, minden értelemben.
-Még így is... jobb ötletnek tartom... ha magam félcelem össze... - hajtom le fejem ahogy vele lépve próbálok kijutni a sötét pincéből.
-Ide... hallom... hogy nem... bírod... a vér... szagát sem. - magyarázom, majd mint akit agyon vertek, lihegek, hogy elég levegőhöz jutassam tüdőm. Kint az épület falának támaszkodva igyekszem könnyíteni terhén. Latásom kezd homályosodni a faradsagtól es a fajdalom okozta könnyektől.
-Ne... reménykedj! Még... van... lépcső... - lehet hanyagolnom kellene a csipkelődést és a beszédet. Így is alig állok a lábaimon, nem hogy, ha még elengedne. Fránya csavarja ez a világnak, mas fajúra kell tamaszkodnom. Forog a gyomrom magamtól.




Folrandír Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 26, 2021 12:29 pm
 
under the moon
Coën & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Bányászfalvak 3138061344  • Szószám; 451 • Zene; Under Giant Trees »
« "live now, worry later"»
A sötétben várakozva végig futtattam elmém minden apró szegletében, hogy mi történt ma este. Én csak néhány korsó sört akartam magamba dönteni, hogy elfeledjem az elmúlt napokban történt kellemes és kellemetlen eseteket, mielőtt szép lassan visszatérnék El’Alorába. Igen. Vissza kellett mennem, hogy legalább rövid időre tanuljak is valamit… hogy elnyerjem apám büszkeségét, ha ez egyáltalán lehetséges. Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó neki, ha megfeszülök sem tudok elérni arra a pontra, amilyennek ő akar látni. Egyáltalán milyennek akart látni? Olyannak, mint Tin? Akárhogy is, nem tudtam meghazudtolni magam, sem a kíváncsiságom, ami hajtott előre s abban semmi dicsőséges nem volt. Csupán az életet hajszoltam, szeretet kerestem, vágyakat kutattam s mikor nem találtam, akkor nyúltam a korsó sörért megint, elverve minden szem ulronomat minden bizonnyal feleslegesen. Ráadásul úgy festett, hogy a bárdokat is vonzom, bár az előző legalább nem keveredett életveszélybe miattam.
Itt viszont, a sötétben megülő vérszag ijesztő volt. Nem akartam, hogy meghaljon, főleg, hogy már az ágyát is sikerült megszereznem tőle. Meglepett, hogy ölel magához, amikor a törpök közel jártak s az ajtó előtt vitatták meg, ami a pincébe vezetett, hogy merre keressenek minket. Talán elérte a halálfélelem a szerencsétlen párát. Csak akkor húzódtam el, mikor úgy tűnt, hogy tisztulni kezd a levegő odakint és a törpök hangzavara is távolodott.
– Meglehet gyakorolnod kéne azzal a pallossal még. – Jegyeztem meg, talán némi gúnnyal a hangomban, mintha én aztán olyan fene nagy harci tehetséggel lennék megáldva. Jóformán csak trükköket ismertem, amikkel meglehet téveszteni az ellenséget ideig-óráig, ám eddig jóformán csak részeges alakokat fegyvereztem le. – Nyugi, majd az új varázsló barátod megvéd. – Folytattam és mozgolódni kezdtem. – Igen, én. – Tettem hozzá, nem vártam tőle, hogy értse a lényeget, mégis csak vérzi meg minden… mostanra már annyira erős volt a fémes szag, hogy öklendeznem kellett volna, hálát adtam a sorsomnak, hogy egyelőre nem kellett látnom azt.
Kihúztam magam és belé karoltam, hogy tudjam támogatni. Részben miattam sérült meg… de hát azért mégis csak inkább maga miatt, lássuk be. – Majd én összeöltöm inkább… – tettem hozzá, nem mintha sok közöm lett volna eddig véres sebek összeöltésében. – Az állapotodat figyelembe véve így lesz a legjobb. És szívesen. – Magyaráztam, ahogy a sötétben elkezdtem az ajtó felé mozdulni. Ujjaim könnyen találtak a kilincsre, s óvatosan nyitottam ki az ajtót, először csak kilesve. Aztán úgy tűnt, végre tiszta a terep és haladhatunk lassan a ház fala mellett.
– Egy kicsit nehéz vagy… – közöltem. Akkor éreztem csak meg a súlyát, korábban az adrenalin hajtott, menekülnünk kellett. Meg az is lehet, hogy korábban még több erő dolgozott benne is, így nem kellett ennyire rám nehezednie. – Mindjárt ott vagyunk. – Tettem hozzá, ahogy megpillantottam a falnál elfordulva a fogadó bejáratát.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 26, 2021 12:00 am



A fájdalom egyre jobban torzítja a realitás képét. Szívem szerint ordítanék a másikkal, hogy mégis, mi a kénköves disznó herét gondolt akkor, mikor ebbe belerángatott.
Amíg nagy nehezen elsántikáltam, igyekeztem a súlyom meg az ép lábamon tartani, valamint a palloson, de mivel ő diktálta az iramot, kenytelen voltam rá is nehezedni.
-A sérülés, hogy megnyúvadjak. - próbálok minél halkabban beszélni, majd egy nagy levegő után hagyom, hogy íriszeim és pupilláim megváltozzanak. Talán az örökségemmel könnyebben látok ebben a sötétben, hiszen szűk pupilláimnak kevesebb fény is elég. Reménykedem benne, hogy valamilyen szinten kitágulnak és jobban tudok tájékozódni. A sebemet ért megjegyzésre megforgatom szemeim. Válaszolnék, de üldözőink zajosan közelednek, így azonnal magamhoz vonom a törékeny testet. Többször megrándul testem, megremegnek túlfeszített izmaim, de hallgatnom kell. Hallgatnom kell ugyan úgy, mikor a vessző felsértette a nyakam, mikor belefúrodott a hátamba. Mert nem bukhatok le, élnem kell népem maradékáért. Vicsorra húzom szám, idegesen remeg meg széle, orrlyukaim kitágulnak. Ennyire nagy bajt kellene  anyakamba varnom? Felgyújtani egy fogadót, néhány elfajzott törp végett? Nem, le kell nyugodnom. A káromlásra összerezzenő fiút másik kezemmel magamhoz ölelem. Nem tudom miért teszem. Talán csak magam védem. Vagy magam látom benne, arról a borzalmas éjszakáról. Ahogy a másik elkurjantja magát, lazítok tartásomon és a fogásomon is, bár nem engedem el az elfet. Még a végén leverne valamit és fújhatjuk a dolgot.
-Bárd vagyok, nem harcos. Öt egy ellen nem épp a legferebb küzdelem. - sziszegem a választ megkezdett beszélgetésünkbe, majd elengedem a másikat. Igyekszem nem rá nézni, nehogy lebuktassanak esetleges felragyogó szemeim. Ám a mellkasomba hasító fájdalom miatt oda kapom kezeimet és összegörnyedek. Kell pár pillanat, míg újra jobban leszek és a lábamból is távozna a görcs. Mélyeket lélegzem és várok. Nem tehetek mást, ha már gyogyítani sem tud.
-Valahogy... fel kell... áh... jutnunk a szobámba... - nyökögöm igyekezve visszafolytani szenvedésem hangjait. -Ott össze... öltöm magam... - vázolom a tervet, lévén túl sok hasznát nem veszem a másiknak, csupán a feljutásban. Vagy táborozunk az éjszakában valahol.




Folrandír Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 25, 2021 11:57 am
 
under the moon
Coën & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Bányászfalvak 3138061344  • Szószám; 504 • Zene; Under Giant Trees »
« "live now, worry later"»
A sötétben hallottam, ahogy botladozik. Túl éles volt a hallásom, szinte azt is kihallottam, ahogy megkapaszkodik valamibe, így tudtam milyen távolság van közöttünk, míg az ajtót csuktam be magunk után. Ezután fordultam csak felé és értem hozzá. Végig tapogattam a testét, hogy merre lehet a sérülése. Vérszagot éreztem, na meg idefelé jövet az is feltűnt, hogy nem áll éppen biztosan a lábán. Ha nem lettem volna olyan mocskosul kitartó, hát biztosan nem tudom elrángatni ide úgy, hogy annyira rám engedte a súlyát.
– Nem nézlek semminek, egy sérült, vérszagú bárdon kívül. Szóval mihez nem elég mi? – kérdeztem és közben éreztem, a nedves ruha anyagát az ujjaim alatt. Közel lehettem a sebhez, amit korábban elszenvedett a törpöktől. Ezek szerint nagyon hősiesen küzdött, míg én ittasan varázsolni próbáltam. Remek, most még gondoskodhatok is róla az ágyáért cserébe. A sebgyógyítás nem volt éppen az erősségem… és amúgy is jobban izgatott az úrnő ékszereinek miben léte, semmint a betegágy mellett ücsörgés. Azonnal utána mentem volna a dolgoknak, amint a harcias törpök lenyugszanak.
A morgásra elhúztam a számat egy vigyorra, persze ezt ő nem láthatta a vaksötétben, ahogyan énsem láttam a sebet. Biztos voltam benne, hogy gusztustalan és ha fényárban kell majd meglátnom öklendezni kezdek.
– És nem tévedtem a sérült résszel sem – állapítottam meg, de a következő pillanatban megéreztem az ujjait az ajkaimon. Úgy vont magához, hogy nem tudtam volna kiszakadni belőle. Éreztem persze, amint összerándul újra és újra a fájdalomtól.  Nem számított, mert közben a fülemet újra megcsapata a káromkodó törpök zaja. Hangosan káromkodta, magyarázták „elf patkány” meg „hercegnő,” de amint közelebb értek a lépések, elakadt még a lélegzetem is. Mozdulni sem mertem, sőt attól féltem, hogy a heves szívverésem is túl hangos és elég nekik, hogy meghalljanak bennünket.
Éreztem, hogy az egyik ott állhat a lépcső tetejénél. Olyan hangosan hallottam, amint azt kiállja: – Levágnám azokat a hegyes füleit! – Én pedig szinte összerezzentem az engem tartó karok között. Ha valamit nem akartam elképzelni, hát akkor ez az volt.
Talán egy pillanatra elgondolkodott az a lépcsőn álló alak, hogy meg kéne néznie, mi van az ajtó mögött. Ha más nem, hát egy kis ingyen sörért megérte volna. Aztán az egyik társa odakiáltott: – Biztosan a bányák felé menekültek! – A lépések, a hangoskodás pedig szép lassan szűnni kezdett.
Így, ha a bárd engedett elhúzódtam tőle egy kicsit, de azért nem annyira, hogy a közelsége jelentette biztonság megszűnjék létezni, és végre mély levegőt vettem. Kellett, hogy egy kicsit magamhoz térítsen a pince hűvössége… amiben egy pillanattal később már egyenesen remegni kezdtem. Odakint sem volt éppen nagy meleg, de idebent egyenesen fagyos állapotok uralkodtak.
– Ne aggódj, ha még is utánunk jönnének, még van egy-két trükköm. – Suttogtam és közben füleltem, hogy vajon mennyire járhatnak már közel a támadók. – Szóval… most mit csináljak veled és a sebeiddel? Nem vagyok gyógyító.



Coën Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 25, 2021 12:04 am



A sötetség hirtelen ért el minket. Ami viszont tény és való, a lehető legjobbkor, ugyanis, már nem hiszem, hogy lett volna esélyem harítani egy következő sorozatot. Botladozva sántítok belekarolva immár sorstársamba. A feszített tempó hatására önmagamban nem egy káromló mondattal illettem a fehér fürtös fiatal férfiút, de tudtam, nem mukkanhatok meg és nem is lassíthatok, ha élni akarok. Illetve... nem, még nem állok neki gyújtogatni. A hirtelen fény bántotta lángoló tekintetem, de hagytam, hogy húzzon magával a pengefülű. Ajánlom is neki, különben magam csinálnék neki máglyát. A pincéhez érve felvonom a szemöldököm. Ezt nem hiszem el... igyekeztem lebicegni, hogy a másik is leérjen, mielőtt a törpök meglátnak minket. Leerve igyekeztem körbe hordani a tekintetem, hogy ne csapjunk túl nagy zajt, ekkor jött nekem a másik. Sérült lábam miatt elveszítve az egyensúlyom sikerült megkapaszkodnom egy álvanyban.
-Meg, hogy basznák meg...Nem tudom minek nézel, de ettől azért több kell. - sziszegem halkan, makd érzem az érintését a mellkasomon, ahogy közel matat a sebemhez.
-Aucs... - morgom fel, ahogy egyre közelebb ért a fejsze okozta sebhez. Ahogy hallom közeledni őket, a kezem az elf szájára tapasztom, magamhoz vonom és lecsúszom, hogy takarásban legyünk. Minden mozdulatomra belehasít a fájdalom a mellkasomba ahogy a kezem használom.
-Ha most megnyikkansz lebukunk. - duruzsolom a fülébe és feszülten várok, történik e kint valami.




Folrandír Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 5:28 pm
 
under the moon
Coën & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Bányászfalvak 3138061344  • Szószám; 504 • Zene; Under Giant Trees »
« "live now, worry later"»
A varázslat sikerült. Az ezüstös holdfény elkerülte a fogadó előtti részt. Hirtelen egészen úgy hatott, hogy a környékbeli házak árnyékai is megnyúltak és összezártak, mintha csak a kedvemre akarnának tenni. Nem akartak, de pontosan tudtam hogyan irányíthatom őket. Míg koncentráltam, nem figyeltem a harcra, nem figyelhettem, mert túl sok alkoholt fogyasztottam és meglehetősen nehéz volt az összpontosítás egyetlen dologra. Éreztem, ahogy a sör dolgozik bennem, szinte felforralja a vért az ereimbe, hogy kábulatot bocsásson az elmémre. Mégsem buktam bele, mégis ott volt az óvó sötétség.
Így hát belekaroltam a bárd karjába és csak húztam magammal. Igen, sokkal egyszerűbb lett volna egyedül meglépni, őt meg otthagyni a törpöknek egyfajta áldozatként az úrnő ékszereinek kedvéért. De akármennyire is gonosz tudok lenni, a szívem vajból van, ő pedig már a szobáját is felajánlotta, így hát ez meglehetősen jövedelmező barátságnak ígérkezett, nagyon is igényt tartottam rá. Vérszagot éreztem menet közben. Egészen undorítóan, fémesen megtöltötte az orromat, de nem tudtam, hogy az újdonsült társamból árad-e vagy lekaszabolta az egyik szakállas átokfajzatot. Akárhogy is, azt érezrem, hogy nehezebben lép mellettem. A vélt sérülése ellenére sem lassítottam. Nem tehettem meg, mert a varázslat véges, nekünk pedig addig fedezéket kellett keresnünk, ahol meghúzhattuk magunkat a vérszomjas törpök elől.
Kinyújtottam a kezem oldalra, hogy érezzem magunk mellett a fogadó falát, a kanyart, amivel végre hátra értünk. A törpök hangosan káromkodtak, nem volt nehéz tudni, hogy jó pár méterrel mögöttünk voltak még mindig.
Nem szóltam semmit, de ahogy végre fényhez jutottunk közvetlenül a fogadó hátsó részénél, a tekintetemmel a pincét kerestem, amit mélyen a földbe szoktak ásni. Ott tartották a sört, hogy még nyáron is jó hűvös legyen. Amint megláttam a kicsi, kezdetlegesen kiépített lépcsősort, magam elé toltam a bárdot.
– Gyerünk, gyerünk! – taszigáltam előre, mert hallottam, hogy a törpök is időközben összeszedték magukat. Mozgolódva, káromkodva közeledtek, mind jobban ki tudtam venni, hogy elégedetlenkednek. – Már keresnek minket! – Magyaráztam és ha végre bement a pincébe, hát én is követtem, majd magunkra húztam az ajtót. Bár belülről nem lehetett bezárni, reméltem, hogy eszementeknek nem jut eszébe itt keresni minket.
Vak sötét volt. Annyira, mint az előbb odakint az árnyékok miatt, így hát, ahogy közelebb akartam lépni hozzá, sikerült is neki mennem teljesen, kicsit megtaszítva.
– Megsérültél? – kérdeztem, éppen csak felfogva, hogy kijózanodtam itt a nagy harciasságban időközben. A gyomrom remegett már csupán, olyan másnapos formán, hogy azt hittem menten elhányom magam. – Nem akarom, hogy itt patkolj el nekem… főleg, hogy az enyém az ágyad is már. – Tettem hozzá, ugyanis a hullákat nem tűrtem a közelembe. Valahogy azoktól féltem, mintha csak valami fertőzést kaphatnék a közelükben. De a betegekkel is hasonlóképpen voltam, ha éppen nem kaptam érte fizetséget, mint azért a kiskölyökért, akinek a minap szereztem gyógyfüvet – természetesen cseppet sem józan állapotomban.
A sötétben megérintettem, hátha kitapintok rajta valami vértől nedves sebesülést. Valójában fogalmam sem volt, melyik részét fogdosom vagy egyáltalán mit csinálok. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hol szúrta át valami. Megköszörültem a torkomat, mintha zavarban lennék, valójában azonban csak magamat emlékeztettem, hogy fülelni is kéne.
– Itt csak nem jut eszükbe keresni… talán azt hiszik a bányák irányába mentünk.



Coën Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 12:20 am



Bosszankodására csak felvonom szemöldököm. Mi az isten leli manapság a fiatalokat? Visszakérdezésére rá emelem kek szemeimet és igyekszem nem úgy nézni rá, mintha bármelyik pillanatban megütném. Helyette a "Te ennyire hülye nem lehetsz..." tekintetemmel meredek rá.
-Azt mondtam a szobában lehetsz. Az ágy az enyém. - javítom ki, újra papírjaimba mélyedve. Nem akarok tudomást venni a törp hordáról amit magára haragított. Ahogy egyszer elkaptam tekintetét akaratlanul ereztem közeledni a veszélyt. Pedig remenykedtem benne, hogy ez egy nyugodt este lesz. Erre nem...
Türtem, hogy kirangassanak, hiszen akkor a fogadó népe is ránk tamadt volna. Viszont kint egyből a másik segítségére siettem. Pengem lapjával sikerült orron pöccintenem a törp urat, minek utána a csapat harci alakzatot vett fel.
-Külön vagyunk. - morgom a férfire, majd ahogy visszakérdez az elf csemete óvatosan rá tekintek. Komolyan... nem tudtad volna visszatartani?
-Kicsi elf mondani mit? -lepődöm meg, magamon is, hogy nem káromkodva kérdeztem vissza. Talán azért, mert a törpe törpök, már felém is suhintottak. Ahogy kileptem volna, az egyik fegyverébe térdeltem. Felkiáltva próbáltam hárítani a fejszét, lecsúsztatva a pengen, de az még elérte a mellkasom. Egy pillanatra bent ragadt a levegőm, majd ketségbeesetten suhintok a fegyverrel. Időben bontották az alakzatot, hogy kikerüljék a pengét, de a jótékony sötetség időben lepett el minket. Ahogy a kis elf belém karol, próbálok rá támaszkodva bicegni, figyelve légzésemre. A tetves, nem időre született, het kiralyság által meghágott anyukájukért nem tudtak béken hagyni?! Most jó időre itt ragadok, vagy az elf nyakan.




Folrandír Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 6:55 am
 
under the moon
Coën & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; bocsánat a késésért • Szószám; 596 • Zene; Under Giant Trees »
« "live now, worry later"»
Az asztalnál ülve hangot adtam a bosszankodásomnak, miszerint még ez a bárd is előbb jutott szobához, mint én. Nem csoda, hiszen, mire ideértem már amúgy is tömve volt a fogadó törpökkel, meg egyéb furcsa népekkel, hát nem maradt más, mint sörrel nyugtatni az idegeimet. Azonban a hirtelen jött felajánlás kizökkentett az átlagos, italmámoros estémből, amit még éppen csak józanon élveztem. Ujjaim megálltak a feketegyöngyfülbevaló piszkálása közepette.
– Mármint, hogy aludjak veled? – kérdeztem vissza, de mire felfoghattam igazán, mire is invitált meg ez a furcsa fickó, elterelték a figyelmemet. A tekintetem ugyanis újra a fenyegetően közelgő törptársaság felé vándorolt. Láttam a késpengét megcsillanni a sápatag fénybe. Megborzongtam volna, ehelyett furcsa elégedettséget éreztem, hogy történik valami végre.
Megembereltem magam, úgy tettem, mintha semmi sem történt volna, ismét a bárdra pillantottam. A hajviseletét, a szakállát vizsgálgattam, mintha azon tanakodnék magamban, hogy láttam-e már hasonlót.
Ujjaim töretlenül piszkálták a gyöngyfülbevalómat, miközben a sör dolgozott bennem és újabb adag csuklás tört fel belőlem. A tekintetünk egy rövidke pillanatra összefonódott. Anélkül, hogy odapillantott volna a törpökre, tudhatta a szemeim csillogásából, hogy jobb lesz felkészülni. Mozdult, valami fegyverfélével matatott, de nem néztem meg jobban magamnak.
Az események hirtelen gyorsultak fel. Csak azt fogtam fel már, hogy odakint vagyunk a hűvös, friss éjszakai levegőn, fölöttünk csillagok húzódtak és az egyetlen fényt a hold, na meg a fogadó ablakain kiáradó sárgás ragyogás jelentette. A korsó hatásosnak bizonyult, ám a következő pillanatban egy gáncsolással és egy megtaposással ártalmatlanítottak. Éreztem a tenyerem alatt, hogy a talaj egészen fagyos volt így éjszakára, még az éppen csak megjelenő fűszálak is megkeményedtek, kissé nedvesek voltak. Néma bosszankodás futott végig az elmémen, amiért megint bemocskolódik a köpenyem. Elég volt ez Nulportban élvezni.
A bárdom lendületes mozdulattal rángatta elő a kardját. Két kézre fogta, a penge megcsillant a holdfényben, majd a rám nehezedő, vörösszakállas törp felé suhintott vele. Alig, hogy elmozdult rólam, egy ijedt kiáltás közben, már fordultam is oldalra, hogy felpattanjak, majd egy szökkenéssel a bárd mögött teremjek. Nem is figyeltem milyen magas hozzám képest, de abban azért reménykedtem, hogy legalább annyira, hogy el tudjak rejtőzni mögötte. Hát a háta mögött kinéztem kicsit, meglesve, hogy a törpök miben mesterkednek. Immáron egyetlen harci alakzatot felvéve álltak felünk szemben, a fegyvereiket egyenesen nekünk szegezve.
– A hercegnőnek testőre is van?! – kérdezte gúnyosan a vörösszakállas. Láttam, hogy vérzett az orra, szóval legalább elég nagy erővel csaptam oda, hogy fájdalmat okozzak neki. – Azt hiszed, hogy egy magadfajta csak úgy tudomást szerezhet az úrnő ékszereiről?! – Háborodott fel öblös hangon.
– Úrnő? – kérdeztem, de igazából csak megint átfutott rajtam egy csepp kíváncsiság, ami felülírta az életösztöneimet. A kérdés kár volt persze, mert ettől láthatóan csak még bosszúsabbak lettek… ami igazából egészen szórakoztató volt ránézésre. Az viszont már kevésbé volt tetszetős, hogy megindultak felénk. – Tartsd a frontot… – Hajoltam olyan közel a bárd füléhez, hogy az ajkaim szinte érintették, ahogy odasúgtam ezt a szót.
Szorosan a háta mögé fordultam majd, felemeltem a kezem és koncentráltam. Ittasan nehéz volt, éreztem, ahogy lüktet bennem az alkohol. Folrandír, szedd össze magad, de gyorsan! – ripakodtam magamra, remélve, hogy ez majd elég lesz ahhoz, hogy a varázslat hatásos legyen. Éreztem, ahogy a mágia dolgozik az ereimbe, ám nehezebben jött a végeredmény: az árnyékok megnyúltak, az eddigi halovány fény is alig-alig jutott már oda, ahol álltunk. Én sem láttam jól, ez tény, de a hallásom éppen elég jó volt ahhoz, hogy meghalljam a neszelést, kiszűrjem a kocsma csendjéből… ráadásul a törpök is hangos káromkodásba kezdtek.
– Lépjünk le… – mondtam a bárdnak, belekapaszkodtam a karjába, ha még állt egyáltalán és elkezdtem húzni odébb, a fogadó hátsó része felé.

// #varázslat: Árnymanipulálás//



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 25, 2021 8:20 am



Ahogy az idegen idegesen foglalt helyet asztalomnál a papírt kicsit hanyagolom és rá igyekszem figyelni. Ajkamon lévő heg, mit még a kedves nő lekezelt, most is piroslik. Nem olyan rég érte ütés... újra.
-Szerencse a szerencsétlenségben nem igaz? - biccentek a barátai felé, lathatatlanul, majd  az emelet felé.
-Ha gondolod megosztom veled a szobám. - visszanyelem minden mérgem, minden ellenségeskedésem. Ő még túl fiatal ahhoz, hogy népem ellen vonult volna. Ne légy naiv Coën! A humanoid lények sosem változnak, ba érdekeikről van szó. E téren magam sem vagyok különb.
Figyelem ahogy penge füleit simogatja, majd rá emelem tekintetem, jelezve, hogy figyelek.
-Állok szolgálatára az Úrnak! Miről kívan társalogni az italmámoros éjszakán? - húzom ravasz mosolyra szám, ahogy feltör belőle egy csuklás. Azt hittem a fiatal elfek még az anyjuk szoknyája mellett nem alkoholizálnak, de ezek szerint tévedtem. Hogy ennek örüljek vagy sem, azt nem tudom. Kettős az érzés. Ahogy gyöngyfülbevalójat babrálja, kétkezes harci eszközöm köpenyem alá rejtem és lopva pillantok hátra. Kár volt... megint... újra az elf fiúra nézek és megrázom fejem. Mire vedtemedtél te szerencsecsomag?
Ahogy egyik pilanatot követte a másik, már csak a pengét láttam a nyakának szegezve. Akaratlanul nyelek nagyobbat és a torkomon lévő heghez emelem tenyerem. Sokkal fogsz jönni kölyök, ha ezt túléljük.
Ahogy két törp engem is megrángat föléjük magasodom, felveszem lantom a hátamra helyezem és lépek a két masfajú után. Kint megcsap a hideg levegő és figyelem, ahogy a kisfiú tervet eszel ki. Legalábbis ajánlom neki. A korsóval eltalálja a törpöt, ez idő alatt előrantom a kétkezes kardot. Rohanna az elf, lépek felé, s igyekszem hárítani. Elvagódik, én pedig szökkenek, hogy eltaszítsam róla a súlyos egyént, felé csapva a palossal, hogy veszélyben érezve magát elugorjon. Ha nem teszi a lendületes penge fogja elérni.


Coën



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
525
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Bányászfalvak Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: