Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Öböl-falu KaDiPE5
Öböl-falu KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 11%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
6 Hozzászólások - 7%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Öböl-falu

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Nov. 09, 2021 9:40 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2790
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 20, 2021 3:05 pm
homecoming
Gasha && Deedra
──────────────── ────────────────
« taggeld;  @Gasha  •  Zene; ide »
Érdekes volt megfigyelnem ezt a lényt. Sokat hallottam már róluk, de még eggyel sem találkoztam. Ha apám most látna, bizonyosan kitérne a hitéből is, hiszen a klánunk nem igazán kedveli ezeket a lényeket. Vagy minek nevezzem őket? Én azonban igyekszem nem úgy viselkedni, és mindenkinek megadni az esélyt az életben. Gasha, mert már a nevét is tudom, letörli a vért magáról.
Majd kezemet nyújtva kissé eltöpreng, látom rajta azt, hogy talán nem ő a legélesebb kés, ám még is megfogja, s talán felfogja, mit akarok. Érzem, ahogyan megszorítja picit erősebb, mint megszoktam, de talán vissza fogja magát, és így nem töri el a kezemet sem.
Elismételi a nevem.
- Igen. – Mondom, megörülök annak, hogy felismeri és kimondja a nevem. Kicsit gondolkodik, majd visszanéz rám.
- De miért? – Kérdezek egyből.
- Csak egy kis húst, hogy enni tudj. Tudod néha az embereknek ez kellemes érzés. – Mondom neki, úgy érzem magam, mint egy három évessel társalognék. Nem értek annyira nagyon a gyerekekhez, ezért sem akartam családot soha sem, ám azért kellemesen csengettek szavaim. Meleg szívvel mondtam ezt, és szeretettel.
- Én egy kis birtokról jövök, de köszönöm. Nem messze kötöttem ki a lovamat. – Mondom, és nagyon remélem senki nem vitte el, igazán drága volt.
Az egyik támadó még élt, így a zöld nő elénk cibálta. Undorral néztem végig a férfin, hiszen tettét nem dicsérem. Értem, hogy ez kell, és én is egy rabló bandához szegődtem, de mi soha nem vennénk el a szegénytől, amilyen van.
- Jól kötözd meg! – Figyelmeztettem, hiszen félek el ne szökjön.
Mondtam, majd elvesztve időérzékem kapkodva pillantottam a nap felé.

Indulnom kell, pillantok a zöld nőre, és a napra is felváltva. Furcsa tekintettel figyel, ám lehet ez a puszta tudatlansága.
- Minden jót kedves Gasha, mennem kell. - Mondom, és összeszedem magam, és futásnak eredek a lovam felé. Vissza kell érnem a Edelynn házába, nem akarom azt, hogy keressenek. Felpattanok a lovamra, és vágtába kezdek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1983
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 09, 2021 1:58 pm
To: Deedra

A harcnak nem kellett volna halállal végződnie. Ám az orkok brutalitása a harctéren eme nőt sem kivételezik. Ha harcolnak, nem fog kesztyűs kézzel bánni áldozatával. Ám annyi könyörület van benne, nem érezve örömöt mások szenvedését látva, gyorsan véget vett az illető szenvedéseinek. Láthatóan senki sem úszta meg sértetlenül. Valaki fejét vesztette, valakinek az oldalát találták el, míg az ork zöld bőrén lassan csordogált le felkarjáról a vöröslő vér, izmainak vonalait végig festve.
Gasha válaszolva a kereskedő kérdésére ismét ignarálni kezdte és egy kis ruha anyagot vett elő. Felületesen letörli vérét kezéről, majd alaposabban fegyvere nyelét, ami kézfejétől lett vörösben áztatva.
Mikor nevét hallja felpillant, hogy kiszólongatja, mikor meglátja a nőt kivel harcolt. Lenéz rá és aprócska kezeire ahogy nyújtja felé. Eleinte nem érti, de kis hezitálással viszonozza a felé nyújtott kezet és csak megfogja. Ismeri mennyire törékenyek hozzá képest az emberek, így nincs mersze megszorítani az apró kezeket.
- Deedra.... - morogja magának és elhallgat, mintha csak gondolkodna a neven. Kicsivel később visszanéz a nőre.
- Gasha nem bánni. Ember nem szeretni Gasha. Gasha mégis szeretne segít. Gasha nem akar jutalom. - magyarázta a nőnek, majd a kereskedőre pillant.
- Menni valaki város? - kérdezi az ő minimális nyelv ismeretével, mire a kereskedő elgondolkodik.
- Mi éppen onnan jövünk. De a támadás miatt és az áru miatt kénytelenek leszünk visszafordulni. Úgy se vagyunk még messze.- fordul az egyik inasához. - Te ott! Adj egy ksi húst ezeknek a hölgyeknek, de tüstént!  - Gasha aurája leengedett feszültségéből, majd megfordulva az erdő szélére ment, ahol a leütött bandita még élt. Gasha grabancán ál fogva megragadta és a kereskedő és a nő elé hányta. A bandita orrából folyt a vér, miközben levegőért kapkodott és nyöszörgött.
- Ezt! - mutat a földön fekvőre. - Vinni város! Adni őrnek! - magyarázza mit szeretne. Reméli valamelyikük elviszi a legközelebbi városba a banditát, ahol a törvények szerint megkapja büntetését...ha élve eljut odáig.

Gasha
Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 30, 2021 6:27 pm
homecoming
Gasha && Deedra
──────────────── ────────────────
« taggeld;  @Gasha  •  Zene; ide »
A tény, hogy ki mellett harcolok erősen elvonta a figyelmem, így egy jól irányzott balról jövő ütést a gyomromra nem volt időm kikerülni. Felnyögtem, és lábaim már is a családi égszer célozta meg viszonzás gyanánt. Kezdő harcos volnék, így természetes, ha még nem sikerül egy-egy ütésem, vagy csapásom. Hirtelen csapódik a földre valami, ami a tekintettem oda vezeti, egy fej gurul el, pillantásom a zöldre vettem.
Szavak nem igen akarnak kijönni az ajkaimon, hiszen a döbbenet kiült rám. Még nem harcoltam úgy, hogy a vége halál legyen, lelkem megviseli egy kissé, ám nincs időm ezen gondolkodni, és nem is engedem be ezeket a gondolatokat.
A férfi hálásan szóáradatba kezdett, amire elmosolyodtam.
- Úgy hiszem.. – Kezdek be, és a talán, sőt egészen biztos nő nemű lényre pillantok.
- őt illeti. – Fejezem be a mondatot. Még mindig nem szívesen pillantok körbe, és érzem azt, hogy oldalamon meg fog maradni az ütés nyoma.
Kérdést intéz a nő felé, ki kedvesen válaszol. Olyan mókás, ám még is aranyos volt, hogy egy mosolyt el kell eresztenem.
- Nos, Gasha… - Fordulok felé, és jócskán felém magasodott.
-Hálás köszönet, hogy megvédet a jónépet. – Nyújtom a kezem, és remélem elfogadja, vagy érti mi ez, ha így lesz, és érti azt, remélem óvatosan szorít meg.
- Deedra vagyok. – Mondom, majd a férfi ismét beszélni kezd.
- A húst elfogadom jó uram, ha nem veszi zokon. – Mondom, ám semmire nincs szükségem, hiszen egyenlőre mindenem megvan, ám nem áll szándékomban megsérteni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1983
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 23, 2021 10:28 pm
To: Deedra

A banditák nem számítottak egy nőre ki a kereskedők segítségére sietne, nem hogy kettőre. Balszerencséjükre mindkettő nem először forgat kezében fegyvert. Hamar be is bizonyosodott, hogy azok kik csak ártatlan kereskedőkkel harcoltak, még nem emelték fegyvereiket azok ellen, kik tudtak is bánni éles pengékkel.
Gasha ám emberségesebb volt, mint ahogy megérdemelték volna e férfiak. Nem volt tiszte szenvedni látni őket, megnyomorítani. Sőt! Vagy kiütötte őket, vagy gyors halálban részesítette őket. De mivel nem egyedül harcolt, így utóbbit találta célszerűnek.
A vezér feje lassan gurult végig a földes úton. A rémült kereskedő inasok lassan összeszedték magukat. Ám Gasha látványa még így is veszélyforrásnak tűnt számukra, a történeteket hallva fajtársairól. Ám maga a kereskedő nem félt az óriásra nőt nőtől. Kendőjével törölte vért nyakáról, majd hatalmas mosollyal ment a két nőhöz, kik ezúttal nem csak élete, de vagyona megmentői is voltak.
- Hölgyeim! Az Úr áldja önöket és, hogy erre sodorta önöket a szél! Nem is tudom mi lett volna velem, ha nem jönnek és látják el ezeknek barbároknak a baját! Nem szerénység kimondani, hogy a kicsiny várost is mennyire megsegítették cselekedeteikkel! - hálálkodott a férfi. De Gasha egyenlőre csak ignarálta. A testeket nézte hátha talál e arra utaló nyomot, hogy többen is lennének, vagy lenne egy bázisuk. De semmi ilyesmit nem talált, így az elkobozott erszényt vissza is adta jogos tulajdonosának.
- Természetesen jutalmuk sem marad el. - vigyorgott ahogy szeretett kis erszénye újra kezében landolt. Kicsit közelebb is lépett Gasha-hoz.
- Beszéli a nyelvünket? - kérdezte az orktól, ki erre csak pislogott párat, majd lassan bólintott.
- Gasha, érteni.
- Nagyszerű! Mondják csak, mivel szolgálhatok önökkel. Feltudok ajánlani kicsit a vagyonomból illetve szállítmányomból is szívesen adok, ha ulron nem tenné meg. Friss és hatalmas halam is, meg természetesen húsom is. - vigyorgott elégedetten a két nőre várva válaszaikat.

From: Gasha
Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 13, 2021 8:58 pm
homecoming
Gasha && Deedra
──────────────── ────────────────
« taggeld;  @Gasha  •  Zene; ide »
Alig vártam, hogy végre újra dobogó paták alatt érezzem a szellőt. Nem kellett sokat várnom, hiszen végre elérkezett a nap, amikor újra megízlelhettem, és ezt egy Evrani ló hátán.  A ló eleget pihent, így tudtam azt, hogy most már pedig vágtázni fogom vele. Úgy ítéltem meg, hogy kifele lennék már Nulportól, ám nem ismerem az utat, ami vissza fele gond lehet. Mindenemet hátrahagytam, és elmenekültem ezernyi gondolat elöl.
A szél, olyan erősen mar hajamba, hogy tudom, ha most megállnék, csomókban lenne az, ám nem állok meg egészen addig, amig zajt nem hallok. Lassítok, és figyelek.
Egy férfit hallok egészen kivehető szavakkal, amelyek azt ordítják: „Mire vártok még?! Ez csak egy nő! Öljétek meg!”
Szólt a férfi, amire összevont szemöldökkel ugrottam le a lovamról, majd sebesen elindultam a hang irányába. Még jó, hogy az új kardom se hagytam pihenni. Először a bokorból figyeltem, és láttam, ahogyan harcolnak, ám a takarásból nem láttam kivel. Összeterelt emberek félelmét látom csak, és nem habozok hát. Hirtelen iramodok neki, egy kiáltással, amit még magam se értem hol rejtegettem, mint eddig.
Neki rontok a csatázóknak, és mellettem álló nálam magasabb alakra nézek, és hirtelen megdermedek.
- Mi a… - Mondom, de befejezni nincs időm, sem a döbbenetre, ugyan is hallom megindulnak felém, amit próbálok hárítani.  Nem tudok hát koncentrálni a zöld alakra, ami eddigi történetek alapján egy Ork. Csattannak a pengék, és árad az indulat. Velem van, hiszen az embereket védte, de hogy is van ez? Ő miért védene embereket?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1983
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 12, 2021 6:47 pm
To: Deedra

A világba ismét beköszöntött az újrakezdés hava. Mikor a meleg elmúlik és köszönt a hideg. Az utolsó időszak, hogy a termést begyűjtsék és elrakják a téli napokra a betevőt. Mikor még látni lehet a természet teremtményeit járkálni, mielőtt a medvék is nyugovóra térnének.
Öböl-falu lakosai is érzik már a hideg érkezését. Amíg lehet most még jönnek-mennek a kereskedők. Eladni portékáikat, míg a népnek van rá pénze. Az egyik kis szekér is, mely egy kereskedőé a falutól nem messze járná az utat, ha éppen a kereke is éppen úgy akarta volna.
Letört kerékkel hát ott áll a kicsi vagon, gazdája mérgelődve rugdossa első kerekét, míg az inasok serényen üldözik az elgurult hordókat. Ezt a közelben portyázó banditák is észre vették. Látszólag üres út, tönkre ment kocsi, védtelen kereskedők. A tökéletes zsákmány.
A hat bandita nem vesztegetve az időt lerohanja őket. Kettő a fák mellett maradtak íjaikat a gyámoltalan férfiakra emelve, míg a három kardos a vezetőt kísérte kivont kardokkal. Egy helyre terelték a fegyverteleneket, míg a vágott képű megnézte az árut. Halak, gyümölcsök, búza és némi hús. Nem csak eladni tudták volna de az egész bagázs jól tudott volna lakni belőle egész télen. Míg két bandita örült a zsákmánynak a vezető odalépett a kereskedőhöz és tőre élét állához emelte. Végig nézve remegő testén meglátta az erszényt tele Ulron-nal. Le is kapta az érméket és elrakta magának, de nem eresztette szerencsétlent. Végighúzva a pengét nyakán egy apró, nem túl mély csíkot húzott bőrére. Kis vérpöttyök kezdtek el szivárogni a férfi nyakából, miközben a sebhelyes mosolya egyre szélesebb lett.
Tán meg is ölte volna a következő mozdulatra, ha valami nem zavarta volna meg őket. Hátra nézve látták, hogy egyik íjászuk földre esik, fejéből egy csatabárd áll ki, melyet háta mögül dobtak rá. A másik reagálva az estre hátrafordult, íját felhúzva. De késő volt. Mire feleszmélt volna egy husáng már az arcába is lendült, mely azonnal ketté is tört orrával együtt.
Ahogy a két íjász elesett a fák közül elősétál egy embernél magasabb, izmos női ork. Odalépve a halotthoz kihúzza fejéből a bárdot. Vállára rakva várja mit lépnek a banditák. Nem szól semmit, sőt magabiztosan lép le a kis dombról megközelítve a fegyvereseket. Ahogy bajtársuk vére csöpög le a fegyverről úgy ijedtek meg az idegentől.
- Mire vártok még?! Ez csak egy nő! Öljétek meg! - lökte oda az egyik harcost a sebhelyes. Kardot suhintva közelítette a zöld bestiát a férfi. Félelme elvakította és eleinte nem találta el. Ám Gasha sem hagyta magát ahogy a másik kettő fegyveres megrohamozta elkezdett védekezni, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphasson az egyikre.

From: Gasha
Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 05, 2021 11:51 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2790
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 03, 2021 12:41 pm
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Öböl-falu 854324872  • Szószám; 434 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
A rosszul lét túl gyorsan és zavaróan érkezett, annyira, hogy nem tudtam visszafogni azt az öklendezést. Bár az újdonsült társaságom már megszokhatta, hogy nem sok udvariasság szorult belém, ez mégis csak több volt a soknál… Nem tudtam viselkedni a nők közelében, a legtöbbre féltékenyen pillantottam vagy egyszerűen csak hidegen hagytak. De ő nem, valamiért kedves akartam lenni hozzá, pedig indokolt aligha volt.
– Sajnálom, kisasszony, hogy ilyen faragatlan vagyok – bukott ki belőlem immáron csupán egy csuklás, jelezve, hogy gyomrom még mindig nem szedte össze magát. Az ajánlatra persze meglepődtem kissé, hiszen eddig oly’ buzgón próbált eltűnni. Talán rájött, hogy magamtól nem lennék ilyen tuskó és csak az ital teszi… és milyen nagyot tévedett! Nem tanultam jómodort, soha életemben nem szorultam rá igazán. Nővéreim sem igényelték különösebben, hogy ékesen, cifra szavakkal bókoljak törékenységüknek. Valójában nem is voltak azok… mindketten erősek voltak a maguk módján. – Igazán kedves ajánlat és élnék is vele, mielőtt kiadnám azt, amit ma lenyeltem. Ez persze nem volt több egy pohárka gyógyteánál, de mint látod, nem volt hatásos. – Folytattam és nyeltem egyet, nehogy megint öklendezni kezdjek.
Talán jól festettem kívülről, mert amennyire lehetett rendbe tettem magam. Csakhogy a másnaposság megül az egész lényen: a sápadtság adott, nem volt nagy változás, de mogorvább, szétszórtabb voltam, mint máskor.
Elnéztem abba az irányba, amelyre újdonsült ismerősöm mutatott. Közel volt az erdő, annyira közel, hogy a falu határát éppen csak el kellett hozzá hagyni. Valamennyire ismertem a környéket, volt dolgom erre, ám a gyógynövényekben éppen csak alapszinten voltam jártas, amennyit egy erdőben nevelkedett elftől az elvárható volt. Persze már megkérdőjelezték, hogy valóban elf vagyok-e nem csupán valami keverék féle. Főleg a magasságom miatt, habár a bájos arcú, meglehetősen kisasszony mellett egészen termetesnek hatottan. Mások a bölcsességet hiányolták belőlem, ami fajom sajátja volt.
– Folrandír a nevem. – Mondtam aztán, mikor megindult, csakhogy tudja még is kinek segít. Meglehet előbb, már akkor be kellett volna mutatkoznom, mikor még csak neveletlen módon viselkedtem vele. Sőt, talán egy jobban sikerült bocsánatkérés is megtette volna. – Ethuil ünnepe viselt meg ennyire. Egyébként nem vagyok túl iszákos típus, pedig azt mondják a magam fajtára nem hat annyira az alkohol, mint más fajokra. Gyanítom, hogy pletyka az egész! – Hazudtam, mint a vízfolyás. Az elmúlt napokban határozottan többet ittam, mint korábban egész életemben. Először is Tinnel, az újra találkozásunk napján, majd azon a kocsmázáson még Ethuil ünnepe előtt. Az amolyan előest volt a nagy ünnepség előtt. Még Csip-csippel, a bárddal is iszogattam. Így keveredtem hát végül ide, hogy fejfájósan, kiszáradt torokkal, némileg émelyegve próbáljak talpon maradni.
– Mennyire vagy jártas a gyógynövényekkel? Én magam éppen csak ismerek négy-öt félét… talán kevesebbet.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 26, 2021 12:20 pm

Folrandír

& Meina


megj.:  Öböl-falu 3138061344 szó: 401
zene: lifatag: #fate_meet
Szükségszerűvé növekedett félelmem a szürke felhők társaságában. Szavaival ostrom alatt tartva az ifjúnak, ki túl nagy kíváncsisággal csöppent néhai jellegtelen napszakomba. Ösztönös elutasítással üdvözöltem minden olyan vizslató szempárt, ami veszélyeztette névtelenségemet ezen a környéken. A láthatatlanság erénye itt ritka kiváltságnak felelt meg. Vélhetően az ő hűvössége szintén csak a szemnek tetszelgett, öltözöttét ezért is tekinti rejtő viselkedésének, mely markáns jó ízlésének felelt meg. A fekete öltözet viselője noha rejtelmet és fennköltséget kelt a pórnép szemében, előítélkezésre nem jogosít fel. Hisz ő maga is – akárcsak személyem – személyisége védelme érdekében veszi fel. S valóban azon jellegzetességét tükrözi, mely szeszélyes momentumokkal hasonlítja a kifürkészhetetlen estékhez. Benyomása hol túlzott szívélyességél, hol húsba maró őszinteséggel csapódik a védtelennek. Elf hovatartozása pedig méginkább tetézi ezt a euforikus illúzió érzetet.
Szemem slankítva fordítottam a földre, nem érezvén a nyelvemen a megfelelő felelet erre a kijelentésére. Sem erősíteni sem gyengíteni nem tudtam másokban saját nézetüket. Úgy hittem a józan gondolkodás mindenki számára elég, hogy bárki bárkitől is nyomatékosítást kérjen. Ámbár voltak olyan személyek kik mohón igényelték a visszajelzéséket. Az ifjúból mégsem néztem ki, hogy megerősítéseim után kívánkozott. A jelenlétében a korai veszélyezettségem lassú vízként partot vettet. Magát a tényt mégsem feledteti el velem, hogy az időjárási viszontagságok intő ómenként tornyosulnak az égben.
Mihelyst újból illendő búcsúba kezdtem volna, az Elf elbizakodott, kéretlen ajánlatát szegeztem nekem. Befejezése azonban émelygő rossz érzésekbe torkollott, melyeket egy idegen lelkiismerete sem tekinthetett semmisnek. Nem sokkal azután már szabadkozásában fény derült a kellemetlen közérzetére. S noha minden faji méltóságát belecsempészte hívogató ajánlatába, számomra egyértelműbb következtetés volt gyógyírt találnom a rosszullétére.
Kecsegetető az ajánlata, uram…ámbár... – néztem elkötelezettségemet tükrözve lélektükrében, miközben gondolataim közepette az erdő herbáriumi készletébe merültem. – ...jobbnak érzem segíteni nyomasztó terhén. – ehhez azonban egy erdei kitérőbe kell megosztanom jelenlétem az ifjú elffel, mely egyre inkább fenyegeti ismeretlenségem. Csupán pár Semlan erejéig kell fenntartanom meghazudtolt szűkszavúságom. Nem át lépve a finom egyensúlyt, mely tiszteletlenséget és modortalanságot ébresztene az adott társaságban. E erdei természetes gyógynövény a tisztások és a tó vize közeliségét kedveli.
Pár mérföldnyire innen, - lovas kíséret nélkül egy órára - egy erre alkalmas erdőség növekedik a dombok déli részén. – mutattam gesztikuláltan mutató ujjammal észak-keleti irányban előtte, mellyel kellően eleget tettem az ajánlatának, s magam kiismerhetetlenségét sem sodrom fokozott kockázatba. Mihelyst megszületett volna a válasz, kijelentésemre elléptem az Elf magas kiállása mellett. Lélekben kezdtem magam mögött hagyni kötelezettségeimet melyek erre a parányi Öböl-falu piacára vezettek. Remélvén, hogy ezt jó uram sem fogja bántó elégedetlenséggel szavakba önteni.





folytatás ITT
Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 7:12 am
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Öböl-falu 854324872  • Szószám; 407 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
Zavarba jöttem attól, hogy már megint végig magyaráztam egy kisebb monológot, arról, hogy miképpen segít rá egy hófehér virág a gyermekáldásra… hiszen jóformán magam sem tudtam, hogyan működik az! Ráadásul nem is akaródzott megtudni, hiszen cseppet sem szándékoztam az életemet házasságban leélni, nemhogy gyermekeket hozni erre a világra bárkivel is. Csupán arra vágytam, hogy úgy élvezzem, ahogyan nekem tetszik… társsal vagy társ nélkül, ám azt aligha jelenthette volna nőszemély. Nem élveztem a társaságukat, legalábbis nem olyan módon, mint a legtöbb férfi. Nem találtam vonzónak a kerek formákat, sem a ringó csípőket… a legtöbb inkább tűnt versenytársnak és milyen izgalmas is lett volna velük összemérni magam! Erre nem sok lehetőség volt, pláne hogy mostanság a gondolataim rendszerint egy és ugyanazon bárd töltötte ki, szigorúan plátói értelemben. Ki kellett vernem a fejemből – vagy ki kellett volna, de hát most is őt utánoztam, ahogy próbáltam udvarias és kedves lenni.
– A sötét elrejt és megóv… nem gondolod, kisasszony? – kérdeztem vissza arra, amit mondott. Az éjszaka mágusa voltam, legalábbis annak készületem valamilyen úton-módon, mégha nem is haladtam a legmegfelelőbb úton ehhez az ivászattal, az állandó ünnepi mámorral, na meg a felesleges bárdhajkurászással. Vissza kellett volna mennem El’Alorába. Egyre sürgetőbb volt.
– Én úgy gondolom nagyon is az arculatom valódiságát tükrözi ez a szín – folytattam, de kiszakadt belőlem egy sóhajtás. Megmutattam volna neki, hogy miért, varázsoltam volna némi árnyékot magunknak, hogy láthassa a sötétkék s a fekete miképpen is válhat annyira a részemmé… na meg reméltem, hogy még valaki lenyűgözhetnék egy látványosabb trükkel.
Csakhogy mielőtt még meginvitálhattam volna az egyik vízpart melletti fa árnyékába, hogy kettesben ücsörögjünk, már is menekülhetnéke támadt. Nem nyúltam utána, csak fordultam vele együtt: - Kisasszony, nem lenne kedved egy játé… – ahogy ezt kimondtam, a halántékomba lüktetett a kellemetlen másnaposság. Éreztem, ahogy a testem egészen összerándul tőle és megint elkap a kellemetlen hányinger. Ideje volt beismerni, hogy túlságosan beittam előző este és most ha nem hányom menten össze magam, az kész csoda lesz.
– Bocsáss meg! – Legyintettem a kezemmel, ahogy egy öklendezés is felszakadt belőlem. – A tegnapi ünnepség megviselte a gyomromat. – Tettem hozzá, mielőtt folytattam volna mondadómat: – Szóval, ha nem sietsz annyira, mutatnék neked valamit, csakhogy kiengeszteljelek az előbbi elszólásokért… – Megpróbáltam a sápadt képemre erőltetni egy kedves mosolyt, hogy érezze, nem a helyi szatír vagyok. Mindenesetre azt leszögeztem magamban, hogy nem fog ártani valamiféle gyógynövényt keresni a helyi piacon, ami egy kicsit is legalább enyhíti ezt a borzalmas hányingert.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 30, 2021 12:50 pm

Folrandír

& Meina


megj.:  Öböl-falu 3138061344 szó: 555
zene: skyrimtag: #fate_meet
Sajátos érzetet keltett a társadalom egyik legerősebbikét gyámoltalan szerepbe bújtatottan végigkísérni. Eltűnőben félben megpillantva igaz énjét, melyet bátorkodva igyekszik leplezni minden árgus tekintettől. Magyarázkodása illendőségből mintsem határozott igazság-érzetéből csendül föl. Melyet én bizton remélve elf hovatartozása szerint bölcsebb meggondolással tesz. Kezdeményezése nem volt faragatlan, ámbár olyan ismeretlen területeken indított felderítő hadjáratot, mit én magam is csak rokonok közt hallottam. Hajdan. A gyermekáldás szent kötelékét egyszerű najádként olyan volt akár egy kovács számára selymet megmunkálni. Ha alkalmam is nyílna a várandóságra, ahhoz egész lényem halandóvá kell váljon. Így azonban a csalogató álom halvány ábrádként enyészik tova a mindennapok jelentéktelenségében.
Modora, a maga módján kiforratlan és gátolhatatlan volt, épp mint ifjúsága mit arcával határozottan a világ felé mutatott. Azonnali bizalmamat belehelyezve a hallottaknak, szemem egy mosoly kíséretében a földre-húzódott, ismerve a névtelenek között távolságtartó mégis szeretett etikettet. Épp mikor szándékában állt magyarázatát adni kétkedő kérdésemnek. Pillantásom felszökve fürkészte beszédében az idegent, kit a sors invitálta be napjaim eddigi eseménytelenségébe. A munkálkodás - eredetemet titkoltan - egy átlag ember idejét élte fel. Kénytelenül bocsátkozásokba, hazugságokba és koholt ürügyekbe kényszerítve, mikor egy óra elteltévé a tenger hívogatni kezdett. Melynek ha nem tettem eleget rövid időn belül kiütköztette rajtam ismérveimet. Egy pikkely láttán az emberek népe, nem is emlékezve, elszörnyedne. Skatulyába szegne s szűkös cellába vetne, látványosságként fizetésre bocsátva kinézetem a barbár csőcseléknek.,,Az ismeretlentől való félelme nagyobb ellensége embernek mint előtte felvértezett ellensége.” – ahogy anyám ismételgette a szőkésünk utáni kilátástalan esztendőiben. S talán az évek elmúlásával ez a mondás óvó intelemként nőtte ki magát az életemben. Hisz tudtam, minél tartalmasabbá szövő beszélgetésünkben megidézem a baljós előjeleket. Ennél a momentumnál kezdett a figyelem önzően átpártolni az ismeretlen magasztos érdekességéről egyedüli személyemre.
A termékeny szószedetre, azonban újbóli feszengés fogott el. Sosem hallottam ennyiszer utalását férfiúnak a női társadalom esendő állapotosságról. Mintha ő maga szívén viselné azon idegenek sorsát, melyekkel véletlenül boronálta össze a sors. Valóban nyugtalanságát érzi a gyengébbik nem viselősségében? S mihelyst kérdésemmel előhivatkozhattam volna, az elf – szorítkozva a diszkrét benyomásra – hasonlítását teszi bennem és a fehér tisztaságában. Én mint tiszta lény, hogyan is tehetném helyeslésem egy ilyen megtévesztésben? Hisz találkozásunk óta nem törekszem máson, egyedül önmagam eltitkolásán, egy felismerhetetlen képmást imitálva. Indokolatlan célzatával még inkább meghasonlott bennem a bűntudat, s a szép virágnak mely kezembe maradt lassan szúró utóéréssel indult hervadásnak. Ugyan, a sors általi finom véletlent nem akartam megtagadni emlékeiben, így a virág biztos helyen került alkimista szütyőmbe. A szótlanságom azonban nem volt indok, hogy a idegen gáláns hasonlatát nem fogadjam tisztelettudóan.
Bizonyára, önnek sötét öltözetébe burkolva minden jelenség élénkebb és tisztább rálátást kap. Noha arculatunk érdes valódiságát, tetteink s nem kinézetünk adja. – bölcset szólósságommal nem gúnyolódás tárgyaként ítéltem el azon képviselőket, akik képmutatásba éltek és élnének. Önismeretem nem engedi, hogy meghazudtoljam a tényeket mik engem öveznek. Az ő szemében idézett tisztaságom nem létezik, bármennyire is jóleső volna ugyanazt hinni amiben ő helyezi bizakodó hitét. Mégha, körülható személyiségével elűzi semmitmondó aggodalmasságaim. Elegendő időt szántam az örömteli találkozásnak, s hamarosan a bőröm igényelni kezdi a sós vizet. Ismét olyan búcsúzót kierőszakolva sérülékeny természetemből, mely személyes bántása a világi kifürkészhetetlenségnek.
Bocsássa meg… – nézzek aggodalmas pillantással az eget beborító szürkeségre, megérezvén a partoknak csapódó kolosszális hullámokat, innen nem messze. – … de mennem kell. – vezetem végül vissza pillantásomat az övébe, melytől súlyosabbá válik léptem a távozást elősegítve. Szívem sajnálatba fonva törne ketté vékony kalitkájában, melyet ezen sors által szánt találkozások tesznek majd idővel elgyengültebbé.


Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Öböl-falu Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Öböl-erdő
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: