Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Öböl-falu - Page 2 KaDiPE5
Öböl-falu - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Öböl-falu

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 19, 2021 6:34 pm
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Öböl-falu - Page 2 854324872  • Szószám; 407 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
A hangom megremegett, ahogy a termékenységről beszéltem a törékeny termetű nőnek. Talán annak sem kellett volna eszembe jutnia, hogy esetleg gondjai vannak ilyen téren… végül is semmi közöm nem volt hozzá, de a banya valahogy mégis elültette a fülemben a bogarat, én meg csak magyaráztam, magyaráztam és magyaráztam. Na nem, mintha reagált volna a felére is. Biztos voltam benne, hogy zavarba hoztam, amitől én is zavarba jöttem és olyan lavinát indítottam el, amit nem kellett volna. Az egy dolog, hogy az arcomra kiült a pír és még a hegyes füleim a rózsaszín „áldásban” úsztak, de remegni is kezdtem.
– Bocsánat! Bocsánat, esküszöm, nem vagyok ilyen szétszórt általában. Csupán előző este kicsit sokat ittam… és még nincs helyén a modorom. – közöltem, hátha akkor egy kicsit helyre billennek közöttünk a dolgok. A távolban persze felcsendült újra a banya hangja, most egy másik párosnak akart eladni virágot. Szinte hallottam, ahogy bizonygatja, milyen szapora gyermekáldás lesz, ha ilyen szépséget ajándékoz a fiatalember a kedvesének.
– Na nem, mintha lenne modorom. – Tettem hozzá és megköszörültem kicsit a torkomat, félre pillantva, éppen a hal árusra, akihez sosem ért el a teremtés éppen miattam. Azért reméltem, hogy legalább egy szót ki tudok belőle csikarni. Amilyen sokat magyaráztam én, ő olyan keveset szólt. Maga volt a megtestesült törékenység és visszafogottság… de ahogy az arcára pillantottam, az az érzésem támadt, nem véletlenül botlottunk egymásba. Talán a sors akarta így. Ha pedig valamilyen módon összefonódik az életünk vagy legalábbis ez a napunk, úgy hát meg kéne emberelnem magam. Megpróbáltam felidézni magamban, ahogy a bárd viselkedett a nőkkel. Talán kicsit túlzás volt az a mézesmázosság hozzám, de voltak elleshető mozdulatok.
A virág a legtöbbjüket boldoggá teszi… ezt is megtanultam az esti ünnepségről. Talán ezért is kötődik ennyi babonaság így tavasszal, a termékenység idejéna virágokhoz. A nők csak úgy hajtják a szerelmet, mintha muszáj lenne, pedig néha elég csak távolról élvezni valaki látványát. Elfogadni, hogy tökéletes, hogy tetszik és elengedni, mielőtt még fájdalmat okoz. Persze aligha tudhatott erről bármit is egy olyan kölyök, mint én.
– Hogy miért pont fehér… – pillantottam a kezében lévő virágra. A rózsaszín pír még nem tűnt el az arcomról, éreztem, hogy ott forr. – A banya szerint ettől leszel termékeny, kisasszony… khöm… – köszörültem meg ismételten a torkomat, éreztem, hogy mennyire kiszáradtak az ajkaim. Innom kellett volna, hogy kicsit összeszedhem magam. Vizet. Igen vizet!
– Akarom mondani az idős hölgy szerint… – Magyaráztam. – Ha fehér virágot ad neked a párod, akkor sok gyermeked lesz. – Lényegében újra fogalmaztam, amit a vénasszony mondott. Lehet, hogy nem hallotta vagy legalább annyira nem ismerte a hagyományokat, mint én. Ez utóbbi meglepett volna. Inkább tűnt idevalónak, mint én ebben a talpig fekete öltözékben – aminek csak egy része volt a megszokott holmim.
– De illik is hozzád. A fehér olyan tiszta szín… – tettem hozzá, hogy némi kedvesség is elhagyja ma az ajkaimat. Valahol mélyen persze éreztem, hogy semmi szüksége a bókomra, nélkülem is megkaphatja. Ahogy ezen agyaltam vettem csak észre a felettünk gyűlő fekete felhőket… azt hittem lesz egy kellemes sétám ma ebben a falucskában. Ehhez képest egy kellemes elázás volt csak kilátásban.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 17, 2021 3:24 pm

Folrandír

& Meina


megj.:  Öböl-falu - Page 2 3138061344 szó: 372
zene: skyrimtag: #fate_meet

Meglep minként választja a nehezteltebb formált. Hiszem hogy sürgető perceiben akadna sokkal hasznosabb mint egy virág árusban rokonszenvet ébresztenie. Az anyóka korai félreértése talán büszkeségéből tanúbizonyságra sarkalta volna? Vagy ilyen kelletlen téma tárgya egy alig ismert, névtelen nő megjósolt várandósága? Hátam mögül erőteljesebben harapok alsó ajkamba, melyet ujjaim kulcsra fonodásával próbálok enyhíteni. A mi fajtánk sokkalta nehezebben esik teherbe mint halandó társaink. S erre nem nyújt vigasztalást az árus virágai sem.
Hamarosan beér az ifjú jótétkenykedésének utolsó szikrája, s meglehetősen finom vágású ismeretlen felém nyújtja nekem szánt virágát sajátos kívánságával tarkítva. Érzékeny pironkodó pillanatában szemeiben mosolyra húztam a szám, remélvén, hogy feszélyezettség ezzel benne feloldom. Vajon miként eshetett választása a fehér szálra? Ezen gyanakvásomban vettem át tőle a nemes virágot mire a szavai gátat törve hirtelen rám zúdultak. Esetlensége újabb mosolyra gerjesztett, finom súlyából jelezvén hogy nem szándékom ezt gúnyolódásom tárgyaként kifejezni. Habár mégis megeshet, hogy ő bántásnak véli. Épp ezért már elnyíltak volna ajkaim, hogy szó-járta kedélyét csillapítsam...személyes érdeklődése azonban elfojtottam bennem ezen akaratom. Talán nem is tapasztaltam ennél kedélyezettebb kíváncsiságot, mégha ez mások szemében már vétkes s alaptalan kérdezősködést idéz. Én magam ezen kérdéséket jó tanulságból merítve féltem feltenni ismeretleneknek. Valahol jól sejtően éreztem a névtelen csupán ezzel próbálta volna menteni restellő érzéseit. A szárazföldi évek egyre inkább megtanítják nekem az emberi érzések megfelelő kezelését.
Kérdéseivel körülzártan álltam tétlenségem oltárán, s pár perc eltettével sem tudtam igazán a megfelelő válaszomat kinyilvánítani előtte. Egyik felem kérlelt, hogy ne bocsátkozzak ilyen személyemet érintő eszmecserébe. Míg az engedékenyebb felem merő halából elmesélte volna neki életem teljes történetét. Kénytelennek találtam hát a ritka arany középutat választani, mely igen kevesek számára áll rendelkezésre ilyen helyzetekben.
- Köszönöm. - háláltam meg, gesztusból térdhajtást egy fél lépést hátrafelé téve előtte. A virágot körültekintően figyelve folytattam a beszédet. - Miért pont a fehér, Uram? - tereltem el a rám eső váratlan figyelmemet. Valóban érdekelt a magyarázata ennek a szokványos cselekvésnek. Tudatalatti jelentését ismerem, az ő elhatározását azonban még fel annyira sem, hogy alaptalan következtetéseket vonjak le. Válaszként az is felmerülhet, hogy ezt találta kézenfekvőbbnek kimentve magát az asszony ostromából. Valahol mégis érzem ennek a váratlan találkozásnak a sorsszerűsége ott lappang a minket körülvevő levegőben. Láthatatlan kapcsolatot létrehozva ezzel, a forgatag piac közepében. S szinte biztosan gyanútlanul rokonszenvet ébresztve.


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Meina Fëanor

Inkább osztozok egy emberöltőnyi életen, semmint elnézzem az eljövendő korokat.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
634
❖ Keresem :
P R I N C E  O F  C U R I O S I T Y
Cast Maedhros | vivern | Tom Hiddleston

❖ Szintem :
Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 06, 2021 10:03 pm
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Öböl-falu - Page 2 854324872  • Szószám; 407 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
Csodás, Folrandír! Korholtam magamat, persze csak fejben, miközben az öregasszony kosarába hajítottam az ulront. Szomorúan néztem az érme után, mintha abból legalábbis bőségesen beitalozhattam volna ismét. Talán ezúttal sem egyedül. Egy részem még mindig reménykedett, hogy a bárddal összefutok a Korallban vagy valahol máshol… pedig azt aztán tényleg nem kéne erőltetni. Ahogy ő is mondta, bármit megtehetek, csak annak a következményeit viselnem kell. És én viseltem is volna azt a következményt, ha nem tudtam volna biztosan, hogy az fájdalom és keserűség lett. Kaptam abból eleget bőven, míg le nem szakadtam a családról.
Megráztam a fejemet, elnyomva a hirtelen jött gondolathullámot. Inkább a másnaposságomra és a virágra koncentráltam, amig az árus éppen vén kezeivel válogatott, majd egy könnyed mozdulattal felém tartott. Valóban szép, makulátlan hófehér virág volt. Egy pillanatra magával ragadott a látványa… mint mindig, ha a természet tökéletességét csodáltam.
– Na drágaságom, akkor ezt add a szép kisasszonynak! – Folytatta a vénasszony a beszédet. Igazából nem is figyeltem a szerencsétlenségben mellém keveredett társam viselkedését, túlságosan lefoglalt a banya, aki minden áron pénzt akart kicsalni belőlem. Végül is sikerült is neki… így hát mondhatom: megint borzalmas döntést hoztam. Újabb helyzet, mikor nem tudtam rendesen kiállni magamért. – Ettől aztán szapora gyermekáldás lesz, fiacskám. – Tette hozzá, ahogy ujjaim a vékony szárra simultak és átvettem a növényt.
– Pontosan ebben reménykedtem, drága anyóka! – Csattantam fel gúnyosan, alig vártam, hogy végre eltávolodjon tőlünk. Akárhogy is, én elfordultam és a szegény lány felé nyújtottam a virágot. Meglehetősen szerencsétlen, már-már gyerekes mozdulat volt, mintha nem tudtam volna, miképpen kell viselkedni. Nos ez nem volt nagy tévedés. Rilriont utánoztam a mozdulataimmal… egyszer azt mondta egy idős elf odahaza, hogy az számunkra fontos személyek tükörképeivé válunk. Csakhogy én mindössze pár napja ismertem azt a bárdot és nem, nem volt fontos. Egyáltalán minek gondolok rá? Kissé zavarodottan ráztam meg újra a fejemet.
– Ne haragudj, kisasszony… Nem ismerem sajnos olyan jól az emberek szokásait is, de remélem, hogy ez a virág majd meghozza a szerencséd a termékenységben. – Mondtam és a hasa felé böktem, mintha az már legalábbis duzzadna. –  Khöm… – Éreztem, ahogy elönti az arcomat a vér. Ez persze általában csak apró rózsaszín pírként jelenik meg. – Úgy értem, amikor eljön az ideje. Hacsak nincs máris itt. – Ezen a ponton legszívesebben szájba csaptam volna magamat, csakhogy hallgassak el végre. Ehelyett folytattam a szóáradatot: – Lehet, hogy nem is kisasszonyhoz van szerencsém, hanem férjes asszoynhoz? – Na nem, mintha közöm lett volna hozzá.



Ahronit and Meina Fëanor Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 7:14 pm

Folrandír

& Meina


megj.:  Öböl-falu - Page 2 3138061344 szó: 295
zene: skyrimtag: #fate_meet

Elbiztam magam a jobb eshetőségért, kimentve egymást a kellemetlen összeütközésből. Az halárus immáron ismerős arckifejezéssel fogad halk üdvözlésében, miközben a vevői igényeknek felel meg. Ám a kapcsolat felvételre csakhamar nem kerül sor. Hátam mögül egy maliciózus de annál rekedtebb hang szólal föl. A téves következtetésnek kelletlen fültanúkat csal létre. A nem várt kezdetet még inkább zavarba ejtőbbé téve. Testemen lázkorhoz hasonló bizsergés fut végig, miképpen a vén virágjai eladásán erősködik az idegennél. Maga a halárus is felém tekint, mintha csak rosszallná, hogy későn lett beavatott a örömteljes hírről. Tekintetem pilláim mögé rejtve fordítom a földre. Hasonlót akkor éreztem mikor hazámban elhagyatott zátony melletti portyázáson kaptak. Kisvártatva már a tulajdon asszony áll elémbe, mely újabb alkalmat szánt, hogy a helyzet nem kívánatosságát pótcselekvéssel csillapítsam le. Az arcomba szökött élénk virágok láttán nyugtalanságomat levezetve ajkamba fogaimat mélyesztettem. Megmentésemre a tapintatlan találkozást megelevenítő engedte meg hangszínét, feloldva ezzel az öreg virágárus további téveszméitől.
A fennálló kényszerben tekintettem az ismeretlenre, kinek jeles ismérveivel egy fiatal elfet idézett meg előttem. Noha elutasításba kezdett, az öregből az árú iránti kereskedelmet nem volt képes kiűzni. Sajnálóan s hangtalanul néztem végig mindezt. S mikor a belekontárkodásnak határai az intimitást kényességét súrolták, tetőző zavartságom végül hátraarcra sarkalt. Talán maga a vénség szavai nem nyersebbek annál mint azt egy aggódó szülő közreadná. Lehet nem okozna akkora zúgolódást ha az idegen elf ismert körökben lenne kedvelt.
Kész voltam újra megszabadítani magam a vonakodó incidensektől. Ha az elf az asszony konokságát elnémítva nem ad igent a áruvételre. Esélyem tovatűnt, hogy kilépjük egymás kialakult történetéből. Kétséges gondolatok vertek vihart, miközben értetlenül álltam az idegen vezérelt jóérzése által. Nem éreztem illendőnek gyáván hátrahagyni egy ulron ajándéka zálogában. Ütközésünk nem helyénvaló formájának ellenében, megbecsültem önkényes áldozathozatalát. Láthatatlanul bízva, hogy a folytatódó kényelmetlenség ezúttal elhagyja ezt a szegletet, a hamis felvetődések átkát megtörve.


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Meina Fëanor

Inkább osztozok egy emberöltőnyi életen, semmint elnézzem az eljövendő korokat.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
634
❖ Keresem :
P R I N C E  O F  C U R I O S I T Y
Cast Maedhros | vivern | Tom Hiddleston

❖ Szintem :
Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 2:57 pm
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Öböl-falu - Page 2 854324872  • Szószám; 529 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
Talán bölcsebb lett volna a hátsómon maradni, még ha el is döntöttem: ezt a napot a másnaposság kellemetlenség ellenére is inkább odakint kéne tölteni. Odakint, a természetben, a levegőn, figyelve az embereket… sőt talán ezúttal nem csak bámulni, miként élik a mindennapjaikat. Ahogy legutóbb azt Csip-csipnek, a bárdomnak is meséltem, kalandra vágytam. Minden porcikám azt kívánta, bár a világot járhatnám, bár szerezhetnék némi ulront… de közben ott volt bennem a vágy, hogy lenyűgözzem apámat. Tudtam, hogy ezek az ingerek erősebbek még az önmegvalósításnál is bennem… így hát… bár végig ittam az elmúlt napokat, erős karok közé kívántam magamat, vissza kellett térnem El’Alorába. Ezért is kellett kiszellőztetni a fejemet, hogy végig gondoljam mindazt, ami a jövőmet illeti. Csak az a bennem ülő, makacskodó elfkölyök kapaszkodott még mindig a vágyakba, az italozásba, a világ csodájába, ami bűzös halszagú valójában egyelőre csupán Nulportot jelentette.
A hányinger persze könnyen felülírta a gondolkodást. Mindent elnyomott bennem, amit csak lehetett és émelygésbe csapott át. Olyannyira, hogy megint figyelmetlen voltam és a testem egyenesen egy törékeny kis teremtésbe ütközött. Nem is tudom, kicsit felé nyúltam, mintha el kéne kapni, nehogy megüsse magát.
– Öhm… tényleg sajnálom… én csak… – magyaráztam, kicsit kínos volt az egész helyzet. Ahogy a tekintetével került. Jó, talán kicsit részegnek tűntem még mindig… korán volt az a lefekvés, vagy éppen későn, ahogyan szokás mondani. Mindenesetre éppen eléggé benne voltunk a hajnalba ahhoz, hogy kevéske legyen az alvás, a részegség pedig túl közelinek tűnjön. Hiába nyakaltam be egy jó adag gyógyteát, éreztem, hogy a torkom és a szám mennyire ki van száradva.
– Nem vagyok részeg – közöltem, mintha legalábbis rákérdezett volna. Valójában persze úgy tűnt, hogy cseppet is érdekelné mi van velem. Nem, kihúzta magát a fogásomból. Igazából elég könnyű dolga volt, csak finoman kaptam utána. Nem is mondtam volna semmi többet, hagytam, hogy tovább sétáljon, mintha a közelben a „Friss halat tessék!”-et ordibáló halárús bűzös bódéja felé vette az irányt. Már a gondolattól öklendeznem kellett, ám mielőtt még az kiszakadhatott volna belőlem a fülembe rikácsoltak:
– Milyen szép ifjú pár! Hát vegyen a hölgynek egy szép szál virágot! Egy ulronnál nem több! – Azonnal megprödültem és a bájos hölgyeménnyel szemközt meg is pillantottam egy rongyokba bújtatott banyát. Karján viseltes kosár pihent, benne egy halom hófehér virággal, a másik végén pedig rózsaszín, kék, lilavirág koszorúkkal.
– Én… ö… – még mindig csak dadogni voltam képes, de ez láthatóan az árust nem zavarta meg. Az áldozatom elé állt, hogy az még véletlenül se tudjon a halárushoz menni. – Nem kérjük, köszönjük!
– Ó, drágaságaim! – Erre aztán sipákolni kezdett, de úgy, hogy a fejem lüktetése egyenesen elviselhetetlen ritmusra váltott. – Hát az én drága nagymamám mindig azt mondta, hogyha nem kap egy ifjú leányzó virágot a kedvesétől terméketlen marad örökre. – Erre már tényleg csak tátogni tudtam. Egyetlen szó sem jött ki a számon. Nem ismertem az emberek szokásait, de azt nem akartam, hogy miattam ne potyogtasson kölyköket magából az ismeretlen.
– Jó adjon egyet… – Magyaráztam és kikapartam egy ulront az erszényemből, majd felé hajítottam, egyenesen a kosarába.



Ahronit and Meina Fëanor Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 03, 2021 11:03 am

Folrandír

& Meina


megj.:  Öböl-falu - Page 2 3138061344 szó: 509
zene: skyrimtag: #fate_meet

Talán a sivárságba temetkezett nappalok kibékítik az egyszerűség tényét. A hétköznapiság átfolyása bennem csakis az időmúlásának csalódását hordozza. Ha halandó testben köszönteném minden nap kezdetét, nem fájna jobban a törékeny esendőség. Örök biztonságot nyújtó hazámat immáron több évre elhagytam. Anyám felkutatása csak még nagyobb elszántságot önt a meggondolatlanságra. Mintha a helyiek is megéreznék külső szándékaimat. Noha cselekedeteim hően tükrözik az ártatlanságomat. Ma ismét fogadóban kell lerójam a tartozásomat. Szállásom zálogában kell az idegenek éhségét s szomját csillapítanom. A véletlen eszmecserében kedvemet lelem, minden vendég elbeszélését szívesen végig kísérem. Akadnak viszont barbárok, kószák, rosszakarók akik az adott pillanatban csak a kétséget vélik felfedezni a tekintetemben. Örök gyanúval ruházva azon képviselőket, kik inkább hallgatni szeretnek, beszélni nem. A kíváncsi ember természete olyan erővel vetekszik mint fizikai erőléte. Ha csak fele ennyit fektettek volna be háborúik során, lehet az én hazám sem létezne.
Tekinthetjük áldásnak tudatlanságukat, vagy inkább szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Mégsem érzek gyűlöletet vagy megvetést irányukba. Noha jogomban állhatna, hisz terültveszteségünk az ő kezeikhez tapadt. Több hónapnyi együttélésünk által, mostanra kiderült számomra, hogy nem pusztítóbb hajlamúak a többi fajnál. Bennünk is épp olyan tulajdonvágy él mint másban. Egyedül a már előre látott túlerőjük okozták veszteségünk. Éppezért kár volna őket gyűlölni saját rendeltetésükért.
Rendeltetésük dacára, sajnos nekik is vannak nem szívlelt ismérveik. Az egyikük ma reggeli feladataim fő táplálékát adja. A restség. A szomszédos falvakban való átjárás nem a legkedveltebb időtöltések egyike az embereknél. Szokásukhoz híven így ez alkalommal is rábírtak, hogy tegyek látogatást a piacon majd aggályokat nem ismerve sietve térjek is vissza. A többszöri kiválasztás ellenére sem esett nehezemre hosszas sétákba kezdenem. Noha a sós tenger hiánya egy óra elteltélve már megjeleníti bőrömön a nem kívánatos előjeleket. Mihelyst a faluban érek és alkudozásba elegyedem, visszafelé annyi időt kell a tengerbe töltsek, hogy az elrejtse a pikkelyeket.

༻❁༺༻❁༺༻❁༺༻❁༺༻❁༺༻❁༺

Ahogy az lenni szokott a falut gomolygó fehér füst járja körbe. Az emberek javarésze a piacon tömörödik össze. Védett távolságból érzékelem a egyedi forgatagot, illatot és más érzékemre ható impulzust. Egy pillanatra büszkén elfeledve sürgető visszatérésemet. Ám a sors úgy ítéltetett, hogy az emberek között ma ne leljek maradandó örömet. Saját felelősségem ráébresztésére egy húsvér idegennel ütköztetett össze.
- Én... - szólaltam fel elenyésző hangerővel, mikor még a kezdeti találkozásnak csak a kellemetlen utóérzését éreztem a testemen. Tekintetem a földre ereszkedve próbált kiegyensúlyozott maradni. Senkinek sem kedves üdvözlése amit ez a helyzet keltett. A kisasszony megnevezésre a kezdeményezett megelőlegezte identitását, ugyan a magyarázata csekélységét nem bírta kellően palástolni. Körében szám szélén mosoly jelent meg, magam előtt látva ahogy az illető az egész napot csukott szemmel ajándékozza meg.
- Nem történt semmi. - nyugtázva hallatam a hangomat előtte, a szemkontaktust mellőzve a további kínos érzésektől. S noha adandó volt, hogy elfeledjük a rosszul sikerült véletlent, az árnyéka sötéten vetült a földre. Kezének tapintása a bőrömön ellenben kellemes melegség járta be. Aggasztóbb volt mint mindenféle jött-ment akivel valaha is belém ütköztetett a sors. Habár azon eseteknél még válaszolnom sem lehetett, hisz manapság az udvariasság ugyanúgy kihaló félben van jelen. Észszerűbbnek tűnt tehát egymás idejét nem feltartoztatva tovább állnom. Tekintetem jó kibújó alapként a sokat látott halárusra vezettem, miközben karomat finoman kihúztam fogásából. Célegyenesen felé tartottam a kereskedőnek elhaladva a ma baljós léptével felruházott különös aurájú idegen mellett.


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Alkimista vagyok
Meina Fëanor

Inkább osztozok egy emberöltőnyi életen, semmint elnézzem az eljövendő korokat.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
634
❖ Keresem :
P R I N C E  O F  C U R I O S I T Y
Cast Maedhros | vivern | Tom Hiddleston

❖ Szintem :
Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 26, 2021 8:34 pm
 
fix me
Meina & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Öböl-falu - Page 2 854324872  • Szószám; 461 • Zene; Fix you »
« you're making waves just by being yourself. »
Azt mondják másnaposságra és szerelmi bánatra hatásos a friss levegő. A kompon ücsörögve még is nehezen hittem ezt el. Az összegyűlt népség zaja, hol hangos nyerítése olyan erővel hatolt elmém mélyére, hogy azt hittem menten szétrobban a fejem, mintha csak valami sötét mágiát használtak volna ellenem. Bántam, hogy nem maradtam a Korall Vendégház biztonságos falai között, a szobámba, amit az elmúlt napokban elég rendesen el is kerültem, így hát nem oda sikerült hánynom az első napi, majd a második napi ivászat után.
A rosszkedvemet tetézte, hogy elveszítettem szépséges, sötétkék bársonyköpenyemet, ami tökéletesen illett egy varázslóhoz. Így hát azért is járkálhattam mindenki nyomába, hogy ugyan nem látták-e. Végül mocskos, italszagúan került. A tisztíttatás pedig egy kisebb vagyon volt a Korall Vendégházban. Vállalnom kellett ezt a költséget, ráadásul kénytelen voltam egy kabátot is szerezni, hiszen a tavasz ellenére meglehetősen hűvös volt.
Ujjaimmal a hajamat piszkáltam, ahogy egyre közelebbinek és közelebbinek tűnt a falu, amerre a komp tartott. Még találtam benne egy-két virágszirmot, hiába fésültem meg az ezüstös tincseket. Ügyeltem arra, hogy a külsőm a régi legyen. A túlzott sápadtság és a vérben forgó sötétkék szemek ellenére majdnem úgy néztem ki mint mindig. A fekete ingen ott pihent anyám félholdat formázó medálja, a fekete gyöngyfülbevalók kivillantak az ezüstös tincsek alól. Egy tükör előtt tollászkodtam a szobámban, lüktető halántékkal, mielőtt úgy döntöttem útnak indulok. Nem akartam agyalni. Elég homályos emlékeim voltak az előző éjszakáról, csak az maradt meg, hogy hiába akartam a bárdot visszahúzni a sátorba… mégis elengedtem. Talán jobb is, így fájdalom nélkül. Vissza fogok térni El’Alorába. Előbb-utóbb muszáj lesz és akkor hiába volt minden… ezért hát kár is próbálkozni. Elnyomtam hát magamban az érzéseimet s elindultam a komp felé. Így indult ez a nap szürkés, prémes köpennyel a vállamon, ami olyan idegen volt tőlem.
Fekete csizmám tisztára sikált orrát bámultam, ahogy megérkeztem a falucskába. Itt közel sem volt olyan hangzavar, mint Nulportban. A rossz arcú matrózok is kerülni látszottak a helyet, így hát nem terelte el a figyelmemet a teljes kikapcsolódásról a szórakozás lehetősége. Csak sétáltam a poros utcákon, azon gondolkodva, vajon mikor múlik el a fejfájás… aztán jött az a szag. Talán nem is volt erős, de éppen elég ahhoz, hogy felborítsa a nyugalmamat. A gyomrom fájni kezdett a hányingertől, majd az öklendezéstől. Lehunytam a szemem, hogy visszatartsam, de közben nem álltam meg a sétában… és milyen nagy hiba is volt! Ezzel a lendülettel ugyanis beleütköztem valakibe. Valakibe, aki még az én elfhez nem méltó alacsonyságomhoz és csontos véznaságomhoz képest is apróbb termetű volt.
– Bocsáss meg, kisasszony… – mondtam, a megszólítással Rilriont utánozva. Ő értette az udvariassághoz, én viszont cseppet sem. Még is most megragadtam a nő karját, mielőtt felborult volna az ütközéstől. – Elnézést… csak csukva volt a szemem… vagy ilyesmi… – köszörültem meg aztán a torkomat.



Meina Fëanor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:47 pm

A Nulport melletti falvacskába sokan térnek át a helyi különlegességek kipróbálásáért, vagy azért, hogy túladjanak a portékáikon, ám ez fordítva is igaz. A két települést a Lison választja el egymástól, azonban az átkelésre egy rendszeresített komp áll rendelkezésre, ami napjában háromszor szokott fordulni. Persze jutányos áron soron kívül is hajlandó lehet a révész útnak indulni.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Öböl-falu - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Öböl-erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: