Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Öböl-erdő - Page 3 KaDiPE5
Öböl-erdő - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Öböl-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Utolsó Poszt Pént. Aug. 06, 2021 2:47 pm
Csendes Éj

 
♪Zene♫ •  Credit:
 

Újra megnézi magának az elfet, ki saját bevallása szerint csak kölyök még. De nem szól semmit. Ha szerinte az, hát legyen. Az, aminek érzi magát, nem fog ezzel vitatkozni.
-Törpék, kik túl hülyék voltak bányásznak. A ser és a fehérnép viszont drága, így felcsaptak rablónak. Utazók a prédáik főleg, kiket aztán eladnak rabszolgának. Szóval nagyon ne sajnáld őket....hmmm....biztos jól vagy?
Lepillant az ifjú lábára, és kérdőn néz rá. Kevés mocskosabb dolgot látott életében, mint azt a tőrt, amivel megsebezték szegényt, pedig dolgozott már pár olyan helyen, ahol a szappant a piperkőcök játékszerének gondolták. Minden esetre, ha rá tud állni, ő nem tovább faggatni emiatt. Lesz még idő erre az után, ha túlélték, ami ez után jön.
-Minden mágia érdekel...olyan, mint a tudomány, csak működik. Csodálatos....khmmm. De visszatérve a tervhez...mit gondolsz, el tudsz takarni az árnyékkal addig, amíg kinyitom a ketreceket?
El'Alora...nem most hallja ezt először, de azért az eszébe vési. Talán, ha túlvan ezen a kalandon, és meglett a kincs is, nem lenne rossz ötlet oda utazni. Ha tényleg sikerül a küldetése, megengedheti majd magának, annyi szent. Arra viszont, hogy neki a kard való, és nem a mágia kicsit elkomorul. De csak picit, és tovább is lép rajta, mielőtt semleges hangon felelne:
-Neked kell eldönteni, mit szeretnél az élettől. Ha mások erőltetik rád, a kardvívás sem izgalmasabb, mint elmosni egy tányért.
Van egy olyan érzése, hogy Folrandír pontosan érti, mire gondol. elvégre, itt van éjnek évadján az erdőben, ahelyett, hogy valami biztonságos helyen húzta volna meg magát. Lehet hiba, de legalább a saját útját járja. Bár, ha rajta múlik, nem lesz az. Közelebb oson a táborhoz, az egyik domb peremén pedig már csak kúszik. Két szekeret lát a tábortűz mellett, és hat sátrat felállítva. A szekereken ketrecek vannak, bennük emberekkel. Azt hazudja magának, hogy biztosan csak alszanak. Reméli, hogy csak alszanak. Két törpét lát a tűz körül nyársakkal, egy harmadik pedig egy vödörrel a kezében járkál, és önti arcon a rabokat, röhögve kiáltva, hogy "igyatok, nesztek!". Nem túl kellemes a látvány, de megnyugtató, hogy mindenki felriad erre, ha csak addig is,a míg visszadől. Hosszas keresés után megpillant az egyik magas fa ágán egy negyedik törpét üldögélni, kezében egy számszeríjjal, és a hátán egy kürttel. Rá is mutat.
-Először vele kell kezdenünk valamit.

Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 05, 2021 7:52 am
 
i pretend to look around
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Öböl-erdő - Page 3 3138061344  • Szószám; 685 • Zene; Under Giant Trees »
« "i mean, it’s sort of exciting"»
Még égett a gyomrom, mikor bemutatkozott. Ronan. Próbáltam megjegyezni a nevét, de éreztem, hogy a szédelgés és a vérszag nem az én oldalamon áll ebben a helyzetben. Felpillantottam a lombokra, hogy mély levegőt vegyek és megpróbáljam kicsit összeszedni magam. Igen, összeszedni, mert a hányás kihozta belőlem a legrosszabbat.
– Nagyvarázsló… ahhoz még kölyök vagyok… – fanyar mosoly ült ki az arcomra. Igazából csak kicsúszott ez az amúgy teljesen felesleges információ. Éreztem, ahogy kicsit el is pirulok, hiszen gyermekségem nem szívesen osztottam meg senkivel. Általában felnőttnek igyekeztem tűnni, aki tökéletesen a teste és a tettei ura. Az elmúlt időszakban úgyis éreztem, ennek megfelelő úton haladok, csakhogy Ronan mellett annak éppenséggel nem tűntem. Magas volt, tényleg igazán férfias… én meg alacsony és törékeny, a népem szégyenfoltja.
A vállveregetésre elmosolyodtam, aztán követtem, ahogy megindult előre. Olyan volt kicsit, mint egy vadászkopó, aki szag után kutakodik az erdő fás-füves illatú levegőjében. Én csak éreztem valamit, mintha nem egyedül lennénk. Nem a vadállatokra gondoltam, s nem is a magasra szökő madarakra. Másokra. Talán éppen ilyen törpökre, mint ez.
– De pontosan kik ezek a hetek? – kérdeztem aztán, miután kifejtettem a találkozásom egy törpcsoportosulással. Csak pár napja volt, ám az eléggé ütősre sikerült, ha szabad így fogalmazni. Hiszen utána egy szerencsétlenül járt bárdot is jóformán össze kellett fércelni. Sosem voltam nagy harcos, az elmúlt időszakban mégis meglehetősen sokat kellett használnom a mágiámat… vagy éppen az ügyességemet. Éreztem, ahogy hatékonyabbá tettek ezek az estek és sokszor tanakodtam azon lefekvésnél: vajon apám büszke lenne rám? Nem voltam neki olyan fontos, mint a nővérem, Tindómiel. Nem hitt abban, hogy lehetek olyan, mint ő. Csak be akart záratni az El’Alora nevű aranykalitkába. Talán, ha elértem volna azt, amit szánt nekem, hogy varázsló legyek… ahogyan Ronan mondta: nagyvarázsló, akkor büszke lett volna rám. Tudtam, mi a küldetés. Előbb-utóbb vissza kell térnem a szigetre, hogy befejezzem a tanulmányaimat.
Még egy kicsit kótyagosnak éreztem magam a mágiahasználattól, de én magam is elnéztem hosszan a távolba, Ronan mellé térdelve. Semmilyen szokatlan neszt nem hallottam, s nem is láttam mozgást a távolban. A vádlim még mindig vérzett, éreztem, ahogy egyre inkább megtölti a csizmámat a fémes szagú, vörös folyadék. Beleragadt a nadrágom anyaga is a sebbe és minden mozdulatot égő fájdalom kísért. Ahogy letérdeltem, csak szisszentem egyet, ám komolyabb hangot nem adtam a dolognak, egyelőre.
Aztán nagy nehezen felkeltem. Leporoltam a ruhámat. Hagytam, hogy sötétkék bársonyköpenyem lecsússzon a vállamról a pórba… csak nagyot sóhajtottam. Ez már a sokadik alkalom volt, hogy a holmim koszos lett. Ráadásul így csak még jobban látszott a fekete ingben és feszes nadrágban, hogy milyen sovány vagyok. Így útközben még a szokottnál is kevesebbet ettem, ez pedig nyomot hagyott a testemen.
A mágiáról való érdeklődés azonnal azt a bizonyos Nulportban töltött estét idézte, mikor Csip-csipnek, a bárdnak mutattam be pontosan ugyanezt a trükköt. Őt lenyűgözte, csillogó szemmel figyelte, ahogy a gömb életre kel a kezeim között és sápadt fénnyel világítja meg a fogadó kertjét. Láttam, ahogy Ronant is lenyűgözi a mágia szikrája, mert ez nem volt több annál. Aligha győzhettem volna harcban ezzel. De valóban voltak ügyesebb trükkök is a tarsolyomba, talán csak kevésbé látványosak.
– Hát elég nagyokat ahhoz, hogy el tudjanak rejteni egy kisebb csapatot. – Feleltem a kérdésére. – Ha kell meg tudom nyújtani őket, ha pedig az kell, egészen össze tudom zsugorítani. – Magyaráztam, de most még nem voltam felkészülve, hogy egy bemutatót is rögtönözzek. Egyelőre a korábbi varázslatokat kellett kihevernem. Jól esett volna egy kis víz is.
– Érdekel talán az éjmágia? – kérdeztem és ha esetleg meg akart indulni mostanra, hogy kövessük a nyomát ennek a rosszvéget érő törpnek, hát benne voltam nagyon is. A gyomrom túlságosan fájt még a történtek miatt. Amúgy is szívesen mentem volna távolabb a szétnyílt koponyától és a vérszagtól, habár annak egy része belőlem származott. A köpenyemet felkapva óvatosan poroltam le azt, de nem kanyarítottam vissza a vállamra, csak a karomra fektettem. – El’Alorában van egy pár halál unalmas mester, akik szívesen kezelésbe veszik a magadfajtát is… de már megbocsáss, ilyen izmokkal inkább illene a kezedbe egy hatalmas kard… amiket fejekbe nyomhatsz… – pillantottam az áldozat felé, bár a fejsérülést igyekeztem kizárni a gondolataim közül.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 19, 2021 3:22 pm
Csendes Éj

 
♪Zene♫ •  Credit:
 

Megtörli a kezét a holttest ruhájában talált meglepően tiszta zsebkendőben. Nem számított rá, hogy ilyesmire lel, biztosan lopta valakitől. Nem tudja elképzelni róla, hogy ezt az apró kis anyagot kimossa esténként, és magánál tartsa, ha szükség van rá. Miután végzett összegyűri, és messzire hajítja.
-Ronan. És nincs mit.
Ahogy végez a holttesttel a Földbe szúrt kardjának markolatára támaszkodva áll fel, majd rántja fel a fegyvert, és teszi vissza a hüvelyébe. Nagyon rég óta próbálja elhitetni mindenkivel, hogy ő egy igazán veszedelmes, kemény alak, főleg azért, hogy senki se akarjon vele kötekedni, és kerüljön ilyen helyzetbe. A fő aggodalma természetesen az volt, hogy ő szerez majd egy új testnyílást a tarkójára, szóval a dolgok eddig alapvetően lehetnének rosszabbak is.
-Azért Folrandír, mert én csak egy pincér vagyok, Calden rosszabbik fogadójában. A legkevésbé sem vagyok alkalmas arra, amire készülünk...és reméltem...nos...azt hiszem tényleg azt reméltem, valami nagyvarázsló vagy.
Próbál kedvesen mosolyogni rá, és finoman megveregeti az elf vállát, mielőtt tenne pár lépést egy magasabb buckára, és ott letérdelve nézne körül, látja e őket valaki. Egyenlőre azonban senki sem jött a földön fekvő keresésére.
-De ha már így alakult, ketten kell megoldanunk. Ha megint a nyomukat vesztem, lehet örökre eltűnnek.
A bárd említésére felszökken az egyik szemöldöke. Pláne, hogy megtámadták egy bárban, mert csúnyán nézett. Szinte kedve lenne rákérdezni, nem foglalta e el véletlenül a törpök kedvenc asztalát is, de aztán túllendül inkább ezen a badarságon. egyébként is, van fontosabb dolguk is. Bólint, és aztán az ifjú elf tényleg osztatlan figyelmét élvezheti. Csillogó szemekkel nézi az apró fényforrást, és akaratlanul is lepillant a saját kezére. Próbálja utánozni a mozdulatokat, majd gyorsan ökölbe szorítja a kezét.
-Árnyak mi...? Mekkora árnyékot tudsz idézni? És, mennyit?
Talán hiú remény, de ha el tudják hitetni velük, hogy egy sereg bérgyilkos rejtőzik az avarban körülöttük akkor talán nincs szükség több vérontásra. Mily szép is lenne, ha mind csak fejvesztve menekülnének.

Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 18, 2021 8:55 pm
 
i pretend to look around
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Öböl-erdő - Page 3 3138061344  • Szószám; 511 • Zene; Under Giant Trees »
« "i mean, it’s sort of exciting"»
A gyomrom savas kavargásba kezdett, ahogy kiadtam annak teljes tartalmát. Nem sokat ettem aznap, lényegében a szokásos gyógyteát gyűrtem le egy bátorító sör mellé. Minden bizonnyal ez utóbbi kavarta meg annyira a visszaútját a dolgoknak, hogy még torkom is égni kezdett. Mégis előrángattam vászon zsebkendőmet, hogy segítsek a szerencsétlennek, aki bár meglehetősen gusztustalan módon, de megmentette az életemet. Ő persze nem értékelte ennyire a segítségemet, ráfogott a csuklómra és megpróbált lefejteni magáról.
– Igen… azt látom, kedves… – kezdtem, de rájöttem, hogy fogalmam sincs, mi a neve. – Folrandír vagyok, köszönöm, hogy megmentettél. – Sóhajtottam. Belegondoltam, hogy ez az egész egy szórakozásnak indult. Azt hittem meglátom őket, elkábítom, elveszem az ékszereket, amiket rejtegetnek aztán majd jól érzem magam, hogy volt egy kalandom… a fejtrancsírozástól és a vértől azonban minden igazi lett.
Nem léptem közelebb hozzá. Csak figyeltem, ahogy tevékenykedik a holttest körül. Értettem a pillantásából, hogy letépi a karom, ha még egyszer megpróbálok róla hányást törölgetni, habár azt csupa jó szándékkal tettem. Nem akartam megtámadni, sem elcsavarni a fejét valami ősi elfpraktikával – ahogy néhányan mondani szokták.
– Baj? Miért baj, hogy magadra emlékeztetlek? – kérdeztem, miután közöltem vele, hogy még kezdő varázsló vagyok. Tény, hogy egyre jobban tudom használni a mágiát és az is, hogy vissza kéne mennem El’Alorába tanulni, mielőtt ez a képesség megreked ezen a szinten. Boldoggá akartam tenni az apámat, annak ellenére is, hogy sokszor úgy éreztem, kevesebbre tart, mint a testvéreimet. Nekem csak a mágia volt, hogy kitörjek és megmutassam, én sem vagyok semmire kellő, csupán azért, mert én vagyok a legkisebb a testvérek közül.
El akartam terelni a gondolatom a mágiámról, a múltról és apámról. Ezért hát az ősz hajú férfira pillantottam. Figyeltem, ahogy az összeroncsolódott fejű törpöt kutatja át. Aztán valamit kihúz és felemelte felém. Egy kulcs volt, valamiféle ütött-kopott használt darab. Biztos voltam benne, hogy nagyon régi, habár a kulcsok sem tartoztak éppen az érdeklődési körömben.
Hümmögve néztem meg magamnak. Talán nyithat valami raktára, ahol ezer meg ezer kincs van és én is markolhatok belőle. Milyen remek volna.
– Hetek? – kérdeztem vissza. Hirtelen úgy tűnt, valami hatalmas dolog kellős közepén vagyok. – Nem ártottak olyan sokat, leszámítva, hogy egy… bárdot, akivel éppen beszélgettem majdnem megöltek, csak mert szerintük nem megfelelően néztem rájuk. Mellesleg akkor valami ékszerekről diskuráltak. – Meséltem neki, bár már nem is voltam biztos, hogy ugyanarról a csapatról beszélünk. Nekem minden törp egyforma volt. Az egyik morcos, a másik részeg, a harmadik meg morcos? Akkor talán mégis csak kétféle dologra képesek.
– Érdekel a mágiám…? – kérdeztem kissé remegő hangon, mintha ez meglepne. Már Rilrion is érdeklődő volt ezzel kapcsolatban, mikor mutattam neki valamit. Ígyhát most is látványos dologgal akartam megpróbálkozni.
– Hát… mutathatok pár trükköt. – Magyaráztam, majd lehunytam a szemem és nagyon koncentráltam. Próbáltam kizárni a gondolataim közül, hogy mennyire fáj a vádlim, hogy érzem amint a vér a nadrág alatt folydogál. Aztán, egyszer csak a tenyerem kicsi, világító gömb jelent meg, ami szépséges, ezüstös, fehér fényt bocsátott ki.
– De kábítani is tudok, esetleg elaltatni, ha együgyűbb az ellenfél, meg az árnyékokat is tudom irányítani… – Magyaráztam és lenéztem a csillogó gömbre.

// #varázslat: Csillagfény//


Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 16, 2021 4:35 pm
Csendes Éj

 
♪Zene♫ •  Credit:
 

Csak egy morgással konstatálja, hogy a megfélemlítési kísérlete nyilvánvalóan félre ment. De természetesen fordul még rosszabbra is a sors azon az estén, mielőtt lenne rá bármi remény, hogy végül pozitívabb lesz a mérleg, mintha fel sem kelt volna. Jelenleg egyáltalán nem látja előre, mikor fog ez eljönni. Falfehér arccal, merev pupillákkal néz maga elé, és próbál egyszerre nem gondolni semmire, és higgadtan átgondolni, mi legyen a következő lépése. Sok inger érte egyszerre. Életveszély. A vér bűze. A hányás szaga. Ez általában legalább egy órára van széttagolva az életében, nem pedig egyenlen perc alatt történik mind szinte egyszerre.
Első reakciója, hogy megragadja a szegény varázsló csuklóját, és eltolja magától.
-Nevezz borúlátónak, de úgy vélem ettől fogva veheted nagyobb összetűzésnek is.
Vet egy pillantást a társára. Aztán a Holttest felé mozdul, de vet még egy gyanakvó/figyelmeztető pillantást a társára, mielőtt leguggolna. A történtek után inkább nem szeretné, ha a fiú fölé hajolna, vagy túl közel jönne.
-Nem gondollak. Ami azt illeti, magamra emlékeztetsz, és ez baj.
Átkutatja a hulla zsebeit. a csilingelő ulronokat azonnal zsebre teszi. bárkitől is lopta el ez a szörnyeteg, biztos úgy gondolná, megér neki ennyit, hogy bosszút álljanak érte. bárcsak minden ilyen könnyen menne. Egy régi karcos kulcsot is talál nála. Feltartja az arca elé, hogy a fiú is láthassa azt a holdfényben, mielőtt eltenné.
-Rég óta követem őket. A környéken csak a "Heteknek" nevezik őket...remélem ez a létszámukra utal. Nem tudom neked mit ártottak, de fogva tartják a barátaim. Ha segítesz nekem, én is segítek neked....szóval....Síri csend...ezt láttam, hogy használod az előbb. Mire vagy még képes.
Beszéd közben persze továbbra is csepeg róla a hányás maradéka, amit nem tudott róla letakarítani az ifjú elf, de Ron elkötelezetten úgy csinál, mintha nem érezné ezt. Legfőképpen a szagát nem.

Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 14, 2021 5:45 pm
 
i pretend to look around
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Öböl-erdő - Page 3 3138061344  • Szószám; 453 • Zene; Under Giant Trees »
« "i mean, it’s sort of exciting"»
A felbukkanó harcosra egyenesen megmentőként tekintettem. Nem sok esélyem volt a törppel szemben, míg egy kicsit össze nem szedtem magam, hogy ismét varázslással próbálkozzak meg. Addig is kapóra jött az érkezése és reméltem, hogy a böszme teste árnyékában legalább meg tudom védeni magam… mellesleg csupa izomnak tűnt, amit máskor érdeklődő pillantással jutalmaztam volna, ám most egy kicsit jobban lekötötte a figyelmemet, hogy életben maradjak. Nem óhajtottam egy megvadult törp trancsírozásának áldozatává válni.
Közelebb masíroztam volna én a méretes férfiemberhez, de az kitért, amint elbújtam volna a háta mögött. Ráadásul a válasza is cseppet hátborzongatóra sikeredett. Furcsa, kicsit meg is remegett a gyomrom tőle, mintha máris látnám magam előtt az életéért könyörgő törpöt… valójában attól féltem, hogy majd engem is bántani akar.
– Megcsonkítani? – kissé remegő hangon kérdeztem vissza. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy ezüsthajú uraság számára sem ismeretlen ez a törp. Én magam egy kocsmai összetűzésben találkoztam vele és a társaival, és akkor az életemmel fenyegetett meg, csak hát volt megmentőm akkor is.
Mondják, hogy a varázslók önmagukban nem nagyon harcosok. Én legfeljebb elkábítottam volna a szerencsétlen, de ez a férfi… előre lépett, kinyújtotta kardját és a penge egyenesen a törp koponyájába fúródott. Magas hangon sikítottam – olyannyira szerencsétlen tónusban, hogy azt még a nővérem is megirigyelte volna –, s a szám elé kaptam a kezem, hogy elnyomjam a hangot. A gyomrom felkavarodott a csont repedésedének hangjától. Úgy éreztem, mindjárt öklendezni kezdek.
Figyeltem a szitkozódást, ahogy kihúzza a kardot az élettelen testből. A gyomrom még erőteljesebben közölte: valami nincs rendben. Ráadásul a vér fémes szaga is beköltözött az orromba. Úgy éreztem lüktet az egész fejem a kellemetlen aromától.
– Igen… úgy tűnik… – bólogattam a megállapítására, miközben minden erőmet be kellett vetnem, hogy ne nézzek a hullára. Ilyesmiben még nem igazán volt részem, habár elláttam korábbi társam sérülését, amennyire tőlem tellett… nos a fejet ért durva sérülésektől viszolyogtam.
Ezüst haj, izmok… – erre próbáltam koncentrálni. Megpróbáltam úgy érezni a közelébe magam, mint általában férfitársaságban, de nem ment. Előre kellett hajolnom, megtámaszkodnom a térdeimen, aztán hánytam. Ehhez még valóban túl fiatal és törékeny voltam, nem voltam felkészülve ilyen mértékű kaszabolásra, sőt abban reménykedtem, hogy esetleg csak leszúrja és kész.
– Hát igazából egyik nap… – Kezdtem, de még egy adag hányás jött, amint felegyenesedtem volna, ezúttal rá a megmentőmre. Azt nem néztem hol találja, de pont elég közel kerültem hozzá ahhoz, hogy sikerüljön. – Ne haragudj, uram! – Léptem oda és egy kendővel törölgetni kezdtem a testét, hátha felitatok valamennyit a ráérkező gyomortartalomból. Nem ettem ma még sokat, így nagyrészt a sör és némi gyógytea keveréke lehetett.
– A törpök nos… volt velük egy kisebb összetűzésem. – Magyaráztam miközben tovább tisztogattam a ruháját. – De ugye nem gondolsz valami nagyvarázslónak? Még igazán kezdő volnék.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 07, 2021 7:43 pm
Csendes Éj

 
♪Zene♫ •  Credit:
 

Újabb akadályba ütközik, miközben próbál úgy tenni, mint aki tökéletesen biztos a dolgában, ezért nem éri meg packázni vele. Az idegen, kinek védelmére kelt, láthatóan azonnal megbízik benne, és képességeiben. Tehát, az általános halálfélelem mellé még a bizonyítási kényszer is hozzátársul a ma esti lélekgondokhoz. Nagyszerű.
-Megölni...?
Kissé túl hirtelen, és hangosan kérdez vissza erre. Nem tehet róla, elterelte a figyelmét, hogy előre lépjen egyet. Kezdő harcos még csupán, de azt már megtanulta, hogy nem érdemes valakit a háta mögé engedni. Még akkor sem, ha elvileg egy oldalon állnak.
-...inkább megcsonkítani szeretném. - Teszi még hozzá, próbálva menteni a menthetőt. Ellensége első rohama meglepi viszont, és igazán el is felejt élni a helyzettel. Átkozza is ezért magát később. Főleg, mikor meglátja a felismerést a Törpe szemében. Úgy tűnik, végre rájött, ő az, akinek a csapatára támadtak....hetekkel ezelőtt már? Akkor szerencsésen megúszta. Egy társukat térden találta egy nyíl, és csupán ő maradt mellette, hogy segítsen, mindenki más elszaladt. Három bandita rontott rá, ám az első megbotlott, és szó szerint Ron kardjába zuhant, a másik kettő pedig azt hitte, jobb nem kockáztatni vele a csatát, és erősítésért szaladtak.
-Térdre! - Kiált rá, és vicsorít is, jelezve, hogy nem figyelmezteti többet. Előre is lép, és figyelmeztetésként előre bök kardjával. Épp amikor a törpe is megrohamozza őt. Érzi a kezében a hús szétválását, és a csontok elrepedését, ahogy a pallosa szemen találja a támadót, és hegye a tarkójánál kerül elő megint. Tényleg nem fogja újra figyelmeztetni.
-Az istenekre...te szerencsétlen féleszű...arrggg! - Morogja, majd a talpát áldozata mellkasához nyomva rúg egyet, hogy lenyomja őt a pengéről, és a védence felé fordul válla felett. Továbbra sem tűnik boldognak.
-Olybá tűnik, hogy a tervem, miszerint lefegyverzem, és kifaggatom a táborukról némi...módosításra szorul.
Leguggol a tetem mellé, és enyhén remegő kézzel törli a vért a ruhája egy szennyezettlen részébe. Tekintetét viszont nem veszi le az elf-ről. És egyébként, a sötétség és káosz közétettében igazán csak most fogja fel, hogy valóban egy elfet lát. Egy igazi, hamisítatlan, tiszta vérű elf...ki látszólag túl fiatal, hogy az apja legyen, ezért vissza is fordul a tetem felé gyorsan, reményei szerint mielőtt még túl furcsa lett volna, hogy bámulta.
-Mi dolgod ezekkel a pribékekkel...és jól láttam, hogy a "Síri Csend" bűbájt alkalmaztad rajta?
Nem ítélkezik persze. Az után amit ő tett, végképp nem fog már szólni egy szót sem a törpe.



Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 06, 2021 9:50 am
i pretend to look around
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik Öböl-erdő - Page 3 3138061344 • Szószám; 496 • Zene; Under Giant Trees »
« "i mean, it’s sort of exciting"»
Csípő fájdalmat éreztem a vádlimba, ahogy leguggoltam, annak reményében, hogy esetleg a tenyerem kellemes forróság majd helyrehozza azt. A vérzés nem igen csillapodott, de annyira nem is volt kellemetlen a vele járó kín, hogy ne tudjak ettől járni. Igen, talán kicsit bicegnék, de mégis csak jobbat tenne a szemnek harci sérülés címszóval, mint az a kék-zöld folt, amit a fogadó lépcsőjén felrohanva szereztem. Hát igen, még mi elfek, a könnyű léptünkkel is megbotlottunk néha – vagy legalábbis én, Folrandír Ceilteach képes voltam rá. Cseppet sem bántam, ha ezért valaki szerencsétlennek ítélt meg, valóban az voltam.
Tekintetem egy pillanatig a némán tátogó törpre szegeződött. Egyetlen hang sem hagyta el a száját, mégis láttam, hogy szitkozódna, ha tehetné. Az arca legalább olyan dühösen vörösödött a méregtől, mint a szakálla. A füleim mégis a zajok irányába hegyeztem. Talán kicsivel előbb hallottam meg az érkező lépteit, mint a tőrrel hadonászó ellenfelem. Azonban, mielőtt újra támadhatott volna, ő maga is arra pillantott. Minden bizonnyal annak reményében, hogy esetleg a társai kerekednek a nyomába. Ahogy elnéztem a profilját elgondolkodtam, hogy valóban a támadó törpök között volt-e, akikkel utoljára a fogadó előtt találkoztam, s majdnem meg is öltek. Nem voltam benne biztos, mindegyik olyan egyforma: kicsi és szőrös és természetesen mérhetetlenül agresszív, ha éppen nem böfög vagy iszik.
Ezüstös fénnyel csillant meg a fák lombjain áttörő napfény az érkező tincsein, ahogy kilépett a fák árnyékából. Veszélyesnek tűnt, túlzottan is… főleg az ujjai között szorongatott karddal. Nyeltem egyet, azért korholva magamat, hogy miért nem indultam meg már El’Alorába, akkor nem keverném magam állandó ostobaságba.
Az ismeretlen szavai azonban éppen, mintha engem óhajtottak volna megóvni. Így hát megköszörültem a torkom és szép lassan felemelkedtem a földről. Talán termetes, szép, sudár elfre számított, ahogy az népemnél szokás. Ám én meglehetősen alacsony voltam s persze Tindómiel hiába nyugtatott azzal, hogy majd a korral még növök, én ebben cseppet sem bíztam.
– Sajnálom, törp, de ezt a kört most te buktad.– Közöltem elégedett mosollyal és tettem egy lépést oldalra, hogy közelebb kerüljek a kardos alakhoz.
Közben azon agyaltam, vajon képes lennék újabb varázslatot megidézni. Még éreztem, ahogy az előbb használt mágiamennyiség az ujjbegyeimben lüktet, jelezve, többet kéne pihennem, ha már leveleimben úgy fogalmaztam: magányos, szürke esték. Egyre kevesebb akadt az ilyenből, folyton belekeveredtem valamibe.
– Ugye meg tudod ölni? – kérdeztem szinte suttogva az érkezőtől, akit még mindig nem igazán tudtam hova tenni. Ugyanakkor nem is volt idő, hogy az erdő madárcsicsergésében ismerkedjünk. A törp néma csatakiáltással indult meg felénk, jobban mondva felém. Egyetlen, kecses mozdulattal fordultam be az érkező mögé. A törp így engem nem tudott eltalálni a penge élével, sőt el is veszített az egyensúlyát, annyira, hogy szó szerint az ismeretlen lábai elé hullott.
A törpök persze szívósak. Egy mozdulat sem volt látszólag, ahogy hátra bukfencezett, majd újra talpon találta magát, hogy felénk fogja a tőrt. Az esés persze látszólag elvette az önbizalmát, úgy lestem ki a kardos pasas mögül, hogy ezt láttam.
Ezt követően újabb rohamot indított felénk a törp. Ezúttal dühösebben s határozottabban.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 04, 2021 12:55 pm
Csendes Éj

 
♪Zene♫ •  Credit:
 

Miután elbúcsúztak a "banyától", és Kevin próbált úgy tenni, mint aki nem akar hazatérni, Ron ismét egyedül találja magát. Egyedül, egy idegen környéken, távol szülővárosától. Ösztönei azt súgják, szaladjon a szekér után, hátha még beéri, és az erszénye alján meglapuló néhány érme elég lesz ahhoz, hogy ő is Calden-be jusson. A társaik magukra hagyták őket. vissza sem néztek, amikor elfutottak. Senki sem hibáztatná, ha nem kutatná fel, őket...vagy mi lett a sorsuk. Csupán egy kis futás, és úton lehetne hazafelé.
Maga sem tudja, kinek akar bizonyítani azzal, hogy ellenáll ennek a kísértésnek. De megteszi, és ez a lényeg. A "csatatér" nem sok bizakodásra ad okot. Nem talált ugyan elég vért, hogy a legrosszabbra gondoljon, ezt azonban mégsem tudja legyűrni. Meglepő módon innentől a nyomokat követni nem is volt olyan körülményes. Az ebből adódó lelkesedése persze csak addig tart ki, amíg ráeszmél, feltehetően pofonegyszerű oka van annak, hogy a célpontja annyi jelet hagy maga után, mint egy masírozó hadsereg.

Napokkal később ér csak a nyomukba. A fák közt megbújva figyeli őket, a hátizsákját pedig elrejti egy nagyobb bokorba, hogy csak a kardját kelljen magával cipelnie, és persze egyetlen védőfelszerelését, melyet az út során most vett fel először úgy hogy tényleg úgy érzi, szüksége is lehet rá. Magának azt mondja az éjszakára vár, de igazából a bátorságát próbálja összeszedni apránként. Erre mutat az is, hogy sötétedés után is csak figyeli a tábort, és hogy kik jönnek, és mennek. Többször is azt hiszi, felfedezték, és ilyenkor hosszú percekre húzódik vissza, elfojtott lélegzettel várva a véget, ami sosem akar eljönni.

A hosszú várakozás közben kiszúr egy törpét, ki a tábor felé tart. Nap közben látta távozni...talán. Nem könnyű őket megkülönböztetni egymástól. Ami viszont ez után jön, olyat még nem látott. Megpróbál közelebb húzódni, és pont kiszúrja a furcsán tátogó törpöt, ki véletlenül épp egy idegen érkezése után vesztette el a hangját. Újabb hosszas mérlegelés veszi kezdetét, de ennek végén felpattan, és hátulról közelíti meg a rablót. Legalábbis megpróbálja. Sajnos nem igazán jár sikerrel. Ahogy felé fordul a tőrös alak, úgy tartja ki maga elé kardját, mintha abban reménykedne, az őt megrohamozó ellensége előzékenyen felnyársalja majd magát vele. Egyszer már bejött.
-Tedd le a fegyvert, és nem esik bántódásod. - Szól hozzá hidegen, és megigazítja ujjait a markolaton. Kardja végre az alap védekezőpozícióba mozdul, azt a látszatot keltve, hogy gazdája fogott már fegyvert életében, és tudja mit csinál. És, az igazság az, hogy tudja is, csak éppen, még sosem kellett tényleg meg is tennie...leszámítva azt az egy alkalmat.



Vendég
Vendég
Anonymous




Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 03, 2021 11:58 am
 
i pretend to look around
Ronan & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  Öböl-erdő - Page 3 3138061344  • Szószám; 543 • Zene; Under Giant Trees »
« "i mean, it’s sort of exciting"»
Kellemes illatot hozott magával az erdőben uralkodó gyenge szellő. Egészen olyan volt, mintha valaki vadvirágot égetne, mint odahaza Täwaren erdejében, egészen közel a Tükör-tóhoz az idősek. Nem volt különösebb múltja ennek a szokásnak, azért tették, hogy a helyet, ahol éltünk megtöltse a finom, nyárias illat. Egyes virágok békét hoztak, mások pedig egészen felpezsdítették a szellemet.  Most azonban nem azért jöttem az erdő fái közé, hogy nosztalgiázzak. Egy törpöt követtem… egy olyan törpöt, aki korábban megtámadott és kincseket emlegetett. Nem hallgattam ki a beszélgetésüket, bár ezzel vádolt meg, én csupán odapillantottam éppen, mikor egy láncot nyomott a társa kezébe. Olyan volt, mint valami illegális csereüzlet, mégsem bonyolódtam bele. Engem nem érdekeltek az úrnő ékszerei, talán inkább csak az, hogy némileg bosszantsam a törpöket, akik korábban a bárdot, akivel voltam majdnem eltették lábalól, engem meg hercegnőnek gúnyoltak.
A lépteim csendesek voltak, így nem hallhatta meg, hogy követtem. Bár sokan azt mondanák talán, hogy nem vagyok igazi elf. Túl alacsony vagyok, túl törékeny. Odahaza néhányan úgy csúfoltak, hogy félvér. De nem voltam az. Anyám és apám is elfek volt, ezt az egyet legalább biztosan tudhattam… azt viszont sejtettem, hogy valami baj van velem. Mindig kilógtam a sorból, nem voltam olyan bölcs, mint a legtöbben közülünk. Engem a kíváncsiság, az izgalom hajtott és a világi örömök, amikből eddig jóformán csak az italozást kaptam meg. Egyre sürgetőbb lett volna visszatérnem a gyűlölt El’Alorába, hogy legalább tanuljak egy kicsit… még mielőtt túlzottan is belefeledkeztem volna a valóvilág cseppet sem szemérmes szépségeibe.
Csendesen húzódtam meg az egyik törzs mögött, egészen körbe burkolva magam éjkék köpenyemmel, így lestem ki a törp felé, aki láthatóan távolodott az erdő belseje felé. Nem akartam túlzottan eltévedni, elvégre eredeti tervem az volt, hogy megnézem, mit művelnek ezek itt, de inkább gyógynövényt szerzek, ami kicsit helyre teszi a zúzódásokat, amiket éppen nekik köszönhetően szenvedtem el. Nem értettem a gyógyításhoz, de azért ragadt rám egy-két alapvető dolog még otthonról.
Kiléptem hát a fa mögül, de legyen akármilyen csendes és hangtalan is egy elf járása, nekem sikerült egy száraz faágra lépnem. Hát így figyelt fel rám a törp és ahogy megfordult, már nyitotta is a száját. Megrettentem, hogy hívni akarja a társait, így hát felé emeltem a kezem. Cseppet sem elegáns mozdulattal hallgattattam el.
A mozdulatomat néma tátogás, dühös arckifejezés és részemről némi fáradtság követte. Az utóbbi időben nagyon sokat használtam az erőmet, talán túlzottan is sokat, a rengeteg galiba miatt, amibe keveredtem.
– Nem segítenek a barátaid – közöltem és közelebb sétáltam kicsivel. – Nem akarok bajt… – kezdtem, de még mielőtt végig mondhattam volna a jól bekészített hazugságot, előrántott egy tőrt és nekem rontott. Csak a viszonylagos kecsességemnek köszönhettem, hogy ki tudtam lépni előle. Kellett egy kis idő, hogy újra varázsolni tudjak a megfelelő magabiztosággal, így hát csak ellépni tudtam. Ez egy-két percig működött is a dolog, aztán megbotlottam, elvesztettem az egyensúlyom és mire léptem volna megint, már a vádlimba véste volna a tőrt. Nem sikerült neki, de alaposan felkarcolta a bőrömet és a nadrág anyagát felhasítva megindult a vér.
Éppen csak annyi lelkierőm volt, hogy megint hátra lépjek. Ekkor hallottam meg újabb lépteket. Ráadásul nem csak én, hanem a törp is. Az ugyanis felmordult és támadó állásban nézett a távolba. Én csak leguggoltam és a sérülésre szorítottam a tenyeremet, várva, hogy ugyan ki bukkan fel.

// #varázslat: Síri csend//


Ahronit Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 04, 2021 1:31 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 02, 2021 10:35 pm




Cinege

& Csalogány



Lassan pislogóm, mintha pilláim sokkal nehezebbek lennének, mint általában. De... Mit is akarok attól, ki akkor és úgy csavarja szavait, ahogy kénye és kedve tartja? Válaszára egy lomha mozdulattal emelem fel fejem.
-Igazad lehet. - szusszanok aprót, mint nyúl, ki a farkas szájában várja végzetét. Az utolsó harapás, mely véget vetne mindennek.
-Bár elmém lenne olyan éles, mint vesszőim... - butának és naivnak érzem magam. Ki tudja, majd legközelebb nem e ő fogja a csőcseléket hergelni ellenem, hogy bőrét mentse. Vajon, ha így is lesz, maradok e több neki, mint egy áldozat és annak utolsó cselekedetei?
-De ha beléptem, tiszteletben kell tartanom az ő szokásait. - gondolok itt nem csak a régiókra, hanem a fajokra, a személyekre, magukra. Hisz mind-mind más. Mind-mind szíve és elméje mást takar, jobb esetben nem tátongó űr.
Feleletére aprót pislogóm, majd öklöm megpróbálom szívéhez helyezni.
-Őszintén sajnálom és részvétem! - hajtok fejet kimutatva fajtám módján az együttérzés legnagyobb és számunkra legkifejezhetőbb módján. Általában családtagok szokták így kifejezni maguk, vagy nagyon közeli barátok.
-Igazad van. Kul Volun, gooran Soonan!* - fáradtan hajtom fejem az összehajtott bőrökre. Magam sem tudom miért Grohiik nyelvén köszöntem el tőle, de túl fáradt vagyok, hogy más nyelven megszólaljak.


*Kul Volun, gooran Soonan! - Jó éjszakát fiatal Bárd!


Jegyzet:Köszönöm a játékot Öböl-erdő - Page 3 854324872 és ne haragudj a megvárat tatásért Sad

Zene: Zenecím


Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Öböl-erdő - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő
» Öböl-falu
» Daryn-erdő
» Silmë - Sötét erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: