Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Öböl-erdő - Page 4 KaDiPE5
Öböl-erdő - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Öböl-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 6:38 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Nem tartom magamat szavahihető tanácsadónak, főként, ha az elme s a lélek ilyen mélyre nyúló problémáival kell szembesülnöm, ugyanis nem értek a gyógyításhoz. Persze, ha valaki, akkor én kifejezett meggyőződéssel tudom előadni a hozzáértőt, elvégre bárd volnék, vagy micsoda, s amennyiben nem lennék képes hazug, kétes szavakkal nyugtatni vagy éppen korbácsolni az elmét, akár kardba is fordulhatnék. Mégsem vesz rá a lélek, hogy éppen a Csalogányt ámítsam a jobbról-balról felcsipegetett tudományommal, így hát apró, bizonytalan szusszanás szakad fel a mellkasomból, mielőtt feleletre nyitnám a számat.
- Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel, démonjainkkal ahhoz, hogy többé ne árthassanak nekünk. Mert amíg hatalmuk van felettünk, jóízűen lakmározhatnak a lényünkből – osztom meg vele a bölcseletet, amit annak idején nem egy ember, hanem a tanítónk osztott meg velünk - azokkal, akik túlélték az elfek vérengzését - Oz'herith örökkön fagyos városában. Helytelennek érződik egy idegennek az öreg vivern szavait idézni, ám úgy vélem, ennyivel tartozom a leánynak, még ha jómaga is a hegyesfülűek táborát gyarapítja.
- Ez rendkívül nemes gondolat, kedvesem. Viszont, ha belépsz valakinek az ajtaján, ne feledd, hogy az a ház még mindig az övé, s nem a tiéd. Csak akkor tehetsz arról, ha felgyullad, amennyiben te magad hajítasz be rajta égő fáklyát – fogalmam sincs, éjnek évadján miként szökkennek szárra efféle gondolatok az elmémben, de reményem, így már világosabban látja a helyzetét, s nem ámítja magát a világ összes súlyának cipelésével. Képtelen tényállás volna...
Bölcselkedésemben mindeközben egy elnyomott ásítás ösztökél megtorpanásra, s a vágy a pihentető alvás magamhoz ölelésére. Azonban jó formán felpattannak a szemhéjaim a nekem célzott kérdésére. Hasztalan volna alvást mímelni, s tudom, ha túlzottan soká maradok el a válasszal, az sem fog a kedvemben járni.
- Mögöttem? Hasonló történet, meglehetősen – szólalok meg kisvártatva. - Atyámat szörnyek ragadták el, anyám pedig még azelőtt meghalt betegségben. Rég esett, alig emlékszem rájuk – tudatom vele meglehetősen rövidre fogva az alteregóm életének elbeszélését. Húzza a szívemet az őszinteség, mégis a belém nevelt elővigyázatosság nem enged igazat szólni.
- Amondó vagyok, próbáljunk visszaaludni… Kellemetlen volna a morgós farkas acsarkodására kelni – ásítok egy újabbat, tüntetőleg le is hunyva a szemeimet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 11, 2021 11:53 pm




Cinege & Csalogány

Nem szeretem az éjszakát. Túlzottan arra enged emlékeztetni, hogy gyenge vagyok. Nő szívű, túl sokat aggódom és sokat gondolkodom. Hogy bizonyos rémek akármelyik pillanatban onthatják vérem, rosszabb esetben belsőségeim. Mégis... jobban vonz ez a fajta vég, mint ágyban, párnák közt halni meg. Utálom a  démonjaimat, mik éjjel és nappal is tudatom és szívem fertőzik, lehúzva egy szakadékba. S miközben arra várok, hogy valaki hasonlón megnyíljon, bíbor átokba taszítom magam. Hogy tudnék vértől ázva egy gyermeket is kezembe fogni? Főleg a sajátom...
-De nem tudok... - tekintek megfeszült testemen végig, mintha egyetlen neszre ki tudnék ugrani a sátorból és már az ellenek esni egy az épp kezembe eső első tárggyal. Mert ilyen vagyok. Talán ostoba, idealista és védelmező.
-Próbálom. Ő ver fel minduntalan valamivel. - némi, talán szégyen bújkál hangomban. Sosem pihentem igazán, mióta komolyabban foglalkoznak a képzésemmel. Sosem akartam, amíg nincs kivel megosztani ezt a pillanatot.
-Szeretnék segíteni azoknak, akiknek van esélyük egy jobb életre. - pillantok fel rá, miután elmondta a nézetét. Noha fejem nem emelem fel, csupán kék szemeimmel igyekszem arcára nézni gyakran pislogom kicsalva forró könnyeim.
Menedéket kerestem és leltem a karjai erős ölelésében és a szavaiban. Mégis, fájó az igazság.
-Köszönöm... és mi van mögötted? - érdeklődöm múltja felől óvatosan, ha ébren van.  Kívancsi vagyok, ő meg mer e nyílni egy ilyen eseménysor után. Vagy olyan titkokat hordoz, mik miatt lepellel fedi el múltját?


Jegyzet:Megérkezett!

Zene: Zenecím


Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 10, 2021 3:23 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Van valami egészen különös az éjszakában. Legtöbbször vagy átalusszuk vagy átmúlatjuk, ám az effajta alkalmakkor, miként a sötétség dermedt, éber csendje ölel minket körbe, akárha a tudatunk s a lényünk is megnyílna, nem gátolva meg a nappal mélyre száműzött démonjainak előmerészkedését. Legyen szó emberről, törpéről, vivernről vagy akár elfről, az éjszaka néma unszolása senkit sem kerülhet el, noszogat a legmélyebb igazságok megvallására, s miként a Csalogányomét hallgatom, az én bensőmben is megébred a kívánalom a kitárulkozásra. Azonban legalább egy évtizedig gyakoroltam, miként kell ellenállni a kísértésnek, így ezt az alkalmat is meghagyom annak, ami. Helyette figyelmesen, noha bágyadó elmével hallgatom végig a vörös fürtös aggodalmait.
- Akkor tégy úgy, kedvesem… - szólalok meg kisvártatva, csöndes óvatossággal hintve magunk közé a bizalmas szavakat. - Hagyd az elméd megpihenni, és fogadd el, hogy nem lehetünk mindenre hatással – pillantok le rá, miként érzem az arcát felém moccanni, viszont én sem tartom rajta tovább álomködös szemeimet, mint néhány kitartott momentum. - Lefekvéskor arra kértél, ne hálálkodjak, hiszen te sodortál veszélybe. Pedig ha nem bukkansz fel, tán rég ott hevernék az út közepén vérbe fagyva. Egyedül esélyem sem lett volna – sutyorgom el a magam igazságát, persze ez az eset közel sem mérhető a családtagok elvesztéséhez, melynek körülményeit még csak nem is ismerem. Nem mélyebben, minthogy szörnyek játszottak közre.
- Részvétem a veszteségedért… - az együtt érzésem őszinte, s éppen emiatt meg sem kísérlem ennek kapcsán jobb kedvre deríteni. Ezt a nyomást senki sem lehet képes enyhíteni, kizárólag önmagunk. - Ez úgy hiszem, sosem fog kevésbé fájni... Pusztán egy dolgot lehet tenni. Elfogadni, hogy nem küzdünk egyedül – teszem hozzá halkan motyogva, kicsit szorítva az ölelésemen, mikor közelebb bújik hozzám.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 06, 2021 11:14 pm




Cinege & Csalogány


-Más hogy is kitombolnám magam, de van jelen két kiskorú is... - húzza farkasokra jellemző, számomra megszokottan ijesztő, mosolyra. Noha végigrohan a borzongás gerincemen, lelki szemeim elé tárul őse agyarakkal teli pofája, ahogy hasonló mód vigyorog.
Annak viszont kimondottan örülök, hogy Grohiik eg tapssal zavart aludni, mint életem hajdanán...
-Semmivel sem tartozól... főleg, hogy kicsi híjján megölettelek... - sóhajtom a mondatom második részét, alig hallhatóvá téve hangom. Félek és féltem, mely érzelem oly nehéz súlyként ránt magával a kíméletlen sötétségbe. Akár csak szerelembe. Talán ezek az érzések kéz a kézben járnak, nem engedve, hogy legyen az egyik másik nélkül, elfeledve a létezést?
Mint a Görények táborában, szintén ugyan azzal a kedvességgel próbálok hozzá érni és megnyugtatni. Talán... reménykedtem, hogy nem kérdez vissza. Hogy el tudom rejteni saját bajom az övé mögé. Vékony hajszál mi tartja ezt az illékony védő palástot. Majd elpattan...
-Mindenkit, aki fontos, bajba és életveszélybe sodrok. Jó lenne kicsit megpihenni és elmenekülni mindentől. - kicsit megállok, majd a szemeibe próbálok nézni, de én is gyakran pislogok, majd lehunyom szemem. Meleg könnyem végigfolyik orrnyergemen és arcomon.
-Aztán eszembe jut, hogy bizonyos szörnyek akkor sem nyugszanak... ezért vesztettem el az anyámat, a fivérem és a jegyesem... - fogalmam sincs miért nyílok meg neki ennyire, de ajkam elé emelem kezem, mintha visszaszívhatnám amit mondtam. Majd letörlöm könnyem, és egy nagyobb fuvalatt miatt közelebb bújok hozzá. Legalább most, egy kicsit, had lehessek nő, akinek anyám szánt. Törékeny gyermeki léttel, mit óvni próbáltak, de túl hamar kellett felnőlnünk....


Jegyzet:Megérkezett!

Zene: Zenecím


Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 8:11 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Legnagyobb megilletődésemre ismét a Farkas szólal fel a maga morgós orgánumán, habár őszintén nem értem, mégis mire kíván kilyukadni. Nincs okuk azt feltételezni, hogy a boszorka nem csupán trollokat szédít? El kell telnie néhány kínosan hosszú momentumnak, mire ráeszmélek, ő még a lidérceket taglalja.
- Nos, bőven lesz, akin kitombolhatod magad, erről biztosíthatlak – jegyzem meg egy apróbb nyelést követően, mert ohh, számtalan, ezernyi gondolat virágzik az elmémben, s oly hevesen tudnék értekezésbe kezdeni vele, azonban még én is tudom, mikor kell ténylegesen hallgatni. S ez az alkalom éppen ilyen.
A nyugtatásomat illetően sem osztok meg többet a Csalogányommal, mint egy hálás mosoly, ugyanis az aggályaim nem feltétlen a puritán, egyszerű félelmemből táplálkoznak. De hogy még ezt is körülírjam… A tudatom szinte sikolt a feltételezésért; kiérdemelt alvás helyett éjszakába nyúlóan koptassam a számat. Így hát lefekszünk aludni, vagy legalábbis pihenni, amíg el nem nyom minket a fáradtság.
- Ilyen sületlenségeket beszélnek rólad? Számtalan vörös hajú nőt, férfit láttam mindeddig, akik a kisujjukat, annyit sem tettek keresztbe a világért, nemhogy szörnyeket öltek volna – csóválom meg a fejemet egy kiábrándult sóhajjal. - Sokkal tartozom neked, kedvesem, így a legkevesebb, hogy méltó dalt költök neked – mosolyodok el gyengéden.

Az álmaimba ez a békesség már nem követ, noha különösebben nem is zaklatnak fel az elmém által fabrikált, számtalan variációt felsorakoztató képsorozatok. Nem, egyszerűen csak túlzottan életszerűek, a testem pedig ennek megfelelően reagál.
- Túl élénk álmok – dünnyögöm, visszacsukva a szemeimet. - Sokszor előfordul a mi szakmánkban… - mosolyodok el leheletnyire, bár engem nem tud átverni a könnyed terelésével, a saját „problémám” mögé bújásával, tehát lassacskán hagyom, hogy ellazuljanak az arcizmaim, s csupán eztán szólalok fel újra.
- Velem megoszthatod… bármi is tartja ébren az elméd – suttogom kettőnk közé, a sátor hűvös csendjébe, melyet legfeljebb egy-egy erősebb fuvallat tör meg ideiglenesen odakintről.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 6:06 pm




Cinege & Csalogány


Fogalmam sincs,mi járhat Dalos Kedvesem fejében, de remélem semmi bántót nem mondtam számára. Vagy nem szaggatam fel olyan sebeket, mik épp csak behegedni kezdtek. Tünődő pillantásába elveszek és nem tudom megfejteni, mit rejtenek e kék szemek.
-Mert nincs okunk rá. - kezd bele Morgó, mellkasa előtt keresztezi karjait, fejét leszegi. -Ha az istenek azt mondják, ma egy dézsmáló mérge miatt fogsz megfulladni egy út kellős közepén, akkor ez fog történni. Nem mellékesen, holnap meg b*sszuk, ha már a Csalogányunk tollát így felborzolták és tépkedték. - hangja ellenvetést nem tűrő. Nagyon a fejébe vette, hogy levadásszuk a Görényeket, ami felettéb érdekel, miért? Talán... az emlekei és az emberek iranti gyülölete vezérli? Féltem, nagyon is, hogy e harag megmérgezi és felemészti.
-Ne félj a lidérctől... - hangom enyhén megremeg a lény nevet kiejtve. A sírás kerülget ag emlékre. Ezek a lények a nemeziseim. Nincs az az isten, hogy engem eltántorítsanak ettől a rémtől.
-Csak hallgas ránk és nem lesz baj. - a haragból erőt nyerek és mosolyogva tekintek rá. Bátorítom, nincs oka félni. Nem engedem, engedhetem, hogy Cinegének baja essen. Vajon Grohiik is e kegyetlen érzelemből nyer erőt?
Kicsit kezdek félni, hogy Grohiik nagyon megbúbolja a pimasz bárdot, de túl fáradt vagyok, hogy közéjük álljak és lenyugtassam a kedélyeket.
-Remélem meg is fogod tudni énekelni. Nem szeretek megbillogozva élni, hogy azért vörös a hajam, mert folyton a Káosz teremtményeinek vérében fürdök. - biggyednek le ajkaim szomorúan. Ahogy átkarol szorosabban bújok hozzá, melegséget adva számára.
Viszont a kegyetlen ébredésem úgy tűnik mást is felzavartam. Elszégyenlve magam, szipogva tekintek rá, megsímítva arcát.
-Igen, minden rendben... mi zaklatott fel ennyire? - hazudom, újra és újra, hogy másnak ne legyek terhére. Viszont érdeklődöm is óvatosan és próbálom kedves érintésekkel és gesztusokkal megnyugtatni. Egyik részem azt akarja, hogy ébren maradjon és meséljen, míg a másik azt, hogy aludjon nyugodtan tovább. Még nincs itt a vérengzés ideje.


Jegyzet:Megérkezett!

Zene: Zenecím


Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 11:31 am

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Gondtalan gyermekként létezni. Csábító gondolat, ki ne vágyakozna érte, kinek túlzottan hamar s túlzottan kegyetlenül kellett felnőnie? S vajon mi a te történeted, Csalogány? Eltűnődött pillantással figyelem őt néhány momentum erejéig, mégsem kérdezek rá arra, melyről vélhetően amúgy sem beszélne örömmel, s egyébként is hamarost tovaterelődik a téma.
- Miből gondolod, hogy az az állítólagos boszorka csupán trollokat szelídít? Úgy beszéltek róla, mint aki attól sem rettenne el, kétes kísérletekre használjon fel bennünket – tekintek fel a tányéromból a vörös fürtösre, bár meglehet, pusztán én vagyok az egyedüli, akit ez a kicsiny részlet olyannyira foglalkoztat. Az sem kizárt, hogy a Görényeink túloztak s képzeltek sokat annak a nőnek a rovására, de a szimatom egészen mást sugall.
A lidércekkel kapcsolatban is volna megjegyezni valóm afelől, cseppet sem nyugtat meg, hogy még ők sem tudnak felkészülni rájuk, avagy bármikor az életünkre törhet egy, azonban bölcsebbnek tartom hallgatni. Na jóóó, legyünk őszinték, inkább a fáradtságom gátol meg a kétségeim firtatásában.
A vacsorával közben a farkas éhségem végett meglehetősen gyorsan végzek, s mire kettőt pilloghatnék, már a lefekvéshez készülődök.
- Rajtam minden jól mutat – nevetek fel, jól értve persze, mire kívánt célozgatni a Farkas, viszont jól tudom, az efféle válaszok sokkal több kényelmetlenséget és döbbenetet szülnek, mint azok, amelyekre nagy eséllyel számítanak. A hatás kedvéért egy utolsó, pimasz kacsintást is megejtek, aztán bekuckózok Tindómiel mellé a sátrába. Belátom, kissé meglep a közeledése, azonban a homlokomra is tetováltathatnám; semmi jónak nem volnék én elrontója, így hát akadékoskodás nélkül hagyom magamat párna gyanánt felhasználni.
- Úgy bizony! Erre alkalmasabb bárdot pedig keresve sem találhatnátok - mosolyodok el, átkarolva a vállait, s lustán tekergetve az ujjaim között a tincseit.
A kimerültségem ellenére egészen későn ér el az álom, miként pedig megtörténik, sokáig szövöm még tovább a tudatalattimban az utolsó éber perceimben vizionált másnapi csatározást. Azt megítélni nyilván képtelen vagyok, ténylegesen ez szövi-e át az álmaim összességét, vagy csupán ez a gondolat volt az egyetlen, mely elég erős volt hátramaradni az ébredésem momentumára, amikor azonban felriadok, a szívem hevesen dübörög a mellkasomban, az izmaim pedig tettre készen feszülnek meg.
Eltart néhány másodpercig, mire rádöbbenek, nem én vagyok az egyetlen a sátorban, akit holmi rémképek ostromoltak, ugyanis hiába fekszik mozdulatlan a karjaimban a Csalogányom, érzem, hogy ébren van s néhány szipogás határozottan el is árulja.
- Minden rendben…? - sutyorgom félálomban, mert hiába a váratlan ébredésem, az elmém a kinti sötétség hatására sietősen kezd munkálkodni a jótékony tudattalanság állapotába való visszarángatásomon.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 20, 2021 12:42 am




Cinege
& Csalogány


Nem akartam elrontani a másik kedvét, csupán... nem tudom. Felötlött bennem pár sérelem, pár fájdalmas emlék, mi maga alá gyűr és húz. Borzalmas elf, barát és bajtárs vagyok, testvérnek pedig talán még csapni valóbb.
-Valóban. Mégis... jó lenne néha gondtalan gyermekként létezni. - emlékszem vissza egy pillanatra anyám puha érintésére, meleg mosolyára és ahogy Folrandírt tartja ölében. A másik gyenge mosolyára hasonlóval ajándékozom meg,  majd magam is a tűz eleven táncát figyelem.
A valamivel vidámabb témára és az ősi nyelvre térve őszintébben mosolygom. Valóban hajlandó vagyok segíteni neki, hogy minél többen tudhassák. Ne kopjon ki, még ha az idő ellenünk is dolgozik.
Mathias és Bleid szócsatája kezd számomra kellemetlen vizekre evezni, noha olykor magam is kuncogom mikor mivel illetik egymást. Kicsit bánom, hogy most a bugyik és gatyák aránya nem nekem kedvez.

Bárki bármit mond rolunk, amíg nem tapasztalta meg saját érzékeivel vendégszeretetünket, addig nem látott igazán minket. Kevesen lathatják, hogy osztják egymas közt a pofonokat szóban, hogy ápoljuk sérült társainkat. Mert nem csak szörnyeket hentelünk halomra. Egymásért felelünk.
-Lidérc bárhol, bármikor lehet. A troll szelidítéshez nem kell sok. Elég ha meg tudod győzni és amilyen buták símán rá lehet szedni. De meg lehet győzni hidak karbantartásáról is. - magyarázom, miközben egy falat húst emelek ajkaimhoz.
Szerencsére Grohiik kegyelmesnek ígérkezik és segíteni akar a vándoron, ki csak betőrt az életébe. Vagy csak hamar utjára akarja engedni. Az sem lenne meglepő. Ahogy Cinege felteszi kérdését elmondom, majd Grohiik is felel, valami hasonlóval.
-Azt mondja, neked viszont mutatós lesz a naplemente. - fordítok a biztonság kedvéért. Miközben próbálok megfelelő vackot kialakítani, hallgatom az est zajait. Nyugodt, a tórténtekhez képest túl nyugodt. Mikor pedig Cinege is elterül, odabújok hozzá és betakarom egy medve prémmel.
-Mindenképp. Kell aki megörökíti. - kuncogom, majd ha engedi mellkasának támasztva fejem sutyorgom, valami hasonlóan kedveset. Aggódom érte, hogy az éjszaka a hideg földön kart tesz neki. Nekem nem igen tud, régóta ehhez vagyok szokva. Bár az éjszakám ne tellt volna olyan szörnyen.
Az emlek melyben fivérem es kedvesem fekszik holtan a ravatalon. A bonyolult elme, mely tova száguld, mintha Folrandírt latnám egy landzsára nyársalva. A sebre teszi kezét, miközben karomban tartom, s próbalom életben tartani. Majd Grohiik és Aroloth, valt vetve küzdenek. Aroloth gyomrán egy kard halad át, míg Grohiik sem bír a túlerővel. Bár az ő szíveben egy vasvilla lel nyugadalmat. Aztán... Nymez, miként küzd, majd összeesik, hátából három vessző áll ki. Sikítanék, ordítanék, de nem hagyja el hang a szám, csupan könnyeimfolynak, mintha muszály lenne.
Valamivel Napkelte előtt riadok fel, leginkabb azérr, mert nem kapok levegőt. Sírok és szipogok. Remélem Cinege szemére jobb álmok ültek, mint az enyémre. Még korai lenne felkelteni, így vissza vackolom magam s cárok míg Mathias és Grohiik el nem kezd hangoskodni.


Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Zenecím


Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 18, 2021 6:54 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Hálás mosollyal fogadom a megnyugtatásul szánt simítását, habár, ahogyan az ő pisze orral ékesített ábrázatáról alácsordul a jó kedv, úgy az enyémről is elpárolog a felvetődő téma kapcsán. Néhány kérészéltű momentum erejéig eltűnődve, gondolatban messze járva figyelem a játékosan pattogó tüzet, mielőtt ismét megszólalnék.
- Ha semmissé tehetnénk a dolgokat, drága Csalogányom, nem lennénk többé azok, akik ma vagyunk – pillantok rá vissza egy biztató, noha gyönge mosollyal, ugyanis még magamat is győzködnöm szükséges a kijelentéssel kapcsolatban. Azonban mi mást tehetnénk, mint megtalálnunk azt a parányi jót a múlt sötétségében? Az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, s ez így is van rendjén.
- Inkább nevezném önszorgalomnak, de ez egészen lényegtelen. Szavadon foglak – kacsintok egyet az ígéretét illetően, s ugyan örömmel csaponganék a témák között, melyek kérlelhetetlen sebességgel tódulnak az elmémbe az ylorei tartózkodásom kapcsán, a figyelmemet végül Leerya szépe s a köré épülgető szócsata köti le. Nem érzem különösebben megbántva magamat a Farkas szavai okán, mert bár nem vallanám be hangosan, de van igazság a meglátásában, meg egyébként is helyre teszi Mathias, amin képtelen vagyok nem felhorkantani.

Amíg a törp úr nem nyomja a kezünkbe a tálat, elkényelmesedetten ölelgetem magamhoz a Madárkámat, utána viszont egy bő lére nyújtott hálálkodást követően nekiveselkedek az ételnek, ami után még csak könyörögnöm sem kellett. Egy valamivel rágósabb húsdarabon nyammogva mustrálom őket, tűnődve, vajon a népek honnét szedik a céhükről össze azt a megannyi sületlenséget?
- Szóval tényleg nincs a közelben semmiféle lidérc – könnyebbedik meg a mellkasom, igaz, egyhamar visszanyerik a feszengésüket az izmaim. - Na és mi van azzal a boszorkával, aki ezek szerint Dézsmiket és egyebeket gyűjt? - billentem oldalra a fejemet kíváncsian, csakhogy a következő momentumban visszarántsam egyenesbe a másnapra vonatkozó terveket hallva. Őszintén szólva megnyugtat a tény, nem volt szükség a fülüket rágnom emiatt sem. Lehet ennél többet remélni?
Olybá tűnik, hogy igen, hiszen a vacsora végeztével a Csalogányom még a sátrát is felajánlja osztozásra. Sietősen törlöm meg a számat a kézhátammal, majd letéve a tálat, felegyenesedek a kényelmesnek kevéssé billogozható ülőhelyemről.
- Noha számtalan kérdésem volna még, s a beszélgetés igazán jóleső a társaságotokban, uraim, attól tartok nekem is elkél a szépítő alvás – tekintek rájuk elmosolyodva, majd a sátor felé fordítom az arcomat, melybe Tindómiel igen hamar bevackolta magát. - Csalogányom, hogyan mondjam meg a Farkasnak az őseid nyelvén, hogy nem áll jól neki a sárga? - vigyorodok el pimaszan, viszont a válaszát – ha érkezik egyáltalán – nem várom meg, ahogyan a Farkas esetleges morgását sem, hanem a leány után iszkolok.
Ha nem szédelegnék, s nem érezném minden lepergő perccel egyre nehezebbnek a szemhéjaimat, meglehet, tényleg rájátszanék a túlfűtött hangulatra, vagy éppenséggel kapnék az alkalmon, így azonban egy zsák krumpliként dőlök ki a bőrök és bundák közé a Madárkám mellé.
- Ébressz fel hajnalban, kérlek. Nem maradhatok le a Görények szétveréséről – suttogom neki csöndesen, mialatt mosollyal az ajkaim szegletében behunyom a szemeimet. - Jó éjt, kicsi Csalogány… Dearme aen a'caelme tedd – teszem hozzá halkan motyogva, pusztán remélve, az egyszerű jó kívánság hibátlan formában él a tudatomban, s nem sutyorogtam neki vajmi bődületes ostobaságot.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 18, 2021 12:22 am


Cinege

és

Csalogány


Ö
rülök, hogy Mathias is velünk tartott. Különben hallgathatnám Grohikk sárkány káromkodásait és ősi szidalmazásait. Helyette a mindig jó kedvű törp próbálja ellensúlyozni a kisebb élceinekt.
-Hö! Nöm ös csodálom. - rázza meg busa fejét, majd némi szigorral tekint rám. Mintha azt sugallná, miért nem szóltam, vagy jeleztem, hogy bajban vagyok. S csak leszegem fejem, tudván, nem tehettem semmit. Mint a nyúl ki farkas szemébe néz, s meglátja benne önön végzetét. Mintha Cinege egy pillanatra megfeszülne, bátorítón símítom meg alkarját, ha engedi. Már minden rendben, biztonságban vagyunk.
-Persze, de mégis, olykor jobb lenne semmisé tenni dolgokat... - sóhajtokszomorúan és két tarsamra nézek, kiknek szomorú sorsát vér pecsételte és ölte meg a vidám, gondtalan gyermekkort. Sajnálom, hogy ez történt.
-Elismerésre méltó, hogy még próbalják tanítani. Amiben tudok segítek. - mosolygom rá, miközben Grohiik jobban meghúzza a cérnát. Ki tudnék bújni a bőrömből, de akkor több helyen is ő varrna össze.
Ahogy Cinege és Farkas kezd szócsatába a szebbik nem szépségét illetően Farkas, csak szokott morgásával adja tudtommra, ebből könnyen lesz hógolyó csata is.
-Meg vonzátok a bajt olykor. Nem csoda, mennyi-mennyi női szív szakadt megy egy egy trubadúr csókjáért, hogy ideig óráig múzsája legyen. - ez egy olyan magas labda amit le kellene...
-Vót nő, ki nöm a pönzödé' hált völöd? - csapni, de az aprónép gyorsabban reagál. Egek, megártott a ser?
Amikor Cinege felajánlja a melegebb lehetőséget, gondolkodás nélkül fészkelem közelebb magam. Ha nem tudnám, hogy csak alig pár órája és egy Dzsémi-nyi idő óta ismerem, azt hinném szeretők vagyunk. Vagy csak túlélési ösztönöm sugallja, hogy a kitárt kar alá bújva menedéket, s nem utolsó sorban meleget keressek?
Miközben mesél, Mathias tálakat készít a raguhoz, majd amint elkészül szed és adja a kezünkbe. Nem porciózás, de a mi elcsigázott mozdulatainkhoz képest vagy négyszer gyorsabban mozok. Grohiik pedig falatozas közben elemzi a törtenteket. Szinte látom a terveket miket kieszel.
-Csak táborozunk. És reménykedünk, hogy nincs olyan dög ami telvíz idejen aktívkodna. - magyarázza a tagbaszakatt férfi, miközben az ételt rágja.
-De ha jól értem ott a lant, az íj és vesszők. Hajnalban indulunk és visszaszerezzük. Te meg... - néz rám mérgesen, mire összébb húzom magam és a tálat a kezeimmel szorosabban összefogom.
-Légy óvatosabb! De minden elismerésem, a port pótolni fogjuk. - nagyot sóhajtva lazítok tartásomon, majd Cinegére tekintek.
-Ha gondolod aludj velem. Kicsit nagyobb a sátram mint a fiúké. Bleid pedig...
-Örködik és figyel. De ne halljak olyan hangokat. - kacsint pajkosan, mire összeszorul a gyomrom. Egek, mekkora egy tuskó tud lenni. Majd ha Cinege engedi befeszkelem magam fekhelyemre. Ha szeretne beszélhet még velük, de nekem szükségem can a szépítő alvásra.
-Jó éjt mindenkinek! - még megölelem Grohiikot majd ezt követően vackolom be magam, hogy Cinege is beférjen.

 




Jegyzet:Sietek, ígérem összekapom magam ^^ Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 17, 2021 8:21 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Felhorkantok a törp megjegyzésére, ki momentumról momentumra bizonyítja társaságának páratlanságát. Habár kétségtelen, még nem esett olyan, hogy ne éreztem volna jól magamat a fajtája kompániájában, elég csak az ylorei Rognus professzorra gondolni... Bizton nagyobb kényelemben tölti a telet az a bitang, mint én.
- Nos, az óvatosság a középső nevem, legalábbis ezt mondják – mosolyodok el kendőzetlenül. - Azonban nem szállhatok vitába veled, Mathias uram. Még csak nem is olyan illatosak! Isilmë kegyelmére, az a bűz… - végigfut a hátamon a hideg a kellemetlen aromák emlékére, éppen emiatt hálás biccentéssel fogadom az újabb kör lélekerősítőt, míg a Csalogányomhoz fűzök szavakat.
A kupa mögül rá villantott játékosságom hamar elkomolyodott érdeklődésbe fordul az ősi nyelvüket illetően, melyhez bevallom, szégyenteljesen kevés, mit értek.
- Bölcsen tették. A világ akkor válna igazán szomorú hellyé, ha elfelednénk a múltunk lankáit s völgyeit – jegyzem meg egy – ez alkalommal – kimért kortyot követően. - Jómagam Yloréban tanulmányoztam egy keveset a nyelvet az akadémián, ám szégyen szemre csekély, mi megmaradt. Megtaníthatnál egy s másra – vetődik fel bennem az ötlet, s ezzel együtt visszakapaszkodik az ábrázatomra a kérlelhetetlen, lelkes mosolyom is.
Persze a beszélgetés, ahogyan annak lenni szokása nagyobb társaságban, könnyedén szökken tova ezúttal a férfiak legkedveltebb témájára. Már-már megsajnálom szegény Madaramat, amiért efféle dolgokat kell végighallgatnia, bár van egy sanda balsejtelmem afelől, nem most kerül először holmi bugyuta eszmecsere kereszttüzébe.
- Vigyázz, Farkas, egy bárddal beszélsz. Szinte mindenben képesek vagyunk meglelni a csodaszépet, veleszületett érzékünk van hozzá s túlontúl nagy szívünk – kacsintok egyet újfent, szándékkal mellőzve a megjegyzése mögött húzódó célozgatását. Vele ellentétben mára bőven kiszórakoztam magamat, nincsen ingerenciám a Csalogányom tűréshatárát próbálgatni, helyette viszont biztatón megszorítom a kezét, s hagyom rám támaszkodni, amíg a kínokat bátran viseli. A helyében minden bizonnyal vinnyogva fészkelődnék, egy kérészéltű pillanatra álmélkodásra is késztet a tény; ő mindezzel ellentétben csendben tűri a Farkas finomnak kevéssé becézhető kezelését. Szinte felsóhajtok, miként végre valahára befejezi az ellátást.
- Gyere közelebb, a végén megfagysz nekem – pillantok a vörös fürtösre, elhúzva a kezemet az ujjainak öleléséből, hogy aztán karolásra kínálhassam a vállain. Nem mintha kitartón fűtene a tüzem, úgy érzem, mostanra éppen, hogy csak pislákol, de ha nem zavarja Tindómielt a véres, havas és még ki tudja milyen rémségekben meghempergetett köpenyem, ruházatom, hát örömmel kínálom neki a komfort eme gyér formáját. Aztán belekezdek a történetbe, aminek kínos részleteit igyekszem kendőzni, míg sikereinket gazdagon kidomborítani.
Be kell látnom, végtelenül elfáradtam, így az esti mese vége is egészen kurtára sikeredik. Persze az sem kizárt, hogy az idő közben kortyolgatott ital kezdi elfolyósítani a nyelvemet, mindenesetre nagyot szusszanva adom vissza a lehetőséget nekik a beszédre. Feltéve, ha nem köt le minket az elkészült ragu, mellyel belátom, heves szemezésben leledzettem az elbeszélésem alatt.
- Így esett hát. Remélem, vajmi csodatévő szarvast sikerült megmentenem Csalogány végzetes nyila elől, s majdan ha úgy esik, teljesíti három kívánságomat – vigyorodok el elégedetten, enyhén ki is húzva magamat ültömben. - S ha már nyilak meg üldözések, itt táboroztok tartósan, vagy holmi rettenetes veszedelemre vadásztok éppen a környéken? - futtatom végig rajtuk a tekintetemet kíváncsian.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 17, 2021 11:17 am


Cinege

és

Csalogány


A
hogy a bárd felel Mathiasnak, kezét hasára téve nevet, majd megtörli enyhén jégszilánkos szakállát.
-Tö oztán bö'cs vagyó! Dö lőgy óvotos - megtámasztja könyökét térdén, majd leengedi kezét, mellyel kupája szélét fogja.
-Nöm möndön úton álló oly barátságós mönt Farkas. - bök az emlegetett személy felé, aki megforgatja szemeit. Szokott mogorvaságával néz hol Mathiasra, hol rám és kompániámra. Miközben hozzám beszél, Mathias a tömlővel lép mellé, jó házigazdához mérten itallal kínálja a vendéget.
-Ahogy nekem Cinege. - nevetek röviden, hiszen sokkal jobb számomra így hívatkozni rá. Nem keverem bajba, ha ne adj isten magamat túl mélyre taszítom a morális skálán.
-Apám és anyám megtanította az ősi nyelvet, ha már szörnyvadászok lettünk, legalább ez mutassa múltunk nagyságának egy szegletét. - magyarázom miközben Ordasra tekintek. Ő is tudja, beszéli, olykor engem is megszégyenítve tudja a fejemhez vágni az ősi szavak átkát. Meg a vivernekét, de az más kérdés.
Amint viszont az összeöltés kerül szóba, lekonyulnak füleim és engedelmeskedem a nagyobb akaratnak és erősebb kéznek. Ahogy mindenki hozzáfűzi a mondandóját a leeyai nőhöz hatra pillantok és szúrósan tekintek Grohiik-ra, jelezve, hogy ne legyen ennyire válogatós. Ő csak megemeli szemöldökét, mikor Cinegére és rám tekint.
-Meglehet, Dalnok. De amíg nem háltál elfel, addig minden embert csodaszépnek látsz. - vigyorog mögöttem farkas módjára  a kurafi, miközben hátamba a tű újra és újra mélyed. Cinege együttérző mozdulatára megfogom kezét és rá mosolygom, behunyva szemeim a kisebb fájdalmakra. Nem lesz baj.már nem akarja a farkas megenni a cinegét, noha óvó és gyanakvó pillantását el nem kerülheti.
-Bleid! - pirulva próbálom összeszidni a Farkast, ki ezek szerint jól mulat zavaromon.
-Farkas, ne hozd má' köllömötlön hölyzötbö e leányt! - kacag majd Cinegére tekint
-Nö sokoljuk e szögény párát, böszéljünk másrú'! Hogy kövörödtől össze e györmökkől? - erre Grohiik is jobban figyel és gyorsabban ölti össze sebem. Vagy csak fázik a keze? Mert az én bőröm kezd libabörös lenni. Maró hideg, mi nem hagy nyugadalmat. Kimerűltem volna ennyire?
Ahogy befejezi az összeöltésem Mathias mellől egy plédet terít rám, s mint ázott madár ülök Cinege mellett, hallgatva a mesét, minek immár hőse lettem.

 




Jegyzet:Sietek, ígérem összekapom magam ^^ Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Öböl-erdő - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő
» Öböl-falu
» Daryn-erdő
» Silmë - Sötét erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: