Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Öböl-erdő - Page 5 KaDiPE5
Öböl-erdő - Page 5 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Öböl-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Utolsó Poszt Pént. Feb. 05, 2021 7:36 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Megvallom, némiképp lelomboz a tény; a najádok sem különbek másoknál, noha el kell ismerni, mi sem röpködünk már az ég derekán, mint egykoron az őseink. Minden egyes fajnak igazodnia kellett a világon bekövetkező változásokhoz, ám ettől nem lesz keservesebb a tudat, a mesékben élő, vízbe csábító boszorkák is egysíkú emberekként tetszelegnek. Kommentálni azonban nem marad időm a gondolataimat, hiszen belefutunk a marcona férfibe, s mihelyt kettőt pisloghatnék, már egy barátságos tábortűz közelében ücsörgünk többed magammal.
A törp uraság kevésbé tűnik olyannak, mint akinek a hátsójába szálka ékelődött, így a kezdeti feszengésem igen hamar feloldódik, amihez egy egészen kevéske köze azért a hirtelenjében legurított, édeskés sernek is akad.
- A szívem legkevesebb vágya volt útnak eredni ebben a kegyetlen hófúvásban, ám azt mondják, a kényszer nagy úr, végtagjaink épségének megőrzése pedig még nagyobb – mosolyodok el, érezvén, ahogy szétárad a bensőmben az ital jóleső melengetése. Tán egy momentumra még arról is megfeledkezek, milyen régen nem érte rendes étel a gyomromat.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Tindómiel. Habár számomra a Csalogányom maradsz – kacsintok a mellém telepedő leányra kérlelhetetlen játékossággal, majd a keserves sóhajt hallató férfi felé fordítom a pillantásomat. - Ó… Farkas, igaz, hiszen a bleidd azt jelenti – töprengek félhangosan a ráismerésen, amely korábban teljesen elkerülte a figyelmemet. Bár úgy hiszem, felróni nekem senki sem tudhatja a hiányosságot, elvégre az elfek ősi nyelvét szinte kihaltnak lehet tekinteni. - Még nem döntöttem el, melyiket preferáljam – villantok felé is egy könnyed mosolyt, igaz, virgoncságom éppen addig tart, amíg egy kellemetlen procedúra és a vetkőzés gondolata fel nem vetődik a szikrázón ropogó tűz túloldaláról.
Ezúttal jól viselem magamat, és érdeklődésemet a lángnyelveknek kínálom. Térdeim között egyensúlyozva a kiürült kupát, kinyújtom a kezeimet, melengetve kicsit az ujjaimat, s igyekszem mindannyiunk figyelmét a történetem felé terelgetni. Ennek dacára meglep, hogy a csapat morgósa szólal fel ismét.
- Micsoda vad nézetek, valóban egy Farkas! – vigyorodok el, átpillantva a Csalogányom vállai felett, jótékonyan kerülve fedetlen bőrfelületeinek mustráját. - Noha az informátorod komoly ficamában szenvedhet az ízlésének, hiszen csakugyan elbűvölő a hölgy, mondhatni tökéletes. S mint olyan, mégsem az, ki a szépségének kényelmébe süppedvén pillog ostobán a világra – állok ki a dús keblű fehérnép mellett, bár a beszélgetés dinamikája egykettőre visszarendeződik hármójuk köré.
Mosolyogva hallgatom a megjegyzéseiket, olykor felhorkantva egy-egy merész kijelentésükre és óhatatlan megszokással szippantom magamba az elhangzott információkat. Szinte már idilli, ami a tűz körül formát bont; az örök borúlátó rossz tapasztalatokkal vagy bizonytalansággal kipárnázott hevessége, az ezt humorral tompítandó fáradhatatlan habzsolója az életnek, s a józan ész hangja, mely gyermeki tisztasággal csendül az előbbi kettő viadala közé. Pusztán akkor ocsúdok fel a kimerültséggel szegélyezett nyugalmamból, miként a leány a vállamnak dönti a homlokát.
Együttérző mosollyal pillantok le vörös tincseire, s mivel jobb helyet nem találok a kezemnek, a hozzá közelebb esőt biztatón a térdén pihentetem meg.
- Nem azért mondom, de mindketten úgy szóltok, mint akik bőséggel tapasztaltak az elhangzottakban – veszem a védelmembe szegény Csalogányomat, nem különbül válogatva a szavaimat. - Visszatérvén Leerya szépére, egy csodás telet kívántam eltölteni mellette, igazi múzsám volt a természet haldoklásában. Csak úgy özönlöttek az elmémbe a szebbnél szebb rímek, gyorsabban, mint ahányszor-… Szóval minden csodálatos volt, míg ki nem derült, hogy éppenséggel a gróf kedveskéje. Aki nem késlekedett tudatomra adni, hogy szedjem a sátorfámat. A részletektől megkímélném az érzékeny elf füleket – somolygok az orrom alatt, s ha úgy adódik, tovább szövöm a történetet a kínkeserves, havas gyalogtúrával, az elébbem vetődő Görényekkel, majd a hasonlóképp felbukkanó Tindómiellel, kinek esélye sem volt másként dönteni, mint felvenni a harcot. Kedvéért alaposan megszínezem a történetet a javára, de azért a Dézsmivel való hős küzdelmem fényén sem csorbítok. Talán kissé túlzok is...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 05, 2021 7:25 am


Cinege

és

Csalogány


N
rm akartam a másikba fojtani a szót, főlrg, hogy amaz sokkal jobban míveli azok formálását. Némi zavarral tekintek rá, mivel nem kéne rnnyit beszélnem folyton folyvást. Rosszabb leszek mint a falvak kémei, a főtéren ülő és röhögcsélő vénasszonyai.
-Tény, de ez a világ rendje. Így teljes. - apám már kiskoromban megtanított, hogy az igazság sosem fekete vagy fehér. Hogy mindig lesznek haragosok bárhogy is élünk, hogy lesznek akik ok nélkül, csupán a céhhez való tartozásom miatt fognak sanda szemmel tekinteni rám, s szitkokat kiálltani utánam, ha már belátja, pengém nem árthat neki.
-Ne haragudj, ezt nem tudom. - rázom meg tagadón kecses fejem. -Emlékeim szerint, mikor apa beszélt vele, nem különbözött az emberektől. De mint mondtam, nagyon régen volt, tíz-tizenöt éve talán? - mélázom el a múltban és igyekszem nem felidézni anyám óvó pillantását, szeretet teljes ölelését és mégis, ebben a hidegben, Cinege oldalán elér az a fajta kellemes melegség. Nyitva tartva a szemem figyelek, s mégis, mintha a természet akarna belőlem gúnyt űzni. Vagy csak ennyire átfáztam volna?
Grohiik pedig, jó szokásához híven, marcona arcát mutatja az idegennek és előtte képes megfedni. Cinege viccére felé fordítom fejem, elhúzom szám és próbálom jelezni számára, ez most nem a legjobb helyzet eme poénra. Ahogy Cinege próbál kisegíteni, bólintok elfogadva az ő nézetét, viszont a farkas orrát nem lehet becsapni, ha torzítom az igazságot. Vagy csak megtanulta azokat a kis jeleket olvasni, miket ilyenkor csinálók. Nem véletlen bátyám, elég időt töltöttem vele is.
Barátságosan mosolyodom el Cinege szavain, majd a táborba érve, hagyom, hogy bemutatkozzon Mathias-nak. Tőle nem féltem, hármunk közül ő a legelfogadóbb és szociálisabb. Amikor viszont Cinege feláll tovabbra is támogatom, legyintésére pedig játékos mosolyra húzom a szám és megforgatom szemeim. Leülve mellé átveszem Mathias-tól az kellemesen édes utóízű sört.
-No hót jó uram, maga is túddja, mikó' köll ölindúnia danóni! Ilyenkó' a banditák ös aktívkodnak, nöm hogy a dögök. - hangjában semmi rosszallás nincs, csupán aggodalom, mely nagy általánosságban csak udvariasság. Most viszont komolyan is gondolja, talán sejtve mi is történt kettőnkkel.
-Tindómiel Ceilteach a becsületes nevem. - mosolygom rá keresve kék szemeit. Hangom trillázó, akár csak a csalogány éneke kora tavasszal, vagy mikor párt keres költéshez. Utána Grohiik-ra pillantok, ki egy közeli fa törzsének támaszkodva figyel minket. Kérlelőn pillantok rá, majd egy mélyről jövő sóhaj után hajlandó valamivel kedvesebben is megszólalni.
-Bleid. Csalogány családja így szólít, Mathias-ék pedig Farkasnak. - ennyire szépen se mutatkozott még be, emlékeim szerint, így hálásan mosolygom rá. Büszke vagyok rá, hogy bennünk hajlandó bízni, és elfogadja a döntésünket. Viszont egy furcsa mosolyt kapok és elindul a saját sátra felé, kivéve egy kis dobozt. Oh, ne!
-Mathias, adj Törp spirituszt, Te meg búj ki az ingedből! - adja az utasításokat, amire egy sóhajjal ülök a tönkön lovagló ülésben, testemmel Cinege felé fordulva, leveszem az inget és magam elé vonom, hogy ne fázzak annyira. Ha Cinege felém is tekint közben, füzöm okán csak mellkasom felső részét láthatta. Még szerencse, hogy azt nem kell levennem.
-Azt hallottam nem is oly szép, mint mondják, s inkább vágatomel a torkom, minthogy embernek udvaroljak. - térdel le mögém, és a törptől kapott pálinkából ken a sebemre. Ajkamba marva próbálok nem felsikkantani, összeszorítom szemeim és combommal jobban szorítoma  fa rönköt, mintha lovagolnék.
-Ugyan má Farkas! Tö csak vőn ös rigojás vagy, egy asszony sö ferfi nöm vót még ködvödre! - dörzsöli meg kezeit Mathias, majd a kondérhoz lépve megmozgatja a benne főlő ételt. Érzem ahogy Grohiik ujjai megfeszülnek hátamon, miközben elkezdte áttörölni.
-Még szép! Nem vagyok én bolond, hogy igába hajtsam a fejem! Az ember asszonyok bolondok és rútak, a törpök szakállasok, a najádok egy kanál vízben megfolytanak, orkkal hálni velégleges merevedés csípő alatt, az elfek beképzeltek, a vivernek meg háziasított sárkányok. Kössz nem, jó nekem az agglegénység. - magyarázza elég lelkesen, miközben befűzi a tű fokába a cérnát.
-Ne legyetek már ilyenek! Attól, hogy számotokra nem tetszik nem kell mindent lehordani. - pillantanék leginkább hátra, majd Mathias felkacag.
-Ugyan má Fióka! Nőköd még odébb van a válogatás, de jól dönts! Ha ömbörrö ösne a választásod, válassz beteget, de gazdagot! Minél kövösöbb az ögöszsőgö, anná hamarobb löszöl gazdag. Aztán mondhatjuk ám, hogy Naccsája! - kacag tovább, ezzel mutatva, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan a galád bíztatatást, ennek ellenére sikerült olyan témába kerülnünk, amihez mély sebek is társulnak. Lehajtva fejem szomorúan tekintek magam elé a tönkre.
-No dö, mit akartál ettő a nőtő'? - eközben Grohiik a szokott precizitásával és szakszerűségével elkezdte összeölteni sebem, homlokom, ha Cinege engedi a vállának támasztom.

 




Jegyzet:Ne haragudj, még nem tudtam átállni a vaják tünde nyelvéről ^^" Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 6:17 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Csendben, eltűnődötten hallgatom a Csalogány nézeteit, habár annyira azért nem révedek el gondolataim hegyes-völgyes lankáin, hogy túlzottan fájó emlékek bugyoroghatnának elő belőle. Szerencsére tizenhárom év kiképzése megedzett arra, efféle témák kapcsán ne blokkoljon le az elmém s ne fulladjak bele a múlt vibrálóan élénk lenyomataiba, ahogyan arra is, ne engedjek a vágyaimnak az első szép szó okán, s ne áruljam el magamat a biztonság leheletvékony lepellel fedett látszatában. Pedig olykor felemelő lenne szabadon élni, szabadabban, mint valaha.
- Nos, erre mondják, hogy az életben nem csupán Árë isten fényeskedik vagy nem kizárólag Isilmë istennő ragyog. Azonban örvendetes hallani, hogy valaki eszerint is él, még ha nehéz is a szürkeségben lavírozni – jegyzem meg csöndesen, hiszen lássuk be, élesen elhatárolódni és egyetlen oldal mögé bújni mindég is egyszerűbb mint az árnyalatok között olvasni. Mondom ezt én, ki csakugyan letette a voksát az egyik oldal mellett.
- És milyenek? Olyanok, mint ahogyan a könyvekben írnak róluk? Csábító hölgyek, kiknek kebleit szemkápráztató kagylók fedik, uszonyuk pedig a szivárvány minden színében tündököl? Kíváncsi lennék, miként énekelnek – töprengek el a kérdésáradatomat követően. Vajon veleszületett tehetségük legyűrne bárminemű bárdot, vagy rémséges hangjukat inkább a mágia segíti meg? Tulajdonképpen elég mókás lenne, ha reszelős hangon, hamisan kornyikálva bódítanák a férfiakat, kik a szemfényvesztésnek köszönhetően éltük legszebb muzsikájaként értékelnék az élményt. Kívülállóként mindenképpen.
Már éppen nyitnám a számat, hogy a lüke elképzelést megoszthassam a Csalogányommal is, ám nyilvánvaló; hosszabb ideig morfondíroztam a létszükséglettől távol eső kérdéskörön, ugyanis a hangomat belém fojtja egy teljesen idegen felcsendülése. Érdeklődőn emelem a szemeimet az ismeretlen vélt irányába. Vajon minden árnylovagnak szokása a fákon mászkálni?
- Ugyan, úgy festünk mi, mint akik a szenvedély gőzében fürdőzve élvezték a délután hanyatlását? Persze nem tagadom, mulattatóbb elfoglaltság lett volna – cinkos mosollyal kacsintok a leányra, bár elnézvén falfehér, megszeppent ábrázatát, talán nem ezen kellett volna humort faragnom. Gyanakvó tekintettel fordítom vissza érdeklődésemet az elénk huppanó férfire, kinek arckifejezése nem sok jót ígér, s ha egy banditákkal és trollokkal megküzdő harcos efféle görcsbe rándul tőle, mint az én szegény Csalogányom, úgy attól tartok nekem is csöndesebbre kellene fognom a beszélőkémet.
- Inkább esett az úgy, hogy egymást segítettük – teszem hozzá az eltökéltségemnek megfelelő halksággal, ami meglehet, olyannyira jól sikeredett, hogy az idegen meg sem hallotta, mivelhogy kendőzetlen morcossággal kapja rajta a leányt a ferdítésen. Szívesen lépnék közbe, ám van egy olyan sanda balsejtelmem, hogy kettejük ügyeiből tanácsosabb kimaradni, hacsak nem preferálom jobban a fagyott hóban való rút halált a táborukon kívül.
- Ugyan, fogadtak már rosszabbul is – mosolyodom el a bajtársam bocsánatkérésére, majd visszabújva hozzá, sétálok vele tovább a tábor látszólagos középpontjába. Ott egy törpe vár ránk, ki az előbbi alaknál jóval barátságosabbnak tűnik, s ennek hála az én hátsómba szökő zabszem is halálát leli.
- Rilrion volnék, jó uram, utazóbárd, szolgálatára – hajolok meg előtte enyhén, színpadias mosollyal támogatva a bemutatkozásomat, habár kis híján orra bukok a fejemet elöntő szédelgésnek hála. Legyintve persze, hogy semmi ok a pánikra, foglalok helyet az előzékenyen felkínált rönkön, melynek szabad oldalát megpaskolva várom, hogy a Csalogányom társuljon mellém. Csak eztán veszem át a kupát, melynek tartalmát meg sem vizsgálva húzom le egy szusszra.
- Szóval a törp úrban Mathiast köszönthetem. Már csak ketten volnának, kik a nevükkel adósok nekem – mosolyodok el, ezúttal aggodalomtól mentesen pillantva hol az elf leányra, hol pedig a morcos szörnyvadászra. - Ami pedig azt illeti, a jó urak el sem hinnék, miféle kalamajkába keveredtünk, mi ketten. Én mondom, egy dalt, ha nem kettőt bizton megér. Úgy kezdődött, hogy szerény jómagam Leeryában terveztem eltölteni a telet... – kezdek bele a történetbe, melyhez bizony hozzátartozik az előzmény is, aminek ismeretétől képtelen lennék megfosztani remélhetőleg türelmes hallgatóságomat. - Hallottatok már Leerya szépéről?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 10:37 am


Cinege

és

Csalogány


E
lnéző pillantására egy szende mosolyra húzom ajkaim. Valahol örülök, hogy ő nem így látja.
-Köszönöm. Ez kedves tőled. - jó anyám megtanított az alap viselkedési formákra, mégis... úgy érzem kevés. Vagy csak nem használom és kikopik, vagy apa és a többiek nevelése lett nagyobb hatású. Szegény füleim.
S mégsem szorongatták meg eléggé ahhoz, hogy megtanuljam, ne üssem a fitos kis orrom parasztok dolgába, mert nem csak a szörnyet, de téged is meglincselnek. Ne játszd a hőst, mert azok csak halni születnek. Ch... nem mintha mi nem...
A másik szerencséje talán, hogy a Fecske gondoskodó anyai szívét örököltem, s mind a mai napig csodálom, egy anya mennyire is tud árnyalt lenni. Mint a Hold öt aspektusa; a harcoló anya, ki családját védi, a gyógyító anya, ki a testi és lelki sebeket ellátja, a döntéshozó, kire támaszkodhat mindenki, a mesélő és nevelő, ki erős és határozott kézzel formál, mégis puha érintéssel símogat jutalmul, valamint a szende szerelmes, ki párjához hű. Én is ilyen nő akarok lenni, bár a tojáshély még ott van a valagamon.
-Minden lény más és más. Jómagam szégyenlem, hogy annak idején fajtám a vivernek ellen vonult. A céhen belül pedig megvetem azt aki ok nélkül "vadászik" rájuk. Én sem vagyok szent, ha egy megtámadna és nem tudnék beszélni vele, magam is fegyvert ragadok, hogy védjem magam. - nézek magam elé némi szomorúsággal. Nem tudom tudnék e oly könnyeden fegyvert ragadnom, de ha emberekre képes vagyok, akkor őrájuk is. Vagy... nem tudom. Én sem vagyok jobb egy fejvadásznál.
-Persze. Őket inkább a tengeri lények foglalkoztatják. Ritkán járnak szárazföldön. Egy alkalommal volt szerencsém hozzájuk, bár nagyon kicsi voltam. - nem lenne megfelelő szó az, hogy gyerek, hiszen most is az vagyok. Megrázkódására jobban hozzá bújok vígaszt nyújtva számára.
-Elég gyorsan megvaltozott a véleménye mikor egy Dözsölő galopozott felénk. - kuncogom az emlékre majd próbálom minél jobban melegíteni és magamhoz szorítani Cinegét. Igyekszem minél jobban védeni a téltől. Kérdésére lassítok lépteimen, majd megállok.
-Olyan - - kezdenék bele, mikor egy mély tónusú hang fentről megszólal.
-Túl közel. - a kedvetlen hang tulajára pillantok az ágak közé s örömmel nyugtázom, hogy Grohiik-ba futottunk. Szemeivel végigmér minket, majd színem elhalványodik, szinte elbújhatnék a hóban.
-Nem hiszem, hogy apád cédának nevelt és csak úgy eldobnád Zireael örökségét... - kímért hangjával a falra tud mászatni, s mégis, ez rosszabb, mintha kiabálna velem. Sokkal lesújtóbb, sokkal kelemetlenebb. Pillantásaiban némi fenyegetést vélek felfedezni, közelebb húzódom Cinegéhez.
-Ő Rilrion. Segített megszökni a helyi banditáktól és trolljuktól. - nem teljesen ez az igazság, mégis sok igazság alapja van. Leugorva elénk végigméri a férfit, majd elcsípve fülem hegyét elkezdi morzsolgatni.
-Ne kamilláz nekem! - megakad szeme az arcomat szennyező véren, dühösen tekint hol Cinegére, hol rám, majd elengedi fülem. -A táborban megbeszéljük. - sziszegésem is abba marad, majd megdörzsölve sértett fülem Cinegére nézek.
-Ne haragudj... - nézek rá zavartan, majd ha ő is kész indulni követem a morcos hangulatú gyíkot. Grohiik hangja még mindig jeges, az időt megszégyenítő módon rideg. Cinegéhez bújva követem a kialakított mélyedésbe, mit ideinleges táborunknak neveztünk el.
Füsttelen tűz ég benne, galyakból összeállított kisebb sátrak, melyeket hóval fedtünk be, benne különböző prémek. A tűznél pedig egy törp főzi a vad ragut, ki a közeledök apró neszeire felpattan.
-Szőp munka! Tö mög kit hoztál idö? - kezdeti öröme a szakállasnak, kíváncsiságba fordult, majd egy nagyobb tönköt eldöntve hellyel kínálja a vendéget.
-Akarom é tudakóni, mi történt ös mörrö szálltál? - nyújt mind a kettőnknek kupát, majd Grohiik egy közeli fánál megtámaszkodva mérgesen fújtat.
-Ez nem kérdés Mathias! - kívancsi és vizslató tekintet mered ránk, majd Cinegére nézek, kívanja e ő elkezdeni a mesét.

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 9:20 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Elnéző pillantással fogadom az övét, noha semminemű szégyellésre méltót nem lelek a helyzetünkben s az arra adott válaszában. A túlerő olykor a legádázabb harcosokat is megadásra készteti, hát még, ha az a túlerő szemet kiszőrösítően büdös és egyébként sem játszik tiszta lapokkal.
- Óvó szárnyaid alatt én cseppet sem érezlek bárki fiaborja szégyenfoltjának, drága Csalogányom – sóhajtok fel gyöngéd, őszinte mosollyal, hiszen szavam sem lehet, egyáltalán. A szörnyvadászokról úgy hírlik, nem ütik bele az orrukat mások dolgába, legfeljebb busás fizetség fejében, s mégis itt vagyunk, nyakig az én banditáktól és Dézsmiktől roskadozó dolgomban. A rettegett árnylovag pedig nem elég, hogy kimenekített a lehetetlen szituációból, azután is gondomat viseli hol mulattató megjegyzéseivel, hol az átnedvesedett tarkóm törölgetésével. Kívánni sem lehetne szebb és jobb megmentőt.
Így hát szó nélkül hagyom belém karolni, és amiként ő támogat engem, úgy én is megsegítem őt a göröngyös, üde illatot árasztó hóförgetegben. Ha nem kívánna lefagyni kivörösödött orrom, s egyébként sem volnánk efféle helyzetben, tán még ki is élvezném a táj tagadhatatlan szépségét, vagy a levegő élénkítő frissességét. Jelenleg azonban örülök, ha egyik lábamat képes vagyok a másik után tenni, illetve odafigyelni a Csalogányom idő közben meglehetősen hevessé váló elbeszélésére. Már-már szinte elszégyellem magamat, noha nekem volna erre a legkevesebb okom.
- Nem ítélkezem, végső soron. De miként azt kiemelted, a szörny tág fogalom, egyeseknek egy vivern is megteszi, másoknak egy ork. Sokat hallani a céh elfogultságáról, pusztán innét ered a megilletődésem – úgy határozok, egyelőre a semleges oldalt választom; nem bocsátkozom továbbra sem hatalmas kinyilatkoztatásokba – bár tény s való, elismerésre méltatnak nézetei –, vagy heves tiltakozásba.
- Szóval léteznek a najádok? - vonom meg a szemöldökeimet érdeklődőn, elterelve némiként a témát. - Fiatalabb koromban hallottam róluk meséket, mendemondákat, de őszintén? Sosem láttam egyet sem, persze a nyílt víz sem az én asztalom. Brr… - vállaim megrázkódnak a kéretlen gondolatra, hogy én a fenyegető, terjedelmes vizek közelébe keveredjek. Az isteneink óvjanak meg eme gyalázattól.
Igaz, ha aközött vagy a népek előítéleteinek gyalázata között kellene választanom, inkább tenném a szavazatomat az előbbire, hiszen az utóbbinál kevés, mi ádázabb haragra tud gerjeszteni.
- Hah… Mondotta feltételezem a disznószart lapátoló csürhe – vigyorodok el fáradtan, ösztönösen bújva csakugyan közelebb az elf leányhoz, bár mindkettőnk szerencséjére nem hajtanak hátsó szándékok ezúttal. Osztozom a testének melegén, cserébe az enyémet kínálva, melynek az átlagnál hevesebb lángon szokása égni, feltéve, ha nem ostromolják hosszú órákon keresztül a tél fagyos, zord fuvallatai.
- Hát rendben van, meghagyom a lehetőséget nekik a bemutatkozásra. Annyit viszont megoszthatsz velem, távol leledzik az a te táborod?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 2:22 pm


Cinege

és

Csalogány


B
íztaton hajtom fagyos és hideg ujjait a hógolyóra. Jobb medicinát a semmiből nem tudok teremteni. Ez is, legalább egy kis időre elzsibbasztja, reményeim szerint.
-Így van. Bár most inkább vagyok szégyenfoltjuk... - hal el hangom és rókavörös tincseim alól elnézest kérőn tekintek a másikra. Vannak elvárásaim magammal szemben, olykor talán irreálisak is, de kellenek a kihívások, különben nincs értelme az életnek. Viszont mikor elbukom egyet, az mélyen érint és sokáig kotlok rajta, mit kellett volna másként.
Viszont szívem is megörül nevetését hallva. Jajj Cinegém, ha ezer évig élek sem felejtem el a mai napot. Képtelenség lenne ezt tennem. Ahogy mellé lépek, s ha engedi, ruhám ujjával törlöm át búbját, kicsit szárítva rajta, valamint az enyhe dörzsölés kicsit felmelegíti.
-Ezt megbeszéltük. - vigyorgom rá szelíden, majd utat törve magunknak megindulok a füsttelen, gyér fényt árasztó táborba. Viszont nem tudom sokáig nézni, ahogy a csapzott szárnyú cinege oly keservesen követ, így megpróbálok segítenj rajta. Vagy talan magam keresek támaszt?
Visszakérdezésére szisszenek egyet, majd rosszallón megforgatom szemeim.
-A céh nem válogathat és amíg az emberek nem hajlandók önkét csatlakozni, hogy megvédhessék sajatjaikat addig kénytelenek olykor vivernt, orkot, törpöt, najádot is felfogadni. S húzhatod a szád, háboroghatsz is, szidhatsz is kompániám összes tagjával, mi vagyunk akik megpróbálják megvédeni az értelmes lényeket a szörnyektől. Bár a szörny elég tág fogalom. - pillantok hátra, majd még egy levegő utan folytatom.
-Ugyan olyan büszkeséggel fogok egy vivernt pajzstestvérként szólítani, mint bármely más faj képviselőjét. Ugyan úgy kupát fogok emelni egy törppel, böllönözök egy orkkal, gyöngyhalászom egy najáddal, énekelek egy emberrel és táncolok népem egy tagjával és a félvéreket is tisztelem. De ugyan úgy ünepelek bármelyikkel vagy siratom meg a halotti máglyán. - felelem és mondom ki véleményem és nézeteimet. Megkövezhet, felköthet és megégethet, nem érdekel. Én így gondolkodom ebből alabb pedig nem adok. Talán magam felhergelésével újabb erőre kaptam.
Bizakodására rá mosolygom. Legyen igazad és ne akarja az életed az a buta gyík az őt ért sérelmek miatt. Kérésére tagadón megrázom fejem.
-Nem szeretnék, mert azzal az én szemszögem ismered meg, miközben mind-mind rétegeltek vagyunk. Majd ha megismered őket nagyobb rálátásod lesz a "szörnyeket gyilkolászó csürhére". - a jelzőkkel elátott céh megnevezésre fancsali képet vagok és próbálok egy mélyebb, basszusosabb paraszt férfit utánozni, akitől így halottam céhem megnevezését. Ahogy pedig az éjszaka és a hideg is kezd rank telepedni, úgy bújok hozzá közelebb. Ha van egy kis lázam, talán testem melege őt kicsit melegebben tartja.

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 12:08 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Zavarodott arckifejezéssel pillogok a kezembe nyomott hógolyóra, mely elgémberedett és áthűlt ujjaim között lassú, ám egyhamar megérezhető olvadásba kezd. A gondolat, hogy mindezt a tarkómon viseljem el, és hagyjam a fagyos levet a hátamon lecsorogni, elborzaszt, de a hiúságom erősebbnek bizonyul, így kelletlen sóhajjal nyomom neki a Csalogány tanácsa szerint a puklimnak.
- Megdöbbentő válaszodat hallván, és látva, miként láttad el Dézsmi baját, kezdem gyanítani, hogy az árnyakkal küzdő dicső harcosok táborát erősbíted? - kíváncsiskodok, leginkább, hogy eltereljem a figyelmemet a kínjaimról, és mert csillapíthatatlan érdeklődésemet még holmi megfagyás és menekvés sem lehet képes nyugalomra bírni. Hallottam már emitt és amott szóbeszédeket a zord árnylovagokról, de valahogy még egyikükkel sem találkoztam, vagy nem tudtam róla.
Mielőtt azonban túlzottan belelendülhetnék a lelkesedésbe, az elf leány felmászik a fára, feleletét hallva pedig nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magamat. Bővebben viszont nem kommentálom a kecses eleganciájával kontrasztba kerülő falusi beszédét; kétségtelen, hogy mindketten a tűréshatáraink végét járjuk. Ha a futkosás, küzdelem és sérülések nem játszanának közre, a tél kérlelhetetlen, csonton is áthasító, dermesztő hidege még mindég önként ajánlkozik az életünk megkeserítésére. Azt pedig már bizonyosan említettem, mennyire rühellem az évnek ezen szakaszát…
- Eszem ágában sem volna megvárni őket. Egyetlen napra elegendő volt ennyi bűz – horkantok fel, odébb hajítva a hógolyót a kezemből, mely idő közben megátalkodott mód kezdett el becsordogálni a ruhám alá.
Egyelőre magam terveznék haladni, amerre a Csalogányom vezet, ám az ellen sem ágálok, hogy belém karol. Ezen a ponton megvallom, nem lelek magamban elegendő erőt ahhoz, hogy színészeket megszégyenítő műsort rendezzek mímelt sértettségem vagy önbecsülésem okán, s egyébként is rövidre zárja az agyműködésemet a következő kijelentése.
- Bizonyosan megcsalt a fülem, netán a kobakomra mért ütés bizonyult súlyosabbnak, mint eddig hittem, de mintha viverneket emlegettél volna… - vonom meg az egyik szemöldökömet, magamra kapván a felháborodott s megütközött emberek arckifejezését. A valódi kilétemmel kapcsolatos bizalmamat változatlan óvatossággal kezelem, ez viszont nem gátol meg abban, hogy kipuhatoljam a megjegyzése mögött rejlő részleteket és igazságokat. Egyelőre nem forszírozom a témát ennél komolyabban, helyébe a fákat kerülgetve és a havat egyre kimerültebben taposva hallgatom tovább a tábor lakóiról. Az elbeszélése egy pontján büszkén húzom ki magamat.
- Nincs miért aggódnod, szépséges Csalogányom. Bizton veszem, kompániád sem fog tovább mint néhány perc idegennek billogozni – mosolyodok el, ugyanis létem legalapvetőbb feltétele nem más, mint mások meggyőzése, s ha még a muzsikára is érzékeny a fülük, végkép nem lesz problémám a szimpátiájuk megnyerésével. Persze nehezebb esetek mindég adódnak, ám miféle informátor, miféle bárd, miféle vivern volnék én, ha a legkisebb nehézség okán megfutamodnék?
- Mesélj még a társaidról, szívesen hallanék róluk. S az út is könnyebben telne – vallom meg, mert lássuk be, minél alacsonyabbra ereszkedik a nap kerekded korongja, annál kifejezettebbé válik a hideg, mely a húsunkba mar, s minél távolabb kerülünk a veszélyforrástól, annál kevésbé érzi a testünk a küzdés szükségét.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 28, 2021 1:04 pm


Cinege

és

Csalogány


A
z egész élet hatalmas csaták végeláthatatlannak tűnő kavalkádja és ha egyet meg is nyersz ott a többi. Az egész egy nagy háború apró szegmensei, miből nincs kiút, csupán az örök nyugalom. Talán most értem meg mit akart ezzel mondani a törp uraság, mikor tanított kitérni egy egy nagyobb erejű és lendületű támadástól.
Mikor elkezdi összefoglalni a nap eseményeit szomorúan szegem le fejem, majd kicsit arréb lépve a havat összeszedve kezembe kis golyóvá gyúrom. Ha engedi a kezébe adom, majd a tarkójára helyezem kezét.
-Ne tartsd ott túl sokáig, nehogy megfázzanak az ottani izmok és idegek. - mikor felőlem kérdez próbálok elmosolyodni, noha nekem is fogyóban az erőm.
-Kedves tőled. Jól vagyok, legrosszabb esetben egy-két törött borda. Volt és lesz is rosszabb. - sokszor megkapom, hogy életfelfogásommal csoda, hogy életben vagyok. Szerintem mikor egy Dözsölő az arcodban kaffogtatja erős állkapcsát, nem azon sakkozol, hogy mi az élet érelme.
A fa tetején csücsülve és figyelve Cinegém hangjára le tekintek, vicces hangnemben pedig vissza kiálltok.
-Csitulj má'! Meghallja az egész falu! - ahogy végighordom szemem a környéken egyre jobban érzem magam a fáradtságot úrrá lenni. Vagy túlzottan megszorongatott az a dög? Mindegy, jobb gyorsan és mihamarabb tovább állni. Puhán érkezve a földre mellé lépdelek és én is a fejemen lévő sebhez érek.
-Tudom, de jobb híján és fáradtságunk okán nem hiszem, hogy érdemes lenne megvárnunk őket itt. - még odalépek a szakadékhoz és csúszás nyomokat készítek, hátha nem tűnik fel nekik... annyira.
Egy darabig hagyom, hogy maga küzdjön meg a közlekedéssel, egy váratlan pillanatban viszont mellébeszédet nem tűrve karolok belé.
-Két vivern-t is jobb belátásra szokásom bírni, téged is hatha sikerül... - dünnyögöm orrom alatt és igyekszem segíteni a másikat. Figyelni lépteire, hogy ne akadjanak össze lábai, hogy a kopasz bokrok inkább segítsenek rejteket biztosítani, mint felfedjék helyzetünket. A csend viszont most barát is és ellenség is.
-Az ideinleges táborban  akad egy harcias törpe, egy borúlátó... - nézek rá abbahagyva a mondatot. Grohiik meg fog ölni. Sóhaj után folytatom. -Bleid nem igazán széreti az idegeneket, de jobb belátásra próbálom bírni és visszaszerezzük a lantod. Ha az íjjam az ő kezükön is marad, nem hiszem, hogy sok hasznát veszik és tudják e használni. Max gyújtósnak... - szomorúan nézek a lábam elé, majd Cinegére, hogy megfelel e neki így a felelet.





Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Zenecím

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 7:05 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Szerény negyven nyaramnak távlatából elmondhatom, nem volt még igazán nagy harcokban részem, zömével a menekülés vagy a csicsergésem megoldottak mindennemű problémát, s most, hogy megtapasztaltam egyet, egészen elszontyolodok, amiért vége. Akár egy jóízű mulatozás kereteiben elkövetett túlivás; a magaslatig soha véget nem érő mámornak hat, a lejtőn viszont a legrosszabb rémálmodnak. S ezúttal így érzek, fáradtan, éhesen, sajgó izmokkal és fejjel egyáltalán nem lelem magamban meg azt az erőt és lelkesedést, amit alig percekkel előtte. Bezzeg a drága Csalogányom rugalmas léptekkel, sietősen terem mellettem, fajtájának szívósságával brillírozván.
- Ahh, persze, remekül – legyintek egy gyöngébbre sikeredett mosoly alól. - Csupán a szokásos úti kalandok, a Roghast-szigetekig bűzlő banditák, az ölebükké fogadott trollal való kergetőzés, semmi különös – vigyorodok el ezúttal, suta mozdulatokkal dörgölve a tarkómat, amin bizony jókora puklit tapogatok ki. - Reményem, kedves, te is hasonló szerencsének örvendsz? Aggódtam, mikor elkapott az a rusnyaság - őszinte érdeklődéssel tekintek rá, s amíg a feleletét várom, tovább piszkálom a lüktető sérülésemet. Csodálatos... Rilrion a Cinege, Rilrion, a négy királyság utazóbárdja helyett Rilrion leszek, a púpos. Pusztán remélni merem, hogy abban a többször emlegetett táborában akad gyógyító, képtelen lennék ekkora szörnyűséggel együttélni.
- Drága egyetlen Csalogányom, bajba jutottak védelmezője, trollok rettegett ellenfele, tünde szemed mit lát? - hunyorgok felfelé, noha alakját már nem tudom kivenni a sűrű lombos között, amire idő közben felmászott. - Engedd meg, hogy kifejezzem aggodalmamat a hátrahagyott Görények végett. Az est még nem szállt le, volna éppenséggel idejük utánunk loholni a megboldogult Dézsmi összetéveszthetetlen nyomában – osztom meg vele a nézeteimet, mialatt lemászik az ágakról és visszasétál mellém.
Egyelőre férfiúi büszkeségemnek adózván nem támaszkodok rá, miként útnak indulunk, néha legfeljebb egy fatörzs, amiben megkapaszkodok lendületvevés gyanánt. Ó, drága istenek, óriási dalt fogok ebből a kalandból költeni, közel s távol fogja a hallgatóság az orrában érezni az útonállók fertelmes bűzét, fájlalni a troll ostobaságát s méltatni a két hős furfangos küzdelmét. Mely attól tartok, még nem ért véget, képtelenség, hogy azoknak az otromba mihasznáknak a kezén hagyjam a lantomat s egyéb tulajdonomat.
- Nem mintha hálátlannak kívánnék tűnni, azonban reményem, nem hagyjuk annyiban a vandálok arcátlan tolvajlását… - pillantok fel az érintetlen hó makulátlan fehérségéről a leányra, kinek vérrel pettyezett orcáján túlvilági fénnyel tükröződik vissza a téli ragyogás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 6:15 pm


Cinege

és

Csalogány


H
a minden úgy menne, ahogy azt a nagykönyvben megírják, talán fele ennyire se lenne nehéz dolgunk. Ha a tudatlan emberek nem az ilyen lényekkel riogatnák egymást és utódjaikat, ha belegondolnának, hogy a magunkfajta, egyszeri szörnyvadászoknak milyen nehéz elmagyarázni azt, hogy ezek nem olyan ostobák, mint azt mondják és gondolják. Ha máglyára vetnek akkor is így van, meg van ennek a lénynek a magához való esze.
Hogy a másiknak minél kevesebb esélye legyen megsérűlni előrébb lépek és elkezdem hergelni a lényt. Pimasz mosoly mögé bújtatom izgatottságom és félelmem. Mikor meghallom Cinege hangját elkövetem azt a hibát, hogy rá emelem különös szín szemeim.
-Ne becsüld alá... - suttogom majd a behemót megszólalására vissza kapom fejem, s mint a támadásra kész farkas, rá vicsorgom, némi morgást imitálva és megmutatva a lehetőségeimhez mért ápoltságukat. A másik enyhén megzavar kuncogásával, de még időben el tudunk rugaszkodni. Vétettem, elszámoltam magam és a troll megtorpanva utánam fordul. Hatalmas tenyere és ujjai rám fonódnak s felszívom tüdőm levegővel. Cinege pedig a legjobbkor vonja magára a figyelmet, eleget lazul a fogás, hogy kiszabadítsam kezem és nyakékem tartalmát a lény szemébe szórjam. Amint földet értem azonnal egy ugrással próbálok távolabbra kerülni. Figyelem ahogy Cinege rá segít a trollnak megtanulni repülni, de azonnal feladva fajtám létező összes kecsességét rohanok mellé.
-Jól vagy? Nem sérültél meg? - nézek rá aggódon, majd ha megbizonyosodom róla, hogy az eddigi sérülésein kívűl nem esett bántódása, arréb sétalva egy magas fára felmászva próbálom felmérni a terepet és visszatálálni saját táboromba. Amint ez megvan még próbálom kifürkészni, hogy akadt e más is a nyomunkba, majd leereszkedve támogatom Cinegét abba az irányba. Ha kell hóna alá bújva segítem a továbbiakban. Eddig az adrenalin dolgozott benne, ki tudja meddig bírja.





Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Zenecím

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 4:54 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Hallani a trollokról egészen másfajta élmény, mint megtapasztalni őket jó két méter magas s majd' ugyanannyi széles, ocsmány képű és orrot facsaróan büdös valójukban. A magam mögött hagyott nyarakhoz képest meglehetősen kevés hozzáértésem van a mindennemű szörnyekhez és lényekhez, ugyanis a nagyvárosok ritkán érintettek efféle problematikákban, útjaim során pedig előbb okoztak fejfájást a barátságtalan orkok vagy elfek, mint holmi Dézsmi-féle képződmények. Így talán megengedtetik néhány momentumnyi elképedt mustra a részemről, mely lassú, kitartott pislogásokkal és halakat megszégyenítő tátogással egészül ki.
Ellenben arról történetesen van tudomásom, hogy a szavakat megértik ezek a behemótok, mielőtt azonban még felocsúdhatnék az ámulatból s elkezdenék gondolkodni vajmi aljas átverésen, ami megkímélne minket az eltervezett bravúros bűvészmutatványoktól, a drága Csalogány magához ragadja a pillanatot, választékos hergelésébe kezdve a trollnak. Amaz meg mereszti a szemeit, látványosan rágódva az elhangzott összetett mondatokon.
- Szerinted eljutott az agyáig…? - sutyorgom oda elbizonytalanodva a lánynak, le nem véve a pislogóimat az előttünk tornyosuló létformáról, melynek homloka minden lepergő momentummal egyre mélyebb ráncokat ereszt. Aztán nagy sokára felbődül.
- Dézsmi rusnya nem. Dézsmi lassú nem! - feltételezem az őt ért sérelmeket kéri éppen ki magának, s bár tisztában vagyok vele, aljas dolog a nálunk gyengébben kacagni, egyszerűen kitör belőlem egy horkantás a helyzet abszurditásán. Noha belátom, mihelyst a dühtől felpaprikázva nekünk iramodik, már kevéssé találom olyan szórakoztatónak a szituációt.
- Azt hiszem eljutott az agyáig! - kiáltom világgá a nyilvánvalót, kivárván az utolsó másodpercet, mikor elugorva már nem lesz lehetősége a trollnak kitérni a végzete elől, azonban hiába vetődünk oldalra, még sem ejtették annyira a fejére ezt a rusnyaságot, mint sejtettem, ugyanis minden nehézség nélkül megtorpan és a Madárkám után kap.
- Hogy azt a megveszekedett hurkás anyácskádat, te Görények ostoba pincsije, ereszd el a leányt, ha mondom! - rivallok rá a fermedvényre, felkapva egy nagyobb követ a hóból, mit jó érzéssel a fejének célzok, bár arról olyan könnyedséggel pattan le a súly, mintha legalábbis egy puha fonalgombolyaggal ütöttem volna meg...
Ezúttal rajtam a sor, hogy megszívjam az orromat, és ezen a ponton alaposan eltűnődök a közepesen átsült troll-hús vacsora gondolatán is, de egyrészt a Csalogányom is megemlegetné vele együtt a támadást, másrészt amannak nyilvánvalóan nagyobb a tapasztalata az efféle lények likvidálásában, hiszen mire eldönthetném, hogy miként tegyem hasznossá magamat, ő már rég Dézsmi képébe fújt valamit s kiszabadult a vasmarkából.
A trollunk újabb bődülést engedve szabadon kap a szemeihez, látványosan kibillenve az egyensúlyából és egzisztenciális meggyőződéséből a helyzet feletti uralmát illetően, szerény jómagam pedig nem töprengek soká, megadom a végső löketet a siránkozó kurafinak. Tény, a végén majdnem én is röppenek az üldözőnk után, viszont még az utolsó pillanatban sikerül megtorpannom a szirt keskeny peremén.
- A soha viszont nem látásra… - sóhajtok a tehetetlenül zuhanó után, majd felegyenesedve a hozzám legközelebb eső fa törzsének dőlök. Szükségem van néhány szekundumra a szédelgésem és feltörekvő hányingerem leküzdéséhez, no meg a légvételeim szapora tempójának csillapításához.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 23, 2021 10:11 am


Cinege

és

Csalogány


"H
a a röbbiek egyre demoralizáltabbak, egyre veszendőbbnek érzik sorsukat, esetleg életüket, legalább egy legyen aki azt mondja "Ma még nem!" És tartsd a lelket a többiben, ezzel is oly erőt adva nekik, melyből még képesek fegyvert ragadni. Viszont arra is figyelj, ha te voltál aki felszólalt s te elesel, ők elvesztenek mindent. Ne keverd a bíztatáad meggondolatlan, balga cselekedetekkel, hiszen miután te voltál aki képes voltál felállítani őket, a te veszted az ő vesztüket is okozza." Fülemben csengnek apám szavai, s egy pillanatra azt mondanám, látom magamelőtt a harcosok csillagképét, ahogy ujjával összeköti az apró fény forrásokat. Ehhez pedig tartom magam és oly ígéreteket teszek, melyeket be is tudok tartani.  Remélem Grohiik-ot pedig meg tudom győzni, ne csináljon kétszersültet belőle.
Gyors és átgondolatlan terveimet megosztva vele rá emelem kék szemeimet, hogy véleményét meghallgassam. Igen, mindig adok és adni fogok társaim véleményére, ítéleteire, főleg ha saját élete a tét. Viszont úgy tűnik második ötletemnek nagyon is örül, mi több! Zok szó nélkül iramodik nagyobb tempóval a megfelelő irányba. Tervét és elképzelését hallva bólintok.
-Legyen. - fűzöm hozzá majd sajgó oldalamra helyezem kezem. Kezdtem nagyon kifogyni a levegőből, pedig ettől többet is kellett már rohannom.
Megállva a szakadék szélénél még közelebb lépek hozzá. Fele fordulok és megpróbálom befolyásolni szapora, kimerült légzésem.
-Isteneink velünk... - majd feszülten kapom a közeledő lény irányába a fejem. Nos... így legyen szerencsém itt a piros, hol a piroson.
-Hé! Rusnyaság! Dézsmi ugye? Elég lassu voltál, még a magad fajta behemótokhoz is. Símán meglépünk előled, anélkül, hogy agyon csapnál! - próbálom hergelni a lényt, hogy meg se fordulhasson csöpp eszében, hogy oldalra elsodor minket, sokkal inkább, hogy mindenképp lesújtson ránk. Nagyobb eséllyel bukva előre, bár meg van a tervem, mind a két eshetőségre.
Amennyiben lecsapna ránk, elugrom oldalra, figyelve és reménykedve, hogy ne sodorja le a másikat.
Amennyiben igy is megragadna, Cinegét megpróbálom félre taszítani, a karján megkapaszkodni és az arcához jutni, hogy eddig nyakamban pihenö szelencém összes tartalmát a szemébe szorjam. A nyálkahártyán hátha jobban hat a lovakat is kiütő dózis, de az átmeneti vakság is segíthet rajtunk.





Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Zenecím

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1115
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Öböl-erdő - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő
» Öböl-falu
» Daryn-erdő
» Silmë - Sötét erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: