Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Öböl-erdő - Page 6 KaDiPE5
Öböl-erdő - Page 6 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Öböl-erdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 21, 2021 10:58 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Az elf leány magabiztos szavai reménykedéssel töltik meg a dramaturgiai csavarokért epekedő szívemet, s bizony, mint számtalan alkalommal ennek előtte, egy momentumra ismét eltűnődöm; vajh valóban aggódnék a túlélésünkért, igazi-e a pánik, amit érzek, vagy inkább csak belelovallom magamat ezekbe a helyzetekbe, rémképekbe? Ismervén tűzről pattant fajtám jellemzőit, voltaképpen egyik variáció sem sarkallna megilletődésre.
- Csodásan hangzik, Kedvesem! - s valóban, egy kiadós pihenés egy ilyen délután és este után a javamra szolgálna, ráadásként egy afféle helyen, ahol nem kellene minden fél órában felriadnom az ágak gyanús reccsenésére vagy egy-egy éjszakai madár vészterhes sikoltására. Ha szerencsém van, talán még abban is kisegítenek, hogy a tulajdonaimat visszaszerezzem a Görény bandától, ugyanis lant nélkül egy bárd pontosan annyira mezítelen, mint a mellettem igyekvő íjász hölgy az íja és nyilai nélkül. Ám ez még a jövő sejtelmes muzsikája, afféle dallam, mely akkora eséllyel válhat győzedelmi dicshimnusszá, mint egy csúfos bukás siratóénekévé.
- Nos, a szakadék méretei elismerésre méltóak, így a beugrást semmiképpen sem tanácsolnám. Káros az egészségre – tekintek rá, egymásnak vont szemöldökökkel tanakodva a lehetőségeinken. Ha nem hajszolna minket a szükség, meglehet, ezt a pillanatot inkább az égszínkék íriszeiben való gyönyörködéssel tölteném, s a méltó rímek, hasonlatok megtalálásával, de kivételesen még én sem lelek alkalmat minderre. Helyette a számat harapdálom belülről, míg az újabb alternatívával elő nem hozakodik a Madárkám. Lelkesedéssel kapom fel sajgó, szédelgő fejemet.
- Igen! Ez briliáns terv, ne is késlekedjünk! - a tempót valamivel megint csak növelve fordulok le vele az említett irányba. - Álljunk szorosan egymás mellett, úgy nem fog tudni válogatni kettőnk között. Mihelyst lecsapna ránk, elugrunk kétrét – szövöm tovább az elképzelését, remélve, hogy a valóság éppen olyan egyszerűen és gyermeteg könnyedséggel fog formát ölteni, mint ahogyan megbeszéltük itt magunk között.
Nos, sokat bizton nem kell várnunk az izgalmak tetőfokára, hiszen az elmémben élénken vibráló, hófödte szirt pereméhez érünk. Amennyiben a Csalogányom is egyetért a tervvel, úgy szorosan mellé helyezkedek, elengedve a csuklóját, amit eddig éltető kötelékként szorongattam az ujjaim között.
- Imádkozzunk a magasságos istenekhez, Drága Csalogányom… - nyögöm ki csöndesen, feszengő ábrázattal méregetve a fákat, melyek öleléséből nem kell sokat várnunk, hogy kibontakozzon a Dézsminek keresztelt szörnyeteg. - Isilmë keblére mondom, ez tényleg egy troll! - képedek el, mihelyst alakot ölt előttünk a magas, testes, rendkívül rusnya és bűzlő dög.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 20, 2021 9:54 am


Cinege

és

Csalogány


T
e szentség3s éjjeli szekrény! És még az én fajtámra mondják a nyelvek, hogy mindig pesszimista és sosem látja a fényt a legsötétebb órákban. Itt az ellenpélda, hol az elf remél és küzd, az ember vagy egyéb teremtmény pedig csak küzd holtáig, s talán várja ama csókot és táncot mely az utolsó lesz.
-Oh nem Kedves! - fújom ki eddig bentartott levegőm és némi rosszallásal pillantok rá, de az hamar tova is tűnik. Helyébe lép a tett és a küzdelem vágya, hiszen a csapdába csalt patkány is küzd amíg szíve ver.
-Nem ezen az alkonyon és nem ezen az éjszakán. - közben gondolkodom, hogy merre tovább. Mit tehetnénk még, minthogy kirohanunk a világból. Az erdőség ahol most végigszantjuk a havat, nem igazán ismerős. Nem látok ismert fákst, csapásokat. S a többiek? Folrandír, Nymez hol az isten vert nyilában császkáltok, talán a legnagyobb szükségben? Valahol belül ezt gondolom, másik felemben pedig azt, hogy milyen jó, hogy nincsenek itt. Hogy őket nem akarom megvédeni.
-Ne is resteld ezt megtenni kedves, mi több! Én nem engedlek el táborunkból, míg ki nem pihened magad. - nézek rá határozottan, mi anyám öröksége talán. A féltő és gondoskodó női szív, mi társai minden sérülésekor meghasad, s velük együtt sérűl. Csalfa kacsintására, valami hasonló mosoly ül ki arcomra, melyet bátorításnak és küzdésvágy fellángolásának szánok.
Felszólítására magam is lassítom lépteim, leginkább azért, hogy lendületem ne ficamítsa ki egyikünk csuklóját sem, majd rá emelem különös kék íriszeim kíváncsian. Hallva a terep elrendezését elgondolkodom.
-Vagy magunk ugrunk be, elrejtőzve esetleg egy peremnél, vagy megpróbáljuk átugrani vagy belecsalni. Az időnk viszont vészesen fogy, s nem tudom melyik lenne a leghatékonyabb. - ahogy ezen kezd kattogni az agyam körbenézek olykor, majd akaratlanul mindig a másikon állapodik meg tekintetem. Döntésem vagy döntésünk befolyásolja sorsunk további eseményeit, ami nem hoz vígaszt fejemre.
-Mi lenne, ha bevárnank a szakadék szélén és vagy lendülete miatt bele esik, vagy a rank mérő csapás elől ugrunk le, megkapaszkodva és megbújva egy peremben? - érdeklődöm a másiktól, hiszen az ő élete is tét és mindenki a saját sorsának kovácsa.

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 19, 2021 10:39 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
- Kurtán szólván végünk van… - lehelem elhaló hangon, mert bár elképzelésem sincs arról, mi az istenek megátalkodott csapása az a pericalum, ám a trollokról már magam is hallottam, s egy alaposan kiéheztetett véreb gondolata sem rejt magában nagy talányt... Egyikük sem hangzik affélének, amelyet könnyedén megúszhatnánk, lerázhatnánk, túlélheténk, hacsak nem küzdöm le magamban azt a röhejes pánikot, mely a futásnak eredésünk óta rátelepedett a mellkasomra, és állok ki magunkért teljes vállszélességben. Megtenném, ha csupán magam volnék, de nevezzen bárki meghunyászkodó gyávának, egy alig ismerős elf mellett a legvégső esetre hagynám az igaz valóm felfedését… Az édes, telt ajkú mosoly, a szeretetteljes tekintet is képes milliszekundumok alatt vivern vérre szomjazó borzadállyá válni, és amennyiben lehetséges, nem kívánnám kipuhatolni a Madárkám határait.
- Nos, drága Csalogányom, immáron szavad egy kupa mézsörhöz és valódi neved ígéretéhez köt, melyet én, Rilrion nem leszek rest behajtani! - mosolyodok el magam sem tudván, honnét lelek elég levegőt a tüdőmben az oktalan, teátrális megjegyzéshez, azonban ha nem foglalná le testünket a szapora lábakon történő menekvés, bizony még meg is hajolnék a Kedves előtt. Így viszont nem több mint egy csalfa kacsintás kíséri a kijelentésemet.
Az út, melyen haladunk, mindeközben kezd ismerőssé válni. A nap derekán, miként rögtönzött tábort vertem az ebédem elfogyasztásához, majd a szükségem elvégzéséhez odébb csatangoltam, meg mernék esküdni a dicső Tahrovin nevére, hogy az előttünk jó néhány méterrel magasodó, ősi tölgyet én már egyszer megszemléltem. Rendben, ne szépítsünk, az öntözés fogalma sem áll távol a kettőnk megismerkedésétől. De ami ennél sokkalta fontosabb, hogy kevéssel odébb egy földcsuszamlás okozta kisebb szakadék nyugszik.
- Várj… - nem állok meg, noha a lépteimet jócskán meglassítom. - Ha valóban egy troll, hát, kedves kis Csalogányom, ugyan a tudásom nem a szörnyetegek s egyéb rémek köré emelkedett eltöltött nyaraimnak java részén, ám azt bizton állíthatom, hogy sem odú, sem magas fa nem fog minket megvédeni tőle… - jelentem ki egyetlen szusszanással, és egy újabbal már folytatom is. - A közelben, ha oldalvást letérünk balra, s sikeredik magunk után csalnunk bármiféle büdös dög is legyen a nyomunkban, a kedvünkre fog tenni egy szakadék. Tán megölni nem fogja, de nekünk időnyerés – osztom meg vele az elképzeléseimet, amelyek nem forrtak még ki mindennemű aspektusukban, de reményem, hogy a Madárkám ki tudja majd egészíteni az esetleges tátongó lyukakat bennük. Várakozón pillantok hát reá, legalábbis, mikor nem éppen a hátunk mögét mustrálom fokozódó feszengéssel.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 18, 2021 9:59 am


Cinege

és

Csalogány


O
lykor felsandítok kompániámra, legalább arcát figyelve, hogy lássam, megvágtam e véletlen. Egyáltalán nem áll szándékomban, de nem látok rá rendesen. Amikor saját kötelemet kezdem eldarabolni lekászálódom róla és oldalamon fekve igyekszem ügyeskedni, felsandítok a nyakát nyújtogatóra, mire egy rövid mosoly jelenik meg arcomon, mk azonnal tova is tűnik. Hálásnak kellene lennem, hogy keresi.
-Nem. - sóhajtom lemondón, ahogy én is elkezdek nézelődni, végül rá hagyva a dolgot. Pedig szerettem azt az íjjat. Ahogy pedig a borostás, szakállas arcok, a kecsesnek nem mondható egybe nőt szemöldökök  merednek ránk némi aggodalom és félsz lesz úrra rajtam, mit Cinege nagyon is jól orvosol, kezem megragadásával.
Az alkony mi most hátrányomra fog vállni mint sem előnyömre, vörös lepedőt terít a világra, s nem vérrel szennyezi az érintetlen hó takarót. Csupán én vagyok oly vandál, hogy ezt tegyem, s menekülő társammal együtt megszentségtelenítjük az érintetlent.
Rohanásunk közben figyelek társamra, lélegzetére, s keze szorításából próbálok rájönni, be fognak e görcsölni izmai a hírtelen túlterhelésre. Feltett kérdésére elgondolkodom.
-Legjobb esetben egy derék véreb, rosszabban... idomított Pericalum vagy... vagy... ó te szentséges Hold Úrnő! Csak nem egy Troll-t tartanak pórázon? - az megmagyarázná a bűzt, s ezek a lények könnyen befolyásolhatók, viszont... hülyék mint a tök. Viszont ez aut is jelenti, hogy jobb esetben két bökővel sem tudunk neki ártani, csupán ha messzire futunk, amíg vagy megunja, vagy mi össze nem esünk. Szerencsére a másik végrehajtja amit kérek, majd újra nekiiramodva a téli világ eddig csendes és meghitt tájába a környezetet kémlelem. Újabb kérdésére egy nagyobb sóhaj után válaszolok.
-Csalogányként ismernek talán a legtöbben. A valódit majd a táborban elmondom egy kupa mézsör mellett. - mosolygom rá cinkosan, bátoríton. Nem, nem fogom hagyni, hogy meghalljunk, vagy maghalljon. Ezzel is erőt meríthetünk a tovább futáshoz és bátprságot, akaratot a túléleshez. Ha kell útbaigazítom a táborba és elterelem a dög figyelmét, viszont... hinni fognak e nekei? Igen,  ha tartom magam a megbeszéltekhez. Viszont nem tudunk a végtelenségig futni.
-Mennyire vagy stabíl a fákon? Vagy kerressünk egy odvas fát amiben meghúzhatjuk magunkat? - nézek rá érdeklődve, hiszen ez az izé elég közel van. Hallani a hörgését, szinte érzem ahogy a lábam alatt már-már megremeg a föld. Vagy csak a fejemet ért ütés kelti bennem ezt az érzetet? Eh, szerencsétlen egy helyzet, miből kiút talán nincs... de mit beszélsz balga leány! Van és élni fogtok!

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 11:36 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Amiként a húsunkba vájó kötelek épen maradó példányainak száma lecsökken, s Madárkám az utolsó millimétereket farigcsálja a saját eloldozása érdekében, egyre hevesebb ritmust kezd diktálni a szívem, a fejembe hasító fájdalom pedig egyetlen óriási toporzékolás-szörnnyé növi ki magát. Mintha az ylorei királyi trubadúr céh együttes erővel kongatna benne méteres résdobokat, utálatos egy érzet, mindenesetre igyekszem maradéktalanul a feladatunkra összpontosítani, avagy a sikeres túlélésünkre.
- Nincs idő feltúrni a tábort… látod valahol? - sutyorgom vissza aggodalmas arckifejezéssel, a nyakamat galambokat megszégyenítendő nyújtóztatva, hátha nagyobb rálátást nyerhetek az alkonyba forduló kuplerájon. A leány kecses íja helyett azonban mogorva szempárok és barátságtalanul ívelődő szemöldökök fogadnak. - Hát… nagyon úgy fest – bököm ki nyelve egy nagyot, a fejemet éppen csak a pisze orrúm felé fordítva, viszont a pillantásomat nem emelem el a fenyegetően fölénk magasodó Görényekről. Igen, így fogom őket megörökíteni az utókor számára, amennyiben túléljük ezt a képtelen szituációt; a Görények, kik voltak oly' fösvények, hogy elfért és vivernért cserébe aranyládákat reméltek. Rendben, szerény jómagamat meglehet, ki fogom kozmetikázni a költeményből, de arra hosszan és bőven ki fogok térni, mennyire rettenetesen bűzlöttek ezek a trógerek.
Mihelyst innét kereket oldottunk.
- Fuss! - kiáltok rá a hegyesfülű társamra, nem mintha egyébként lenne más lehetősége, mint a csuklómat szorítva utánam iszkolni a fehérlő hóval bőven meghintett fenyvesek és egyéb lombosok között. Hosszan nyúló métereken keresztül koncentrált figyelemmel szedem a virgácsaimat, ám nem tudom megállni, hogy a tudatomban újból és újból felvetődő kérdésnek ne adjak hangot. - Mi az istenek áldatlan keserve az a Dézsmi?! - a pániktól és a futástól meglehet, néhány oktávval magasabbra szökken a csicsergőm, s bizony mondom, a lány figyelmeztetése ennek tetőzése-képpen cseppet sem segít az állapotomon. Nem torpanok meg, viszont határozottan meglassulok, amint próbálom összeadni az egyet a kettővel.
- Ó, ne már, tényleg holmi fenevadat uszítottak ránk?! - sóhajtok fel teátrálisan, kitaszított leheletem okán pedig csak úgy úszok a párafelhőben a következő momentumban. Bosszúsan hessegetem el magam elől, aztán egyik szemöldökömet a magasba emelve fogadom az újabb utasítást. Nos, a lehető legrövidebb idő alatt lezavart fogdosás bajnokság egyéb színterein bizton nagyobb hatékonysággal brillíroznék, de amennyiben ez kell a menekülésünkhöz, hát nem átallok lepacsizni az utamba keveredő fatörzsekkel. Némely körött fordulok is egyet – a szédülésem legszigorúbb átkozódására –, megint másokat egyszerű ölelésben részesítek. Az egyiknek épp a hátamat kezdeném dörgölni, mikor a Madaram úgy dönt, itt az ideje az ismételt rohanásnak, s én nem maradok le mellette.
- Mondd csak Kedves, mi a neved valójában? Utálnék úgy meghalni, hogy nem tudom! - megeshet, nem a legszerencsésebb a pillanat az ismerkedésre – melyről a nyomunkban felharsanó morgás, hörgés egyértelműen biztosít –, azonban nem lódítottam, szörnyű lenne hamis nevével az ajkaimon megcsókolni az elmúlást. Márpedig Dézsmi itt lohol a nyakunkban, és hatékony fegyverek nélkül az esélyeink kilátástalanok. Hacsak nem ólálkodik a közelben az a bizonyos, híres-neves kompánia, vagy én nem találok bátorságomra a lelepleződésemet kockáztatva.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 5:08 pm


Cinege

és

Csalogány


Nem tudom annak minősül e, de inkább kiírom

16+

N
em fogom most eldobni drága életem. Még megóvom amíg csak lehet, s hiába nem egy életen osztozom Cinegével, az övét is védeni fogom. Túl KELL és túl FOGJUK élni ezt a borzalmas kalandot, mi több! A végén jót fogunk röhögni ezen. Igen, rendben lesz minden. S azt is meg kell vallanom, tetszik, hogy segítkezik, amennyire tud. Amennyire az ereje engedi, s ő is nagy ütést kapott a fejére. Bár kisebb nagyobb manőverezéseinkkel még nem csatlakozhatunk a helyi cirkuszba, hogy bemutassuk leleményesnek alig mondható szabaduló művészetünket. Visszont ez az orrcsavaró bűz! Ezeket nem zavarja, mert ha belőlük árad... ugye nem! Ugye nem fogtak maguknak valami bestiát? Oh Hold Úrnő légy kegyes hozzánk!
Amíg szabadulásunkkal bíbelődöm olykor bele hallgatok a beszélgetésbe ezzel sarkallva magam egyre gyorsabb és precízebb mozdulatokra. Matkány a fejed, te kísérleti matkány fapéniszű fallosz huszár. Igyekszem a lehető legfinomabb mozdulatokat tenni, minél feltünésmentesebben viselkedni, s ha egy gyertyat tartanának mellettünk, lángja se libbene mozdulataimra. Meg kell dícsérnem apám, nagyszerű vadásszá nevelt. S talán pont ezért érzem magam oly kellemetlenül, hogy megkötöztek és rám vadásznak. S valahol e játékos pillanatot másként és máskor kepzeltem, de fülelek válaszára.
-Szükségem van az íjjamra a biztonság kedvéért. - hangom halk, lemondó, ezzel jelezve, hogy nem létszükséglet, csupán biztonságban érezném magunkat. Vörös beste, mi? Kellett engem szukának nevezni, tahók. Amint utolsó részét vágom el kötelemnek, mintha megérezték volna tág pupillák merednek ránk, mint zsákmányára lelt macskáké.
-Úgy sejtem az árverésnek vége. - nézek Cinegére némi nemű kétségbeeséssel, majd a csuklómat ért rántással ugrom fel vele az eddigi fekhelyünkről, nem kell kétszer noszogatni és enyhén megfordítva karom -már ha enged annyit a másik szorítása - rá fogok az ő csuklójára a biztosabb tartásért. Mind a kettönk szédeleg és tompa nem hiányzik, hogy e miatt kelljen szerény búcsút vennünk egymástól. Egyenletes légzésem miatt viszont szaggatottabban beszélek.
-Cinege, a vér szag. - próbálom felhívni a figyelmet egy olyan aprósággal amivel számolnunk kell és előnyünkre is fordíthatjuk. Miközben a csalitosban olykor elrugaszkodom ezzel némi időt és ütemet spórolva, szabad kezem véres fejemhez érintem, majd távolabbra rázom kezem, hátha elcseppen egy kis szaradt vér, megzavarva a bestiát. Hátha... Amint egy fás ligethez érünk megpróbálom lassításra bírni a gyors szárnyú Cinegét.
-Fogdoss össze annyi fát amennyit bírsz és sprint tovább. - kérlelem s ha hajlandó megállni és megtenni amit kérek magam is megteszem majd lódulok is tovább vele karöltve, amennyiben úgy ítéli nincs vesztegetni való időnk tovább rohanok mellette.

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Krónikás Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 4:17 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Bíztató mosolyát látván némiként megnyugszik a lelkem, nem rajta fog száradni a körülmények áldozataként mellém szegődött leány élete, bár a tettvágy változatlanul ott fészkelődik az izmaimban. Mégis a szavaim azok, melyekkel újfent kínálkozni tudok, illetőleg óvatos helyezkedésem a közös mutatványunk megsegítéséhez. Próbálok úgy mozdulni, hogy minél közelebb kerüljön hozzá a lábam és a szédelgő fejem se legyen útban, miután pedig hozzálát a tőröm eléréséhez, a figyelmemet a banditákra fordítom. Ha eddig úgy hittem naiv, mondhatni ifjonti elmével, hogy az útszakaszon ezek bűzlöttek, akkor most le kell törjem mindennemű megfigyelésemet és fintoromat, mert a jelenleg szállingózó, terjengő szagokhoz képest korábban rózsaillatú kölni párájában fürdő kisasszonyok voltak. Itt valami határozottan megdöglött. Nem ma, de még csak nem is tegnap...
Feltörekvő hányingerrel igyekszem az aromájuk helyett a beszélgetésükre fókuszálni.
- Rabszolgának… Oszt hajód neked van? Vagy mit gondósz, majd a nulporti piacon fogjuk kínálgatni őket? Húgylé, az van neked az agyad helyín, Büdös – morran fel az idegen hangú, aki valószínűleg a Büdösnek becézett vezér főnöke lehet.
- Jóvan, akkó az aki Dézsmiért fizet? A boszorka, annak csak elkél néhány kísérleti matkány vagy hogy mondják ezeket – vakarja meg a fejét Büdös, legalábbis azt hiszem, ugyanis a mozdulat kezdetekor lepillantok az idő közben felszabadult lábainkra, s rögvest azután az előre görnyedő elf lányra. Nyakának íves, karcsú vonalán különös rajzolat tűnik szembe, azonban nincs sok időm mélázni a határozott vonalakon; felegyenesedik, és áthajol a vállam felett. A dermesztő hidegen áttörő, meleg lehelete a fülemet csiklandozza, noha az általa keltette borzongás inkább válik hátrányomra, mint előnyömre.
- Szedjük a sátorfánkat… túl sokan vannak – suttogom vissza csöndesen, nem térve ki arra, hogy bizony kutakodó tekintetemet a lapockája vonalában éktelenkedő sérülése sem kerülte el, mely mihamarabbi ellátásért kiált, semmint további feszengetésért.
- Csak az ulron, mi? Az, hogy a vörös beste keresztüllőtte Tökfilkó torkát, az meg má mindegy, ugye? - nesztelen szabadulási kísérletünkbe ismét az útonállók hangja ékelődik. - De tudod mint, igazad van, legyen – határoz kegyelmesen a vezetőjük, s miként a pisze orrú Madárkám is kiszabadítja magát, éppen akkor fordulnak felénk, döbbenettől kerekedő szempárjaikat maradéktalanul ránk szegezve. Drága Ronit és Tahrovin, pusztán egyetlen percet… nem kérnék többet.
- Ezek szöknek! - csattan fel az egyikük élelmesen, s ha nem a mi bőrünkre fájna a foguk, tán még fel is vihognék elméjének kivételes brillírozására. Viszont a mi grabancunk kell nekik, így gondolkodás nélkül – bár némiként szédelegve – pattanok fel a helyemről, és az elfet is magammal rántom.
- Eresszétek rájuk Dézsmit! - a főnök váratlan utasítását néhány momentumnyi döbbent csend fogadja, aztán szétszélednek a banditák. Nekem azonban nincs kedvem megismerkedni ezzel a Dézsmivel vagy bármelyikükkel, szóval kapva a lehetőségünkön, a sűrűn ülő bokrok közé vetődök, görcsös és állhatatos kapaszkodással vonva magam után a megmentőmet a csuklója magasságában.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 11:06 am


Cinege

és

Csalogány


O
h, te szerencsés flótás! Vagy lerí rólam céhem miben léte, vagy csak szerencséd van, hogy hazug szavad nem is oly hazug, s több igazságot hordoz magában, mint egy egy alkalmas est egymásnak súgott szerelmes szavai. Nem is fontos ez, hisz körülöttünk a keselyűk már finom falatra várnak s a pillanatra, mikor lelé ki lelkének utolsó sóhaját áldozatuk.
A kíméletlen kavalkádban, hol nem szeretők halk csókja, hanem a pengék sikolya hallatszik csak zár a gyűrű, miből kiútat már nem lelhet senki e porlepte utakon.
Karjaimba zárom erősen, mégis óvón Cinegét, kinek szépen mívelt tollait vér szennyezi, s talán egyetlen gyér gyertyalángként, mint pozitívüm ebben a sötét veremben, nem saját vérétől ragacsos tollazata. Talán innen tudódik, hogy a végnek kegyelme még nem érkezett el nekünk.

Oh te Cinege, kérlek dalólj még! Dalolj még tél űzőként, dalolj üdvözítve a tavasznak első sugarát, titokban járó szerelmesek dalát! Kérlek, Cinege, térj észhez, s ébredj! Élted s tán fészked is vár már, ne hagyd elillanni és kihülni azt!
Hiába az erős ideghez és markolathoz edzett karral és kézel megáldott vagyok, még ha a szellemem is vad és szabad, ha egyszer női létet kaptam. S a nő legnagyobb áldása a teremtés öröme, az életnek védelme. De ki tudna jobban vigyázni a teremtőre, a tápláló földre, ha nem az anyák, kik saját szülőjüket óvják. Így e kéz sem másabb, mint az élet védője, de kiét érdemes megóvni? Mindenkiét, bárkiét? Nem, sokkal inkább mit e test szíve s lelke diktál, mit elméje eldönt. Így Cinegét is noha görcsös izületeim, puha érintésekkel próbálom ébredésre sarkalni. Amint felnyög arcomról tova tűnik az aggodalom, ajkam lefelé görbülete, s szemeim apró könny fátyla. Él, s ettől több nem is kell! Már nincs sok hátra a szabadságig.
-Szerencsénkre. - fűzöm hozzá, majd pimasz mimikájára, némi talan nővéri rosszalással tekintek. Agodalmas arckifejezése viszont némi értetlenkedést vállt ki, de bíztatásként mosolygom vissza rá. ~Minden rendben lesz...~ Szavára aprót biccentek, majd amíg bírom hasam erejével hajolok le, viszont használnom kell karjaimat. Ahogy nyúlok a csizma szárához egyre jobban azt érzem, hogy lapockámon egy kis goblin ugrál, apró lándzsáját mélyebre döfve a sebbe. Egy pillanatra megállok és ajkamba mélyesztem fogaimat, miközben könnyeimmet igyekszem elnyelni.  Tovább folytatom a nyúlást, majd végigsímítok lábán a penge markolata után kutatva. Amint megérintem kezembe veszem és ha lábainkat is megkötözték a galádok először neki vágtam el lábát összefogó kendert, majd sajátomat. Visszacsúsztatom testem, s lehajtott fejem miatt tarkómon egy kisebb mintát. Egy nagyobb új holdra emlékeztetheti ami - átöleli a hetes nyakcsigolyát - már előbukkant a horizont vonalától és alatta négy kisebb vonal helyezkedik el. Talán szerencsénk van azzal, hogy ez a borz alom egy igazán nagy borzalom.
-Hogyan tovább? - suttogom fülébe, miközben áthajolok rajta, hogy elvágjam a kötelét, utána sajátomat is.

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 11:02 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
A nyár forróságában simuló méznél is folyékonyabban csorduló hazugságom a lány momentumnyi, ámbár teljes, reám irányuló figyelmét és kedvesnek ható mosolyát vonzza magával, mely eleinte zavarodottságot plántál a bensőmbe, nem sokkal később azonban leesik az a bizonyos kavics az evirani romokról. Oh… Oh! A végén még tényleg megsegít minket néhány földije.
Megkönnyebbedni viszont mégsem tudok, az események igen serényen és sietősen fordulnak számunkra előnytelen mederbe. Eddig még igazán nem éreztem szükségét annak, hogy komolyabban kiműveljem magamat a fegyverforgatás bugyraiban, de miként egyre szorultabbá válik a helyzetünk, s nekem is hozzá kellene tennem a problematikánk megoldásához, sűrűn átkozom a tényt, hogy negyven nyár alatt egyetlen egyszer sem hasított belém a kívánalom eme tudás alapjainak az elsajátítására.
Próbálkozom a felém közelítőket eltántorítani, néhányat talán még meg is vágok, míg a Madárkám a saját küzdelmét vívja, egy idő után viszont kilátástalanná válik a kapkodásom, s megérzem a mellkasomban azt a rég nem tapasztalt bizsergést, mely halkan, mélabús csöndességgel noszogatja a bennem szunnyadót; engedd el, engedd szabadjára, öld meg mindet, hadd sikoltsanak a tűz tisztító ragyogásában. A pillanatnyi vörös köd azonban pontosan egyetlen óvatlan szekundumáig tart a kiegyenlítetlen keringőnek, a következőben pedig már elsötétedő érzékekkel zuhanok a hó födte talajnak.
A kemény ütközés mégsem ér el, a pártfogóm sikolyát határozott karok ölelése követi, s ha nem volna annyira büdös meghalni, talán még örömmel is tenném a leány puha óvásában. Még eljut a tudatomig a csöndben elrebegett bocsánatkérése, melyet apró mosollyal viszonzok, s ha volna erőm, elmondanám neki; igazán ne félj, pisze orrú szépségem, ha olyan sürgető volna minket megölniük, egészen más sötétséget köszöntenénk most. Ám a hangom kivételesen nem talál magának utat, békés nyugalomban követ az álmatlan feketeségbe.

Az ébredés hasonló körülmények között érne, ha nem ostromolná az elmémet a banditák otromba hangja vagy a szívem minden erőteljes dobbanásával kísért pokoli fájdalom. Az egyetlen vigaszom a puha párnám, majd a nyakamra, aztán az arcomra simuló kéz. Addig a momentumig, míg homlokomat nem éri édes csók, igazán nem hajszolom az ébredést, de a körülményekkel éles kontrasztban álló kedvesség akár a jeges víz, úgy sarkall a tudatom tisztaságának eléréséhez.
- Ugh… - nyögöm ki nem túl elmésen, miként kevéssé hátradöntve a fejemet, felnézek a vörös hajú tüneményre. Drága Isilmë, ha ekként kell végezzem, állok elébe minden gyötrelemnek. - Még élünk, ez jó jel… - sutyorgom neki egy apró, pimasz mosollyal, noha az arcán végigfutó mélyvörös csíkozat hamarost aggodalmat idéz az ábrázatomra. Szíves örömest maszatolnám el a bőréről az oda határozottan nem illő vért, csakhogy rá kell döbbennem az újabb kellemetlenségre; a karjaim hátra csavarva, csuklónál összekötözve pihennek mögöttem. Csodás. - A csizmámban… van még egy tőr – motyogom halkan, nem ficánkolva túl sokat, mihelyst észreveszem, hogy az ő kezei optimálisabb pozitúrának örvendenek. Talán még elvitatkozik magában egy ideig a Görénycsapat, mi pedig mindennemű további nehézség nélkül oldhatunk kereket...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 12:15 pm


Cinege

és

Csalogány


R
eménykedem abban, hogy színjátékom nem zavarja meg a tanult Cinegét. Nem lenne jó dolog, ha éppen most veszítenénk el fejünket, mikor pont az a tét, hogy a nyakunkon tartsuk ameddig csak lehet. Tény nem mi határozzuk meg, hogy életünk könyvében mennyi lapot és időt szántak az égiek, jobb ezt mindig mindenkor tovább húzni, még ha érte nyúzni is kell.
Ahogy folytatja engedékeny beszédét rá emelem mind két szemem és egy kedves mosolyt villantok felé. Úgy érzem nem csak én tudok beletenyerelni ilyen dolgokba, de szinte azonnal vissza is kapom tekintetem az előttem állókra. Mintha szemem sarkában láttam volna némi mozgást...
Ahogy valós fenyegetésemet csak blöffnek nevezi, tikkel egyet szemem.
-Kit nevezel te szukának? - morgom orrom alatt, ahogy dühöm vörös köde kezdi elborítani agyam, majd megelégelve a játékot fordulok meg és engedem a vesszőt a Cinegéhez közeledőbe. A vesszővel viszontt rosszul bántam, nem elég kímérten, hogy tamponálja a vérzést, így összekentem madárka ruházatát karmazsinvörös, éltető folyadékkal.
-Legalább nem a sajátod. - küldök felé egy csókot, majd megragadva fegyverét végzek a felrúgott egyénnel, majd fordulok is meg. Talán az elfekre jellemző precízitással bánok a két fegyverrel és igyekszem közelebb verekedni magam Cinegéhez. Egy ellenfeléhez hajítom pengéjét, ne fegyvertelenül kelljen harcolnia, hisz agyarai nélkül a farkas sem ér semmit. Mint a farkas mi egyetlen falkatársát védi, hiszen azok is, inkább halnak szörnyet, mintsem rabságban tengesség éltük hátralévő részét. Mikor pedig, talán kartávolságra lehetek tőle egy bunkóval vágják tarkón.
-NEM! - kiálltom el magam, mi talán egy Banshee sikolyával is felért volna, rugaszkodom el a csukló test felé. Egy tőr vagy egy kard fokéle a bal lapockám mellé fúródik, majd talán még időben megtartva madárkát rogyom térdre. Az egész harc kilátástalan volt és az egész nem ért egy irgalmas kiáltást. Tőröm csizmám szárába rejtem, majd egy ütést érzek a fejemen. A helyi csataménnel hált volna az a nem napos időben született anyukád. Ahogy a sötétség egyre jobban urrá lesz szemem világán és tudatomat is oly mélyre száműzik, hol rémálmai lidércnyomásként hatnak rám még kimondom utolsó gondolatom.
-Sajnálom Cinege... - menekülés csak akkor lett volna opció, ha mind a kettőnk szárnya messzire visz, távol ezektől a barmoktól. Oh, te szabad szárnyú Csalogány, fecskének második leánya szállj, szállj és vidd kellemetlen érzetet a féltő apai szívbe. A kellemetlen megérzést, mely leánya segélykérése! Óh, te szabdalt szárnyú Csalogány.

***

Ahogy magamhoz térek, érzem a hátam mögött erősen összefonódó és vágó kötelet, mi kellemetlenűl a húsomba váj. Ahogy oldalamra fordulok a tompa, ébredő lüktetést igyekszem figyelmen kívűl hagyni, majd jobb szememmel hunyorítva felmérni a körülöttem lévő dolgokat. Lassú, észrevétlen mozdulattal próbálok átlépni a karjaim közt. Érzem ahogy feszűl a hátamat ért sérülés, ízületeim görcsben állnak. Ajkamba harapva próbálom elnyomni szűkölésem. Mikor pedig sikerül, érzek egy tompa érintést mellkasom ívein. Férfiak... Először Gláeddyv, aztán Nymez-nek sikerül, most meg Cinegének. De félre a bosszankodást, ennek nincs itt az ideje. Állam fejére hajtom, kezeimmel óvatosan megérintem nyakát, pulzusa kitapintása érdekében. Mikor megérzem a pulzálást arcát fogom közre, ám az éltető folyadék, mi patakként futott végig arcomon, mostanra már ragad, enyhén hajába tapad. Ez nem sejtet túl sok jót az én részemre. Ajkammal apró csókot lehelek homlokára, nem érdekel, hogy ezt meglátják e, vagy reagálnak e rá valamit.

 




Jegyzet:Ha más az elképzelésed szólj és javítom Very HappyZene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 10:55 pm

Fist or frost
Csalogány & Rilrion, a Cinege
Oh darling, let's be adventurers
Szerelmetes pillogással fogadom a hosszúéltű teremtés mímelt bocsánatát, s amennyiben nem torzítaná érzékeimet az útonállókból hevesen párolgó bűz, továbbá a szituáció kényelmetlensége nem ragadná magához a figyelememet, egy kérészéltű momentumra még meg is kívánnám az ajánlatát. Kecses, karcsú teremtés elvégre, olyan édesen pisze orral, mely mögött még Leerya szépe is bújdoshatna.
Koncentrálj, Ahronit, nincs most ideje az álmodozásoknak.
- Nehezen tehetnék másként, Kedvesem, minthogy elnézzem neked várakoztatásomat. Pusztán az volna képes efféle gaztettre, kinek szíve helyén tátongó űr – pillantok jelentőségteljesen a velünk szemben álló urakra, bár nem remélnék tőlük jómodort s váratlan szerénységet. - Még a végén ellátná bajomat jó atyád s veszedelmes bestiákkal megküzdő kompániája… - teszem hozzá a légből kapott információt, hátha a türelmük helyett inkább korbácsolja megadásukat a megtorlástól való félelem. S ki ne rettegne afféle harcosokat, kik emberi értelmükben szűkölködő, vérszomjas fenevadakat öldösnek halomra?
Ám míg én könnyed fenyegetéssel igyekszem belátásra bírni az alakokat, addig az elf a jövőt kíméletlen ígéretekkel hinti meg. Elhiszem róla, hogy egyszerűen terítené le az íjával ezt a három udvaribolondot, s ha akkora szükség volna a közbeavatkozásomra, én sem volnék teljesen gyámoltalan, viszont odahaza alaposan a fejünkbe verték; tüzet csupán akkor szíts torkod okán, ha nincsen más megoldás. Reményem hát, hogy ezúttal is elegendő lesz néhány kínos oda-vissza fenyegetésen átesni, majd mindenki mehet a maga dolgára, de a banditáink nyilvánvalóan másként értékelik a szituációt. Erőfölényben én sem cselekednék másképpen.
- Csak blöffölsz, te hegyesfülű szuka! Nincs itten semmiféle lidérc, minket oszt nem rémítsz meg! - csattan fel a vezető, aki a társulat gyarapodásával egyhamar visszatalált az öblös hangjához. Ó, drága Tahrovin, olykor igazán máshol is éltethetnéd a káoszodat…
- Szerintem erre igazán semmi szükség… - kezdenék bele az akadékoskodásba, ám a lány szempillantás alatt fordul, nyilván elébb érzékelve a hátunk mögötti sunnyogást, bár ennek dacára sem tudom elkerülni, hogy az én derekamnak ne szegezzenek fegyvert. Az is igaz, a fenyegetés nem tart soká, az útonálló torkába nyíl fúródik, a vére pedig parádés terjedelemben fröccsen szét, amint megilletődötten felköhögi az utolsó légvételével letüdőzött nedvet. - Komolyan? Ez egy rendkívül drága köpeny volt… - kezdek méltatlankodásba a ruhámon esett csorbát mustrálva, de azért nem húzom soká az időt, míg Anwiel – ki biztosan nem Anwiel –, a fegyverét cseréli, én kihasználom az alkalmat és a magától elrúgott alaknak hajítom a saját, előkapott tőrömet. Más kérdés, hogy harci tudásom szerénysége végett a nyele előbb ütközik neki, mint a pengéje, de hát egy próbát megért…
Ugyanezt tudnám elmondani a küzdelmünkről is a túlerővel szemben. Az íjászom, a drága pisze orrú vöröském bizton tovább kitart, mint én, ám lássuk be, ennyi emberrel még egy profi harcos sem feltétlen volna képes felvenni a versenyt. A bordáim közé fúródó kardok vagy a szívemet átlyuggató nyilak helyett azonban egyszerű ütés a tarkómra a jussom az ellenkezésemért, melyet a tudatomon sietősen elterülő sötétség követ. Utolsó gondolatom jogán a lányért fohászkodom, legalább ő képes legyen megmenekülni…

Egyikünk sem tudhatott elmenekülni.

***

- Mi a francnak hoztad ezeket ide?! Elég lett volna a pénzük, te félkegyelmű – kéretlen pihenőmből tompa, a gondolatvilágomba messziről beszűrődő hangok kezdenek éberségre noszogatni.
- Mert van ennek valami atyja is meg kompániája, még az kéne, riadóztassa őket. Leölni meg kár volna őket, ha a sivatagba is mehetnek rabszolgának. Csak gondolj bele, Főnök, mekkorát kaszálunk! - ezúttal ismerős hang csattan fel a sajgó tudatomban, fejemet pedig halk, elégedetlen morranással döntöm egyik oldalról a másikra, ahol vajmi egészen puhának ütközik a halántékom. Talán… egy vállnak?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1748
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 8:59 pm


Cinege

és

Csalogány


Á
ltalában többen járunk, legalább párban, hogy minél kisebb legyen kockázata az olyan eseteknek, melyekbe bele űztem magam. Nem tehetek rola, ha egyszer hajt a gyermeki kíváncsiság valamint eleségem is ebbe az irányba rohant. Szerencsémre a másik gyorsabban reagál és szépen, ékesen bánik a szavakkal, hogy elmagyarázza, mi történik ezen a hideg, sivár napon.
Kedves, udvarló szavaira ugrik egyet gyomrom, lazul egy pillanatra tartásom, de időben észhez kapva nem engedem, hogy érzelmeim rögös és kiszámíthatatlan útja elvegye figyelmem az előttem állókról és erről a kellemetlen szituációról.
-Egyetlen Cinegém, ígérem legközelebb jobban fogok igyekezni pásztoróránk talalkájára. Meleg étel, forró ölelés és csókok fogadnak, ezt az egy alkalmat nézd el nekem Kedvesem. - kérek bocsánatot, bár szerelmes turbékolásom csak összezavar, s ha Apám nem végzett volna jó munkát tanításomban, összeroppannék gondolataim és érzelmeim súlya alatt és kezemen száradna a másik összes kicseppenő vére.
-Áh, minő meglepő, hogy akiktől bűzlik eme erdő, így kíván vagyonhoz jutni, mihez más oly nagy tisztességel és izzadságával jut. De nézzük, miben különbözik az az Urlon min izzadság helyett vér szárad... immár kétszeresen. - összeszükítve kék szemeimet, morranok egyett, egyrészt haragom kimutatásaként, másrészt kipréseljem tüdőmből a maradék levegőt is. Ahogy kinyitja száját fintorra húzom kecses vonalú ajkaim és orrom, közelebb lépek az idegenhez, kit most szárnyaim alá vettem, s ha sajátjaimat el is törik, megtépásszák, ő tova szállhat, ha azt akarja, ez az egész nem lesz több egy kellemetlen álomnál.
Cinegém vagy nem élt eleget eme romlott utakat koptatva, vagy szimplán hisz az emberi jóban, ennek ellenére feszült vadként tartom magam. Vagy ő is csak ember lenne, s hisz a fajtájában? Csak nálunk tanítják totyogós korban, hogy saját családod is véred ontja, ha önös érdeke azt kívánja?
-Ahogy gondolják jó uraim! Ám még egy utolsó figyelmeztetésem lenne, mielőtt komolyra fordítanám eme játékos helyzetet. A közelben ólalkodik már egy lidérc, kell ide még kettő? Kell még aki az életeteket akarja, mert elválasztottátok e két szerelmes szívet? - meg sem várom válaszát fordulok körbe teljes testemmel, hogy felmérjem a tájat, menekülési utat keresve, hova a másikat taszíthatom, míg piszkos harcmodorral feltartható eme bűzös népség.  Ha valaki túl közel áll Cinegéhez felé röpítem a vesszőt, ha hozzám - rúgótávon belül - felé lendítem lábam, nem vesződöm újabb vessző elővételével, helyette másodlagos fegyveremért nyúlok.

 




Jegyzet:Ide a jegyzet Zene: Upon a Twilight

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1118
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Öböl-erdő - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» 1022. Remény hava - Öböl-erdő
» Öböl-falu
» Daryn-erdő
» Silmë - Sötét erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: