Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ylorei vízesés KaDiPE5
Ylorei vízesés KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Svea Helmrid
8 Hozzászólások - 4%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Aldrich Cornwell, Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ylorei vízesés

Go down 
Utolsó Poszt Kedd Nov. 09, 2021 9:41 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylorei vízesés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 17, 2021 5:19 pm
Ylorei vízesés - Clean
Esőzés hava volt. Az az időszak, mikor az embereknek eszébe jutott mindennapi életük viharában a temetőkbe zarándokolni, hogy harmatos könnycseppekkel locsolják tisztára a hosszú hónapok poros sírfedőit. Mocskos sárban térdepeltek és árva mécses lángot gyújtottak az elhunyt lelki üdvéért. Mintha a koporsóban nyugvó látta volna, kinek a sírján hajt több virág…

S feküdnek halomra hányva megrepedt márványú sírvermek, minek emlékeit moha temette, koporsóit eső öntözte. Nincs ki gyertyával szánna felkapart, névtelen csontokat. Nincs ki embert ismerne dögevők rágta maradványokon… Helyette a gyászolók a szobáikba zárkózva könyörögnek önkényes bűnbocsánatért vagy követelik az égiektől a gonosz erők száműzését az otthonaikból. Mintha azok az erők csak a túlvilágról fakadhattak volna…

A halandók rettegik a halottakat, kik az éjszakát járva a húsukon élősködve tartják itt magukat a földi világban. Megfeledkeznek törődni magukkal, kik továbbra is szükséget szenvednek testben és lélekben. Holtak maradványain, megfakult emlékeket siratva még sosem sarjadt szebb jövendő…

S azok az élők, kik köztünk járva élezik pengéjük a leendő áldozatokra... Ellenük mihez kezdenek? Sóból bűvös kört hintenek rájuk? Imakönyvekből emelnek ellenük erényvárat? Saját életük megváltásáért áldozatul dobnák részvétlenül egy embertársukat? Tényleg hiszik létezik az az álszent ártatlanság, mi könnyt tudna fakasztani eme jégszívekben? Holtak lelkében, amiben valami már régen kihunyt…?


Egy hervadt lombú tölgy odvában egy kicsiny teremtmény vert tanyát. Az első havát élte, így alig volt nagyobb egy macska kölykétől. Négylábas testét színes bunda borította, kicsi fejét pedig hegyes fülek keretezték. A kis lény a szárnyait maga köré ölelve szuszogott. Bundája volt a párnája, tolla a takarója.

Nem nyugodhatott sokáig az álmatlan vidékek rejtekében. Álmát megzavarták az erdei lények sikolyai. Felnézett. A fülei hegyezése nélkül is jól hallotta, ahogy odakintről talpak ütötte dobogások, üvöltések riasztják fel az erdő gyermekeit. Nem mert mozdulni. Lapult.

- Távozzatok tőlünk démonok! Vissza a túlvilágra!

Fényt villant az odú előtt. Mozdulatlanul várta, hogy kialudjanak. Hiába. Ropogás nesze ütötte meg fülét, majd korom tódult az arcába. Bunda alatti bőrét a forróság kezdte elevenen megégetni otthona üregében. Sosem látta a vörös nyalábot, mégis ösztönösen tudta mit kell tegyen. Kirontott az odúból, majd a talajra ugrott a forró kéregről. A fekete felhőtől alig tudta kivenni a körülötte járó árnyakat. Mindenütt égő botok és kétlábúak jártak a tölgyesek közt.

Egy hang élesen rákiáltott. Rémülten összerándult. Szárnyra kapva felrebbent a bokrok közül. Ahogy emelkedett feje mellett elrepült egy kő, ám nem tágított. Addig repült, amíg a füst fölé nem került. Most már jól látta fentről mi az, ami megöli otthonát. A vörös kígyó öltögette nyelvét az eleven húsra. Teste szorításában máglyaként kaptak lángra a száraz növények és ölelték körül halálra ítélt társaikat. Az erdő népe kétségbeesetten küzdött csapdájában…

Alig érte lába a talajt, újra az égbe szökkent. A füst mérge fölé húzódva végigélte hogyan fullad meg körülötte minden lélegző lény, minek nem volt ereje a lángokból kitörni. Ám az égő hús szaga sem tudott akkora iszonyt nyilallni a szívébe, mint a távolból felcsattanó ordítások:

- Az örök tűz lángja megtisztítja ezt a fertőt!

- Többé nincs hatalmatok fölöttünk szellemek!

- Halljátok lidércek?! Takarodjatok vissza a túlvilágra…!

S futottak az élők…


Éji plédet bontott az ég, mire megfáradt annyira, hogy megtorpanjon. Tanácstalanul leült egy bozót tövébe. Nem tudta merre jár. Ismeretlen szagok, fatörzsek vették körül mindenütt. A nagy szembogarak tétován kémlelték a tájat. Denevérek csipogtak és ágak súgtak össze fölötte. Vijjogás billentette ki a töprengésből. Riadtan a bokorba ugrott. Oldalát végigszúrják a tüskék, de nem tágított. A sötét madár szárnyait csapkodva körözött a cserje körül. Fényesen csillogó szemei egyenesen a tövisek között bújóra meredtek. Próbált utat találni a puha húshoz.

Kicsi szíve erősen dobogott. Hátrált. Az oldalának nyomódó tüskék ellenére beljebb húzódott. Olyan távol, amennyire tudott a fölötte köröző madártól. Addig ment, amíg meg nem csapta orrát egy fémes bűz. Háta mögött roppant valami.

Csontos, dögszagot árasztó ujjak nyúltak felé a tövisek közül. A tenyér ráborult. Visítva küzdötte ki magát alóla. Tudomást sem véve a ragadozó jelenlétéről, kivágott a bokor fojtogató szorításából. Az avar pokrócát magára terítve hagyta hátra üldözőit. Később fogta fel, hogy a rohadó kézen túl, csupán üres szemgödrök néztek vissza rá…

Addig futott, még nem talált egy nagyobb tölgyet, aminek tövében meghúzhatta magát. Egész testében reszketett. Nyelve sután lógott szája sarkából. Próbálta hűteni megerőltetett izmait. Gyomra lüktetett a napokat felölelő koplalástól. Erősen szimatolt. Fülelt. A hűvös szél felborzolta a hátán a szőrt. Varjak károgása pedig felzavarta a csendet.

Hirtelen felcsillantak ég kék szemei. Eleség illatát sodorta felé az esti szellő egy ösvényről. Hátsó lábaira emelkedve már látta melyik az. Az út sűrű tölgyfák közé vezetett. Gondolkodás nélkül követte volna… Ha nem lett volna letaposva az ösvény egy kétlábú nyomaival…

Hátracsapta hegyes füleit és feszülten tovatekintett. Habozott. Menjen-e? Merjen-e…? Mély lélegzetet vett. Elméjét érintette az ösztön. Indulnia kell. Nem maradhat itt örökké. Ha nem gyűjt erőt nem fogja bírni a rettegett, fehér takarót. Merre hát? Fölötte halálmadár, alatta dögtetem. Az út, ahonnan korábban jött a tüzes koszorúhoz vezet…Végül előbújt a fa árnyékából.

- Prrmm… - morogta nemtetszését kifejezve. Lassan merészkedett közelebb a nyomokhoz. Föléjük hajolva megszimatolta a mélyedéseket. Nedves orrán keresztül ilyen közelről már érezte a gyógynövények illatát. Hol van növény, ott van élelem. Hol van ember, ott van veszély is…

Háta mögött megroppant egy ág. Megfordult. A törzseken túl egy szempárt vélt megcsillanni a sötétségben. Nyakán felborzolódott a szőr. Tovaszaladt. Mancsai nyomán keményen porzott az eső szomjazta talaj. Nem nézett újra hátra.

Nem láthatta, hogy egy halvány árnyék vált ki a fák közül… S indult meg egy másik utat követve az éjszaka mélységébe…


-


«« Szószám; 896 @Alexander Maynard

Vendég
Vendég
Anonymous




Ylorei vízesés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:49 pm

Ylore és Iletheas hercegség között a monumentális hegyek öleléséből fakadva lélegzetelállító vízesés zubog a Täwar-tó kristálytiszta vizébe. Lábánál egy kisebb, alig pár lelket számláló falvacska éli mindennapjait, míg a vízesés mögött egy még feltáratlan barlangrendszer húzódik. Egyetlen része ismert csak az első fordulónál balra, méghozzá az ősi elfek egyik legrégebbi nyughelye. A terebélyes csarnokban számtalan szobor hirdeti az egykori élet üdvét. Úgy tartják, hogy a híres jós, Avourel is itt lelt végső békére, ám ez nem bizonyított.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylorei vízesés Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ylorei vízesés Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ylorei kikötő
» Ylorei piac

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: