Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
On the edge of Darkness - Page 6 KaDiPE5
On the edge of Darkness - Page 6 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Yesterday at 12:51 pm
• Asszociáció

Hétf. Május 23, 2022 6:54 pm
• Asztalok

Hétf. Május 23, 2022 6:23 pm
• Tükröm, tükröm

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 3 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
On the edge of Darkness

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Utolsó Poszt Vas. Szept. 12, 2021 8:52 pm

On the edge of Darkness
Veleris & Nîndaer
It's hard to believe in coincidence, but it's even harder to believe in anything else.
Jártam már éltemben afféle helyeken, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehetne bizalomgerjesztőnek nevezni, s láttam már elég rémséget ahhoz, hogy kevés dolog tudhasson megilletődésre sarkallni, azonban ez a hely… Az átható, mély sötétsége akárha a lelkemre marna; mérgező karmai lassú érdeklődéssel mélyednek a lényembe, puhatolva, vajon beleillek-e a feketeségébe s egyszerűen nyeljen magába, vagy túlzottan elütő volnék az ízléséhez, így inkább cincáljon darabjaimra? A levegő - amely eddig fel nem fedezett sistergéssel tölti ki a hallójárataimat - is mintha játékosan szökdösne az ajkaim elől. Iszonytató a tapasztalás, amit a jelek szerint a mellettem ácsorgó nőnek köszönhetek.
Szigorral vonom egymásnak a szemöldökeimet a felelete hallatán, s kedvem szottyanna a kardom élét a nyakának érinteni, finom jelzéseként a türelmem könnyedén pattanó voltának. Egyelőre azonban nem fenyegetem azt, aki egyrészt az egyetlen élő entitásnak bizonyul rajtam kívül ezen a kietlen vidéken, másrészt a visszajutásomat is biztosíthatja.
- Ne próbálj terelni ostoba sületlenségekkel – éppen csak megemelem a hangomat, hogy puszta suttogásnál erélyesebben közvetítse a kérlelhetetlenségemet, s túlharsogja a sötétség konstans duruzsolását az elmémben. - Ott voltam. Melletted a piacon. Ha mindennek tetejében állítod, nem vagy hibás ebben – mutatok magunk köré széttárt karokkal – hát irigylem a gőgödet – kedvem volna rávicsorítani a fogaimat is, viszont ama drasztikus állapot eléréséhez sokkal többre volna szüksége a helyzetünknek vagy a fehérnépnek.
Feszengő szusszanással lépek odébb, tenyeremet a kardom jól ismert, biztonságos markolatára szorítva, majd némi töprengést követően ismét felé fordulok.
- Feltételezem holmi boszorkány vagy. Vagy varázstudó, mit számít, miként nevezlek. Vigyél vissza minket – utasítom ellenvetést nem tűrő hangnemben, azt a fikarcnyi jóindulatot és barátságosságot is a lényem mélyére űzve, amely az elmúlt évtizedek során hátramaradt bennem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 11, 2021 10:57 pm


ON THE EDGE OF DARKNESS
@Nîndaer  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Ujjaim engedni kénytelenek a szövetet, - mellyel eddig magamhoz láncoltam-, ahogy szabadulni akar. Még rémült arckifejezésemen is áttör az apró ránc orrom nyergén és fintor ajkam szegletében, mely nem tetszésem jele. Számára a tett megnyugvást, míg számomra nyugtalanságot hoz. Még abban a pillanatban tekintetem rémült csillogásból vált kemény ragyogássá, ahogy testtartása fenyegetővé válik. Hogy nekem szól vagy az ismeretlennek, nem tudom eldönteni, s ez egyre jobban aggaszt. Valós hisz érintettem, mégis, egy pillanatra, mintha mindig is idetartozott volna, ebbe a … sötétségbe. Veszek egy mély levegőt, esküszöm, ha előrántja azt a vasdarabot, én lefújom, legyen akár ember vagy lidérc.

Pergő homokszemeként zúdul nyakamba az események, sora, az egyikből fel sem eszmélek, már jön a következő. Időm sincs szabadjára engedni a zöld gomolyfelhőt torkomból, ahogy ujjak markolnak karomra. Gondolatát abban a pillanatban mossa el, a sarumba betörő víz. Mindent elnyelő mélységre számítottam, mint törött szárnyú madár verdesek a vízben néhány pillanatig, míg elmém ajtaján bekopogtat a lábam alatt simuló iszap érzete. Kevésbé vagyok szerencsés, mint a csuklyás, engem nem áldottak meg az égiek bokorugró lábakkal. A fekete víz, az államat csiklandozza, s a magam keltette hullámok próbálnak bejutni a számba. – Mi az? – prüszkölve érdeklődőm szitkozódásának oka iránt, miközben próbálom arcomból kitörölni a vizet. Betudom válasznak szavait, bár nem vagyok benne biztos, hogy hallotta e jelenleg még keresőben lévő hangom. – Remek. Még valami jó hír? – hogy honnan tudja, annak csak ő lehet a megmondója, de hiszek neki, a jelen helyzetben nincs más választásom. Hirtelen a kedvenc időtöltése az lett, hogy rángasson, mely ellen a saját érdekemben ismét nem ellenkezem. Pipiskedve próbálom tartani vele a tempót, mert egy kicsit sincs tekintettel az alacsony termetemre.

Lilaszín kristályokon keresztül nézek magammal farkasszemet, ahogy négykézláb próbálok erőt gyűjteni és kiköpni számból az áporodott víz ízét, mely a férfi vehemens küzdelmének ára az ellenállással. Megmarkolva csurom víz ruhámat állok talpra és teszek néhány lépést beljebb a parton. Némi biztonságérzetet ad, a szilárd talaj a talpam alatt, mely egy csapásra múlik el, ahogy végre zöldjeimmel végig pásztázom a környezetet, nem tartva attól, hogy valaki levágja a fejem. Előttem a harapható sötétség, s ugyan ez a látvány fogad a jobbom, s majd a balomon is, mögöttem pedig a fekete víztömeg, mely utolsó hullámait rúgja távozásunk után. Megnyugvást lelve, az idegenek után, újra tükörként csillog felszíne. Lassú léptekkel, félve sétálok vissza a széléhez, s térdelek le, ujjbegyeimmel megérintve felszínét. – Befa… - kezdenék bele, de belém fojtja a szót a férfi. – Hogy mi? – nézek vissza vállam felett, szinte hitetlenkedve. A döbbenet biztos kiül az arcomra egy pillanatra, azt hiszem rosszul hallok. Felállok, s szembe fordulok az arctalan idegennel. – Ne sutyorogjál te nekem ilyeneket. – ragadom meg ruhám egy darabját, hogy teljes erőmből csavarjam ki belőle a vizet, miközben elfojtott dühvel formálom a szavakat. Itt állunk a semmi közepén és ez a kitudja kicsoda vádaskodásra adja a fejét. Nem elég így is a bajom? – Persze, annak is én vagyok az oka, hogy gyerekkorodban az ágyadba pisiltél. – fújom ki tüdőmből a levegőt és vágok vissza egy leheletnyivel higgadtabb hangszínbe. Azt hiszem, ha tovább csavargatom a ruhám, még az önuralmamat is visszanyerem.



Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 11, 2021 8:07 pm

On the edge of Darkness
Veleris & Nîndaer
It's hard to believe in coincidence, but it's even harder to believe in anything else.
Gyomorforgató érzés kerít a hatalmába, amint a megmagyarázhatatlan, fekete örvénylést követően szilárd talajt érnek végre a lábaim. Hevesen szippantom magamba a hűvös, ám különösen terhes levegőt, mely körülöleli a lényemet, majd ösztönnel az üres égbolt láthatatlan fényeit tükröző felületre vetem a pillantásomat, amely mostanra inkább hat csalfa jégpáncélnak, mint bizonyosságot jelentő talajnak… De mégsem ez vagy az ismeretlen vidék az, ami igazán felborzolja a kedélyeimet, hanem a tükröződésben felbukkanó női alak, kinek tekintete pontosan rajtam függ. Csakúgy a keze.
Ösztönből, határozott mozdulattal rázom le magamról a szorítását, s ugyanazon szívdobbanásnyi momentumban fordulok felé, illetve tapasztom a kezemet a kardom markolatára. Szigorral és bizonytalansággal teljes figyelmem azonban képtelen sokáig az idegen fehérnépen nyugodni - kinek lélektükreiről az enyéimhez kísértetiesen hasonlító érzelmek csordulnak alá -, ellenben a füleimet hegyezve pásztázom végig a környezetünket. Van valami a levegőben, ami görcsbe rándítja a zsigereimet, mielőtt viszont még rájöhetnék, hogy micsoda, aggasztó recsegések visszhangja korbácsolja tovább csillapíthatatlan frusztrációmat.
Ezúttal én vagyok az, aki a nő karjára fog, reményében annak, még időben szilárd felületre tudunk húzódni – ugyanis a repedések közül felbuggyanó, alig érzékelhető buborékok hangja arra enged következtetni, víz az, ami alatta vár ránk –, ám ez alkalommal sem sikeredik idejében felvennem az ismeretlen történések ritmusát vagy legalább nemmel felelni a kérdésére; a repedések törésekké válnak, és a zöldszemű sikolyával karöltve zuhanunk alá a sűrű, bűzös vízbe. Meg mernék esküdni, hogy egy leheletnyi taradot is érzek benne elvegyülni...
- Az istenekre… - morranok fel, igyekezve minél kevesebb bőrfelületemmel érintkezni a képződménnyel, ami elképzelésem sincs, miként szaglik egy sivatagi növénytől. Az egyetlen jó hír, hogy a lábam iszapos talajt ér, így le tudok cövekelni, míg feszülten ismét a nő felé nyúlok. - Amennyire lehet, tartsd vissza a levegőt, és próbáljunk kimászni belőle. Valószínűleg órák kérdése, és így is rémképeket fogunk kergetni – magyarázom csöndes, reszelős hangon, majd újfent megragadva a felkarját, megkísérlem kivezetni magunkat az állhatatos víztömegből.
Hosszú percek küzdelmébe telik, mire végre fekete homokú, orgonaszín kristályok szilánkjaival teli partot érünk, azonban nem hagyok nyugtot a pihenésért sikoltozó testemnek; átnedvesedett ruháim ölelésében talpra kecmergek és a piac ragyogó fényeitől végre elszokott szemeimet sokadik alkalommal vezetem végig a kietlen, homályban derengő tájon. Fekete köd, ami a látóhatárt rendkívül kurtítja, s ami azt a hátborzongató érzetet kelti; a semmiben lebegünk. Nagyot nyelve fordulok vissza a nőhöz.
- Ez a te műved. A tiéd és a kristályé – húzom össze a szemhéjaimat a kényszer noszogatása alatt; rajta töltsem ki a zaklatottságomat.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 11, 2021 1:14 am


ON THE EDGE OF DARKNESS
@Nîndaer  && Én
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Egy hónapban egyszer a piactér kisebb ünnepi hangulat érzetét kelti mindenkiben, legyen az átutazó vagy helyi polgár. Az ember beleszédül a színekbe, a formákba, és a világító fehér falakba. Máskor önfeledten pletykázó szolgálók és szolgálóleányok uruk és úrnőjük nyomában szemlesütve köszöntik csak egymást. Ezen a napon még a bársonyt viselők is kimerészkednek az üvegfalak közül, hogy megtekintsék a tenger, sivatag és más vidékek kínálatát. Ilyenkor igazi ritkaságokra is bukkanhat, aki nyitott szemmel jár. Tolvajok és zsiványok kánaánja, amikor percről- percre billen gazdagok és szegények súlya alatt a mérleg nyelve. Ezért is szorítom tarisznyám szorosan magamhoz a forgatagban. Olykor megállok, s pipiskedve nyerek néhány centit- kémlelve kétoldalt húzódó bódék felhozatalát,- mint egy üregi nyúl. Álmélkodás nélkül haladok el, a színes kendők és szappanok mellett, ahogy az ékszereit orrom alá nyomó öregasszony mellett is tovább lépek. Arcomat apró virágú száraz kóró karcolja végig, semlan illata kúszik orromba, mielőtt megállnék a füves melletti pultnál. Megsárgult levelek bíbor szalaggal átkötve- talán egy őrgróf levelezései a háború korából-, „ „ Repülő Szarvas pirosra festett hajónaplója, levéltőr melynek ezüstös fénye megkopott, írótoll, melynek színe a megannyi színben játszik, ha a napfényében fürdik, mind- mind szépen sorba rendezve. Másnak kacat, ám engem izgalommal tölt el a látványuk. A tollat visszahelyezve, napszítta fadobozkét veszek a kezembe, tartalma izgatja a fantáziám. Zöld bársonyba öltöztetett színtelen kristályt rejt. A információra csak félig figyelek, hisz érintésemre mintha pulzálni kezdene. Összeszűkült szemmel tanulmányozom, ahogy kiveszem dobozából. Valóban jól láttam e vagy csak a fény játéka ez is. Tán ez rémítette meg a kereskedőt is, amiért tolvajlással vádol meg, s kapja ki kezemből először a dobozát. Viperaként csapna le a kristályra is, ám én ösztönösen húzom el a kezem, melynek a következménye a halk pattanás a földön, s a kristály apró szilánkokra robban. Az idő lelassul körülöttem, látom, ahogy ezer darabra törik, s szemcséi megtörik a sugarakat, az öreg csigalassúsággal kap a fejéhez, a férfit… mielőtt a láthatatlan erő magával ragadna, utána nyúlok, s megragadom a karját. Visszaránt. Gondoltam.

Semmi. Szinte vaksötétség ölel körbe, ahogy kinyitom a szemem. Bal kezem szorosan szorítom mellkasomhoz, míg a másik durva tapintású anyagot markol még mindig szüntelenül. Talpam alatt, fekete üveg, talán tükör. Saját arcom tekint vissza rám, hűen tükrözve a meglepettséggel vegyült rémületet. Végül elmosolyodik, mintha, életre kelt volna, de csak egy pillanat műve az egész. Előttem két fekete csizma, melyen még ott pihen néhány szilánk, az egykor volt kristályból. Lassan emelem fel fejem, végig mérve a férfit, akibe még mindig úgy kapaszkodok, mintha az életem múlna rajta. Próbálok a csuklya alá látni, várva, hogy felfedezek benne valami emberit. Ha enged betekintést nyerni, úgy vonásaiban s tekintetében igyekszek olvasni. Vajon Ő mit gondolhat, a helyzetünket illetően? Továbbra sem eresztem, egyelőre az idegen az egyetlen egy biztos pont ebben a sötétségben. Közel s távol csak a feketeség ordít felénk. A síri csendet, repedés hangja töri meg. Újabb és újabb, mely már megszámlálhatatlanná növi ki magát. Tekintetem az alattunk lévő talajra kapom, mely már pókhálóvá változott súlyunk alatt. – Le fogunk zuhanni?! – suttogom elhalló hangon, pillantva fel a csuklyásra.

Valóban zuhanok vagy csak az érzékeim játszanak velem? Valóság vagy csak annak tűnő álom? Valószínűleg ezeket a kérdéseket tenném fel magamnak, ha nem kezdenék torkom szakadtából sikítani.



Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 10, 2021 8:06 pm

On the edge of Darkness
Veleris & Nîndaer
It's hard to believe in coincidence, but it's even harder to believe in anything else.
Az orromon beszippantott, mély sóhajjal igyekszem kizárni a tudatomból a caldeni piac mindent átható zsibongását. A fajtám kifinomult hallása az erdők ölelésében a lehető legnagyobb áldás az isteneink kegyelméből, ám itt, a kőfalak szorításában és a zsúfolt utcák forgatagában? A legvégzetesebb átok, mit képzelni lehet. A mai napig nem sikerült megértenem, a város kényelmét preferáló társaink miként tudják megőrizni az elméjük épségét, bár megeshet, ha a kezdetektől ebben a káoszban nő fel valaki, már fel sem tűnik a számára a soha véget nem érő rémálom, amit egy-egy forgalmasabb nap jelent. Pusztán egyetlen tényezőért tudok hálálkodni; a szaglásunk kiélezettsége nem jelent számunkra kimondott előnyt, hiszen még így is facsarja az érzékeimet a mosdatlan kérész-éltűek bűze, az erős fűszerekkel megtámogatott sültek vehemens illata, vagy épp az előttem kínálkozó női portékák virágillatos kálváriája. Képtelen vagyok megállni az orrnyergem ráncolását, amint elhaladok a színes üvegcsékbe csomagolt kölnik és parfümök mellett.
A csuklyámat amennyire lehetséges az arcomba húzom, dacára annak, a legtöbb árust és vevőt a látvány pattanásig szokta feszíteni. Nem különbül érdekel a töprengésük, vajon az árnyak lovagjait gyarapítom-e vagy puszta orgyilkos volnék, netán, hogy elmetszem-e a torkukat, ha a kelleténél magasabb árat igyekeznek kicsikarni belőlem. Bár a tapasztalataim azt mutatják, a visszatetsző alakokat nagyobb bátorsággal és szívéjjel verik át, mint azokat, kik bájos mosoly keretében bazsalyognak velük.
Hasonló gondolatok között évődve, a következő hangtalan fordulóval végre sikeredik megtalálnom azt a sort, ahol különböző gyógynövényeket, alkímiához szükséges felszereléseket, és a mágia sejtelmes komponenseit kínálják. Az utóbbi időben megcsappantak a készleteim a füveket illetően, s néhány üvegcse sem ártana a múltkoriak pótlására, melyeket Alagos olyan élvezettel tiport szilánkosra a táskámban, hogy egy momentumra még én is megirigyeltem a felhőtlenségét. Megegyeztünk, hogy többet nem fogom fehérrépával átejteni a kényes ízlését.
- Már meg ne haragudjon kisasszony, de az egy rendkívül értékes kristály, egyenesen az alorai vásárból hozattam! - bármennyire is igyekszem kizárni a környező zajokat, a mellettem lévő standnál felrikkantó férfi hangja ellenvetést nem tűrően ragadja meg a figyelmemet. Leheletnyire feléjük fordulva, a szemem sarkából mérem fel a kialakuló helyzetet. - Megkérném, hogy tegye vissza a dobozába, még a végén eltörik nekem! Ne kelljen enyves kézzel megvádolnom! Na, adja ide! - a perlekedő alak véleményem szerint többet ront a szituáción, mint segítene, s szinte borítékolható, hogy a féltő kapkodásának eredménye a drága portéka megsemmisülése lesz.
Éppen, hogy csak végigfut a feltételezés a tudatomon, csörömpölésre leszek figyelmes. Még érzem, ahogy a fekete bőrcsizmába bújtatott lábamnak csapódnak a szilánkok, illetve mintha egy érintés is a felkaromra szökne, a következő momentumban azonban teljes sötétség fogad...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 09, 2021 10:37 pm
Hangulatképek:


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Thora Haleye, Svea Helmrid and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





On the edge of Darkness - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Alternatív univerzum :: Lezárt alternatív-
Ugrás: