Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok KaDiPE5
Asztalok KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2022 9:10 pm


Aduial vaer
« taggeld; @Veleris • Zene; Dragon Lullaby »
Akkor is helyet foglaltam volna, ha a fiatal nőnél jóval veszélyesebb szerzet birtokolja erre a néhány órára az asztalt. Jól esett a kezeimet megmelengetni az aranylóan táncoló lángok melegében. Szinte beleborzongtam, olyan jó érzés volt a fagyos ujjaimon érezni a forróság lágy simogatását. Még a szememet is lehunytam volna, ha nem idegen társaságban, egy ivó talán legjelentősebb asztalánál kapok helyet.
– Ebben egyet értünk – feleltem a szavai. Talán már ő is megérezte, milyen káros az alkohol, mit tud elvenni az embertől. Tőlem az egész jövőmet szakította el néhány pohárka. Nem voltam büszke mindarra, ami akkoriban történt velem. Azt hittem, az ivástól majd felnőttebb leszek, boldogabb… de már elfogadtam, hogy ez nem igaz. Boldogabb csak akkor leszek, ha megtalálom annak forrását. Sok szempontból már ráleltem, majd hagytam kisiklani az ujjaim közül.
– Nos, a vacsorát szívesen kipróbálnám én is – Biccentettem a szavaira, ahogy megnéztem magamnak az ujjai ölelésében pihenő csuprot és a pitét. Nem volt étvágyam, de ez nem volt meglepő a nap eseményei után. Először egy szajha próbált meg rám mászni, egy lányt elraboltam Nulprotból, hogy az ismerőséhez hozzám. Most meg itt vagyok egyedül abban a városban, ahol a fájdalmam és örömöm forrása volt. Minden szempontból túlzottan is eseménydús volt, ahhoz képest, hogy én csak kíváncsiságból besétáltam egy bordélyba.
Az étvágytalanság ellenére mégis éreztem, ahogy a testem szinte könyörög az energiáért. Az energia pedig az ételben volt, vagy olyan varázstárgyakban és bájitalokban, amiket bizonyára nem szolgálnak fel Ystrid asszony fogadójába. Így hát, minden ellenérzésem ellenére intettem a vendégek között tüsténkedő alkalmazott felé.
– Ugyanaz lesz, ami a kisasszonynak – tettem hozzá és mostanra már rendesen befordultam az asztal felé. Így én is megfigyelhettem a lányt, ő pedig az én sötétkék szemeimet, sápadt, fehér bőrömet – amit kristállyal való utazás nyomának tudtam be –, az ezüstszőke tincseimet. Nem bántam, ha megnéz magának. A legtöbben a füleimet amúgy is megbámulták vagy ha kivillant a családi tetoválás az alkarom belső részén. Csak egy fecske volt, ám azt most éppen csak eltakarta a fekete egyszerű ing ujja. Egyedül anyám enyhén lilás árnyalatú félhold medálja pihent kicsit feltűnőbben a nyakamban a szorosabban húzott bőrszíjon.
– Azt hiszem, én még nem állok készen a szembenézésre. – Bár a szavaival egyet értettem, ám fogalmam sem volt, milyen érzéseket kavarna fel bennem a bárddal való találkozásom. Azt persze, ahogy mostanában szokásom, a ridegség álarca mögé rejteném. Végülis mit tudna ő azzal kezdeni? Jobb dolga is akad nálam, ha más nem, szépséges asszonyok formájában. Vannak dolgok, amiket jobb megtartani magunknak. Nem akartam tovább nevetség tárgya lenni.
– Egy régi ismerős, semmi több. – Mondtam némileg kipirultan. Az összevissza fecsegéstől csak az mentett meg, hogy megérkezett a vacsorám. Egyelőre nem nyúltam hozzá, csak étvágytalanul bámultam az ételmennyiséget.
– Hihetetlen, hogy egy magad fajta fiatal nő egyedül vacsorázzon. – Tereltem tovább a szót magamról, így is éppen eléggé kellemetlenül éreztem magam a dolog miatt. Kedvesnek tűnt, na meg okosnak, ahogy forgatta a szavakat, biztos voltam bennem, hogy van férfi, aki a kegyeit keresi.




Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2022 12:37 pm


ADUIAL VAER
 @Folrandír Ceilteach   && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Számomra nem volt más ez a fogadó, mint egy feneketlen gyomor, mely vigadó emberekkel lakatja jól magát. Ha kellő ulron lapul az betévedő zsebében, nem falja fel elevenen, a kiszolgáló személyzet egyben látja el a rendfenntartás szerepét is. Nem kötött ide egyetlen ismerős sem, telis tele volt a hely számomra idegenekkel. Bíztam benne, hogy ez másképp lesz, mikor kiteszem innen a lábam. Végtére is nem panaszkodhatok, Isilme figyel, ámbár legkevésbé efféle ismeretségre vágytam, mint aki az asztalomnál állapodik meg. Vonásai fiatalságról árulkodnak, még az én látszólagos koromnál is. Fülei láttán azonban elbizonytalanodom. Csupán csak egy pillanatra, küllemre a szépek népének vonásait hordozza magán, ám hiányzik belőle az a fajta gőg, mely oly annyira sajátjuk. Érjem be azzal, amit felkínál az élet.
Örültem, hogy nem kell noszogatni, s bár tétován, de helyet foglalt a felkínált széken. Ezüstös tincsein megcsillant az imbolygó lámpások fénye, a tűz szülte árnyékok még búskomorabbá tették orcáját, amúgy sem volt túl életvidám. Talán minden elf ilyen, arcukra faragták az örökös keserűséget, akár a kortalan szobrok. Innen hosszú ujjai fodrozódása alatt, olyan volt mintha az ő akaratára, szíve ritmusára táncolnak a lángok. Eszebe jutott az éjjel jövő hideg, az utca kövek felett terebélyesedő köd, s apró gyöngyök futottak végig gerincemen. – Nem mindenkit vonzz az alkohol mámora, elhomályosítja a gondolatokat, s én szeretem kontroll alatt tartani őket – pillantok fel kezeiről, s engedek felé egy halvány mosolyt. – Mindenek meg van az ideje, s ez éppen a vacsoráé – zárom ujjaim közé a kellemesre hűt csuprot, s a másik kezem rátartásával kortyolok belőle. A gondolataimat, érzéseimet és tetteimet. Nem panaszkodom, egykori mesterem kellő figyelmet fordított az indulatok kezelésére, olykor talán túlságosan is szigorú volt ez ügyben. De így akadnak olyan élethelyzetek mikor a béketűrésem darabjaira hullik. Mindez tiszta fejjel, mi lenne, ha párlatok vékonyítják a határt? – Neked is ki kellene próbálnod – teszem félre az ibriket, egy darabot letörve a pitéből, a mellékelt villa segítségével. – Igazán ízletes – állapítom meg, lenyelve a falatot. – A kettő általában kéz a kézben jár. Csak valami elől nem lehet elbújni, mindig a nyomodban fog loholni – dőlök hátra a tányéra fektetve az evőeszközt, de nem engedve azt. Ilyenek az érzések, a múlt s ránk kiszabott sors. – Valamivel egyszerűen szembe kell nézni – vonom meg finoman a vállam. - És mégis ki vagy mi elől bujkálsz?



Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 7:07 pm


Aduial vaer
« taggeld;     @Veleris    •  Zene; Dragon Lullaby  »
Furcsa érzések töltöttek meg a fogadóba lépve, mintha ezer szál kötött volna ide, pedig valójában egyetlen egyszer léptem csak át a küszöbét, Ronan társaságával. Az a nap egészen más volt, mint ez a mostani. Túlságosan féltem volna elrabolni egy lányt – még akkor is, ha ő beleegyezik –, de már más voltam. Éreztem minden porcikámban, hogy megváltoztam. Nem csak azon, hogy némileg megnyúltam és már nem húzom a köpenyem a sárban magam után. Ez belső változás volt inkább. Gondolkodásban, szavakban és minden másban is, amiket néha-néha felfedezek élesebb helyzetben.
Máskor talán megálltam volna, felületet biztosítani a támadáshoz. Ez most nem az a helyzet volt, tudtam, hol kell lehajtani a fejemet és meghúzni magam, hogy még nagyobb vészt ne hozzak a nyakamra. Nyeltem egyet, ahogy átverekedtem magam az áhított asztalhoz, ám az közel sem volt magányos. Úgy vágytam hozzá, hogy leüljek a lángok mellé, hogy még gondolkodás nélkül az ifjúnak tűnő nőre is ránéztem. Ahogy viszonozta a tekintetem, éreztem, hogy rózsaszín árnyalat kúszik az arcomra. Közel sem voltam magabiztos, de megköszörültem a torkomat, ahogy kihúztam magam.
Végig hallgattam mondandóját, ám a válaszomat mégsem akarta hallani. Talán azt mondtam volna, hogy egyik sem. Nem menekültem és nem is kerestem, inkább bujkáltam volna, miközben én magam óhajtottam idejönni. De az egyik sarokban meghúzva magam figyelhettem volna, szinte észre vétlenül, ahogy felbukkan. Na nem, mintha nekem ment volna a láthatatlanná válás.
– Biztos nem zavarok? – Pillantottam a székre, amit a lábával tolt ki az asztal alól.
Nem vártam meg igazából a választ, éppen csak úgy ültem a székre, hogy a teljes testemmel a kandalló felé forduljak. Kezeimet kinyújtottam, hogy a kihűlt ujjaimat kissé megmelengessem. Szerettem az éjszakát, de fázós voltam az alkohol meleg nélkül… az pedig hetek óta nem került nagyobb mennyiségben a környékemre sem.
– Te nem vigadsz és részegedsz, mint az itteni népek – jegyeztem meg, mintha csak azt várnám, hogy majd elmondja, minek jött ide. Ha Iantől megtanultam valamit, hát az az volt, hogy fiatal nők nem járnak egy magukban kocsmába, mindegyikükre akadt éppen elég fogdosó vagy erőszakosabb kéz. De ez a nő határozottan egyedül volt, hacsak nem a kocsmatöltelék férjével akart kirabolni és megverni. Most határozottan nem óhajtottam hagyni magam mindennek.
Nem néztem rá. Tekintem erőteljesen fixírozta a lángokat, amiknek melege most olyan jól esett. Még nem volt odakint vészesen hideg, de egy kesztyű jól esett volna.
– Mellesleg bujkálok. Nem menekülök. – Tettem hozzá, amolyan fizetség gyanánt, amiért kíváncsiskodtam.



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 19, 2022 1:11 pm


ADUIAL VAER
 @Folrandír Ceilteach   && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A fogadó ablakának apró tábláját a növekvő hold töltötte ki. Három nap volt teliholdig, nem mintha ez számított volna. Legalábbis remélem. Semmi jel nem mutatott rá, az újabb és újabb várakozást jelentene, ha eljönne a megfelelő alkalom. Jó egy éve magam mögött kellett hagyni az evirani vidéket, s azóta más feladatokat adtak az istenek. Nem mondtam le róla, csupán nem élvezett prioritást. A semmittevés alatt pedig újra előmerészkedett. Azonban ahhoz még én sem voltam elég bátor, hogy egyedül térjek vissza. A kandalló melletti asztalkánál gubbasztva fordítottam el a fejem a fényes korongtól s elbizonytalanodva körbe néztem. Az őszi esték egyre hűvösebbek lettek előkerültek a meleg kendők és mellények, mégis egyre kevesebbeknek fült a foga a kinti vigadalomhoz. A fogadósné pedig tett róla, hogy a vendégek ne kívánkozzanak haza; a pattogó tűz melege kellemesen terjengett idebent. Engem is maradásra bír, nem különben a gőzölgő pite és forró tea gondolata. Hallottam már hírét, az édes élvezetnek, mit a tulaj saját maga készít, mégsem emiatt tértem be, a vacsora gondolata messze állt tőlem. Végig simítok az ölembe fektetett könyv lapjain, s lemondóan sóhajtok fel, a darabka fecnit fixírozva. Az ivóban a zene szinte minden beszédet elnyomott. A lantok, dobok és csörgők ritmusa, az alkoholos párlatok gőze és a bódultan táncoló sokadalom lehetettlené tett minden kérdezősködést. A mulatozók többsége amúgy sem volt alkalmas egy ilyen úthoz. Még sem akaródzott megmozdulni, míg mások a részegedéssel voltak elfoglalva, s versenyeztek inkább egymással a figyelemért, bajsejtelem fogott el az ifjú láttán, aki éppen elég suta volt, hogy egy részegbe ütközzön, de elég bátor, hogy a kellemes árnyakba húzódó asztalomat vegye célba. Hacsak nem muszáj, kerülöm a feltűnést, nem mintha olyan ocsmány vagy szép lennék, hogy érdemes legyen rám szót pazarolni, vagy előkelő, s bárkinek az erszényemre fájjon a foga, csupán nem árt az óvatosság. Igaz, talán joggal mondhatom, Ylore az egyik legbiztonságosabb város, ahol sínylődhetek az unalomban. A magát kínálgató szék ülőlapja alá akasztom csizmám orrát s húzom be az asztal alá, még mielőtt odaérne. Amennyiben még erre sem gondolja meg magát, úgy kérdőn emelem rá pillantásom. Csak így közelebbről végig mérve tűnik fel, talán még fiatalabb, mint azt a fogadót megvilágító lámpások fényei sejtetni engedték, öltözéke egyszerű, s fegyvert pedig nem hord az oldalán, s nem mellesleg csúcsban végződnek fülei. – Keresel valakit vagy éppen menekülsz valaki elől? – csukom össze az ölemben heverő naplót, s bízom benne, ha kérdezik legalább szóra nyitja vékonyka ajkait. Nem kerülte el figyelmem, hogy tekintete ide-oda járt míg, ki nem szemelte magának asztalom. - Ha az utóbbi, gyilkos, netalán tolvaj vagy? – a legkevésbé sem vágyom, most társaságra mégis van ebben a fiúban valami, mely szilárd elhatározásom képlékennyé teszi. Bele se merek gondolni, mi lehet az. – Inkább ne is válaszolj, ülj le, ha akarsz – tolom kintebb lábammal, az imént behúzott széket, s ha már a kandalló melege meglágyította szívemet, meg engedek magamnak egy félmosolyt.


Folrandír Ceilteach and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
225
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 17, 2022 9:36 pm


Aduial vaer
« taggeld;     @Veleris    •  Zene; Dragon Lullaby  »
Hónapokkal ezelőtt jártam utoljára Ylore városában. Nem is igazán én, hanem az a másik Folrandír Ceilteach, aki a mágusok pompázatos tornyainak lakója volt és Durfar mester reménysége. Most pedig egy koszos, otthontalan vándor állt ugyanazon a helyen. Idegen volt már az, ahogy a Rontól kapott bársonyköpenyben, örömmel az arcomon kisétáltam a szabótól. Többé nem tettek boldoggá az anyagi dolgok, pedig oly' sokáig ragaszkodtam fényes szépségükhöz. Lenyűgöztek persze és szerettem ékszert kapni, egyszerűen csak nem volt praktikus többé viselni őket. A legutóbbi alkalommal is elhagytam egy fülbevalót, ráadásul meglehetősen szerencsétlen módon.
Többé nem hordtam mást, csak egyszerű ruhákat és anyám félhold alakú nyakláncát. Tehát határozottan nem az a Folrandír tért most vissza, aki egykoron voltam. Ráadásul megmentettem egy lányt... én. Bizony én, akit mindenki gyávának és gyengének titulált. Alapesetben persze büszkeséggel töltött volna el a dolog, most viszont egészen más érzések uralkodtak bennem. A gyomrom kicsit összerándult az idegességtől, ahogy haladtam a város utcáin. Nem akartam bele futni.
A lábaim ösztönösen hoztak az ismert fogadóhoz, ahová Ronan cipelt még magával. De nem miatta izgultam... hanem valaki egészen más miatt. Csak nem lesz itt, akkor sem volt itt, amikor legutóbb erre jártam, most pedig jól esett volna leülni, enni és inni - szigorúan valami alkoholtól mentes nedűt. A nagy izgalomra igazán megérdemeltem ennyit.
Beléptem a fogadóba, hagytam, hogy az a meleg, otthonos érzés átjárjon, ami legutóbb is. Szívem szerint ma este már nem társalogtam volna senkivel, még Ystrid asszonnyal sem, aki legutóbb is pókmalacos mesékkel próbált meg szórakoztatni. Nem vele volt bajom, dehogy. Csupán asszonyi társaságban nem éreztem kényelmesen magamat. Ezért hát kicsit feszengve fordultam körbe, mintha azt várnám, valamelyik sarokból nekem ugrik és összeölelget, na meg megtöm valami édes-cukros dologgal. Ez utóbbi nem lett volna ellenemre, El'Alora mesés konyhája óta nem ettem süteményt, holott minden este őrülten kívántam azt az ízvilágot.
Nyeltem hát egyet, majd szépen tovasétáltam az asztalok között. Ide-oda forgattam a fejem, hogy meglátom-e szenvedésem tárgyát - pontosabban személyét -, aki természetesen nem az asszonyság volt. A félelmeimről gyorsan elterelte a figyelmem az aranyló lángok látványa, így hát a kandalló felé vettem az irányt.
Úgy kellett tolakodnom egy nagyobb társaság mellett.
- Hoppá... - Motyogtam, ahogy valakinek a kezéből kilöktem egy félig teli kupát, az pedig éppen a lábam előtt landolt. Nem vártam meg, hogy lökdösni kezdjenek, céltudatosan mentem a hátsó asztal felé, át lépve az alkoholos tócsát. Már kezdtem megtanulni, hogy jobb csendben maradni, ha az ember meg akarja tartani a fogait.
- Figyelj oda kölyök!- Harsogta utánam egy kótyagos, de erőteljes hang. Csak végig simítottam a hajamat, mintha kócos lenne, amolyan pótcselekvés gyanánt, de nem fordultam vissza. A kandalló előtti asztal és szék érdekelt, remélve, hogy nem ül ott senki és kicsit megmelegedhetek a lányrablás után.



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 12, 2022 10:26 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 09, 2022 11:52 pm
Apró népek
« @Daldram • 291 • ZENE »

- Maga pedig azt nem érti meg, hogy nem fogom kockáztatni a vállalkozásomat pár varázslatosan Magához kerülő ékszerekkel – morgolódom szintén. Hihetetlen milyen konok, önfejű fráter ez a törp. Én megadtam a lehetőséget a nyakékektől való megszabadulásra, ő nem él vele. Ezzel szemben nem tudok mit tenni.
- Ahogy érzi – vonok vállat, és ezzel lezártnak tekintem az üzletet. Egy pillanatig farkasszemet nézünk, s miután ő sem enged az egészből, úgy gondolom, nincs miről tovább beszélgetnünk. A saját makacsságával megtalált egy másik szörnyen makacs személyt, és a mondás szerint, miképp két dudás nem fér meg egy csárdában, az asztaltól való felállás szekundumában tudom már, hogy mi sohasem fogunk semmiben egy dűlőre jutni. Mindketten ragaszkodunk az elveinkhez és az eszméinkhez, s egymást az életben nem fogunk tudni más véleményre juttatni. Ami alapjáraton nem lenne zavaró, mert miért is kellene egymás igazát a másik szájába rágni, de amikor üzletre kerül sor, elég gyorsan rá fog jönni, hogy alkuvás nélkül semmiképp nem fogja túladni ezeket az ékszereket, sőt, mást sem. Ez az átka az eladói oldalnak, tudni kell mikor erőltetni, és tudni kell mikor van itt az ideje az alkudozásnak. Ez, ha most még nem is fogja fel, később jó tanulópénznek fog számítani.
Kihúzott testtel, némán, kezemet magam előtt kulcsba fonva várom meg, míg az asztalra helyezi a megevett és megivott dolgokért a megfelelő mennyiségű ulront. Miután felpattan csak hajolok meg hetykén előtte. – Kívánom, hogy más partnere legyen ebben az üzletben – szólalok meg lágyan. Tudom, hogy úgysem fog neki sikerülni, s ha mégis, akkor sikerül neki kikapnia az egyetlen ostoba fajankót Tulveronon, aki belemegy ebbe a tisztességtelen üzletbe. – További szép estét kívánok, várjuk vissza egy jó sörre, mint mindenkit – mézesmázos mosoly kivillantva, egészen addig, míg vagy elhagyja a fogadómat, vagy van valami további, utolsó-utolsó mondanivalója számomra.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 02, 2022 12:51 pm

Sert ne  felejtsd el!
Rázom, és csak rázom a fejem.
- Nem értik a kellő árút asszonyom. – Morogom. Kortyolok egy utolsót, s harapok még, amig lehet. Nem sokáig bírom már. Azt hittem majdan el tudom adni ezeket, hiszen olyan kellemes kis darabok. Még nékem is kedvem van rájuk pillantani. Rázom fejem, és megint csak rázom.
Legszívesebben csapnék az asztalra, ám nem szabad. A végén kidobat engem, s kitiltat innen. Nem szabad egy helyet sem elpocsékolni ahol sör van, még ha ilyen drága is. Vagy csak a már lassan üres zsebimnek az.
- Akkor megtartom magamnak. – Rázom meg a fejem ismételten. Letörlöm a habot, s nyelek egyet. Még mélyen a szemébe nézek, s amennyiben valóban így látja a finom szünetem alatt, amíg a szemibe meredek, úgy elengedem.
- Legyen így. – Feltételezem, hogy már nem nyílik a szája, bár nem sokat vártam, hogy ezt megtudhassam, s akármit is tenne, én már eldöntöttem.
- Akkor viszont fizetek én, s megyek is. – Mondom, s mélyen nyúlok a zsebimbe, hogy kihalásszam a kért összeget az ételért, és italért.
Fel pattanok, és, ha nem állít meg, akkor el sétálok puffogva a bajszom alatt.
« taggeld;  @Ystrid Braggart  •  Zene; ide • credit; »


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ystrid Braggart Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1030
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Asztalok Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 22, 2022 11:58 pm
Apró népek
« @Daldram • 218 • ZENE »

Látom rajta, hogy nem tetszik neki az ajánlatom, úgy pattog miatta, mintha egy kenguru folyna az ereiben. De nem vártam volna el tőle, hogy ennek hatására ilyen szinten kiforduljon magából és hangnemet váltson.
- Ha ilyen stílusra vált, akkor nemhogy én, de más sem fogja megvenni Öntől, és aztán leshet – fenyegetem meg óvatosan halk szavaimmal. Mégis mit képzel magáról? Még ő van felháborodva? Ahelyett, hogy örülne, hogy hajlandó vagyok foglalkozni ezzel a piszkos kis üzlet lebonyolításával, ráadásul úgy, hogy ennél sokkal, de sokkal értékesebb áruk rejlenek a talpaink alatt, nem, kötözködik. Saját maga alatt vágja a fát, és ha tovább húzza a húrt, akkor könnyen rájön, hogy az utolsó kis szálkák tartják már azt a törzset.
Karjaimat még mindig keresztbe fonva hajolok előrébb. A szemeim közönyösek, szintúgy a hangom. Nem fogok többet mondani, ha belepusztul is nekem itt ez a törp, s ha nem tetszik neki, akkor a legnagyobb örömömre fogok felállni innen és mutatom meg neki a kijáratot. Ha kell, Bronnal karon fogva.
- Harmincnégy ulron a kettőért. Ez a végső ajánlatom – szűröm ki az árat a fogaim között. Jól válasszon, mert ez az utolsó lehetősége, hogy nálam szabadulhasson meg az ékszerektől. S hiába próbálja meg az ellenkezőjét állítani, tudom, hogy valamelyik itteni nőcskétől szerezte, így, ha megkapom ennyiért, Nulportnál közelebbi helyen biztos nem fogom kiárulni őket.


Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 1:28 pm

Sert ne  felejtsd el!
Rázom a fejem, és csak rázom. Képtelen vagyok elhinni, hogy nem hisz nekem. Jó talán még is van benne valami némi igazság. Ám akkor is hihetne egy törpe szavának, na!
Van szemem, és ezek valóban sokat érnek, hiszen fejős asszonykák kebleit díszítették még mielőtt le nem estek volna. Még jó, hogy nem magamnak kellett lopnom, mi lett volna akkor.
Bizonyosan nem jártam volna sikerrel.
- Vizsgáltassa meg, hívjon ide valakit… leszarom hölgyem, de nem engedem ennyiért. – Szökik fel a szemöldököm, duci buci mutató ujjam pedig az asztalt bökdösi.
Fészkelődők a székemben.
- Nem ám megtisztelve érezné magát jó asszony! – Tárom szét a kezem, majd vissza teszem az asztalra.
- Magában jobban bíztam, de úgy szaglik, magácska is csak becsapok engemet. – Rázom  fejem ismét.

Szakálam kezdem vakarni, ahogyan beszél, majd nem hagyom a falatokat sem magukra és igyekszem enni, még mielőtt kidob engemet. Iszom, majd letörlöm azt a szám sarkáról a ruhám ujjával.
-Ej, asszonyság. Gondolja meg. - Mondom.

« taggeld;  @Ystrid Braggart  •  Zene; ide • credit; »


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1030
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Asztalok Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 4:14 am
Apró népek
« @Daldram • 208 • ZENE »

Már előre tudom, hogy fel fog hördülni az ajánlatra, mielőtt még egyáltalán meghallaná. De nem hat meg. Egyáltalán nem. Fészkelődök a székben, szabadulni akarok. Könnyedén beleránthatnám az egész szituációba Bront, de nem szeretném, ha ez a törp azt hinné, nem tudok elboldogulni bármiféle férfi segítsége nélkül. De, aki ismer, tudja, hogy ez nem így van. Határozott lábakon álló nő vagyok, akinek nincs szüksége férfira.
- És tudja, hogy ez még nem bizonyít arra semmit, hogy nem hazudna a szemembe? – hajolok közelebb hozzá, a szemeim fenyegetően villannak. Aztán veszek egy mély levegőt, és visszadöntöm a hátamat a széknek, és keresztbe fonom a lábaimat az asztal alatt. – Ide figyeljen. Ha ez egy olyan értékes dolog lenne, és igazi, nem hozzám hozta volna, hanem valamelyik ötvösnek, aki nagyobb árban és szaktudással méri az ilyen ékszereket – oldalra döntöm a fejemet, a tekintetében keresem az értelmességet és azt, hogy felfogja mit beszélek. – S élő bizonyíték, hogy ön is így gondolja, mert valóban nem. Még húszat sem érnek, de én vagyok annyira nagylelkű, hogy megszabadítom a bajától, és meg tud válni tőlük. Ha többet kíván értük, és ennyire biztos a szaktudásában, vigye máshová – az utolsó két szót jobban megnyomom a hanglejtésemben és készen állok, hogy elhagyjam az asztalt, ha esetleg olyan választ kapok tőle.

Daldram Kedvelte

Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 29, 2022 6:01 pm

Sert ne  felejtsd el!
Elfehéredik, s összeráncolom a homlokom. Ám kérdésem megelőzve választ is kapok. Szám elég kell kapnom am kezem, hogy ne köpjem arcul, hiszen olyan jól eső nevetés tör reám.
- Hogy mi a tetves tűzdémon ágyéka? – Kérdeztem csípőből vissza a nőnek. Azt hittem már nem tetszik a történetem neki. Rendbe szedi magát, vagy valami ottan produkál, bizonyosan vérzik a lába között, s azért van ilyen furcsa dolgai neki.
Grimaszolva figyelem a nőt, s lassan pislogok, ám visszafordulva rendbe tette magát.
Már nem nevetek, egyszerűen várom azt, hogy mikor lesz ennek vége. Nők!
- Ej! – Mordulok fel.
- Tudja magácska, hogy a törpéknek jó a szemük? – Kérdeztem.
- Tudja, hogy érintés alapján képesek megállapítani egy fém vagy kő fajtáját? – Kérdeztem megint, s várom a válaszát. Ha tudja, úgy okos asszony, azonban, ha nem ma is taníthattam egy nőnek valamit, és ma olyan ami nem a szerelmeskedéssel kapcsolatos.
- Nos, ebben az esetben tudnia kell aztat, hogy ez nem ér ennyit! – Mordulok rá. Valóban többet érnek, nem egységesen ennyit.  

« taggeld;  @Ystrid Braggart  •  Zene; ide • credit; »


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1030
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Asztalok Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore :: Kültelepülés :: Braggart Fogadó-
Ugrás: