Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Pult és környéke KaDiPE5
Pult és környéke KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Pult és környéke

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 6:23 pm
A Pókmalac probléma II.
« @AhronitZene • 362 • »
Elégedett mosoly önti el az arcomat az ábrázatának felfújódására. Még mindig fáj az apró kis lelkének a sértés, amit az Árverésen vetettem ki rá, és önelégültséggel tölt el, amit szándékosan nem rejtek el. Hadd puffogjon a csinos kis pofija miatta.
A mosoly rögtön vigyorba vált át az említésre sem méltó sértéskezdeményért, ami ráadásul nem is igaz. Senki sem lopott el semmit, sőt, ott sem voltam már, amikor az áru tovább állt egy kedves úriembernél. Ám ahogy a sértés, úgy válaszra sem méltatom ezzel kapcsolatban.
- Nincs is testvére – vágok vissza azonnal, még a másodpercet sem kímélve rá. Nem tudom, miből jött neki a felesleges hazudozás, ha lenne testvére, főleg egy ikertestvére, azt mindenki tudná. Ráadásul pont nekem akarja ezt beadni. Nekem, aki végignézte a fesztelen mulatozásait a fogadómban.
Az aggódásom csilingelni kezdett az elmémben mikor közli, hogy probléma van, ráadásul Wynnel. A karjaimat összefonom a mellkasomon, és érdeklődve várom a részleteket, miközben fel-fel pillantok a háta mögé, hogy nyugtázhassam, már csak ketten maradtunk a vendégtérben. Az aggódásom rögtön visszacsuklik amint megbizonyosodok, hogy nincs baja drága barátnőmnek, ehelyett a csöpp kis törpről kezd hadoválni.
- Az uraságot akkor láttam utoljára, mikor megpróbált rám sózni valami oknál fogva két lopott nyakéket az árverésről – a karjaim, mely eddig a mellkasomon pihentek, most a csípőmre vándoroltak át. - Természetesen ő hithűen tagadta, hogy enyves kéz által került hozzá, de én sem most jöttem le a falról.
- Ronanről pedig az utolsó információm, hogy örökre elment a városból, rögtön azután, hogy az ő és Wyn útjai valami oknál fogva elváltak véglegesen – vonok vállat. Wynva nekem sem mesélt erről, csak annyit, hogy megtörtént, és visszatér az erdőbe, mert már nincs miért a városban maradnia. Ezért is kezdtem aggódni. Féltem, hogy valami történt a hazaútja során, én pedig voltam olyan balga, hogy nyugodt szívvel elengedtem, ráadásul tök egyedül. Remélem, ezek után épségben hazaért, és továbbra is osztogatja a csodás kis főzeteit és krémjeit a világjáró vándoroknak. – Wynnel utoljára körülbelül hat holdtöltével ezelőtt találkoztam – fejezem be az estimesét. Most úgy érzem magam, mint valami pletykás kisasszony, de a férfi kérdései alapján megsajnálni voltam képes szegényt. Az egész banda faképnél hagyta és egyedül maradt a városban. Még a végén kedves leszek.

Ahronit Kedvelte

Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
554
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 12, 2022 10:02 pm

My enemy's enemy is my friend
Ystrid & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
A rég nem hallott sértésre felfújom a pofazacskóimat, s ha nem neveltek volna jobb modorra Oz'herith örökkön rideg városában, meglehet, levegő helyett tűzcsóva incselkedne viszont a fogadósnő bájával. Azonban a modorom kirügyezése mellett valamicskét a gyermekiségemből is elnőttem ahhoz, hogy ennyi pimaszságtól még ne dőljek a kardomba, végső soron pedig el kell ismerni, kár lenne egy ilyen csinos teremtésért. Szóval csintalan lángok helyett elégedetlen puffogás szakad fel belőlem.
- Én sem nevezem kegyedet kincs-lopó hölgynek – vonom meg az egyik szemöldökömet, majd sértettségemet nem kendőzve kezdem méricskélni a gondosan vágott körmeimet, kipiszkálva alóluk a nem létező koszt. - Ohh, nem dereng nekem ilyesmi, nem tévesztett véletlenül össze az iszákos ikertestvéremmel? - pillantok vissza rá. - Igen, kevesen tudják, hogy a nagy hírű Rilrionnak van egy hasonmása, s hát érthető is, hogy nem verem nagy dobra... Ellenben ő örömest visszaél a nevemmel – kezdek fecsegésbe, nem sajnálva szavaimat a blőd hazugságra ami jelenleg magam sem tudom, mi célt szolgál. Talán a bosszússágom elcsitítását, amiért kénytelen vagyok éppen Ystrid asszonytól segítséget kérni. - Lépten-nyomon problémák sora, azt hagyja maga után, cudar egy helyzet – sóhajtok fel mímelt gondterhességgel, még mielőtt tudatnám vele kényszeredett itt létem valós okát. Hiába esik jól a szemnek nemes, hegyi farkasok vonásait idéző ábrázatában és méltóságában elveszni, ma nem szívet rabolni érkeztem. A fintorral kínált sert ellenben hálás mosollyal fogadom, nem húzva az időt az első korty leküzdésében.
- Nyugodtan nevezze a nevén, ismerem – eresztem le éppen csak a szám elől a korsót, majd újabbat hörpintek a habzó, éltető csodából. Rettentően szomjas voltam már. - Nem, vagyis remélem, neki nincs baja. Talán emlékszik az árverésről a törpre, aki méltatlanul hamar távozott? Daldram úr, jó cimborám, hónapok óta semmi híre – engedem le a poharat a pultra egy halk koppanás kíséretében. - Tűzlevelemre sem felel, de ha csak róla volna szó, nem lepődnék meg. Törpék, szeszélyes népség – legyintek egyet szabad kezemmel. - Ám Ronan is akár a kámfor, eltűnt az éterben. Nem tartja ezt kissé furcsának? - keresem fel a tekintetét kétkedéssel. - Persze lehet, véletlenek sora mindez, ezért kérdezném hát meg, mikor találkozott vele és Wynvával utoljára? - kíváncsiskodok mindennemű körülményeskedést mellőzve.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ystrid Braggart Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 07, 2022 2:22 pm
A Pókmalac probléma II.
« @AhronitZene • 513 • »

1022. Termékenység hava utolsó napjai

Eseménytelenül telt napok, hetek, hónapok vannak már a hátam mögött. Az életem főképp a vendégek kiszolgálása, vagy éppen az asztalok leszedése és takarítása körül forgott. Egyszerűen nem tudom leplezni tovább… elfáradtam. Nagyon. Nem fizikailag, dehogy is, hála az isteneknek még ennyi idősen is egész jól tartom magamat, különösen a kinézetem, de lelkileg, szellemileg nagyon a béka segge alatt vagyok. Elegem van abból, hogy állandóan figyelnem kell, ne égjen oda a sütemény a kemencében, vagy csupán a lerészegedett, az etikettet hírből sem ismerő urak, fajankók állandó molesztálása és könyörgése, hogy a következő köre legyen a ház ajándéka.
A legutolsó csempészésem, a legutolsó árucserém is hónapok óta volt. Régen a pince teli volt nagyobbnál nagyobb vagyonokkal, most viszont üresen kong. A gyémántok, amit még az a rakoncátlan kis elf leányzó szerzett meg nekem, már rég túladtam rajtuk. Lett is belőle nagy dínom, dánom, életemben nem ettem olyan finom malac sültet, mint akkor másnap éjjel. Manapság emberem sincs rá, hogy elfogadjam a kérelmeket, Bront pedig nem szívesen küldöm el. Ő felette is eljárt már az idő, nem szívesen küldöm veszélybe.
Kissé karikás szemekkel, csendesen törölgetem a poharakat a pult mögötti polcokon. Ma korán elküldtem Bront, őneki is kijár némi pihenés, és felajánlottam neki, hogy szívesen zárok most egyedül. Több se kellett neki, megköszönte a lehetőséget, és mint akit ágyúból lőttek volna ki, úgy is tűnt el a hátsó, személyzeti bejáraton.
Így hát egyedül maradtam. Az addig bent lévő embereket meg egy ideig még hagytam, hadd simogassák meg a májukat az utolsó korty sörökkel, aztán szóltam, hogy ideje eltenni magukat mára. Míg szedelőzködnek, hogy álomra hajthassák fejüket, én az utolsó simításokhoz álltam neki a pultban, azt, ha már elmentek, és teljesen kiürült a terem, majd nekiállok az székek felpakolásának és a padló söprésének.
Megmerevedik a kezemben a pohár a hangra. Hát nem értenek a szép szóból? Most szóltam nemrég, hogy záróra! Nincs több ital, nincs több sütike, nincs több könyörgés egy utolsó utáni korsó sörre. Éreztem, hogy dagad ki az erem a nyakamon dühömben, és a tengelyem körül perdülök meg olyan gyorsasággal, hogy még a kis játékpörgettyű is megirigyelné. De az előttem álló, kicsit sem várt viszontlátott arcra a szemöldökeim összeugranak a homlokomon, a kezeim pedig poharastul és törlőkendőstül a csípőmre révednek.
- Nocsak, kedves pókmalac uraság. – Sose fogom elfelejteni a vitánkat az árverésről, és így, lenyugodva, és viszontlátva őt lassan egy esztendő után, még inkább azt mondom, illik rá a leírás. – Az utolsó emlékem szerint mintha kitiltottam volna Önt a fogadómból.
Az egyetlen indok azonban, ami miatt nem rugdosom ki azon nyomban, az pedig az, hogy a közös ismerőseink kifejezésére, rögtön barátosném, Wyn és kompániája ugrik eszembe. S míg a többi annyira nem is érdekel igazán, a nőt igen is féltem, és ha segítségre szorul, akkor lenyelem a problémáimat az előttem könyöklő uraságról. Grimaszra vált arccal törlöm meg a kezemben lévő poharat utoljára és tolom a hordó alá, hogy amint az szintültig töltődve sörrel a férfi karja elé lökjem.
- Történt valami Mirával? – kérdezem rögtön. Nem tudom, nála hogyan mutatkozott be, és jobb félni mint, megijedni, vagy éppen kapni a lecseszést, mert elárultam az igazi nevét.

Ezaras Azildor Kedvelte

Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
554
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 01, 2022 5:24 pm

My enemy's enemy is my friend
Ystrid & Rilrion
What happens in Ylore, stays in Ylore.
Még sohasem faggattam arról másokat, hogy vajon az ő porcikáik is néha feszélyezve érzik-e magukat, s egyáltalán, lehetséges-e ez, ám bizton állíthatom, az enyéim a kedvtelés legcsekélyebb nyomát sem hordozzák magukban, amint belépdelek a zárórát kongató fogadó ajtaján. Néhány dülöngélő, félálomban botorkáló alak a vállamnak csapódik haladás közben, a zekémet pedig az ábrázatomon elszabaduló fintorral porolgatom le. Már csak az hiányzik, hogy valami rendkívüli kórságot szedjek magamra, melynek következtében… például elveszejteném a hangomat! Vagy kivesznének belőlem a rímek és a frappáns gondolatok! Tahrovin mentsen meg tőle, akár még a lepedőakrobatikában is középszerűvé válnék, szóval nem, maradjanak csak távol tőlem a kurafiak.
A lelkesedéstől még mindig távol esve érek aztán a pulthoz, melynek túloldalán az egész napi munkában megfáradt fogadósasszony valója terül elém, amiként a polcokon egyengeti a tisztára törölt poharakat. Újabb szájhúzást engedek meg magamnak, elvégre a rám aggatott méltatlan becenevet nem feledtem, de hamarost rendezem a vonásaimat, ugyanis ha tetszik ha nem, ő az egyetlen, aki ismeri az éterbe szívódott társaimat. Daldram nem válaszol a leveleimre, Ronan még úgyse, és az evirani boszorka? Megvallom, őt nem mertem zargatni, még holmi átkot szórna a fejemre.
- Khem, Ystrid asszony, ha nem tévedek – szólalok meg kissé nehézkesen, nem találva magamban erőt ahhoz, hogy úgy tegyek, mintha nem vajmi pókmalacokhoz hasonlított volna az árverésen. - Reményem, hogy dacára annak, milyen későre jár, s a vendégeit is inkább kitessékeli, mint szolgálja, lesz olyan kedves önteni nekem egy korsó sert, és egyébiránt segítene közös ismerőseink ügyében – pillantok rá, a végén megeresztve egy apróbb mosolyt is, miközben léhán a pultra könyökölök, és a mellettem nyugvó szék lábait összetartó lécnek támasztom az egyik csizmám talpát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1740
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 27, 2022 5:23 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 25, 2022 8:58 pm
A pókmalac probléma
«  @Ronan Gallaway |  @Folrandír Ceilteach  • 350 • ZENE »

- És a kisgyerekeké is – teszem hozzá sűrűn bólogatva, hogy alátámasszam Ronan meséjét. – El se tudnád mit művelt a legutóbb egy testvérpárral – arcomra rémület és undor keverékét színlelem. – Napokig egy ketrecben tartotta őket, és csak hizlalta őket sütikkel és cukorkákkal, mellékesen az én receptjeim alapján, hogy aztán felfalhassa őket jókedvűen – kezemet a mellkasomra helyezem, mély sóhajt török fel a tüdőmből, hogy minél hitelesebb lehessek. – Szegény párák az utolsó időben menekültek csak meg – rázom a fejemet szomorú képet vágva. Aztán a tekintetem Ronanre villan, és felnevetek. – Jaj, hát úgy imádom ezeket a meséket. Annyi mindent összetudnak hordani a rettegő emberek, hogy csak na.
Nevetésem rögtön elfojtódik, amint Ronan jelez a süteményeimről. Hirtelen kikerekedik a szemem és a szám elé kapom a kezem.  - A narancsos bukta! – kiáltok fel aggódva, és mint akit ágyúból lőnének ki, pattanok fel az asztaltól. Fejvesztve rohanok végig az asztalok között, hogy minél előbb beérjek a konyhába. Már a kötényből kapom ki a kendőmet az ajtót nyitva, hogyha esetleg elégettem volna a fenébe, legyen mivel kilegyeznem a fekete füstöt a szobából, de a hatalmas kő esik le csak a szívemről, amint bent megcsap a bukta isteni illata, és bekukkantva a kemence vasajtaján kialakított kis lyukon át, gyönyörű aranybarnára sült kis péksütemények gőzölögnek a szemeim előtt. Seperc alatt kikapdosom őket a kemence melletti pultra, hogy kellően hűljenek, de egy üres tányérra csak kiszedek két darabot, egyet-egyet a két vendégemnek. Mielőtt azonban visszamennék hozzájuk, behelyezem a következő adag, Ronan által áhítozott tucat pogácsát.
- Nagyon forró, óvatosan – figyelmeztetem őket kedvesen az asztalra helyezve a tányért, és helyet foglalok újra a székre. Aztán Ronan felé fordulok. – Na, ne csináld, nem azért hoztam ki a buktát, hogy most csak úgy itt hagyj minket – grimaszolok rá mímelt dühösséggel, de a vonásaim rögvest kisimulnak és csak mosoly kúszik az arcomra. – Ylore nagyon nagy ahhoz, hogy megkeresd. Tű a szénakazalban. Majd visszatér, biztos nem fog az egyik sikátorban aludni – nevetek fel a lehetetlenen. – Addig élvezd e csodás úrfi további társaságát – mutatok tenyérrel Folrandír felé -, meg az enyémet is, ha már ennyi mindent megteszek értetek, hogy tele legyen a hasatok – rázom meg a fejemet.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
554
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 2:12 pm
-Volt miért aggódnod aznap este. Csoda, hogy nem véreztél el...
Elhúzza picit a száját, és tekintete a fogadós hölgy, és Fol között járkál. Nem egészen biztos benne mit kéne most tennie, vagy mondania, pedig látja, hogy az ifjú elf tényleg nagyon gyötrődik. Sokszor érezte magát ő is...de őt sem igazán tudta senki megvigasztalni soha. Ez egy ilyen helyzet úgy tűnik.
-Ő bizony. A holtak erdejének híres boszorkánya, mérgek kikeverője, és a pockok réme.
Halkan sóhajt egyet, és mosolyogva húzza le a söre utolsó kortyait.
-Úgy húsz éve élt egyedül az erdőben. Én pedig minden este otthon kuksoltam, a kontinens másik felén, a sors mégis összehozott minket, szóval ne aggódj, semmi sem reménytelen. Főleg egy hatalmas elf varázslónak.
Rákacsint, majd Ystrid-re pillant, jelezve, hogy ha kész van az a süti, lehet most lenne itt az ideje. Mondjuk meglepő, hogy ezek szerint Bronn robotol a konyhában de hát....akadnak tehetséges férfi szakácsok is.
-Lehet jobb lesz, ha megkeresem őt. Köszönöm az italt barátom, és próbálj nem túl sok szívet összetörni az új kabátodban.
Vendég
Vendég
Anonymous




Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 12, 2022 10:29 am
revolution
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember • Szószám; 457 • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
Nem az lepett meg, hogy Ron kapcsolatban van. Mármint láttam meztelenül és megértettem azt, hogyha valakinek ő kellett… én sem vetettem volna meg nyilván, ha nem pusztán baráti szándékok kötöttek volna hozzá. Inkább csak máris érdekelni kezdett, hogy ki az a nőszemély, aki olyan kemény kezű, hogy a fürdőházba parancsolta őt. Lássuk be, ez határozottan érdekesebb téma volt, mint a Pókmalaccal, vagy Csip-csippel, vagy Rilrionnal történt semmim. Az istenek szerelmére, az a bárd azt sem tudja már rég ki vagyok.
– Hát, akkor biztosan örülni fog, hogy ilyen szép, friss gúnyában láthat viszont. – Vigyorodtam el és megpaskoltam Ron karját.
Az persze egy kicsit meglepett, hogy már mesélt róla. A legutóbbi találkozásunkkor egy közepes mértékű, ám annál fájdalmasabb sérülést szenvedtem el, aminek a nyomait végül Alorában sikerült végleg eltűntetni.
– Nem emlékszem rá, de talán a fájdalomcsillapításra használt erős szesz ködösíti el… – Vontam vállat, majd Ront utánozva én is belekortyoltam az italomba. Kár is lett volna tagadni ez a nap egyre érdekesebb volt. Nem csak azért, mert az életemre akartak törni, hanem láttam egy érett – jóképű – férfit pucéran és még egy kis pletykához is jutottam. Na, nem voltam olyan kíváncsiskodó, mint az idős hölgyemények a nulporti piactéren, de azért ha egy barátomról volt szó, szívesen vettem a boldogságáról szóló híreket.
Aztán megint Rilrion lett a téma. Ettől kicsit összeszorult a gyomrom… nem értem miért. Nem kellett volna. Majd’ egy esztendő eltelt azóta, hogy találkoztunk volna, de neki köszönhetően még a finom ételhez is alig tudtam nyúlni. Inkább csak piszkáltam az elém rakott ételt, aminek édes illata éppenséggel csábítónak sem tűnt.
– Azt hiszem, nem is vágyom nagyobb figyelemre. – Vontam vállat és a korsót piszkáltam, mert nem akartam egyikük szemébe sem nézni. Még mindig iszonyatosan kellemetlenül éreztem magam tőle… bár a disznóölelgetés legalább vicces volt. De ahogy nevettem rajta, csak rájöttem, mennyire hiányzik. Ez pedig határozottan nem volt jó, hiszen én azt már egyszer lezártam magamban. Nyilván túl sokszor került szóba.
– Wynva? Ő az asszony? – kérdeztem aztán kicsit rekedten és hogy a rosszullétemet titkoljam, megint ittam a sörből. Nem igazán szerettem volna visszatérni erre a bárd témára. Pont elég ostobának tűnhettem már így is, hogy egyáltalán elmeséltem Ronnak, hogy… milyen szerencsétlen voltam. – Szívesen megismerném. – Tettem hozzá.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2126
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 07, 2022 11:23 pm
A pókmalac probléma
«  @Ronan Gallaway |  @Folrandír Ceilteach  • 178 • ZENE »

- Ne kérj elnézést – rázom meg a fejem lágyan. – Még inkább nevettél volna, ha élőbe látod, mint naaagyon sokan az ünnepségen – összepréselem az ajkaimat, hogy ne nevessek fel. Aztán elkomorodik a tekintetem. – No, nem szabad ilyeneket mondani – dorgálom meg kedvesen. – Annyian élnek itt Tulveronon, akik biztosan nagyobb figyelmet fordítanának rád, mint ez a Csip-csip uraság. Őt hagyd meg a malacnak – kacsintok egyet, bíztatva rá, hogy inkább ne is gondoljon a férfira többet.
Látva Ronan étvágyát, elnézésüket kérem, és felállok az asztaltól. A konyhába futok, hogy leellenőrizzem minden rendben van-e a narancsos buktával s miután megkönnyebbülten nyugtázom, hogy még nem szénfekete, a kemencével szemben lévő gyúró asztalra fordítom a tekintetemet, aminek sarkában a már elkészült, de még a hűlés fázisában lévő sütemények várakoztak az eladásra. Egy üres agyagtányért veszek magamhoz, beleteszek még két túrós derelyét, és visszatérek a vendégeim asztalához. A két süteményt irányzottan Ronan elé helyezem, majd megpaskolom a vállát mielőtt leülnék. – Van még, ahonnan ez jött – mosolygok rá melegen. A férfi kérdez tőlem én nekem pedig halványan megemelkedik a szemöldököm. – Én ma még nem láttam – vonok vállat.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
554
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 07, 2022 7:29 pm
Mosolyogva megrázza a fejét. Szinte már aranyos, mennyire tart tőle, hogy újra találkoznak, de emiatt nem kell aggódnia. Ha Ystrid azt mondja, nem fog idejönni, akkor az biztos így is van. Itt legalábbis ez így működik.
Szétnéz asztaltársasága két tagja közt. Elhúzza a száját a kérdésre, és mielőtt felelne még vet egy kérdő pillantást az elf fiúra, hisz miért olyan meglepő, hogy van valaki vele kapcsolatban, kit mint az asszonyát emlegetnek? Leszámítva persze a rossz modorát, a horkolását, és hullabűzt. Meg azt, hogy általában nincs egy petákja sem, és kétes hírű alakokkal barátkozik, és ránézésre megállapítható róla, hogy félszerzet...de ezeket leszámítva...
-Ő zavart el a fürdőbe. Levadásztunk ketten valami különösen gusztustalan szörnyet. Amikor leszúrtam rám ömlöttek a belei, mint egy rothadt dinnyének, és azt mondta nem mehetek a fogadó közelébe, amíg nem tisztálkodtam. Aztán elégették a ruháim és...azt hiszem ennyi a történet.
Halkan sóhajt egyet, és aztán fordul vissza Fol felé.
-Egyébként meséltem is róla, akkortájt ismertem meg, mikor először összefutottam veled...bár, nem csodálom, hogy nem emlékszel, épp akkor foltoztak össze.
Aztán picit lesüllyed a székben, fejét is lehajtja, és némán a szájához emeli a kupát. Egy halk morgással adja csak a fogadós hölgy tudtára, hogy tökéletesen tudatában van annak, hogy igaza van. Senki sem fog emlékezni a szörnyre amit megölt, sem a lovagra, akit kicselezett, de arra, hogy félpucéran kellett végigsétálnia a városon...ha létezik pikáns Ylore-i éjszakák című kódex, lehet belekerül a következő kiadásba.
-Ó, a városban van még...és ébredt már rosszabb mellett is. bármibe le merném fogadni, hogy dalt is költött róla...a lényeg, hogy nem olyan szemérmes, mint a legtöbb normális népség. Néha nem is értem miért utazom vele bár...az a bárd szinte bárkit képes rádumálni bármire, így talán nem olyan meglepő.
Ő nem fogja vissza magát, fogait úgy mélyeszti bele az elé rakott ételbe, mint egy farkas egy szerencsétlenül járt őz húsába. Igencsak megéhezett a sok rohangálásban ma. Alkarjával megtörli a száját, mikor mindent elpusztított maga előtt, majd mintha mi sem történt volna dől hátra.
-Egyébként, Wynva hazaért már?
Vendég
Vendég
Anonymous




Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 05, 2022 3:58 pm
 
revolution
@Ronan Gallaway &  @Ystrid Braggart  & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; nagyember  • Szószám; 457  • Zene; Heart of courage »
« "they should be terrified of you"»
A női társaság még mindig feszengést okozott. A kezét megérinteni nem is mertem, hiába nyújtottam felé. Legutóbb, mikor valakinek kezet csókoltam csak még kellemetlenebbre sikeredett a társaságom, mint addig. Éppen elég volt, hogy a meglepett mosolygástól fülig pirultam, mint valami szűz leány. Ahhoz nagyon jól értettem, miképpen hozzam magam még inkább zavarba és ettől fogva a társaságom a lehető legkellemetlenebbé váljon. Talán csak Ron enyhített a dolgon, na meg az alkohol reménye. Régen ittam és most aztán nagyon jól esett volna.
Az asztal mellett ücsörögve máris kellemesebben éreztem magam. A sör kellemesen átmelegített, ahogy belekortyoltam és a túrós derelye is ínycsiklandóan nézett ki, még ha nem is estem neki azonnal. A gyomrom persze hangosan korgott az illattól, de valahogy nem éreztem helyénvalónak disznómódra enni egy hölgy társaságában.
– Ugye nem jön erre…? – kérdeztem halkan, ahogy Ron arra célozgatott, hogy „ha beállítana ide.” Nem akartam még véletlenül sem újra belefutni míg itt vagyok, hamarosan úgyis elhagyom a várost, ha teljesítettem a feladatomat. Az a lovag meg persze kereshetett magának egy másik elfet a beteges játékaira.
– Asszony? – pislogtam Ronanre. Nem voltunk olyan régóta barátok, hogy kifaggassam máris a magánéletéről, vagy éppen tudnom kellett volna róla… mégis kíváncsi voltam. Jó barátomnak tartottam Ront, akit bármiben képes lettem volna támogatni.
Csip-csip említésére csak megköszörültem a torkomat. Eleve nem kellett volna megint szóba hoznom. Nagyon nem. De hát ez az én formám, kimondom a nevét és a félvilág tudni fogja, hogy egyszer beleestem… ő meg még csak észre sem vette. Ennél szánalmasabb hogy is lehetett volna az egész? Próbáltam én magamban lezárni, de azóta már nem is igazán az érzéseim zavartak, hanem az, hogy milyen szerencsétlennek tűntem ettől az egésztől.
– Csip-csip… – súgtam oda, ahogy Braggart asszony pillantása megint rám vándorolt. Szívesebben erőltettem volna, hogy térjünk vissza a meztelen Ronanre. Az legalább kellően látványos volt és nem volt még sem annyira kellemetlen, mint az, ami velem történt. Megköszörültem hát a torkomat és csak bólogattam… egészen addig, míg malacölelgetésről nem esett szót. Nem bírtam ki, hogy ne röhögjek fel, bár szinte azonnal a szám elé kaptam a kezem és elpirultam. Túl hangosra sikeredett. – Elnézést. – köszörültem meg a torkomat megint, mintha nem tudnék megszólalni. Valójában csak a vihogást próbáltam elnyomni. – Biztosan vonzó malac volt. – Bólogattam, de az ajkaim megint fölfelé kezdtek görbülni. – Még egy disznót is előbb kap ölelést, mint én… – Ráztam meg a fejemet, majd belekortyoltam a sörbe. Valahogy már nem keseregtem a dolgon, ezt a kijelentést is egy fehér fogsort villantó vigyor követte.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2126
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 6:32 pm
A pókmalac probléma
«  @Ronan Gallaway |  @Folrandír Ceilteach  • 351 • ZENE »

Rögvest feltűnik, hogy a fiú talán nem is a helyzettől, de tőlem van zavarban. Még egy pár pillanatig várok, hogy elfogadja a köszöntő kezem, majd lágy mosoly keretében, tettetett meglepődéssel visszahúzom azt. Ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni.
Magam elé terelem őket, hogy ők érjenek oda az asztalhoz előbb, majd tisztességesen kihúzom nekik a székeket, hogy foglaljanak helyet. – Pontosan – bólintok csalafinta ábrázattal Ronannek és Folrandír felé fordulok – Még én magam sem emlékszem melyik az – kacsintok egyet, és akkor lépek csak oda Bronhoz a kért dolgokért, amiket már előre kikészített a számomra.
Miután mindent elhelyezek az asztalukon ülök csak le én is közéjük. Amint megered a fiú nyelve, egy ideig elképedt tekintettel pislantok ide-oda a két vendégre, aztán akaratlanul is kitör belőlem a nevetés. – Tehát, kedves Ronan, az asszony tudja, hogy te pucéran járkálsz Ylore utcáin? – muszáj beleszúrnom ebbe. Kihagyhatatlan labda, amit még oly sokáig tudnám fokozni, de szerintem mindketten megfogunk elégedni azzal, hogy ezt egy életre elraktározom a fejem egyik kis zugába, és még nagyon sokszor fel fogom hozni, ha továbbra is ilyen sűrűn fogunk összetalálkozni. De ezt a fokozást Folrandír gyermeki ártatlansággal megteszi helyettem most, én pedig érzem, hogy az oldalam szúrni kezd a levegőhiánytól. – Igen, Csip-Csip a bárd, értem én – próbálom szorítani vissza az akaratlan kacarászást, amit sikerült ennek a párosnak okoznia. Nagyon rég nem nevettem ilyen jót már régóta. – Ronan drágám, szerintem mindketten érezzük, hogy ennek a csodálatos sztorinak ez a része el fog enyészni az időben és csak egyetlen mozdulat marad meg az egészből az utókornak – préselem össze újra az ajkaimat, hogy ne térhessen vissza a nevetőgörcsöm. Miután nagy nehezen sikerül visszarendeznem az arcizmaimat, egy nagy, hangzatos sóhajjal zárom le a dolgot. A kezemmel az oldalamat simogatom. – Hát ez már most egy élmény volt uraim – köszönöm meg nekik, és a másik kezemmel eltörlöm a kicsordult könnyet a szemem sarkából. – Visszatérve a… hogy is mondtad? – fordulok Folrandír felé segítségül, de rögtön eszembe is jut a becenév. – Csip-Csip, igen. Az ünnepség óta nem járt erre, és szerintem Ylore-t is elhagyta. Bár, nem is csodálom, én is elbújnék a világ elől, ha reggel a malac ólban az egyiket ölelgetve térnék magamhoz – az ajkaim mosolyra húzódnak, de a szemeim nem követik.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
554
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Pult és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Pult
» Színpad és környéke
» Pult
» Rév és környéke
» Színpad és környéke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore :: Kültelepülés :: Braggart Fogadó-
Ugrás: