Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
- Csak tisztán drágám, csak színtisztán – mosolyogva feleltem a kérdésére, majd hálás pillantásokkal vettem el tőle a poharat. Odasétáltam az asztalhoz, és kényelembe helyeztem magamat az egyik széken, hogy teljesen szemben ülhessek vele. Óvatosan letettem a lapra a poharat, és összefontam a karomat rajta. Kidülledt szemekkel, nagyokat pislogva hallgattam meg a kérését. Tényleg próbáltam az arc izmaimat visszafogni, mert jó barátnőm, de ez a kérése túllőtt a tőle elvárható mércén. Így az egyik tenyeremet a szám elé helyezve egy ideig még visszatartottam, de utána kitört belőlem a nevetés. - Ne haragudj – kértem bocsánatot, miután sikerült újra elfojtanom a kacagást. – Az adottságaid megvannak hozzá kinézetileg, de egy hét nem hiszem, hogy elég lenne teljesen kikupálni téged. De mennyire kell téged? Meg mégis mire?
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Dec. 28, 2021 2:46 pm
Nem szokásom unatkozni. Az a fantáziátlan embereknek való. Amíg Ystire vártam, olvasgattam kicsit, és összegyűjtöttem a mosásra váró ruhákat egy kosárba, hogy később elintézhessem majd ezt is. Most azonban, hogy az ebédidőnek vége, és csendesül kicsit a fogadó, már az ágyamon ülve várom, hogy a fogadósnő karcsú alakja felbukkanjon a szoba ajtajában.
Felállok, és elé lépek, csak egy pillanatra érintve meg a nő karját. - Ugyan! Ne szabadkozz, ez a munkád! Én lehetek hálás, hogy időt szakítasz rám. - mondom neki mosolyogva, aztán a kis asztalkához lépve hellyel kínálom a nőt. Hogy hová ül, az csak rajta múlik, én viszont előveszek két poharat, és mindkettőbe töltök egy kis bort. - Tisztán iszod, vagy vizezve? - kérdezem mosolyogva, miközben az enyémhez öntök egy adagnyi hűs vizet. Nem igazán fogyasztok alkoholt, s ha mégis, azt inkább csak kicsiny adagokban, inkább csak az íz kedvéért. Ha Ystrid is megkapja a poharát, akkor úgy helyezkedem, hogy vele szemben tudjak leülni, és egy nagy sóhajtás után belekezdek. - Kérlek, ne nevess ki, de... gondolod, hogy tudnál belőlem úrinőt faragni? Úgy egy heted lenne rá. - kissé félve várom a választ, hiszen én magam is tudom, hogy ez szinte lehetetlen feladat.
Nagyon sok dolgom volt még aznap. Ahogy delet ütött az óra, az emberek szállingózni kezdtek a fogadóban egy frissen sült ebédért és néhány korsó sörért, hogy eltelítsék a gyomrukat és visszatérhessenek mindennapi munkájukhoz, amivel csak még több ulront tudnak gyűjteni és amit természetesen kellőképpen el tudnak költeni nálam. Mosolyogva integettem Wynvának, amikor visszatért a piaci vásárlásából. Még a múltkor a segítségemet kérte valamiben, amiről nem nagyon szívesen mesélt mások előtt, így rá hagytam, hogy majd, amikor eljön az ideje, úgyis elmondja. Most akarta elmondani, úgyhogy szóltam neki, hogy amint lemegy az ebédidő, akkor feltudok menni hozzá, és beszélhetünk. Megpróbáltam minél gyorsabban végezni a munkámat, még szerencsétlen Bron is kapkodott, bár ő nem tudom, hogy miért. A körök ugyanazokká váltak, asztalhoz lépés, tányér és pohár összeszed, és jöhet a következő. Egy jó másfél, két óráig így mentek az oda-vissza ingázások, mire végül ürülni kezdett a vendégtér, s már olyan állapotban volt, amit nyugodt szívvel mertem ráhagyni Bronra. Megmostam a kezeimet a konyhában, és miközben haladtam felfelé a lépcsőn beletöröltem azokat a kötényembe. Végigsétáltam a folyosón, hogy bekopoghassak Wyn szobájába. Tudtam, hogy Ron nincs itt, mert akkor láttam volna felmenni a lépcsőn, így bátorkodtam rögvest belépni. - Na itt vagyok – mondtam hangosan mikor beléptem a szobába. – Bocsánat, hogy eddig tartott, őrült nap ez a mai – mosolyodtam el már most fáradtan a bent lévő nőre. – Szóval, miről is lenne szó?
Amióta csak visszatértünk a piacról, azon jár az agyam, amit Ron mondott. Egy árverés, ahol csupa gazdag és előkelő népek fordulnak meg, nagyon nem az én világom. Ahhoz, hogy elvegyüljek az efféle emberek között nem elég, hogy a piacon fel-felbukkanó nemes hölgyeket figyelem. Figyeltem már pedig eleget őket, hiszen 12 éves korom óta egyedül járok Yloreba, és jobb dolgom sem volt a vásárláson kívül, mint irigykedve figyelni a gazdag hölgyeket, amint ékszereket és egyéb delikáteszt kóstolgatnak hóbortból. Évekig csak ezt csináltam. Irigykedtem. Aztán ez is elmúlt. Nem vágyom az ékszereikre, sem a szép ruháikra, amelyekről már tudom, rémesen kényelmetlenek és nehezek és tulajdonképpen moshatatlanok. Mostanra tökéletesen elégedett vagyok az életemmel, és nem cserélnék egyetlen kastélyban terpeszkedő finom úrhölggyel sem.
Még délelőtt megkértem Ystit, hogy látogasson meg, ha akad egy kis fölös ideje. Jobban örültem volna, hogyha Ron is itt van, hogy esetleg extra részletekkel szolgáljon az elképzeléseit illetően, illetve hogy ő is hallja, amit esetleg a fogadósnő tudhat a városban rendezett árverésekről. Bár ahogy ismerem magunkat, mire a lényegre térünk, Ron is megérkezik majd, hacsak nincs halaszthatatlan dolga Ystridnek, ami miatt sietősre kellene fognom a dolgot.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szer. Szept. 15, 2021 6:10 pm
A két luxus szoba egyike a magasabb titulussal rendelkező személyek miatt áll fent, és szinte minden megtalálható ebben a gigantikus szobában amire csak a nagyuraknak és hölgyeknek szüksége van a lehető legkellemesebb időtöltéshez.
