Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Gindra folyó és környéke KaDiPE5
Gindra folyó és környéke KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Gindra folyó és környéke

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Kedd Aug. 02, 2022 9:52 pm


Poison and Embers
 @Arthus Nendrac  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Be kell látnom, igaza van. A helyzetünk, minden csak nem rózsás. A túlerővel szemben ketten, mágiával és acéllal felfegyverkezve sem lesz esélyünk. – Értem, értem – némi ingerültséggel hangomban, adom be a derekam, miközben éppen kitépni készül karom a helyéről. Mégis igyekszem lépést tartani vele, széles háta mögé húzódva, miközben újabb ork torkára fagyasztotta artikulálatlan hörgését. Akad némi kétségem afelől, nem e hagyna itt engem is, ha nem lennénk egymás foglyai. Gondolatfoszlány csupán, hisz a kigyúló fényekkel árnyékok nőnek felette, s nem latolgatom tovább a „ mi lenne, ha” fejezetet. Hallom miként, hívja életre a benne szunnyadó erőt, s árgus szemekkel figyelem, ahogy könnyedén mártja meg a pengét a zöld testben. Az utolsó akadály, a lovak és köztünk hörögve ugyan, de mereven adja lelkét, az ork szellemeknek. Csak pár pillanattal s lépéssel később adja meg magát a vonzásnak, s érkezik halk puffanással a földre a hamuszín bőrű agyaras szörnyeteg.
Amennyiben elképzelésünk megegyezik, a háta mögé kapaszkodok fel s szorosan fonom át karjaimmal a derekát. A legkevésbé sem akarok a nyomvonalban haladni egy nagyobb zökkenő után. Amennyiben nem, hát kisebb nógatás ellenében engedek a „lovagnak” magam mögött hagyva női büszkeségem. – Tudod egyáltalán hol vagyunk, és leginkább azt, hogy hova megyünk? – teszem fel neki a kérdést, mely most leginkább foglalkoztat. Megnyugtatna a tény, ha legalább kettőnk közül valamelyikünk tud a környéken egy biztonságos hely létezéséről.
Miután irányba állítja Gebét, egy utolsó igét fektetek a szélre, melynek hozadéka nem más, mint a távolban lévő rabokkal teli szekér zárjának szétrobbanása. Nem állítom, hogy nem jár némi vérrel a bűbáj, ám az a néhány fájdalmas pillanat a foglyok részéről, megéri a lehetőséget, mellyel a szabadság felé vezető utat kínáltam fel nekik. Más különben, talán mi is nyerünk vele értékes perceket, míg a farkasokkal táncolók, az újabb felfordulással vannak elfoglalva.





#varázslat: Éjszilánk

Arthus Nendrac Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 8:19 pm


One shackle rule them all
« taggeld; @Veleris •  Zene;Hagalaz »

Az érzés, hogy a kockáim újra a zsebemben csörögtek, felért minden jutalommal. Egyet kivéve: ez életemmel. És ez egyet jelentett azzal a motivációval, hogy mielőbb fel kellett szívódnunk onnan.
Már a lovak felé igyekeznék, amikor az asszonyság megtorpant.
- A foglyok? - pillantottam én is a kocsi felé. - Sajnálom. Nem válthatunk meg mindenkit  - vontam meg a vállam, egyik kezembe még mindig a kardot szorongatva. Némán sóhajtottam fel, ahogy konstatáltam, újabb szörnyek tartottak felénk.
- Ha nem megyünk most, mi is meghalunk. Nem érti? - a nőre pillantottam, majd megrántottam a béklyónk láncát, hogy lendületet vegyek egy ferde vágáshoz.
- Mennünk kell! - nyomatékosítottam, újabbakat lépve a lovak felé, újabbat vágva az egyik orkra, míg próbáltam magam mögött tartani a hölgyet.
Újabb kiáltásokat sodort felénk a szél az acélzörejen át.
Szántam a szerencsétleneket, de túl messzi voltak tőlünk. Nem állhattunk meg, ha csak nem akartuk mi is otthagyni a fogunkat.
A föld issza magába a vért, akár  csecsszopó az anyatejet. És az orkok, mintha hangyák lettek volna, számtalanként forgatták fel az éjszakát. Itt-ott tűz fényei gyúltak ki, nem is volt kérdés, hogy hamarosan mindez, ahol most állunk, égni fog.
Láttam, ahogy igét formálva bénítottam meg a másik behemótot, hogy egy már a lovakhoz lépett. Egyszerű mozdulattal szúrtam le a megbénított állatott, viszont erősen kételkedtem magamba, hogy tovább képes lennék állni a sarat.
Szégyen a futás, de hasznos, tehát tovább húztam a hölgyet, a lovak felé.

#varázslat: Sóbálvány


Veleris Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 4:52 pm


Poison and Embers
 @Arthus Nendrac  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Valószínűleg, de azt nem adtak a hulla mellé – felelek, s tovább haladok célirányosan. Nem hagyom itt, azt, ami minden, mi én vagyok. A felénk rongyoló ork elől, sikeresen ránt el, s én a háta mögé perdülök. Nem lennék rest magam is ilyen hőscselekedetre, amennyiben lenne még egy zöldbőrű, aki jelenleg ránk vetné magát. – Hmm… ügyes, a magam részéről, megoldottnak látom a pajzs kérdését – röpke pillanat, melyet az elismerő biccentésnek szentelek szavaim mellé lepillantva az orkra. Már további szavakat ejtenék, de hirtelen nézőpont változás belém akasztja a szót. – Nekem aztán mindegy a sorrend – vonom meg enyhén a vállam, s megszaporázom lépteim utána, hisz nem mindegy, hogy én húzok magam után egy behemótot vagy fordítva. Míg ő egy újabbat küld az alvilág kapujába s összekaparja motyóját, én igével teszem ártalmatlanná az mely súlyos buzogányát lengetve tart felénk. Abban a pillanatban, mihelyt kiegyenesedett húzom kicsit odébb, hogy a saját értékeimet dobáljam bele a táskámba. Nem sok minden, a naplóm, az erszényem, a tinta és a tollak, ez mind szükséges. Felállva nézek körbe még, hátha valamit itt felejtek. Végül meglátom a földön a tőrömet is. – Azt hiszem, megvan, minden mehetünk – vetem át vállamon a táskám s indulok meg utána az idegesen toporgó lovak irányába. Már majdnem elérnénk őket, mikor megtorpanva, fordítom fejem a foglyokkal teli kocsi irányába, ahonnan keserves segélykiáltásokat kap fel a szél. – Nem kellene segíteni nekik? – bökök fejemmel az irányába, noha két zöld szörny közben feleszmélve az öldöklésből fordul felénk. A szándékuk kétségtelenül, hogy megakadályozzanak minket.




#varázslat: Szendergés
Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 7:12 pm


One shackle rule them all
« taggeld; @Veleris •  Zene;Hagalaz »

Megátalkodott nőszemély.
Morgok egyet, ahogy maga után ránt a tűzben és vérben fürdő, orkokkal teli éjszakába.
- Pajzzsal valószínűleg többre mennénk - fél kézzel próbálom övembe fűzni a vasat, miközben figyelmem egy pillanatig se lankad. Mert bár a saját feje után megy, az én nyakamat is veszélyezteti.
- El kéne merengeni, mi a fontosabb - húzom el az egyik ork elől, majd a behemót hátára sújtok a vassal. Ez lelassít mindkettőnket, visszafog.
- A holmija, vagy az élete - mondom. Ám ekkor meglátom saját holmim a tarsolyommal.
A picsába.
Pár pillanatig hallgatok. Ismét bort ittam, és vizet prédikáltam. Hogy utáltam ezt. Mindig is jobban szerettem a sört.
- Tudja mit? Felszedjük, ami a magáé, aztán, ami az enyém, majd távozunk. Gebén.
- pillantottam a nőre, majd ismét megindultam, ezúttal átvéve a vezetést.
Nem voltak messzi a dolgaink, amiknek nagy részét már valószínűleg átkutatták. A kártyáim, a kockáim, a pénzem. A kincseim. Más nem érdekelt.
Az egérutat keresem a parázsló fű, és a behemótok között, tenyerembe fektetve a kard markolatát.
Legjobb erényünk itt a gyorsaság lesz, amit akkor tudunk elérni, ha szinkronban mozgunk.
A pillanat, amikor megneszelnek minket az, amikor elérjük a tábortűz majdani helyét. Levágok egyet, amelyik felénk fordult, míg egy másik mozdulattal a tarsolyomért hajolok.
Gebe élesen nyerít fel az egyik korhadó fának kötözve, megannyi más ló társaságában.
- Szedje a csinos lábát. Csak azt kapja fel, ami a legszükségesebb.



Veleris Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 15, 2022 8:54 am


Poison and Embers
 @Arthus Nendrac  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Tekintetünk összekapaszkodásából már tudtam, hogy az érzés nem csak engem járt át, azt pedig mindketten, hogy ezt az alkalmat, nem a megvitatására kínálta fel számunkra Isilmé, hanem, hogy felhúzzuk a nyúlcipőt. Az ajtó nyikordulását az összecsapó acél, csatakiáltás és halálhörgés magába szippantotta, nem mintha számított volna valamit. Egyelőre a táborra támadó orkok nem velünk voltak elfoglalva. – Micsoda lovag, de megértem, kevés szebb dolgot láthattál magad előtt – húzom félmosolyra szám, s lekecmergek a kocsiról.  Igaza van, hátas kell nekünk, az erdőbe veszélyes lenne bevetnünk magunkat, ki tudja hány vastagbőrű bújt meg az ősöreg fák közt. – Az ott nem Gebe? Úgy hívják a lovad, nem? – mutatok a tábor túloldalára, ahol saját lovaik mellé, vélhetően az övét is kötötték. Megeshet persze, hogy emlékeim megcsalnak a nevet illetően, ahogy az is, hogy a paripát is eltévesztettem. – Fogd, ez még elkellhet. Remélem, legalább feleannyira értesz a forgatásához, mint a szavakhoz – hajolok le a holttesthez, s szabadítom ki kardját a hüvelyéből. Határozott mozdulattal, nyomom a mellkasához, ha netalán hamarabb nem venné ki kezemből. – Mehetünk – egyenesedek fel újra, miután még a késétől is megszabadítottam szegény párát. – Neki már úgysem kell – vonom meg kissé a vállam, mielőtt a tábor széle felé nem kezdem el húzni, hogy megkerülve az öldöklés színterét eljuthassunk a lovakhoz. Valahol félúton torpanok csak meg. – A holmim – suttogom elhaló hangon, mikor belém nyilall a felismerés, ahogy egy vizslató pillantást vetek a tűz felé. A meglepetés ereje már elszállt, s a banditák felocsúdva álmos pillanataikból, sikeresen küldtek már a földre az orkokból, melyből több nem akar előbújni a fák takarásából. A tűz körül fekszik néhány test, mellyel nyíl végzett, s egy- két ork, kivel a penge. – Kell a felszerelésem – ellentmondást nem igazán tűrnék az ügyben, s számítani se számítok rá. Megindulok a tábor közepe felé, persze, ha a lánc s a másik végén lévő Arthus engedi.


Arthus Nendrac Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 7:04 pm


One shackle rule them all
« taggeld; @Veleris •  Zene; Baldur »

Ahogy a bilincs kattant a csuklómon, végig szaladt a hideg a hátamon. Akkor kaptam a nő felé a tekintetem, amikor ő felém.
Itt valami nem tetszik. És nem a kedves sorstársam az, az biztos.
Hasztalan lett volna egyéb ellenállást tanúsítani, én mindent megpróbáltam, és nem lett más az osztályrészem, mint pár gyomros.
Meglepett, hogy a mutatvány ilyen élethűre sikerült. Aztán, kénytelen voltam beismerni, az előadás hullajó részét már nem én csináltam.
Amikor láttam a tollas nyílvesszőt, amint átszúrja a férfi torkát, egyszerre éreztem magam megkönnyebbülve és mégse.
Várható volt, hogy előbb-utóbb belefutunk az orkokba.
Súlyos léptek taposták a hosszú füvet, és bár nehéz volt megítélni, hogy hányan lehetnek, nem akartam megvárni, amíg megszámolhatom.
Zűrzavar, talán még a korábbinál is nagyobb termett a táborban. Káromkodtak, köpködtek, imbolygó léptekkel fogtak fegyvert a banditák.
Itt volt az esélyünk.
A bilincs lánca nem engedett túl nagy mozgásteret, épp eleget ahhoz, hogy ki tudjam rúgni lábbal a nyikorgó ajtót.
- Csak a hölgy után. Ígérem maga mögött leszek - próbáltam viccelődni, ám ekkor már meg is jelent az első pár ork a tűz fényében.
Ló kellett nekünk, kizárásos alapon egy, amit ketten ülünk meg.
- Válasszunk egy szimpatikus hátast, amíg válaszhatunk.
Szememmel a sajátomat kutattam, amin minden portékám, fegyverem rajta volt.


Veleris Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 9:19 pm


Poison and Embers
 @Arthus Nendrac  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A legkevésbé számítottam bilincsre, arra meg aztán a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy a csúnyámat kell mutogatnom a szerencselovagnak. Mindenesetre az ajtó nyitva áll, hogy előálljon valami hasznossal. Első sorban nem a kötekedésre gondoltam, mely magában hordozza a mihamarabbi viszontlátást a ketreccel. Igaz, ami igaz előkerül valami egészen más is a tarsolyából. Az igét nem ismerem, nem tudom miféle hatása lesz, de az előttem sem titok, hogy láthatatlanul körülöttünk fodrozódó erő egyik szálán keltett rezgéseket. Egy pillanatra magam is elhiszem, hogy támadás érte a tábort, s fejemet a nyakam közé húzva lapulok meg az egyik háta mögött. – Mi a szar volt ez? Láttok valamit? – kiált az egyik. – Én nem látok semmit – jön a válasz, s mindegyik úgy forog, mint kényes fruskák az álarcosbálon. Kivéve azt a kettőt, melyből egyiket én használtam menedéknek a láthatatlan támadók ellen, és amelyik taszigálni kezd. És a másik, amelyik a földre került ugyan, de emelkedése közben, próbál egy öklöst bevinni főhősünk gyomrába, majd a térdével is megpróbálja helyre igazítani cellatársam orrát. A felpaprikázott emberek látván, hogy fenyegetés nem érkezik a rengetegből, sereglenek az ökölharcot vívók körül. Egy ideig még örömüket is lelik benne, de csak addig a pontig, míg sajátjuk áll nyerésre, aztán közös erővel gyűrik le az ellenállót. Akár akarjuk, akár nem hangosan csattan a bilincs a csuklóinkon, s abban a pillanatban fut rajtam végig valami különös bizsergés. Mintha ezer hangya menetelt volna végig lényem minden egyes pontján. Gyanakvás és bajsejtelem fog el, s próbálom elkapni a pillantását Arthusnak, vajon ő is érezte, amit én. Természetesen így már esélyt sem kapok ügyintézésre barátságtalanul tuszkolnak vissza minket a rácsok mögé. Valami azonban megváltozik, mielőtt újra fordulna a kulcs. Az erdő valóban életre kell, s egy hatalmas tollas nyílvessző akad meg az egyik torkában. Hörögve kapaszkodik meg az ajtóban, mely a sólyától kitárul előttünk. Majd újabb és újabbak suhannak át a táboron, majd momentumokig semmi, míg végül elszabadul a káosz, mikor néhány zöldbőrű ork ront ki a sűrű aljnövényzetből.


Arthus Nendrac Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 31, 2022 8:14 pm


One shackle rule them all
« taggeld; @Veleris •  Zene; Baldur »

Asszonyi fortély alatt legutoljára említettem volna a pisálást, de hát ízlések és pofonok. Lehet félreismertem a nőket?
A bilincs látványa, amit a piától bűzlő sutyerák ott lóbált kosztól vastag kezei között, cseppet se tetszett. Csak úgy nem volt szimpatikus.
- Behemót, de nem mindegy, hol barátom - vetettem oda, képemre varázsolva a szórakozott vigyorom, mintha nem lattolgatnék szökést, még mielőtt a bilincs a csuklónkon kattanna.
- Pofád lapos! - lökött meg a férfi, és csörögve nyitotta szét a bilincseket.
Egyszer már volt problémám abból, hogy felgyújtottam valamit nyilvánosan. De most... Mit lehetne ilyenkor csinálna, ha nem gyújtogatni?
Végülis a leköhögés lehetősége helyett úgy döntöttem, mágiát használok.
Körülöttünk vaksötét ült, nem világított más, pusztán a pontkén fénylő csillagok, és a tűz pislákoló lángja. Ezek meg részegek voltak. Nem lesz nehéz.
Elmormoltam az igét, s egy pillanat volt csupán, a hang, mintha nyílvesszők szelnék át az éjszakát, húrok pendülése, vesszők moraja.
- Lőnek passzdmeg! - kapta fel a fejét az egyik, és köreikbe zavar támadt.
- Fogd a nőt!
- Hol a kardom az istenekre?
Alkalmas pillanat volt, hogy hátulról térden rúgjam az egyik sutyerákot. Eközben a másik Velerist rántotta meg, próbálta visszatuszkolni a szekér felé.
Az összerogyott ugyan, de üvölteni kezdett, hamar feltápászkodott, és visszaütött. A picsába.

#varázslat: Zajkeltés


Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 23, 2022 11:00 pm


Poison and Embers
 @Arthus Nendrac  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Óhatatlanul is karcsú mosoly szökik ábrázatomra mondanivalója hallatán. Mókás fazon a maga módján, erről már a vörös hold éjjelén is bizonyosságot nyert. – Pedig nagyon is élethűek lettek azok a rajzok – somolygok az orrom alatt, noha sokat segítene rajta egy borbély s némi szappan. – Megvallom, kevésbé örülök, már csak a helyzet miatt. Máshol, máskor … - igaz nem hittem, hogy valaha is viszontlátom. Tulveron hatalmas, de a sors útjai kifürkészhetetlenek, s az is megeshet nem véletlen keresztezik útjaink egymást. De kár is lenne ezen merengeni, mikor égetőbb problémám is akad, s nem tévedek, ha úgy gondolom a számára sem kedvező ez az állapot. Megvetéssel figyelem a gazembereket, akik együgyűségükben, mindinkább ölelik kulacsukat magukhoz, mint könnyűvérű szeretőt, s veszejtik el ép eszüket a mámor tengerében. Érdeklődve fordultam felé ismét, ahogy megszólalt. A hangja mély volt, brummogós és komoly. S amit mondott, az is olyanforma, mint a hangja. Nem beszélt ostobaságot. S nem valóban nem szándékoztam több időt ebben a átokverte ketrecben tölteni. Szóra nyitottam a számat, ám a rácsnak csapódó korsó bennakasztotta azokat, csak belülről feszített szét a méreg. Nem szóltam, csak lesimítottam a tekintetem a férfiról – kinek még a nevét sem tudtam – s elrejtettem azt a szemhéjam mögé. Úgy éreztem szükségem lesz az erőmre- mely jócskán megcsappant – és ehhez nyugalomra volt szükségem. Teljesen azonban nem zártam ki a külvilágot, így, ha rabtársam ajkáról szavak perdülnének le, nem marad figyelem nélkül, miként az sem, ahogy a tűz körül egyre inkább elcsendesednek a martalócok. Noha, némelyiknek a hortyogását vagy éppen belei mozgásának hangját hozza felénk a hűvös szél. – Folyó ügyeim támadtak – választom ezt a pillanatot arra, hogy hangosabban szóljak az egyinek, amelyik éppen megunva az ücsörgést indult volna egy nyújtózkodó sétára. – Hogy… mi bajod? – lép valamivel közelebb végig mérve előbb engem, majd azért vet egy futólagos pillantást hasonszőrű társamra is. – Pi-sil-nem kell – tagolom neki, megkapaszkodva az egyik csőben, arcomat a rácsnak nyomva. – Végezd a dolgod ott …– horkant, s köp maga mellé egyet. – Meghálálnám a nagylelkűségedet, ha… - suttogom, még mielőtt elfordulva tovább állna. – Mi folyik ott? – dörmög egy hang a tűz felől, az eszesebb az, ennek a léhűtő bagázs feje. A férfi összerezzen, pedig talán még … - Hugyálnia köll a banyának… - hebegi, s talán el is kámpicsorodott egy kissé. Arról ne is beszéljünk, hogy én mennyire, biztos vagyok benne, hogy az arcomra is kiül ~ Holló mondja a szemedre, hogy csemege! ~. – Vidd a másikat is, de ezt előbb rakd rájuk – csörömpölve landol a kezében egy bilincs. Megrántva a vállát teszi meg azt a pár lépést, amely elválasztja a kocsitól, s nyitja ki ajtaját. – Naa, mi lesz már behemót, mozdulj te is, mert utána magad alá csinálhatsz – veti oda társamnak, miközben engem karomnál fogva ragad meg.


Arthus Nendrac Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 6:24 pm


One shackle rule them all
« taggeld; @Veleris •  Zene; Baldur »

Próbáltam figyelmen kívül hagyni az retkes szavakat, inkább a férfiak reakcióit figyeltem. Úgymond mind egy büdös nagy tapló volt, de ez még előnyünkre is válhat.
Amikor a kisasszony valamelyest lenyugodott, és figyelmét felém fordította, hasonló képpen tettem.
Akkor, ahogy jobban megnéztem, valóban ismerősnek hatott.
És ahogy megszólalt, egyből beugrott. Hah, igen, az ő csizmáját tette tönkre a lovam. Vicces éjszaka volt.
- Mitagadás, először nem ismertelek meg, bár egy ilyen csinos pofit ritkán feledek. Ímhol, viszont örvendek a találkozásnak, ismét. Meghajolnék, színpadiasan, csak sajna nincs rá lehetőségem, remélem megérted - arcomra egyszerre ült fanyar és sunyi mosoly.
- Ó, igen, Caldenben, és még valószínűleg pár fán az út mellett. Láttam őket, ritka randa rajzok - vontam vállat egyszerűen, fél szemmel továbbra is a karaván orvgazdáit figyelve.
Az egyikőjük megtalálta az értékes kockáimat, és zsebre vágta őket. Szakadnának le a tökeid, ilyen mocskos kezekbe sem kerültek még a drágák.
Ahogy beljebb kanyarodtunk az estében, úgy lett odakint élénkebb a tűz, és egyre ittasabbak a kedves kísérőink.
- És akkor én mondom nektek felállt, oszt azt mondta, behemót. Értitek? - röhögött, mint valami szamár.
- Behemót az anyád segge, Delen, az, nem te.
- He, most mi a gondod?
Én meg csak néztem, ahogy a málhámból lopott szőrmében tetszeleg. Undorító.
Amikor már éppen elég kábák voltak az italtól, a lehető legkevesebb zaj kíséretében közelebb húzódtam a hölgyhöz. Mindenféle hátsószándék nélkül. Esküszöm.
- Egyelőre úgy látom, hárman fogják őrizni a kocsit. Mivel három nem iszik - soroltam halkan a megállapításaim. - Ez jó lehetőség. A zárat csak ők tudják kinyitni, tehát rá kéne venni őket, hogy egyikünket eresszék ki. Itt számítanék az asszonyi fortélyokra - sandítottam rá - már ha nem akarsz még egy éjszakát eltölteni a sutyerákokkal.
- Kuss legyen a kalitkában paszdmeg! - ordított ránk az egyik, és nyomatékosítás képpen odavágta a szarukorsóját. Csak úgy kongtak a rácsok.




Veleris Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:16 am


Poison and Embers
 @Arthus Nendrac  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Az élet nem habos torta. Bárki is volt, aki ezt a megállapítást tette, nem tévedett sokat. Nem kérdezték, akarok –e csatlakozni díszes kompániájukhoz, ahogy azt sem akarok –e tyúk lenni abba a ketrecbe, melyben láthatólag egy barátságtalan kakas gubbasztott. Kérlelhetetlenül toloncoltak be az ajtaján, s zárták kulcsra azt. Három rúgás volt, s mind a háromba belesajdult a lábam. Az orgánum valahonnan ismerősen csengett, mégsem az volt, amiért feladtam a szélmalomharcot. Egyszerűen igaza volt, magamnak is be kellett látnom. Legalábbis az előbbiben, az utóbbi pedig… A rácsba kapaszkodva húztam magam térdre, mivel állnom még nekem is nehézkes lett volna ebbe az istenverte fémkalitkában.  – Beszélj csak a magad nevében – a kint víg kedélyű emberekről – kik éppen a táskám tartalmát fosztogatják – végül mégis vettem a bátorságot, hogy jobban szemügyre vegyem alkalmi lakótársam. Hunyorognom kellett, hogy az árnyak ölelte alaknak vonásai legyenek, még hozzá ismeretlen ismerős vonalai és árkai. – Ismerős az arcod – billentem kissé vállamra a fejem, talán még a nyakam is előre nyúlik, ahogy eluralkodik rajtam a kíváncsiság. – Hé, tedd azt le! – hirtelen fordulok vissza a tűz felé, ahol fogvatartóink italoztak, s éppen legbecsesebb kincsem lapjait hajtogatták. – Fogd be a szád, némber! – vette oda az egyik, majd félre dobta a könyvet. Visszacsúszok a helyemre, s tovább fixíroztam a férfit azon tűnődve hol láthattam már.  – A te arcod lógott minden oszlopon és fogadóban Caldenban – kevés hiányzott hozzá, hogy ne mutogassak rá ujjal. Mondjuk azt nem tettem hozzá, hogy leginkább az Ősök éjjeléről emlékszem most már rá. A lováról és a csizmáról, ami valljuk be igazán csinos darab volt, kár érte. Mindamellett, ha a hírek igazak voltak, más is van, ami összeköt vele, az emlékeken kívül.


Ahronit Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 12:08 pm


One shackle rule them all
« taggeld; @Veleris •  Zene; Baldur »

Egyelőre csak figyeltem, tanulmányoztam az embereket, azokat a suttyókat. Hiszen nyugodtan ki lehetett jelenteni, semmirekellő anyaszomorítók voltak, a legjobb fajtából, amely már olyannyira minőségi szar volt, hogy már már jónak számított.
Pénzéhes barom mind, bár... meg tudtam érteni őket. Viszont aki ilyen könnyű lelkű, az bármikor megvehető. Kár, hogy olyannyira nem dúskáltam az aranyban, mint amennyire szerettem volna. Viszont az erény, a hazugság, és az átejtés mindig könnyebb és minden helyzetben kijátszható kártya volt.
Már majdnem az eszmefuttatásom végére értem, és kieszeltem, milyen fontos és nagyrabecsült nemes volnék, amikor odakint a szokásosnál erősebbre csaptak a szitokszavak és a dulakodás hangjai.
Felpattantam volna, ha lett volna elég helyem hozzá, így viszont csak kisandítva a rácsok közül figyeltem az eseményeket. Sajnos egy alkalmas pillanat se kínálkozott.
Viszont kaptam egy útitársat, aki akármennyire is volt csinos nő, a tervbe nem igazán illett bele. Hagyjam itt? Eh. Mi is volt azzal a lelkiismerettel?
Olyan hangosan kezdte el rugdalni a rácsokat, hogy a saját gondolataimat se hallottam, így a kérdésnek se értem a végére.
- Felesleges próbálkozás - vetettem oda. - Amennyire ócska, annyira szívós, és előbb kapna nyilat a hátába, mintsem messzire jutna.




Veleris Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Gindra folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Gindra folyó és környéke - 1021 Télközép hava - Aldrich & Calypso
» A Gindra folyó északi szakasza, 1021. Gailoth hava
» Sahqon folyó és környéke
» Hesson folyó és környéke
» Dhela folyó és környéke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: