Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
are you kidding me? - Page 2 KaDiPE5
are you kidding me? - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
are you kidding me?

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Pént. Okt. 15, 2021 11:58 pm
Are you kidding me?
@Svea Helmrid & Aldrich
Láttam Svea szemében a hirtelen kicsattanó haragot, és valahol jogosnak is éreztem, elvégre mégis csak az ő sátrát dúltuk fel mi ketten. Persze akkora tragédia nem történt, semmi sem sérült meg javíthatatlanul, és biztos vagyok benne, hogy ezt Svea is látja, hisz következetes megfigyelőnek ismertem meg.
Szavait hallva már nyitottam is válaszra a számat, Theo azonban megelőzött. Kissé szerencsétlenül, de folytatta a helyzet kimagyarázását, próbálva magára vállalni a bűnbak szerepét. Mikor jó mesternek hívott, akaratlanul is felhorkantottam. Továbbra is igyekeztem lazán kezelni a kellemetlen körülményeket, ugyanis Svea indulata és Theo zavara mellett nem akartam csak mégjobban fokozni a feszültséget.
Álltam kihívó tekintetét, ahogy közelebb lépett, arcomról továbbra sem tűnt el hamiskás mosolyom. Fesztelen fellépésem talán meg is tette a hatását, ugyanis ahogy megszólalt, hangjából már sokkal kevesebb haragot hallottam ki, inkább érződött pusztán kioktatónak. Egy röpke pillanatig össze is zavarodtam, nem tudtam, mennyire vegyem komolyan Svea utolsó, nekem címzett mondatát. Ám Theo kardja már a kezében volt, úgy tűnt, tényleg ezt akarja.
- Remélem, nem fárasztottak ki nagyon a vadak - vetettem oda, miközben elindultam kifelé a sátorból, kardom lapját a vállamnak támasztva.
Ezek után feltételeztem, ő sem idebent akarná ezt lerendezni.
- Gyere Theo - intettem a kölyöknek. - Ha jól figyelsz, talán el is leshetsz majd ezt-azt - kacsintottam rá.
Mindvégig megtartottam a magabiztosságomat, noha koránt sem vettem volna mérget rá, hogy le tudom győzni Sveát. Nem láttam még harc közben, de a hallott történetek alapján súlyos hiba lenne, ha alábecsülném a Hárpiák vezetőjét. Főleg úgy, hogy még én magam sem épültem föl teljesen. Noha most rohantam körbe a teljes tábort, karddal hadonászva, azért éreztem még, ahogy feszülnek az oldalamon a frissen forrott sebek, a bal karom pedig még mindig túl gyönge volt, hogy pajzsot, vagy akár kétkezes fegyvert használjak. Ez azért más lesz, mint egy kölyökkel gyakorolni.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

are you kidding me? - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 15, 2021 12:35 am
are you kidding me?
Elkerekedett szemekkel állok, mint egy idegen a saját sátrában, ami határán a felismerhetetlenségnek, ezeknek a jómadaraknak a lába, meg kardja nyomán, mert persze, a felhasított ponyván akadály nélkül szökik keresztül a szél, szóval nem, közel sem találom nevetségesnek a helyzetet, velük ellentétben - kedvem lenne vasvillára tűzni őket, szépen sorjában, először mondjuk Aldrichot, amilyen elképesztő kifejezéssel a hangjában vágja ki magukat.
- Hízelgő, hogy ilyen széles fegyvertárat sikerült berendeznem az ízléseteknek! A gyakorlótér dísznek áll, ugye? - egyik lábamról a másikra billenek, azért az látható, hogy nem férek a bőrömbe, de ne jöjjön azzal senki, hogy hirtelen ítélek: Theora nézek aztán, hátha akad egyéb hozzáfűznivalója, és azt hiszem, az összepréselt ajkam eléggé hatásos.
- Igen, v-vagyis nem, dehogy, nem akartunk rosszat, Svea! Nem is ő kezdte, csak... hát, Ald nagyon jó mester.
Egyszerűen lehetetlennek tűnik, mégis érzem, ahogyan az arcomon elömlene valami mosolyféle, hogy halált megvető bátorsággal ismeri be, amelyre egyébként is rettenetesen gyanakodtam, bár az ábrázatomat összességében nem olvasztja fel. Theora vár még egy kör a nővérétől, tőlem ugyan nem kap elnáspángolást, bármennyire festhetek most éppen az anyjaként; sokkal inkább veszem sorra a lehetséges folytatásokat, elvégre csak nem gondolhatják, hogy mindez megtorlatlanul marad, elintézzük pár szép szóval, mikor Aldrich ilyen kicsattanó formában van.
Közelebb lépek, már-már kihívóan pillantva rá.
- Ahhoz képest, eléggé elkapkodtátok a harci festést - csillapodom egészen kioktatóvá, és mérem végig kicsit sem visszafogottan a sár szennyezte ruháikat. - Mert jobb, ha tőlem tudod, Theo, hogy egyáltalán nem az teszi harcossá a harcost. Úgyhogy - nyúlok ki a fiú kardja felé, Aldrich-al tartva közben a szemkontaktust, mert lám, meg is van, mire kárhoztatom a dúvadat -, add ezt nekem. A hülye játékotok akkor ért valamit, ha élesben mutatkozik meg a mestered.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
268
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

are you kidding me? - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 13, 2021 1:45 am
Are you kidding me?
@Svea Helmrid & Aldrich
A Hárpiák táborában töltött első hetek valóságos szenvedéssel teltek. Ágyhoz kötötten tengettem pokolian hosszú napjaimat, gyengébb pillanataimban volt, hogy még felülni sem bírtam. Az isteneknek hála, a seblázam hamar elmúlt, és később sem tért vissza, felépülésem azonban így is egy örökkévalóságnak érződött. Svea a gondomat viselte, gyakran meglátogatott, úgy bánt velem, mintha csak egy lennék az övéi közül. Bár valóban hálás voltam a törődésért, és mindazért, amit értem tett, kiszolgáltatottan éreztem magam, és egy klán vezetőjeként ez túlságosan is idegen, és valahol rémisztő volt számomra.

Áldottam hát az összes létező, általam ismert istent, mikor végre elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy felkeljek az ágyból. Noha nem csak rajtam múlott ez, én már jóval korábban próbálkoztam volna, ha Svea is engedi.
Maga a tábor egyszerűen lenyűgözött, mikor először körbejártam. Egy jól rejtett, remekül védhető helyen húzták fel, sokkal biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tűnt, mint a miénk. A Hárpiák klánja mind egy szálig női harcosokból, félelmet nem ismerő pajzsszüzekből állt. Ahogy megfigyeltem őket egy reggeli gyakorlatozás közben, a lándzsával és az íjjal is halálosan bántak.
Az ork hordáknak esélyük se lehet, ha ilyen harcosok védik a mocsárvidéket és a Gindra folyó ezen szakaszát.

Bár ahhoz még közel sem éreztem elég erőt magamban, hogy egyedül útra keljek, azért nem szerettem volna tétlenkedni. Mihelyst állapotom már engedte, ki akartam venni a részem a tábor körüli munkákból, hálám jeléül. Besegítettem hát az istállóban, a tűzifa aprításában, a nyílvesszők feltollazásában, és ahol csak tudtam.

A táborban sétáltam, miután egy délelőtt a helyi kovácsnak segítettem néhány kicsorbult fejsze helyrehozásában, amikor is felfigyeltem a kölyökre. Kissé csenevész, tizenöt éves forma ifjú lehetett, az egyetlen fiú a Hárpiák között. Futólag láttam őt párszor, Svea elmondta, hogy egy társának az öccse, akit magukkal hoztak. Theonak hívták.
Aznap Theo gyakorlókarddal püfölt egy már megszámlálhataltan helyen szétszakadt és kifoszlott, szalmával kitömött bábut. Lassan mellé sétáltam, karbatett kézzel megálltam, tartva a távolságot, nehogy eltaláljon itt a nagy csatározás hevében. Akaratlanul is elmosolyodtam az lelkesedését látva.
- Ne lóbáld annyira, nem pallost vagy csatabárdot forgatsz - szóltam közbe egy idő után. - Csak kifárasztod magad, ha így hadonászol. Inkább törekedj a precíz, pontos vágásokra.
Szavaimra felkapta a fejét, és megtorpant. Felém fordult, de a kardot még mindig maga előtt tartotta.
- Te vagy a sérült, akit Svea ápolt. A nővérem azt mondta, orkokkal harcoltál, azért sebesültél meg.
- Így is mondhatjuk - mosolyodtam el. - Bár inkább rajtam ütöttek, mert figyelmetlen voltam. Soha ne engedd, hogy meglepjenek!
- Sok orkot öltél már?
- Sokat
- Hamarosan én is orkokat fogok ölni! - lengette meg a kardját maga körül akkora elánnal, hogy hátrébb kellett lépnem egyet. - De addig is van még mit gyakorolnom. A nővéremmel szoktam vívni, de ő most kiment Sveával vadászni, azért püfölöm ezt a hülye bábut... - azzal neki is lendült volna, ám újra megtorpant, mint akinek eszébe jutott valam - Nem vívnál velem addig? Biztos tudnál tanítani ezt-azt.
- Miért is ne... - vontam vállat, majd a fegyvertartó állványhoz sétáltam, és kihúztam egy egykezes gyakorlókardot.
Megforgattam, suhintottam vele párat. Nem rossz. Noha közel sem olyan jó az egyensúlya mint az én hosszúkardomnak, gyakorlásra teljesen alkalmas. Könnyen kézreáll, nem nehéz bánni vele. Ezek tompa fegyverek voltak, lekerekített hegyekkel, hogy véletlenül se szúrhassuk le vele egymást.
Hátráltam néhány lépést, majd felvettem a kezdő pozíciómat. Féloldalasan álltam, kardomat magam előtt tartva, vártam, hogy ő támadjon először.
Lassan, kimérten kezdett el körözni, közben óvatosan közeledett, egyre kisebbre zárva a kört. Nem volt ostoba, nem rontott rám egyből ész nélkül, először inkább csak kíváncsian méregetett. Tetszik nekem ez a gyerek.
Amikor már olyan közel voltunk, hogy pengénk hegye csaknem összeért, akkor támadott először. Egy bal felső vágással jött, ami elől könnyedén elhajoltam, ám már a lendületét kihasználva, rögtön egy alsó szúrással próbálkozott. Kardommal félreütve hárítottam, majd egy felső csapással rontottam rá. Hátrálásra kényszerítettem, de ügyesen védekezett. Próbálta kihasználni kis termetét és fürge mozgását.
- Jó a mozgásod, ezzel könnyen kifáraszthatod az ellenfeledet - mondtam két vágása között. - De a lábmunkádra figyelj oda, ne táncolj ennyit. Ennél a támadásnál inkább a másik lábadra helyezd a súlyodat, mert így csak saját magadat lassítod.
Újra és újra hárítottam, majd tértem ki a vágásai, szúrásai elől, hagytam, hogy ő támadjon inkább, aztán, mikor úgy éreztem, kezd belejönni, visszavágtam. Azért igyekeztem visszafogni magam, de eltaláltam párszor. Nem úgy tűnt, mint aki annyira fájlalná, ugyanúgy folytatta a harcot.
Megint támadott, elszántsága nem hagyott alább, én pedig egyre jobban hátráltam, hagyva, hogy tetszése szerint visszaszorítson. Egészen eltávolodtunk már a gyakorlótértől, lassan kiértünk a tábor szélére. Megkerültem egy fatörzset, majd fürge mozdulattal visszatámadtam, ezúttal őt késztetve hátrálásra. Sokkal gyorsabban, követhetetlenebbül mozgott, mint én, ezzel szerzett is magának némi előnyt, míg utolértem. Irányomba suhintott, ezúttal el is találta a combomat.
- Ahh! Na várj, te! - majd rárontottam.
Nem bírta visszatartani a röhögését, miközben nekiiramodott, én pedig szorosan a nyomába szegődtem. Nem futott sokáig, hamar újra szembefordult velem, felvéve alapállását. Már kint voltunk a patak partján, ami csaknem közvetlenül a tábor mellett folyt. Ezen a szakaszon viszonylag mélyebb, és meredekebb volt a medre.
Theo nem várta meg, míg újra támadok, felém szúrt kétszer, aztán egy jobb alsó vágással próbálkozott, amit könnyedén hárítottam, majd visszakézből felülről sújtottam a válla irányába. Mivel kardját kívül tartotta, hárítani már nem érkezett volna, így fürgén elvetődött a csapásom alól, és egy bukfenccel kívánta befejezni akrobatikus mozdulatát. Talán az egyenetlen, sáros talajon csúszott meg, vagy talán csak a kezében tartott kardja billentette ki, de elég szerencsétlenül érkezett, kínosan közel a patakmeder széléhez. Ösztönösen odaugrottam, hogy utánakapjak, ha esne, azonban ő azt hihette, hogy támadok, ezért ostoba módon felém lendítette kardját, ezáltal végképp elveszítve egyensúlya maradékát.
Először csak seggre ült a patakmeder szélén, ám a sáros föld hamar megindult alatta, ő pedig legurult a domboldalon, aztán nagyot csobbant a sekély vízben.
Itt már én sem álltam meg nevetés nélkül, rövid tétovázás után megindultam utána, sietős léptekkel, de odafigyelve oldalaztam le a patakhoz. Ő négykézláb állva köpködte a sáros vizet, ahogy mellé értem.
- Mit mondtam az egyensúlyodról, kölyök? - kérdeztem, miközben mosolyogva felé nyújtottam a kezemet.
Ám ahelyett, hogy elfogadta volna, ő a lábam felé kapott, és mivel én sem áltam valami biztos talajon, könnyedén kirántotta alólam, mielőtt aljas kis tervét észrevehettem volna. Pofával előre zuhantam a patakba, kezeimmel magam körül hadonászva merültem el a hideg vízben.
Pár kínos pillanat múlva bukkantam csak a felszínre, előbb kiköptem egy adaggal a sáros patak vizéből, aztán hátracsaptam a szemembe hulló hajamat. Theo ekkor már kikászálódott a partra, hangosan nevetett saját tréfáján és az én szerencsétlenkedésemen. Hajamból, ingemből és gatyámból is csurgott a víz, ahogy feltápászkodtam.
- Hogy is mondtad? Soha ne engedd, hogy meglepjenek! - majd nyelvet öltött, és már mászott is fölfelé.
Káromkodva vergődtem ki a partra, magamhoz vettem a kardomat, majd én is mászni kezdtem. Csupa sárosan, teljesen átázva rohantam a kölyök után, aki hangosan nevetve a tábor felé tartott.
- Egy Hárpia soha nem futamodik meg - kiáltottam rá, amikor már lassan beértem, ő pedig villámgyorsan pördült meg, kardját újra előrántva.
Fáradhatatlanul támadtam rá, ügyesen hárította a fentről érkező vágásomat, aztán elhajolt a következő szúrásom elől, és már rohant is tovább, még mindig nevetve.
Fújtam egy nagyot, és a nyomába eredtem. Megkerültük az istállót, átugrottunk az őrtűz helye fölött, hangosan csörömpölt az odakészített bogrács, ahogy levertük a láncról. Theo megállíthatatlanul rohant, végső fedezékként egy nagyobb sátorba vetette be magát. Követtem, kardomat magam előtt tartva léptem be a ponyva alá, ám mielőtt még felmérhettem volna a benti helyzetet, egy szőrmét kaptam az arcomba.
Leráztam magamról a bundát, félrehajítottam, majd Theo felé indultam. Na most sarokba szorítottam a kis mókamestert. Kardjával felém suhintott, röhögve hárítottam, mire lepattanó kardja végignyeste a sátor oldalát. Határozott lépésekkel közelítettem felé, pengémet rá szegezve, de nem adta meg magát.
Hirtelen ötlettől vezérelve a földre ejtette a kardját, majd akkora erővel rohant nekem, amiről soha nem hittem volna, hogy egy ilyen kis kölyökben lakozhat. Újra ledöntött a lábamról, így zuhantunk rá mindketten a szőrmékkel takart ágyra. Nevetve emeltem fel a fiút, és löktem odébb, aki ezzel magával rántotta a fekhely takaróit is. Lekászálódott az ágyról, és kardja után kapott volna, de megállítottam.

Szomorodjon meg a lovad, Ald!
Diadalittas mosolyom menten az arcomra fagyott, ahogy a hátam mögül meghallottam a jól ismert hangot. Ó hogy a káosz vigye el, épp az ő sátrát sikerült megtalálnunk? Ostoba kölyök, azt hittem, van annyi esze, hogy legalább a sajátjába meneküljön. A pokolba vele...
- Svea... - néztem rá pillanatnyi zavaromban, de nem hagytam, hogy úrrá legyen rajtam. Csak megvontam a vállam - Theoval edzettem kicsit, amíg ti vadászni voltatok - kezdtem bele, miközben összeszedtem a földön heverő gyakorlókardokat. - Nem bánik rosszul a pengével, bár az egyensúlyán még van mit csiszolni - löktem meg játékosan a testemmel a fiút. - De a környezetét és a tereptárgyakat leleményesen fel tudja használni az ellenfelével szemben, nem igaz? - borzoltam meg a haját.



Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

are you kidding me? - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 22, 2021 3:39 pm
are you kidding me?
Döglött nyulak, fácánok hevertek a csapdáinkban, elhullajtott tollaik szerte körülöttük, és ma is torkomban dobogott a szívem, mikor széttépett állatokról számoltak be Giseldék. Százszor elhatároztam, hogy nem nyúlunk hozzájuk, hagyjuk csontokká bomlani a tetemeket, tán annyi idő sem kell, visszatér az elkövető, és a koronaszintekről fogjuk elcsípni, túszként, ha arra van szükség - mert ha idestova negyedik napja lelnek rá a csapdák rejtekére, hogy félreérthetetlen üzenetet hagyjanak hátra, kiderítjük. De végül mindig megszegem a magamnak tett fogadalmat.
A fenyegetés senkin sem áll vagy bukik, akit Zorgoth áldoz fel a leleplezéshez; és mikor ez a sejtés alakot ölt a gondolataimban, ő lesz a világító szempár a sötét éjszakában, a jurta oldalán kopogó faág a szélben, a gyomromban érzett idegesség, mikor a lányok vadászni mennek. És ahogy Giseld sugdos portyáról a fülembe, hogy eléjük kell kerülnünk.

Sóhajtva löttyintem ki a maradék sörömet. Hülyeség volna szervezkedni, kistestű állatok után nekünk is egy esetleges csapdába ugranunk, de én is méretes bolond lehetek, ha azt hiszem, feloldódhatok a műmosolyra vésett arcommal a tábortűznél, Gis egyébként mindenről árulkodó vonásai mellett - legszívesebben megosztanám velük, mennyire rettegek egy rajtaütéstől, hogy ezt cipeli valójában a szám sarka, mégis némán ülök.
Ha kérdeznék, sem foghatnám, teszem azt, Aldrich állapotának romlására. Annak, aki korán reggel fát hasít, nincsen honnan visszaesnie, a lábánál ragadja meg a munkát, a vak is látja, mert nem tétlenkedett akkor sem, mikor első jártányi erejével a patakban áztatta fel a sebeit. Kis híján.
Sóhajtva állok fel a rönkről. A sokadikkal a nap folyamán, Giseld érdeklődve néz fel, és veszi át a korsómat, de biztosan tudja, hogy megelégeltem az egymásnak ütköző kétségeimet, hogy teljes csendbe, és magányba kell burkolóznom arra a kis időre, míg számba veszem a lehetőségeinket. Utoljára.

Mégis, valamilyen furcsa előérzet lesz rajtam úrrá a sátram felé vezető úton; talán, hogy társaságra lelek, bár fogalmam sincs, szeretném-e, ha a nyers megoldással várna odabent valaki, de a fel-fellibbenő szellő mindinkább nevetgélést sodor elém, és némi fegyverhang üti meg a fülemet: a ponyvát félrerántva azonban végképp eldönthetetlen, mi volt előbb. A penge vagy a nevetés.
- Mi a... - pillanatra el sem hiszem, jól látok-e, sárfoltos szőrmék fogadnak szerteszét, aztán ott van Theo, és igen, pontosan azzal a buzgó Aldrich-al dúlja fel a sátramat, aki mostanra olyan ártatlan képet ragaszt a korábban még bűnbánóan ziháló fiúra is, hogy tagadhatatlanul visszaél a vendégszeretetemmel! - Szomorodjon meg a lovad, Ald! Értek én a kardból, de hogyan lesz ez hasznára a csatatéren, hm?! És te, Theo, a két szép szeméért, komolyan?

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
268
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

are you kidding me? - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





are you kidding me? - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: