Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Füves pusztaság KaDiPE5
Füves pusztaság KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Füves pusztaság

Go down 
Utolsó Poszt Pént. Okt. 01, 2021 1:31 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 2:07 pm

Minden kezdődik valahol
Ageron & Tindómiel
A halál sosem a vég. Csupán egy új kezdet, mihez szükség volt a pusztulásra
Ahogy érzékelem rajta a meglepesttség jeleit, úgy gondolkodom el azon, hogy valami rosszat mondtam e vagy oly rég elhanyagolt sebekre bukkantam, mikbe hamut dörzsöltek, hogy mementóként emlékeztesse tulaját oly eseményre, mit soha el nem feledhet.
-Lehetséges. - mosolygom rá, hisz mindannyian követünk el olyan hibákat, amit jobb soha elfeledni, hogy mindenki épségben maradjon, azáltal, hogy elkerültük azt s nem hoztuk meg a már ismert lépést.
-Atyám szerint helytelenül gondolkodok, miszerint minden hibát el kell kerülni. Én úgy gondolom, hogy a gyermeknek is el kell esnie, hogy megtanulja a fájdalmat. - magyarázom miközben kecsesem megtartom a korsót.
-Köszönöm! - hajtom meg fejem enyhén, népünk szokása szerint elfogadva a dicséretet, bókot. Húzóra megiszom maradék italom, nagy levegőt bentartva várom, hogy levegő a gyomromból távozzon visszafele.
-Igazad lehet. - próbálom visszatartani a büfögésem, mi egy nagyobb levegő képében távozik az orromon. -Nőként mindig figyelnem kell arra, hogy mit sugallnak az intuícióim. Mint most is, vészt érzek közeledni. - húzom össze pupilláim, hogy a gyér fényben is jól lássak. Tervezek kimenni az éjbe, levadászni azt ami ennyire zavarja az idegvégződéseim. Talán szerencsém van, talán csak rossz érzésem ragadt rá a másikra, ő felpattan és elsétál.
Elkezdek számolni és nézem, hogy mit figyel és mire készül a kardjával. Amint felszólal felállok és magamhoz veszem íjam és tegezem. Elé libbenek, megigazítva a tollaimat.
-Fenébe. Menjek a tetőre leadni pár figyelmeztető lövést vagy csapást keressek az aszonyoknak és gyerekeknek? - morgom  az orrom alatt. Idegesen túrok a hajamba, majd megropogtatom az ujjaim. Kíváncsi vagyok mit tervelt ki az idősebb férfi fajtársam.



Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
979
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 16, 2021 7:38 pm
Sometimes you have to just play against the odds, and win
Tindómiel & I
N
em lepleztem, hogy meglepőnek tartottam néhány dolgot, amit megosztott magáról. Bár voltak más dolgok, amiket magam is tapasztaltam. Vegyük például a fiatal mohóságot és harci kedvet.
- Értelek. Hajdanán nekem is megvoltak a magam ostoba húzásaim, és ezzel bajba sodortam magam és a társaimat. Te pont abban a helyzetben voltál, mint a társaim akkor… -

Merengtem egy pillanatra, mivel nem minden ilyen helyzet végződik olyan szerencsésen, hogy csak egy heg marad utána. Az én említett társaim közül többet elföldeltek már, bár nem az említett helyzet miatt, de sokszor rossz embert választottak a csapatuk vezetőjének. Tagadhatatlan, hogy én is ilyen voltam hajdanán. Forrófejű, meggondolatlan és ostoba.
Nem merültem, bele ebbe a gondolatba, mert nem akartam elrontani a kedvem ezen a kellemes estén. Közben szemmel követve figyeltem, a heget, amit Csalogány felfed. Nem lehetett kellemes elszenvedni, bár ezzel nem rontott a szépségén.
- Keményebb fából faragtak, mint amilyennek látszol. - Jegyeztem meg kis mosollyal, s újabbat kortyoltam az italból, melynek már nagyon a végén jártam. Meglengettem a korsót a fogadós felé, aki először nem figyelt, de egy pár másodperc múltán észrevette a jelzést, és nagyot bólintott, hogy jelezze, hogy érti, aztán elindult hogy hozza a korsót a ser újratöltéséhez.

- A megérzésed tart életben, ifjú harcosnő. De tudnod kell, mikor hallgass rá, és mikor tántorít el olyan lehetőségektől amelyek lehetőségekkel kecsegtetnek. -
Válaszoltam neki, mivel egy traumatikus konfrontáció, mint amilyenben a heget szerezte, könnyen okozhat ok nélküli félelmet még olyan helyzetekben is, amikor egyébiránt nem indokolt.
Megérkezett a csapos, és újratöltve a korsómat, biccentett egyet, majd ismét fizettem neki, és ismét elsietett. Nem voltam nagy ivó, de értékeltem ha egy helyen jó minőségű volt az ital, pláne egy olyan eldugott zugában a világnak, mint ez. Csendben hallgattam, ahogy megosztja a családja és az élete történetének egy részét. Mindig érdekelt, hogy hogy él a fajunk másik fele, hiszen én a kultúra másik felén nőttem fel, így nálunk bevett szokás volt, hogy ha fiú születik, akkor az apa őt fogja harcossá nevelni, és kevésbé koncentrál a kulturális okításra, mint a leányok. Nálunk a leányok voltak a tanultabb, de kevésbé harcos beállítottságúak.
Érdeklődve hallgattam, és csendben bólintottam időről időre jelezve, hogy a figyelmem teljesen neki szentelem, egészen addig míg engem is meg nem ütött egy furcsa érzés. Nem tudtam helyből megfogalmazni mi volt az pontosan.

- Bocsáss meg egy pillanatra. - Lehelyeztem a kupámat az asztalra, majd a kardom felkapva, és a hüvelyével együtt a kezemben tartva megindultam, és minden ablakon kibámultam, keresve valamit, de még nem tudtam mi az. Biztos voltam benne, hogy a nő megérzése nem volt alaptalan.
Elsétáltam a nyugati oldalra, kerülgetve a részeg társaságokat, és megtorpantam az ablak előtt, ami pont a faluból kifelé vezető nagy mezőre nézett. Odakinn sötétség honolt, de nem teljesen.
Végigkoslattam a szememmel a láthatárt, és apró fényeket fedeztem fel, amik ha következtetnem kellett az erdő szélén lobogó fákják fényei voltak…
Kik lehetnek? Banditák? Vándor kereskedők? Kalandorok mint mi?

Gyorsan megszámoltam magamnak hány fényt is látok. Körülbeül 13 fény lehetett, de nem voltam biztos benne hogy mindet látom. Bajt szimatoltam, túl sok ez egy kereskedő csoporthoz, vagy akár egy kalandor csoporthoz. Nem gondolkodtam sokat, mert talán káprázat volt, de úgy láttam, hogy az apró fények közeledtek felénk.
Megfordultam, majd határozott léptekkel megindultam a fogadóhoz, és így szóltam.
- Készülj fel, valószínűleg támadók érkeznek… Tudom, hogy ezek az emberek nem harcosok, de fáklyákat láttam, és ha következtetnem kell, akkor ha tényleg banditák, egyszerűen felégetik a helyet, ha nem találnak senkit. -
Adrenalin szökött az agyamba, és gyorsan felkötöttem a kardom az oldalamra, míg figyeltem a reakcióját. Először szerintem nem fogta fel, amit mondtam neki, és eltelt néhány másodperc mire tudatosult benne az értelme. Lehervadt az arcáról az elégedettség és a nyugodtság, majd lassan rémületbe és kétségbeesésbe torkollott.
- De… de hát… mi nem vagyunk harcosok.. Mit kéne tennünk? - Kérdezte, miközben láttam rajta, hogy hatalmába keríti a rémület és elkezd remegni.
- Ha van itt olyan, aki tud harcolni, akkor szükségünk lesz rájuk. Megpróbálhatjuk őket meggyőzni, hogy tűnjenek el, de az csak akkor fog működni, ha elég emberrel találkoznak, hogy meggondolják, hogy megkockáztassanak egy támadást. -
Válaszoltam neki, és nem pazaroltam tovább a szót, csak intettem neki, hogy minél gyorsabban intézze a szervezést különben kifogyunk az időből.

Közben, visszaindultam az asztalhoz, és ha Tindómiel még mindig ott volt, odaléptem hozzá, majd felé fordultam.
- Úgy látszik, ma este sem lazíthatsz sajnos… Egy csapat tart felénk. Szerintem banditák. - Próbáltam minél jobban összefoglalni a jelenlegi eseményeket. - Meg kell próbálnunk elrettenteni őket, mert szerintem nincs itt elég ember aki képes harcolni, vagy ha van is, akkor sem ebben az állapotban. - Néztem körbe a teremben. - Ketten pedig biztosra veszem, hogy nem tudunk elbánni velük ilyen túlerő mellett, legalább tízen vannak. -
Vettem egy mély levegőt és figyeltem a reakcióját.

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
544
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 09, 2021 5:42 pm

Minden kezdődik valahol
Ageron & Tindómiel
A halál sosem a vég. Csupán egy új kezdet, mihez szükség volt a pusztulásra
A legtöbb fiatal társam beleesik abba a csapdába, hogy elbízza magát. Hogy kiválóan forgat fegyvert és így megengedhet magának mindent. Nem így van. Még az öregek is óvatosak ismeretlen területen.
Visszakérdezésére ra emelem kék szemeim és bólintok.
-Igen. Pár fiatallal és egy másik társammal néztünk körbe. Az egyik fiatal pedig sértésnek vette, mikor társam figyelemre és óvatossagra intette, berohant a cserjésbe, nem figyelve a környezetére, három zabaló Dézsmáló ölelésébe rohant. Mi utána, de figyyelmetlen voltam. A negyedik beásta magát a földbe és onnan ütött rajtunk. - kicsit lentebb húzom ingem a nyakamnál, ahol már látszik a dézsmáló karmának hege. Szerencsére nem érte a torkom, csupan mellkasom szántotta fel, de nem törte annyi bordám.
Következő témájára enyhén bólintok.
-Néha mindennek és mindenkinek szüksége van a nyugalomra. A földnek is és a termeszetnek is. Olykor a Hold is sótétlő arcát mutatja csak. Viszont sosem mehetünk biztosra, hogy nem e a vihar előtti csendet erzékeljük. - megérzés e vagy intuíció mely ezt mondatja velem. Nem tudhatom, csupán ez a kellemetlen érzés, mi csigaként kúszik végig gerincem mentén. Borzalmas néha a női megerzés, főleg ha hamisan generál feszültséget, viszont mégis ott ül rajtunk a falu nyugalma, ami felettébb jól esik. Noha nem okozza azt a fajta nyugalmat, mikor Folrandír, Grohiik, apa és én - nagy ritkán Nymez - ülünk össze vacsorázni. Semmi nem tudja úgy megnyugtatnia  szívem mint ezek az alkalmak.
A másik pedig, inkább emlékezetet Folrandír pezsgő életmódját kereső alaknak. Nem az egyhelyben ülős fajtanak tűnik, ahogy a beszédéből sem ezt hallom ki.
-Bőven elég bemelegítésnek. Majd nyáron lesz sokkal mozgalmasabb olyankor minden jobban igyekszik az életünkre törni. - osztom meg vele nézetem, melynek van igazság alapja. Még ha nem.is olyan sok, az én megfigyeléseim ezeket igazolják. Mikor válaszol a szakmáját érintő kerdésre ajkamra kedves és őszinte mosoly húzódik. Jó olyannal találkozni aki nem a mi kis községünkből való.  Kérdésére enyhén megilletődöm, majd az italomra tekintek.
-Bele születtem. - mondom ki végül majd rá tekintek. -Anyám az Árnylovagok egyik krigurusa volt, Atyám pedig vadász. Miután Anyám elhúnyt Apámra és a testvéreimre voltam bízva. Inkább én vadászok rémekre és hagyom tanulni Öcsémet, minthogy neki kelljen. Még legyen gyerek ameddig tud, amíg lehet. - magyarázom nézetem, majd egy korty után folytatom. -Megpihenek a szörny szezon előtt, hogy minél hatékonyabb lehessek. Csupán ezért keresem a nyugalmat és csendet. - nem tudom mennyire érthető vagy mennyire zavaros a magyarázatom, de én így látom. Bar még így is ibkább vagyok nő szívű, mint igazi harcos.



Ageron Themeris Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
979
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 26, 2021 8:37 pm
Sometimes you have to just play against the odds, and win
Tindómiel & I
B
ár a beszélgetésünk nem tartott oly hosszú ideje, de már így is sok olyan dolgot csíptem el, amivel nagyjából fel tudtam mérni nagy vonalaiban, hogy hogyan is gondolkodik a leány. A tartása és az óvatossága komoly felkészülés és harci tapasztalatot sejtetett. Egy amatőrről az ember azt hinné, hogy rettenetesen óvatosak egy új helyszínen, de pont az ellenkezője igaz legtöbbször. Pont hogy fiatalok, túl bizakodóak és gyorsan leengedik a védelmüket. Pont ez okozza gyakran a korai elhalálozásukat. Ezzel szemben Csalogány láthatóan felkészült volt, és a pillanat tört része alatt talpra is pattant volna, hogy harcra kelljen egy esetleges ellenséggel. Nem hibáztattam érte, hisz magam is éber voltam, bár míg tőlem aranyat akartak volna, tőle valami egészen mást, és az rosszabb, mintha az embert megfosztják a pénzétől.

Emellett azt is megtudhattam, hogy kora ellenére, mivel fiatalnak néztem a jelek alapján, már rendelkezett némi bölcsességgel és megfontoltsággal. Ha a magam korai éveire gondolok vissza, tulajdonképp vakmerő voltam, és csoda hogy életben vagyok. Mivel a lázadó és dühös éveimet harccal töltöttem sok olyan helyzetbe sodort a forrófejűségem, ahol könnyen el is veszthettem volna azt.

- Még egyszer? - Vontam fel a szemöldököm. - Volt már erre példa? -  Tettem fel a kérdést, mert a szavaiból leszűrve nem lehetett kellemes élmény, és nem is akartam belemenni részleteiben, de a kíváncsiság néha nagy úr. Ha válaszol a kérdésemre bólintok, ha nem akkor egyszerűen áttérek egy másik témára.
- Hát ebben a faluban a csendből és a nyugalomból nincs hiány. És bár magam sem vagyok az élvezetek megszállottja, azért ennél kissé mozgalmasabban képzelem el az életet. -
Böktem ki az ablakon, arra célozva, hogy nem a kocsmára értem, inkább a falura, és arra hogy milyen eldugott pontja is ez a világnak.

Tudtam, hogy ez a különbség abból is fakadhat, hogy Tindómiel a másik felét képviselte annak a kultúrának amiben én nőttem fel. Ők jobban hűek maradtak a régi hagyományokhoz, és sokkal jobban harmóniában voltak a természettel, tehát sokkal jobban viselték a nyugodt és kevésbé sűrű életmódot, mint azok akik városokban nőttek fel, emberek, törpök és más fajok között.
Számomra elképzelhetetlen volt, hogy például valaha is megmaradjak és azt mondjam, hogy itt fogom eltölteni az életem maradékát. De az erdei elfek esetében sokuknak ez nem volt probléma. Ha megtalálták a megfelelő helyet, ahol rezonáltak a természettel, akkor akár az egész életüket annak tanulmányozásával és kutatásával töltötték. Egyik oldalon sem foglalok állást, mivel tudtam hogy mind a kettőnek megvolt a maga előnye és hátránya, de nem tagadhattam, hogy nekem a lassú és nyugodt élet egyszerűen nem nyújtotta azt az izgalmat amire szükségem volt.

Úgy sejtettem, hogy a nőnek is van valamiféle kalandvágya, hiszen a legtöbben nem döntenek csak úgy egyik napról a másikra, hogy a világ legrémesebb lényeire akarnak vadászni. Ehhez egy nagyon különleges és kissé elvont mentalitás volt szükséges, ami ritkán volt meg bárkiben.

- Dögevők, pár állat és egy troll… - Ismételtem meg hümmögve. - Nem volt túl mozgalmas időszakod, hölgyem. -  Viszonoztam a mosolyt, s közben elgondolkodtam, hogy vajon hova kéne tovább mozdulnom, ahol több harcolnivaló akadhat számomra. Átfutott pár ötlet az agyamon, de arra jutottam hogy ezt majd ráérek másnap kitalálni, és aznap éjjelre csak a kikapcsolódásra koncentrálok.

Mikor feltette a kérdését a foglalkozásomat illetően, úgy gondoltam már eleget tudok róla, hogy nem kapok tőrt a hátamba, vagy ha kapok is akkor az már a saját megfigyelő képességeim hiányának tudhatom be, és nem annak hogy nem jutottam döntésre Tindómielt illetően.
- Többnyire zsoldosként járnom az utakat. Néha besegítve néhány rémséggel az Árnyvadászoknak. -
Válaszoltam röviden, és visszafordulva belekortyoltam a poharamba. Mikor lecsúszott a korty, újra az asztalra helyeztem a kupát, és folytattam.
- Ha szabad, had kérdezzem meg, egy nő a kegyed metális és fizikai képességeivel, miért választ pont a szörnyvadászatot szakmaként, ha nyugalomra vágyik? -  Ez alatt azt értettem, hogy sok mást is csinálhatna amiből hasonló szintű pénz folyik be és még nyugodtabb is lehetne az élete. Nem ismertem a történetét, így nem tudhattam biztosra, de úgy sejtettem valami biztosan húzódik a háttérben. Mint mondtam különleges mentalitás kell ehhez a munkához.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
544
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 11:29 pm

Minden kezdődik valahol
Ageron & Tindómiel
A halál sosem a vég. Csupán egy új kezdet, mihez szükség volt a pusztulásra
Hiába próbálom jól érezni magam, hiába próbálok felengedni, nem megy. Egyedül Folrandír mellett, viszont akkor sem lenne szabad, hogy elszaladjon velem az a bizonyos ló. Valakinek vigyáznia kell a kisöcsire, meg rám, miután kicsúszik kezeimből a szár. Bevallom, félek, mikor ennyi italtól mámoros egyén van egy helyen. Vétek lenne alábecsülni a csürhe hatalmát, főleg, ha ne adja az égi úrnő, rasszizmus is jelen van.
-Inkább az, minthogy mégegyszer dögevő mérgétől fetrengjek félholtan. - mosolygom enyhén megrázva vörös üstököm. Legrosszabb emlékem amit valaha szereztem. Ahogy elmondja, mi járatban van, elmosolyodom, majd bólintok, hogy megértettem.
-És... eddig melyek voltak a legkedveltebbek? - érdeklődöm, hiszen ha Folrandír végez, szeretném ilyen helyekre is elrángatni.
-Örülök a talalkozásnak. - bólintok magam is, majd enyhén megdöntöm fejem. -Fiatal korom ellenére, nem keresem a pezsgést és irigylem azokat akik abban lelik meg a nyugalmat. Magam inkább lusta macska módjára keresek egy csendes falut és heverészem a környéken. - magyarázom a férdinak, ki talán sokkal idősebb, mint amilyennek látszik. Talán apától is idősebb. Ahogy felhívja a figyelmem a két rendbontóra összeszűkített szemekkel figyelem őket, majd ahogy a kocsmáros fellép enyhe mosolyra húzom ajkaim.
-Ahogy elnézem gyakran csinálják... - majd ahogy a címerre bök elmosolyodom. -Ők feltik a kérész életüket. Nem mintha mi tudnánk mikor ér el a vég. Mostanában csak dögevőkkel volt dolgom. Kis kiegészítésként pár apró vad volt a kocsmárosnak. Még a télben sikerült egy troll markából is megszöknöm, hála egy bárdnak. - mesélem, majd magam is kortyolok a kupámból. Rá emelve kék íriszeim teszem fel a kérdésem.
-Az Úr mivel foglalkozik?



Ageron Themeris Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
979
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 12:20 am
Sometimes you have to just play against the odds, and win
Tindómiel & I
N
em kellett hatalmas tudás, hogy megállapítsam, hogy újdonsült beszélgető partnerem kissé feszélyezve érzi magát ebben a környezetben. Megértettem az aggodalmát, hisz az évek során arra jutottam az emberekkel kapcsolatban, hogy gyakran hoznak logikátlan döntéseket, pláne akkor mikor ital hatása alá kerülnek.  Abban viszont biztos voltam, hogy nem valószínű hogy bármilyen részeg is elbírna vele, főleg nem egyedül. A népünk rengeteg nagy harcost és harcosnőt adott ennek a világnak az évek során. Az erdei népek gyorsak voltak, és mozgékonyak.
Érdeklődőn figyeltem, ahogy helyet foglal, és egy ugrásra kész pozíciót foglal el, hogy készen álljon egy esetleges támadásra. Én azonban már kevésbé foglalkoztam a körülöttünk lévő zsivajjal. Nagyjából végigmértem mindenkit a fogadóban és úgy határoztam, hogy rám nem jelenthetnek külön külön veszélyt, bár ha csoportosan akarnának megtámadni valószínűleg meggyűlne velük a bajon.

- Tapasztalataim szerint ezen a környéken talán csak az unalom ölhet meg. - Barátságos mosolyt társítottam a mondathoz. - Történetesen sörtúrán vagyok. Végigkóstolom a sör különlegességeket innen egészen a birodalomig. – Feleltem neki humoros hanglejtéssel, és közben belekortyoltam a közben melegedésnek indult italba.
Egy pillanatra úgy láttam, mintha zavarba jött volna, majd gyorsan bemutatkozott. Éreztem, hogy nekem illett volna ezzel kezdenem a diskurzust, de már késő bánat.
- Örülök a találkozásnak, Csalogány. Engem többnyire Ageron néven ismernek. Ageron Themeris.   – Viszonoztam a formaságot, és ülő helyben egy kis bólintásszerű meghajlást rögtönöztem. - Úgy sejtem hasonlóan hozzám, te is csak átutazóban álltál meg itt. Hisz ha kikapcsolódni szeretnél, ez nem a legérdekesebb hely. - A tekintetem végigjárta a termet. - Bár zajlik az élet. Ha jobban figyelsz, az a két fickó össze fog verekedni pár pillanaton belül.  -

Pár méterrel arrébb heves vita bontakozott ki két alacsony, köpcös férfi között, talán egy nő, talán pénz miatt marták egymást, de látszott, hogy ebből ökölváltás lesz. A többi jelenlévő is érzékelte ezt, és mindenki aki a közelben tartózkodott elhátrált pár lépést a párostól, akik közül az egyik egy jobb horoggal indított, és elkezdték izomból csépelni egymást.

Az ilyen pillanatokat én csak páholyból figyeltem. Gyakorlatilag ha körülöttem az egész kocsma verekedett, akkor is nyugodtan iszogattam az italomat, míg nem kaptam esetleg egy nem nekem szánt ütést vagy rúgást. Ez a vita azonban gyors véget fog érni, tudtam ezt, mivel a tulaj már egy nagy botot lengetve indult meg a kettő felé.

- Mindig lenyűgöz, hogy az emberek milyen kis dolgokon képesek ölre menni.  - Kuncogtam, Tindómielre nézve. - Ha jól sejtem te nagyobb vadra mennél, mint ezek itt.. - Böktem a címerre a köpenyén. - Sikeres volt a vadászatod?  -

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
544
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 11:27 pm

Minden kezdődik valahol
Ageron & Tindómiel
A halál sosem a vég. Csupán egy új kezdet, mihez szükség volt a pusztulásra
Noha fiatal vagyok még, mégis eleget láttam emebereket, hogy tudjam, nincs minden rendben. Legyen a probléma isteni csapás esetleg egy másik csoport mely megkeseríti az életüket. A lényegen nem változtat, ahogy az emberi viselkedésen sem. Furcsa egy olyan helyen nőként lenni, ahol mindenki csatak részeg.  Fajomat jellemző büszkeséggel, emelt fővel állok itt. Lassan, tényleg nagyon lassan, kezdem tudni megismerni és megérteni fajom és magam is. Pedig... úgy érzem nagyon keveset tudok. De! Azért élünk, hogy tanuljunk. Vagy mégsem mindenki ázott el teljesen? Legalábis, reménykedem abban, hogy így va, mikor közelebb lépek hozzá. Meghökkenésére magam is meglepődöm, meg is zavar ezzel. Talán célja volt, talán csak a sors ilyen kegyetlen, hogy saját fajta társammal nem tudok egyből szóba elegyedni? Vagy megint pechem lesz és azt vágja a fejemhez, mint Nymez... buta gyík...
Kék szemeim is mosolyognak, ahogy nyelvünkön szól, s arcomra is hasonló, kedves görbület húzódik.
-Köszönöm! -helyet foglalva, magam is gyorsan végigmérem a bent lévőket, majd a férfinak szentelem minden figyelmem, leszámítva hallásom. Sok mindenre kell figyelnem, hogy túléljek. Tartásom enyhén lazul, jobban beejtem vállaim, lentebb engedem fejem, míg lábaim, noha egyáltalán nem nőiesen, de apró terpeszben tartom. Szintén azta célt szolgálja, hogy egyből felpattanhassak. Kérdésére  ajkaim enyhén elválnak egymástól, lassan pislogom párat, majd felelek.
-Kicsit... próbálok kikapcsolódni. Próbálok nem egy-két ulronért meghalni. És az úr mi járatban erre, hova a madarak is egy heti hideg élelemmel járnak? - kérdezem vissza illedelmesen és kissé túpbonyolítva, túl cifrázva a mondatot. Apa mindig azt mondta ezt is meg kell tanulnom a vívás mellett, hát akkor használom is. Ha válaszol enyhén pirossággal az arcomon, jelentősen a füleimen nyitom újra szóra szám zavartan.
-Ne haragudj! A nevem Tindómiel Ceilteach, de a legtöbben Csalogánynak hívnak. Önben kit tisztelhetek? - igen Tin, megint, mint mindig, elhagytad a modorod. Talán egyszer előkerül, ahogy egyszer azt is tudni fogod, melyik rendezvényen is vagy per pillanat.



Ageron Themeris Kedvelte

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
979
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 9:34 pm
Sometimes you have to just play against the odds, and win
Tindómiel & I
P
erceket sem kellett várnom, a fogadós nagy koppanással lehelyezte elém a korsómat.
- Fogyaszd egészséggel.  - A korsóra biccentett. Felemeltem az italt, majd egy pillantásnyi habozás után belekortyoltam a tartalmába. Kissé keserű ízt éreztem, ahogy a jó sörnek lennie kell.
- Köszönöm. – Bólintottam felé, és az ital árát a kezébe adva újra belemerültem a gondolataimba, a férfi pedig elégedetten megfordult és lassú léptekkel kerülgette a részegeket, majd visszatért a hús sütéshez.

Több emberöltő óta jártam, és figyeltem az embereket, törpöket, más tündéket, és aki még az utamba akad, de ami különösen érdekes volt számomra azok a bárdok nótái. Néha olyan eseményekről is énekeltek, amik történésekor ők még meg sem születtek, de én már rég az utakat róttam. Érdekes az élet.
Kissé megráztam a fejem, és körbenéztem a fogadóban. Fiataltól öregig mindenféle ember megfordult itt, ami közös volt bennük hogy mind teljesen részegek voltak. Volt, akit az asszonya próbált hazarángatni a tízedik korsó sör után, mások a sarokban vegetáltak már eszméletlen állapotban, megint másik nagyokat kacagtak egy asztalnál ülve és kockázva.
Ha nem lett volna olyan könnyű az erszényem, akár le is ültem volna közéjük.

Ahogy figyeltem őket, teljesen a figyelmemen kívül esett az a leány, aki belépett a fogadóba, majd egy szóváltás után az én asztalom felé indult. Csak az utolsó pillanatban vettem észre a jöttét, és egy pillanatra meghökkentem a női hang hallatára. Nem számítottam beszélgető vagy asztal partnerre. Néha néha megtalált néhány részeg, vagy akár egy két éjjeli szakmát űző hölgyemény, de ahogy megláttam a jövevényt elég egyértelmű volt számomra, hogy ő sem nem akarja meghívatni magát egy italra, se nem akar valamiféle szolgáltatást nyújtani. Őszintén nem is bántam, mert a két típus közül egyiket sem kedveltem igazán. A részegek túl hangosak voltak, az örömlányok pedig hát… nem tartottam rájuk igényt.

Gyorsan végigmértem magamnak. Jól öltözött volt, és az Árnylovagok címerét viselte. Középhosszú vöröses haj, kék szemek, és a füle… hát fajtárs és céh társ is, de fiatal, legalábbis erre tippeltem, bár nálunk ezt nem lehetett tudni ezt biztosan. Réges rég óta dolgoztam az Árnylovagokkal, de sosem viseltem nyíltan a címert, de csak azon okból, mert átlagos zsoldosként könnyebb volt elvegyülnöm a tömegben, és ha esetleg munka adódott egy Lovagnak, akkor egyszerűen elvállaltam.

- Ceádmil, Wedd Woed. – Köszöntöttem felvéve a szemkontaktust. Bár azonos fajból származtunk, a népünk két külön csoportját képviseltük. A karakter jegyei alapján én arra véltem következtetni, hogy ő az erdei nép szülötte volt, míg én városi elfként jöttem a világra. A kultúránk eredete azonos volt, de a két csoport hosszú ideje elkülönült egymástól. - Foglalj helyet kérlek. -
Arrébb húzódtam a fal felé, helyet adva számára a letelepedéshez. Egyenlőre azon elmélkedtem, vajon mi hozhatott a fiatal szörnyvadászt ilyen távolra az otthonától. Nem mintha félteni kellett volna, a felszerelése és a tartása alapján harcedzett volt, így bizonyára nem félt egyedül utazni.
Viszont errefelé úgy tapasztaltam, hogy a veszélyes bestiák ritkák mint a fehér holló. Gyakorlatilag még banditákba sem ütköztem az utóbbi napokban, pedig azokból bőven akad a világon minden felé, különösen az olyan helyeken ahol sűrűbben emberek laknak, és gyors pénzhez jutás reményében lecsaphatnak egy két gyanútlan utazóra.

- Bocsásd meg a kíváncsiskodásomat, de mi hozott egy ilyen fiatal laith erre a vidékre? – Az elején nagyon furcsa volt keverni a közös nyelvet és az ősi nyelvet, de ahogy teltek az évek, amikor találkoztam fajtársakkal, gyakran előfordult hogy sem az egyiket sem a másikat nem használtam teljesen, inkább mind a kettőt egyszerre.

Úgy sejtettem valamilyen munka vetette ide, de nem láttam szükségét annak, hogy direkt rákérdezzek. Fiatal volt még az esete és érdekesebbnek találtam a jelenlétét, mint a többi vendégét.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
544
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 10:31 am

Minden kezdődik valahol
Ageron & Tindómiel
A halál sosem a vég. Csupán egy új kezdet, mihez szükség volt a pusztulásra
Sosem tudom... vagyis sosem értem... vagy... Bár ne lenne ekkora káosz fejemben és lelkemben! Bár érteném, mikor mit akarok és mikor mit kéne tennem. Mondjuk majd egy fattyú kardot vennem és jobban megtanulni vele bánni. Talán ez lenne a legjobb ötletem az utóbbi időben. De ahhoz... még jó pár érmét össze kell gyüjtenem. Eddig pedig nem igen jártam, járok jól vele e téren. Olykor pedig... hallgathatnék az öregekre, hogy ne kószáljak egyedül semerre. Még fiatal vagyok és ügyetlen, Kószának még csapni valóbb, mint szörnyvadásznak. Ennek ellenére jó szívem van. Legalábbis, úgy gondolom, hogy pár urlonért nem mindenki tengeti az idejét a füves pusztaságban, némi vadért. A húst leadom annak aki kérte, a prémet pedig megpróbálom eladni. A szél apró mozgása változó. Zavaró, akár a vihar előtti csend. Egy őz volt fekhelyébe fekszem és enyhén meghempergem benne. Nem akarom sárral kikenni magam, bár az orkok így is úgy is kiszagolnának. Azt hiszem.
Lassú mozgással török utat magamnak, ügyelve, hogy a füvet vissza állítsam, mintha senki nem járt volna itt. Megszokások rabja vagyok, talán paranoid mellé. Szerintem ez segít a túlélésemhez. Az idegre helyezem a vesszőm, majd várok. Figyelem a mozgást, majd benttartva levegőm célzok, végül elengedem ujjaimal közrefogott vesszőt. Halkan süvít a szélben, majd célt érve apró nyögés hallatszódik. S megvan a harmadik nyúl is. Kivéve belőle a vesszőt megtörölve a tegezembe helyezem, a nyulat pedig a másik kettőhöz rögzítem az oldalamra.
A különleges naplemente látványa után, bőven már sötétedés után érkeztem vissza a kis közösségbe. A közelben megnyúztam és kitakarítottam a prédái.at, majd a bőröket igényesen összetekerve elraktam. A közkútról egy vödörbe húztam vizet, abba helyeztem a tepsifüleseket. Így sétálok be a csehóba, s rossz szokásomhoz hűen, körbe se nézve, sétalok a kocsmároshoz, letéve a vödröt.
-Kellemes estét! Ahogy ígértem, a három apró vad. - mutatok a vödörre, majd rá tekintek az illetőre. Felvont szemöldökkel méreget, majd átveszi a vödröt, kifizeti a munkám.
-Nem találkozott senkivel, miközben portyázott? - érdeklődik, majd két kupa sört helyez a pultra.
-Nem, senkivel. - húzom összébb szemöldököm majd a kupákra nézek. Nem, nem emlékszem rá, hogy bárkivel és mivel összefújt volna a szél. Több kérdést sem kapok, így felemelem az egyik kupát, majd pár érmét lehelyezek. Körbe tekintve megakad a szemem egy ismeretlen alakon. Egy sarki asztalnál ül, letámasztva fegyvere maga mellé, az évek és a rutin a kezeibe és lábaiban van. Kész bármelyik pillanatban felállni, kezébe venni fegyverét, hogy védje magát.* Némi bátorságom összeszedve én is az illető felé lépek, majd  a kocsmáros távozása után megszólítom az illetőt.
-Caedmil! - köszöntöm a férfit, majd megrázva fejem zavartan nyitom szóra szám. -Mármint... Jó estét! Helyet foglalhatok? - próbálom összeszedni a gondolataimat, noha a fáradtság kezd legyűrni. Köpenyemen a céh jelképe fogja össze, mit kioldok, ha helyet enged és a támlára helyezem.



*Úgy sejtem igaz a karakteredre, de ha nem, szólj és javítom Smile

Ahronit and Ageron Themeris Kedvelték

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
979
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 21, 2021 11:42 pm
Sometimes you have to just play against the odds, and win
Tindómiel & I
T
örtént egyszer pár hónapja, hogy egy napon Eviranban kódorogtam munkát keresve. Ebben semmi újság nincs, sok kalandor és zsoldos járta az utakat munkát keresve, és én sem voltam ez alól kivétel. Szerettem egyedül vándorolni, mert nincs felelősség a vállamon és oda térek be, és úgy töltöm a napomat ahogy épp kedvem tartja. Fel alá jártam a településeket, de úgy látszott senkinek nem volt szüksége egy zsoldos szolgálataira, így a megtakarításaimból tartottam fenn magam. Tudtam, csak idő kérdése, hogy megjelenjen előttem a lehetőség és bezsákolhassak egy kis tartalékot, amivel tovább állhatok a következő területre. Az volt a tervem, hogy még aznap megkeresem a legközelebb eső nagyobb települést és ott éjszakázom, de útközben belebotlottam egy kis faluba, aminek a nevét sem tudtam. Gyakorlatilag sosem hallottam róla, és nem is emlékszem hogy láttam volna térképeken. Füst szált fel a kéményekből, így tudtam, hogy biztosan élnek emberek ott, és reméltem hogy nem esznek elfeket, így ebben a bizakodó szellemben úgy döntöttem megkeresem a helyet ami ott fogadóként funkcionál, és talán meg is spórolok valamennyi pénzt azzal, hogy nem egy városi szállóban szállok meg. Idekint általában alacsonyabbak voltak a szoba árak.

Közelebb érve, útba igazítást kértem egy férfitól, akinek láthatóan már a koordinációval gondjai akadtak a szesztől. De annyira képes volt hogy egy szó nélkül elkezdjen terjegetni egy irányba, így vettem a bátorságot, és megköszönve elindultam arra. Nem sokkal később meg is ütötte a fülem a hang amit kerestem. Zörej és zene hallatszott ki az egyik épületből ami általában azt jelentette, hogy ez volt a helyi mulató, ami egyben fogadó is. Beléptem, és körbenéztem. Kényelmes meleg hely volt, a tűz lobogott a tűzhelyen, ahol a fogadós épp valamilyen húst sütött, bár az állagából nehéz volt megítélni hogy pontosan mi is lehetett életében.
~ Csak nem elf ~ Gondoltam, majd odalépve megköszörültem a torkom, és felöltöttem a mosolyt, amit én csak „Ez a barátságos arcom.”-nak hívok.
- Jó estét. – Kezdtem a beszélgetést egy rövid és tömör köszöntéssel, mire felém fordulva a termetes jóllakott úriember jól megnézett magának, valószínűleg próbálta felmérni ki és mi vagyok.

Jó estét.. uram. Mi járatban erre felé? Nem hinném, hogy valaha is láttalak volna itt. - Kissé gyanús méregetést éreztem a hangjában, és láthatóan egyenlőre nem tudta eldönteni hova tegyen a vendégei listáján. Bár a felszerelésem csillogott villogott, mert nagy figyelmet fordítottam a karbantartására, a csizmám látott már jobb napokat, így biztos voltam benne hogy kevert kép alakulhatott ki a fejében. Hátha még tudta volna, hogy gyakorlatilag csóró vagyok mint a templom egere.

Nem jártam még erre felé, sötétedéskor érkeztem, és ha jól sejtem, akad szabad szoba, amit egy utazó megpihenhet. De előbb természetesen megkóstolnám a helyi sör különlegességet, ha van ilyen. -
Válaszoltam neki. Mindig is büszke voltam arra, hogy milyen gördülékenyen tudok szót érteni akárkivel, és ezáltal beszéddel kihúzni magam veszélyes helyzetekből. Gyakorlatilag mintha lett volna egy rejtett sárm képességem, ami miatt az emberek kedveltek. Lehet a hang tónusom, vagy az arcom volt a titka, ezt sosem fejtettem meg, de nem is akartam eltelni magammal ilyen téren, mert a túlzott önteltség könnyen halálhoz vezethet. Egy pár másodpercig beállt köztünk a néma csönd, úgy látszott, hogy egy mindjárt felszúr egy vasvillára és feltesz a sülő hús helyére, de végül nagy vigyort villantott a sárga színben pompázó fogaival, majd így szólt.
– Természetesen, a megfelelő helyre jött, barátom. Csak üljön le egy szabad asztalhoz, és kiviszem az italát. -
Ebben a pillanatban tudtam, mivel ezek egyszerű népek nem fognak ellenségesen viselkedni. Szerencsére az egyszerűséggel együtt jár egy fajta direktség, tehát ha meg akartak volna gyilkolni, akkor egyszerűen ott helyben megpróbálta volna. És hogy miért feltételezek ilyesmiket?

Ha nem vigyázol, mikor betérsz egy fogadóba, akkor könnyen kifosztva, megverve és másnaposan ébredhetsz egy sikátorban, ezt tapasztalatból mondom.
Így aztán nem engedtem le a védelmemet még, de azért már egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy nyugodt legyek. Helyet foglaltam egy olyan asztalnál, ahol nem volt senki, és vártam a rendelt söröm.

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ageron Themeris

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
544
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:58 pm

Eviran egy jelentős részét a füves pusztaságok teszik ki, melyeken az átkelés közel sem életbiztosítás. Errefelé gyakoriak az orkok lakta táborok, de azt a néhány civilizáltabb utat, melyet még nem nőtt be a természet, sem védi senki az útonálló banditáktól, rablóbandáktól. Cserébe viszont úgy tartják, az egész kontinensen innét a legszebb a naplemente, ugyanis vélhetően az Eviran tó mérgező vizéből felszálló (egyébként ártalmatlan) gőz betelíti a légkört, s élénk narancsos-rózsaszín-lila színárnyalatokba bújtatja a lemenő nap fénysugarait.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Füves pusztaság Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: