Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Mocsár KaDiPE5
Mocsár KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Mocsár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2022 6:30 pm
Gamble of fate
@Svea Helmrid & Aldrich
perthro
Némán baktattam Svea oldalán, élén tizenöt fős különítményünknek, ahogy egyre beljebb törtünk a mocsárvidéken. A Hárpiák nyomkeresőinek hála, a körénk telepedő sűrű, fojtó köd ellenére is megtaláltuk a leggyorsabb, legbiztonságosabb útvonalat az ingoványon keresztül, hisz ők maguk már jól ismerték ezt a terepet. Én magam csupán egyszer jártam itt, tizennégy évvel korábban, és most ugyanahhoz a rejtett kikötőhöz tartottam, ahol akkor rabszolgaságom véget ért, azelőtt, hogy igazán kezdetét vette volna. Szerencsésebb voltam, mint sokan mások, kik erre a sorsra jutnak.

Nem tétlenkedtünk. A laer ünnep másnapján haditanácsot ültünk, ahol beavattam a Hárpiákat törekvéseimbe, ők pedig rövid megfontolás után egyhangúlag mellém álltak. Ám ahhoz, hogy valóban szembeszállhassunk a Fekete Agyar lobogója alá gyűlt ork hordákkal, seregre lesz szükségünk. Flant lovasokat küldött ki a puszták nomád klánjaihoz, az északi falvakba, Eviran minden ismert zugába, hogy toborozzanak. Ez a vidék kemény férfiakat és asszonyokat nevelt, akiknek meg kellett tanulniuk, hogyan élhetnek túl, és még ha ez nem is teszi őket harcosokká, a hajlandóság az első lépés ezen az úton.

Mi magunk délkelet felé vettük az irányt, miután felderítőink megerősítették, még mindig létezik az a kikötő, ahol helyi ork törzsek foglyokat adnak el rabszolgaként mynzashi kapitányoknak. Ez volt az a hely, ahol szedett-vedett kompániám első tagjai csatlakoztak hozzám szabadulásunk után akkor régen, közülük néhányan azóta követnek. Ezért hát evirani hadam felépítését is itt akartam elkezdeni.

Utunk során ritkán szóltunk egymáshoz, olykor mégis Sveára pillantottam, noha vonásait alig tudtam kivenni a ködben. Bárhogyan is próbáltam elterelni a gondolataimat, utazásunk üres óráiban, vagy a pihenőink tétlenségében újra és újra a laer estéje járt a fejemben. A nő furcsa viselkedése a boldog viszontlátást követően, az érthetetlen, tapintható feszültség közöttünk, mely áthatotta az ünnepet. Meglehet, a mértéktelen bor és mézsör is hozzájárult ehez, talán én voltam, aki túllőtt a célon. Az azt követő napokban mindez valamelyest oldódott, bár azóta is belengett minket egyfajta kimondatlan bizalmatlanság, melyet nem tudtam hová tenni.

Bármi is legyen kettőnk között, ez az egész most nem rólunk szól. El kell rendeznünk, de ennek nem most van itt a helye, sem pedig az ideje. Egy mynzashi gályához tartunk, ahol felszabadítandó rabszolgák várnak ránk, és egy valószínűleg nálunk nagyobb létszámú, felfegyverzett őrség. Ám ha az istenek kegyeikbe vesznek, meglephetjük őket, és ezzel felülkerekedhetünk.
Svea kérdésére elgondolkodtam, fejben végigvettem több eshetőséget is.
- Ha a tengerig kitart a köd, jó rejteket nyújthat, hogy észrevétlenül megközelíthessük a hajót, ám sokkal nehezebb dolgunk lesz federíteni, hogy mégis mi vár ránk a fedélzeten. De én bízom benne, hogy előnyünkre tudjuk fordítani.


Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1044
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2022 7:27 pm
gamble of fate
Halványan mosolyodom el, jóval kevésbé kényszeredetten a gondolatra - valószínűtlen, hogy lássa rajtam ilyen fojtó, szürke ködben, de túl könnyen fordul sarkon a világ, émelyítő gyorsasággal, hogy a pillanatnyi eufóriát elkeseredésig metssze, alig néhány szívdobbanás alatt, mintha a rezzenetlen idillért mindig katasztrófával kellene fizetni. Aldrichra nézek; aki felét sem sejti annak, hogy oka mindennek, és indokom sok mindenre, hogy nemes egyszerűséggel elbujdostam volna, kedvem lett volna a sátramba vonulni, arcomba szorítani a szőrméket a csalódottságtól, majd otthagyni a reggeli tábortüzet, megtagadva magamtól minden felnőtti viselkedést. Ha nem is látom tisztán ebben a fojtó, szürke ködben, tudom, mikor pillant rám, érzem, hogy lennének kérdései, nekem is sorakoznak, sőt voltak is, nem egy, se nem kettő, más helyzetben örömest hozzá vágtam volna azokat, mégis Mylla kipirult, büszke vonásaiba ájulni ezerszer könnyebb volt. Derenghettek volna Theo gyermeki kijelentései, mennyire fára mászatnak és komolytalanok egyszerre, de folyt bőven bor, ami elmosta a tisztázásra hajló szándékaimat - még, ha Giseld az ellenkezőjét akarja rám bizonyítani.
Sandításról-sandításra lelkiismeret-furdalás a jussom. Feljogosítva érzi magát a körmönfont abajgatásával, ahogy oldalba bök, sokadjára, éppen csak elfelejti, hogy nincs itt az ideje elengedni a félreértést.
- Emberek, rabszolgák várnak ránk, Gis - hangom már-már suttogás, kissé nyomatékos. Nem kettőnkről kell szóljon ez az egész.
- És? Sámánok talán, hogy tudnak rólunk?
Persze, nem hajlandó érteni, mert az udvari bolondom. A végsőkig harcol azért, hogy feldobjon, mielőtt a végsőkig harcolna értem, és ártatlanok szabadságáért. Kezdetben vágytam az ő sokoldalúságára, ma már nem irigylem tőle a képességet. Akkor nem volna rá szükségem.
- Ald, mit gondolsz, a köd velünk lesz vagy ellenünk?

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
414
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 12:14 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 11:03 am
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Számomra szavak voltak, viszont mégis úgy láttam, nekik sorsfordító ígéretként csengett. Jelentőséggel bírt. Valószínűleg összetűzésük régre nyúlik vissza, talán majd este a tűz körül rákérdezek. Vétek lenne kihagyni egy ilyen vacsorát, egy ilyen társaságban. Ha már az istenek kegyesek hozzám, ki is használom, amíg tart a három napos csoda.
Az én ereimben nem zubogott a vér kitörő robajjal, a szívem nem vert harsonát, részükről viszont, ahogy magunk mögött hagytuk a hamut s vért, ez volt a helyzet. Ekkor fogott el az érzés, hogy nem igazán tudtam, milyen hangyabolyba nyúltam bele.
A nő pillantását viszonzom, ajkamat cinkos mosolyra húzom, legalább ebben egyetértünk, szimpatikus hozzáállás.
Ma délután gondolni se mertem volna, hogy egy sor hölgyeménnyel a hátam mögött sétálok el a naplementébe, zsebembe egy jó üzlettel, és az oldalamon egy olyan asszonnyal, kitől talán maga a halál is megrettenne, ha hallan elszánt szavait. Nem is rossz a Sors fintorához képest, nem is rossz.


Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 23, 2022 12:10 am
prisoner with blood
..és immár a társa egy rövid megbízás erejéig, biccent, illemmel, én pedig felengedve figyelem minden mozzanatát; századszorra is érződik benne valami megmagyarázhatatlanság, szinte már zavaróan udvarias, akár a szépruhások viselkednek északon, mégis meghitt, ahogy idegenszerűen és révetegen egészülünk ki, kívánva sem kapva sikeresebb zárást a napnak, ígéretesebb kezdetet egy mindent eldöntő portyához - alabárdom egészen átmelegedett a tenyeremtől, pedig érzem a bőrömre kiülő, megkönnyebbülésből táplálkozó nyirkosságot.
- Svea - mozdulok felé hasonlóképp, nem túl szorosan, kutakodón pillantva rá, kutakodón és bizalommal, éppen csak, alig fenyegetően, miközben Giseld a maga simulékonyságával szivárog vissza hozzánk. - Kisasszony nélkül. És akkor sikerre vihetjük.
Lopott cinkosság, amit nem bánok kiutalni Loptur felé, még azelőtt, hogy átadnám magunkat az érkező Hárpiák felsorakozásának, magunk mögött hagynánk a porig égetett csatateret; ugyanis kihúzom magam, végigtekintek valamennyiükön, és nem csípek el tőlük félmondatokat arról, ki ez a férfi. Fáradhatatlanságot látok, épp olyan találkozási pont ez, amiért millió pillanattal korábban megfeszülve epedtem: büszke vagyok, sár és verejték áztatta kiapadhatatlanságukra, ez buzdít, csakis így éri meg véres lábnyomainkkal ezt a földet tarkítani!
Felbuzog bennem a bizakodás, a gyomrom remegésén át, érzem a pillantásomon, ami most újra kemény, és a valóság, mintha csak minden gátat átszakítana, elborít, elönt, és többé nem csupán a ma történései vannak, mintha visszhangzana bennem mindaz, ami a férfi száját hagyta el, mert teljesíthetőnek hangzik, képesek leszünk rá, eltervezzük, és amint megvalósul - beleborzongok a kora esti levegőbe, micsoda különbség!
- Mához egy napra, Hárpiák - fél szemmel Loptur villanó kékjei felé nézek, a köddel aláereszkedő szürkületben, mintha ez is csak egy átlagos portya lenne, a szélben hajlongó, zörgő sás puhaságával, mintha nem fenyegetne minket az elmúlás, attól, amit mondani fogok. - Már nem lesznek, kik körbejárják fejedelmük dicső koponyáját! Már nem lesznek többé azok, kik éveken át rettegésben tartották az erdei falvakat, kivert kutyaként roskadnak majd térdre, mert elhozzuk tőlük, és mi fogjuk feltűzni, mi járjunk körbe a vereségüket, ezt most megígérhetem!

Aldrich Cornwell and Arthus Nendrac Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
414
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 3:04 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Egyszerű ember is lehettem volna, olyan, aki megmarad a seggén, ahová az istenek rendelték. Anyám is ilyesmit dédelgetett, egyszer azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők. Hiszen ki nem múló hivatást űznek, biztos bevétellel. Nos, akkor azt mondtam, a sajtkészítők tehetnek egy szívességet. Ezt most se gondolom másképp, itt, egy újabb olyan próba kapujában, amikor vásárra viszem a bőröm.
Arra tekintetem, amerre a nő is. Át a lápon, a véren, a tűzön, a lapos messzeségbe, ami ezek szerint sokkal, de sokkal értékesebb dolgokat őrzött furmányosan bűze és sásja között, mint az először gondoltam volna.
Koponya, ereklye, barbarság, nekem mégis édesmindegy. Arany is van a zsugorított fej mellett, sőt, talán amaz is aranyba foglaltatott. Innentől kezdve nem volt több kérdésem.
Nekik mégse a kincs volt a fontos, hanem az, amit szimbilozált. És ki vagyok én, hogy ennek gátat vessek? Rutin feladat, ellopni olyasmit, vagyis inkább csak kölcsön venni egy nemesebb célért. Ez a megfogalmazás sokkal tetszetősebb. Azon túl természetesen, hogy még mindig az életemet köszönhetem nekik.
- Teljesíthetőnek hangzik - kezet nyújtottam a nő felé. - Loptur vagyok, és immár a társa egy rövid megbízás erelyéig - biccentettem felé illemmel.

#kihívás2



Svea Helmrid Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 05, 2022 11:40 am
prisoner with blood
Nincs hatalmas tétje a felajánlásomnak - még bármikor tehetek úgy, mintha pillanatnyi elmebaj lett volna, aztán imára kulcsolom a kezem, mielőtt az orkfészekbe tesszük lábunkat. Sámán férfiak közbenjárása nélkül vezénylünk le portyákat Giselddel, idestova öt esztendeje, így korántsem a kivénhedtség szól belőlem, de csaknem lélegzetvisszafojtva várom, milyen válasz fogja végül elhagyni a férfi száját. Van ebben valami, amitől bizarr izgalom itatja át ezt az egészet, a helyszínt és időzítést, mert a történtek fényében nem vehetem félvállról, amire készülök. Valóban elmebaj, amit magamévá tettem.
Mégis miféle út lenne ez?, halványan elmosolyodom, a hangja nem csak nyugodttá, vakmerőbbé tesz.
- Kockázatos, de nem lehetetlen. A mocsári törzs székhelye - a messzetűnő lápon hordozom keresztül a tekintetem, majd újra a földöntúlian kék szempárra térek, üzenve, hogy szándékaim egyenesek. - Talán sosem érzik meg igazán az itt elvesztett mocsadékaikat, egy jelentéktelen horda volt, mielőtt... ősi alakjukká lényegültek. Viszont birtokolnak valamit, melynek hiánya valódi csapást mérne rájuk. Féltve őriznek egy ereklyét, amelynek eszmei értéke felér számukra a létezésük egységével. Spirituálisabbak, mint megérdemelnék.
És biztosan tudom, hogy akarom. Ez az a pillanat, amikor a fáradt, és eltökélt tagjainkból kiválik a döntés - mikor dönthetsz, utoljára dönthetsz, azelőtt, hogy belesodródnál a beláthatatlanba, a kiszámíthatatlanba. A döntés érzése, egy percnyi mindenhatóság, bizsereg tőle az alabárdom markoló kezem, mert olyan hihetetlen, itt a lehetőség. Itt ez a szerzet.
- Részemről egyetlen koponya. És a kripta kincsektől kifosztva, üresen áll majd.
Ez ígéret. Ami őrá vár.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
414
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 27, 2021 9:16 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Ritkán tapasztaltam ekkora áhítatott személyem felé. Ami bár megérdemelt volt, még se sokszor volt benne részem. A nő tekintete, tartása elárulta: valószínűleg nem sokszor találkozott hozzám hasonlóval.
Ki hitte volna, hogy annak még jó vége is lehet, hogy az orkok megkötözve a büdös hátukra dobtak?
A kecsegtető ajánlat hallatán újul figyelemmel fordultam felé. Kedveltem a pénzt, és az asszonyokat is. És épp az imént ajánlott nekem egy zsák szajrét egy szemrevaló nő.
Ostoba lettem volna visszautasítani.
- Úgy látom, mindkettőnkre mosolyognak az égiek - nevettem el magam halkan. - Az alantas tett mindenkinél máshol kezdődik, én meg nem vagyok válogatós. Mégis miféle út lenne ez?
Bizonyára fontos lehet, ha a vér és hamu mocskában megismert félhez fordult. A józan ész mégis azt kívánta, hogy tájékozódjam. Az életemet köszönhetem neki,  mégis, sose árt tudnom, hová lépek. Kiváltképp, ha "alantas" tettekről van szó, bár eddig én sose éreztem lelkifurdalást egyetlen miatt sem.




Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 24, 2021 2:09 pm
prisoner with blood
Hogy ez volna tőle a legkevesebb, a legnevetségesebb szerénység, amit valaha nekem szegeznek, de bármiféle méltatással is élnék, elkerüli a számat, képtelen vagyok levenni a szememet róla, csak Giseldre vetek egy sokatmondó pillantást, mikor mellém lép, hogy maradjon a lányokkal. A valóság, és képzelgés elegye még feszíti a fejemet, azonban látom Giselden, tudom, hogy ugyanarra gondolunk, most is, mint annyiszor.
Elnyertük az istenek kegyeit, ha az égi hatalom küldötte ez a szerzet, akit a megsegítésünkre bocsátottak, nélküle aligha ért volna véget számunkra veszteség nélkül a harc, hamuba borult torzók, kesernyés húsok között, még kissé zihálva - Luanne, klánunk gyógyítója és bábája csodával határos módon képes felismerni a farral születendő magzatot, és különleges fogásokkal megfordítani idő előtt, hát itt nyeljen el a föld, ha ez a tüzet uraló férfi nem a valóság része, és nem épp a kiaknázatlan képességét rejti véka alá. Itt nyíljon meg, ha ellenállok a tervem vonzalmának. Oly régóta dédelgetem.
- Ha velem tartasz egy útra, Idegen, egy ehhez rettenetesen hasonló, de aljasabb tetthez, talán áldásként gondolsz majd rá - lehetnék megindult, mászhatnék az arcába, a hangom mégis, mintha valami mellékeset közölnék. Nincs, amiért kertelnem kellene, egymás mellett éreztük meg a halál leheletét, innentől a felvezető köreim annyival lényegtelenebbek, mint az, amin átmentünk. E percben pedig minden tiszta a fejemben, és éles, ahogy a lovára, szütyőjére, végül a férfire pillantok. - Bőségesen megtömheted vele a puttonyod, mindabból, amit a végén találsz.

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
414
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 06, 2021 9:39 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Elégedetten paskoltam az immár oldalamon pihenő tarsolyom. Éreztem, hogy csörögnek benne a kockák, és némi aprópénz.
A harc állása innentől gyorsan fordult, nyugalommal sétáltam végig az elszenesedett holttestek között. Nem rossz, nem rossz, ahhoz képest, hogy rég nem csináltam ilyet. Hm, az első lángcsóva lehetne intenzívebb, az az ork ott csak kicsit van megégve. Apám is mindig azt mondta, hogy az igazán jó dolgok szívből jönnek. Na majd legközelebb.
Csak megböktem egyet a csizmám orrával, amikor egy női hang szólított meg. Kicsit megtöröltem az arcom, és a szám szélét, habár ő sem festhetett különbül: véresen.
És egy kis hamumaradványt leszámítva a szakállamban.
- Áldás és átok is ez, kisasszony - köszörülöm meg a torkom, és ráemelem tiszta tekintetem. Felismertem, ő volt az, aki elvágta a köteleim.
- És nem utolsó sorban én tartozok hálával, amiért megszabadított a béklyóktól. Ez volt a legkevesebb - futtattom körbe a tekintetem, halványan elmosolyodva.



Svea Helmrid Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 21, 2021 8:24 pm
prisoner with blood
Abban a pillanatban, ahogy a tekintetében viszontlátom magam, a szabadság tükröződését az íriszében, a kellő lendületet ez adja vissza, a tüdőmbe újra áramló levegőt. Mert nincs idő, lehetőség ezelőtt a gondolatra, hogy múlik-e a saját épségem mások életén, ösztön vagyok csupán - és remélek a mázsás test súlya alatt, hogy nem tört porrá a gerincem, de szinte magától hengeredik le rólam. Pedig nincs emlékem arról, mikor mélyedt torkába a tőröm, és vált kámforrá a fogoly, talán a mámor érzése, ami visszatér a vértől ázott tagjaimba, szorítja ki a fájdalmat.
- Meghalt a vezér! - ordítom, mégis körbe kell pillantanom ahhoz, hogy felfogjam a bajt; most hallom csak a szívdobbanásomba keveredni a többiekét, a küzdésük válaszát a csatatéren túlról, lüktetnek a vértől mocskos pórusaim is, hogy magukra hagytam őket, de a tény, eltussolhatatlanul mindünké. - Meghalt, és egyet sem hagyunk belőletek!
Az igazság mégis fáj, és valóságosabb a mámornál, amivel tüstént átvágom magam hozzájuk, mert csak egy kósza lendítéssel vagyunk fölényben, a horda szívósabb, mint hittük, és bár közeledni vélem a végét, eldőlni a mi javunkra, minden vágás közt belém fészkel a gondolat, hogy még megfordulhat.
Még megfordulhat - ha nem tartunk ki, de ekkor egy sziluett, és narancsos lángcsóvák kúsznak a szemem sarkába, életre kelve innen nem messze.
- Giseld! - kiáltok rá azonnal, a lábaim pillanatok alatt átvisznek mindenen, hörgő és roskadó testek halmánál csitulva le, az épségben álló Giseld mellett, ugyanis az orkról-orkra terjedő, hihetetlen látványnak, amely nem minket pusztít, hanem felégetve tisztítja meg számunkra a csatateret, a fogoly férfi az okozója.

És ebben a forróságtól ölelt káprázatban minden eldől. A szemem láttára vesznek oda a lángok martalékaként. Visszavonhatatlanul. Egy olyan sámán által, akihez foghatót soha életemben nem láttam az evirani emberek között.

Fogalmam sincs, hogy a lányok első ujjongásai ráznak vissza a testembe, míg a férfi arcát fürkészem, ahogy néhány lépésnyire szedelődzködik, hogy a képzeletem tényleg a jövőben járt mindeközben, viszont eszembe jut valami, valami őrültség a Hárpiák diadalmas fegyverzúgásának ritmusán túl, a sár és hamu illatában.
- Akit ilyen képességgel áldottak meg az Istenek, annak bizonyára meghálálhatatlan, amit tesz - lassítom lépteimet tisztes távolra tőle, mégis csodálva, és ezért megbocsátják nekem, amiért képtelen vagyok futni hagyni ezt a férfit.

Arthus Nendrac Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
414
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 13, 2021 7:10 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Rám fröccsent az ork vére, ahogy a nő majdhogy nem egyenesen előttem vágta meg. Egy pillanat volt az egész, amíg az én köteleimet is elhasította, és azzal a hévvel, amelyet a harc zenéje és a vér szaga csak adni tud rám kiáltott. Az ajkam némán formázott köszönő szót, és a következő percben már talpon voltam.
Gyorsan realizáltam a helyzetet, ami közel sem festett annyira rózsásan, mint ahogy a fű közül gondoltam. A harcos nők férfiakhoz méltón küzdöttek, vér öntözte a mocsár peremét.
A lovamat kerestem, a szürkét, rajta minden málhámmal. A tüzeken túl dobálta magát, hiszen fához kötötték, szabadulni próbált.
Igyekeztem úgy átverekedni magam a küzdőtér peremén, hogy sérülés - és ideális esetben halál - nélkül megússzam.
Hát nem volt könnyű. Bőszült orkok szablyás elől teljesen más futni, mint a dühös férjek elől, ám kivitelezhető. Már félúton jártam, amikor láttam, hogy egy nagyobb darab, már kicsit sánító ork el akarja vinni a lovam, de végül csak az egyik táskát kapta le róla. A táskát. Picsába.
Csak pár karcolást szereztem, de elértem a hátasom. Rajta volt a pajzsom, pár szőrme...
Nyilván azt emelte el, amibe a fémből készült kockáimat, spórolt vagyonomat és minden egyéb értékemet tartottam.
Leakasztottam a pajzsom és a szekercém, ám sokáig kotorászni nem volt időm, szinte elém vetődött egy nő, kezében véres karddal, s felette egy nála kétszer nagyobb ork. Láttam a tüzekben a pofáját, szeme vérben forgott, vonásai eltorzultak, ahogy lesújtani készült.
Gondolkodás nélkül formáztam igét az ujjaimmal, amitől a levegőben lévő fegyveres keze megdermedt, ő maga pedig tehetetlenül tűrte, ahogy az alatta fekvő nő átszúrja a hasát és belét ontja. Nem sokat tétovázott, pedig legalább annyira meglepődhetett, mint az ork.
A forgatagban próbáltam keresni a bőrből varrt, bronzlemezes tarsolyt.
Kiszúrtam az orkot a tömegben, ahogy malacvágtában próbál felülemelkedni sántaságán és a pusztaság felé igyekszik.
Utánaeredtem, pajzsommal hárítva a felém tartó nyílvesszőket. Már kezdtem elég közel kerülni hozzá, hogy el tudjam úgy hajítani a szekercém, hogy célba is találjak, ám ekkor két újabb állta el az utam. Az egyik az volt, aki a hátán cipelt. Megismertem a szagáról.
- Itt a hernyónk - vicsorodtak el.
Kezdtem mérges lenni. A kockáim egyre jobban távolodtak tőlem, ezek meg még szívóztak is.
A picsába már.
Az egyik felém sújtott, amit még sikerült hárítanom, ám tisztában voltam vele, hogy ezekkel párbajozni egyenlő lenne az öngyilkosággal.
Közben a válluk felett láttam, ahogy a malacvágtában lévő ork egyre távolodik.
A picsába már.
Mielőtt újabbat sújthattok volna, mély levegőt vettem, és azzal a lélegzettel minden haragot, minden fájdalmat magamba szívtam. Majd rájuk zúdítottam: tűzzel és fájdalommal.
Ahogy fordultam, ropogva dőltek ki mellőlem az orkok, s a lángok a sántának a hátát is elérték.
Innentől már könnyű dolgom volt, a félelem és a tűz, az égett társaik látványa elég volt ahhoz, hogy megütődjenek.
A sánta elesett, amikor a köpeny már égett a hátán. Nem adtam meg neki a kegyelmet, egyszerűen kicsavartam a görcsösen rángó kezéből a holmim, majd égni hagytam.
- Sose. Nyúlj. A kockáimhoz. Vakarék. - köptem le a maradványait.

#varázslat: sóbálvány



Nykon Gindrian and Svea Helmrid Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: