Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1021. Újrakezdés hava  KaDiPE5
1021. Újrakezdés hava  KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1021. Újrakezdés hava

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 4:50 pm

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 4:04 pm


...,Wynva mondd meg nékem!
@Wynva  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
- Nem… - rázom meg enyhén a fejem. - … hírét pompájának hallottam már. De kapuját sosem léptem még át. Mondják, nincs híján a tudásnak, s kit kicsit is érdekel a tudás, úgy igazi mesterekre lelhet ott. Könyvtára pedig roskadozik a tekercsektől, s bőrkötésű költeményektől. – fűzöm mellé a magam kis monológját. – Mindig is szerettem volna a saját szememmel látni, s utána járni igazak e hírek. Akkor most, megtehetem. – küldök felé egy barátságos mosolyt, s veszem kezembe a gondosan bekötözött kezemet. – Köszönöm. – bólintok, s közben nem veszít erejéből a derű. Elmémbe zárom a nevet, mind a csintalan ifjúét, mind pedig a jelét, melynek nagyolt vonalai papírra kerültek. Gondos mozdulatokkal hajtom össze, s süllyesztem táskám legmélyére. – Téged pedig hasonló gondoskodással óvjanak ezután is. Köszönök mindent, de azt hiszem ideje indulnom. – újabb mosolyt fakaszt arcomra a lány bájos vonása s értlemtől csillogó szemei. Vélhetően a nyomomban a lánnyal indulok ki a viskóból, hogy aztán még egy utolsó búcsú biccentéssel hagyjam magam mögött a szépséges boszorkányt.
//Köszönöm a játékot! Remélem még találkozunk.  1021. Újrakezdés hava  826992659 //



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 1:00 am
Nem is tudom, miért gondoltam, hogy Veleris ismerheti a jelet, amit elnagyolt, de azért felismerhető módon lerajzoltam neki. Igazából csak egy megérzés volt, de azt hiszem, túlságosan is kíváncsi elmém már egész történeteket szőtt a nő titokzatossága köré, amikből talán semmi sem igaz. Sóhajtok egyet, és megrázom a fejem. - Ezek szerint nem vagy ismerős Ylore környékén. - kijelentés, de továbbra is ott lappang benne a kérdés, a kíváncsiság, ami csak akkor elégülhetne ki, ha meglátnám a nő igazi arcát. Valódi mivoltját szeretném kitudakolni, mert érzem, hogy sokkal több rejlik a bájos arc és éles nyelv mögött, mint amit mutat magából. De nem fogom erőltetni a dolgot. Talán csak túl kevés érdekes ember járt erre mostanság, s ezért gyárt az elmém minden ide tévedő köré valami érdekes háttértörténetet. - Ez itt a Vörös kígyók jele, a férfi pedig... azt hiszem jóképűnek mondaná bárki. Közepesen magas, barna hajú, tengerzöld szemű ifjú. Csintalan tekintete félrevezet, vagy elcsábít akárkit. Nem egy földműves típus. De nem hiszem, hogy keresned kell. Csak hagyd, hogy a szellemek megmutassák a hozzá vezető utat. - Igen, most rettentően szégyellem magam. Nem tudok elegendő információval szolgálni, sem okosat mondani Veleris utolsó kérdésére, így előkaptam Bryna agyonhasznált közhelyeit és kiválasztottam a legkevésbé szégyelletest. De még így is rosszul érzem magam. Pedig van is benne igazság, ha belegondolok.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 12:14 am


...,Wynva mondd meg nékem!
@Wynva  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Mindennemű kételyem elszállt, mely bennem forrt, esetleges rosszakarása miatt. Ostoba szóbeszéd mind, amit róla hallottam, s bolond voltam, amiért hagytam, hogy hatalmába kerítsen a előítélet. Noha, talán maga kreálta némelyiket, hogy megőrizze nyugalmát, s ha így van meg tudom érteni, pedig kár elfecsérelni tudását itt a mélységben. De ki lennék én, hogy ítélkezzek felette? A feleletére zavarodottan vonom össze szemöldököm, nem tudom mire is gondol, s miből gondolja, hogy számomra az, amiről beszél ismerősnek kellene lennie. Nem vagyok tudásnak híján, ám akár, hogy fújom le port elmém rejtett könyveiről, nem lelek benne egyetlen szimbólumot sem, mely hasonlítana arra, melyet felvázolt majd papírra vetett. Túl titkos, túl fiatal vagy nem volt igaz. – De te mintha többet tudnál erről a jelről, mint, amit elárulsz. – veszem a kezembe a papírlapot, hogy jobban szemügyre vegyem. – S a férfi? Égimeszelő, netalán rusnya, mint egy kelés? Hisz magad mondtad, sokan lesznek az ünnepen, nem mászkálhatok egy táblával a kezemben. – kérdezek és mondom, hisz még magamnak is össze kell raknom a képet. – Mást nem láttál?



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 5:36 pm
Az asztalhoz ülve már rendeződik a légzésem is, és a vonásaim is kisimulnak kicsit. Nem valami kellemes élmény az effajta látomás, és azt hiszem, nem is fogom a továbbiakban reklámozni ezt a lehetőséget a jövőbeli vendégeimnek. Kitisztítom a nő sebét, bekenem az általam készített gyógykenőccsel, és friss, tiszta gyolccsal tekerem be a kezét. Valóban nem voltam túl bőbeszédű a látomást illetően, de kíváncsiságát látva szívesen belemegyek a részletekbe is. Kérdésére felvonom a szemöldököm kicsit, de aztán végül bólintok egyet. - Azt hiszem, te is ismered a tekergőző sárkánykígyó szimbólumát. Vérrel gyakrabban pingálják, mint festékkel. - jelentőségteljes pillantást vetek Velerisre, kíváncsi lévén a reakciójára, aztán fogok egy régi, gyűrött papírt, és egy széndarabbal megpróbálom lerajzolni, amit láttam. Egész tűrhetően sikerül; azt hiszem ez alapján akkor is felismeri majd a falfirkát, ha előtte még sosem látott ilyet.
- Még van időd a Penninorig, de azt hiszem, jobb, ha előbb érkezel Yloreba. Hatalmas ünnepség készül és nagy tömegeket várnak. - ez már csak egy jótanács, amit ingyen és jó szándékkal adok,  hogy esélyt adjak a sorsnak s a jóslatomnak beteljesülni.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 1:23 am


...,Wynva mondd meg nékem!
@Wynva  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Nem vitázni kívánok a lánnyal, messze álljon tőlem, csupán felüdítő olyas valakivel megosztani gondolataimat, aki tovább lát a kezdeten, s végen. – Úgy lesz. – válaszolok röviden egy bólintás kíséretében. – Nem hiszem, hogy bárki is kedvelné a sótlan kakaspörköltet. – hasonló vállvonás követi szavaim, noha ekkor még nem is sejthetem, hogy különös szerzettel fog összehordani a szél.
A kíváncsiságomnak feszíteni kell még a mellkasom, hisz választ csak akkor kapok, miután bevezet a kunyhóba, s én helyet nem foglalok asztalanál s tenyerem át nem nyújtom gondos és szorgos kezek szakértelmének. Hol arcát, hol pedig sebemre vándorol tekintetem, melyre szép lassan gyolcs kerül. Szavait pedig úgy issza tudatom, ahogy sivatag homokja, az éltető esőt. Nem ereszti bőlére szavait, mely kérdéseket vet bennem. – Tudnál nekem közelebbit mondani a kígyóról? Esetleg le tudnád rajzolni?



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 27, 2021 11:18 pm

A sors nincs kőbe vésve. Én azt látom, amit a szellemek szánnak neked, te pedig szabadon kezdhetsz vele, amit szeretnél. Akár figyelmen kívül is hagyhatod. - Nincs elég tudásom ahhoz, hogy filozófiai természetű vitát folytassunk, de a véleményem attól még megvan ezekről a dolgokról is. Veleris így is érteni fog, ebben biztos vagyok.
Csilingelő nevetése engem is mosolyra fakaszt, ám szavaira csak vállat vonok. - Humor nélkül az élet olyan, mint egy sótlan kakaspörkölt. Semmi íze. -

Nem fog csalódni. Ezt már nem mondom hangosan, egyszerűen csak tudomásul veszem, és az oltárhoz sétálok, hogy megejtsük a rituálét. Nem ragozom túl, hiszen tudom, hogy szükségtelen a végkimenetel szempontjából, és megtisztelem annyival ezt az éles eszű nőt, ha már rám bízta magát, hogy nem játszom előtte semmiféle színjátékot. Nekem annyi is elég, hogy magamban egy tiszteletteljes kérést intézek a szellemek felé, amíg Veleris vére a kezemre csorog, és előidézi az Aldrich esetében már átélt tüneteket.
A látomás nem tart sokáig, ám úgy érzem, ennyi is elég volt, s így már tudok segíteni Velerisnek.

Hiába áll meg kíváncsian mellettem, én a kunyhóba vezetem, ahol minden eszközöm megvan hozzá, hogy lekezeljem a sebét. Ha hajlandó leülni az asztalomhoz, akkor azonnal hozzá is látok, s közben beszélni kezdek. - Yloreban láttam egy férfit. Ha az őszi fesztiválra odaérsz, akkor találkozhatsz vele. Rilrionnak hívják, de azt hiszem, nem az, akinek mondja magát. Keresd a kígyók jelét a sikátorokban. - Elsőre csak ennyit mondok neki, de ha igényli, részletesen elmondom, mi mindent láttam, hátha ő másféleképp értelmezné.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 27, 2021 12:38 am


...,Wynva mondd meg nékem!
@Wynva  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
- A falevél is rügyből fakad „élete” hajnalán, hogy mikor eljő alkonya megsárgulva hulljon a földre. Az ösvény nem mindegy, amit addig jár be. Felkapja e egy szellő, hogy a sebesen rohanó folyón landolva folytassa útját vagy csak annyi jut neki, hogy ide-oda ringatózzon s ugyanoda ereszkedjen, ahonnan elindult. De mond, te dacolnál-e a sorssal? – kíváncsian fürkészem tekintetét, miközben oldalra billentem fejem. Nem tagadom, meglep a benne lakozó bölcsesség. Boszorkány ide vagy oda, itt az erdőmélyén egy kincs. Kíváncsivá tett, íly távol a városok zajától, honnan szerezte tapasztalatait, okítója vajon csak az élet lehetett? Vagy a látszat engem is megcsalat, s több gyűrű leledzik élete fáján, mint, amit láttatni enged? Ám bármennyire is próbálok uralkodni vonásaimon, egy mosolynál mégis csak többet érdemel szellemes válasza. Rövid, de őszinte nevetés tör utat magának belsőmből. – Bölcsesség mellett a humor sem kerülte el házad táját. – mondom, mosollyá szelídült ajkakkal. – egyre inkább tetszetős nekem a lány, kinek tudása megérzéseim messze áll a valódi boszorkányságtól, s tudatlanok akasztották rá e gúnynevet.
- Nincs más választásom, mint megbízni benned. – azt már nem teszem hozzá, ha szavai hazugok volnának, s ártószándék vezérelné, meglepetés érné. Teszem, amit mond, Kukorit lehelyezem a földre, s még egy utolsó sajnálkozó pillantást vetek rá, de inkább ő legyen vacsora, mint én. Követem, az említett oltárhoz, melynek látványa megrökönyödést kellene, hogy kiváltáson belőlem, de azt hiszem, legbelül hasonlóra számítottam, így csak felvont szemöldökkel fogadom a látványt, de ennek ellenére nem legeltettem szemem a látványon. Jobban lekötnek Wynva szavai, melyre átnyújtom jobb kezem. Nem élek a szavak erejével, a kést látva már sejtem mi következik, így előre felkészülök az éles fájdalomra, mely a hideg fém okoz, ahogy a húsomba mar. Összeszorított fogaim között, azért kiszökik egy fojtott szisszenés. Valami egészen másra számítottam, valami különlegességre, de nyilván a szóbeszédek okán misztifikáltam túl a látványt. Bár még így is szokatlan a révület, melybe pár percre esik a lány. Olyan sebezhető, kiszolgáltatott, olyan igazi. Arról, hogy újra velem van tisztuló tekintete, mellkasának mély horpadása pillanatokkal később pedig kellemes hangja. Felocsúdva, követem újra, kíváncsiságom hajt előre, megfeledkezve eddig kétséget ébresztő veszély ellenére is. – Nos? – állok meg mellette, vonásait fürkészve.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 10, 2021 4:59 pm
Velerisnek egy szót sem kell szólnia, anélkül is tudom, hogy elismeri, ebben most alul maradt. De a visszavágásra nem kell sokáig várnom. Apró mosolyom most komolyságba fordul. - Nem is hinnéd, hány vénasszony járt már itt hasonló okokból. -
Érdeklődőn fürkészem a tekintetét, ahogy beszél, és a fejem kicsit ingatva szólalok meg. - Ha a szélre bízod magad, pontosan olyan céltalan leszel, mint a fáról lehullt falevél, ami bárhol ér is földet, nem fog ellenvetéssel élni. Nem hinném, hogy te falevél vagy. - mondom ki őszintén, amire gondolok, és csak remélni merem, hogy ezen nem fogja felhúzni az orrát, és hátat fordítani. Nem az ötven ulronért, amit már szinte a zsebemben érzek, hanem inkább azért, mert egyre kíváncsibb vagyok rá, hogy ki ez a nő. De még inkább arra, hogy mi. Mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem ember.
Ahogy hamar kiderül az is, hogy meglehetősen nagyvonalú is. A pénzt illető szavaira, csak biccentek egyet. Nem sokkal később csak elmosolyodom a szavain, és megvonom a vállam. - Ha szarvas háton jöttél volna, jóslatok nélkül is meg tudnám mondani, hogy keresd meg a legközelebbi cirkuszt. Nagy sikered lenne. - felelem mindenféle gonosz hátsó gondolat nélkül, de a szemeimben huncut fény villan, amit Veleris is észrevehet, ha figyel. Nem tehetek róla, mindig felvillanyoz, ha beszélgetőpartnerem nem karddal akar felelni az időnként csípős, de mindig őszinte megjegyzéseimre.

Látom, hogy elgondolkodtatja az újonnan jött lehetőség, hogy a saját vérével is áldozhat a szellemeknek, és nem is csodálkozom ezen. Én sem bíznék meg akárkiben, ha vérvételről lenne szó. Veleris azonban rááll a dologra, s ez is mutatja, mégis fontos neki ez a dolog.  - A szellemek nem telhetetlenek, én pedig tudom a dolgom. - A tekintetünk összetalálkozik, ahogy a nő felemeli a fejét, én pedig elmosolyodom. - Én készen állok. csak tedd le a vacsorámat, és menjünk az oltárhoz. - Az csak néhány méternyire van tőlünk, a kunyhóhoz épített műhely épp csak kitakarja a szemeink elől, ami nem is baj. Nem túl megnyerő látvány. Talán, ha hamarabb látja, Velerisnek meg sem fordul a fejében, hogy rám bízza magát. Én viszont nem pillantok most rá, csak előhúzom a kést a zsebemből, kiveszem a kopottas fatokjából, és ellenőrzöm az élét.
- Nyújtsd ide a gyengébbik kezed! - mondom neki nyugodt hangon, miután megálltunk az oltár két oldalán.
Ha megteszi, akkor átnyúlok a kövekből rakott halom fölött, és a csuklójára fogva felfelé fordítom a tenyerét, határozottan tartva továbbra is. Magamban mormolom csak el a  néhány mondatot, ami tulajdonképpen csak megszokás. Nem varázsige ez, csupán egy halk, tiszteletteljes kérés a szellemek felé, akik végül mindig meghallgatnak.  Ha Velerisnek nincs ellenvetése vagy kérdése, akkor késemet a tenyerébe illesztem, és egy határozott mozdulattal egy rövid, nem túl mély sebet ejtek rajta. Azonnal elhomályosul a látásom, hogy egy másik hely képe tisztuljon ki előttem. Azonnal felismerem, hisz jártam már ott sokszor. Ylore. Érzem, hogy a jóképű ifjú valami rosszban sántikál, ahogy az egyik sikátor fala mentén oson. Úgy néz körbe többször is, hogy minden pillanatban arra számítok, valami rossz fog történni, de nem. Csupán egy falfirkát kezd el, aminek anyaga sokkal inkább hasonlít vérre, mint vörös festékre.
Amint elkészül, már tudom is, hogy miért. A Vörös kígyók sárkányforma alakja szinte életre kel a falon, s míg azt nézem, az ifjú már el is osont a helyszínről. Ahogy körülnézek, már látom is, hová. Egy ünnepség. Sok-sok részeg ember, egy hatalmas máglya, szinte mindenkinél csillámló. Valaki a Rilrion nevet kiáltja, de nem jön rá felelet. A fiatalember meg sem rezzen a szólításra, de valahogy mégis úgy érzem, őt keresik. A hang gazdáját azonban hiába is próbálom megtalálni a tömegben. A látomás véget ér, üveges tekintetem kitisztul lassan, s újra az előttem álló Velerist látom a saját hátsó kertemben,kinek vérző kezét még mindig a kezemben tartom. Veszek néhány mély levegőt, aztán eleresztem a nőt. - Gyere, bekötöm a sebet, és elmondom, mit láttam! -

Veleris Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 01, 2021 9:33 pm


...,Wynva mondd meg nékem!
@Wynva  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Felhúzott orral nyugtázom, hogy se közel, se távol nincs más, ki a szellemvilágban lévőkkel közelebbi barátságot ápolna rajta kívül. A csend, olykor sokkal beszédesebb, mint a szavak, így hallgatásomból sejtheti, hogy ellenérvem egy sem akad. Kérdésére azonban egyik szemem sarkában apró ráncok gyűlnek, míg párja felett ívbe hajlik szemöldököm. Pillanatokig merőn nézek a lombkoronán szűrődő fényben megcsillanó szempárba, mielőtt halvány mosolyra húznám ajkaim. Nem is sejti, hogy talán éltének dupláját taposom, s hogy mire az én alkonyom eljön, addigra ő már rég a szellemekkel táncol. Ha az istenek is úgy akarják. – A vénasszony ki sokat látott már, rendelkezik a bölcsességgel, s nem fordulna hozzád, ha elhagyta ifjúsága. – emberimércével valóban az lennék, de életem virága még csak most bontogatja szirmait. – Nem leszek akkor sem céltalan, ha a szellemek hallgatással felelnek. A kérdés van e út, mellyel közelebb kerülhettek hozzájuk vagy feküdjek fel a szélre s hagyjam, vigyen arra, merre a kedve tartja. – lehetsz ember, elf, törpe, vivern célok nélkül csak egy test vagy. Ám hazudnék, ha azt mondanám a magány nem terítette rám takaróját, mióta a torony nagyjai kitaszítottak. Bár amikor csak tehettem próbáltam láthatatlan maradni a falak között, hiányzik néha egy bátorító szó, a támasz. Nem várok csodát, s nem is fogok, mindent egy lapra feltenni. –Így essen is bárhogy ma, tartsd meg. Az üzlet az üzlet. – mosolyodom el, a kárpótlás felajánlására. – Nemesebb? – engedek meg magamnak egy halk kacajt. – Ha lennék, oly képesség birtokába, gondolod, hogy nem egy szarvas hátán járultam volna eléd? Amennyiben a karaván, melyhez csapódtam, e szerencsétlen nem lett volna a tagja, tán itt sem lennék. – vallok színt, s hogy nem érkeztem üres kézzel, annak csak a szóbeszéd az oka. – Vagy? Ne hallgasd el, a lehetőségeket, s majd én döntök. – a választ hamarosan meg is kapom, mely egy percre valóban gondolkodóba ejt. Melyről a földet pásztázó tekintetem s félrehúzott ajkaim árulkodnak. – Legyen, ha nem annyira tartsz igényt, mellyel újra festheted szobád falát. – bólintok s emelem rá ismét tekintetem. A feltételezés sértheti, ám ilyesfajta beszéd kering róla, s hogy igazak e? Nos, ez akkor derülhet csak ki, ha merem vállalni a kockázatot, melyet szavába vetett bizalom rejt. Bár szavai eddig egyenesek voltak, akár a kard – mely titkon egyre megnyerőbbé tette számomra-, bírhat az emberek megnyeréséhez szükséges képességével. – Szükséged van még időre, hogy felkészülj vagy akár már most neki kezdhetünk? -  nem szívesen húznám tovább az időt, tartok tőle, hogy minél több percet tudhatunk a hátunk mögött még viszakozásra adnám a fejem.




Wynva Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 29, 2021 7:20 pm
Tetszik a keresetlen stílus, amiben a nő szól hozzám. Hasonlatosnak találom a sajátomhoz, így aztán megkönnyebbülés, hogy nem érzem szükségét fölösleges színjátszásnak, vagy képmutatásnak. - Én meg azt, hogy nem hallhatja akárki a szellemek útmutatását. De ha tévedek, nyugodtan keress valakit, aki olcsóbban dolgozik. - Hangomban  egyáltalán nincs sértettség, sem pedig düh, egyszerű kijelentések hangzanak el valaki olyan szájából, akinek nem múlik sem az élete, sem a jóllakottsága azon, hogy megkapja-e az erszényt vagy sem. - Elvesztetted az utad talán? Úgy érzed, nincs, mi hajtson előre? Úgy hangzik ez, mint egy vénasszony tanácstalansága, ki túl sokat látott már, és unja az élet egyhangúságát. - Azt már nem teszem hozzá, hogy a szimatom súgott kicsit, s érzem, hogy nem egyszerű halandó akadt az utamba. Azt hiszem, már így is túl messzire mentem a kíváncsiskodással. Azért gyorsan zsebre vágom az ötven rézpénzt, és vállat vonva elmosolyodom. - Ha nem szólnak hozzám a szellemek, a pénz felét visszakapod. Ezen kívül mást aligha tehetek. Hacsak nincs a zsebedben egy nemesebb állat, vagy... - elgondolkodva méregetem néhány pillanatig a nőt. Az az érzésem, hogy ez most nagyon fontos neki valamiért. Azt is megkockáztatnám, hogy igazán elveszettnek érzi magát, ha nem tartózkodnék annyira az idegenek elemezgetésétől és az elhamarkodott következtetésektől. -  A saját véreddel is fizethetsz, ha van bátorságod rám bízni magad. - komolyan nézek most rá, és hagyom, hogy elgondolkodjon ezen kicsit.  Ha csak tehetem, nem választom a jóslásnak ezt a formáját, de ha ennek a nőnek tényleg fontos, hogy útba igazítsák a másvilág erői, úgyis ezt fogja választani.

Veleris Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 22, 2021 6:11 pm


...,Wynva mondd meg nékem!
@Wynva  && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Kesernyés mosollyal nyugtázom válaszát, s némiképp elgondolkodtat. Nem azért kopptattam sarum talpát, hogy a szellemek az áldozatot kevésnek ítélvén, szótlanok maradjanak. Kétségeimnek azonban még nem adok hangot, inkább szemöldököm magasba szökkenésének teret, ahogy meghallom a kiszabott árat. – Azt hittem boszorkány vagy, nem pedig rabló. – húzom meg az orrom, kezem mégis táskámba siklik erszényemért. – Magasak lehetnek a díjak a szellemvilágban, ha egy szamár árát képes vagy elkérni egy vándortól. A … hallgatásért. – mondom, miközben leszámolom tenyerembe a kerek ötven ulront. – Kíváncsi? Leginkább arra, hogy melyik égtájt felé érdemes fordulnom, s tartogat e számomra a jövő új célokat, ró e rám az élet feladatokat. – válaszolok, miközben a markomban már kisebb toronyba rendeztem az érméket, hogy akként nyújtsam s helyezzem a tenyerébe. – Más módja nincs, hogy a szellemeid nyelve biztosan megeredjen? Ha már eljöttem idáig és hagytam, hogy kirabolj, nem akarok válaszok nélkül maradni. – teszem fel a kérdést, mely már egy ideje itt motoszkál a fejemben, s toldom meg néhány szóval, borravalóként.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1021. Újrakezdés hava  Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Eviran, 1016. Esőzés hava
» Ylore; 1021, Árë hava
» 1020. Remény hava - Calden
» A Gindra folyó északi szakasza, 1021. Gailoth hava
» Gindra folyó és környéke - 1021 Télközép hava - Aldrich & Calypso

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: