Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1020. Remény hava - Calden KaDiPE5
1020. Remény hava - Calden KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1020. Remény hava - Calden

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 7:52 pm

Lezárt múlt

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 8:30 pm
A VADÁSZÖSZTÖN I.

──────────────── ────────────────
Már látatlanban megveregettem volna a vállam, amiért ilyen módon ki tudtam állni magamért, amikor Etrigen közölte velem, hogy csak a neki szánt ulronomat akarta visszaadni. Hirtelen válaszolni sem tudtam, csak tátott szájjal kapkodtam a levegőt, majd követtem. A homlokomat dörzsöltem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy ezt elfelejtettem…
Leghajtott fejjel bandukoltam a férfi mögött, még mindig a saját bolondságomon rágódva. Megvártam míg beszél Hectorral, akinek csendben biccentettem. Ismertem őt, nagyon is jól, de nem voltunk beszélő viszonyban, hiszen az egyike volt azoknak, akik ellenezték az őrségbe való bejutásomat. Újfent levegőért kapkodtam, amikor csak úgy átpasszolta neki a tőlem kapott ulront, bár teljesen jogtalanul. Én voltam az, aki elutasította a visszaadását, így tudom… magamra vessek.
Tovább kísértem Etrigent vissza a gyakorlóbábukig. Összefont kezekkel várakoztam míg előkészíti az íját, majd ahogy kérte, pozícióba álltam. Hagytam, hogy irányítson. Folyamatosan figyeltem, amit mondott, igyekeztem úgy tenni, ahogy épp javasolta. Kifeszítettem az íjat, a nyíl első látásra tökéletesen a céltábla felé mutatott, de amikor elengedtem, a vessző nemhogy a közepébe, de még a táblát se találta el. A vesszőfogótól jó egy méternyire feljebb szállt el, hogy a mögötte lévő füves, homokos területen belefúrja magát annyira, hogy csak a tollazat álljon az ég felé. Leengedtem magam mellé a karjaimat.
- Mit csináltam rosszul? – kérdeztem kétségbeesetten Etrigentől ahogy felé fordultam.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 2:14 pm
-Ezt az egy ulront tőled kértem Te lány, ez ugyan az az érme. A Tiéd, de ha nem kell, majd lesz jobb helye mint az én tisztességtelen zsebeim. Egyébként pedig egy átmulatott délelőttben semmi tisztességtelen nincs. Jól érezték magukat, berúgtak. Ennyi. Amennyit én adtam nekik, attól még csak spiccesek sem lettek volna ezek a legények. A többit pedig....itták ők maguktól is, na és még valami. Sosem vagyok tisztességtelen.
/Lépteiket a gyakorlótér felé vették, nem messze volt kikötve Etrigen apjának paripája. Hector, a városi őrség tagja, akinek Etrigen a gyógyszerét hozta még mindig a piactéren várakozott. Ravenwood messziről intett felé, mikor halló távolságon belül kerültek, váltottak pár szót./
-Vigyáztam a lovadra Ravenwood. Nem mintha bárki is el akarta volna vinni, de ha már pénzt nem fogadtál el.
-Nem kell nekem senki pénze Hector. Tessék, ezt tedd el a szolgálataidért.
/Azzal a maradék egyetlen ulronját, amit Thora nem fogadott el átadta Hectornak, hálája jeléül. Azután leakasztotta lova nyerge mögül az íját, felajzotta, ellenőrizte elég rugalmas-e, majd vállára akasztotta a vesszőkkel teli tegezét, és megindult a gyakorló bábuk felé. Kiválasztott egy szimpatikus darabot, felvette a kellő távolságot, majd Thora felé nyújtotta a fegyvert, és ha a lány elvette, gyengéden irányítani kezdte annak kezeit./
-Egyszerűbb mint gondolnád. A kezed helyezd a markolat közepére. Próbáld a leg közepére, érezd hogy egyensúlyban van a fegyver, nem lóg ki. A lábad tedd terpeszben. A súlypontod tedd valamivel előre, de ne teljesen. Húzd ki magad! Feszíts meg a húrt, ameddig enged, tapasztald ki mennyire rugalmas, érezd a fegyvered. A nyilat helyezd középre. A markolatot tartó kezed fölé. Egyenesen tartsad a vesszőt különben félre visz. Mielőtt lőnél, vegyél mély levegőt, és tartsad bent. Ne lélegezz mielőtt lősz. Feszülten figyeld a cél. Az íjad nem fegyver, hanem a karod meghosszabbítása, egy darab belőled. Az erősebb szemeddel figyeld a célt, és ha úgy érzed, eressz.
Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
375
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 4:05 pm
A VADÁSZÖSZTÖN I.

──────────────── ────────────────
Csak úgy teltek a percek, én pedig egyre jobban untam magam. Úgy tűnt valamiféle csalinak használt engem, hogy a férfiakat magunk mellett tartsuk. Semmi mást nem hallottam, csak a idősebbik férfi kérlelését Etrigen felé, ő pedig ama folyamatos visszautasítását a sorra érkező pálinkák mögé bújtatva.
Már nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor Etrigen játékra hívta fel az öreg matrózt, és erre a játékra végre én is kihúztam magam a széken. Nevetséges volt látni, ahogy az öreg sorra veszítette a köröket, ami teljesen érthető volt, hiszen lassan már az orra hegyéig sem látott. Ülve maradtam végig, még akkor is, amikor egy idő után fellázadt saját ostobaságán.
Megvártam míg lerendezik, és Etrigen győzedelmesen összekaparja a huszonegy ulronját, amivel tartozott a kocsmárosnak. Hát ez lenne a nagy tanulság? Részeg embereket könnyen meglehet vezetni a saját butaságuk miatt? Ezt eddig is tudtam. Cserébe sikerült asszisztálnom egy embernek, aki röhejes egyszerűséggel kinyert egy illuminált hajóstól megannyi aprópénzt.
Etrigen kifizette a tartozását és intett nekem. Egy halk sóhaj keretében ott hagytam az ájult matrózokat az asztalnál, és az ajtóban kivártam őt. A kezembe tolta a megmaradt ulront, amit kedélyesen visszautasítottam.
- Tisztességtelenül szerzett pénzt nem fogadok el – közöltem. – De akkor menjünk – feleltem, és kinyitottam az ajtót.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 3:39 pm
/Huszonegy ulron. Nem is rossz, bár meg kell vallani többre számított, de akkor ennyi, és se tovább. Leszámítva természetesen azokat, amiket a kapitány hív neki. A csevej vagy egy órán keresztül tartott. A kapitány sorban kérte ki az italokat, hol Ravenwoodnak hol pedig magának, közben egyre ittasabb állapotban szakadatlanul győzködte hogy Etrigen árulja el neki a rejtélyes gyöngyhalász mező helyét, de mikor már a szeme előtt lévő korsóba nem fért több pálinka, akkor megadta magát./
-Tudja mit kapitányom, elmondok magának mindent, de nem lesz az ingyen. Meg kell értenie, én is csak pénzből élek, és azzal ha kikotyogom magának a titkot, csak magamnak teremtek konkurenciát. De lássa hogy kivel van dolga, előtte játszunk egyet. Itt ez a négy üres pálinkás pohár, és itt van ez a szép fényes ulron ezt elteszem az egyik pohár alá, és ha kapitány uram eltalálja melyik alatt van, elmondom hol van a gyöngymező. Ha nem, akkor meg adjon maga helyette nekem még egy ulron. Többet ne, csak úgy a játék kedvéért.
/A kapitány szervezetében erősen dolgozott már az alkohol. Kis Joe, már arccal az asztal lapján feküd, míg Frank, egy pillanatra sem vette le a szemét Thoráról. A játék elkezdődött. Etrigen természetesen csalt, a kapitány, még véletlenül sem tudta volna eltalálni a helyes poharat, hiszen egyrészt az orráig sem látott, másrészt pedig az első játékot követően az ulron Etrigen ölébe csusszant. Az újabb játékok alkalmával pedig Ravenwood mindig az elnyert újabb ulronnal játszott. Így is ment ez nagyjából tizenegy ulronig.
Azután a kapitánynak kezdett derengeni valami. Felállt, majd kis híján neki esett az asztalnak. Rámutatott Ravenwoodra, és rákiáltott hogy csaló! Frank, annyira merev részeg volt hogy az asztal hát támlájának dőlve, hátra lógó fejjel aludt, Kis Joe pedig már világon voltát sem tudta. Etrigen rezzenéstelen arccal tűrte a szidalmakat. A szeme sem rebbent. Tizen egy ulronnal a zsebébe már nem volt messze a cél, így bártan felállt, a kapitány mellé lépett és ezt mondta neki./
-Ugyan már kegyelmes uram. A szerencse hol jön, hol pedig megy. Ilyen az élet is. Eszem ágában sem lenne kisemmizni kegyelmedet. Tizenegy ulron? Hát mi az azok után amire én magam hívtam meg önöket? De tudja mit? Maga tapasztalt öreg tengerész, biztosan hisz az isteni kegyelemben. Egyezzünk meg egy utolsó, mindent eldöntő játékban. Azt mondom magának, hogy egy szempillantás alatt elintézem hogy a kegyelmes Napisten magára vesse ragyogó tekintetét, és annak tekintetén át méltóságod majd meglátja hogy nem vertem át. Ha ennek nem hisz, nem hisz majd senkinek. Tegyen rá újabb tizenegy ulront.
-Badragsákokat hord össze Rhawendrúd uram. Még a papokra se kacsinthgatnak az istenek nem hogy egy ilyen ócska vén medvérhe mint jómagmnm. De fránya essen beléd, tartom.
-Akkor csak nyúljon jól a zsebébe kapitány uram, és vegyen elő egy ulront belőle. Abban meglátja majd az én igazságomat, és ha igazam lesz! Jön nekem 11 ulronnal. Fordítsa meg, és úgy nézze mesterem.
/Köztudott tény, hogy az Ulronok egyik oldalán a nap, másikor pedig a hold látható. Az öreg tengeri medve nézte az érmét egy darabig, majd akkora röhögött saját butaságán hogy csak úgy zengett belé a kocsma. Ravenwood elmosolyodott, és a kapitány elé tolta az egész idáig pálinkával töltögetett korsót, míg a szája elé egy üreset emelt, és úgy tett mintha inna. A kapitány leszámolta Etrigen tiznegyegy ulronját, és fenékig hajtotta a pálinkával telt korsót. Azután az asztalra zuhant, és elájult. Egyáltalán nem érdekelte már semmilyen igazgyöngy, és Ravenwood abban is biztos volt hogy mire felébred azt is elfelejti hogy valaha is találkoztak volna. A Vándor mosolyogva a kocsma pulthoz ment, közben intett Thorának hogy kövesse. Leszámolta a kocsmárosnak a fogyasztott huszonegy ulront, a maradékot pedig Thora felé nyújtotta./
-Na gyere te lány, ha így folytatjuk sosem tanulsz meg lőni.
Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
375
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 3:04 pm
A VADÁSZÖSZTÖN I.

──────────────── ────────────────
Arrébb kellett húznom a széket Etrigen felé, hogy az újdonsült barátaink az aprócska asztal köré tudjanak ülni. A tartásom még mindig passzivitást mutatott, főképp, hogy az összefont karjaimat nem voltam hajlandó elvenni a mellkasomról, úgy figyeltem az elém táruló szituációt. Mivel a férfi nem mondott semmit, mit kellene tegyek, így megmaradtam önön magamnak, és ha éppen rám néztek az úriemberek és sikerült ezt elkapnom, akkor kínos mosollyal viszonoztam azt, de én minden figyelmemet Etrigen felé fókuszáltam. Nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy mire készül, és ez frusztrált. Ha itt hagy engem erre a három nyomorultra, én magam fogom feljelenteni valamit jöttment indokkal az őrségnél, és előbb rács mögé fog kerülni, mint hogy kimondaná „Még egy kört”.
Csendben maradtak a férfiak társalgása közben. Néha az összefont ujjaimat nézegettem, néha rápislantottam az asztalra, ahol egyre csak növekedett a korsók és kispoharak száma. Elhúztam a szám. Hogy a fenébe tudnak némelyek ennyit inni. Annyira belebambultam a korsóban pihegő habra, hogy már csak arra eszméltem fel, ahogy a három jómadár felugrik az asztaltól. Ránéztem Etrigenre, aki végül, most először hozzám szólt. Miközben beszélt, a tekintetem pár a poharak közt ugrált, és folyamatosan számoltam össze, hogy végül is mennyit sikerült összeinnia. Természetesen hozzá számoltam az én nekem kikérteket is, elvégre azt mondta, meg vagyok hívva rá.
- Huszonegy ulron – feleltem neki odahajolva, majd visszadöntöttem magam a székre. Időközben a férfiak visszatértek és abból kettő túlságosan bámulni kezdett, amire én eltorzult arccal, szemet forgatva fordultam el.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 2:48 pm
/A matrózok közül az öregebb, már kissé be volt csiccsentve. Vörös képén kissé bárgyú vigyorral rákérdezett helyet foglalhatnak-e. A két fiatalabb közben hozta a vissza hívót. Újabb korsó sörök csilingeltek az asztalon, amelyet újabb karika pálinkák követtek. Etrigen közben kényesen ügyelt rá hogy ne igyon túl gyorsan, és arra is hogy üres poharai semmi képen sem keveredjenek össze a matrózok által hozott poharakkal. Az ifjabbak tisztelet tudó távolságban foglaltak helyet, ügyeltek rá hogy ne sértsék meg sem a hölgyet, sem pedig útitársát Etrigent. De tekintetüket egy pillanatra sem vették le Thoráról. Ravenwood maga az illem végett bele kortyolt a sörébe, de a pálinka helyett most a kihelyezett kosárka pogácsához nyúlt./
-Joe Smith vagyok, a Sebzett Bálna kapitánya. Ők ketten itt a társaim, Frank, és Kis Joe.
-Etrigen Ravenwood, helyi kereskedő.
/Hazudta Etrigen úgy, mintha csak a szentírást olvasta volna fel, Thorát szándékosan nem mutatta be nekik. A kapitány csuklott egyet, majd vigyorogva megkérdezte./
-Kereskedő mi? Aztán mivel kereskedik jóúram, hogy ennyire jól megy magának.
/Etrigen száján még szélesebbre terült a vigyor./
-Minden félével uraim, amivel csak lehetséges, de az igazgyönggyel legfőképpen.
/A kapitány, és a matrózok össze néztek./
-Igaz gyönggyel? Évtizedek óta nem találtak egyetlen darabot sem a közelben. Az meg hogy lehet hogy kegyelmed épp azzal kereskedik.
-Hát úgy lehet, hogy én tudom merre kell keresni. Mégis mit gondol kapitány uram? Miből futja erre kis vígasságra itt köztünk? Ünnepelni jöttem ide, és mivel hogy csak az ökör iszik magában, hát meghívtam kegyelmeteket is.
-De milyen jól tette Ravenwood uram. Milyen jól. Hé! Mesterem! Hozzon már még egy kört nekem, és a barátaimnak.
/Kis Joe, a tőle telhető legnagyobb udvariassággal közölte hogy hugyoznia kell, Frank és az öreg kapitány pedig elbotorkáltak a pult felé, hogy hozzák a kikért italokat, így Thora és Etrigen pár percre kettesben maradtak. Etrigen első mozdulata az volt, hogy amint nem a kapitány és társa elfordult, és meggyőződött róla hogy senki nem látja az ajándékba kapott pálinkát a padlóra öntötte. Majd Thorához fordult./
-Csak azt számold össze hogy én magam mennyi sört, és pálinkát kértem ki, és ha megvagy, súgd a fülembe az árát. A többi az én dolgom.
/Mielőtt Kis Joe visszatért, a saját, szinte teli sörös korsóját kicserélte Kis Joe üres korsójára, és szelíden lecsukta annak fedelét. Kis Joe, és a visszatért Frank szemlátomást Thora idomai volt elfoglalva, a kapitány mája pedig egyre nagyobb érdeklődést kezdett tanúsítani a tömény italok után./

Thora Haleye Kedvelte

Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
375
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 2:21 pm
A VADÁSZÖSZTÖN I.

──────────────── ────────────────
Már léptem volna tovább amikor a férfi ujjai a csuklómra fonódtak megálljt parancsolva. Kérdő tekintettel fordultam vissza felé. Ez az ember nagyon elhiszi magáról, hogy tudja mit csinál. Erősen vacillálni kezdtem, hogy mit tegyek. Legszívesebben ott hagytam volna őt, és csinálhat, amit akar, de a kíváncsiság sokkal, de sokkal erősebb ösztönnek tűnt most. Ahogy mosolygott, ahogy csak úgy ott ült és olyan kisugárzással, hogy én magam se hittem el, hogy elhiszem neki, hogy tudja mit csinál.
Visszacsúsztam a székre.
- Thora – válaszoltam. Csak úgy egyszerűen, tömören. – Caldeni szegénynegyed – tettem hozzá végül.
Vonalra préseltem az ajkaimat, majd hátra dőltem a szék támlájára újfent összefont karokkal. Most már látni akartam mi lesz ebből, és hagytam, hogy irányítson. Elvégre, ha bármi balul sül el, én kitudom magam magyarázni az őrség előtt, sőt, nem is hinnék el, hogy én bármi rosszat tettem volna itt, és a legvégén úgyis Etrigen húzza majd a rövidebbet. A fogadóssal meg majd… nem tudom. Valahogy elsimítom az egészet.
- Kíváncsian várom – mondtam, majd türelmesen vártam, hogy milyen tanulságot fog kihozni ebből. Ha tényleg úgy tesz, amit mondd, jól fogok járni egy újabb leckével, ha nem… hát akkor ő ismeri meg a caldeni tömlöcök egyikének hideg, koszos, húgyszagú, szalmával teli ágyát.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 2:01 pm
/Etrigen elégedetten nézte végig az elé táruló jelenetet. Minden úgy alakult ahogy sejtette. A matrózok számára mindig elég egy pár ingyen ital ahhoz hogy barátként tekintsenek egy vadidegenre is, egy kedves, csinos lány mosolya pedig az anyjuk nevét is elfeledteti velük egyetlen pillanat alatt. A két fiatalabbik matróz elismerően végig mérte a lányt, egy szót sem szóltak, de a tekintetükből így is könnyedén ki lehetett olvasni mit akarnak. Az öregebbik tengeri medve először Etrigenre nézett, mintha csak azt kérdezte volna szabad-e ezt? Nem akarta kockára tenni a kialakuló barátságot. Ravenwood csak mosolygott, de se nem intett, se nem biccentett, vagy kacsintott. Mereven, nézett a vén tengeri medve szemébe, amíg a lány vissza nem tért hozzá. De a tekintetében nem volt semmi fenyegető./
-Ugyan már Te lány. Ha olyan emberek közé mentem volna esélyem sem lenne arra amit csinálni akarok.
/A mosoly, még csak el sem halványodott a képéről. Volt benne valami megmagyarázhatatlan nyugalom, valami egészen érthetetlen, ahogy ezt az egész helyzetet kezelni tudta. Két dolog egészen biztosan látszott minden szavából, az egyik, hogy Ravenwood nem először csinálja amit éppen csinál. A Másik pedig az hogy nagyon is jól tudja mit csinál. Mikor a lány távozásra készült gyengéden utána kapott, és épp csak annyira szorította meg a csuklóját hogy érezhesse az ellentartást. Azután maga felé húzta, de hagyva Ő maga indulhasson meg felé ha akar. Ezután halkan, hogy csak a lány érthesse a szavait ezt mondta./
-Nagyszerű városőr lesz belőled meglátod. De még kell egy kis idő hogy jobban megtanuld kiismerni az embereket.
/Elengedte a lány kezét, és megvárta míg a fogadós leteszi az asztalra a kikért pálinkákat, így ha mind kettőt megissza, 4 üres pálinkás pohár marad az asztalon. Az ulront, amit a lánytól kapott, gyengéden táncoltatni kezdte ujjainak bütykei között, ezzel is jelezve a fogadósnak hogy ne aggódjon, van itt pénz. Megvan hát a 4 üres pohár, és az egy érme. Eddig minden rendben van, de úgy érezte tartozik még valamivel./
-Tudom hogy nem ismerjük egymást eléggé, de ez remek lecke lesz a számodra, és hidd el városőrként is igen nagy hasznát fogod még ennek venni. Vedd ezt ajándék leckének az mellé amit eddig kaptál, és amit ezen felül még kapni fogsz.
/Kis szünetet tartott, esélyt adva a lánynak hogy helyet foglalhasson./
-A nevem, Etrigen Ravenwood. Brill-ből származom, ez egy kicsiny kis falu Milheim-től valamivel északabbra. Az anyám javasasszony a környéken, Hector, a város őrségének tisztje kezeskedik értem, jelenleg is hozzá jöttem, gyógyszert hoztam neki a térdsérülésére.
/A matrózok felé intett, majd felemelte az egyik pálinkás poharat, és mielőtt kiitta volna feléjük idézte szavait./
-Ezt pedig az önök egészségére barátaim.
/Egy hajtásra kiitta az utolsó cseppig. Még egy üres pohár kell, és kezdődik a játék./
-Nézd..... eszem ágában sincs tisztességes embereket kifosztani, sőt mi több, épp hogy megnövelném a bevételt. Meglátod minden rendben lesz. A Jó híreden nem hogy nem esik folt, de mire itt végzünk, a kocsmáros imába foglalja a nevedet.
/Barátságosan kacsintott egyet, majd felhajtotta az utolsó pohárkát is. Ahogy a pohár feneke koppant az asztal lapján, a három matróz, kezükben válogatott italokkal, és egy kisebb tál pogácsával elindult az asztaluk felé./

Thora Haleye Kedvelte

Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
375
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 1:36 pm
A VADÁSZÖSZTÖN I.

──────────────── ────────────────
Lefagyott a halvány mosoly az arcomról, amikor végig néztem, ahogy a férfi rendesen kihasználja az előbb megemlített ajánlatomat. Összehúzott szemekkel vizslattam a férfit.
- Fogalmam sincs most mit csinálsz, de jobb, ha nem húzod tovább ezt – válaszoltam, miközben hátra dőltem és a keresztbefont karjaimat a mellkasomra fektettem. – Nagyon kíváncsivá tettél, mégis, hogy fogod magad ebből kihúzni, de ha ezt tudtam volna, hogy ekkora zsivány vagy, akkor nem ebbe a fogadóba hozlak. Pár utcával lejjebb van egy hely ahová pont az ilyen emberek valóak, mint te – halkan beszéltem, hogy a fogadós ne hallja a beszélgetésünket.
Megvártam míg elmondja a férfi, amit akart, én pedig komótosan elrugaszkodtam a széktől, és felálltam. Míg az egyik kezem az asztallapot simítottam, a másikkal a szoknyám zsebébe nyúltam. Beálltam a férfi mögé, és a karom, ami eddig a zsebem rejtekében pihent, zárt marokkal rátettem a vállára, majd végig csúsztattam a mellkasán egészen az öléig, ahol a tenyerem szétnyílt és az ölébe esett egyetlen ulron. Lehajoltam a füléhez, hogy jól hallhassa, amit mondok.
- Tényleg nem tudom mit csinálsz most – kezdtem suttogni. – De a fogadós nagyon jó barátom. Nem veszek részt az ő lehúzásában már ne haragudj, így is lesz mit este megmagyaráznom neki.
Felegyenesedtem, és vidám arcot erőltetve az arcomra odasétáltam a pulthoz, hogy megtegyem, amit kért tőlem. Amióta a fogadókba jártam, a férfiak kellő csábítása már elég jól ment ahhoz képest, hogy semmi hátsó szándék nem vezérelt, csak tudtam, mit mikor tenni, hogy elérjem az ember lánya valamit, főképp, ha az illető már nem volt elég szomjas. Úgyhogy lábujjhegyre pipiskedtem és kellőképpen behajoltam a pulthoz, kikértem a két pálinkát a sarokban ülő úrnak, majd egy remélhetőleg ellenállhatatlan mosolyt intéztem, a matrózok felé. Ellöktem magam a pulttól, és szép lassú léptekkel visszasétáltam a férfihoz. Megálltam előtte, és közelebb hajoltam hozzá.
- További jó mulatást, uram – mondtam. – Ha nem kerülsz a tömlöcbe, tényleg várom azokat az ingyen leckéket, ahogy ígérted – ezzel a lendülettel pedig elfordultam tőle, hogy kimehessek az ajtón, és még a közelébe se lehessek annak, amit most fog tenni. Nem akarom elveszíteni ezt a helyet, főképp nem megszegni a törvényt, elvégre milyen ember lennék én, ha ilyeneket művelek, közben pedig az őrség tagjává akarok válni.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 1:10 pm
/Etrigen még mindig csak mosolygott, a pipa dohánya lassan teljesen elégett, így még egy utolsó jóízű szippantás után félre rakta kihűlni, hogy később könnyebben ki tudja tisztítani a bele égett dohányt. Szemmel láthatóan cseppet sem zavarta üres erszénye, és mintha meg sem hallotta volna a lány azon állítását, hogy néhány vadász lecke után kifizetné az itt felgyülemlett tartozást. Arcán rendíthetetlen nyugalommal a kocsmáros felé biccentett, aki épp nem messze tőlük törölgetett egy asztal, ahogy a tekintete találkozott Etrigenével arcán zsivány mosoly csillant, és máris oda sietett a vándor asztalához./
-Mit hozhatok az úrnak? /Kérdezte./
-Nekem most semmit ne hozzon Mester, de ott a pultnál áll három matróz, aki mióta csak bejöttünk ugyan az felett a korsó sör felett beszélgetnek. Nekik adjon hármat ebből a jó fajta pálinkából, és ha úgy látja kegyelmed sört is töltsön nekik.
/A fogadós arcán lévő barátságos mosoly azonnal a húsos bevétel ígéretével kecsegtető, szinte már családiasnak mondható mosolyra változott, ezután kissé meghajolt, és sietve teljesítette a vándor kérését. Etrigen ezután a lányhoz fordult./
-Nagyon kedves vagy, de nem szorulok a pénzedre. Ha gondom van, megoldom magam és biztosíthatlak hogy nincs itt a világon semmi gond.
/Ezután egy újabb korty következett a lassan kiürülő korsóból. Az utolsó nyeletnél a korsó alján összegyűlt hab, végig csorgott a férfi füle töve mellett, egyre szélesedő mosolyával kísérve vidáman letörölte a langyos maradékot, majd szeme sarkából ravasz tekintettel vissza intett a hálából felé intő matrózoknak./
-Ezt a maga egészségére jó uram!!!
/Kiáltotta az egyikük, majd fenékig kiitta az elé rakott pálinkát./
-A leckéket pedig természetesen megkapod ingyen, és bér mentve. Hanem most, figyelj rám de nagyon. Ha van a zsebedben akár egyetlen érme is, azt minden feltűnés nélkül add át nekem itt, az asztal alatt. Ügyelj rá hogy senki ne láthassa meg. Azután pedig a lehető leg aranyosabb mosolyoddal menj oda a pulthoz, és kérj ki még kettő pálinkát az én kontómra, mosolyogj rá a matrózokra, de semmi több, azután pedig gyere vissza ide hozzám. Megértetted?

Thora Haleye Kedvelte

Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
375
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 12:46 pm
A VADÁSZÖSZTÖN I.

──────────────── ────────────────
- Én szinte az összes őrt ismerem már – mosolyodtam el. - Sőt még a parancsnokokat is. Az őrök egy részével jóban vagyok, ők nagyon várnak engem, de hát nem ők döntik el, hogy beléphetek-e. Biztos vagyok benne, hogy sikerül annyira kifejlesztenem magam, hogy meg se kottyanjanak az ilyen esetek, vagy legalábbis egy-két napnál többet ne zsörtölődjek rajta.
Előre nyúltam a söröskorsóért, és beleittam. Összeszűkült szemekkel hallgattam a férfit. Nem volt szép tőle a meghívás így ennek tudatában, és mivel nagyon jó barátom a fogadós, őt sem kívánom megritkítani néhány ulronnal. Tudtam, hogy ő nem fogja felvenni munkára ezért, sőt… az ilyeneket tipikusan utálja és nem egyszer érkezett be az őrség egyik tagja, hogy elcipelje a fizetni nem kívánó vendéget. Lázasan keresni kezdtem a fejemben, mivel tudnám megoldani a helyzetet, miközben megválaszoltam a kérdését.
- Tisztelem a város törvényeit. Jobban, mint a sajátomét – halkan beszéltem, lassan, tagolva. – Ha ez így történne, nagy valószínűséggel bármennyire is kedvellek, és köszönöm a segítségedet a mai nap, de elvinnélek. És mivel nő vagyok, biztosan van olyan képességem, ami nincs a férfi társaimnak, amivel önként velem jönnél – hajtottam félre a fejem játékosan. Fogalmam sincs miért mondtam ezeket, hiszen biztos, hogy képtelen lennék rá magamtól elvinni egy ekkora embert, mint ő. De bizonyítani akartam, hogy minden erőmmel azon lennék, hogy békésen elintézhetnénk a dolgot úgy, hogy mindenki a legjobb esetben jöhessen ki.
- Mindemellett, nem szép dolog, hogy így hívtál el engem egy sörre – dorgáltam meg fanyar mosollyal. – Viszont mivel nem vagyok őr még, más ajánlatot tudok neked – mire eljutottam a mondadóm ezen részére, végre felugrott bennem egy ötlet, amire nagyon reméltem, hogy rábólint.
Vadász vagy – tettem meg a ténymegállapítást először. – Taníts meg mindenre, amit tudsz. Íjjal bánni, nyomot olvasni az erdőben, állatot lőni. Mindenre. És akkor az eddigi köröket én állom.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
821
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1020. Remény hava - Calden Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Ylore, 1007. remény hava
» Romok klánja, 1020 nyara
» 1019. Remény hava - Ethuil ünnepe
» Ylore; 1021, Árë hava
» Ylore, 1020. nyárelő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: