Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Orod na Aear KaDiPE5
Orod na Aear KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:41 pm
• Szólánc

Yesterday at 10:40 pm
• Asszociáció

Yesterday at 5:26 pm
• Karaván út

Yesterday at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Orod na Aear

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Csüt. Május 19, 2022 12:46 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 18, 2022 10:51 pm
Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedést. 
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Ahogy Ő, úgymi sem kapunk választ a kérdéseinkre. Egyáltalán nem úgyalakult ez az egész nap, mint amire számítottam. Hittem abban, hogy ez a fickó őszintén akar nekünk segíteni... De sajnos a gyászre, a haragra hallgattam és nem láttam a valóságot.
Nem értem, hogy miért olyan fontos nekik az a kulcs. Miért kellett miatta megölni a testvéremet. Senkinek sem ártott, jó lélek volt... Talán valami varázsereje lehet neki?
Nincs értelme több időt fecsérelni szavakra, de nem is marad rá.
Az események felgyorsulnak miutánegy ordítás töri meg a mi kis meghitt hármasunkat. A tekintetem a sátor fala felé vezetem és figyelem az árnyakat, de nemjövök rá, hogy mégis miféle szörnyek támadhattak rájuk.
Velerist elengedi, de engem nem old fel. Nem lepődöm meg ezen... Sok minden történik, de végül ismét a lábaimon állok és kardomat szorogatom a kezemben. Utat török magunkat, mit semfoglalkozva azzal, hogy kit talál el kardom. Nekem ezek semmit semjelentenek. Idegenek a számomra és nem tettek semmit azért, hogy segítségemet mgérdemeljék.

Az idegesség forr bennem még akkor is mikor Velerissel sikerül taálnunk egy menedéket. Legszívesebben visszamennék és többiekkel is megismertetném kardomélességét. Csak társammiatt fogom vissza magam. Nemhagynám őt itt egyedül. Bár biztosan meg tudná védeni magát. Úgy hiszem neki is megvannak a maga adottsági, mikről egyelőre nemavatott be engem.

Az éjszaka alatt sok mindent átgondoltam, főleg azt is hogy mi lesz a következőlépésem. Megértem Veleris szavait, de nem értek velük egyet. Nem tudnék békében távozni, ha nem mennék vissza oda... Megígértem valamit a testvéremnek. Mostmég tudom merre találom őket és gyengék egy ilyen támadás után. Most van esélyem.
-Nyugodtan megtalálhatnak engem. Nem félek tőlük.-A hangom határozott. Nem várom el tőle, hogy velem tartson. Sokat segített így is nekem.
-Köszönöm a segítséged. Nélküled még most is a nyomát kergetném. Legalább najádhoz illően tudtunk tőle elbúcsuzni.-Mosolyodom el egy pillanatra. Én még nemülök fel a lovam hátára. Elköszönök tőle, majd végig nézem, ahogy elvágtázik.
Ez után ülök fel én is a négylábúm hátára, hogy utána megkeressem a rohadékok táborát.
Nem vagyok rest használni a hangom és elérni a célom. Ha kell a kardom is használom.


//Bocsánat, hogy ilyen sokára. Köszönöm a játékot és a türelmeteket! <3 //

Nîndaer Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 9:12 am


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Hasztalan, semmibe szűrt szavak. Sejthettem volna. Csalódottság csupán azért vet szikrát bennem, mert úgy hittem legalább józan eszére hathatok. Szerepe egyre inkább kirajzolódni látszik ebben a helyzetben, - habár, legkevésbé sem lehetek benne biztos – mégis bíztam benne, hogy javunkra fordíthatom szabadulásunk érdekében. Harmat szórta sértése, fátyolként borul vállaimra, s hasonlatos mosolyt szül arcomra. Bizony, a tudás hatalom, s híján van neki. Igaz, szorult helyzetünk, nem kellene, hogy efféle bátorságra adjon okot; félő, ha szép szavak nem érnek célt, hát cselekvésre szánja el magát, s erőszakkal veszi el, amire szüksége van. Nem lepne meg. Calypso szavai éppúgy át fognak suhanni elméjén akár csak az enyémek, s már előre sajnálom, amiért feleslegesen koptatja nyelvét. Megértem az elkeseredést, mely belsőjében gyűlt, idegen világban, idegenek közt, nem egyszerű, s hogy ide jutottunk az én hibám is. Mégis míg bebizonyosodik, hogy hasztalanok szavai, én a következő lehetőségek garmadát veszem számításba. – Elég – ripakodok az elfre. A puffanás és minden bizonnyal Caly fájdalmas nyöszörgése felriaszt gondolataimból. Mielőtt azonban bármit is ajánlhatnék, az éjszakába hosszan elnyúló kínnal teli kiáltás hasít bele s lényemet átjárja a borzongás. A tábor, mely kisértet volt eddig az erdő mélyén, hangyabolyként pezsdül fel. Vasalt csizmás léptek dobbannak, s fegyverek csörögve kerülnek kezekbe. Egy pillanatra magam előtt látom fénytelen szemű élettelen testem, kit még arra sem méltattak, hogy gödörbe dobják, hagyták inkább, hogy szélrózsa minden irányába hordjanak szét a vadállatok. Meglepő fordulatként azonban, oldódnak csuklómat gúzsba kötő kötelek, igaz – lehet, időm se lenne rá – hálát rebegek érte. Gyorsan rázom le magamról maradékát, majd lefeszegetem lábamról is a kötelet. Tekintetemmel felszerelésünket keresem, mely a sátor egyik távolabbi szegletében hever. Magamhoz véve táskám s Calypso kardját lépek hozzá. – Siessünk, most megmutathatod, mire képes a tenger leánya – állok fel mellőle, miután megszabadítottam béklyóitól s nyomom kezébe kardját. – Elrejtőzünk az erdőben, aztán reggel megkeressük az ösvényt – tárom elé hirtelen jött ötletem, mielőtt előzékenyen előre engedném, mégis csak nála van a kard.

A reggel első sugaraival mászok elő a sziklahasadékból, melybe behúzódtunk a szörnyek elől, mely a táborra rontottak. Calypsonak is meg kellett mártania néhányba a pengéjét, míg sikerült átverekednünk magunkat a felforduláson. Minden bizonnyal megvannak a maga kérdései, ám túl fásult vagyok, ahhoz, hogy válaszokkal szolgálhassak neki, s a láz is egyre inkább kezd úrrá lenni rajtam. Sötétedésre érjük el hátrahagyott lovainkat. – Sajnálom, hogy nem úgy végződött, ahogy szerettük volna – simítom végig karját. Eddig nem volt lehetőségem kifejezni együtt érzésemet testvére elvesztése miatt. – Tudom, sok érzés kavarog most benned, s talán kérdések is. A kulcsról, a hogyan továbbról, de nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy feltedd őket – simítom rá szelíd pillantásom. – Már biztos rendezték soraikat a táborban, s nem kizárt, hogy a keresésedre indulnak, jobb lesz, ha külön válunk – ajánlom a lehetőséget. – Később pedig, ha már sikerült megnyugodnod, higgadtan átgondolni a történteket, s úgy érzed, keress fel. Bármelyik piacon kapsz tűzlevél-papírt, azzal tudsz üzenni, tűzre vetve azonnal megkapom csak meg kell címezned – mosolyodom el halványan, mielőtt a nyerget rögzítem. – Vigyázz magadra, s adj időt magadnak a gyászra Calypso – ülök fel hátasomra, s intek búcsút neki. Remélem, nem örökre.






//Köszönöm én is a játékot Orod na Aear 3433600365 //

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 05, 2022 7:24 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Ívbe hajlik szemöldököm Lepke rongyba szűrt kérdése hallatán, ám hűvös ábrázatomon kívül több felelettel nem szolgálok a számára. Nincs, ki vallomásra noszogathatna, ki mentegetőző, megértésért küszködő szavakat adhatna a számba, efféle hatalom híján pedig képtelen vagyok bármit is felé köpni. Nem mintha kívánnék. Rezzenéstelen figyelem hát hol őt, hol társnőjét, akinek nyakán veszedelmesen egyensúlyozik a kardom csúcsa. Korábbi szócsépléseinek fényében gyanakvással tölt el némasága, de annyira mégsem, hogy Veleris mondandója elszeleljen a füleim mellett.
- Épp, mint minden próbálkozásod a megsértésemre – jelentem ki csöndesen, méla közönnyel, noha el kell ismernem, kezd a bőröm alatt sercegni a türelmetlenség fakó érzete, miként válaszok helyett újabb kérdéseket kapok. - Azt hittem ennél több lötyög a tudatodban, Lepke. Azt mondják, a tudás hatalom – szűröm a fogaim között, nem bocsátkozva bő értekezésbe indokaimról, legfőképp, mert továbbra sem hajt a vágyakozás önmagam megértetésére. Bár még ha fordulna is egyet a világ, és elöntene a kényszer minderre, sem jutna időm túlzott körmondatokra, hiszen lassacskán az uszonyos is megtalálja a hangját. Magázódására képtelen vagyok elsimítani a szemöldökeim közé gyűrődött ráncokat, s egy momentumra nem tagadom, megfordul a fejemben, netán túlzottan nagyot ütöttek korábban a tarkójára.
- Nem kutakodok magyarázatokért, ritkán lobban megbocsájtás a bensőmben – tisztázom, mielőtt még félreértené a helyzetét s további ostoba, balga kifogásokba szőné a hangját. Igaz, attól tartok ehhez már késő, megadással hallgatom hát végig a monológját, olykor-olykor pillantva el csupán a sátor túloldala felé, honnét különös neszek vonják magukra a figyelmemet. - Használhatatlanok vagytok mindketten – állapítom meg a nyilvánvalót, meg sem próbálva megfejteni az uszonyos gondolatfonalát, amelynek során oda jutott a korábbi kérdéseim tükrében, hogy én bármit is tudok a kulcsról. Vagy, hogy fogságban egy kihallgatás közepén ő lesz az, aki válaszokra jut. Pillanatnyi frusztráltságomat szabadjára engedve fordítok a fegyveremen, és felegyenesedve a ládáról, ütöm az orrának a kardgombot.
S nem tagadom, minden bizonnyal tovább használnám feszültségem levezetőjének, amennyiben át nem hasítaná a csendes éjszakát egy velőt rázó ordítás a tábor széle felől. Aztán újabb, és újabb, melyhez riadót fújó kiáltások és a pengék csörrenése társulnak. A sátor fehér vásznán különös, vad táncot lejtenek a felkapott fáklyák keltette árnyak, amelyek olykor egészen furcsa formát bontanak. Összevont szemöldökökkel hallgatózom, s egyhamar rá kell döbbennem, hogy a tábort jó eséllyel szörnyek lepték el.
- Megérkezett a felmentősereg. Szörnyetegek a szörnyetegekért – süppesztem le rájuk a pillantásomat közönnyel, majd apró szusszanást hallatva lépek Lepke mögé, hogy összekötözött kezeit egy határozott vágással szabaddá tehessem. - Szerencséd van – morgom az orrom alatt, és noha a társnőjének más sorsot szánok, minden bizonnyal őt is kegyeikben tartják az istenek, mivel a sátor egyik támasztéka megpattan és közelivé válik a lehetőség, hogy a vászon alatt vergődve, akár hálóba keveredett halak, váljunk eleséggé. Rideg tekintetemet még utoljára a najádra vetem, aztán szó nélkül libbenek ki a szabadba, felvéve a küzdelmet a kényszeredett társaimat aprító rémségekkel.

// Köszönöm a játékot! Orod na Aear 854324872 //




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 04, 2022 7:50 pm
Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedést. 
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem igazán tudnám elmondani, hogy, mit is érzek most jelenleg magamban. Túl sok minden kavarog bennem. A düh, a csalódottság, a szégyen, a gyász, a gyűlölet…
Hallgatók őt, és van amiben igazat kell adnom neki. A tekintetem csak egy pillanatra veszem le róla, mikor kardja végét Veleris bőréhez érinti. Ha valakinek a vérét akarja venni, akkor az csakis én lehetek. Vel nem tett semmi rosszat. De ezt végül a férfi is kijelenti más szavakkal. Rezzenéstelen arccal tekintek vissza rá,mikor kardja már az én nyakát érinti. Nem szólalok meg, hisz nincs túl sok értelme így csak figyelem őt és hallgatom szavait. Igazat kell adnom neki, hisz tényleg nem gondoltam végig, hogy mi is lesz akkor, ha azt a bizonyos kulcsot megtaláljuk, de őszintén szólva azt sem tudom, hogy mit is kell keresnem, vagy mire való az. Egy halandónak mégis miért lehet rá szüksége. Gondolom az a kulcs a fajtánknak fontos nem az itteni élnek.
A bőrömet felderítő, de egy hang nem jön ki a torkomon. Nem érzek félelmet az irányába. Ha megöl, akkor ez volt megírva nekem. Sok évet megéltem már.
A rongy végül lekerül a szájról, de még nem szólalok meg azonnal. Velerist hallgatom. A jelek szerint ők sokkal többet tudnak arról a kulcsról. Nem hittem volna, hogy a húgom ekkora "kincset" rejteget magánál.
Próbálok nyugodt maradni, nem hagyni, hogy a düh eluralkodjon rajtam. Ha nem fogom vissza magam Velerisnek is baja eshet. Nem hagyhatom ezt. Így hát legyen, beszélgessünk, pazaroljuk el az időt ilyen felesleges cselekedettel.
-Nem hagyott nekem más választást. Szépen kértük, hogy segítsen. Ön mégis túl makacs volt. Kénytelen voltam megtenni azt.-Válaszolom neki teljesen nyugodt hangon. Nem tervezem ismét hangomat használni, elbűvölni őt vele.
-Nem vagyok tökéletes, ahogy egyikünk sem az. Naiv voltam és reménykedtem abban, hogy esetleg tényleg segíteni akar nekünk. Fogalmam sincs, hogy mire való az a kulcs. Azt sem tudom hogyan néz ki. Nem tudtam, hogy húgom birtokában van egy efféle “kincs”. Viszont megkért, hogy szerezzem vissza és őrizzem azt. Örülnék neki, ha valamelyikőtök elmondaná, hogy miért is olyan fontos az a kulcs, mit húgom őrzött. -Gondolom ezért rabolták el őt, mert azok is a kulcsot akarták tőle… De miért nem vették el csak úgy és hagyták végül szabadon távozni? Egyre kevésbé értem mind ezt. De talán most az egyszer a férfi is őszinte lesz hozzám és végre elmondja, hogy mit is kell tudnom arról a tárgyról, mit elloptak tőle.

Nîndaer Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:35 am


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Helyzetünk legkevésbé sem nevezhető rózsásnak, s bár ez hiába kapaszkodik elmém egy csúcsán, mégsem tudom elrejteni dühöm, melynek középpontjában az elf még vérrel teli valója áll. Mint partra vetett hal, vergődve próbálok szabadulni a gúzsból, melybe kötöttek, hasztalan fenyegetőzést dobálva őrzőnk felé. Hidegvérem megtalálásához nagyban hozzájárul a hűvös penge mely nyakam puha bőrét hivatott érinteni. Torkom ugyan megszorul, de tekintetem már szíven döfte volna, ha birtokában lennék efféle képességnek. Akad azonban néhány szó, azok között mely legördülnek ajkáról, s képesek megolvasztani tekintetem, bár ennek ellenére se gondolhatja azt, hogy imába fogom foglalni a nevét. Nehézségek árán, de visszatornászom magam ülőhelyzetbe, mégis csak elegánsabb így a kihallgatás vagy tárgyalás, vagy ki tudja mi is akar ez lenni. Máskülönben: - Miért is kellene elhinnem … - küzdök a szavakkal, hisz még mindig nyálfogóként szolgál a számban a rongydarab. – szavaid? Miért is kímélnének meg engem, ha mindennek fül s szemtanúja leszek? – más helyzetben, még mulattatónak is találnám, hogy a szavak sima útja helyett, göröngyös ösvényen járok. Más helyzetben… magam sem hagynék elvarratlan szálakat, hát miért pont ezek tennék, kiknek madara gyors röptű égi ragadozó, dögevő. Most mondjam azt neki, hogy magának köszönheti. Hiábavaló szavak lennének. Kénytelen vagyok megrázni fejem, a belenyilalló fájdalomtól, úgy hallgatva szavukat. Valóban mit is vártunk? Semmit. Magunk sem hagytuk volna futni a kulccsal, s ezt mindannyian tudjuk. Az, hogy egy lépéssel előttünk járt, kellemetlenül kínos, de a helyzetünk nem jelenti azt, hogy ne keresném a kiutat köd áztatta elmémben. Kisértet szólam hangja hív vissza. Kérdésére enyhén emelem szemöldököm, majd eresztem vissza. Megadón biccentek, ígéretet adva afelől nem teszek ellene. Túl éles és túl fényes az a penge, mely jelenleg Calypso nyakát becézgeti. Kár lenne vörösre festeni. Nincs okom kételkedni benne, hogy valóban megtenné. – Szóval nem avattak be a barátaid? A büszke elf, mint kutya csahol gazdája kénye-kedve szerint. Kiábrándító – harag szülte gúnyos szavak peregnek le szabadult nyelvemről. Igaz, ami igaz nem számítok rá, hogy szíven találná, számomra azonban percnyi megnyugvást hoz. Sejtésem van csupán arról mit is őrzött úgy nagyon Ariadné, néhány hónapja találkoztam a párjával a füves pusztákon, Eviran szívében. – Téged miért izgat úgy, mit remélsz tőle? Lelked megváltásához az összes sem lenne elég – hajolok hozzá magam is közelebb.





Ahronit and Calypso Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 08, 2022 10:17 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

A tábor nyüzsgése az éjszaka leszálltával egyre tompábbá válik; a tűz körül eddig mulatozókat mostanra elnyomta az álom, az őrök pedig a tőlük megszokott néma rezzenéstelenségben vigyázzák az egység nyugalmát. Jó ideje az erdő neszeiben hagyom hát megmerítkezni az érzékeimet, visszasüppedve gondolatban a világba, melybe igazán tartozom, és amely vélhetően már soha nem lesz az otthonom. Elmélyülten hegyezem a füleimet az éjszakai állatok puha mozgolódásaira, a fáradhatatlan szajkók visítására, éppúgy a közelben kanyargó patak lágy csobogására. Szinte az orromban érzem a friss, nedves föld és a fagyos víz összetéveszthetetlen illatát, bár az elmém lankáira idézett illúziót könnyeden csorbítja a tűzrakás metsző füstje, a sátorban pislákoló olajlámpás bosszús fénye, vagy éppen az ébredező foglyaim, akik érthető mód közel sem örvendenek a helyzetüknek.
Fátyolos rezzenés fut végig a lényemen Lepke fenyegetését hallva, ám nem hagyom, hogy hatással legyenek rám szavai. Ellenben ráérős nyugalommal kihúzom a kardomat a tokjából, és kényelmesen hosszabbítva meg általa a karomat, érintem a hegyét a sárkányvérű nyakának ott, ahol kulcscsontjai összeölelkeznek.
- Semmi dolgom veled, Lepke, s ők sem tudnak rólad – szólalok meg fakó, csöndes hangon. - Rosszkor voltál rossz helyen, amiként a röpke éltűek mondják – biccentem oldalra a fejemet leheletnyire, mielőtt közönyös tekintetemet az uszonyosra simítanám. Nehéz kiérteni a beszédüket a rongyon keresztül, de egyelőre nem kockáztatnám meg bűvös torkuk furmányát. - A pikkelyes társad azonban bosszúért kiáltott, mikor úgy vélte, okos gondolat az elmémmel játszadoznia – teszem hozzá, lassú mozzanattal átemelve a pengét a barna hajú leány nyakához.
- Nyilvánvalóan az ostobaságot nem pusztán az emberek között mérik bő kézzel – vonom meg a szemöldökeimet éppen, hogy kutatva méltán dühös ábrázatukat. - Mit gondoltál, ha másként lelünk a kulcsra, mi történt volna? Bizonyosan nem törjük félbe és osztozunk meg testvériesen – magyarázom közönnyel, egészen finoman megkaristolva bőrét a karddal. A szívem helyén tátongó fekete rémség nagyobb örömmel venné a fejét rögvest, de mint oly sokszor, ezúttal sem tehetek a vágyaim szerint.
- Elégtétel… És tudás, ha nem űzitek tovább az oktalanságot – hajolok enyhén közelebb hozzájuk, igaz, a pengém nem moccan az uszonyos nyakától. - Mitől olyan különleges ez a kulcs? S neked, Lepke, mi célod vele? Többet tudsz, mint eddig mutattad. Még neki sem – bökök az állammal a társnőjére. Várok néhány szekundumot, mielőtt belátva, nehéz lesz így kihallgatni őket, kelletlen lehúzom a szájukról a rongyot. - Egy árva ének vagy ige és egyszerre fogjátok a fejeteket veszejteni. Tudod, hogy nem hazudok – címezem utóbbi megjegyzésemet Velerisnek.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 06, 2022 8:25 pm
Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedést. 
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Bevetjük magunkataz erdőbe, a sötétbe. Nem érzek félelmet, csak a vágyat, hogy a gyilkosai szemeibe nézhessek, hogy elvehessem tőlük azt, amit elvettek a húgomtól. Az életét… Nem áll szándékomban megkegyelmezni nekik.
A kezem mindvégig a kardom markolatán. Csak a férfi ismeri ezt a terepet, nekünk ez teljesen idegen. Csendben haladok mögöttük, próbálok minél kevesebb zajt csapni, hisz nem áll szándékunkban magunkra hívni a figyelmet.
Megállásra int minket és az az apró fény is eltűnik, mit Veleris adott nekünk. A nyugtalanág fog el engem ahogy a sötétség körbe ölel minket. A vízben hozzá vagyok szokva, de ez nem az otthonom. Ez egy idegen hely a számomra és csak egy idegen szavaiban bízhattunk.
Ahogy elfütyüli magát és megjelennek a társai kardomat azonnal kirántom, de ők jóval gyorsabbak nálam.
Megszólalni sem tudok, mikor felad minket, egy erősütés és már el is sötétedik a világ körülöttem. A testem könnyen megadja magát. A napok, hónapok óta tartó kutatás engem is kimerített, de egy perre sem ismertem volna el ezt. Sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy megtaláljam őt.
A fejem sajog. Nyöszörgök egy sort, ahogy kezdek magamhoz térni. kell egy kis idő mire magamhoz térek. Lassan nyílnak a szemeim. Hallom Veleris szavait, de mintha a távolból szólnának. Felülök, ahogy elég erőt érzek magamban hozzá. Megpillantom a fickót, ki elárult minket, ahogyan Velerist is, aki dühösen beszél hozzá. Most érzem igazán mennyire elfáradtam. Elfogyott az erőm a küzdéshez. Én is szeretném a fejlét letépni a helyéről, de úgy érzem hiába próbálkoznék vele. Jóval többen vannak nálunk. Ismeri az erdőt… Tudják a gyengepontjainkat….
-Szóval átverés volt az egész… Remélem most boldog vagy.- Nem értem az embereket. Miért tesznek ilyet a másikkal? Miért verik át egymást?
-Mi hasznod lesz ebből?- Tudni akarom mégis miért éri meg nekik az, hogy három életet is elvesznek. Mi okuk lehet erre, mégis mit kapnak mind ezért?

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 3:08 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Éjanya temploma az ég, feketén borul felénk, szolgálói a jeges bogarak s királynőjük sötét felhők mögé bújnak, fényüket csak mágiám idézi közénk. Árnyékokból nőtte ki magát az erdő, mely sűrű, s fekete, mint a forró szurok, felszínére csak a szél húz ráncokat. Elmémre, s testemre egyaránt a fáradság láthatatlan ködje ereszkedik, hasonlatosan elhomályosítva tudatom, mint az ég felé tekergő, karcsú füstkígyó. Gyanakvó pillantással mérem végig Nindaert, arcának rezzenéstelen vonásait, lelkének élettelen tükreit. Forróság tombol homokomban, mely a szememen át lüktetve terjed szét bennem sürgetve, nem sok időt hagyva a tétovázásra. – Talán…- hunyom le egy pillanatra szemem Calypso meglátására, mégis beférkőzi sivatagi hőséggel küzdő elmém dűnéibe az elf túlzott határozottsága, akár a lesből támadó skorpió. De míg a prédára nem lelünk bizalmat szavaztam neki. – Akkor mire várunk még… induljunk – intek fejemmel a rengeteg felé, hisz minden bizonnyal ezután se én leszek az, aki mutatni fogja az utat. Bár az évtizedek fogsága Alora kőfalai között eltompították érzékeimet a természet hangjaira, illatára mégis megérezve a fenyők gyanta illatát, kezem alatt az érdes kérgek tapintását valami fura otthonos érzés kerít hatalmába. Mégis irigykedve figyelem, a hosszúéltűt, ahogy egyszere rezdül s lélegzik az erdővel. Ez s a forróság egyszerre csorbítják érzékeim a veszélyre, a jelekre, mely gyanakvásra adhat okot. A legkevesebb erőm arra van, hogy ellenkezzek, noha az utasítása egy cseppet sem szám ízének való. Szúrós pillantással, ám némán hívom vissza tenyerembe vezércsillagunk, s ujjaim lassú összezárásával zsugorítsam csitítva fényét, átadva magunkat a sötétségnek, elkötve ezzel a legnagyobb hibát. A dolgok egy füttyentésnyi időt alatt gyorsulnak fel, a csend, melyre eddig úgy vigyáztunk, mint anya a gyermekére, pillanat szakad széjjel, nedves avart tolnak maguk előtt a talpak, ahogy az eddig nesztelen, láthatatlan árnyak alakot öltenek. – Te mocskos… - még érzem, ahogy a dühtől feléled tekintetemben a sárkány, miként számra cifrábbnál cifrább szitokszavak gördülnének…amennyiben nem lenne gyorsabb az a éles fájdalom, mely a tarkómba nyilallva nem hozná el a teljes homályt, és rongybabaként érnék földet.
Ernyedten bukik előre fejem, s a mozdulatra fájdalom szánkázik végig fejemtől le a vállaimba. Halkan nyögök fel az érzésre összeráncolva homlokom. Szememre nehezedő pilláim mögül vöröses fény szűrődik át, melyre arra ösztönöz, hogy megrebegtetve azokat legalább résnyire emeljem szemhéjam. Rőtszínű szikrák villózása, a zsibongó fájdalom felkavarja a gyomrom, s hogy az émelygés érzését elnyomjam, hátra döntöm a fejem, mélyeket szippantva a füstös földszagú levegőből. Beletelik néhány percre, mire zöldjeim előtt kinyílik a világ… ami kék palástú csúcsban végződik a fejem felett, s még néhány perc mire fel tudom idézni a történteket. A tudatosság elérése, hirtelen cselekedett követelne, s nem dőlök el, akár a seprű, ahelyett, hogy talpra állnék. Nyelvemet gúzsba kötötték, bár ez sem gátol meg abban, hogy ott folytassam, ahol abba hagytam, mikor meglátom Szürke ábrázatát, amint egy ládán ülve héderel. – hogy a kutyák játszanának a csontjaiddal – morgom felé artikulátlanul, elöntött haraggal, félelemmel, csalódottsággal. – Békává foglak varázsolni…hallod? Békává…



Ahronit and Calypso Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 9:32 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

- Éppen annyi, amennyi szapora lépteket s a felesleges pihenők elkerülését kívánja meg – vetem oda foghegyről a sárkányvérű kérdésére, tudatva velük, nem fogok megakadni a menetelésben éhségre vagy fáradalmakra hivatkozva; amennyiben kényük támadna a heverészésre, kénytelenek lesznek a nyomaimat követni. Noha nem tagadom, rezzenéstelen szívem ez alkalommal jobban kívánja a társaságukat, mihamarabb a kékek feltételezett táborába óhajtom őket vezetni, ahol jó eséllyel a speciális egység hátramaradó tagjai is megpihentek a Caldenbe vezető út előtt. Nem kizárólag az uszonyost hajtja a keserű bosszúság...
Az út kíméletlen, az egyensúlyt s a szellemet megpróbáló, és nem kevésbé rövidebb; mire az ösvény végére érünk és az erdőség hátárát simítjuk lépteinkkel, újfent Lepke boszorkányságára vagyunk kénytelenek támaszkodni a látásunk megkönnyítése érdekében, hisz az éj sűrű, fekete leplét még a Holdanya törődése sem képes megtörni. Csöndesen mért kérdéseiket hallván kedvem támadna éles mosolyra húzni rideg vonásokkal keretezett számat, ám nem óhajtom az utolsó momentumokban felkorbácsolni a közös cél oltárán, szándékkal csitított elővigyázatosságukat. Közönyös ábrázattal süllyesztem hát rájuk a tekintetemet, csuklyám sötétjéből mustrálva karcsú formáikat. Az egyetlen előnyük velem szemben Veleris mágiája s a lábaimat húzó sebeim fájdalma, melyet az eddig megtett út az elviselhetetlenség határáig hajszolt. Akad nálam némi enyhítő kenőcs és növény, de ostoba lennék gyengeségem mértékét eléjük tárni.
- Bemegyünk az erdőbe. A helyükben nem számítanék a sötétben settenkedő ellenre. Nem is számítanak – jelentem ki halkan szűrt szavaimat, állammal a fák sokasága felé bökve. Ha mindeddig az orrukat nem telítette volna el a füst szúrós szaga, hát szemeiket kellően meresztve, az égbolt sötétkékjét megtörő szürke felleget talán észreveszik.
S amennyiben nincs ellenvetésük, megindulok velük az örökzöldek ölelésében, otthonos ruganyossággal mozogva a növények jól ismert társaságában. Lépteim körültekintőek, óvatosak, és őket is úgy vezetem, hogy a legkevesebb zajt csaphassák cipőtalpaikkal. Nem fűzök hozzájuk további szavakat, érzékeimet kizárólag a környezetünk neszeire élezem, felmérve a közelben nyugvó tábor lélekszámát és a feketeségben felolvadó őrszemek helyzetét. Csupán akkor vagyok hajlandó szót emelni feléjük, miként látótávolságra kerülünk a kék lobogókkal tűzdelt sátrakkal.
- Tüntesd el a fényt… - sutyorgom Lepkének, megtorpanva lépteimben, s ha a józan észnek hódolva a kérésem szerint tesz - alaposan hátráltatva a látásunkat -, kizárólag akkor emelem az ujjaimat a számhoz, hogy jól ismert dallamot füttyentve jelezhessek az erdőben állomásozó köteléknek. A hatásra pedig egy momentumnál sem szükséges többet várni, a körülöttünk őrködők rögvest mellettünk teremnek, fegyvereiket késlekedés nélkül szegezve torkainknak, hátainknak… Megadással emelem a kezeimet, a csuklyámat óvatosan hátrahúzva, hogy felismerhessék az arcomat.
- Testvérek, ajándékot hoztam. Egy uszonyost, a hátrahagyott rokonát. A másik boszorkány, csupán a társasága – avatom be őket sietősen, melynek hozománya az eddigi útitársaim kérdés nélküli leütése, míg önnön magam szabadon engedése. Szó nélkül segítek nekik összekötözni a két nő kezeit és lábait, majd a sátrak egyikébe szállítani őket, ahol mindennemű fegyverüktől megfosztjuk őket. Persze legveszedelmesebb képességük a torkukban rejlik, amit a szájuk bekötözésével orvosolunk, ameddig szükséges.
A lábam ellátását és némi vacsora elfogyasztását követően leváltom a felettük őrködő paplovagot, és néhány méter távolságra helyezkedek el az egyik ellátmányos láda tetején. Kezem megszokással pihen meg a kardom markolatán, amíg várom, hogy megébredjenek.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 11:20 pm
Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedést. 
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem igazán hatnak meg a férfi szavai. Hall minket, de miért is baj ez? Nem egetrengető titkokat árulunk el egymásnak Velerissel. Viszont igazán meglep, hogy az a férfi az ünnepségről valóban ő lenne az. Igaz ott sem volt túl beszédes, de kedvesebb emlék lakozik bennem róla, mint amilyennek most mutatja magát.
Igazat kell adnom Velerisnek. Valóban nincs más választásunk. Ő többet tud nálunk az elrablókról és talán vele tényleg sikerül megtalálni őket. Nem szándékozom megbocsátani nekik és kegyelmet osztogatni. Nem érdemelnek mást csak halált. Talán a húgom nem örülne ennek, hisz ő mindig olyan derűsen látta a dolgokat. De nem tudnék úgy haza menni, hogy tudom életben hagytam azokat, kik veszélyeztethetik családomat.
-Igazad van. Most tényleg csak rá számíthatunk. De nem hagyom, hogy elvegye azt, ami egykor húgom tulajdonában volt.- Nem tudom mi lehet az és miért volt olyan fontos Ariadnénak, de megkért, hogy őrizzem azt, így bármi is történjen meg kell szerezzem ezt és ahhoz türelmesebbnek kell lennem a férfival szemben. Ha valamennyire el akarom nyerni a bizalmát nem használhatom újra az énekem erejét. A mérgemet és megmaradt erőmet inkább a valós ellenségre kell tartogatnom.
Nem szívesen hagyom hátra a lovakat. Félek mikor visszatérünk már nem lesznek meg, aminek nem örülnék. Túl sok ulront költöttünk rájuk már. Egy újabbat nem tudnék megvásárolni. Egy sóhaj szalad ki ajkaim közül ahogy az előttünk álló útra nézek, aki ki tudja milyen hosszú. De mégis miért pont erre indultak tovább? Nem lehet náluk sok holmi. Talán igaza van neki és könnyen utol érhetjük őket. Nem is hezitálok sokat. Azonnal követni kezdem, miközben minden egyes lépésemre oda figyelek. Én sem kívánok lezuhanni a mélybe, még ha olyan csábítóan is hívogat a tenger.
Hosszú az út, de nincs idő, vagy lehetőség megpihenni. Többször figyelek hátra, hogy Veleris jól van e és ha kell segítek neki.
Sajnos a Nap melegét nem igazán tudjuk élvezni és hamarosan a horizont alá bukik, hogy újra teret adjon a csillagoknak. Az út végére érve kissé megkönnyebbülök. Veleris fénye sokat segített nekünk, hogy sérülés nélkül biztonságosabb talajra kerüljünk.
-Talán nem számítanak az érkezésünkre. Talán azt hiszik még mindig északot járjuk kutatva a nyomukat, így lehet némi előnyünk velük szemben. Csendesnek kell lennünk, hogy meglephessük őket. Merre menjünk tovább?-Pillantok a férfira. Eddig ő olvasta a nyomokat és bár nem bízom meg benne, de ahogy Veleris is mondtam nem igazán van más választásunk, mint őt követni.

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 24, 2022 8:57 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
- Nehéz lenne egy ilyen ábrázatot elfelejteni, kinek szeméből könnyek csorognak, de fogalma sincs arról, mi csalja az arcokra – közönyösen koppannak szavaim a templom nedves falain. Hogy hallja pont annyira hat meg, ahogyan őt. – Nincs más választásunk, vagy ő, vagy magunkra maradtunk – nehéz beismerni, hogy nélküle valóban csak bolyongásra adnánk a fejünket. Semmink sincs, csak Ariadné utolsó szavai, melyek egy kulcsot említettek, s az a darab fecni, mellyel félre vezettek minket. Édes kevés, és ha még vezetne is valahova, az idő felőrülné az energiánkat. S bevallom, bármíly kedves volt számomra a lány, s bármennyire is kedves Calypso, megvannak a magam ügyei. Ütni kell a vasat, míg izzik, s fényét teljesen el nem űzi az eső, s a köd. – Keres valamit, ahogyan te is, nem vitás, hogy egyugyanazon dolgot. Talán addig nem jelent számunkra veszélyt, míg a gyilkosok nyomaira nem bukkanunk, s el nem vesszük tőlük, ami Ariadné volt – magam előtt látom érdektelen arcát, mellyel a számunkra láthatatlan jeleket vizsgálja, de biztosra veszem ajakamról legördülő szavak visszhangot vernek elméje erdejében, s egy ágon megkapaszkodik, mint az ökörnyál. Ha titkolni akarnám meglátásaim, nem fáradnék vele, hogy Calypso elé tárjam őket, találtam volna rá más módot is. De azt akarom, hogy tudja, kegy, mellyel felkínálta a csatlakozás lehetőségét, nem jelent feltételnélküli bizalmat, nem fogok nyugodtan aludni a közelében, s jobban teszi, ha ő se tesz így. A kényszerben kötött szövetség nem tart örökké. Az adósságom felé megfizettem, a továbbiak épp úgy függ tőle, ahogy tőlem. Csendes beletörődéssel veszem tudomásul, hogy lovainkat magunk mögött kell hagyni, bár ami bennem van, a tényt hallva az a legkevesebb lelkesedés. a ki tudja, meddig tartó menetelés gondolata a legkevésbé sem hoz lázba, előre tekintve az előttünk álló sikamlós útszakaszra, mely se lefelé se felfelé mondható barátságosnak. Nem beszélve a még mindig zordnak mondható időjárásról. s a hidegtől átfagyott csontjaimból. – Mégis mennyi előnyük lehet? – indulok meg utánuk a sáros ösvényen, melynek felszínén olykor csizmám talpa cuppanó hangot hallat. Már amennyire lehetséges próbálok Szürke nyomdokaiba lépve haladni, feltételezvén, hogy nem olyan ostoba, hogy saját nyakát törje, csak azért, hogy utánunk nézve a szakadékba integessen. Igyekezetem ellenére, közel se vagyok, oly kecses, mint ő, s van, hogy kicsúszik lábam alól a talaj, de miként az órák repülnek felettünk, úgy leszek magam is rutinosabb a követésében. A magam részéről most nem fecsérlem sem a levegőt, sem pedig az erőmet beszédre. Leköti figyelmem, hogy állóképességben felettem állók tempóját tartani tudjam, s kizárjam tudattomból fogaim kocogását. Az égre simult egyhangúság, oly vastag, hogy csak a Nap korongját engedi láttatni, de melegét nem engedi hízelegni. Az esti szürkületet szinte érzékelni sem lehet, nem látni, ahogy kigyúlnak az ég legfényesebb csillagai, a lassan égre kúszó Hold ezüstös fénye is csak halványan dereng fel az ég sötét dunyháján. A sziklák óráról órára vesztenek vége láthatatlan magasságukból s törpülnek kisebb kőhalmazokká közeledve a csapás végéhez. Suttogásom révén száműzöm a csillagtalan éjszaka sötétjét. A kis fénygömb imbolyogva távolodik el tőlem, hogy mindhármunk számára nyújtson némi könnyebbséget, s felfedje az előttünk elterülő erdőség sziluettjét. – És most? Becsörtettünk az erdőbe, mint a vadkanok? – csendes szavakkal érdeklődöm a továbbiakról.

// #varázslat: Csillagfény //


Calypso and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Orod na Aear Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: