Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Orod na Aear - Page 2 KaDiPE5
Orod na Aear - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 10%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
7 Hozzászólások - 8%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Harden Rells
3 Hozzászólások - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Orod na Aear

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 22, 2022 6:14 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Kővé szilárdult lényemről könnyedén peregnek le a barna hajú fenyegetései s Lepke bántónak remélt szavai. Nem fárasztom a számat felesleges szócsépléssel, semmibe vesző replikákkal, elvégre az uszonyos még arra sem képes, hogy valamirevaló kifejezésekkel illesse az ijesztegetését, míg a sárkányvérű… Tisztában lehetne kiszolgáltatott pozíciójuk mellett azzal, ostoba sértegetésekkel nem fog tudni jobb belátásra téríteni. Noha el kell ismernem, mással sem, hacsak nem fordítja ismét ellenem a boszorkányságát, melynek gondolatától is émelygéssel facsarodik a gyomrom. Több dolog akad ezen a világon, amit megvetek, mint ami felett elismeréssel adózok, ám a kontrolltól való megfosztottság érzete kifejezett mélységben helyezkedik megfeketedett szívemben.
Vizsgálódás közben bár a legkevésbé vágyom csöndesen mért beszélgetésüket hallgatni, hangokra kiváltképp érzékeny füleim óhatatlanul kapkodják magukhoz az elejtett információkat, meglátásokat. Szemöldökeim leheletnyi összevonásával igyekszem megfejteni Veleris szándékait a barna hajú emlékezetének felfrissítésével, de aztán jobban lefoglal a sérült lábaim húzódása, amint felegyenesedek a nyomok mellől.
- Mindkettőtöket hallak – jelentem ki közönnyel, megindulva a barlang kijárata felé, melynek túloldalán barátságtalan szirtek és sziklafalak köszöntenek bennünket. Csekély érdeklődéssel várom meg Lepke feleletét a bizalomról, igaz, nem feltételezném egyetértését. Mégis sokat elmondana, amennyiben várakozásaimmal ellentétesen szőné a válaszát.
- Követnem kell a nyomokat, lóháton itt nem férnénk meg. Hacsak nem vágyjátok a halált – jelentem ki útnak eredve a keskeny szakaszon, melyen kényelmesen és biztonsággal pusztán egymás háta mögött tudunk haladni. A korábbi eső nedvességét még nem itatták fel maradéktalanul a napsugarak a kövekkel, kavicsokkal, mohával és gazokkal tűzdelt talajról, ezért hát elővigyázatossággal mérem könnyed lépteimet az ösvényen. Tekintetem mindamellett, hogy esetleges veszélyeket kutat, figyelemmel kíséri a vörös sár halovány nyomait. - Az eső és a friss nedvesség minden bizonnyal meglassította a haladásukat, és valahol le is kellett táborozniuk éjszakára. Ha nem fecséreljük az időnket további ostobaságokra, be fogjuk őket érni hátasok nélkül is – magyarázom csöndesen, habár nem állíthatom biztossággal, hogy hangomat nem kapta hátára a szemből fúvó, hűvös szél, mely saját énekét hallatva süvít végig a sziklák repedései között.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
764
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 10:58 pm
Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedést. 
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem kell, hogy egymást szívleljük. Nem fog összedőlni bennem a világ, ha a szárazföldön lesznek olyan lelkek, kik gyűlöletet éreznek irántam. Ő számomra senki és pont addig vagyok rá kíváncsi míg nem segít megtalálni a húgom elrablóit.
-Elvettek tőle valamit, ami neki fontos volt. Vissza akarom azt szerezni, de ha az utamba fogsz állni…-Nem tudom, hogy ő mit keres, de van egy olyan érzésem, hogy ugyanazt akarja ő is, hisz különben miért vették volna el tőle azt a kulcsot. Jobban örülnék neki, ha nem lenne rá szükségünk, de ő legalább tudja, hogy mégis kiket kell keresni. Mi megint csak vakon tapogatnánk.
Velerisre emelem tekintetemet, mikor elém lép és az idegenről kezd el beszélni nekem. Összeráncolom a homlokom a szavain, majd ismét a fickóra pillantok és jobban szemügyre veszem magamnak. Emlékszem arra az estére, ahogyan arra is, hogy ő volt az egyetlen, aki megpróbált megnyugtatni engem, mikor valami furcsát éreztem…
-Tényleg ő volt az?-Nézek vissza Velerisre. Akkor sokkal normálisabbnak tűnt, mint most. De a jelek szerint ő sem emlékszik rám. Megesik az ilyen. De így kicsit másképp pillantok a fickóra. Akkor valóban mellettünk harcolt, de most e felől kétségeim vannak. El tudnám képzelni róla, hogy csapdába vezet minket. Aznap este az ő élete is veszélyben volt. Most viszont úgy néz ki ez nem áll fent, így honnan tudhatnánk, hogy nem használ ki minket?
-Te megbízol benne?-Kérdezem még meg Velerist mielőtt elindulunk kifelé azon az úton, ahonnan jöttünk. Már nem esik az eső így sokkal könnyebb végig menni a sziklás útszakaszon. A kardomon végig ott pihen a kezem. Hiába ismeri Vel nem tudok azonnal bizalmat adni neki. Egyszer közösen harcoltunk, de ez nem jelent semmit. Ma mégis csak azt bizonyította be nekem, hogy semmi sem fontosabb saját magánál.
Ha a lovakat választják elindulok vissza a kísérőinkhez és nagyon is bízom abban, hogy jól elrejtettük őket és nem lopták el tőlünk.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1155
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 3:17 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Reméltem s megkaptam. A lányról nem peregtek le az acélakarat gyöngyei, ahogy távozásakor, most is birtokában volt neki. Noha, talán az idő nem adatott meg számára, hogy gyászoljon, ahogy talán Nindaernek sem. Vetek rá csak futólag egy pillantást. A rezzenéstelen arcra, a kihűlt rideg szemekre. Hallgatom a lány szavait, melyek úgy pattannak vissza a szürke sziklafalakról, ahogy a bolha szökken tova. Csak egy finom főhajtással élek Calypso felé, s köszönet nyilvánításának. Noha, bíztam a legjobban, hogy segíteni tudunk rajta, de mélyen legbelül talán mindketten tudok, hogy ábrándokat kergetünk. S hogy utunk nem válik ketté, annak számtalan oka van. Keserű mosoly húzódik ajkamara, magányos követőként, a bosszú hallatán. Keserű szó, keserű emlék. S noha az elf szavai igazak, kissé hiányosan csengenek. Egyelőre csendben szívom magamba, a elénk vetett információkat, s meghagyom a najádnak a kérdezés lehetőségét. Néma kérdésre, néma válasz dukál. Nem kívánok magyarázkodni indokaimról, sem, most sem később. Fel nem tett kérdésre pedig végképp nem pazarlom az energiát. Csak hasonló szemöldök vonást kap. És neked? Mert ne mond, hogy puszta szívjóságból vezetsz minket. Szándékai homályosak számomra, ám megeshet, csak a túlerővel számol. S hogy, mennyire nincs tisztában azzal mi után is kutat íly „lelkesen”? Ha szavaiban bujkál igazság, s csak a szállító szerepe jutott neki lehet a faggatózás hasztalan. Többet tudhatnánk meg megbírójától, hogy miért is fontos az a kulcs. Valami halvány megérzés dereng bennem, de túl keveset tudok, ahhoz, hogy bizton merjem állítani.  – Fürdőzz csak az önérzetedben, hogy fontos vagy számunkra. De múló állapot, csak egy eszköz vagy, a földet művelő eke is elkopik, s hasztalanná válik. Nem lesz más csak szemét. – lépek beljebb magam is a templomba, hogy szemügyre vegyem, s hátra hagyott – szemet kiverő – nyomra leljek. Hasztalanul. – A te társaságod is épp oly üdítő számunkra, akárcsak a miénk neked. – semmibe ejtett szavak, hisz ahol, híján van, az értelem s érzelem nem csengenek más hogy mint üres szavak. Mindennek ellenére titkolt kíváncsisággal fürkészem, miként vizsgálja át aprólékos gondossággal a terepet. Egyben nincs okom kételkedni, a szakértelmében, ahogy a suttogó fémet, hajtja uralma alá, s az kezes szeretőként hódol be akaratának. Csendes léptekkel sétálok a tenger leányához, s állok meg mellette, hátamat az elfnek mutatva. Bár tudom, hiába is minden próbálkozás szavaim elkendőzésére, a tudatom becsapására, mégis megnyugtat a tudat. – Nem ismered fel? Ott volt az ünnepségen, mikor a Vörös Hold felizzott. – eddig nem adatott meg az alkalom, hogy rákérdezzek, hisz elhomályosult elmével, semmi sem ragyog tisztán, még az emlékek sem. – Az asztalunk vendége volt, nyugalomra intett, hogy őseink szellemei nem ártó szándékkal közelednek hozzánk, később pedig vele harcoltál. – bennem élénken élnek az emlékek, hisz ki feledhetné a pillanatot, mikor egy jóslat alakot ölt. Nos, talán meg is szökne halkléptű barátunk, ha nem úgy csörtetne, mint egy vadkan, mint aki nincs birtokában népének képességével. Megannyi rejtély övezi, mely megannyi kérdést szül. Hasonló határozottsággal követem, nyomunkban a csillagfényeivel melyet, nem oszlattam szét, az előrelátás leheletnyi képessége miatt. Az eddig jól bevált módszert követve vállalom magamra az utolsó szerepét. Átküzdve magam az akadályokon, egy mély sóhaj szakad fel tüdőmből. Legalább már az eső nem zuhog, csak a Napot takarják lassan kúszó szürke fellegek. – Vannak lovaink, ha van egy szemernyi elképzelésed is arról, hogy merre indulhattak. Beérhetjük őket.   


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
256
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 12:23 am

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Meglassult pillantással jutalmazom az uszonyos érdektelen szavait, melyek közel sem arra irányultak, amire eredendően célozni kívántam. Még néhány rezzenéstelen momentumig figyelem az ábrázatát, a magamét a közöny minden hűvösségével vértezve fel, majd további felesleges szócséplés nélkül fordítok nekik hátat, hogy elinduljak vissza az egykori templom romjai közé. Igaz, séta közben nem kerüli el a figyelmemet Lepke motyogása – ki bár áldásos fordulatként, ám a megszokottól sokkal kevesebb gondolatot enged világnak –, és sajnos a másik nőszemély mondanivalójára sem siketek a füleim. Kedvem támadna felhorkantani az ostobaságára, melyben olybá tűnik, a legendaként elhíresült tengeri népek átmenet nélkül hasonulnak a kérészéltűekkel.
- Azokat kívánod fellelni, akiken bosszút állhatsz. Ennél több közünk, közös gondolatunk nem kell, hogy legyen – felelem hűvösen, megkerülve a válaszadást a tárgy mivoltáról. Mindeközben az emelkedőn lépdelve, melynek Lepke boszorkánysága ad világosságot, megszokásból a kardom markolatára simítom átfagyott ujjaimat. - Ha nálam lenne, semmi okom nem volna tovább kutatni és elviselni titeket. Miért érdekel olyannyira? Bosszút kívántok elvégre, nem mást… - hagyom nyitva a halovány kérdést, megkínálva Velerist egy apró szemöldökvonással afelől; neked mi a célod? Mit keresel egy ügyefogyott leány oldalán, s követed kitartással, akárha számítana bármit? Okod van hallgatni, akár csak nekem.
Hunyorogva fordítom vissza pillantásomat a barlang belseje felé, hova idő közben megérkezünk. További mondanivaló nélkül, szakértéssel veselkedek neki annak, amiben meg lettem zavarva, habár a nyomokat jócskán megrongálta a temérdek felesleges közjáték, ami hosszú órákkal ezelőtt bontakozott ki hármunk között. Ettől függetlenül ha nem akasztanak meg, módszeresen fésülöm át a nedves talajt, a dulakodás helyszínét, s bár az egyértelmű a távozásuk irányára adott, afelől vannak kétségeim, pontosan honnét érkeztek és hová fognak tartani. Kizárólag némi vörös sár, ami bővebb információval szolgálhat.
Mihelyt a hozzávetőleges elképzelésem kirügyezik az elmém lankáin, határozott léptekkel lódulok meg az irányba, honnét Lepkéék érkeztek, hogy a csúszós sziklákon átverekedve magunkat, odakint tovább folytathassam a nyomok követését.
- Gyalogszerrel indultak tovább, a céljuk nem lehetett messze – osztom meg velük, letérve egy keskeny csapáson, aminek határait néhány métert követően meredek sziklafalak képezik. Az egyik fölénk magasodva, míg a másik mély szakadékot dédelgetve.

// #bónusz: nyomolvasás //




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
764
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 11, 2022 11:19 pm
Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedést. 
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Meg akarom találni húgom gyilkosait és ez a fickó nagyon is jól tudja kik lehetnek ők. Valamit keresett. Valami kell neki, de a jelek szerint nem találta meg. Cseppet sem tetszik nekem, de sajnos úgy tűnik most ő az egyetlen megoldásunk, ha el akarjuk kapni azokat, kik megölték Ariadnét és vissza kell tőlük szereznem azt a kulcsot, amiről beszélt, amiről semmit sem tudok. Sosem mesélt nekem arról a tárgyról.
-Gyűlölhetsz, puffoghatsz, nem érdekel. Kértünk kedvesen… Nem segítettél így nem maradt más választásunk.-Látom a tekintetében, hogy legszívesebben végezne velem. Meg is teheti ha annyira akarja, de előbb mutassa meg nekünk hol vannak azok a férget.
Ahogy elindul visszafelé egy pillanatra megállok Veleris felé, majd rá pillantok hálásan. Örülök neki, hogy itt maradt és megvárt. Úgy érzem nélküle nem sikerült volna idáig eljutnom.
-Köszönöm!-Bár elveszítettem őt, de talán még rosszabb lett volna abban a tudatban élnem, hogy sose jöttem volna rá, hogy mi történt vele. Ha most nem találjuk meg örökre itt maradt volna, hisz ez a fickó semmi jelét nem mutatta arra, hogy bármit is kezdett volna húgom testével.
-Azt mondtad egy tárgyat remélt az a valaki a húgomtól. Mégis mifélét? Honnan tudjuk, hogy nincs most is nálad és csak átversz minket?-Mondom neki morogva miközben le sem veszem róla a tekintetemet. Nem tervezem ismét az énekem fogságába zárni őt, de egy rossz mozdulat és nem vagyok rest kihúzni a kardom.
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1155
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 11, 2022 1:42 am


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
  Megráncolom orrom, felelete hallatán, mely érzéketlen, mint egy darabkő mégis igazul kopog. S pont ezért, küzdök a hévvel, hogy ne hulljon porba rongybabaként, már csak szemtelen merészsége okán is. Megteszi ezt helyettem a najád, mely ebben a pillanatban éppen elég elégtételt jelent számomra. A lány eddigi ismeretségünk óta maga alá temetkezve vegetált a felszínen, s most egy óra sem telt s olyan oldalát csillogtatta meg, mely reményeim szerint kitart utunk végéig. S merít a gyászból annyi erőt, mely végig kíséri. Éhsége a bosszúra nem illan el, akár a füst, mely idővel szertefoszlik. Több bátorsága lesz neki, mint nekem volt.
Csendes árnykènt követem őket, teszem, amit tehetek, hogy lépteink biztonságban vigyenek ki a fényre. A test, melyet az elf óvón karjai közt tart, már így is meggyötört, nem szükséges, hogy szentségtelenül guruljon otthona felé. Néma szellemként figyelem az előttem lejátszódó jelenetet, mely bár lelkemnek kedves, mégis bizarr. S már most biztos vagyok benne, hogy Szürke se fog cigánykereket hányni, amint visszanyeri elméje felett az uralmat. S ez akkor kezd el a legjobban rémiszteni, mikor tudatosul bennem, hogy nem elég nagy ez a part, hogy biztonságba érezzem vele magam édeskettesben. Egy nagyobb szikla tövébe kucorodva húzom össze magamon átázott köpenyem, s átkozom magam, amiért nem maradtam a barlangban, ahol legalább a néha erőre kapó szél nem járja át minden porcikám. Egy darabig szórakozva nézem az elfet, ki elmerengve, szinte már hűséges ölebként várja gazdáját, ki éppen otthon hagyta. S nem tudom eldönteni melyik rémisztőbb, a már- már az arcára kiülő békesség, vagy a szilárd, kemény vonások, melyek órákkal később öltenek alakot arcára. Bárhogyan, mindkettő ott hordozza magában a végítéletet, utunk végét a halált. Nem kísértem a sorsom, s már Caly távozása után kellő távolságot tartva tőle telepszek le, ha netalán eluralkodna rajta az ostobaság. Noha, meglep maradása. Beszédre nem is adom a fejem, hisz a vele való társalgást inkább nevezném kihallgatásnak. S már csírájában hal el tömör lényegre törő válaszaival. Pedig megannyi kérdés foglalkoztat a vörös hold óta, s hogy ő is része, nem vitás. Így halad végig a Hold az égen, s érnek a Nap első sugarai. Hogy nem aludtam egy szemernyit sem, arról fáradtságtól csillogó tekintetem árulkodik. De még nem vagyok teljesen bolond, hogy egy elméjében nem teljesen ép halálhozó mellett szenderegjek. S ha olykor szememre telepedett az álom, riadtan ébredtem meg. A láthatatlan ösztönöm kürtként jelzett a csendes végzet közelében. Calypso felsejlő alakja megkönnyebbülést hozott. Felállva nyújtóztattam ki átfagyott s elgémberedett tagjaim. Határozottságát nem mosta el a tenger, inkább megszilárdította azt, hisz tudhatja, hogy bűbája már nem hat a férfira. Elénk szórt morzsák, melyek kiperegnek szájából. Mellyel ismét nem kerültünk közelebb, nem tetszésemnek összeráncolt szemöldököm ad hitelt. – Enyém a megtiszteltetés. – motyogom az orrom alatt, bár tisztában vagyok vele, hogy minden szava tisztán cseng számára, ahogy abban is, hogy úgy peregnek róla, akár a meglazult gyöngy a brossról. Nincs kétségem afelől, hogy Caly elhatározása, olyan kemény, mint a szikla, s Szürkével tartunk. Így nem tétovázok, hogy kövessem őket vissza a barlangba, megvilágítva magunknak az utat.
// #varázslat: Csillagfény//


Calypso and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
256
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 9:06 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Lepke türelmetlen hangja élesen csendül az elhagyatott templom falai között, s ha nem volnék maradéktalanul ura az érzéseimnek, tán fintorra húznám az orromat a füleimet bántó visszhang okán. Helyette hagyom megfagyni a közöny hűvösében az arcvonásaimat, nem különösebben rendülve meg a lényemben a fenyegetése hallatán.
- Akaszthatják, ha el kívánnak tévelyedni a sötétségben – felelem a gondolat zárásaként, így is többet mondva, mint kívántam volna. Igaz, még ha akadnának is visszamaradó szavaim, melyeket józan meggyőződésem dacára világgá óhajtanék kürtölni, nem tehetném, hiszen figyelmem egésze a barna hajú leányra szökik. Valahol, a tudatom legmélyének sötétlő sarkában érzem, hogy valami nincsen rendjén, hogy a mozdulataimat s váratlan felcsapó vonzalmamat nem én irányítom, azonban az elmémen lusta macska módjára elterpeszkedő köd megakadályoz a felocsúdásban. Teszek, ahogy a kellemes formákkal és kisugárzással megáldott fehérnép kívánja; automatikusan visznek előre a lábaim, karjaim között valaki olyannak a testét hordva bizalommal, akihez a legcsekélyebb ragaszkodás sem köt. Fel-felbugyog bennem a gondolatfoszlány a féltestvéremről, kiről úgy hittem eddig az egyetlen őrzője fakó kötődésemnek, ám a láthatatlan erővonalak, amelyek jelenleg bábuként rángatnak mindennél erősebben hatnak.
Akkor sem kívánnak meghanyatlani, miként a barlangrendszerből kiérve, felfedi mezítelen alakját érdeklődésem kulcsa, ugyanis nem különösebben tűnődök el azon, miért szükséges a víz közelét keresnünk, miért szükséges levetkőznie ruháit… Egyszerűen engedelmeskedek vonzásának, mely ezúttal az egykori vére testét kívánja tőlem. Méltóságteljes főhajtással nyújtom át a számára, hogy aztán egészen elképedhessek, mihelyt a tenger hánykolódó habjai közé vetve magát átalakul valami… mássá. Szinte vágynék utána iramodni, ám ha Lepkétől türelmet kívánt, úgy bizonyosan tőlem is.

Az éjszaka csöndjében ér a megtisztulás momentuma, a sokadik átfagyottan, méla csendben eltöltött óra után; kötélen voltam rángatva. Türelmemet s végtelen közönyömet elemi erővel zúzza porrá a dühöm, mely az uszonyos véréért szomjazik, noha a látszatot még fenntartom. Nem töltöm ki frusztrációmat a hátrahagyott Lepkén, s az első napsugarakkal megkerülő leányon sem, kinek láttán rég nem tapasztalt undor gyülemlik fel a gyomromban. Ha megvetendő kérészéltű volnék, a lába elé köpnék felelet helyett.
- Követtem őket… Szerencsére tettél róla, hogy elveszejtsem a nyomukat s a haladási irányukat – szűröm a fogaim között baljóslatú csöndességgel, még mielőtt egy nagyobb légvételt szívva a mellkasomba, nyugalomra inteném a szívem helyét kitöltő rémséget. Nem fogom a nyakadat metszeni, ostoba leány, amiért azzal játszol, amivel nem kéne. A legrosszabb rémálmoddá fogok válni. - Mindenesetre a feladatom nem ért véget. Megkísérlem felfedni a nyomukat, s ha kívántok… - nézek végig rajtuk megvetéssel, nyomatékosítva; nem az uszonyos kedvéért cselekszem. - követhettek. Vagy vezesd magadat – szegezem vissza barátságtalan pillantásomat a barna hajú leányra, ki mérget vehet, ha újabbat nyekkenne földöntúli hangján, előbb találja a fejét a homokban, minthogy ismét uralma alá hajthasson.
Bármiként is legyen, a magam részéről visszaindulok a barlang belseje felé, ahol még azelőtt megzavart a két fúria, hogy érdemben vizsgálódhattam volna.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Thora Haleye, Calypso and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
764
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 05, 2022 9:35 pm
Ariadné hazatérése
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Elégedettséggel tölt el az idegen férfi szavai. Látom a tekintetében, hogy egy kis időre a fogságomat élvezheti. Nem szerettem volna megint használni, de jelenleg húgom sorsa mindennél is jobban érdekel. Figyelem őt, ahogy felveszi a testet, majd Velerisre pillantok. Szerintem ő már tudja, hogy mi is történik itt, így nem állok le neki magyarázkodni.
Ami viszont meglep az az, hogy nem abba az irányba indul meg az idegen, amerről jöttünk. Egy pillanatra el is bizonytalanodom, majd észreveszem a sötét vájatot a falban. Csak az a tudat nyugtat meg, hogy tudom a hangom hatása alatt kell, hogy álljon még. Nincs okom kételkedni a mozdulataiba.
Végül kijutunk és a tenger tárul szemeim elé. Egy pillanatra megállok és csak figyelem a hullámokat. Kezem az arcomhoz emelem és meglepetten pillantok ujjaimra, mikor azok valamitől nedvesek lesznek. Bár a szomorúságot, a fájdalmat volt alkalmam megismerni, de a könnyeket nem. Ha sírtunk is a víz azonnal elmosta őket.
-Most el kell mennem, de visszatérek még. Kérlek várj meg.-Nézek a boszorkányra, majd közelebb sétálok a vízhez, de mielőtt bele tenném a lábam megszabadulok ruháimtól, hogy utána hátra pillantsak az idegen férfira.
-Hozd őt ide nekem!-Parancsolom meg neki. Ha megteszi amit kérek átveszem a testet, majd azzal együtt tűnök el a tengerben.
Hazaérve a családom többi tagja azonnal megkezdik az előkészületet ahhoz, hogy húgomat najádhoz méltóan búcsúztassuk el.
Több óra is eltelik, talán már a Nap is kikukucskált a horizont mögül, mire visszatérek hozzá, hozzájuk. Ahogy kimászok a vízből megkezdődik az átalakulásom, de nem ordítok fel fájdalmamban. Ha a ruháimat ott hagyták ahová tettem oda sétálok és visszaveszem őket. Csak ez után sétálok oda az idegenhez, ha még Velerissel találom.
-Te tudod kik tették. Vezess el hozzájuk!-A hangom kemény. Már megtapasztalhatta, hogy én is mire vagyok képes. Ha kell ismét bevetem ellene, de lehet az kellemetlenebb lesz.
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1155
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 01, 2022 12:51 am


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Hiszem, hogy megered a nyelv, s nem keringőzünk tovább, a titkolózás dallamára… a csalódottság egy mélyről jövő sóhajjal távozik. Az időt húzza, ahelyett, hogy megkönnyítené mindannyiunk dolgát. Döntésképtelen vagyok, hogy tartsam magam, s kellő higgadtsággal vegyem az akadályokat, vagy vessek véget az egésznek, s verjem orrba a lábam mellett heverő ezüstálcával, melyet az utókornak hagytak itt a templomot elhagyók. Csábít az utóbbi lehetőség ugyan, de a legutóbbi kirohanásomat nem mondanám szerencsés kimenetelűnek. S mintha az elmémbe látna, emlegeti fel az ominózus esetet. Hiába az éles fájdalom a tenyerembe, melyet körmöm okoz, hogy megőrizzem hidegvérem, akaratlanul érintem meg ujjai emlékének helyét a nyakamon. Rátapintott talán az egyetlen gyenge pontomra, mellyel megfoszthat hatalmamtól, legyen az bármelyik is.  Tekintetemben harag villan, mégis elkapom róla tekintetem, hogy Calypso arcát vegyem szemügyre, melyen az érzelmek úgy játszanak, akár fény s árnyék egy borús napon. – Híján vagy a tapasztalatnak… s újabbakra vágysz. – emelem rá újra tekintetem. Láthatatlan határ húzódik köztünk, melyet egyikünk sem mer átlépni, hogy szavak helyett tetteinknek adjunk teret. Hiába, tisztában vagyok vele, hogy, ha sikerül még ennél is közelebb kerülnie hozzám, már nem sokat tehetek. Hogy őt, mi is tartja vissza valójában? Rejtély. Épp úgy lehet Calypso, ahogy én vagy mindkettő. Vagy csak egyszerűen, ez az élete, hajszolni magát a végzete felé. – Az nyugtatna, ha megjönne végre az eszed, van, amikor a hóhért akasztják. – türelmem elfogyott, hangom ingerülten csattan a hűs falak között. S úgy lehet, folytatnám a kioktatását,- még mielőtt megtenném az első lépést a kettőnk közt húzódó mezsgye túloldalára-, ha nem állna viselkedésébe valami furcsa módi. Képzelet jár táncot tán szemeim előtt, mikor kemény vonásai, ellágyulni látszanak, tekintete pedig áhítattal csillannak Calypsora? A zord külső mögött, mégis lakozna valami? Arcomra kiül a zavarodottság, noha ez valószínűleg senkinek sem tűnik fel. A lány szavait hallva, lassan beillesztem a mozaik darabkáját a helyére, s némi elégedettség tölt el látva az elf megzabolázását. Összevont szemöldökkel, gyanakodva figyelem lépteit, mely alatt némán vet gyűrűt a víz, mely a padlón gyűlt össze. Vonakodva indulok meg utána, közben elmémben igéket rakok össze, ha szükség lenne rá, biztonság kedvvért pedig tőrömre csúsztatom ujjaim. Nem mintha, nem bíznék a lány veleszületett képességében, óvatosságra int, hogy amint, semmi az sem tart örökké. A terem egy másik végéből újabb fekete torok mutatja meg magát, minden kérés nélkül engedtem magam elé a tenger leányát, nem kívántam szerette és közé állni. Behatolva a járaton bár méter után, az az érzésem támadt, hogy lefelé haladunk. A nyirkosság megcsillant a falon, ahogy újra felragyogott a csillagok fénye, miként újra végig kísértek minket, a rajtok, rúnák, melyek egy idő után ismétlődni látszottak. Néhány perces menetelés után természetes fény kezdet derengeni a az alagút végén, hogy kilépve rajta egy lagúnába érkezzünk, melynek türkizszín vizével egy-egy esőcsepp váljon eggyé. A piszkosfehér apró kavicsok között megbújik néhány kagylóhéj, s egy vörös páncélú rák érkeztünkre egy nagyobb szikladarab mögött keres menedéket. A csituló vihar szele lágy hullámokkal csiklandozza a partot, csalogatva az ide érkezőt. A látványt csak az égen sebesen száguldó felhők árnyékolják be, bár kinek kis érzéke is akad a szépre, míg így is gyönyörűnek találja.
// #varázslat: Csillagfény //


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
256
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 10:21 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Rezzenéstelen tekintetemet fél momentumra elemelem Lepkéről, mielőtt szűken mért válaszra méltatnám.
- Néhány napja. A megbízóm egy tárgyat remélt tőlük vagy a leánytól, akit… - bökök állammal a holttest felé, igyekezve érzelmeiket a gyász felé, semmint az érdeklődés irányába terelni. Bizonyos mértékben sikerül is, a sárkányvérű a lefegyverzésemmel foglalatoskodik, míg a másik a vére elvesztésével. Persze karcsú sikerem nem noszogat az engedelmességre, közönyös arckifejezéssel meredek a boszorkányra, ki változatlan ábrándokat kerget afelől, hogy a kardomra tehesse a kezét.
- Szépen gyógyult a nyakadon a zúzódás – felelem helyette hűvösen, fokozódó türelmetlenségemet kíméletlenség mögé rejtve. Minél tovább kínlódnak egy halom hús és csont elkotrásán, annál messzebbre jutnak, akik után küldettek, s noha bizton veszem, a bosszúszomj mindkettejükben fellobbant, mégsem olyan erős az, hogy értékes perceinket ne pazarolják szentimentalizmusra. Gyengék, végtelenül gyengék…
- Megnyugtatna, ha mellettetek sétálok? Könnyek helyett pillantsatok az arcomra, leszek én a hóhér, kit olyannyira kívántok – finoman rezdülnek a szám sarkai, akárha mosolyra óhajtanának görbülni, viszont nem teszik, legfőképp, mert figyelmemet egy lágy dallam felcsendülése vonja magára.
Összevont szemöldökökkel fordítom a pillantásomat a gyászoló leányra, kinek éteri hangja megmozdít valamit a mellkasomban, amely oly régóta szunnyadt, hogy a létezéséről is elfeledkeztem. Összeszorítom a fogaimat, ugyanis bizton veszem, hogy boszorkányságában osztozik Lepkével, ám a testem kontrollja helyett olyasmit fordít ellenem, mely a csontjaimig hatoló rémületet okoz. Ugyan nem tovább mint néhány kérészéltű momentum, hisz mire felháborodhatnék… Nem is igazán tudom, miért lehetnék mérges egy ilyen bájos teremtésre.
Sistergő, zajos elmével emésztgetem szavait, ösztönnel indulva meg felé a barlang nedves, sikamlós padlóján.
- Ahogy kívánod – fogadom el kérését szűkszavúan, habár remélem tudja, kifejezett megtiszteltetés a kedvére tennem. Mellé lépek hát, majd a karjaimba veszem a rokona élettelen testét, hogy zokszó nélkül indulhassak kifelé vele a romok közül. Igaz, nem abban az irányban, amerről érkeztünk, hisz füleim a tenger jól ismert zúgását máshonnét érzékelik csendülni.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
764
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 29, 2021 10:52 pm
Ariadné hazatérése
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Kezd ez az egészhelyzet egyre jobban feldühíteni. Én már szeretném őt haza vinni, már rég a tangerben kéne lennem vele, de e helyett itt társalogunk azzal a féreggel, aki magára hagyta a húgom. Nem érdekel, hogy mit mond, hogy mit gondol. Nem segített neki és ez nekem bőven elég indok, hogy minden porcikámmal gyűlöljem őt. Persze sejtem nem éppen az én szeretetemre volt éhes, vagy bárki másé.
Nem tudok tovább várni, elfogyott a türelmem a fickóval szemben. A szemeimből csak a gyűlölet látszódik. A fájdalmamat most jó mélre elásom. Az sem érdekel, ha Veleris meg akar állítani. Ha hozzám ér csak ellököm őt magamtól. Viszont nem hagyom futni ezt az alakot. Sajnos szükségünk van a segítségére, így meg is szerzem azt.
Őt figyelem, csak is őt. Majd végü egy kellemes dallra lehet figyelmes. Igen, az énekemet vetem be újra. Bár megígértem magamnak, hogy csak nagyon egyediesetekben használom, de azt hiszem ennek most akkor is bele kell férnie, hisz a húgomról van szó.
Ha minden igaz nem sokára Vonzalmat kezd el érezni irántam. Először arra gondoltam, hogy megfélemlítem, de az rosszul sülhet el. A vonzalom meg... Remélem csak jól sülhet el a dolog.
-Segíts kivinni őt a tengerhez.-Nézek mélyen a szemeibe, ha sikerül a tervem, majd vele együtt sétálok oda húom élettelen testéhez.


#najádének

Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1155
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 21, 2021 6:35 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Mit is vártam? Hogy hallgat a jòzan èszre? Ha nem lett volna már szerencsèm hozzá, azt hinnèm, hogy èlvezettel fukarkodik szavaival. Ám most türelmem èppen annyi, mint amennyi humor szorult belè. - Miòta követed őket? Mit tudsz ròluk? - mèly levegővètelt lassù lègáram követi, ahogy hangtalanul engedem ùtjára tüdőm legmèlyèről. Nincs kedvem játszadozni, ennek ellenère teszek egy ùjabb pròbát, annak èrdekèben, hogy jussunk valamire. Minèl tovább álldogalunk itt, annál távolabb kerülünk azoktòl, akik ezt tettèk. - Nem vagyunk fordìtott helyzetben. - aprò mosoly halovány ráncai gyűlnek szám szegletèben. A mágia nem az a fajta dolog, amit csak kiveszek a zsebemből ès átnyùjtom neki. Nyìlván meg vannak a mòdszerek, mellyel blokkolni lehet, de kètlem, hogy ő rendelkezne efèlèvel. - S nem is leszünk, hogy ilyenen gondolkodjak. Szòval... - pillanatok le az oldalára csatolt kardjára, mely mintha harmadik keze lenne, olyan harmòniában mozog vele. Pont ezért sem akarok neki esélyt adni, zokon vennèm, ha távozna, annèlkül, hogy bármi hasznunk lenne belőle. - Furcsa, hogy èppen te mondod ezt, aki rosszul mèri fel a helyzetèt. - emlèkeztetoem szèttárt karokkal a fennálló helyzetre. - Nem sèrtegetni akarunk, rèszvètet nem várunk tőled.   - jegyzem meg. Bár ahogy eddig sem hatotta meg szavunk, kètlem, hogy nem lètező lelkère lehetne hatni. - Ùgy fogunk tenni. Veled.- jelentem ki, ellentmondást nem tűrően. Ha csak kicsit is elevenek az emlèkei, tudhatja, hogy kèpes vagyok elmenni a vègsőkig. Van más mòdja is, hogy jobb belátásra tèrjen, de egyelőre mellőznèm a praktikáimat.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
256
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Orod na Aear - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: