Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Orod na Aear - Page 3 KaDiPE5
Orod na Aear - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Orod na Aear

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 3:22 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Számítottam arra, hogy karcsú feleletem nem lesz elégséges a sárkányvérű kíváncsiságának, s bár nagyjából összeállt bennem egy viszonylag minden részletet és fontosabb információt mellőző válasz, nem bocsátkozok bő lére eresztett elbeszélésbe. Meglehetősen gyanússá válna a szűkszavúságom tükrében.
- Éppen annyi közöm van hozzájuk, mint nektek. Üldözöm őket – osztom meg az igazságot velük, és amennyiben tovább faggatóznak, apránként a fél-igazságokat is megismerhetik tőlem. Abban viszont, hogy gyászoló rokon módjára segítsek holmi idegent az utolsó útjára, nem fognak bennem partnerre találni. Megvallom, még a sajátjaimnak sem ástam sekély sírt hosszú évtizedekkel ezelőtt... Az persze nem lep meg, hogy Lepke nem enged az utamra, ám ha szokásom volna az érzéseim drámai kinyilatkoztatása, a következő utasításán határozottan felnevetnék. Ehelyett kifejezéstelen ábrázattal meredek rá.
- Fordított esetben te átadnád a mágiádat, sárkányvérű? - szűröm csöndesen a szavaimat, hogy kizárólag ő hallhassa. Fogalmam sincs, ismeri-e a titkát a másik, de vajmiféle halovány becsületet még én is ismerek. - Ne légy ostoba – teszem hozzá, odébb lépve tőle. Éppen csak néhány métert, mivel a tanácsom oda-vissza érvényes. Én sem lehetek ostoba, s képzelhetem, majd különösebb ellenállás nélkül szélnek eresztenek, holott a történések fényében, tetsszen vagy sem, a küldetéseink összeérnek. Ez viszont nem jelenti, hogy tűrnöm kéne bármit.
- Az egyetlen segítség az lett volna, ha átszúrom a mellkasát – jelentem ki színtelen hangon. - Tegyétek, ahogy a kultúrátok megkívánja, de tőlem ne várjatok részvétet – nem mellékelem az információt, hogy az egyetlen visszatartó erő a számomra a faképnél hagyásukban Lepke boszorkánysága, semmi több.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 19, 2021 11:20 pm
Ariadné hazatérése
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Jelenleg semmi sem érdekel jobban annál, hogy húgom testét megfelelő helyre vigyem, hogy tisztességesen elbúcsuzhassak tőle. Nem érdemelt meg ilyen halált, így legalább a végső tiszteletet kellene megadni neki.
De ez nem jelenti azt, hogy utána nem akarom kideríteni, hogy mégis ki művelte ezt vele, ki bántotta őt és hagyta magára meghalni egyedül. Erre próbál Veleris valami választ kicsikarni a férfiból, aki nem éppen a segítőkészségéről híres. De miért is lepődőm meg ezen? Hiszen még Ariadnén sem segített, csak állt ott és nem tett semmit.
Viszont ahogy elindul úgy indulok el én is felé és állítom meg őt bármi áron.
-Nem érdekel mit képzelsz magadról. Hagytad őt meghalni. Segíthettél volna neki, de nem tetted meg… Nem fogom őt itt hagyni. Jó lélek volt, tiszta szívű, ami magáról nem mondható el.-Bár sejtem, hogy a szavaim nem fogják őt meghatni, hisz nem éppen olyannak tűnik, akit ilyennel meg lehetne győzni, de ha kell nem vagyok rest bevetni a hangomat. A tekintetem, a hangom határozott Így, ha ismét megpróbál tovább állni nem fogom vissza magam.

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 15, 2021 2:53 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Nem következett be, amire számítottam. Csak a tenger felszínét korbácsolta fel a düh szele, a fájdalom sokkal mélyebbről gyűrűzik. Talán ez, ami miatt a lány nem próbálkozik tovább. Más esetben osztoznék gyászában, de balgaság lenne megfeledkezni, a kb. az egynyolvanra növő problémával.  Aki nem is probléma, inkább lehetőség. Calyt nem lehet hibáztatni azért, amiért nem tud tiszta fejjel gondolkodni, így egyelőre rám marad ez a feladat. Az iróniával áztatott kérdését elengedem fülem mellett, gyanítom nem is igazán vár rá választ, volt esélyem rádöbbeni, hogy az elfel való párbeszéd, leginkább tőmondatokra redukálódik. Ám ahelyett, hogy válaszolna a sejthető, de fel nem tett kérdésre, inkább tovább borzolja az idegeimet. – Akkor? – kérdőn vonom fel szemöldököm, s fúrom tekintetem a jéghideg szempárba. – Oka van, hogy itt vagy, s mi érdek feszítve hallgatunk, mi közöd van azokhoz, kik ezt tették vele. – bár láthatóan egyelőre ez számomra fontosabb, mint a gyászoló lánynak. A gyász az elpusztíthatatlan szeretet, de a céltalan szenvedés nem vezet sehova, átformálódik, s átgyúrja lelkünket valami mássá. S ez csak idő kérdése Calypsonál is, s ha eszköze legyek a beteljesítésében, hát az leszek. – Úgy lesz. – bólintok a lánynak, s amennyiben maga nem állja útját Nindaernek én teszek egy lépést útjának elállása érdekében. – Sajnálom, de a randevúdat el kell halasztanod. Add ide a fegyvereidet! – hangom ellentmondást nem tűrő, akár csak tekintetem is elszántságtól csillan. Előre sejtem, hogy sem a maradásra bírása és fegyvereinek átadása nem lesz így egyszerű. Hacsak kis kalandozásunkból indulok ki, nem tartom valószínűnek, hogy ok nélkül rántana fegyvert, de ha még rá is állna a segítség nyújtásra, akkor sem adnék rá lehetőséget, hogy meglengesse fejem felett pengéjét. Akkor az egymásba vetett bizalom hídja a kényszerűség volt, melyből vélhetően kölcsönösen nem maradt semmi.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 12, 2021 6:48 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

A nekem iramodó fehérnép a sikertelen próbálkozását követően nem lendül bele újabb támadásba, ellenben leengedi a kardját, és akként méreget. Viszonozom a pillantását, készülve, hátha ismét elönti a düh a tudatát, és mégis csak megkísérelné rajtam kitölteni a tehetetlenségéből fakadó frusztrációját. Közben Veleris szavaira sem siketek a füleim, melyektől vélhetően rosszul kellene éreznem magamat, vagy legalábbis a lelkiismeretemnek bűntudattal lenne szükséges kondulnia. Azonban egyik sem történik meg. Egészen hidegen hagy egy számomra ismeretlen leány elmúlása. Nem ő az első, s nem is ő lesz az utolsó, kit utolér a végzet jeges, bénító karma.
- Úgy festek számodra, mint egy gyógyító? - teszem fel a költői kérdést, nem bocsátkozva önigazolásokba arról, még csak elképzelni sem tudom, mitől került ilyen állapotba az előttem nyugvó, vagy, hogy a halál elkerülhetetlen közelségének jeleit már jól ismerem, és itt nem volt mit tenni ellene. - Nem véletlenül, sosem állítottam ilyet – tekintek rá egy momentum erejéig kifejezéstelen ábrázattal, nem menve elébe a kérdésnek, mely bizton veszem, rendkívül foglalkoztatja az elméjét. Még nekem is ki szükséges találnom egy semleges választ, bár az idő húzásában váratlan segítségem támad a gyászoló képében.
Leheletnyire emelkedő szemöldökökkel mérem végig az arcvonásait, de hiába kutakodok torz humor után, egészen komolyan gondolja, hogy minekután nekem rontott, még segítsek is neki az istenek tudják hová vinni a társa vagy rokona tetemét.
- Nincsen erre időm – jelentem ki hűvösen, s bízva a reflexeimben, bátorkodom elsétálni a nő mellett.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 12, 2021 12:35 pm
Ariadné hazatérése
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Húgom elvesztésével úgy érzem, hogy valami összetört bennem. Mindvégig bennem volt a félelem, hogy elveszítem őt, hogy későn találom meg, de a remény mindig is nagyobb volt azzal kapcsolatban, hogy végre ismét átölelhetem őt és közösen térhetünk haza, hogy végre megnyugodhatok, hogy minden rendben van vele.
A düh, a fájdalom elborítja az agyamat, így nem gondolkozom mikor megtámadom az idegent, aki viszont igen könnyedén tér ki előlem. Nem terveztem volna megsebezni őt, nem akartam megölni vagy bármi hasonlót tenni vele, egyszerűen csak tudni akartam volna, hogy mégis mit művelt. Mit ártott neki a húgom? Miért kellett szenvedések között meghalnia?
Leengedem a kardom, de nem veszem le róla a tekintetem. Igazából bármit is csinálhatok semmi sem hozza már őt vissza. Hallom Veleris kérdését amit az idegennek címez. Bár nagyon úgy beszél vele, mintha ők már ismernék egymást. Összeráncolt homlokkal nézek a nőre. Ugye ő nincs benne ebben az egészben? Körbe nézek, de nem nem látok semmi gyanúsat.
Csendben sétálok vissza húgom élettelen testéhez. El kell őt vinnem, hogy méltó helyre kerülhessem a mieink között.
-El kell őt vinnem.-Nem érdekel a beszélgetésünk. Nem érdekel a fickó kitalált kifogása arra, hogy miért is nem segített rajta. Ki tudja mióta van itt. Lehet ő még időben megmenthette volna az életét. Helyette csak állt felette mozdulatlanul.
-Haza kell vinnem, de egyedül nem tudom.-Pillantok rájuk. Nem segítséget kérek, hanem kijelentem a dolgot. Segíteniük kell innen kivinni őt. Ha tudnám, hogy a mélyben csak a tenger vár ránk már most leugranék vele együtt, de így muszáj valahogy kicipelnünk őt.

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 11, 2021 9:25 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Egy szikra, megadásként tanúsított félre lépése, de láttam már miként mozdul a vipera, ha áldozatára csap le, ezért is teszek már gondolatban elhamvadt kísérletet Calypso megállítására. Hogyan is állhatnék egy aggódó testvér útjába? Ez és a józanész, egy félre csúsztatott lépést enged, s tartom inkább tisztes távolságból Szürkén a szemem. Akadnak kétségeim szavai felől, hisz a fajtám iránt nem tanúsít nagyobb szeretetet, mint egy bogár iránt, miért lenne ez másként, ha egy najádról van szó? S ha szavai rendelkeznek is némi igazság tartalommal ittléte, akkor is számtalan kérdést vet fel. S ezen cseppet sem segít a rezzenéstelen szoborarc. Hiába is akarok minden idegszálammal az elfre összpontosítani, óhatatlanul siklik tekintetem a testvérpárra, ahogy Caly kétségbeesett hangja elér hozzám. Nem tudok tehetetlenül állni, miközben Ariadné segítségre szorul. Sietős léptekkel indulok meg, de már késő, teste végleg feladta a küzdelmet, lelke pedig szabaddá vált. A tapintható csend a gyász velejárója, mikor a szó a torokban akad, s az agy próbálja felfogni a szív sajgását, míg végül a könnyek a keserű fájdalom megszüli a tehetetlen dühöt.  
- Várj! – kiáltok a lány rohamja láttán. Nem az elf bőrét féltem, részemről elférne rajta még egy – két lyuk, jobban aggaszt a Caly épsége. Remélem, a gyász nem tette oly elvakultá, hogy ne hallja felé intézett szavaim. Amennyiben nem hagy fel őrültségével s továbbra is eltökélt szándéka Szürke fejét elválasztani a nyakától, igével keltem fel benne a Szendergés érzését, melytől leküzdhetetlen fáradtság lesz úrrá rajta. Ebben az állapotban meglehet, amúgyis jót fog neki tenni egy kis nyugalom. Remélem, később majd megérti tettem. Akár saját belátása vagy a mágia által hagy fel a harccal a najád lány, még mindig egy karral megtoldott kardhosszúság távlatából fordulok a hosszúéltű felé. – Ha igaz is, hogy nincs közöd a halálához, nem igazán hajtott a vágy, hogy segíts rajta. S véletlenül erre jártál? – szegezem neki a kérdést. Erősek a kételyeim, hogy így lenne, hisz odakint zuhog az eső, s neki még a csizmája orrán se állt meg egy esőcsepp sem.





Calypso and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 9:46 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Pillantásom kihívással simul a sárkányvérű tekintetére, mielőtt azonban még kedve támadna ismételten alkalmazni rajtam a boszorkányságát – melynek emléke változatlan, keserű ízt hagy a számban maga után -, megadással emelem meg derék magasságban a kezeimet, és lépek hátrébb a haldoklótól, ki olybá tűnik fontos a számukra. Bizonyára őt érkeztek megmenteni, s nem a kulcsot vagy a kék palástosok megbízottjait űzik, mint jómagam.
- Így találtam rá… - jegyzem meg csöndesen, igaz, hangom csekély bárminemű együttérzésben vagy igyekvésben a mentegetőzésre. Nem tartozom magyarázattal senkinek, s Lepke tudhatja a legjobban, amennyiben a halálát kívántam volna az ismerősüknek, még ennyi idejük sem maradt volna vele.
Az ismeretlen fehérnép közben, kinek vonásai haloványan a szántóföldi estről derengenek, a harmatgyenge lányhoz iparkodik, hogy bizalmasan váltsanak egymással szót az elmúlás küszöbén. Némán, kezeimet egymásba kulcsolva a hátam mögött figyelem őket, töprengve, vajon merre indulhattak innét tovább a kínzói. Hajó várt volna rájuk, és a tengeren sietnek Calden felé, vagy kerülőutat választottak s másutt adnak tovább a kulcson, hogy annál nehezebb legyen lekövetni a nyomukat? Balgaság volna, de a sólymok csatlósainál sosem lehet tudni… Az emberek mindent túlbonyolítanak, hitében körmönfontságuknak.
Eltöprengő gondolataim közül a hirtelen felpattanó ránt fel, ki kardját vonva iramodik nekem, mint gyászának legtökéletesebb céltáblája felé. Az első próbálkozását nem hagyom révbe érni, túlzottan fűtik az érzelmei, melyek vélhetően nem emlékeztetik arra, az egyetlen információforrás itt én vagyok. Egy légies mozdulattal kifordulok hát a támadása elől, nem viszonozva a pengéje fenyegetését.
- Mint említettem, így találtam rá – ismétlem el fásult hangon, mely tudom, nem tesz hozzá a jó megítélésemhez, persze ahhoz érdekelnie is kellene, mit gondol rólam ő vagy Lepke. A legkevésbé érinti meg a lelkemet az események előre megjósolható végkimenetele, inkább bosszant, hogy értékes perceket pazarolnak, míg a valódi tettesek vígan menetelnek a céljuk felé.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 9:04 pm
Ariadné hazatérése
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Bosszant engem, hogy az idő is ellenünk dolgozik. Igen tovább várhattunk volna, hisz annak mi értelme, ha oda veszünk a mélybe, de ki tudja mikor száradnak már ki azok a felhők. Lehet napokig várakoznánk. De abba már tényleg beleőrültem volna.
Én sem sétálok túl magabiztosan ezen a csúszós felületen. Bezzeg a vízben lennénk… Ott semmi nem okozna nekem akadályt. Most viszont olyan vagyok, mint egy csecsemő, aki most kezd el járni tanulni. Bosszantó, de el kell fogadni, ha el akarunk jutni a célunkig.
Néha hátra-hátra pillantok figyelve társamat, hogy minden rendben van e vele, így mikor látom, hogy kissé lemaradt bevárom őt. Nem szakadhatunk szét.
Mikor meghallom a hangját hirtelen fordulok meg, aminek köszönhetően én is majdnem elesem, de időben meg tudok kapaszkodni, így nem jutok az ő sorsára.
A kardom markolatát nem csak megfogom, de ki is húzom hüvelyéből. Bár még mindig nem vagyok a legjobb kardforgató és sokan még most is könnyen legyőznének, de ha kell a végsőkig harcolok majd.
Veleris után sétálok be Lépteim továbbra is óvatosak. A látási viszonyok idebent sem jobbak. A szívem hevesen kalapál. Egyre jobban félek tovább haladni befelé. Félek attól, hogy nem lesz itt, de attól is, hogy holtan találunk rá. Ha minden rendben lenne vele nem egy sötét helyre kellene utána menni.
Ahogy megpillantom az álló alakot szorosabban szorítom a kardom markolatát, viszont ahogy lejjebb nézek minden eltűnik és csak a rémület uralkodik el rajtam. Azonnal oda sietek hozzá és guggolok le mellé. Végig nézem őt. Szinte teljesen kiszáradt, már régóta vissza kellett volna térnie a tengerbe. Velre pillantok.
-Vissza kell őt vinni. Szüksége van a tengervízre!-Ahogy kimondom ezeket egy gyenge hang ejti ki a nevemet. Lepillantok rá. Próbálja megszorítani a kezem, de már semmi erő nincs benne. Viszont a mosolyát így is meglátom.
-Már késő….-Suttogja a szavakat. Egy nagy levegőt vesz. Erőt gyűjt, hogy mondhasson még nekem valamit.
-Kulcs…elvették. Meg kell találni.-Összeráncolódik a homlokom, mert fogalmam sincs, hogy miről is beszél, de ennek ellenére is csak bólintok egyet. Nem eresztem el őt, nem veszem le róla a tekintetem.
A mellkasa nem mozog már, a lélegzetvételét sem hallani. A szemei csak a magasba néznek.
Én meg hatalmas űrt érzek odabent. Csak figyelem őt és valahol várom, hogy végre felébredjek, nem történik meg.

Eltelik egy kis idő míg csendben figyelem őt, majd hirtelen pattanok fel és támadom meg az idegent. A kardon kirántom felé és próbálom a falhoz szorítani őt.

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 08, 2021 6:28 pm


Ariadné végzete
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Már az első méterek után megbántam, hogy meggondolatlanul bólintottam rá a tovább haladásra. Látnom kellett volna előre, hogy az időjárás ellenünk dolgozik s várnunk kellett volna, míg az ég alább hagy keserves zokogásával. Hogy mit sirat Ronit? Talán egy valójának kedves fénygyermeke adta át testét a földnek, talán csak az elkövetkező kornak –melynek kapujában állunk- száz és száz lelkét. Nem tudom, de fájdalmának hideg cseppjei izmaimig hatolnak. Görcsösen kapaszkodok a mellettünk húzódó sziklafal mélyedésébe, miközben minden idegszálammal azon vagyok, hogy megleljem azt a pontot, ahol a következő lábnyomomat hagyom. Több kevesebb sikerrel. Csizmatalpa alatt gördülő apró kavicsok, a víz többször kényszerít megállásra, máskor pedig segít, hogy behozzam a lemaradásom. – A fenébe! – fakadok ki a következő alkalomnál, melyet farpofán végzek. Feltápászkodva egy mozdulattal simítom végig az arcomat és csapom le róla a vizet, s veszem szemügyre a leküzdésre váró távot. Az esőfüggöny jócskán lerövidíti a látótávolságot, de még így feltűnik a nem is oly messze lévő kísértet, mely néma sikolyra tátja száját, - Nézd! – kiáltok a lány után, s előre nyújtva kezem mutatok a sziklába vájt mélyedésre.
- Legyünk óvatosak, ki tudja, miféle teremtmények lakják. Jobb lesz, ha kardod markolatán tartod a kezed. – lépek be a félhomályba elsőként bár szívem egy cseppet sem húz szűk alagutak mélyére.  A bejáraton betörő fény egy darabig segítségünkre van, s láthatjuk a falra függesztett fáklyatartókat, melyet már megrágott az idő vasfoga, s a számomra ismeretlen finom ívbe hajló sziklára festett motívumokat. Ismeretlen a hely, ahogy a története is, de miként végig simítok némelyik vonalán, arra a következtetésre jutok elf kezek hagytak nyomot az utókornak. A vivern művészet, nincs ennyire lágy, ahogyan a törpéké is túl nyers, az emberekéhez mérten is túl finom. Lassan elszökik a fény és nem marad más, mint a csöpögés. Ahogy az esővíz cseppjei a talajon, köveken átszivárogva a barlangba hull. Csobogás. Ahogy az összegyűlt vízcseppek apró kis érként folydogálnak mind alább. De miként mögöttünk összezárul a sötétség, lassacskán úgy előttünk úgy szúrja át a feény dárdája az előttünk kiszélesedő teremből. Ha vannak is itt a meglepetés erejét most kell kihasználnunk, így már gondolataimban megfogalmaztam az igét… - Te? – gördül le ajkamról a meglepetéstől az az egyetlen szó. Pillanatokig meredten bámulom azt a személyt, akire egyáltalán nem számítottam. – Mit keresel… - folytatnám a meghitt beszélgetést, ha lábainál heverő test nem mozdulna erőtlenül, s fakó, fájdalmas nyöszörgése nem keveredne a tenger morajába. Nem kap oly gyorsan lángra az olaj, miként a felismerést felváltja arcomon a harag. – Lépj hátra! – összevont szemöldökkel utasítom. Tekintetemből süt, hogy a legokosabb, amit tehet most. Azt már nem teszem hozzá, hogy jobb, ha közben elmormol egy imát is, hisz ki tudja mit fog tenni, a húgát meglelő najád lány?




Ahronit Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 06, 2021 9:44 pm

Ariadné végzete
Calypso & Veleris & Nîndaer
Destiny is all about the choices we make and the chances we take.

Kifejezéstelen ábrázattal pillantok le a csuklyám takarásából a lábaim előtt heverő, légvételeit erőltetetten s nehezen mérő, karcsú alakra. Elképzelésem sincs arról, cserepesre száradt ajkai azért könyörögnek-e némán felém, hogy segítsek-e neki vagy hogy véget vessek-e a szenvedéseinek, azonban üresen tátongó, megszürkült lelkemet egyetlen óhaja sem lenne képes tettekre sarkallni. Hozzászoktak a szemeim az életük alkonyának utolsó momentumaiért küzdők látványához, s ezért a lányért az égvilágon nem volna mit tenni.
Frissen szerzett köpenyem anyagát félrehajtván leguggolok hát mellé, óvatos, módszeres mozdulatokkal kutatva át szakadt ruháit, csuklóit és a nyakát, ám a kulcsot, amelytől minden körültekintés ellenére visszhangzik a kék palástosok speciális egysége, nem találom sehol. Csalódott szusszanás szökik ki az ajkaim közül, miként realizálom, hogy a félkegyelműek, akiket a száját bizalommal jártató leány után küldtek, megelőztek s nem hagytak mást hátra, mint egy meggyötört, hasztalan lényt. Pedig még arra a bizarr tintára is rávetemedtem annak érdekében, hogy elcsípjem őket s a saját egységemet vonzó ereklyére rátaláljak…
- Valószínűleg jobbat érdemeltél… - suttogom neki leheletnyi szánakozással a tekintetemben, mielőtt egy, a sérülésem húzódásából fakadó, fájdalmas nyögést elnyomva felkelnék mellőle. Egy kérészéltű pillanatra végigszalad a tudatomon, tán mégis csak úgy volna rendjén, ha megszabadítanám a kínjaitól, mielőtt viszont még bárminemű elhatározásra juthatnék, közeledő léptek zaja csapja meg a füleimet a romok bejárata felől. A viszonylagos sötétben nem segít sokat a látásom, ennek ellenére erőltetett hunyorral figyelem a homályba burkolózó nyílást. Közben az ujjaim a kardom markolatára simulnak, felkészülvén egy esetleges harcra, ám ha szerencsém van, a félkegyelműek közül tértek vissza néhányan. Alaposan megkönnyítené a dolgomat.
Csakhogy a szürkeségből nem zsoldosok alakja bontakozik ki kisvártatva, hanem két nőé, akik közül az egyik…
- Lepke… - szólítom meg fakó, erejét veszejtett hangon, s noha a megilletődöttség határozottan erőt vesz rajtam, nem mutatom ennek különösebb jelét. Kezd érdekelni, miként lehet az, hogy lassacskán bárhol fordulok meg, ott a sárkányvérű is felbukkan, kérdésemet ennek dacára elhallgatom, foglalkoztat ugyanis, mit kívánnak lépni.

// #Felhasznált: Utazók tintája //




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 7:00 pm


Ariadné reményei II.
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Összevont szemöldököm árulkodik arról, hogy szavai a gonoszról percekig gondolkodásra ösztökélnek, finoman dörzsölöm ki onnan őket. – A jóslat igaz. – ez már bizonyos, dehogy mit hoz magával… - Ahogy igaz az is, amit mondasz. Képesek vagyunk saját magunkat is elpusztítani. Elég hozzá a rettegés, és a béke úgy törik össze, akár a tükör. S ismét eluralkodik a káosz. – régen esett már, hogy a világ népei háborúban álltak egymással, s bár már vér nem színezi vörösre a folyók vizét és se napot se holdat nem homályosítja el a sűrű füst, öröksége maradt a gyűlölet, pedig sokan az okát se tudják. S pont ez a tudatlanság s ellenérzés dönthet minket a nyomorba. - De a mi meggyőződésünk épp oly kevés, mint haldoklónak, azt mondani szép az élet.

- Ha megtaláltuk a testvéredet, szívesen hallanék még rólatok. A világotok épp oly rejtélyes számomra, mint nektek ez a fenti környezet. – pillantásomat a fölénk magasodó fákra függesztve, kissé rájuk csodálkozva magam is. – Másképp szűrődik be oda a fény, s másképp hatnak ott az árnyak… - másodpercekre rugazkodom csak el a valóság talajáról. - … de számunkra nem adatik meg, hogy megismerjük a mélység csodáit. – emelem rá újra tekintetem, ajkam szegletében még a képzelgés okozta mosollyal. – De pihenj, hosszú még az út, s kipihentnek kell lenned.

A szürke fellegek, az arcomon végig guruló esőcseppek, a maradék jó kedvemet is lemossák arcomról, hiába a viasz, mellyel átitatták köpenyem, a szüntelenül szakadó eső, lassacskán átitatja a szövetet. Egykedvűen baktatok Caly mellett, egyre óvatosabban a felázott talajon, melybe érzem, Nonvul patái is beleragadnak. Így nem ellenkezem, mikor a lovak hátra hagyását javasolja. Hasonlóan teszek, mint ő, megszabadítom lovam a felesleges tehertől, s helyezem azokat gondosan egy fa tövébe, melyhez az éjfekete paripát is kötöm.

Azon a néhány méteren, melyet a sziklák csipkézéséig kell megtenni cuppanó hangot ad minden léptem, miként szabadul a sárból. Ajkamat félre húzva pillantok a keskeny ösvényre, - mely csak jóindulattal nevezhető annak- melyen le fogunk ereszkedni. A szikla darabkák, melyet apróra morzsolt már az idő, s a természet erői, lassan gördülnek tova az hajszálerekben sebesen futó esővízzel.  Nem beszélve a kisebb- nagyobb sziklákról, melynek átmászását cseppet sem könnyíti meg, a rájuk telepedő moha. Szóval éppen annyira biztonságos, mint egy kígyókkal teli verembe ugrani. Mély sóhajjal követem, a harcos najádot, mert hát hiába is hazudnék magamnak, akkor sem lenne igaz, hogy egy zerge ügyességével rendelkezem. Óvatos léptekkel ereszkedem a lány után, a tőlem várhatóan a nyomában haladni, okulva az óvatlan mozdulataiból, már ha akadnak olyanok. Támaszom pedig az a néhány kiálló szikla, mely kapaszkodóként szolgálhat.          




Calypso and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1124
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 9:44 pm
Ariadné reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-De vagy együtt pusztulunk, vagy együtt próbáljuk meg legyőzni őt. Külön-külön sose menne. Összefogtunk mi is és sikerrel jártunk….-Aztán ahogy tovább gondolom inkább elhallgatok. Ha a najádok életét nem kockáztatnák ezek a szörnyek sose vonulnának ki a szárazföldre, hogy a többi népet megsegítse. Mi is tudunk önzőek lenni, hisz mindenkinek a saját családjának a biztonsága a legfontosabb.
-Remélem nem lesz késő mire rádöbbennek erre a világ különböző népei.-Jó egy kicsit másról is beszélgetni, nem csak a húgomra gondolni. Kicsit úgy érzem, hogy egy pillanatra felszabadulta fejem a sok nyomasztó gondolat miatt. De nem tart ez így sokáig. Miközben a „mesét” hallgatom nem tudok nem Ő rá gondolni, hogy vajon most mit csinálhatnak vele, hol lehet és ugye semmi baja!
-A pusztuláshoz nem kell gonosz… Mi magunk is elpusztíthatjuk ezt a világot, ha nem tudunk békében meglenni egymás mellett.- A vörös Hold, a szörnyek mind arra utalnak, hogy tényleg valós ez a jóslat, de mi van, ha a gonosz mi vagyunk és miattunk pusztul majd el ez a világ? De ki vagyok én, hogy itt okoskodjak ezekről? Most hallok erről a jóslatról először. Gondolom az itteniek nem kevés ideje próbálják megfejteni, hogy tényleg valós e, hogy hogyan kerülhető el a dolog.
-Sokban különbözik ettől a világtól. Házaink nem igazán vannak. Mi együtt élünk. Inkább szobáink vannak. Úgy élünk, mint egy nagy család. Nem szóródunk szét… Kivéve, ha valaki szeretné megismerni ezt a világot.-Nézek körbe a fák között. Őszintén szólva annak én is örülök, hogy megismerhettem az itteni életet, szokásokat. Persze még így is van mit tanulnom még, de már nem tudom megkérdőjelezni azt, hogy Ariadné miért is szeretett ide járni.
A szavaira biccentek egyet, de mielőtt nyugovóra térnék elteszem a maradék ételt. A testem már üvölt azért, hogy lefeküdjek pihenni, így annak ellenére is, hog a gondolataim megállás nélkül cikáznak a fejemben hamar elnyom az álom.
Nem kell sokáig keltegetnie. Hamar felkelek és adom át a helyem, hogy ő is pihenhessen kicsit. A tüzet mindvégig életben tartom, hisz az éjszakák tényleg egyre hidegebbek. Bár mi najádok jobban bírjuk, de azért nem vagyunk immunisak rá.
Az esőnek köszönhetően igen lassan haladunk, de ettől függetlenül nem vesztem el a remény. Már nem akarok megállni addig, míg nem érünk el az eltervezett célig. Viszont ahogy közelebb érünk a tengerhez a terepviszonyok is megváltoznak és mára lovaknak is egyre nehezebben megy biztonságosan tovább cipelniük minket. Leugrom a lovam hátáról, majd gyalog megyek előre pár métert, hogy utána kissé lelombozódva térjek vissza társamhoz.
-A lovakat itt kell hagynunk. Túl sziklás és az eső miatt csúszós az út.-Ha egyetért velem elkezdem lepakolni a szükséges holmikat lovamról, majd a fák sűrűjébe vezetve őt kötöm ki az egyik fához úgy, hogy könnyedén tudjon legelni.
-Szerintem már nem vagyunk messze. Óvatosnak kell lennünk. Megyek majd előre.-Megvárom, hogy ő is elkészüljön és csak az után indulok tovább a kitaposott ösvényen, ami végül eltűnik és sziklák veszik át helyét.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
960
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Orod na Aear - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: