Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Orod na Aear - Page 4 KaDiPE5
Orod na Aear - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Orod na Aear

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Utolsó Poszt Kedd Nov. 23, 2021 4:21 pm


Ariadné reményei II.
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Fèlre hùzom ajkaim, mikor Ariadnèt foglyul ejtettèk valòban Calden falai között ejtettünk volna meg a találkozòt. A jòslatok, akár az álmok nem mindig a nyìlt valòságot tárják fel előttünk. Van hogy csak ùtmutatáskènt szolgálnak s a felszìn kapargatása nem elèg. Talán, ha megtaláljuk a lányt, a jòslat is èrtelmet fog nyerni. Látom a szemèn ès èrzem a hangján, hogy a olyan vìzre eveztem, hol örvènyeket kavarok, ìgy inkább csak tovább ringatòzok kielègìtetlen kìváncsiság hullámain. Most rajtam a sor, hogy egy halvány, de hálával teli mosolyt adjak neki szavaièrt. Kegyes hazugság csupán, hisz tudja ő nagyon jòl, hogy ezek a szavak vajmi megnyugvást hoznak, a lelkiismeretnek. - Talán valòban ez lenne a megoldás, de ez a fèktelen erő, mely megmutatta magát ùgy vèlem ismeretlen minden nèp számára. Hogy honnan jött, s ki vagy mi irányìtja..., ami kézzel foghatò a bizalom hiánya és a gőg. - mèlyen legbelül a megoldást mindenki tudja - èn is- mégis a jòzan èsz diktálta èrveket, felülìrja a gyarlòság. Nem vagyok álszent, èpp olyan mèly nyomot hagyott bennem büszke nèpem eltiprása,mint a Szèpek nèpèben városaik hamuvá válása vagy a Tárnák uraiban ősi földjük homályba veszèse. Arròl nem szòlok, hogy az ègi háborù, lidérces- sápadt zöldes, néma villámai, mìly ismerősek voltak, egyedül a lovas elmosòdott körvonalai, s a vöröslő hold, adtak valami ùjdonságot. -  Átkozott lény volt, kit torz külseje ellenére, a jövőbe látás képességével áldottak meg az istenek. Legalábbis így vélték. Az ő egyik jóslata szól a vörös holdról, melynek óráiban fogan meg a gonosz, ki pusztulást hoz a világra. Ha ez így igaz, az órái meg vannak számlálva Tulveronnak. – magam sem tudtam eddig higgyek e, de lám oly sok év után, valami lerázta magáról a béklyót, s vérszínűre festette a holdat. Kedvtelenül török le egy falatot a kapott ételből, tekintetemmel a lány mozdulatait figyelem. Nem sietek a segítségére, inkább az avart szétkotorva csinálok egy kis helyet a tűznek, amennyiben sikerrel jár a nyirkos idő ellenére. Még Caldenban a kovácsnál szereztem be kovát és acélt, sokkal könnyebb vele tüzet csiholni, s a mi esetünkben, azt hiszem, nem árt. – Milyen a ti világotok? Vannak házaitok? – érdeklődőm, miközben ágak összegyűjtésére összpontosít. Amint végzett, összerendezem az ágakat és meggyújtom. Vékony füstötcsíkot eregetve kezd éledezni a szikra, mely apró fújások segítenek lánggá növelni. Térdeimet mellkasomhoz szorítom, köpenyem pedig szorosan húzom magam köré, de előtte visszanyújtom az ételt, amit az előbb adott. – Nem vagyok éhes. Kezdem az őrködést, pihenj egy kicsit.

Éjközép után, gyengéden rázom meg a vállát a lánynak, hogy vegye át az őrséget, hogy aztán az alkonnyal ébredjek, s felszerszámozva lovainkat ismét egy hosszú napnak vágjunk neki. Jó szerencsével, s ha az időjárás is úgy akarja estére elérhetjük a forrást. Bár a nap derekára a köd szitálása megszűnik, helyét pedig sűrű esőfüggöny veszi át.




Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 10:55 pm
Ariadné reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Jól sejted. Csak annyi tudott mondani, hogy él és a látott zászló alapján arra jutottunk, hogy Caldenben lehet, de veszély leselkedik rá. Ez utóbbi meg is történt. Előbbi meg… Kétszer is voltam Caldenben, de egyszer sem találtam meg őt. Nem tudom, hogy az hazugság volt, vagy csak én voltam ott mind a két alkalommal rossz időben.-De ezen nem akarok már többet agyalni, mert a múlton már nem tudunk változtatni. Csak a jelen időben tudunk tenni valamit, így erre kell koncentrálnom.
-Ne érezd magad felelősnek. Nem tehetsz róla. Az emberek gonoszsága okozta ezt.-És az én gyengeségem. Ha keményebb lettem volna a húgommal talán most nem tartanánk itt, sőt biztosan. Túl sokat engedtem meg neki. Nem lett volna szabad. A kedves kis gesztusra egy mosolyt kap válaszul. Nem vagyok én mindig ennyire feszült és rideg, de a testvéremről van szó, a családomról.
Érdeklődve hallgatom meg a történetet. Mi elzárkóztunk az emberek világától. Elrejtőztünk, hogy békében élhessünk a tenger mélyén. Nekünk csak arra volt szükségünk, hogy ne vegyék el az összes halainkat. Nem is gondoltam volna, hogy én egyszer valaha is ilyen sok időt fogok tölteni a szárazföldön és harcolni fogok olyan lények ellen, akikről szerintem még az őseink sem hallottak. Már csak az a kérdés, hogy vajon ha azok legyőzik az ittenieket nekünk mennyire lesz békénk odalent? Vagy nekünk is csatlakozni kell a harchoz, hogy közös erővel visszakergessük őket oda ahonnan jöttek.
-Ez nem hangzik jól. Talán minden népnek szólni kellene és összefogni, főleg ha erős ellenfélről van szó és a látottak alapján… Alig bírtunk el velük, ha ti nem lettetek volna…-Harcosok, mágiahasználók. Mind a kettőre szükség volt azon az estén. Nem tudtuk volna őket legyőzni, ha nem fogunk össze.
A kérdésére csak megrázom a fejem, majd felállok a földről, hogy egy kis ételt vegyek elő magunknak. Át nyújtom neki, majd elkezdek száraz ágakat keresgélni. Ebben az időben nem egyszerű ez, de talán szerencsével járunk és tudunk egy kis tüzet csiholni az éjszakára. Ezt is sikerült megtanulnom még az első napokban mikor kimerészkedtem a szárazföldre.

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 16, 2021 9:15 pm


Ariadné reményei II.
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Csendben hallgatom szavait, s eltűnődöm vajon mi dolga is lehetett egy jósnővel. Nem. Inkább azon, miféle útmutatással szolgált neki. Az okra nem is oly nehéz rájönni. – Akkor talán van esélyünk, hogy nem pusztulunk éhen. – fordulok felé, melytől lófarokba fogott tincseim vállam felett előre buknak. Csalfa kacsintással jelzem, hogy szavaim mögött nem húzódik meg rossz szándék. Mélabússága és feszengése teljesen érthető, de mégis pont ezek miatt tűnik annyira … karót nyeltnek. Kétségeim vannak afelől is, hogy érti e egyáltalán a viccet, ezért valahol kényszert érzek egy plusz cselekedet vagy mondat közbeszúrására. A tapasztaltak alapján teljesen elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy ez a lány képes egyáltalán szívből nevetni. –Mit látott a jövődben? – kérdezek rá szenvtelenül arra, mi fúrja az oldalamat. – Ha jól sejtem Ariadné felől reméltél válaszokat tőle. – telepedek le egy hatalmas tölgy tövébe, miután Nonvult vastag ágához kötöttem. Hátha sutyorgott valamit a fülébe, mely igaz is lehet. Nem mintha sokat adnék annak a szavára, aki egy üveggömbbe meredve tekint a jövőbe. – Nincs miért köszönetet mondanod. Nem ismerem olyan jól s rég a húgodat, de kedves és ártatlan teremtés. Kicsit felelősnek érzem magam a történtekért, alakulhatott volna másképp is. – lehettem volna bátrabb, szemfülesebb, mikor az események a szemem előtt peregtek le. De most valószínűleg akkor nem itt ülnék, hanem karöltve a slamasztikában Ariadnéval. Az erőm véges, a könyv lapjai pedig, melyet elmém könyvtárában, tudásom bővítésére tartok fent túl fehérek. Hamarosan vissza kell térnem El’ Aloréba, ha nem akarok megrekedni ezen a szinten.  Bár ennek kivitelezése, még tervezés alatt áll. Gondolataim között cikázva, még sem feledkezek meg róla, s viszonzom szelíd mosolyát, majd pillanatnyi tétovázás után vállára helyezem kezem, mely végül gyengéd vigasztalással siklik végig karján. Kérdése váratlanul ér, de korántsem meglepő, valószínűleg mindenkit ez a kérdés foglalkoztat a szélrózsa minden irányában. Minden császárság s királyság a legjobb mágusait s tudósait, harcosait küldi, hogy derítsenek fényt a jelenségre. – Azt gondolom, nem. – emelem rá zöldjeimet,  mindeközben, mint fürge zerge szökken tova arcomról, az a leheletnyi derű. Hangom oly fakó, mint egy megunt kabát. Az elmúlt események tükrében, magam is sokat tűnődőm rajta, de végül mindig ugyanarra a megállapításra jutok. – A háború vége és a káosz megszületése óta dolga van az embereknek az efféle lényekkel. Nem a létezésük, mely újdonsággal hatott a magunk fajtákra. Az ad aggodalomra okot, hogy míg eddig megbújtak, most egy város közelében bukkantak fel. – persze, akadtak s akadnak magányosfarkasok, bátor kalandor csapatok, akik a láthatatlan fenyegetés nyomába eredtek, s akiknek gyeplője, egy kézben fut össze. – Az egyszerű emberek mit sem sejthettek róluk, hisz az idő minden emléket megkoptat, generációk nőttek, s haltak ki úgy, hogy a káoszról mely innen keleten terül el, nem is hallottak. S most rettegnek. – ha hallottak is, talán mesének gondolták vagy csak nem is foglalkoztak vele, hisz biztonságban érzeték magukat. Nem gondolták, hogy íly nyíltan fog megelevenedni. Magam is elképzelhetetlennek hittem, hogy bőrömön fogom tapasztalni súlyát, nemhogy még magamon viselni emlékét. – A megérzéseim rosszat súgnak. Hisz ez még nem minden. Hallottál már Avourelről? – szegezem neki a kérdést, miközben a fölénk telepedő sötétségre emelem tekintettem, majd onnan ő rá. Nem tudom, mit gondoljak e népről, hisz oly elszigetelten élnek, hogy már létezésük is, szinte legendává vált, oly féltve őrzik világuk s kultúrájuk, mint kagyló az igazgyöngyöt, s épp oly rejtelem lehet számukra is a fenti világ, ahogy számunkra a lenti mélység. De lehet, hogy tévedek. – Lassan tüzet kellene gyújtanunk, hidegek már az éjszakák.



Calypso Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 07, 2021 10:17 pm
Ariadné reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Egy mosoly kúszik az arcomra, ahogyan megemlíti a bort. Tény biztosan jó fog esni és talán még Ariadnéval is megoszthatjuk majd azt. Mind a ketten elfáradtunk. Szívesen aludnék hosszú órákon át, de még nem tehetem meg és még nem is menne.
-Igen, már többször vadásztam állatokra, sőt a csapdázást is megmutatta nekem egy jósnő.-Mikor Wyn megcsinálta a csapdát a nyúlnak figyeltem és tanultam, hisz bármikor jól tud jönni az ilyen tudás.
-Valóban nem lenne szerencsés visszamenni oda.-Nem hittem volna, hogy egyszer én is lovat fogok lopni. Pedig mikor még az a fura törpe mesélte el nekem ezen tervét nem tudtam vele egyetérteni. Elvenni mások tulajdonát... Nem az én műfajom, de tényleg van az a helyzet, amikor az ember, vagy jelen esetben a najád nem foglalkozik ilyen "apróságokkal".
-Rendben, menjünk oda.-Bólintok egyet még pluszban. Jó magam is leszállok a lóról és mellette haladva követem Velerist.
-Köszönöm, hogy még mindig velem tartasz.-Pillantok rá ismét és egy őszinte mosolyt küldök felé. Nagy eséllyel, ha nem talál rám vagy én ő rá az üzenetének köszönhetően még mindig nem tudnék semmit a húgomról. Most viszont ott a remény, hogy hamarosan tényleg megtaláljuk őt és csak nagyon bízni tudok abban, hogy minden rendben lesz vele.
-Azon az estén azok a szörnyek... Úgy godolod az nem csak egyszeri eset?-Bár ez sem túl vidám téma, de muszáj kicsit elterelnem a gondolataimat Ariadnéról. Úgy érzem, hogy kezdek megőrülni a gondolatba, hogy még mindig nincs itt mellettem.

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 07, 2021 7:34 pm


Ariadné reményei II.
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
A vörös hold óta nem csak Ariadné épsége aggaszt. Alakot öltött a jóslat, s hogy ismerős staffázzsal érkezett, még ijesztőbbé tetette. Nem tudom ki ő, nevén kívül csak múltjának köpönyeges foszlányait ismerem, de hiába sorsába beletörődő vonásai, a tekintete mindent elárult. Felismerés szikrája csillant benne, s ahogy engem, úgy őt is lesújtotta a döbbenet. Azóta is bennem bujkál a gondolat, hogy amint megtaláltuk Ariadnét, felkutatom, hogy feltegyem neki a bennem motoszkáló kérdést: Vajon mi ütöttünk rést a pajzson?

Gondolataimból Calypso hangja zavar fel, kell néhány pillanat mire eljutnak hozzám szavai, s azok értelmet nyernek. Oldalvást pillantok rá lovam nyergéből. Nem tudom, mit mondhatnék, hisz félek, igaza van. Kelthetnék benne hiú reményeket, biztosíthatnám arról, hogy akkor is megtaláljuk, de hazudnék. Így csak tovább baktatok mellette némán, s csapongó gondolataimat próbálom megzabolázni. Visszafordítom lovam, amint érzékelem hiányát. Egyetértvén bólintok, s megszabadítom Nonvult terhétől, jómagamtól.  Az újrakezdés havával megrövidültek a nappalok s hiába a korai óra a nap hamrost a horizont alá bukik, hogy az éjszaka lámpásainak adjon teret. Nem lesz ma csillagfényes éjszakánk, hisz kelet felől eső felhők gyülekeznek. – Van még pár napra való élelmünk, a legutóbbi faluban készítettem össze a fogadóssal, míg te aludtál. Némi szárított hús, sajt és pár alma. És egy kulacs bor. – előre látónak kellett lennem, tekintve, hogy jó magam mit sem értek a vadászathoz, az éjszakák pedig egyre hidegebbek, kell valami, ami egy kicsit felmelegíti a testet és a lelket. – Értesz egyáltalán az állatok becserkészéséhez? – egykedvű társaságnak számítok a nap ezen órájában. Lassan kezd eluralkodni rajtam a fásultság a „nem tudom hová tartunk” út bizonytalansága. Még most is bosszant, hogy naivan hagytuk magunk mögött a forró nyomot. Egyetlen támpontunk a járt út, melyet feladtunk, s most ismét tapossuk bízva abba, hogy a tenger felé vették az irányt és ott is maradtak. – A legközelebbi falu Tölgyesvég, oda pedig nem szívesen térnék vissza, ha nem muszáj. – nem telt még el annyi idő, hogy ne emlékeznének a két nőre, kik gyalogszerrel érkeztek, majd az éjszaka folyamán, lóháton távoztak. – Azonban, ha emlékeim nem csalnak, a térkép szerint kell itt lennie egy forrásnak. – intek fejemmel a táskája felé, melyben a szóban forgó tárgyat tartja. – Nézzük meg, amennyiben tévedek, visszamegyünk és éjszaka megtöltjük a kulacsainkat, láttam ott egy kutat.




Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 06, 2021 6:55 pm
Ariadné reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Hosszú út áll mögöttünk. Az a több napos kerülő nagyon nem hiányzott nekünk, de közben mégis jó volt ott lenni, hisz olyat tudtam meg, amiről talán sose hallottam volna később. Azok a lények a mi világunkra érkeztek, de hogy hogyan és miért senki sem tudja. Attól félek ez nem egyedi eset lesz. Lehet, ha továbbra is maradok a szárazföldöm még találkozom velük. Egy ideje csendben haladok Veleris mellett. Elfáradtam, de nem akarok megállni. Érzem, hogy már nem lehetünk messze tőle.
Caldenben egy beszélgetést elkapva tudtuk meg az információt, hogy mégis merre tarthat igazából húgom elrablói. Ha tehettem volna megállás nélkül vágtattam volna vissza délre, de figyelemmel kellett lennem Velre és a lovakra. Na meg persze bármennyire is utálom, de nekem is szükségem van a pihenésre. A karomon a sem már szép de még mindig nem az igazi. Fájdalmat már nem érzek, de örök emlék marad arról az estéről.
-Félek, ha kiderül ez is csak átverés örökre elveszítjük a nyomát.-Sóhajtok egyet fáradtan, majd hirtelen áll meg a lovam. Magam elé meredek, majd lemászom róla.
-Szerintem kicsit álljunk meg pihenni. A lovakat is meg kéne itatni.-Pillantok társamra, majd ha benne van letérek az útról és a fák között keresek magunkat egy kis táborozó helyet, ahol ki is kötöm lovamat, majd elő veszem a maradék ételünket.
-Hamarosan vadászni is kellene valamit. Vagy keresni egy falut, ahol ételhez juthatunk. A víz is fogyóban van.-Eléggé kilátástalannak látom ezt az egészet. De nem zuhanok össze, nem tehetem meg, hisz még mindig ott a remény lángja, hogy végre meglesz a húgom.


Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 3:55 pm

A Celes torkolatától körülbelül ötven kilométerre nyugszik a "Tenger hegyeként" emlegetett, a Kvarc tenger mosta sziklás vidék. Egykor az elfek Isilmë istennőnek templomot emeltek a benne kanyargó barlangrendszerbe, amely az idők során elhagyatottá, csaknem elfeledetté vált. Oszlopai, oltárai megtörtek, falfestményei elenyésztek a betörő, sós tengervíznek köszönhetően.

Thora Haleye Kedvelte

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Orod na Aear - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: