Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Előcsarnok KaDiPE5
Előcsarnok KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 11%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
6 Hozzászólások - 7%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Előcsarnok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 11:09 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2790
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 11:02 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
Bólintok egyet, hogy csak nyugodtan küldje. Bár azzal még nem leszek előrébb, hogy odaküldeti, bár kétség sem fér hozzá, hogy ha én nem is, más majd leírja azt, amit üzenni akarok. Hasznos holmi, ahogy az is, amit mondanak. A nevek, az apró részletek, de legfőképp, hogy merre induljak el. Nem most, nem azonnal, de el kell, mindenképp majd, ezekkel az információkkal. Figyelem őket, de hiába kutatnak a fejükben, ott már vagy még nincs több annál, amit magam is hallottam. Nem morgok, nem leszek dühös, hiszen sokkal több, sokkal előrébb vagyok, mint mikor elindultam.
- Értem. Ezek is jók lesznek egyelőre. A többiek is elő fognak kerülni – előbb vagy utóbb. Gyanítom, nem olyan hamar, mint szeretnénk, azonban nem maradnak rejtve. Arról tenni fogok. Egyelőre azonban hol Lenia-t, hol a férfit figyelem. Szavaik egybecsengve adnak ki egy képet nekem a fejemben, homályos, annyi azonban biztos, nem pár alakkal kell nekem találkozni. Egyre jobb!
- Igen, én is sejtem, hogy nem kevesen vannak. Azoknak meg híre van, akárhogy nézzük, könnyebb lesz elérni – vigyorodom el egy pillanatra. - A zsoldosokkal meg bőven szót értek – nyugtatom meg Lenia-t, hogy bár ezeket nem ismerem, mégse lesz idegen a közegük és a viselkedésük. Óvatosnak kell lenni, persze, nagyon is, de rosszabbakkal is találkoztam, akik már azért meg akartak ölni valakit, mert rájuk néztek. Ez egy nagy csoport, csak megfelelően kell majd beszélni és viselkedni, olyat pedig már csináltam.
- Így már tudom kit fogok. Sok kincs van, lehet sok érdekel majd. Egyszer – hogy mikor térhetek vissza ahhoz, nem tudom. Mikor lesz az, hogy csak a kacatokkal, ulronnal és a szórakozással kell majd törődnöm. Nyilván, most is csinálom kicsiben, amikor kell a pénz, mert most nem fegyver kell, hanem más, ha ruha akkor az, ha ehető, akkor az, azt pedig kagylókkal és egyebekkel ritkán tudom megvenni. Vannak drágakövek, amik kiesnek a kacatokból, de azok meg túl sokat érnek ahhoz, hogy vekni kenyeret és csirkét vegyek rajtuk.
- Majd megoldom az alapokat, igen. Valahogy. De tudom, hogy sok idő, meg nehéz, néztem már könyveket – és inkább bízza rám, hát majd lesz valahogy. Van ötletem, több is, egy biztos, így lehet tudom, hogy merre fog vinni az utam, amikor elindulok innen, még ha rövid ideig is. Nem fűzök több dolgot én sem a királynőhöz, mert nem lehet tudni, azt se, hogy él-e még, mire a végére érünk mindennek, mi élünk-e még. Olyan sötét dolgok ezek, amikre nem szeretek gondolni és senki sem, hiszen egy pillanatra csend is lesz. Végül ismét a mágus töri meg előbb.
- Nem rabolsz – de mégis bólintok. Azt mondta fontos ember, azoknak pedig sok a dolga, sokan keresik mások is. Nem tartom itt én sem, felállok mellőle és figyelem.
- Nagyszerű. Azt pedig akkor nem csinálom, értem – hátra is hajtom a kezeim, mintha el akarnék rejteni valamit. - Többi szabály? - ezt inkább magamnak mormogom. Ez egy ilyen hely, nekem pedig nem mindig mennek a szabályok, bár majd megismerem őket, bizonyára. Valahogy. Épp lépnék egyet előre, hogy ne legyünk ennyire egyben, amikor még ismét megszólal.
- Á, a tűzbe. Hova máshova. Címzett, meg amit mondani akarok, megjegyeztem – intek végül neki, ahogy elindul és Lenia szavaira abba az irányba nézek, amerre mutatja. - Szép helyed van? Jártam már szép szobában – nevetek fel, majd követem végül, csendben és némán a hely felé, ahogy azt ugye a férfi mondta. Csak a szemem moccan, keres és figyel mindent, amit csak lehet.


// Köszönöm a játékot  Előcsarnok 826992659


Ezaras Azildor Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
486
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 9:57 am

Together again
Ahogyan elmondtam a neveket ő válaszolt. Lassú pillantással figyelem őket. Elfogytak a szavaim, s kimerült vagyok.
- És lenni még nekik sok zsoldos. – Mondom, majd sóhajtok egyet. Ebben a sóhajtásban benne van minden fájdalmam. Hálózat? Ezzel fognak halat? Újra összevonom a szemöldököm, ám már nem kérdezek, itt van velem Arnav, aki majd elmondja nekem, ha fontos valami.
Ekkor szó esik a kereskedésről ismét, amihez nem tudok mit mondani. Jó magam már sokszor voltam Arnavval hajókat kifosztani, hogy azokat fenn eladhassa. Bár számunkra a ő fizető eszközük nem ér sokat, így halban vagy más élelemben, esetleg fegyverekbe, amiket lenn is használhattunk, mint lándzsa fizettek. Az emberek túlságosan is betörtek a világunkba, és oly kevés már a vadászterület, s minden halat lassan, lassan elfognak előlünk. Félek, minden nap attól félek, hogy egyszer majd a Najádok kihalnak, s én nekem végig kell néznem azt.
Gondolataimból az írás, olvasás beszéde ránt vissza. Pislogok párat.
- Igen Arnav ügyes, de szívem nehéz, hogy válni el megint tőle.  – Sütöm le a pillantásom. Nem szívesen hagyom el újra.
Királynőnk pedig egyszerre ébreszt bennem haragot, s fájdalmat illetve magányt.
- Nem tudom akarni e. – Rázom meg a fejem, de nem megyek bele részletesebben, hiszen oly fájdalmas. Lehet, hogy vissza fogadna, azonban nem tudom akarom e. Nem tartom királynőnek, valónak, s inkább választom a magányos éveket, mint őt szolgáljam, s behódoljak.
- Úgy lesz. – Biztosítom a Mestert. Úgy is hozzászoktam már a szavakhoz, bár még nem mennek olyan jól.
- Köszönni. – Mondom a mágusnak.
- Indulni. – Fordulok Arnavhoz és biccentek a másik irányba, majd elindulok a szobám felé.
« taggeld;  @Arnav , @Ezaras Azildor•  Zene; ide • credit; »

||Köszönöm én is a játékot ^^ Előcsarnok 854324872 ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1282
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Május 04, 2022 8:27 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
- Rendben. Szerzek néhányat, és ha személyesen addig nem találkozunk, a szálláshelyedre küldetem őket – bólintok hasonszőrűn, még mielőtt megkísérelné felidézni az elfeket Calylenia. A magam részéről csendben hallgatom, tekintetemmel koncentráltan fixírozva a padlót, hátha az említett nevek okán felsejlik a tudatomban az, ami akkor nem tűnt többnek mint homályos, tompa beszédfoszlányokon ringatózó látomás, ám sikerrel sajnos nem járok.
- Nem, voltaképpen ezek sem hangzanak túlzottan ismerősnek. Csekély, amit sikerült megértenem akkor – vallom meg őszintén, felemelve rájuk a pillantásomat. Igaz, szégyent nem érzek, mindössze hálát, hogy akkor egyikünk léte sem ragadt egy végtelen tapasztalásban vagy akár a szellemvilágban. Azóta sem tudtam rájönni, miféle hatása volt pontosan a könyvből felcsapó füstnek, s van egy olyan sanda megérzésem, örök homály fogja fedni ezt a rejtélyt. - Többen vannak igen, de vélhetően nem pusztán ennyien. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy egy, az egész kontinensre kiterjedő hálózattal, csoportosulással van dolgunk – osztom meg velük mellékes meglátásomat, s csak ezt követően veselkedek Arnav faggatásának. Érdeklődéssel figyelem a szavait, ugyanis mindeddig el sem tudtam képzelni, miként festhet a mindennapi életük, hát még azt, hogy némelyikük rendszeresen kereskedne. Halovány mosolyt csal a vonásaimra a talpraesettségük, nem különben a tudást illető meglátása. A legkevésbé tudnék ezzel vitába szállni.
- Nos, ha valaha túl kell adnod bármi hasznosnak tűnő tárgyon, netán mágikus ketyerén, tudod, kit keress – billentem oldalra az államat leheletnyire, humorának újabb megnyílvánulását pedig egy apró, a fejem mosollyal kísért ingatásával fogadom. Kétségtelen, a mi létünk alapfeltétele nem a víz, hanem a levegő és a föld. - Ami pedig az írást és olvasást illeti, időigényes megtanulni, bár, aki rászánja az időt és jó tanára van, hamar elsajátíthatja az alapokat. Jelenleg mindenesetre úgy vélem, célszerűbb Arnavra bízni a kutatást – fordítom a szemeimet elébb az említettre, majd Calyleniára, aki aztán röviden összegzi, mire számíthatnak a királynőjüktől. Nem rejtem véka alá, együttérzés bugyog fel a bensőmben iránta, hiszen nem tett többet mint hogy kiállt az elveiért és a társai életéért.
- Amiként Arnav mondja, még hosszú addig az út. Ha sikerrel jártok, talán feléd sem fog szigorral viseltetni – jegyzem meg dacára annak, karcsú, amit a népükről és a társadalmukról, hát még a királynőjük vérmérsékletéről tudok. Közben ismét egymás között fűzik a szavaikat, legalábbis próbálják, mivel még azelőtt közbeszólok, hogy a tejfelhajú felelhetne a társa kérdésére.
- Ha megbocsájtotok, úgy vélem, mindent megvitattunk, mi a jelen momentumában fontos volt. Nem rabolom tovább az időtöket, bizonyára számolatlan, amit meg szükséges vitatnotok – kelek fel a díványról, kisimítva a köpenyem ráncait. Eltelik néhány szekundum, amíg dűlőre jutok Arnav maradásának kérdésében, bár a vonakodásom ellenére jól tudom, milyen döntés felé fog húzni a szívem.
- Arnav veled maradhat a szobádban, Calylenia, amennyiben azon kívül nem használjátok a jeleiteket. A többi szabály ismertetését rád bízom, s ha bárkinek faggatózni támadna kedve arról, ami nemrég odakint történt, játszatok némát – osztom meg velük némiképp gyermeteg tanácsomat, de az esetükben ez tűnik a legpraktikusabbnak. - Ó, és ami a levélpapírt illeti, tűzlevél papírnak nevezik. A címzettet mindenképpen fel kell rajta tüntetni, majd tűzre vetni. Calylenia szobájába fogom küldetni őket – biccentek feléjük, majd ujjaimat ismét egymásba kulcsolva hagyom magukra őket az élményeik megvitatásában.

// Köszönöm a játékot!  Előcsarnok 3138061344 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Calylenia and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 02, 2022 10:36 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
- Á! Vagy úgy – jobban ismeri a szavakat, mint én, persze, hogy tudja úgy forgatni őket, hogy ne értsem pontosan, mit is akar. Ez már nem az én dolgom, valóban ott lett volna ildomosabb, csak én nem vagyok ildomos. Talán jöhettem volna finomabban, bekopogva, várva azt, hogy ide engedjenek valami indokkal, de, nos… az se én lennék. Így volt ez megírva, csak éppen nem tudom hol, mert aki ezeket a mondásokat mondta, sosem válaszolta meg, hogy hova van írva. Nem tudom, hogy Lenia tudja-e követni a szavainkat, mondjuk ezek nem is olyan fontos információk, amik a küldetésünk vagy bármi más miatt fontos, csak egyszerű szavak a jelen helyzetről. Vagy épp rólam, róluk. Fogalmam sincs, mit fognak reagálni a többiek, amikor majd elmondom, hogy hol van és mit csinál. Egyszerűbb lenne nem elmondani, viszont tudom, hogy abban az esetben valóban nem lenne kellemes később és amúgy se tehetem meg. El kell mondanom nekik, így akarják és így is lesz.
- Akár – vigyorogva bólintok egyet. Sokkal könnyebb, mint teljesen tudatlanul várni a semmit, vagy a rosszat. Mindenki másban jeles, nekem ez az előnyöm van, meg az, hogy már könnyen vegyülök el. A jelelés is csak akkor bújt elő belőlem, amikor megláttam őt, előtte már megszokott, hogy csak néha kell használni és nem is jelekre, csak úgy. Van, aki míg beszél, össze-vissza hadonászik, valaki alig, én meg mikor hogy jut eszembe.
- Mindenképpen üzenek. Az meg… majd kell. Én nem értek a betűkhöz, ha le kell őket vésni. Majd keresek valami bölcs vagy okos embert és ameddig fizetek nekik, addig úgyse érdekli őket, mit írnak le -  bólogatok is mellé. Ha a közelben leszek, el is tudok jönni akár, akkor pedig kár betűkkel vesződni, messziről azonban valóban kellenek. Bár nem tudom mennyire lesz különös, ha ilyen papirosokat hordok magammal, még jobb az, hogy majd ügyelnem kell rá, hogy ne hagyjam el vagy vesszen más kezébe. Mindegy, ezzel ráérek bőven.
- Nem mindenki – ezt csak tényként közlöm, hogy ebben nem értünk sokszor egyet odalent. Sőt. Inkább sosem. Főleg amiatt, ami miatt itt ülünk, meg úgy alapvetően. Nem vagyunk a legbékésebbek, amire én rácáfolok, kivéve, amikor valami olyan történik és odacsapok. Arról azonban nem kell tudnia a mágusnak, hogy én miket csinálok, amikor nem társalgok, mint egy nyugodt ember.
- Több volt? Hmmm – de közben magamban ismétlem őket, miután kimondja. Ezekkel előrébb leszek, mint eddig. Ha tudom hogyan hívják akit keresek, azt mások is tudhatják. Majd óvatosan hozom fel a neveket persze, úgy, hogy ne sejtsék, hogy olyan miatt keresem őket, ami veszélyes rájuk. Azzal, hogy valami régi rendet emlegettek, tökéletesen össze lehet passzítani. Ha szövetségesként mutatom magam, könnyebben beszélnek. Hah. Egyelőre azonban csak két név sikerül, hátha akad több is. Várok türelmes, csak a kérdés hallatán pillantok ismét a férfi felé.
- Mikor mivel. Sokszor süllyednek el hajók, tele mindennel, én pedig tudom hol kell keresni. Kagylók, gyöngyök, ezt is szeretik, a tenger kincsei, cserébe pedig azt kaptam, ami nekünk kellett vagy pénzt, amiből azt vehettem. De szerintem az információ és az emberek viselkedése, mint tudás, az a legértékesebb. Most nagyon hasznos – vagy nem, csak én érzem annak. Lágy vigyorral engedem azt, hogy fényezze, milyen gyorsan tanulunk, ők viszont nem annyira. Nos, igen. Nekünk idefent van esély, nekik odalent nem sok.
- Szó szerint alul. Semmi gond, úgyis idefenn a helyetek – az már nem kellemesebb, hogy nem lehet átugrani azt, hogy egyikhez sem értek. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne! Nem mintha nem ismernék olyat, aki ne értene hozzá, de nem cipelhetem végig őket a világon. Vagy de. Jó kérdés.
- Akkor meg kell tanulni. Soká tart? - remélhetőleg nem. Elvégre csak meg kell jegyezni, hogy melyik micsoda. Mondjuk, sok van belőle. Hümmögök párat, ameddig Lenia beszéli királynőnket, erről inkább neki kell.
- Talán, talán. De ez még olyan messze, nem tudjuk, hogy addigra mi lesz a fejében. Lehet téged is visszafogad. Meglátjuk – ha élünk addig, vagy épp ők. Ha azok az elfek gyorsabbak lesznek, kár bármiről beszélni. - Vagy valaki marad veled vigyázni – vonok végül vállat. - Bár itt nem kell. Mit csinálsz addig itt?


Calylenia and Ezaras Azildor Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
486
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 02, 2022 12:23 pm

Together again
Meg fogja érteni? Nos kétlem, hiszen ő valamiért úgy ragaszkodik az emberekhez, mint fóka a játékhoz. Ám nem akarok vitába szállni, hiszen Arnav ezt nem annak szánta, csupán az én lelkem megnyugtatására.
A Mágus magyarázza a találkozást, én pedig újra csak kapkodom a tekintetem. Látszik, hogy velem egyfajta lassabb hangot, s beszédet diktál, amíg Arnavval tán jobban pörög a nyelve. Oly sok információ, hogy fejem is bele sajdul.
- Az lenni. – Mosolyodom el, s pillantok gyorsan a Mesterre futón, majd Arnavra.
Tudtam, hogy van valami mágia erre is. Mióta itt vagyok, látom, mennyi minden létezik még, amiről egyszerűen nem akartam tudomást venni, vagy nem is tudtam róla.
Valamiért emberként is több látomás gyötör engem, jobb lenne már ezeket is kontrol alatt tartanom.
Összpontosítok a kérdésére, hogy felidézhessek neveket.
- Neldor… Illithor..- Ismétlem ami eszembe jut, ám a maradék nem jut eszembe. Olyan zavaros mindent, és olyan fájdalma is volt látnom mindent.
- Emlékezz Mágus másra? – Kérdeztem a Mestert, hogy emlékszik e más névre, ám ő olyan furcsán hallotta őket, hogy talán nevet nem is hallott.
Majd a kereskedésről esik szó, és az Elfek nyelvéről. Igyekszem vissza fogni a helyeselésem, hiszen úgy gondolom, hogy alulmaradnának valóban. Azonban megtanultam már, hogy az emberek nem szeretik, ha nem jó véleménnyel vagyok róluk.
Királynőnket kérdezi, s elszomorodom.
- Én hinni, hogy társaim, aki olyan, mint Arnva. – Kezdek bele, s célzok három társamra, akik velem együtt hagyták el otthonom.
- Őket talán fogadni vissza, ha sikerül a mentés. – Sóhajtok keservesen.
- Ám én lenni felbujtó, én engem már fogadni vissza nem. – Magyarázom. Szentül hiszem, hogy Arnavot visszafogadná, hiszen hímek a párosodásra kellenek, olyan kevesen vagyunk. Illetve, mint kereskedő sokat segített. Kleriope jó harcos, és Narena pedig a kedvenc druidája.
Én visszont tisztába vagyok a sorsommal.

« taggeld;  @Arnav , @Ezaras Azildor•  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1282
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 28, 2022 12:43 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
- Én mindösszesen arra céloztam, kettőtök találkozása ildomosabb lett volna a tengerben, mint itt, Alorában – tudatom velük csöndesen, ugyanis, hogy a mágusvároson kívül miként oldják meg egymás felkutatását, már igazán nem az én hatásköröm. Közben lesütöm a pillantásomat az összekulcsolt kezeimre, Calylenia hisz emlékeztet a tényre, amitől a fajtám elárulójának érzem magamat nem egyszer, ha a kék, víztiszta lélektükreibe tekintek. Szívem furdalása azonban egyhamar megfakul a várható najádok számának tükrében. Nem tervezek visszakozni, mégis megül a lényemben az aggodalom, mi történik akkor, ha végül egy egész sereget gyűjtenek össze az elfek ellen? Meglehet, az üzelmeik teljesen elítélendőek, de ki tudja, megelégedne-e a tenger népe a bűnösök likvidálásával? S a legrosszabb esetben, végső soron az én szerepem milyen árnyékot fog vetni? Egyelőre puszta hümmentéssel konstatálom a megosztott információikat.
- Ez esetben Calylenia szerencsés, hogy ilyen társa akad a bajban – emelem fel a szemeimet Arnavra, aki bőven kifejtette hozzáértését a felszíni világhoz. Beszédén, tartásán és a jeleléshez való ragaszkodásán kívül a viselkedésén is kétségkívül tetten érhető gyakorlottsága és ismereteinek bősége, ezért sem feszélyez különösképpen a tény; az információszerzés egy terjedelmes része az ő vállán nehezedik mostantól. A vérmérséklete is csekélyebbnek bizonyul, mint társnőjéé, aki az iménti varázslatom alkalmával bizton veszem, az ifjú helyében nem akadt volna meg a keze lendítésében. - Ha bárminemű felfedezésre jutottál, ne késlekedj üzenni. Létezik módja a gyors levélváltásnak egy mágikus papír használatával. Szerzek párat, amire útnak indulsz. Az íráshoz bizonyára találsz majd segítséget – teszem hozzá még azelőtt, hogy kacsóit tartva nyugalomra intené a tejfelhajú leányt. Érdekes látni az egymás közötti interakcióikat, csakúgy a máskor szinte állandón feszélyezett Calylenia kezességét és békéjét a fajtársa, családja társaságában. A kötelékek ereje odalent sem mértékletesebb, mint idefent.
- Ebben egyetértünk, a gonoszságot és igazságtalanságot sosem érdemes táplálni – biccentek egyet, majd ismét a szőkeségre pillantok. - Az elfek nevei a közös látomásunkból, élményünkből. Emlékszel rájuk? Arnavnak sokat segítenének a kutatásában - noszogatom meg kicsit újfent, hogy törje a fejét. Igaz, beszédtémánk hamarost tovagördül, mivel kíváncsiságom és a helyzet átlátása iránti vágyam ezúttal nem ringatózik a háttérben türelemmel. Calypsoról nem tudok meg sokat, azon kívül, hogy a felszínen ő is régebb óta jár, mint pártfogoltam. Arnav szerencsére már kevéssé fukarkodik a bemutatkozásával, sőt, legutóbbi megjegyzésére kénytelen vagyok szórakozottan felhorkantani.
- Tény és való, gyakran űzik. Mivel kereskedtél? - érdeklődöm tovább, hátha a kényszeredett ismertség mindkettőnk számára hasznossá válhat. - Gyorsan vagy sem, lenyűgöző a képességetek az új ismeretek megszerzésére. Veletek ellentétben, mi emberek attól tartok hamarost alulmaradnánk a tenger mélyén – mosolyodok el gyengéden, aztán a leányra fordítom a figyelmemet.
- Varázslatot nem ismerek, amely ebben a segítségünkre lehetne. Legalábbis nem olyat, amely megkerülné az írásban és olvasásban való jártasságot – magyarázom, bár a magam kérdéseivel sem végeztem még. A királynőjük emlegetése okán ismételt aggályok rügyeztek az elmém lankáin.
- Az imént említettétek a királynőtöket. Ha sikerül is kiszabadítani a társaitokat, mi lesz utána a sorsotok?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Arnav Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 10:31 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
Akkor visszatérünk. Bólintok is rá, hogy hagyom, vezessék ők a beszélgetés fonalát, ha ennyire felvették. Hátra is dőlök, majdhogynem teljes kényelemben pillantok feléjük, majd végül vissza Lenia felé ismét.
- Nem volt kérdés, hogy megkeressük. Csak ő mondta, hogy a tengerben kellene – mutatok a mágus felé, hogy nem én ellenkezem, eleve engem is ott akart tudni és nem itt. Csak Calypso-val ellentétben én iszonyat önfejűen jöttem és itt vagyok. Azt hiszem néha úgy kellene gondolkodnom, mint a többieknek és rájönni, hogy ami a fejemben jól hangzik, az lehet veszélyes és rossz. Csak hát, elragad a hév és…
- Nem hinném, hogy mérges. Meg fogja érteni – azt hiszem. Nem tudok Calypso fejével sem gondolkodni és nem is akarok, ámbár ha megismeri, hogy mik derültek ki és mik fognak még, rájön, inkább hasznos, mint káros út volt. Nekem is ez jött le, bár én nem voltam mérges, csupán türelmetlen. Az pedig, meg lett tanulva, hogy nem egyforma.
- Talán még lesznek később mások is, ha rájönnek, hogy a mi célunk jobb, mint a semmi és várni, hogy szép lassan megöljék a mieinket – bár nem hiszem, hogy valóban lesz még valaki, nem kizárt. Talán azok közül is, akikkel együtt védtük őket, talán csak még több nőstény. Nem sok magamfajta mert kiállni és ellent mondani a többieknek, nem kárhoztatom őket. Valahol egy kicsi aggodalom bennem is biztos van, mivel azonban a többiek kezei biztosak, nem jön ki rajtam. Fordulok is a férfi felé, ahogy hasznosnak véli, hogy tovább járjam a vidékeket és úgy ismerjek meg mindent, ami most még csak terv és monda.
- Ylore – ismétlem a szót, de már régen meg is jegyeztem. Az, hogy ő ezt egy látomásban látta, az előbbiek alapján nem lep meg, nem is új, hiszen a mágia sem ismeretlen, csak másképp ismeretes. Egy részem már most indulna, de a másik, a nagyobb és erősebb itt marad, ülve és várva Lenia szavaira. Tény és való, hogy az emberek között más a felosztás, én is játszom olyat nem is egyszer, most azonban nem. - Akkor meg fogom keresni azt a tornyot és helyet. Ott biztosan lesz valaki, aki legalább már hallott erről. Nem elsőnek mennék olyan helyre, ami veszélyes rám, ránk. De nem szoktak felismerni, mi vagyok. Ezért is vagyok vele, mert tudtam, hogy kell valaki, akinek nem idegen az emberek, vagy elfek között. A többi népet nem ismerem ennyire, viszont nagyon jól játszom el a dolgokat és nem feltűnő, elhiszik, hogy csak egyszerű vagyok és jöttem – utalok arra, hogy ismereteim hiányát is az emberi köntösbe öltöztetem és adom át. Lenia így sincs meggyőzve, így fordulok kicsit ismét felé, mert láthatóan nem akarja, hogy induljak. Nem is tervezem, pár napot elbír a dolog, viszont nem tudom, hogy meddig tart megkeresni bárkit is, így nem lehetek sokat a biztonságban és békében.
- Maradok, maradok. Csak úgy nem, jártam már sokszor mégis, csak, úgy. Ha sokat várunk, akkor nem tudunk kit megmenteni. Maradok pár napot és mindent át tudunk tervezni. De jól mozgok, mint ember, észre se fognak venni – vigyorodom el. De, észre fognak, csak nem úgy. Nem ellenkezem, inkább megnyugtatni kívánom, mint az érintéssel is. Közben a varázsló folytatja, így fordítom fejem vissza, kezem pedig, mivel nem jelelek már, ott marad. Nehéz szavak ezek, homlokom ráncolom, ahogy megértem őket és ahol hangzanak. Sárkányokat akarnak, szörnyeket és minden rémet. Ó, remek.
- Vagy így, vagy úgy, de rossz lesz. És kellünk hozzá. Nem lenne jó a rossznak része lenni – még ha persze, ártatlanok sem vagyunk és hasonlók. Azért a mi uszonyainkon is tapad elég vér, de nem akarunk mást, csak a békénket és az életünket. De ezek szerint ez olyan lehetetlen kérés, ami nehéz. - A nevek fontosak, azok kellenek majd. Meg a hely. A többit meg majd én csinálom, az a legegyszerűbb – vagy, ha mást ki nem találnak. Lehet osztanak mellém valakit, bár akkor lassabb leszek és a nőket másképp kezelik idefent. Azt majd még jól el kell magyaráznom, ha arra kerül a sor. Elhallgatok, míg Calypso-ról esik szó, de rövidre megy, én jövök egyből. Nos, nekem a tudomány sosem ment, az alkímia szó is részben új, nekem más forma jutott.
- Sokáig kereskedtem. Onnan az emberi és elf nyelv – kezdek bele, bár cifrázni nem tudom. - Aztán tanultam harcolni. Sokáig. Tudok a kezeimmel, karddal és bárddal. Ha már lent védtem, idefent is kell, máshoz nem értek. Mágia, alkímia, nekem sosem ment, másik világ. A harccal könnyű beilleszkedni emberek közé, azok is mindig verik egymást és isznak – nevetek fel az egyszerűségen, pedig iszonyat sarkalatos, sokkal több van a világban, erre pedig ez a torony a bizonyíték. - De tanulok ha kell, csak nem mindig gyorsan.


Ezaras Azildor Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
486
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 25, 2022 8:26 pm

Together again
Talán a szavait vehetem annak, hogy eljönne segíteni nekünk, ám nem tudom, mit hihetek. Remélem nem csak az elmém játszik velem, s komolyak a szándékai. Kérdésére pedig azonnal válaszolok is.
- Calypsot meg kell keresnünk. – Ismétlem újra Arnav ugyan is figyelem kívül hagyta a mondandómat. Talán nem tudja azt, hogy hol a helye a földön? Még mindig a nőstényé az utolsó szó, hiába az emberi alak.
- Calypso biztos mérges lenni rám. Nem tenni jót, hogy ide eljuthassak, és megtalálni téged. – Bökök rá a Mesterre. Bár már úgy emlékszem elmondtam neki, ám még Arnavnak nem meséltem el. Mindent a maga idejében, lesz időnk még ketten is beszélgetni.
- Aztán lenni két társ, akit lehagyni Arnav. Ők elhagyni otthon velem, hogy megmentsük a Najádokat. – Tudatom Azilador Mesterrel a számokat.
- Hogy mennyi lenni, kit rabolni el Elfek. – Gondolkodom, de egyre jobban mélyedem vissza az elmémben oly halovány minden.
- Talán lenni tucat vagy kicsivel több. – Ezt nem rég tanultam, hogy a tizenkettőt így mondják emberien. Javamra válik, hogy sok okos ember él a falak között.
Tekintettem ide-oda jár, olyan gyorsan beszélnek. Elfeket? Hát ezek után még megbízik bennük? Számomra az oly nemes faj, amit dicsőítettem ellenségeimnek tekintem.
- Úgy van. Ezért is kell készülni, ezért kell neked is szoba, vagy maradsz mellettem. Nem mehetünk csak úgy! – Mondom újra, s ugyan nem parancs, de a szavam erős. Úgy hiszem, közöttük én vagyok, s maradtam még a józan. Ám most már tudomásul adta, hogy egyetért velem. Megfogja a kezem, a szívem ekkor nagyot dobban. Olyan más érzés, oly kellemes. Emberként más érzés ez, az érintése meleg, s a szívem is melengeti, azonnal mosolyra gördül a szám. Örülök, hogy itt van. Csapatban, rajban biztonságosabb, és jobb az élet. Olyan magányos voltam.
Kérdése Calypsora irányul vissza.
- Nos, ő már korábban itt volt felszínen. Nem volt ott a támadásnál, kereste testvére. Utoljára idejövet láttam. – Mondom.
- Talán akad valami varázslat, amivel azonnal üzenhetek neki? – Kérdeztem. Ám kérdések most már Arnav kilétét érintették. Nem tudom, mit akar elárulni. Nem csak az alkímiát, ahogyan nevezi tanultam. Sámánnak tanonca is voltam. Sajnálom ezt is, hagyott kellett hagynom ennek tanulását, hiszen akaratom ellenére jönnek olykor látomásaim.

« taggeld;  @Arnav , @Ezaras Azildor•  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1282
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 10:26 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
Kitartott momentumokig figyelem őket, tanakodva, döntésemet miként fonjam, hogy ne váljék gyönge láncszemmé a gondosan szőtt textílián, s bár tudom, a jó szívem fogja egyszer megágyazni a síromat, végül hagyok időt magunknak az elhatározásra. Segítségért folyamodtak hozzám, legalábbis Calylenia, közvetetten pedig a társai, a legkevesebb hát, hogy adok esélyt az összecsiszolódásra a történtek dacára.
- Visszatérünk még erre a beszélgetésünk végén – tudatom velük, s igazából nehéz megvallanom, mi lep meg jobban az elkövetkezendő szekundumokban; a tejfelhajú határozott akadékoskodása a társával szemben, vagy Arnav beletörődése a jelelés elhagyására a nézetei ellenére? Bölcsebbnek találom nem szóvá tenni egyiket sem, s a veszély témakörét sem boncolgatni tovább. A rizikó mindenképpen fennáll, a kérdés mindössze, milyen vékony kötélen kívánunk táncolni.
Helyet foglalunk közben, és érdeklődéssel hallgatom mind az egymásnak címzett, mind a nekem gördített szavaikat. Noha nem tagadom, a leány kérdését nem értem kristálytisztán.
- Egy mágus sosem hátrány. A segítségemet ígértem, eleget kívánok tenni neki – biccentek felé, habár magamra szedett nyugalmam egyhamar meglazul az újabb név hallatán. - Tulajdonképpen hány társatokkal szükséges számolni? - szúrom közbe a kérdésemet, nem mutatva jelét az elbizonytalanodásomnak. A mágia hatalma a lényemben lüktet, mégsem vagyok több közöttük mint egyszerű ember, valaki, aki a víz alatt máskülönben kissé csontos vacsorájukként szolgálna.
- Ez egy rendkívül bölcs és hasznos ötlet – fordítom tekintetemet ezúttal az ifjúra. - Amennyiben ismerős vagy a felszínen, úgy Ylore környékét ajánlanám. Egyrészt az elfek a saját városaikat preferálják, másrészt… - itt egy momentumra kénytelen vagyok megakadni, hisz magam sem tudom, milyen köntösbe öltöztessem a könyvvel kapcsolatos élményünket Calyleniával. - A kötet okán egy látomásszerű jelenségben ráismertem az ottani hegyekben nyugvó toronyra. Nem hiszem, hogy véletlenségből – teszem hozzá a tanácsom megalapozásaként, mielőtt hagynék nekik időt az egymás közötti eszmecseréjükre. Tehát egy királynő igazgatja odalent a létüket, aki vajmiféle meggyőződésből nem siet a sajátjai segítségére. Felettébb érdekes, mégis úgy látom helyénvalónak, ha nem faggatózom nyíltan a víz alatti világukról, legalábbis nem most, felfokozott érzelmeik közepette.
- Mint említettem, feljegyzések, kutatások zöme az ősi rend visszaállításáról. Több nézőpontjuk is akad, az egyikben az elfek dicsőségét kívánják vissza a hatalmuk és képességeik növelésével, a másikban a világ rendjét, sárkányokat, ősi lényeket óhajtanak vissza a kontinensre. A bázisuk jó eséllyel Ylore környékén van, és néhány név is, mintha elhangzott volna abban a látomásban – tekintek ismét a leányra a homlokomat leheletnyire ráncolva. - Kérlek, segíts ki, nem hallottam jól őket akkor – márpedig az elfek neveinél értékesebb támpontot aligha adhatnánk Arnav kezébe. Megvárom, amíg az információcsere megtörténik, s csak aztán nyitom újfent szóra a számat.
- Tehát, ez a Calypso… Mit szükséges róla tudni? - kíváncsiskodok, ha már minden bizonnyal vele is meg kell ismerkednem a jövőben. - S ha már itt tartunk, rólad? - pillantok az ifjúra, állam csekély mértékű oldalra biccentése mellett. - Azt tudom, hogy Calylenia a víz alatt a tudománnyal ismerkedett, amit idefent alkímiának nevezünk. Te mivel foglalatoskodsz? - egy felmentő csapatban elvégre nem árt tudni, ki milyen előnyökkel járulhat hozzá a küldetés sikerességéhez.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Calylenia and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 9:00 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
Azt hiszem rá kell jönnöm, hogy nem tetszik a mágia, főleg akkor, ha az felém „száll”. Értem én, hogy hasznos meg kell, mint most is, bajom se lett belőle, de ha nem szükséges, nem kell. Bár erről aztán nem én döntök, meg úgy nagyon semmiről sem. Sodródom az árral és végül biccentek a férfi felé majd fordulok Lenia felé, amikor neki másik ötlete támad.
- Mennyi lehetőség. Őt választanám, ha lehet. De nem, nem tervezek mindig itt lenni, csak ameddig kellek és azt mondja – tekintetem mutat csak húgom felé, hiszen a többieknek is tudniuk kell azt, amit mi és ahhoz el kell mennem majd innen. Az, hogy hogyan jutok majd akkor vissza, nyilván már könnyebb lesz, remélem el is mondja majd a férfi, hogy miképp. Másképpen megint feltűnő leszek és rossz. A veszélyes is rossz, mégis igyekszik meggyőzni, hogy nincs sok gond ezzel, mert figyelve volt rá, hogy ne legyen. Valahol ez nekem kicsit gubancos és furcsa, de itt már minden az és kezdnem nem keresni az érthető pontokat.
- Elvegyülni, de úgy is veszélyes – ezt már inkább csak magamnak jegyzem meg, majd szusszanok egyet. Úgy érzem, hiába emelem ki a veszély szót, ezek szerint az most megint jó. - Rendben. Nincs beszéd jelekkel, csak szavakkal. Ám legyen – egyezek bele és végleg magam mellett pihentetem a kezeimet, az egyik ujjam a kardtartó övbe akasztom, mielőtt le nem ülök a bútorra és kényelembe helyezem magam.
- Nem? - pillantok Lenia felé. Türelem, azt hiszem azzal akarja kezdeni. Igen, igen, igen, kissé türelmetlen sóhajom mégis beleegyező, hogy csak úgy, fejjel a falnak nem szaladhatok a semmibe, abba se, amit nem ismerek, főleg nem. Attól még ha lehetne, akkor már most mennél. - Kivárom, ha azt mondod – nyomatékosítom, hogy nem kell aggódnia, nem fogok elindulni, ha itt végeztünk. A férfi felé is figyelek, aki kiegészíti a szavakat. Homlokom ráncolódik a hallottakra, igyekszem fel is fogni és jól megérteni a szavakat és azt, hogy mivel is van dolgunk.
- Az ősi rend és csoport. Talán valahol valaki tud róla valamit. Járom a vidékeket, sokat, sokfélével beszélek. De majd keresek elfeket, hátha ők is – persze, bizonyára nem fogok azonnal és olyat kérdezni, amitől rögtön a homlokomra lesz írva, mit akarok. Szerencsére már megtanultam, hogy hogyan kérjek bizalmat és beszélgetést, egy bizonyos idő után. Hogy mi a terv? Nagyon nagy és nagyon sok lesz.
- Nyugodj meg – fogom meg Lenia kezét lágyan és ott tartom. - Majd akkor indulok, amikor biztonságosabb lesz – arra meg, hogy szólni kell majd még egynek közülünk, csak figyelek, mert rajtam múlik, hogy vagy idehozom vagy nem, vagy csak beavatom, a tengerben, mint ahogy kellene.
- Érteni értek, igen. Eléggé jól – bólintok, így, hogy több oldalról is fel lett hozva és beszélnek róla. - A könyv? Azokhoz nem értek, csak pár betűt ismerek. Te már tudod? - fordulok Lenia felé. Elvégre, ki tudja, mit művel itt. Lehet könyveket bámul. Kezeim ismét leejtem, majd dőlök hátra. - Egyebek iránt, segítek, igen. Nagyon is jól tudom, hogy te nem szeretsz ebben az alakodban létezni – ejtek meg egy kis mosolyt felé. - Nem hinném, hogy a királynő bármit fog tenni. Nekünk kell – hagyom, hogy szitkozódjon kicsit. Sokáig terveztek amazok, nekünk azonban annyi időnk nincs és nem is lesz. Vagy ha igen, akkor már csak arra érünk oda, ami marad. A semmire.
- És akkor most, a könyvből, bármiből, mi derült ki? Mit tudhatok? - nézek mind a kettőre. Akkor most az övék a terep.


Calylenia and Ezaras Azildor Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
486
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 24, 2022 11:14 am

Together again
Felcsillant a szemem. Oda fordultam, s hiába a jelelése én igyekeztem a közös nyelvet törni továbbra is.
- Nekem lenni egy szoba, ágy puha, aludni jó. Ott lehet velem Arnav. – Mondom, bár nem tudom lehet nem szokás ez az embereknél? Én egész közel érzem magamhoz Arnavot, hiszen gyerekkorunk óta ismerem, és szeretem.
Hallom a nevem, és oda pillantok a Mágusra.
- Igen, lenni nehéz közös. – Fintorodom el egy pillanatra. Ám mit is várok, hiszen ő hozzám, s egymáshoz vagyunk hőségesek. Gondolhattam volna, hogy nem tartja be. Ám nem is értem, azt gondoltam ő még illedelmesebb a lányoknál, de tévedtem. Viszont nem gondolok erre egy fajta rosszként, nagyon megnyugtat a jelenléte.
- Nem? – Mondom magam elé kérdően, s tán nem várok rá választ. Végül is más nép sem beszéli anyanyelveként az Elfet. Már várom, hogy mindent megmutathassak neki. Talán a látomásomban is tudna segíteni nekem, amit a fiúnál láttam.
Ám sietségére ismét rá pillantok.
- Nem! – Jelentem ki határozottan, s igyekszem kezeim visszafogni, hogy ne jeleljenek, miközben beszélek.  Azildor Mester hamarabb szót kap, így végig hallgatom azt, majd össze vont szemöldökkel belekezdek.
- Tudom, hogy türelmi..türelmat..-Sóhajtok, hiszen nem megy a szó.
- Nem lenni idő kivárni neked, megértem. – Válik arcom már kedvesebbé.
- Először is nem biztos a hely, másodszor is kísérlet jelenti élnek még, ami jelenti fáj nekik..lehet, de élni! – Vetek biztató pillantást.
- Kell terv, kell mágus? – Pillantok a férfire, hiszen ezt tán még nem kérdeztem meg tőle soha sem, hogy csatlakozna-e majd hozzánk. Ám, ha nem ő akkor van druidánk, aki képes a fiáért bármit megtenni.
- Calypso lenni nem itt, szólni kell neki. Ő is jönni. – Teszem hozzá.
- Jól érteni!  - Felelem büszkén, hiszen Arnva szó nélkül hagyta a tudását. Vajon nem akarta, hogy elmondjam? Azonban meg kell osztanom mindent a Mágussal, csak így lesz képes segíteni nekünk.
Valóban sokat segítene, ha olvasna. Én magam nem tudok, és persze Elf nyelven nem.
Arnav kérdésére sóhajtok.
- Nem rég tudtuk meg a tőr titkát, amiben volt beszélgetés erről.  Nem örömömben vagyok ember, és játszom embert Arnav. – Mondom végét hangsúllyal.
- Elöször terv kell. Ezek a rablók felkészültek, sokáig terveztek. Ha mi oda menni, csapdába esni. Ezt akarod? Majd szerinted a királynő megmenteni minket? – Vontam össze a szemöldököm.
- Gyáva, haszontalan. Hagyna, veszi ugyan úgy, akár évekre csapdába esni mi. – Rázom a fejem. Őt az érzelmei vezetik. Nem tagadom engem is sokszor, de most józanul kell gondolkodtunk.

« taggeld;  @Arnav , @Ezaras Azildor•  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1282
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Előcsarnok Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: