Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Előcsarnok - Page 2 KaDiPE5
Előcsarnok - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Előcsarnok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 22, 2022 12:34 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
Nem kerül el a figyelmemet a najád kezének megakadása, majd momentumnyi rezzenése a dereka irányába, s bár fel vagyok készülve egy újabb, a biztonságomat megalapozó ige kivetésére, végtére nem akad rá szükség. Jelét nem mutatom ugyan, mindenesetre megkönnyebbedik a mellkasom, hiszen hiába értünk egyre inkább szót Calyleniával, nem feledem a természetük szeszélyességét és képességüket arra, szemrebbenés nélkül végezzenek bárkivel.
- Amennyiben hosszabb távon maradni kívánsz, a vendégvárban találhatsz szállásra a városon kívül – tekintek rá rezzenéstelen ábrázattal, nem mellékelve ajánlatom mellé a tényt; a késztetés rendkívül távol áll tőlem arra, hogy egy újabb jövevényért kezeskedjek a Tanáccsal szemben - főként valakiért, ki láthatóan szívéjjel zavarja meg az állóvizet. Kérdései viszont belátom, jogos alapokon nyugszanak a tejfelhajú biztonságával kapcsolatosan. - Veszélyes, ez így igaz. Ám Calylenia eddig ügyelt arra, hogy ne jelekkel kommunikáljon, igyekezett elvegyülni – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, ezúttal a leányt figyelve, noha kötve hinném, megértené a célzásomat fátyolos elégedetlenségem kapcsán. Akárha mindketten elfelejtették volna, hogy nem a tengerben úsznak épp. - A segítségemért cserébe a feltűnés elkerülése az egyetlen kérésem. Csöndben mért szavainkkal szemben a ti kommunikációtokat nem lehet megszokottnak nevezni – magyarázom, bár úgy vélem, kultúránk különbözősége okán nehezebben tudják belátni, hogy az iménti bemutatójuk az őrök előtt szóbeszédek virágszirmainak tömkelegét kapatta fel a lágy tavaszi szellővel, s hiába vagyunk ezúttal egymagunk, jobban oda kell figyelnünk.
Minden bizonnyal egyedül vallott nézeteimmel ölelkezve foglalok helyet a díványon, ahova Arnav is követ a maga léha mozzanataival. Társnőjének csupán intek, hogy ő is helyezze magát kényelembe nyugodtan, feltéve, ha nem szándékkal döntött az ácsorgás mellett. Közben hallgatom röpke szavait, melyek valamiként a megszokottnál is kurtábban, nehézkesebben gördülnek alá az ajkairól. Vajon a fajtársának jelenléte zavarja meg? Az utóbbi időben néhány tőmondatnál ügyesebben is ki tudta fejezni magát.
- Ez volna a terv, ám megannyi részlet még homályos. A tőr és a rajta lévő szimbólum egy csoportosuláshoz köthető, akik a jelek szerint a társaitokkal kísérleteznek az ősi rend visszaállításához, bármit is jelentsen ez a számukra – fejtem ki bővebben az eddig megtudott információkat a jeleléshez változatlan ragaszkodó ifjú számára. A küllemét tekintve legalábbis annak nevezhető, ám voltaképpen még sosem érdeklődtem afelől, valójában milyen kort képesek megélni a tengerben. - Amiként Calylenia kiemelte, elfek alkotják ezt a társulatot, így ha valóban értesz a nyelvükön – emelem meg egy momentumra a szemöldökeimet érdeklődéssel és várakozással egyetértése felől. - úgy sok mindenben segíthetsz. Példának okáért akad egy terjedelmes könyv, még magam sem jutottam a végére, hisz egyéb kötelességeim is megkívánják az időt. A társulat nézeteiről szól, feljegyzésekről, kísérleti anyagokról. Reményeim szerint információra lelhetünk benne arról, hol tarthatják fogságban a társaitokat – folytatom a beszédet töretlenül, elnyomva magamban a kényszert, hogy újfent rászóljak Arnavra szakadatlan kézmozdulatai láttán. Egyébként is inkább gyarapítanám még a tudását, noha figyelme tovaszökik a leányra, és őt kezdi faggatni itt létének indokairól. Felismervén, mikor szükséges csukva tartani a számat, az ölemben összekulcsolva az ujjaimat hallgatom csendben a beszélgetésüket.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Arnav Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 21, 2022 11:10 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
Elsietnek mellettem a tények, hogy illene belevonnom az idegent a dolgokba és szavakba, meg, hogy ezzel most gondot csináltam. Amiért jöttem, siettem, végre megvan és ez elveszi a figyelmem nagyon, pláne a gondolataim, amik az emberibb viselkedésre vannak. Kellene, mert tudom, nem éppen a legjobb, ha rajtam csattan, mint az ostor, csak most… nem figyelek. Mondjuk tény és való, nem időznék itt többet, mint kellene, mert egyenesen a hideg ráz a helytől és nekem túl sok és színes. Így hát nem értem, hogy miért gond egy vendég, miért kell rajta ennyire izgulni. Hát mindegy.
~ Hát ismerje! Ez nem titok, csupasz vagyok ~ jelelem vissza, a vigyort el nem hagyva. Aztán leengedtem a kezem és hagytam, hogy vezessen magával. Ha neki így jó… lehet persze, hogy látni rajtam, ahogy arcom, homlokom ráncosodik és mozdul, hogy nem éppen kedvemre való ez, mert éppen nagyon beszélnék vele, másról, másképp, csak nem engedik. Nem vagyok rossz, gonosz, annyira, de a türelmem nem mindig jó és kedves. Sokszor elvesztem, vagy csak lejjebb megy, mint most is és olyankor mondok és csinálok dolgokat. Most csak azért nem teszem, mert itt van velem a nővérem, akinek odalent szava mindig erősebb volt nálam és mondhatni, visszafogom magam. Ez így jó, azt hiszem. Mégis, éppen folytatnám szavainkat, amikor az én kezem is megáll a levegőben. Nagyobbra nyílt szemekkel figyelem, ujjaim fegyver felé rándulnak, de még az is megáll, nem teszem meg. Ha tudja, hogy nem ő hívott, akkor mégis mit akar? Minek a mágia? Kissé hátrahőkölök, mintha a derengést ezzel el tudnám kerülni, de elér. És ennyi. Várok én mindent, fájdalmat, de semmi sincs. Akkor meg…?
- Ööö… rendben. Mágia – rázom meg magam finoman és kezeim leesnek magam mellé. Nem kell ide akkor fegyver, bár nekem ettől még mindig nem lett kedvesebb és nem értem, miért van itt vele. Fura és ezek szerint nem bírja, ha valamit nem tud. Én is kíváncsi ember vagyok, meg is értem.
- Hát az elképzelésem, hogy itt leszek. Amíg kell – nagyon más kellene? Több? Okosabb? Azt teszem, amit mondanak nekem, csak éppen nem mindegy az, hogy KI mondja. Az pedig hófehér tincsekkel néz minket, mintha rémalakokat látna vagy idegeneket. Jó, most így, ebben a formában lehet az is vagyok neki. De majd megszokja!
- Senkinek sincs dolga, csak a figyelés? Ez egy érdekes hely. Miért jó itt akkor neki, ha figyelnek? Akkor őt is látják és beszélnek róla, az pedig nekünk veszélyes – mert elsősorban, nekem arra kell figyelnem, hogy ne legyen veszélyes. Erre mégis itt van, olyan helyen, ahol figyelik. Nem tetszik és ez biztosan az arcomon is látszik. - Értem. De ha beszélünk, azt is – nem, nem értem ebben a lényeget. Mindegy mivel kommunikálunk, azt valaki érti, tehát legjobb lenne a csend. Vagy valami olyasmi? Kissé most én válok türelmetlenebbé sóhajtásommal, hogy nem azzal jutok előre, amivel akarok, hanem a kommunikációval.  Biccentek a bemutatkozásra és így megértem, miért nála van. Vezető, azoknak meg sok mindent lehet és mivel itt a mágia is, az hasznos. Legalább ennyivel jobban tudom a helyzetet. Kezeim ismét leesnek „szavaink” után, szemem forgatom meg arra, hogy használjunk szavakat. Nekem rendben van, csak épp nem akartam. De akkor hárman beszélünk. Hát csak nem bírja ki, hogy ő kimaradjon! Azonban megint nem én kezdem el a szavakat használni és ahogy a hely felé invitál, ahova leül, úgy lépkedem oda és dobom le magam rá, nem oly finoman, mint a férfi.
- Ó, a mocskosak – igen, ez igaz. Valóban tudok velük beszélni, már elég régen. - De ha csinálnak kísérletet, akkor nem beszélni fogok velük – vigyorodom el, utalva erre, hogy kedves akkor biztosan nem leszek és nem fogadok szót sem, mint most a férfinek. Úgy ahogy. - Előbb azonban el kell őket hozni onnan – fordulok a férfi felé végül. - Ezért jöttem. Hogy ezt elmondja nekem és hogy el tudjunk indulni értük. A többiekkel majd beszélek a tengerben, nem jönnek ide, ha nem kell – vonok vállat végül és ismét Lenia felé pillantok. - És miért vagy itt? Vagy mit akarsz még itt csinálni? - közben neki azért használom a jeleinket és fordítom, hogy könnyebb legyen. Nem érdekel ki figyel.


Ezaras Azildor Kedvelte

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
336
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 21, 2022 10:42 am

Together again
Remek, örülök annak, hogy nem jöttek. Bár nagyon hiányoznak, ám most dolgom van és minden bizonnyal nem lenne boldog, ha két harcias nő csatlakozna. Narena elvesztette a fiát, így biztos vagyok benne, hogy koránt sem volt boldog, hogy Arnav nélküle jött, Kleriope pedig vad természete és annak jelenléte nem lenne jó a küldetésben. Nem pihentem, folyamatosan itt voltam. Mester elment, így lassabban haladtak a dolgok, de nem várhatják tőlem, hogy azonnal kiderítsek mindent.
Séta közben Arnav még hozzám intézi szavait jelelés formájában.
~ Pszt..néhány jelet ismer! ~ Kuncogom el magam, először emberi formámban.
Láttam, hogy beszélne, ám nem vagyok hozzászokva, hogy mellettem áll egy tolmács, így bele is kezdek. Hallom, hogy nem talált, reménykedtem is benne, hogy utánam erednek. Hiszen én vagyok az oka annak, hogy itt vagyunk. Oda pillantok, s ekkor látom, hogy nekem jelel. Szellemek vezették ide, jól esett.
Majd csodás búgó hangon szól, s oly könnyedén beszél. Szavaimat egésziti ki, tán ennyire hibásak voltak? A mágus sóhajt, majd szavaival biztosít arról, amit már elmondtam. Talán figyeltetett?
Vállat von, amit nem értek.
Ekkor hallom először a nevét kiejtve.
- Arnav. – Ismétlem csendesebben, és ekkor kizárva a Mestert, aki oly sokéig volt segítségemre jelelni kezd a nyelvünkön. Megdöbbenek, ám tudom azt is, hogy nem tudhatja ő a Mester mennyire volt a segítségemre. Legszívesebben belecsípnék, mint egy medúza, hogy lássa meg azt, emit én látok. De tudom, hogy idővel ez is elkövetkezik, hiszen előbb látja meg másban a jót, mint én.
Varázsol, s ezzel bizonyosan leleplezi szavainkat, amiket jelbe borkolnánk.
- Közös nyelven. – Kezdek bele belenyugodva, s közölve Arnavnak is.  Nem szívesen teszem, hiszen oly nehéz nekem minden.
- Tör mutat nekünk Elfek… - Szavaim közben elgondolkodtam.
- Arnav beszélni Elf. – Pillantok rá a mágusra, nem tudom mennyit tud ez segíteni.
- Elf rabolni el társak zsoldosokkal. Elf cisnál.. – Gondolkodom el, hogy mi is az a szó.
- Kísérlet. Talán élni mind. – Mondom, és nagyon remélem Azildor is csatlakozik és elmeséli, vagy csupán pár dolgot kiemelve a látottaknak.

« taggeld;  @Arnav , @Ezaras Azildor•  Zene; ide • credit; »

#kihívás2


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul

Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1137
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 20, 2022 1:04 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
Finom, óvatos mozdulatom Calylenia kézmozdulatainak lecsitítására terméketlennek bizonyul, ugyanis változatlan nyugalommal és hevességgel társalognak egymás között némaságba burkolózottan. Igyekszem a vonásaimon nem mutatni elégedetlenségemet, sőt, úgy viseltetek az irányukban, akárha mindennapos volna különös viselkedésük. Mint például a jelelésüket követő kacagása az ismeretlennek, kinek orgánuma még hosszasan ver visszhangot a terem falai között. Mégis, képtelen vagyok nem észrevenni az őrök elbizonytalanodással keveredett értetlenkedését, ahogyan figyelmen kívül hagyni a tényt; már nem fogom tudni meggátolni a pletykák terjedését. Alapvetően nem szokásom izgatni magamat a kilátásba helyezett szóbeszédeken, csakhogy az övék egészen más tőről fakad, mint az megszokott volna. A leány kilétét és vendégeskedésének valódi okát még a Tanács előtt is kendőzöm, elképzelésem sincs, miként fogom kimagyarázni egy újabb csodabogár felbukkanását.
Elnyomom magamban a kényszert egy gondterhelt szusszanásra.
Mindeközben a tenger gyermekei vélhetően folytatnák a lelkes információcserét, amennyiben nem utasítanám a tejfelhajút és nem terelgetném őket egy félreeső helyiségbe. Értetlenül fogadják számonkérésemet, és pontosan úgy viselkednek, mint két naiv gyermek, akik nem képesek belátni, miért okoz nehézséget, ha szabadon engedik a tyúkokat az ólból.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem hívtad ide – ezúttal megengedek magamnak egy sóhajt, hiszen ez akkor megszűnt kérdésnek lenni, mikor az ifjú hosszas kereséséről biztosította Calyleniát. Közben ismét szót váltanak, amelyet az ismeretlen fáradhatatlan kézjelekkel kísér, s mivel elképzelésem sincs, miről értekeznek, a tudatlanságot pedig hamar megelégelem, újabb igét mormolva emelem a tenyeremet az irányába. A megidézett haloványkék fényjelenség ezúttal nem simul tovább az alakján, hanem lepelként borul rá, bevonva porcikáit, hogy aztán momentumokkal később eltűnjön, akárha belé ivódott volna. Hamarost rádöbbenek a tudatomban visszhangzó információknak köszönhetően, hogy egyelőre csupán kimondott szavait fordította a népük nyelvére.
- Most viszont itt vagy. Mi az elképzelésed a továbbiakról? - faggatom tovább, ugyanis hiába értem meg indokait, a helyzet kényelmetlenségén és kellemetlenségén ez mit sem változtat. Ami pedig egyszerűségét illeti… - Én figyelek. S e tornyok falai között sokaknak szokása még odafigyelni példának okáért a kézjeleitekre. Nem az egyszerű közembert kell itt megtévesztenetek – okítom mindkettejüket türelemmel, újfent összekulcsolva az ujjaimat magam előtt. - Egy magamfajta mágus szekundumok alatt képes lehet megérteni a némaságotokat – jelentem ki, mielőtt kételyeik támadnának szavaim és intésem megalapozottságáról. Aprót sóhajtok aztán az eddig ismeretlen bemutatkozását hallva, noha a kézfogás lehetőségétől megkímélem mindannyiunkat.
- Örvendek, Arnav. Én Ezaras Azildor volnék, e város vezetőinek egyike – osztom meg vele a saját kilétemet, nem tévesztve szem elől kezének és ujjainak újabb mozdulatait. Mintha csak a falra hánytam volna a borsót. - Ami pedig a többieket illeti – nyomom meg az utolsó két szót, jelezvén, értem, miről folyik a diskurálás. - Mindhármunkat érint a téma, szóval legyetek szívesek szavakat használni – kérem őket, bár nem olyan mód, hogy az ellenkezésnek hely maradjon. Ám a hírek megosztását meghagyom Calyleniának, addig is a helyiség egyik végében pihenő díványokhoz sétálok, majd intek, hogy kövessék példámat a megbeszéléshez kényelmesebb pozitúra felvételében.

// #varázslat: Megértés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Deedra Gindrian and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 9:57 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
Felkacagok, csilingel szinte, jót mulatok azon, ahogy hív. Valóban csupasz vagyok, ha lefejteném magamról a vértet és a rongyokat, akkor főleg, azonban ezt nem szándékozom megejteni. Az úszás ebben a formában iszonyatosan nehéz, nemhogy még ugrani egyet, mint valami valódi delfin. Hiába tapostam a vizet, egyre csak süllyedtem és süllyedtem, de valódi alakomba való visszaalakulás megmentett attól, hogy ideiglenes tüdőmet megtöltsem vele. Elég nyomorult rendszer ez, ha már úszni sem tud, akkor valahol értem, hogy egyesek miért akarják őket kitörölni a világból. Kérdéseim közben hol ide, hol oda cikáznak, figyelmem kettejüké, a körülöttem álló őrség pedig szép lassan elvánszorognak a helyükre. Így nekem se jön meg a kedvem a csetepatéra, maradok egy helyben, kezeimet összefogva a hátam mögött, egyenes háttal, ahogy azt egy selyemruhástól láttam párszor.
- Nem, nem jöttek – rázom meg a fejem a gyors kérdésre, amit húgom intéz. Ha jönnének se tudnák hova kell, az információt nem vittem vissza hozzájuk, csak az enyém lett és indultam is el felé, hogy most így álljak a furcsa alak elébe. Fogalmam sincs, hogy miért van vele és minek nem ment még tovább, de vélhetően később talán ezt is meg fogom tudni. Remélem.
- Akkor jó! - Vágom rá, hogy a vendége, nem a foglya. Az mindig kellemesebb, mint holmi fogság. Így ábrázatom marad békés, ameddig megrágja a szavakat az idegen, addig pedig még jól körbe is nézek. Innen közelebb, bentről még különösebb a hely, olyan nagy, hogy kicsinek érzem magam, kisebbnek, mint az apró halak, amik néha velünk úsztak egy rajban. A férfi hangjára pillantok vissza és bár értem amit mond, mégis húgomra figyelek és kezeim emelem meg.
~ Nagyon fura alak. Ráz a hideg tőle ~ jelelem neki, majd lépdelek velük. Nem sietek, hiszen ha a férfi igen, húgom talán még nem olyan gyors és tempós. Igazából meg kell dicsérjem, majd, ha egy helyen leszünk együtt, hogy ilyen szépen jár és beszél, hangja új nekem, de mivel hozzá van szokva fülem a beszédhez, nem ijeszt meg. A sajátomat is meg kellett szoknom, minden idő idefent.
Amint félreeső helyre érünk, már csattan is a kérdés. Csak nem hibáztam? Vagy hogy is hívják ezt… idegen? Nem. Ideges. Az lenne? Hagyom beszélni, ajkaim nyílnak el, majd zárulnak be. Ahogy egy szóra megindultam utána, úgy hagyom beszélni előbb, annyit és addig, amennyit akar. Még megvannak bennem népünk szokásai bőven, neki van elsőbbsége, nem nekem. Addig szórakozottan nézelődöm körbe.
- Áhh, hogy arra voltál, azért nem találtalak – miközben beszélek, kezemmel fordítom neki a jeleinkre, hogy ne kelljen erőlködnie, hogy megértse. A tőrre emlékszem, láttam is, de nem hittem volna, hogy ennyire lefoglalja. A társaink már annál inkább, de hát, az élet mást írt. - Ha szabad kiegészítsem szavait, tényleg nem hívott, nem kért semmire. Igen, a tengerben, de túl sok idő telt el és én nem vártam meg – hogy mire vélje? Amire akarja, őszintén, erre csak egy laza vállvonást kapott válasznak. Nem érzek szégyenérzetet, sem semmi rosszat, azt tettem amit kell és amit akarok. Hol ebben a hiba? - Senki se figyel rám. Egyszerű vagyok – mutatok le magamra, hogy se pikkely, se semmi nincs ami elárulná, akár csak egy pillanatra is, mi vagyok. Amit lát? Közember, zsoldos, vagy csak egy ember, aki létezik. A húgom feltűnőbb a fehér tincseivel, őt nem lehetne elrejteni az utcán, míg engem odahívnak az asztalukhoz, ha jó nap tűnik fel.
- Arnav volnék – közlöm végül és húgom felé fordulok, mintha ezzel letudnám a férfivel való társalgást. ~ A többiekről mi hír? Akik elvesztek ~ jelelem neki. Nos, nem, nem vagyok jólnevelt.


Calylenia, Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
336
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 11:22 am

Together again
Egy igazi mosoly, sokkal jobb az enyémnél. Ám természetes, hiszen tudtam róla, hogy kereskedik a najádoknak, így gyakran ment a száraz földre. Kérdést formál jelelésével.
~ Akár egy csupasz delfin. ~ Jelelem, és talán végre az a mosoly is sikerültetett, hiszen a szívemből szólt.
Szavaim remélem, meghatják a Mestert és az őrséget is, s ha így lesz, fellélegzem. Olyan gyorsan, és szépen beszél. Furcsa hallani a hangját, még soha nem szólt hozzám. Ám nem igazán értem. Mit jelent, hogy fogoly? Kérdéseim nem teszem fel, csupán a gondolataimban hagyom megfogalmazni azt. Ám a mester válaszol is. Ezek szerint az a jó válasz. Az öröknek int, kik engedelmeskednek.
- Többiek lenni itt? Jönni ne ide, ne. – Mondom a közös nyelven, hogy hallják azt, hogy nem akarok rosszat. A három barátom közül talán Arnav az, aki még rendesen viselkedik.
„Hozd utánam a barátodat” Mondja, s oda fordulok.
~ Gyere! ~ Jelelem. Elindulok, és tudom azt, hogy követni fog. Nem csupán a barátságunk miatt, de a hímeknek ez a feladatuk, hallgassanak a nőstényekre. Bár nem tudhatom, hogy a fenti világban is hallgat-e rám szeretett barátom.
Furcsa ábrázattal fórul vissza hozzánk a Mester, nem láttam még ilyennek.
- Nem érteni. – Vetem oda azonnal, de hangom nem ideges vagy tolakodó, csupán értetlen.
- Elveszteni őket. Ám Caldenben kezdeni, majd nővér talál, ahol megöl zsoldos, zsoldos mondja Azildor és a hely. - Veszek egy levegőt.
- Azóta lenni itt, nem tudni semmit róluk. Akarni keresni, de titok tőrrel lenni fontosabb. – Igyekszem magyarázni, de annyira erőlködöm, még sem úgy jönnek a szavaim.
- Nem én hívni ide. – Mondom, majd rá pillantok Arnavra, aki felettem magasodik. Meg sem ölelhettem ebben a kavalkádban.
- Nem tudni neve közös nyelvben. – Jövök rá, hogy soha sem használtam vagy hallottam azt. Ismét visszapillantok szeretett fivéremre, hogy hagyjam őt beszélni. Úgy hiányzott, ahogyan a többiek is. Sajnálom, hogy nem kerestem meg őket, de nyomon voltam.
« taggeld;  @Arnav , @Ezaras Azildor•  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul

Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1137
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 8:26 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
Puszta szavai okán nem tágítanak az őrök, és egyelőre én sem jelzek a számukra, hogy engedjék az ifjút, ugyanis továbbra sem tűnnek ismerősnek a vonásai. Vélhetően neki sem az enyéim, legalábbis másra nem tudom vélni különös vizslatását, melyet a fejem apró oldalra biccentésével fogadok. Ekkor lép elő mögülem Calylenia, aki mint néhány hónappal ezelőtt, csakugyan hangjára talál, sajdítva a békés csendhez szokott füleimet. Mégsem kiáltozása, semmint általában passzív viselkedésének megváltozása és jelelése ragadja magához a figyelmemet. Nem eresztem tekintetemmel az ismeretlent, ugyanakkor kezemet óvatosan a leány felé nyújtom, igyekezve érintésemmel megtörni óhatatlan kommunikációját. Meglehet, én elfogadom annak, ami, ám a legkevesebb szükség van arra, hogy újfent különös viselkedésétől visszhangozzanak a tornyok falai. A Tanács így is elég furcsa szemmel nézi váratlan, sorra felbukkanó pártfogoltjaimat...
A tenger gyermekének társa nyilvánvalóan erről nem tudhat, így maga is sebtében kezdi formálni jeleit, melyekből csekély, amit megértek. Magamutogatását és meghajlását azonban probléma nélkül képes vagyok lefordítani a saját nyelvemre, igaz ettől még egyetlen ránc sem simul a homlokomon, amiként szemhéjaim sem engednek fel leheletnyi hunyorításukból.
- A vendégem… - jelentem ki némi töprengést követőn, amint igyekszem felmérni a váratlan helyzetet és annak megoldását. Végül úgy határozok, éppen elég felfordulást műveltek, a továbbiakhoz pedig nem szükséges kíváncsi fülek hallgatózása, tehát intek az őröknek, hogy engedjék le fegyvereiket és térjenek vissza a posztjukra. Szigorral tekintek aztán a tejfelhajúra. - Hozd utánam a barátodat – utasítom, és kisimítva éjfekete köpenyem ráncait, fordulok az előcsarnok egyik mellékes helyisége felé, ahol általában az ifjúhoz hasonlatos, kérdéses látogatóinkat szokásunk fogadni. Persze szemmel tartom, követnek-e, amennyiben viszont Calylenia teljesíti a kérésemet, és hallótávon kívülre esünk, hát elégedetlen arckifejezéssel tekintek rájuk.
- Mégis mire véljem mindezt? - vonom kérdőre őket csöndesen, a méreg érzetétől még igen csak messze esve. - A tengerben kellett volna találkoznotok, nem itt, mindenki érdeklődését magatokra vonva – sóhajtok fel, mihelyt rádöbbenek, pontosan úgy szólok hozzájuk, akár a gyermekekhez. Végtére a leány esetében nem ez lenne az első alkalom. - Továbbá még mindig nem ismerem a nevedet – szegezem pillantásomat ezúttal a közös nyelvet jóval simulékonyabban beszélő példányhoz.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Calylenia and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 7:37 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
Nem hívtak be, így aztán semmi okom nem lenne ezen falak közé lépni, de történetesen, akad egy. Remélem. Ha az információ hamis és nincs itt vagy nem ő van itt, hanem más leánya, visszamegyek és a bőrt lehántom mindegyikről. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs időm ilyesmikre, mert van, tovább és már most többet éltem, mint bármelyikük, azonban a népünk nem fog, ha csak kergetjük egymást a szárazföldön. Ó, igen. Megvárhattam volna a habok ölelésében, mint egy rendes najád, de nem arról vagyok híres, hogy ülök és bámészkodom. Ó nem. Pár nappal ezelőtt, távolabb szálltam ki informálódni az emberektől és kicsit szórakozzam, utána vissza, hogy teljes erőmmel tudjak érvényesülni. És lám, most itt vagyok. Lépteim a sok év alatt ruganyossá és könnyeddé váltak. Szaladni is tudok, de nem a legsebesebben, hamar kifáraszt, jobban szeretnék egy hátast, azonban azokkal még mindig nem békültem meg. Vagy érzik, hogy mi vagyok, vagy nem nekem való, de majd egyszer. Majd. Most más a fontos, amit két lábamon közelítek meg.
Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű kör ez. Ahogy szavaim elhangzanak, már ugranak is, emberek rohannak felém. Első gondolatom a kard, hogy azért nyúljak, de ezek itt biztosan egész életükben arra készültek, hogy olyanokat, mint én, felnyársaljanak. Jobbak, jobb a holmijuk is rajtuk, nekem pedig van eszem. Elnyomom magamban a késztetést és lassan felemelem a kezeim, hogy lássák, semmi sincs bennük, csak az út pora szennyezi ujjaim és bőröm.
- Nem ártani jöttem, nem nem – már majdnem kezdenék bele egy szép énekbe, de egy másik idegen hangja dörren fel. A fura alakra pillantok, olyan más, mint a többi. Talán agyalágyultnak néz, ahogy bámulom őt. Ilyen szerzetet eddig csak messziről ha láttam! Közelebb kívánok lépni, de nem engednek, így onnan bámulok a másikra.
- Én… - de ekkor egy harmadik hang csatlakozik. Vékonyabb, nőiesebb és lép ki a fura alak takarásából. Fejem billen oldalra, mint valami állaté – végül is, valahol… - és a nőszemélyt pásztázom. A jelelése azonban azonnal vigyorgást vált ki belőlem, az nem vicsor, az elsők között volt az, hogy megtanultam mosolyogni.
~ Na, hogy tetszem? ~ fordulok körbe először, majd én is jeleinket használom felé, hogy biztosítsam, én vagyok az. Megállok végül és a fura szerzet felé és esetlenül, derékból hajlok meg. Nem is tudok jobbat.
- Én tényleg barát vagyok, ahogy mondja. És érte jöttem. Vagy hozzá. Vendéged vagy foglyod? - hallani, hogy bár az én szavaim mögött is van valami idegen él, az tudható akár távoli vidéknek, de minden tiszta és érthető.
- Már kereslek egy ideje. Keresünk. De én gyorsabb voltam – ezt ismét húgom felé mondom.


Calylenia and Ezaras Azildor Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
336
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 4:34 pm

Together again
Magához hívatott a Mester, s nem igazán tudtam mire vélni ennek az okát. Ám mentem, hiszen csak ő segíthet nekem.
Lépteink kellemesen, nem túl gyors, és nem is lassú. Pár órája jöttem újra a partra, így a fájdalmak még a tudatomban vannak.
Szavai megtörik a csendet, s érdeklődő pillantást vetek rá jelezve, hogy valóban érdekel a mondani valója.
- Oh! – Jutnak eszembe a parton történtek.
- Lenni így, köszönöm. – Mondom helyeselve. Túl sok kedvességet kapok már, mindig várom a sötét oldalát, vagy azt, hogy mit is fog tőlem kérni a végén.
Szavai újra meglepnek.
- Lenni jó az. – Mosolygom, vagy is vicsorgom, még nagyon nem megy ez nekem.
Követem, s közben igyekszem most már jobban megfigyelni a helyet. Olyan hatalmas minden.
Szavait valami, vagy is valaki megakasztja.
„Drága húgoooom, itt bujkálsz?” Csendül fel egy hang. Összevont szemöldökkel pillantok a Mesterre, aki tán ugyan úgy meglepődött az ismeretlen hangon, mint én.
Következő pillanatban már körbe állják, s éppen hogy csak meg pillanthattam arcát.
CSAK NEM!?
Ki kerekedett szemmel vizslatom pár szívdobbanásnyira, alacsony termetem így alig látok valamit, ahogyan a katonák mozdulnak, csak néha pillanthatom meg.
Mester hangja ismét felcsendül.
- Állj! – Ordítok fel, s lépek közelebb, de abban a pillanatban az egyik ör utam állja. Szembe kerülök a férfivel, ám még is közöttük az őrrel.
~  Arvan? ~  Jeleltem neki a nevét kérdően. Biztosan ő az, ezeket a szempárokat figyeltem gyerekkorom óta.
- Engedni, lenni barát. – Mondom először az őröknek a tört, helytelen közös nyelvemmel.
- Ő barát lenni! – Fordulok most a Mesterhez.

« taggeld;  @Arnav ,  @Ezaras Azildor    •  Zene; ide • credit; »



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul

Ezaras Azildor and Arnav Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1137
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 12:34 am
The order of the Sea

« @Calylenia, @Arnav •  Zene; ide • credit; »
Lassú, kimért léptekkel sétálok a tenger tejfelhajú gyermekének oldalán a mélykék szőnyeggel borított folyosón, amely az előcsarnok felé egyenget bennünket. Ujjaim egymás laza karolásában pihennek a hasam magasságában, amint azon töprengek, vajon a kora esti tanácsülés a mai nap esedékes vagy holnap? Ám tekintve, bármennyire is töröm rajta az utóbbi időkben igen csak szétszórt elmémet, nem jut az eszembe, úgy a közeljövőnek szentelem a figyelmemet.
- Minden bizonnyal eltűnődtél a találkozónk apropóján – tekintek a mellettem haladó leányra. - Meglehet, a könyv még vizsgálódásra szorul, azonban a Druida parton említetted érdekeltségedet az alkímia tudományában. Akad egy kis időm, megmutatom a kertet, ahol szinte bármiféle növényt megtalálsz – magyarázom csöndesen, nem riasztva el a békét, mely a környezetünket óvással öleli. - Egy néhányat magam is ismerek, megtaníthatom őket – ajánlom fel, lelassulva az előtérbe nyíló, monumentális tölgyfaajtó közelében, melynek két oldalán egy-egy őr vigyázza a rendet. A tornyok falai között nem megszokott a látványuk, a főbejáraton és a tanácstermen kívül ritkán kél el a közbeavatkozásuk révén, a mágia útján szokásunk rendezni a dolgainkat, viszont az illetéktelen behatolóktól, amiként más városok fontos épületeiben, úgy itt is tartani kell. Jelenlétük okán azonban az alkalmatosság kinyitásával nem szükséges foglalatoskodnunk, lépteink előtt a jóvoltukból megadó nyikordulással tárja fel az ajtó a csarnok jól ismert látványát.
- Ha kívánod, néhányat le is szedhetünk, hogy a kö- - mértékletes szavaim megakadnak a termet körbefutó lépcsősor tetején, amint a helyiség közepén egy számomra ismeretlen alakot vélek felfedezni, kinek dallamos kérdése még kitartott másodpercekig visszhangzik az ódon szobrok és faragványok között. A pikáikat fenyegetőn előrelendítő őrök láttán, kik négyen a következő momentumban körbe is állják az ifjút, arra következtetek, a tornyok falai közé nem engedéllyel lépett.
- Tanácsos, maradjon hátul, ez a mitugrász csak úgy berontott! - szól felénk az egyik katona, ám kinek a dolga volna kideríteni indíttatásait, ha nem egy tanácstagé? Apró sóhajjal lépkedek le hozzájuk, kezemet léhán emelve s tenyeremet feléjük fordítva, hogy csöndes igét kántálva engedjek haloványkék fényjelenséget végigderengeni a csarnok egy részén. Érinti az őrök és az ismeretlen alakját is, akin akadály nélkül halad át a pásztázó varázslat. Tehát nem mágus.
- Nevezd meg magad s mondd, mi keresnivalód itt illetéktelenül? - szegezem neki a kérdést leheletnyi hunyorral, akárha a múlt egy megszólalásig hasonló jelenetét pergetné újra az idő kereke.


// #varázslat: Aura //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Deedra Gindrian and Arnav Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 8:13 pm

Eljöttem érted
« to;  @Calylenia  @Ezaras Azildor • Szószám; ide »
A só marta foltot vakargatom a csizmám száráról, mintha ettől szebb lenne. Még jó, bőven jó, nem hiszem, hogy én koptatom ki végleg a sarkát, csak koszos. Nem tudok vigyázni a felszíni világ holmijaira, túl törékenyek vagy éppen könnyedén szakadnak. Elég egy erélyesebb fogás és máris velem perlekedik, mert elszakadt a szép gúnyája. Ujjbegyem nyálazom be, majd dörzsölök még egyet a csizmaszáron, majd abba is hagyom. Mintha ki akarnám csípni magam, pedig a társaságom igencsak megszokta már az egyszerű népek közelségét. Egy vándor akárki, azt mondja kereskedő, azonban a szekéren, amin tomporom pihen, nincs sok árú. Tán nem engem kíván eladni? Félő, hogy a rövidke barátságunk igencsak hamar véget is érne, de fogatlan vigyora és ígérete, hogy elvisz egy darabon, egészen biztató volt. Lehet nem kellene ennyire könnyedén megbíznom ezekben? Lehet. Ekkor nyúlok ki és csapkodom meg a szekér oldalát, amint megpillantom a jellegzetes vidéket, amit a zsoldosok írtak körbe.
- Itt jó lesz, öregapám. Kiszállnék – emelem meg a hangom, mert a fülei már korántsem olyan jók, mint régen. Morog valamit, mire a szekér rándul egyet és megáll. Előre fizettem neki, így amint felállok és megfordulok, csak a vállát veregetem meg köszönetképp. - Aztán vigyázzon a tolvajokkal. Bizonyára fáj a foguk a… - nézek le a lábaim alá, mellé, majd köhintek. -… a sok kincsére. Viszlát – azzal leugrom és földre és kinyújtóztatom a tagjaimat. Kellemetlen az ízületek ropogása, mozgása, ennyi sok év után is beleborzongok az érzésbe. Azt mondják, ez a jó, de a fenét jó valami, ha ropog. A csirke sült bőre, az ropoghat, de ne én. Az öreg már indul is tovább, öreg lova poroszkál komótosan. A fele úton talán kidől, nekem azonban csak eddig volt rá szükségem, elindulok. Szerencsére adtam a zsoldosoknak az érthetetlent, miután eleget ittak és nem érdekelte őket, hogy miért megyek oda, és jól elmagyaráztak mindent. Erre még nem jártam, fura vidék és könnyen el tudok még ma is tévedni. Az pedig nem szerencsés. Az út nem hosszú, de nem is rövid, nálam pedig nincs sok holmi. A bárdom ott hagytam, ahova holmijaim dugom el minden alkalommal, amikor vízbe megyek vissza. Egy kietlen pont, kényelmetlen barlang, nekem pedig tökéletes. Ahogy ez az út is. Szembe nem kerül velem senki, csak pár nyulat látok távolabb elfutni, majd végül kinő a földből a torony, egyre nagyobbra és nagyobbra dagadva. Hihetetlen, miket képesek építeni. Tátnám én a szám, de dolgom van. Megszaporázott lépteimmel végül elérem a helyet, a nap pedig már lefelé indul, mire ez meg is történik. Még mindig nem vagyok illedelmes, sem finom, így úgy rontok be, mintha magam is itt laknék – kivéve és csak addig, ameddig a hely engedi. Ki tudja, milyen zárak vannak erre. Rövid tanakodás után, egy görbe hátú asszony mellé szegődök. Felkapom a zsákját, majd mielőtt sikoltana, megnyugtatom, hogy mára én vagyok a segítsége. Így is rezeg az a bizonyos léc, de a menet közben adott apró nóta az asszonynak elég volt ahhoz, hogy azt mondja, amit mindenki hallani akar. Ez volt a könnyebb út, odabent elválnak útjaink, a zsákot ledobom és már ott sem vagyok, mielőtt bárkit komolyabban érdekelne, mit keresek itt.
- Drága húgoooom, itt bujkálsz? - szinte dallamos szavaim táncolják körbe a helyiséget, míg körbetekintek. Valamiért a hideg ráz ki ettől a helytől.


Calylenia, Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Barbár vagyok
Arnav

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
336
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 23, 2021 6:39 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Előcsarnok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: