Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
El'Alora, Titkok kertje KaDiPE5
El'Alora, Titkok kertje KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
El'Alora, Titkok kertje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 29, 2021 7:26 pm

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 29, 2021 5:17 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A tagjaimban talán enyhült a fájdalom, amint leültem. Csak a reszketés maradt, ahogy szép lassan megint felfogta a testem, hogy a mágia már nem fortyog az ereimben olyan erőteljesen és rám talált a hideg szellől. Nem bántam cseppet sem. Ez még a jeges madáritatóbeli vízhez képest is igazán ébresztő hatással bírt – bár bizonyára csak addig, míg meg nem tértem a hálóterem kellemes melegségébe. Nem vágtam másra, minthogy langyos vízzel dörzsöljem át a bőrömet és máris pihe takaró alá bújjak. A mester elmondása alapján erre már amúgy sem sokáig lesz esélyem. Nem bántam, habár szerettem a szépséget és a tisztaságot, a kaland mégis jobban vonzott.
– Remélem, beigazolom a hozzám fűzött reményeket… – dünnyögtem és felnéztem az égre. A növények sokasága elrejtette a szemeim elől a holdfényt, de az ezüstös fényt megőrizte. Ezért hát a nyakamban lógó medált érintettem. Szép félholdalakja tökéletesen simult az ujjaim közé. Szerettem érinteni, hiába emlékeztetett arra, aki valaha voltam… arra a törékeny, sebezhető gyerekre, akit El’Alorába visszatérve a szigeten kívül hagytam.
Többé nem akartam úgy érezni magam. Nem akartam másoktól függeni, sem másoknak a kedvében járni, miközben ők észre sem vesznek. Egyszerűbb volt egész egyszerűen tovább lépni a dolgon és engedni, hogy a bennem lévő hatalom felszínre tőrjön. A magány nehéz volt, főleg úgy, hogy tudtam, a számomra fontos emberek, elfek és más személyek odakint vannak valahol a világban. Az érzéseket viszont könnyebb volt elnyomni, mint valaha is hittem. Már nem aggódtam annyit apánk véleménye miatt, Tindómieltől pedig egy pillanatig sem sajnáltam azt, amit kapott… elfogadtam, hogy más az utunk. Ahogy azt is elfogadtam, hogy nem leszek egy bárd kis virágocskája, vagy éppen egy másiknak az útitársa. Éppen ez volt az új erőm: az elfogadás és a világ új szemmel való szemlélése. Nem tűnt már olyan szürkének mindaz, ami körbe vesz, mert még szél suttogó búgásában is ott volt az érdekesség. Életemben először nem éreztem nyűgnek a mágiát, élveztem. Imádtam, hogy az ujjaim mozgásával vagy éppen a varázslóbottal tudok előcsalni olyan hatalmat, ami más számára csak álom.
Felpillantottam a mesterre.
– Megoldom, mester. – Biccentettem, ahogy végig simítottam a bársonyöltözéken. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ez nem lesz elég egy útra… s bár kevés pénzem volt, tudtam, hogy a rendes viselet az életemet is megmentheti egy hidegebb napon. – Aludj jól mester… – tettem hozzá aztán és megvártam, míg távozik a tornyok irányába. Én magam még egy pillanat erejéig ott maradtam a padnál, elbámultam a távolba és azon gondolkodtam, kinek mesélném el, hogy milyen büszke vagyok magamra. Jól esett volna odarohanni a nővéremhez, megölelni és azt mondani: engem választottak egy fontos feladatra. Láthatók egy Hold Templomot, új dolgokat ismerhetek meg.
Hamarosan felpattantam, mikor már tényleg annyira rázott a hideg és lassú léptekkel, a különleges növények között megindultam a mester után a tornyok felé.

Köszönöm a játékot!




Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 6:30 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Hosszúra nyúlt az este, s bár az itató jeges vize kijózanította az elmémet, nem lettem volna felkészülve lelkiekben egy újabb akadékoskodásra. Éppen ezért elégedett nyugalommal konstatálom az ifjú varázsló szavait, amelyek ezúttal úgy vélem, nem a ködös semmiből fogantak. Reményem, hogy a megérzéseim nem fognak tévútra csalni.
- Ez esetben nem lesz problémánk – elszánt és érdeklődő ábrázatáról az ölemben pihenő kezeimre süllyesztem a pillantásomat, leheletnyi hunyorral realizálva, ismét sikeredett annyira elmerülni a kutatásaimban, hogy elhanyagolva hagytam a körmeimet. Lassan egy vén, rusnya boszorkány is megirigyelhetné őket. - Durfar mester jól ismeri a tanítványait. S bár csökönyös, még ő is felismeri, mikor szükséges változtatni a módszereken ahhoz, hogy a legjobb eredményt érje el valakinél. Minden bizonnyal be fogod váltani a hozzád fűzött reményeit – biccentek felé, majd egy nagyobb sóhajt követően felkelek a padról. Értelmetlen volna tagadni, hogy a hűvös rajtam is megtette a hatását. Mostanra nem vágyom többre, mint egy forró fürdőre, majd az ágyam kényelmére.
- Az út öt-hat napnál nem lesz hosszabb, de lóháton keveset fogunk tudni haladni. Úgy készülj. S öltözz melegebben – tekintek le a ruházatára, melynek mennyisége elégségesnek hat, ám a csinos gúnyák olykor nem keresztezik egymást a praktikummal. - Pihend ki magad, nem lesz könnyű utunk. A gyakorlást se vidd túlzásba – osztom meg vele a maradék tanácsomat, egymásba kulcsolva a hátam mögött a kezeimet. Amennyiben nincsen hozzám több kérdése vagy mondanivalója, elindulok visszafelé a tornyok irányába.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 4:41 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Bár legyengültem az erőlködés nyomán, mégis az a bizsergés, ami a varázslás után még uralkodott a testemben, annyira imádnivaló volt. A felém nyújtott kart elfogadtam. Belekapaszkodtam és megtámaszkodtam kicsit és óvatosan, lassú léptekkel hagytam magam a legközelebbi márványpadhoz vezetni. Ahogy ráültem azonnal megéreztem, mennyire hűvös a felülete, pedig több réteg ruha volt rajtam.
– Azt hiszem, valóban ennyi elég volt már… – dünnyögtem sápadtan magam elé. A combjaimban, mintha izomláz lett volna, úgy feszült benne mindenféle érzés. Furcsa módon minden kellemetlenség ellenére tetszett. Ha mágiát használtam, azt éreztem, hogy élek. Nagyon is éltem, nem úgy, mint odahaza az erdőben, vagy odakint Nulportban. Rúghattam be akárhányszor, eshettem szerelembe akárhányszor… ilyenkor voltam igazán eleven.
Rá pillantottam, ahogy leült. Megvártam, hogy ebben a hűvös csendben mindketten megpihenjünk és észhez térjünk. Bár a mesternek aligha volt szüksége erre, már kijózanította az itató hideg vize. Bennem még megannyi dolog keringett: részegség, fáradtság… hidegrázás.
Ahogy beszélt megint lenéztem a fekete csizmám orrára. Ez is egy új darab volt, szép és fényes, egészen más, mint a régi, amiben annyi helyet végig jártam. Illet egy varázslótanonchoz.
A szavaira kicsit meglepődtem. Én és egy fontos feladat… amire ráadásul Durfar mester akarta, hogy elvigyenek. Még a gondolatba is beleborzongtam, hogy így rákényszerített egy másik mesterre, miközben neki is meggyűlik a baja velem, minden szigorúsága ellenére. Megköszörültem a torkomat és próbáltam magabiztosnak tűnni, de odabent sikítani tudtam volna a félelemtől. Mi lesz, ha csalódást okozok megint?
Ennek ellenére a kíváncsiságom továbbra is erős tudott maradni. Ha visszanézett ismét, láthatta a sötétkék szemeimben megülő fényt. Azt a kíváncsi, mindenre elszánt fényt, amit úgy szeretettem viszont látni a tükörben. Ujjaim finoman piszkálták meg a gyöngyfülbevalómat, aztán megint mosolyra húztam a számat a feltétele hallatán.
– Biztosíthatlak mester, megvagyok alkohol nélkül. – Közöltem olyan hangon, mint aki tökéletesen biztos magában. Az alkohol nem tartozott a megszállottságaim közé. Már nem. Egy ideig azt hittem meggyógyít, elszórakoztat, meleget hoz… de valójában nem. Csak illúzió volt, ami ha elmúlt fájdalmas nyomot hagyott maga után. A magány nehéz dolog, de már elfogadtam és valahol elkezdtem szeretni.
– Megtiszteltetés, hogy elviszel magaddal, mester. És persze nem kevésbé, hogy a tanítványok közül Durfar mester éppen engem javasolt. – Biccentettem felé, ezúttal udvariasan.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 4:13 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Noha rögvest nem mutatja meg a hatását a varázslatom, végül megtörik alatta az elf koncentrációja, melyért a legkevésbé tudnám hibáztatni. Ha egy kezdő fénymágus kísérelt volna rátalálni, minden bizonnyal a hátráltató körülmények ellenére is fent tudta volna tartani a leplét.
- Ne tedd – szólok hozzá némiképp szelídebben, ráérős nyugalommal szelve át a közöttünk húzódó távolságot. Látom rajta, hogy megviselte a próbatétel, s meglehet, a vacogása felett mindeddig szemet hunytam, azért a földön mégsem hagynám, ha összecsuklana. - Szép munka volt, tekintve, milyen állapotban kezdtél bele. Gyere, mielőtt összeesel – habár nem szívlelek atyáskodni a növendékek felett, ezúttal mégis a karomat nyújtom, hogy belekapaszkodhasson, amíg eljutunk egy márványpadig. Nem vagyok benne biztos, hogy egyedül képes lenne elsétálni a pár méterre lévő ülőalkalmatossághoz, a talajról felkaparni pedig nem érzek ingerenciát, tehát, amennyiben elfogadja a segítséget, elkísérem odáig.
- Mára ennyi megpróbáltatás elég volt – biztosítom afelől, hogy nem kívánom tovább feszegetni a határait. Közben leülök mellé én magam is, elégedetten konstatálva, mostanra a legkevésbé sem hullámzik a pad felszíne.
Néhány röpke momentumig csöndben figyelem az előttünk ragyogó kertet, mindkettőnknek hagyva időt a gondolataink összerendezésére. Aztán egy leheletnyi szusszanással szólalok meg újfent.
- A városon kívül nem lesz kegyesebb az időjárás. Nem lesz meleg, puha ágy, ahol kipihenheted az elmédet és a nap fáradalmait. Odakint a megingásnak ára van – magyarázom higgadtan, nem kioktató célzattal, inkább felvezetésként a rá váró feladatra. - Holdtölte előtt egy héttel útnak indulunk az egyik Hold templomba. Egy tárgyat fogunk elszállítani, aminek az épségét fontos megőrizni. Durfar mester úgy kívánta, hogy magammal vigyelek – tekintek rá. - Másrészt talán a templomban a varázserődnek is hasznát vehetjük – teszem hozzá, mielőtt úgy érezné, kizárólag a kényszer okán fogant a lehetősége a kimozdulásra. Java részt ez tükrözi az igazságot, ám kétségtelen, a mágiájának is szerepe van a küldetésünkben.
- Mint mondtam, a megingásnak odakint ára van. Lesznek kiküszöbölhetetlen tényezők, de egy árva csepp alkoholt sem ihatsz a feladat teljesítése előtt, alatt és után. Ez a feltételem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 3:31 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A mágia, az voltam én s ahogy szép lassan átjárt minden varázslat közben, akkor éreztem, mennyire elememben vagyok. Persze, ahogy a mester is felhívta a figyelmemet, a lebegő fa közelében könnyebb volt belevágni. Ezt mind éreztük mi, akik megfordultak a Titkok kertjében. Olyan hely volt ez, ahol a varázsló sokat tanulhatott magáról, mert az erő kellően ingatag volt ahhoz, hogy a képességeink határait is feszegessük akár. Valahol élveztem, hiszen bár könnyítésnek tűnt, mégis volt inkább nehezítő körülmény, mintha egy teljesen semleges környezetben lettünk volna.
Talán a helyválasztás miatt éreztem olyan hevesen, ahogy minden porcikámat átjárja a mágia. Lüktettek az ereim, a szívem is ezt a ritmust vette fel, én pedig élveztem. Élveztem, hogy ez a hatalom ott él bennem. Gyerekes játszadozásnak is tűnhetett volna kívülről, ahogy a mágiával bánok, de ez voltam én. Egy kölyök, aki elszórakozott az erejével, de ha kellett, használni is tudtam, legalábbis olyan erővel akartam, hogy az elégnek bizonyulhatott kevésbé tapasztalt ellenfél közelébe.
Az elmúlt félévben igenis sokat kellett használni a hatalmamat. Talán ezért is ment ilyen gyorsan a tanulás, amikor visszatértem. Egyszer Nulportban használtam, részegen, mikor meg kellett védenem magam, majd onnan egyre erőteljesebben. Koncentráltam az útmutasáokra. Én is tudtam, hogy mozgás közben beleakadt a lábam egy-egy bokor ágába vagy éppen más apróbb növényt tapostam meg. Volt még mit finomítani a tanultakon.
„S most lássuk, mennyire stabil a mágiád.” Alighogy ez a mondat elhagyta az ajkait kicsit odébb léptem, éppen úgy, hogy egy nagyobbacska növény megint árnyékot vessen. Megvetettem a lábaimat és koncentráltam. Nem tudtam pontosan, hogy a hideg zavart meg, vagy csak az erő ingott meg. De éreztem, ahogy a mágiám gyengébbé válik és ezüst tincseim szép lassan kirajzolódnak az addig óvó árnyak közül. Hiába próbáltam annyira erőteljesen ellenállni, csak a zihálás és az enyhe szédülés maradt meg. Még nem fáradtam ki, de az utolsó erőbedobás túl komolyra sikerült.
– Sajnálom mester… – dünnyögtem és megtámaszkodtam egy fatörzsben. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy most biztos csalódást okoztam, hiszen nem hiába volt ez a próbatétel.
A szívem vadul zakatolt, ahogy a pillantását kerestem a sötétben. Éppen csak előbukkant a holdfény megint a felhők mögül, de már más szögben világított erre, nem tudtam olyan erőteljesen kivenni a vonásait, mint korábban.
– Bizonyára most mihasznának gondolsz… – Tettem hozzá és nyeltem egyet. Szívem szerint visszasiettem volna az itatóhoz, hogy arcot mossak a fagyos vízben, de a térdeim túlságosan remegtek. Ezért jobbnak láttam egy pillanatig még ott ácsorogni. – Szeretnéd megismételni?



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 2:52 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Látom az ifjú szemében a kíváncsiság és az elhivatottság szikráját fellobbanni, s abban a momentumban én is megértem, miért vesződik még a kiképzésével Durfar mester. Habár a véleményem mellett, miszerint nem elég érett a jelleme a magasabb mágia elsajátításához, kitartok, de kár tagadni, idővel még lehet belőle valami. A kérdés mindösszesen, felőrlik-e a csapongó érzései, vagy képes lesz túljutni rajtuk és megvetni a lábát a világ talaján?
- Ne kapkodd el. Itt, a lebegő fa közelében könnyebbnek érezheted megidézni a varázslatot, ám ez az erő ingatag – figyelmeztetem csöndesen, majd elnémulva követem nyomon a ténykedését. Elégedetten konstatálom, hogy az állapota dacára sikerül kiviteleznie az igézetet, s elég ideig fenntartani ahhoz, hogy még váltogatni is tudhassa a helyzetét. Apró, sejtelmes mosollyal döntöm a finoman zörrenő növények irányába a fejemet.
- Elég valószerűtlen, hogy bárki meghalljon, ha nem tudja, mire figyeljen, de sose feledd, a hangok ellened dolgozhatnak – osztom meg vele az észrevételemet. - S most lássuk, milyen stabil a mágiád.
A kezeimet megemelve s a tenyereimet kifelé fordítva mormogom el a magam varázslatát, mely az egyik legegyszerűbb a fürkésző igék között. Alapvetően képtelen volnék csupán a leleplezésre hagyatkozva felfedezni a helyzetét, viszont, ha nem koncentrál eléggé az elf, könnyedén találhat a fény útja rést a „pajzsán”. Kíváncsian mustrálom hát a környezetet, melyen halovány derengésként lüktet végig körülbelül három méter távolságban a varázslat fényszövete.

// #varázslat: Leleplezés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 1:58 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Biztosíthatlak róla, mester, fel fogom írni a tenyeremre a becses neve, hogy helyesen ejtsem ki. – Biccentettem. Ezúttal nem volt gúny a hangomban, még akkor sem, ha esetleg ő úgy gondolhatta a szóhasználatból. Tisztában voltam a névmemóriám teljes hiányával, ezért rendszerint beceneveket aggattam az emberekre. Nekem így könnyebb volt. Itt azonban a mesterek olyan hihetetlenül merevek voltak, hogy hiába próbálkoztam bármivel is, rendszerint letorkollást kaptam. A mester viszont túl sablonos és egyszerű volt ahhoz, hogy szívesen ejtsem ki.
A kis kavicsos úton sétálva kellemesebb irányt vett a beszélgetés. Rávilágítottam a mágikus képességeimre. Jól haladok, de ahogy a mester is levonta a következtetést, még meg kellett tanulnom a határaimat, vagy legalábbis elérni, hogy mind jobban kitolhassam azokat. Az utána lévő fáradtság néha-néha szédelgésbe, rosszabb esetben ájulásba torkollot. Ilyenkor még, csakhogy tovább nehezítse a dolgomat a mesterem, meg is büntetett. Tudtam, milyen szétszórtnak és gyerekesnek látszom, így Durfar próbálkozásai még hasznosak is voltak. Segítettek jobban figyelni és megérteni, hogy fokozatosan kell haladni, nem kapkodni, mintha nem lenne még elég hosszú az élet rá.
A mesterrel együtt torpantam meg. Úgy néztem fel rá, mint egy kíváncsi kisfiú… mert éreztem, hogy a következő pillanatban valami fontos fog történni. Nem tudtam honnan, egyszerűen csak megérzés volt, ami olyan természetesen ült meg az elmémben, hogy szinte a szívem is kihagyott egy ritmust. Értett hozzá, miképpen csalja elő az izgatottságom, erre pedig valljuk be, egészen kevesen voltak mostanában képesek.
A feladatra csak elhúztam a számat egy halovány, kissé féloldalas mosolyra, majd biccentettem. Éppen ez kellett nekem: valami, ami lefoglalja az elmém, az állandóan érzelmektől, vágyaktól lüktető testemet. Ilyenkor könnyebb volt azt mondani a lábamnak, hogy ne mozduljon és ne vigyen messzire innen.
Bár korábban az Árnytest varázslatot említettem neki, tudtam, hogy ehhez sokkal inkább az Árnylepel lesz megfelelő. Talán ittam, de a hideg egészen kijózanított. Nem féltem, hogy éppen most veszíteném el mindazt, amit az elmúlt hónapokban megalapoztam: a koncentrációt. A hideg volt az, ami inkább veszélyesnek tűnt. Gyerünk, koncentrálj… – ilyen gondolatokkal igyekeztem magam kétlábbal a földön tartani.
– Kérésed számomra parancs, mester… – suttogtam, majd beléptem a mögöttem álló fa árnyékába. A holdfény pont mögötte villant fel, így bele lehetett olvadni az ottani feketeségbe. Lehunytam a szemem. Megpróbáltam kívül hagyni az anyagi világ dolgait. A hideget magamon kívül hagyni, az alkohol okozta enyhe szédelgést levetkőzni. Az ujjaimat egymásnak támasztottam, mintha csak imát készülnék mormogni… és éreztem, ahogy az árnyak körbe táncolnak, belém hatolnak és eggyé válok velük.
Én láttam a mestert, de ő nem láthatott engem. Erősen tartottam, olyan erősen, ahogyan csak tudtam. Reméltem, hogy a bennem szunnyadó hatalom és a bizonyítási vágy különös elege most is elég erős lesz hozzá. Csupán akkor mozdultam el, mikor a felhők eltakarták a holdfényt és az árnyak megnyúltak, így pedig könnyedén átsétáltam egy következő fa mögé, melynek árnyéka biztonságot adni.

// #varázslat: Árnylepel//



Krónikás Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 1:04 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Higgadt ábrázattal tekintek rá vissza, noha kétségtelenül megpróbálja a béketűrésemet az ifjú. Ha az én tanítványom lenne, bizton nem vesződnék még a gyakorlati képzésével, s adnék hatalmat a kezébe úgy, hogy egyáltalán nem áll rá készen. Egy harcos sem kínál éles pengét egy magát hősnek képzelő gyermek kezébe, hát a mágiát sem kellene korlátok nélkül kiforratlan jellemekre terhelnünk. Hiába szólnak a romantikus regények meg nem értett, különc bajnokokról, a való életben az ő sorsuk egészen másba torkollik rendszerint.
- Megtisztelsz. Szólíts akkor a nevemen kizárólag, ha tisztában is vagy vele – zárom le a témát, útnak eredve az egyik ösvényen, melynek kanyarulatait és irányát megannyi éjszakai csillámló jelzi zöldeskék ragyogásával. Séta közben figyelmesen hallgatom az önreflexióját, ami kétségtelenül bizakodásra ad okot. Persze a legutóbbi megjegyzésével sikerrel árnyékolja be a felgyülemlő elismerésemet, ám mit várhatunk egy elf gyermektől. A fajtája gőgje s korának szertelensége mellett az volna meglepő, ha nem a hatalomért vágyná a tehetségét.
- Örömmel hallok a sikereidről – jelentem ki végül, nem ferdítve a szavaim őszinteségén. Fontosnak tartom elismerni a tudást. - A túl sok mágiahasználat mindig is meg fog viselni, ezt ne feledd. A legfontosabb a korlátaid kitapasztalása és maximális kiterjesztése. Jól teszed, ha többet gyakorolsz – bólintok felé, alátámasztva s egyúttal elismerve a meglátásait mindarról, amire szüksége volna még a fejlődéshez. Nyilvánvalóan a gyakorlatban mindezt sokkal nehezebb és körülményesebb kivitelezni, de ha nem vár csodákat a semmiből, már jó úton halad.
- Rendben van – torpanok meg, felé fordulva. - Merülj hát el az árnyakban úgy, hogy ne tudjak rád találni, de maradj a közelben. Szólok, ha feloldhatod a varázslatot, addig ki kell tartanod – adom ki számára a feladatot, mely az elmondásai alapján nem okozhat különösebb megpróbáltatást neki. Feltéve, ha nem vesszük figyelembe a hátráltató tényezőket, mint az ittassága és az éjszakai időjárás minden porcikáját átjáró fagyossága. Afféle faktorok ezek, amelyek jelentősen csökkentik a koncentrációt, az pedig elengedhetetlen egy-egy varázslat létrehozásához és fenntartásához. Érdeklődéssel várom hát, meddig jut a próbatételében.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 9:26 am
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A mesterek egyenesen kedvüket lelték a kritizálásomban. Az persze egyértelmű volt, hogy valahogy sehova sem illek be. Sem az elfek közé, sem a varázslók közé. Olyan voltam, mint egy elveszett kirakós darab, ami csak kallódik oda nem illő holmik között. Már megszoktam, kevésbé mart belém a felismerés és közel sem volt olyan kellemetlen, mint az arcomat lefagyasztó hideg víz. Lenéztem az ujjaimra, amik csak még inkább elkékültek az ezüstös holdfényében.
Ahogy megszólalt a mester ismét ránéztem. Csak közelebb léptem hozzá, hogy a belőle áradó enyhe melegségben sütkérezzek. Nem volt az forró, mint egy tűz lángjai, de elég ahhoz, hogy kicsit biztonságba érezzem magam. A hűvös aligha volt a barátom. Túl kicsi és törékeny voltam, ahhoz hogy jól viseljem.
Sóhajtottam egyet.
– Értem, mester. – Forgattam meg a szemeimet, amiért ilyen paprikás hangulatba került. Tehettem én róla, hogy olyan nevet adtak neki, amit képtelenség megjegyezni? – Akkor máskor majd nem hívlak Azizi mesternek, csak valakinek… – Megköszörültem a torkomat és a szemeibe néztem.
Valójában könnyebb lett volna mindkettőnknek, ha kiböki, amit akar. Láthatóan csak idegesítettem és ettől a társasága kezdett számomra is terhes lenni – arról nem is beszélve, hogy oda tudtam volna fagyni a kert kis kőösvényéhez, ahol ácsorogtam. Ahogy hosszan kifújtam a levegőt, az fehér füstszerűséggel festette meg közöttünk a hideg levegőt. Talán enyhe alkoholszag is belekeveredett, ami az ivászat legrosszabb mellékterméke volt.
– Fejlődök. A túl sok mágiahasználat még időnként megvisel – léptem mellé, felvéve a tempóját. A talpam alatt ropogtak a kis kavicsok. Szerettem a hangját, valahogy arra emlékeztett, mikor abban az erdőben összefutottam Ronnanel. Bár fájdalmas eredményei voltak a dolognak, ha hó közeledett vagy éppen hatalmas eső a sebhely égő fájdalommal jelezte a jelenlétét a vádlimon. Most is kicsit sántítottam. Ezért is néztem néha-néha az ég felé, remélve, hogy a hold elé beúszó felhőkből megindul a hóesés.
– Azt hiszem, csak többet kéne gyakorolnom vagy csak a testem túl gyenge elviselni, ha túl sok erőt emésztek fel. Ezen dolgozom. – Folytattam. – De már egyre komolyabb varázslatok megidézésére vagyok képes, mester. Már az Árnyéktest varázslatot is képes vagyok gond nélkül végrehajtani. Az ment a legnehezebben. A legjobban az Éjszilánk megy persze. – Magyaráztam, bár talán kicsit túlzottan is részletekbe bocsátkozva. Azt viszont hallhatta a hangomon, hogy mennyire élvezem ezt az új erőt, hogy kipróbálhatom magam, hogy végre nem csak egy menekülni vágyó kölyök lakik a testemben, hanem egy egyre erősödő varázsló is. Bár azt őszintén nem tudtam elképzelni, hogy valaha Azizi mester… mármint akármilyen mester erejét megközelítem.
– Én csak élvezem, ha használhatom az erőm. – Tettem hozzá szóban is a gondolataimat, remélve, hogy ez elég meggyőző lesz a képességeimmel kapcsolatban.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 26, 2021 10:28 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Amíg a vízben szobor merevvé válik minden arcizmom, s a testemen a felfrissülés villámcsapásszerű szikrája száguldozik végig, az elf szavai csengenek vissza a füleimben. Szavak, melyeknek súlya és lényege az éjszaka sötétségében maradtak hátra. Könnyed ígéret a téma elcsendesítésére, a kényelmetlen helyzet elfeledésére, azonban ritkán szoktam felejteni. Egy erőteljes, elégedetlen didergéssel hagyom hátra az itató jeges homályát, mielőtt én is megejteném a magam szavait.
- Nem teszed. És éppen ez a lényeg – jelentem ki, szívem szerint nem bajlódva tovább egy nyilvánvalóan reménytelen eset megregulázásával. Rövid az életünk, túlzottan rövid ahhoz, hogy oktalan gyermekek fejébe kíséreljek meg értelmet vésni, ám a körülményeim nem kínálják fel az elengedés luxusát. Muszáj vagyok magammal vinni az ifjút, másrészt, ha Durfar mester ennyi idő elteltével sem tette ki a szűrét, hát nekem is illendő esélyt adnom a leplezett tehetsége megismerésének. Még ha ennyire mélyre is ásta...
- Öröm a füleimnek – bököm ki érdektelen ábrázattal, megvárva, amíg rendbe szedi magát. Nem kerüli el a figyelmemet a vacogása, a bőrének fakósága és a szájának lilába fordulása, ám egyrészt nem vagyok az elemek uralója, hogy tűzzel melengessem meg gyönge lényét, másrészt híve vagyok annak, mindenki a saját hibájából tanul. Nem lehetünk helyettük okosak.
- Nem fogsz belőle semmit hallani, ha még egyszer így nevezel. Nem vagyok a pajtásod, ezzel jobb tisztában lenned, ha velem kívánsz tartani – emelem meg leheletnyire a szemöldökeimet várva a beletörődésére, netalántán a bocsánatkérésre. Hiszem, hogy a tiszteletet ki szükséges érdemelni, hogy nem a magasan hordott orr láttán szokása megfoganni, de határok ettől függetlenül léteznek.
- S most mesélj, milyen mértékben vagy képes uralni az erődet? - kíváncsiskodom, megindítva lassú lépteimet a kert egyik kaviccsal kiszórt ösvényén. Eszem ágában sincs rögvest beavatni a küldetés mibenlétébe, nem addig, amíg nem vagyok biztos abban, gyakorlatlansága ellenére nem fogja káoszba egyengetni a feladatunkat. - Egyelőre ne mutass semmit, a szavaidra vagyok kíváncsi. Hisz a szavaknak hatalma van, ifjú Ceilteach – tekintek rá egy momentum erejéig, mielőtt visszasüllyeszteném pillantásomat az előttünk elterülő útszakaszra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 25, 2021 6:35 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Megköszörültem a torkom, szigorúan azután, hogy megint le lettem szólva. Igen, tudtam, hogy túl sokat beszélek, de ha zavart voltam, ezzel a következménnyel járt rendszerint. Már megszokhattam volna, hogy kioktatnak a magafajta mesterek. Durfar is állandóan okoskodott, hogy túl vehemens vagyok, irritáló és indokolatlanul nagy a szám. Nem tagadom, sosem voltam jó tanítvány, úgy bújtam ki a feladatok alól, ahogyan csak tudtam, ráadásul minden erőmmel azon voltam, hogy elkerüljek innen… nem is tudom miért. Egy aranykalitka volt ez is, amibe magamat száműzte, hogy megfeleljek apámnak. Ugyanakkor időközben felismertem az El’Alorában rejlő lehetőségeket és mindazt, amit adhatott nekem az itt tanulás.
– Megteszem, amit szükséges. – Jegyeztem meg. A hangom kissé elhalóvá vált… igen ittam, igen csuklottam és talán kicsit ködös gondolatok is jártak a fejembe. Ám attól a bizonyos állapottól sokkal, de sokkal távolabb voltam még, amikor már nem fogom fel, ami körülöttem történik. S ami azt illeti pókmalacot sem kutattam a bokorban.
Dacosan bámultam a mesterre. Persze odalépett a madáritatóhoz, míg én a hideg kezemmel paskoltam az arcomat. Tökéletesen példát statuált – nyilván saját megítélése szerint – és belenyomtam a fejét a fagyos vízbe. Ahogy kihúzta magát belőle, láttam az arcán végig siető, hideg vízcseppeket… a szakálla is nedvesen lógott a hideg szellőben. A következő mozdulatával együtt én is az itatófelé néztem. Közelebb léptem hozzá, de csak azért sem dugtam bele az arcomat a fagyos vízbe.
– Befejeztem a visítást mester, ne aggódj. – Sóhajtottam és kicsit megráztam a fejemet. A tenyereimet merítettem meg a vízbe és bár az arcomhoz nem szívesen érintettem azt, finoman belekortyoltam az így összegyűlt mennyiségbe. Lehunytam a szememet, hogy jobban tűrjem és érezze, amint hűvössége végig csordogál a testemen és még libabőrösebb leszek, mint eddig. Ez a fagyos érzés a testemben elég volt ahhoz, hogy kicsit felrázzon az eddigi tompultságból… és még inkább reszketni kezdjek.
Az ujjaim már-már zsibbadni kezdtek a hideg nyomán. Ezért, mikor a víz elfogyott, megfogtam a köpenyem bársony anyagát, hogy elrejtsem a redői közé a kezeimet. Aligha volt elég ez, de azért reménykedtem benne, hogy hamarosan a közérzetem a helyére kerül. Már nem csak az arcom volt enyhén rózsaszín a zavartól, de az ajkaim is mind jobban kékülésnek indulhattak.
– Ki akarok jutni a városból. – Közöltem aztán. A szavai egészen úgy hangzottak, mintha valami ajánlatot készülne tenni. – Kellően józan vagyok, hogyha esetleg el akarod mondani, mire gondolsz. Azizi mester. – Folytattam és kicsit közelebb léptem hozzá – némileg könnyedebb léptekkel –, talán abban reménykedtem, hogy árad belőle valamiféle melegség, amit átvehetek. A szemébe néztem egyenesen, hátha ki tudom olvasni azok különös csillogásából, mire is gondol. Közben persze próbálam legyűrni a zavarom és nem arra koncentrálni, hogy talán belelát a fejembe.
– Bármit megtennék egy kis szabadságért. – Tettem hozzá, halkan, suttogva. Meglehet, gyerekes kijelentés volt részemről, de a világ és annak minden érdekessége még mindig vonzott. Bár azt nem szívesen játszottam volna újra, ami Nulportban történt. Valahogy zavaros és kusza volt minden, mintha nem is velem történt volna, mégis éreztem, mennyire formált az egész. De már a jelen számított. Az, ami ott volt El’Alorában. Az új lehetőségek.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





El'Alora, Titkok kertje Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Titkok kertje
» Szarvas-pecsétes titkok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: