Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
El'Alora, Titkok kertje - Page 2 KaDiPE5
El'Alora, Titkok kertje - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
El'Alora, Titkok kertje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szer. Nov. 24, 2021 8:07 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Sohasem értettem, mi célt szolgál az egyértelműt kínkeserves ragaszkodással palástolni, habár meglehet ez afféle jellemvonás, melynek még én is birtoklója voltam ifjú koromban. És lássuk be, azt bőséggel elnőttem az évtizedek során. Emlékeztetem hát magamat arra, a mellettem igyekvő elf hiába gyarapodott a tudásában az utóbbi időkben, nem több mint egy tapasztalatlan gyermek, kinek még oly sok mindent kell elsajátítania a világról. Példának okáért...
- Közelebbi tanulmányozás alá vethetnéd az éjszaka csöndjét. Mondhatnám, okulhatnál a bölcsességéből – jelentem ki végső soron, eleresztve a fülem mellett a gúnyt, mi átitatja a szavait. Persze az én türelmem sem végtelen, s be kell látnom, az itatónál ácsorogva alaposan megpróbálja az ifjú varázsló. Magam sem tudom eldönteni, felbőszüljek-e vagy inkább nevessek, miként elképzelem Durfar mestert ezzel a két lábon járó káoszcsomaggal boldogulni.
- Fiatal vagy, ehhez kétség sem férhet. El'Alora biztonságát élvezheted, s a mestereid jóindulatát. Visszabeszélhetsz nekik, ha valamit sérelmezel, elvégre megteheted – pillantok rá nyugodtan, nem törődve a felém fröcskölt vízcseppekkel. - Ám ha egyszer a túlélésed fog múlni azon, hogy megtedd, amit szükséges, bármilyen iszonyatos is legyen, amellett egy tál hideg víz semmiségnek fog tűnni. Vagy nem, és újabb sírhalommal bővül Tulveron földje – magyarázom csöndesen, körültekintően figyelve a mozdulatait, melyek egy nemesasszony kényét idézik. Mély sóhaj gördül le a mellkasomról, amint rádöbbenek, képtelen leküzdenie a korlátait.
- Egyre gyengébb a felhozatal – motyogom az orrom alatt, mielőtt az itató két szélére kapaszkodva nemes egyszerűséggel belenyomnám az arcomat a jeges vízbe. Mindvégig szándékomban állt a saját józanodásomat is megtámogatni, azonban érdekelt, mennyi mersz bujdosik az elfben. Csekély, ami némi aggodalomra ad okot a küldetéssel kapcsolatban, de így jár, ki meggondolatlan fogadásokat köt az éjmágia mesterével… Elégedetlen morranással törlöm le a tenyeremmel a bőrömön és a szakállamon megült cseppeket.
- Nos, a magam részéről határozottan kijózanodtam ahhoz, hogy ne tűrjem tovább a kényeskedést. Szedd össze magadat, amennyiben ki akarsz mozdulni a tornyok falai közül és bizonyítani a rátermettségedet egy küldetéssel – fordulok felé eltökélt ábrázattal. - S a felvilág szerelmére, hagyd abba a visítozást.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 24, 2021 7:09 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 450 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Bosszantó volt a tény, hogy éppen most kerültem egy lépéssel közelebb a mesterek hatalmához, mégis ugyanolyan ostoba kölyöknek tekintettek, mint korábban. Kicsit talán sértett ez a gondolat, de közben még ott dolgozott bennem az alkohol, ami meg tudott nyugtatni annyira, hogy inkább szórakozásnak tűnjön ez az egész. Egyelőre.
Arra persze megint zavarba jöttem, hogy hangos a nevemtől El’Alora. Mégis miért? Nem is csináltam olyan szörnyűségeket… maximum egy kicsit hangoskodtam a könyvtárban. De az sem az én hibám volt, hanem a kevéssé kellemetlen társaságomé. Az meg, hogy én innék! Csak is akkor, ha vendéggel vagyok… vagy nem. Ezt viszont nem tudhatja csak úgy mindenki.
– Mester, nem kéne minden pletykát elhinned. – Forgattam meg a szemeimet, próbálva palástolni, hogy mennyire zavarban vagyok. – Azt hittem, az olyan tiszteletre méltó urak, mint te az ilyesmit csak úgy elengedik a fülük mellett.
Nem akartam én gúnyos lenni. Egyszerűen csak túl sokat beszéltem… mert valamiért beszélnem kellett, ráadásul állandóan újabb csuklás tört fel belőlem. A hirtelen mozdulatok nyomán meg persze szédülni is kezdtem. Ahhoz képest, hogy nekem kellett támogatnom a nagyságos mestert ez elég kellemetlen kilátással kecsegtetett. Ez pedig hamarosan be is bizonyosodott, mikor a fagyos madáritatóba akarta nyomni a fejem. Hátráltam, mert nem vagyok bolond, hogy megbetegítsem magam… aztán meg már dőltem is el. A lábaim összegabalyodtak és elveszítettem az egyensúlyom. Az sem volt kizárt, hogy Ezaras vagy Azizi – vagy ki – mestert is letarolom. Csak a lélekjelenlétének és a hirtelen jött vállszorongatásnak köszönhetően tudtam visszanyerni az egyensúlyom.
– Köszönöm a megmentést. Igazán hősies vagy, mester. – Közöltem és csuklottam egyet, ahogy találkozott a pillantásunk. A talpaim végre talajt fogtak úgy rendesen. Ekkor elengedtem, majd újra megtántorodtam kicsit az itató felé lépve. Ez az én formám, mindig leégetem magam.
A kezemmel megtámaszkodtam a madáritató díszesre faragott kőperemén. Azonnal megéreztem, milyen elképesztően hideg. Talán az orrom is kipirosodott, akárcsak az arcom, mert a túlzottan is fehér bőr így reagált a fagyra. A bennem lévő alkoholmennyiség édes kevés volt ahhoz, hogy felfűtsön.
– Miért csak én? Az előbb úgy kapartalak össze a földről, mikor be voltál tép… – A felháborodásom túlzott éle ekkor tudatosodott bennem és elpirulva megköszörültem a torkom. – Nem én kerestem pókmalacot a bokorban nagyságos… – közöltem aztán és belenéztem a fagyos vízbe. Aztán sóhajtottam egyet és óvatos mozdulattal beledugtam az ujjam a hideg vízbe, majd az egész kezemet. Azzal a rendülettel ki is szakadt belőlem egy teljesen férfiatlan sikkantás, ahogy kikaptam a kezem onnan, szándékosan a mester felé locsoltam egy jó adag vizet.
– Az istenek szerelmére! – Visítottam, de azért az arcomat végig tapogattam a hideg kezemmel. Ez is olyan remegést váltott ki belőlem, hogy már csak vacogtak a fogaim… józanabb lettem? Aligha. Bár az eddiginél is idegesítőbbnek találtam Azizi mestert.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 22, 2021 8:19 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
A látszólag teljesen alaptalan zavarát nem tudom hova tenni, s nem is kívánom, ellenben nem tesz a kedvemre, ha valaki a szemembe hazudik. A napfény vakító ragyogása előtt semmi sem maradhat titok.
- El'Alora egyre hangosabb a nevedtől, ifjú varázsló. Durfar mester nem átallja hangoztatni, hogy ilyen pontatlan s engedetlen tanítványa rég nem akadt. Beszélnek könyvtári zavargásokról, egyéb kihágásokról. Még Főnixnek sem kellene lennem ahhoz, hogy tisztában legyek a kijelentésed jellemtelenségével – osztom meg vele a nézeteimet higgadtan sétálva a célirányunk felé. Nem óhajtom a földbe tiporni a fiatal elfet, távol álljon tőlem, ám ezt az estét a lehető legingatagabb talajra alapozta a felelőtlen viselkedésével.
- Én pedig válaszoltam. Ne tégy fel olyan kérdéseket, melyekre nem kívánsz választ kapni – magyarázom csöndesen, néha egy-egy furcsán hajlongó fa felé kapva a pillantásomat. Nem jellemző a kertre a mozdulatlanság, netán az élettelenség, ám elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, mikor tér el valami a megszokottól. S a gomba maradványlátomásai újra meg újra megkongatják fals vészharangjaikat a tudatomban, hiába igyekszem a java részüket kizárni az elmémből.
Nos, az éjmágia beavatottja belátom, elégségesnek bizonyul figyelemelterelés gyanánt, mihelyt megérkezünk a madáritatóhoz. A szemei arra engednek következtetni, hogy a gondolatai távoli vizeken eveznek, míg a csuklása újabb bizonyítéka a használhatatlanságának. Nem mintha a belőle áradó borszag nem beszélne magáért, vagy a tagadásával és ellenkezésével egybekötött csetlése-botlása, melynek végeredményéül kénytelen vagyok ellépni hátra, majd a vállaira fogva megtartani csekély termetét.
Pusztán akkor szólalok meg újfent, ha képes megállni ismét a lábain, s az illendő távolságot megtartani tőlem.
- Az arcodat a vízbe. Türelmes ember vagyok, ifjú varázsló, megvárom – jelentem ki változatlan nyugalommal, megint csak összekulcsolva az ujjaimat, míg a tekintetemet valahol a lebegő fa ragyogó gyökereinek magasságában pihentetem meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 22, 2021 7:19 pm
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 527 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Furcsa biztonságban éreztem magam az éjszaka sötétjében, az ezüstös holdfény csak úgy pumpálta belém azt az ismerős erőt, amit annyira szerettem. Talán ez az éjmágus sajátja volt, hogy a sötétben éreztem magát igazán elemében… vagy éppen csak a bennem dolgozó alkohol hozta felszínre ezt a gondolatot. Túl sokat ittam. Az ujjaim is egészen bizseregtek tőle, de pókmalacot akkor sem láttam volna, ha még egy pohárka egzotikus bort ledöntök a vendég társadágában. Durfar mester megpuhítást kért és szórakoztatást, de nem tette hozzá, hogy ennek az egésznek én leszek a tárgya. A vendége viszont láthatóan mókásnak találta, hogy leitathat.
Csak megköszörültem a torkomat, ahogy a varázslómester kifejtette: számtalan dologgal tisztában van. Számtalannal… velem kapcsolatban? Zavarba jöttem. Hirtelen azaz érzésem támadt, hogy a mesterek egyenesen a gondolataimban olvasnak. Látják a tavernázások emlékét, na meg, hogy beleestem egy bárdba, teljesen indokolatlanul, most meg jóképű vendégeken jár az eszem, ahelyett, hogy az udvariasságra figyelnék.
Aztán megigazítottam rajta a köpenyt, mintha attól bármit is jóvá tennék. Abból a mozdulat, amivel elkapta a csuklóm, nem éppen tűnt persze úgy, hogy most aztán felülírtam a cselekedeteimet. Egy pillanatra az ujjaira néztem. Még mindig ott kavargott bennem az érzés, hogy bármit könnyedén kiolvas belőlem, mintha csak nyitott könyv volnék. A lelki szemeim előtt meg csak azért is a Csip-csippel való utolsó nulporti tivornyánk jutott eszembe. Az elmém szándékosan szórakozott velem.
– Bocsánat… Mester… – sóhajtottam és a gondolataim hatására még el is pirultam. Isilmë szerelmére, szedd össze magad Folrandír! Persze attól, hogy zavart lettem, csak még szerencsétlenebbnek éreztem magam. Mindenesetre belerakoltam Ezaras karjába és próbáltam neki támaszt jelenteni abban az illuminált pillanatban. – Nem szokásom késni. – füllentettem persze.
Ahogy eleresztett, megindultam utána. Kicsit ösztönös is volt így a nagy zavartságomban… meg sem kérdeztem, hova vagy miért. A kert kissé kopár képében gyönyörködtem, ami ebben az ezüstös fényben még téli pompájában is gyönyörű volt. Órákig ellettem volna itt, annak ellenére is, hogy reszkettem a bunda alatt a hidegtől.
– Már bocsánatot kértem. – Jegyeztem meg, mikor ismét megjegyezte, milyen unalmas volt rám várakozni. Alig vártam, hogy lépten-nyomon az orrom alá dörgölje. Nem éreztem éppen amúgysem jóindoknak a mulatozásra a késésemet. Nem szóltam semmit, túlságosan dolgozott bennem az alkohol, ezért a színek, a lépéssel járó állandó szédelgés és megbillenés kötött le.
A madáritatóhoz érkeztünk. Közben hideg szél borzolt végig rajtunk, én pedig egészen beleremegtem. Szinte érződött, hogy bármelyik pillanatban megeredhet a hóesés. Ott volt a levegőben az az illat… de a gondolataim megint Nulportra terelődtek és még egy csuklás is kiszakadt belőlem, mire a szám elé kaptam a kezem… éppen egy időbe azzal, amikor rám parancsolt.
– Hogy mi? – pislogtam a fagyos vízű itató felé. – Neeem… – léptem kicsit hátrébb. – Teljesen józan vagyok. – Bizonygattam, de az újabb hátrálás helyett oldalra léptem, a lábaim, mintha összegabalyodtak volna, éppen a nagyságos úrnak estem, kicsit megtaszítva őt is… majd egyenesen felborítva és magam alá rángatva – hacsak nem lépett időben oldalra.
– Elnézést mester – csuklottam megint. Aztán megköszörültem a torkom, hirtelen felpattantam és megpróbáltam kihúzni magam. A sérült vádlimba enyhe fájdalom nyilallt. A sebből apró heg maradt, de még időnként fájt, ha túl hirtelen mozdulatot tettem. – Tudok koncentrálni. Komolyan. – Bizonygattam, remélve, hogy belekezd a mondadójába.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 5:31 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
A kijelentése hallatán ezúttal nem a sötétlő bokorra való fókuszálás apropóján húzom össze a szemhéjaimat. Egyre inkább elkanászodnak ezek a tanoncok, s még csak azt sem mondhatni, az éjmágia útja teszi őket meggondolatlanná. Sejtelmessé, meglehet, a köztük sorakozó nők kivétel nélkül páratlan társaságok...
- Számtalan dologgal tisztában vagyok, ifjú varázsló. S minden bizonnyal Durfar mester is, ha ilyen feladattal bízott meg téged – jelentem ki nyugodtan, változatlan intenzitással mustrálva a levelek sokaságát, azonban hiába méricskélem kitartással, csak nem hajlandó előbújni a pókmalacnak titulált jelenség.
- Minden bizonnyal – sóhajtok fel némi csalódottsággal, majd megkísérlek feltápászkodni a hűvös talajról. Segítségemre van a műveletben az elf, mi tekintve, hogy az a pad még mindig hullámzik – noha egyre csekélyebb mértékben –, hasznomra válik. Az azt követő pátyolgatása már kevésbé. Határozottan kapom a karcsú csuklójára az ujjaimat, mielőtt még elhúzhatná a mellkasomtól.
- Mester – igazítom el egy apró mosoly kíséretében a titulusban, melyet következetesen felejtett el a vonatkozásomban használni. Meglehet, egy évvel ezelőtt elestem a hatalmamtól, de a tanácsban elfoglalt helyem és a tudásom még nem vált köddé. - Habár másfél óra késés után akár őfelsége is lehetnék – teszem hozzá szigorral, noha effajta túlzásokra a legkevésbé sem vágyom. Pusztán érzékeltetni kívánom a helyzete súlyosságát, melyet egyes mesterekre jellemző tajtékzás helyett egészen más módon szokásom kezelni. - S ha már itt tartunk, a legkevésbé tesz a kedvemre, hogy részegen járultál ide. Kövess – eresztem el a kezét. Tény és való, még bennem is dolgozik a gomba hatása, a kettőnk között húzódó különbség viszont, hogy én képes vagyok tartani magamat. Egyetlen pohárka bor még nem állított fejre senkit, s ahogy érzem, a kedélyjavító kivonat ereje is rohamos tempóban fakul. A maradványtünetekre, mint néhány szín vagy forma eltorzulása, nemes egyszerűséggel nem vetek ügyet.
- Vélhetően elképzelésed sem lehet róla, miféle unalommal jár egy szétszórt tanoncra várakozni – felelem meg a kérdését, mialatt az egyik madáritatóhoz vezetem. Az átlagosnál valamivel mélyebb és szélesebb az alakja, így hát bőven akad benne hely a fagyosra hűlt víznek. - És most nyomd bele az arcod, tiszta tudattal van rád szükségem – utasítom, ujjaimat várakozással kulcsolva össze a hasam magasságában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 9:36 am
 
let's choose your path
Ezaras & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; hikk • Szószám; 527 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Tél volt és sötét, odafentről pedig éppen csak elő-elő bukkant a vaskos felhőréteg alól a hold. Ha azonban teljes pompájában ragyogott olyan ezüstös fénybe öltöztette a kertet, hogy az évnek még ebben a szakában is elképesztően lélegzetelállító tudott lenni. Megállhattam volna szemlélni, hogy beleremegjek a szépségébe… hogy magamba szívjam a mágiát, ami ezt a helyet legalább annyira átjárta, mint El’Alora többé részét. Volt ebben a helyben valami lehengerlő és talán mi varázslók csak még erőteljesebben éreztük.
Csakhogy alkalmam sem volt megállni és csodálni mindezt. Késésben voltam. Méghozzá bőségesen és már éreztem, hogy megint a fejemre pirítanak. El’Alorában megszokta az ember az erőviszonyokat és bár a tanulás meghozta a gyümölcsét, még mindig inkább csak növendéknek számítottam. Nem volt éppen ildomos megvárakoztatnom senkit… de ahogy azt már sokan sejtették vagy tapasztalták, az illem nem volt az erősségem. Ráadásul azt sem vettem észre, hogy egészen besötétedett, mert egy vendéggel iszogattam, Durfar mester kérésére. Még éreztem menet közben, amint az ereimben lüktetett az alkohol melegsége. Talán enyhe pírt is csalt az arcomra, ám ezúttal nem voltam annyira részeg, éppen csak kellemesen ellazult, aminek köszönhetően lágyan dúdolni is kezdtem.
Azt hittem, hogy dühös varázslót találok… ám ehelyett a földön térdepelt és valamit lesett. Láthatóan éppen akkor kapta felém a tekintetét, mikor egészen közelkerültem. Felvont szemöldökkel konstatáltam, hogy nem csupán én döntöttem magamba némi nemű alkoholt. Annyira tetszett a jelenet, hogy még azt a bájos vigyort sem tudtam levakarni a képemről. Inkább eltakartam az ujjaimmal az ajkaimat, amíg meg nem nyugodott a belőlem kitörni készülő vihogás utáni vágy.
– És talán nem csak az enyémbe, ahogy elnézlek – válaszoltam és közelebb léptem hozzá, ahogy intett. – Csak nem hallgatsz ezekre az ostoba pletykákra? Hiszen a magamfajta ifjú elf még nem mehet tavernák közelébe. Csupán Durfar mester újabb vendég kínált egy méregdrága borral. – Tettem hozzá, szándékosan titkolva azt, ami nem is olyan régen Nulport környékén történt. Határozottan elszöktem, határozottan sokszor lerészegedetem és határozottan ostoba voltam. De erről nem kellett mindenkinek tudnia El’Alorában.
Benéztem a bokrok közé azt a bizonyos pókmalacot keresve, amit emlegetett. Semmit sem láttam, bár a szél időnként bele-belekapott a csupasz ágakba. Még én magam is összehúztam magam a köpenyemet, amire télire egy prémszegélyt is hozzácsaptam. A kezeimre is kesztyűt kellett volna húzni, de mivel nem tettem, még az ezüstös fényben is láttam, ahogy szép lassan kékül elfele az ujjaim vége.
– Bizonyára elfutott… – közöltem némi iróniával a hangomban. Csak ezután karoltam bele Ezarasba és húztam fel. Nehéz volt hozzám képest, így enyhén beleremegtek a térdeim. De amint talpra állt, megigazítottam a köpenyét, kicsit megpaskolva a mellkasát. – Tegyünk egy sétát. Jót fog tenni neked. – és nekem is… Tettem volna hozzá, de csak azért sem vallottam volna be, hogy kissé forog körülöttem a világ. A hajolgatás, a felrángatása egészen felkavarta a gyomromat. Meglehet mégsem becsíptem, hanem berúgtam. Mentségemre legyen mondva, a vendégünk rendkívül jóképű volt és mikor negyedik alkalommal töltötte meg aranylóan ragyogó borral a kupámat, nem tudtam leállítani. Igen. Elnézegettem. Elnézegettem másfélórányi késést engedélyezve magamnak. Fiatal vagyok, hajtanak a vágyaim, ezért pedig senki sem kárhoztathatott.
– Mire ez a nagy mulatozás, jóuram? – kérdeztem végül. Egyelőre nem engedtem el, jobbnak láttam ismét belé karolni és támaszt nyújtani neki.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 5:01 pm
Let's choose your path I.

« @Folrandír Ceilteach • Zene; Ancient stones • credit; »
Mély, elégedett sóhajjal pillantok végig a békés kerten, mely megkockáztatom, nem találkozott még olyan szempárral Tulveron földjéről, ami ne kerekedett volna ámulatában. És nem hiába, hiszen még a téli est sötétsége is páratlan szépséggé lényegül a színpompásan ragyogó növények s bogarak jelenlétében, nem beszélve a lebegő fáról, aminek kacskaringós gyökerei között nem más, mint a mágia állandón fluoreszkáló esszenciája örvénylik minduntalan. Idekint, a hűvös szellő ölelésében még megfagyni sem undok, habár a magam részéről készültem a várakozással teli percek – amelyek mostanra másfél órává duzzadtak – leküzdésére a kezeim között tartott kerámiakupa formájában. Benne felforralt bor gőzölgött néhány momentummal ezelőtt, amelybe unalmamban bátorkodtam egy alkimista ismerősöm kedély javító elegyét is belecsepegtetni végső soron.
Legurítva a torkomon az utolsó kortyot belőle, tüstént egyértelművé válik a hatékonysága…

A világ hirtelen kitágul a szemeim előtt, és a színek a lehetségesnél is élénkebbé válnak. A szél búgása fülsimító szimfóniává duzzad, az alattam nyugvó pad enyhén hullámzani kezd, míg a fölöttem hajlongó faágak akárha át kívánnának ölelni, barátságosan nyújtózkodnak felém. Szórakozott hümmentéssel veszem tudomásul a bizarr változásokat, noha az előttem elszaladó Káosz professzor fél úton átlényegülő volta egy malac és egy pók keverékébe megakaszt a felhőtlen időtöltésben. Összevont szemöldökökkel követem nyomon a mozgását az ülőhelyem mögötti bokrok irányába, s miután kényelmetlenné válik a nyakamat tekerni utána, hát félreteszem a kiürült kupát a márványpad szélére, majd jómagam lemászok róla, csakhogy a földre térdepelve áthajolhassak fölötte. Persze a hullámzás nem csillapodik, így muszáj vagyok megkapaszkodni az ülő alkalmatosság széleiben, hogy ekként vizslathassam a növények között zörgő rémséget. Istenek, ha tudom, hogy annak a frissen felfedezett gombafajnak az extrudátuma… nem, extraktuma ennyire erős hatással bír, talán nem rendezek neki menyegzőt a nem különben ütős mynzashi borommal.
Elfolyósodni tetsző gondolataim közül közeledő léptek zaja ránt fel. Nehézkesen fordítom oldalra a fejemet, felmérve az érkező kilétét.
- Csak nem útba esett egy kocsma? - teszem fel a kérdést rosszallás nélkül, miközben visszasüllyesztem a pillantásomat a bokrokra. - Egyre többen emlegetnek egy lapon a tavernákkal – magyarázom, céltudatosan mustrálva a levelek sokaságát. Újabb zörrenés rázza fel az elmémet, és az egyik kezemmel intek az elfnek, hogy jöjjön hozzám közelebb.
- Gyere, nézd meg… Egy pókmalac rejtőzik a bokrok között – jelentem ki határozott meggyőződéssel.

#kihívás2


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 4:46 pm
Néhány nappal ezelőtt


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
756
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





El'Alora, Titkok kertje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Titkok kertje
» Szarvas-pecsétes titkok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: