Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Gorshnag romjai KaDiPE5
Gorshnag romjai KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Gorshnag romjai

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 2:21 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 2:08 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Élénken csillan a gyönyörű szempárban a szikra, melyből biztosan tudom eszébe jutott az elixír neve, mely segítségemre lehet. – Ikerhatás. Megjegyzem – ismétlem utána, mielőtt kérdőn hajolna ívbe szemöldököm a homlokom felé. Dús hajkoronája vízesésként omlik vállára, amiként azt megrázza, hogy átadja azt egy keszkenőbe csomagolva. Így utólag- már csak az elixír nevének okán – indokolt valami, ami magában hordozza vonásait. Tehát, az ő bájait fogom magamra ölteni. Nem panaszkodhatom.
A sors elvetette találkozásunkkal a magvakat, mely csak rajtunk múlik, gyökeret ver vagy elrohad, s igaz csak néhány óra, mióta kiderült egyugyanazon történelmünk mellett vérrokonságunk is napvilágot látott, ám önmagában is elég lenne bármelyik, hogy ne kívánjam bántódását. Az előbbi, mert fajunk hánytatott sorsát szívemen viselem, s így is elnyomásban, üldöztetésben van részünk, s oly ritka hasonlóval találkozni, míg a másik; évtizedekig éltem abban a hitben, hogy csak holt rokonaim tekintete kísér a csillagos égből, s most éjsötét szempár csillog rám a sápadt gyertyafényben. – Szavaid arról árulkodnak, hogy éppen eleget vártál már, hogy elégtételt vegyél szüleid miatt – válaszolok sajnálkozására, azt már nem teszem hozzá, hogy ebben az esetben nincs miért tovább húzni az időt. S háborgó lelke is hamarabb nyugszik, ha közelebb kerül a nyakakhoz, melyeket szívesen vágna ketté. Szellemeskedésére el kell, hogy kacagjam magam, mely az elf füleket illeti. Nem lehet tagadni, hogy szépsége vetekedhet az elfekével, noha azt már kérdőjelezem, hogy akadna e olyan a szépek népe között, aki elhinné ezt a mesét. Mindegy is, hisz végül rááll az ajánlatra, s velem marad éjszakára. – Szép álmokat – kívánom, miután magam is eloltom a gyertyát bebújva a takaró alá.





//Én is köszönöm //
Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 12, 2022 12:45 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 355»
 
Tetszett az apró mosoly amit a bókom után kaptam. Felvirágozza az arcát, és élettel tölti el. Nevére kérdez, és én hirtelen elmélázom. Nem tudhatok mindent, foglalkozom is én az alkímiával. Nyelvembe harapok a bal oldalamon úgy gondolkodom.
- Azt hiszem valami testvér, vagy iker vagy áh.. – Habozok, nem tudhatok én se mindent. Mágiát jobban tanulmányoztam, az alkímiában nem merültem el.
- Megvan, Ikerhatás elixír. - Jut eszembe végül a neve.
- Ha jól tudom azonban szükséged lenne valamire, akivé válhatsz. - Mondom, majd belenyúlok hajkoronámba, s pár száll hajat tépek ki sajátomból. Elhelyezem azt egy selyem zsebkendőbe, s amennyibe elveszi a kezébe adom. Remélem ennyi ismeretem még helyes az italt illetően, ha nem úgy szélnek ereszti azt.  
Szavaimra megvonja a szemöldök, talán nem hiszi azt, hogy képes lennék? Mondjuk, magam is kételkednék e fajta ego mániás nőcske szavaiban, amikor ilyenek mond. Nem csodálkozom, hogy kétely fogja el, vagy talán más gondolatai lehetne? Netán aggódna, hmm kétlem. Alig ismer, s hiába a vér, s a fajunk kötése, akkor sem lennék egy ismeretlen felé ily hamar aggodalommal.
- Sajnálom, hogy ily hamar. – Mondom, s talán kissé komolyan is gondolom a szavaimat. Látok benne lehetőséget, talán most először látok ilyet egy személyben.
- Akkor legyen úgy, Ronitban és Tahrovin legyen veled, és kísérjenek szerencsével. – Mondom, majd felvonom a szemöldököm a furcsa szó hallatán. Hm, micsoda csodabogarat akar ez rám sózni.
- Akkor jelezek majd, én magam is utána járok El' Aloranban. – Mondom majd elbiccentem a fejem kissé.
- Oh, igen.. – Kezdek bele.
- Az álnevem, ha írnál nekem Neriyra. – Mosolyodom el, s bármit szólna, ha szólna, már egyből magyarázkodom.
- Tudom, tudom.. gondoltam későbbre Elfnek hazudom magam, akinek sajna rendellenesen nőttek a fülei. – Nevettem fel.
Végig mérem az ágyat, s nem a puszta együtt alvás, hiszen kezdetnek elég szomorú, hogy egy személlyel vagyok az ágyban, és csak alszunk. Ám maga az ágy az, ami kissé habozásra késztet.
- Ám, legyen. – Nyugszom bele, egy pár pillantásnyi idő múltán.
Mondom, s kibontom a ruhám, csupán az alsó neműm maradhasson. Finoman elhelyezem azt az egyik közeli székre, majd leülök az ágyra, s elhelyezkedem. megnyalom az újjam, s a magam melletti egyik gyertyát eloltom. Még egy ég, hogy ő is elhelyezkedhessen.
Gyalázat, aludni .. ketten.. egy .. ágyban.
- Szép álmokat. – Mondom, s remélem hamar elnyom az álom, még mielőtt valami féreg felfalna.


|Köszönöm a játékot, nagyon várom a következőket. :3|
Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 09, 2022 3:16 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Érdeklődésem nem lankad, az alatt sem, ahogy elmélázva kutakodik gondolatai közt, majd fátyolos említést tesz valakiről. Valakiről, kinek kilétéről nem faggatózom, valószínűleg, ha szükségét érezné, megosztaná velem. Ellenben a mód, melyre utal, annál inkább felkelti kíváncsiságom. Bókja halvány mosolyt csal arcomra, hazudnék, ha azt állítanám, nincs bennem hiúságnak szemernyi szikrája sem. – Neve is van ennek a bájitalnak? – néhány szívdobbanásnyi ideig kutakodok elmém lapjai közt, de az alkímia tudománya nem melengette szívemet oly nagyon, hogy mélyeben ássam bele magam. Akadnak növények, melyeket ismerek, s talán felhasználásuk mibenlétét is fellelném megsárgult pergamenjeim között, ám ez mind csekély tudás, nagyon messze áll a bűvegyészettől. Elszántsága felől nincs kétségem, noha a lelke feláldozására enyhén felvonom szemöldököm. A legkevésbé sem kívánnám, hogy ilyen mélységekbe taszítsa a bosszú, s váljon hasonlatossá ahhoz, aki talán a legtöbbet segíthet beteljesülésében. Engem is megérintett a szele, ma este is nem egy alkalommal, de paktumot kötni a gonosszal veszélyes s olykor visszafordíthatatlan. – Ebben az esetben, azt hiszem, mégis csak el kell, hogy váljon utunk egy időre. S közben jómagam is kereshetek egy bűkeverőt – kimért biccentéssel veszem tudomásul döntését. Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy felkeresem, noha egészen más cél mozgatott, bár kétséget kizáróan a szimbólumnak is hasznára válhat a Köpenyeges. – Hmm…- kapom fel tekintetem a feltételezésre, noha a maga nemében valóban nevezhetjük érdekesnek is. – Amennyiben az oldalunkra áll, mindenképpen annak tekinteném. Értékesnek – felelem némi töprengés után. – S furcsának is – végül nem adok teret kíváncsiskodásának,- melyet fondorlatosan rejtett el szavai között- s hallgatom el esetleges besúgónk nemét, s faját is egyaránt, ha a sors is úgy akarja, megtudja, s kellően kielemezheti. – Azt javaslom, amennyiben bármelyikünk sikerrel jár az alkimista ügyében, értesíti a másikat. Míg én mindenképpen tájékoztatlak a fejleményekről, s annak tükrében megbeszéljük a további lépéseket. Amennyiben hajlandó vagy osztozni velem az ágyon, térjünk nyugovóra, kezd a fejembe szállni az ital, s elködösíti gondolataim. Ha másképpen döntenél, azt is megértem…


Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 07, 2022 8:15 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 355»
 
Hümmögtem egyet. Gondolkodva pillantottam a szemben lévő falra.
- Magam sem, azonban tudok valakit, aki tán igen. - Jegyzem meg. A méterre gondoltam, aki ha nem lenne oly magas rangon, s vonz erőm merném bevetni, már rég nem lenne rajtam ez az átok. Ám magas pozícióban lévő ember, s félő azonnal a halálommal járna a titkom leleplezése.
Az a kis fruska van még, ki oly kezdő, s szemtelen.
- Oh drágám, meg annyi gondolat. - Kezdek bele ércelődve.
- Olyan ital kellene tán, amivel te is bejuthatsz, ami elrejti. - Pillanatok rá, s végig mérem.
- Sajnos elrejti kecses bájaid. - Fejezem be a gondolataimat.
Figyelmesen hallgattam szavait.
- Én mindenre képes vagyok, ha kell a lelkem adom neki, csak haljon meg az összes. - Igazat szóltam, nem féltem a haláltól, s bátran köszöntöm azt ellenségei, s családom gyilkosainak a vérével az arcomon. Tudnám, hogy a écélom elértem. E szavak igen igazak, s elszántak, hiszen az önnszeretettem elég nagy, ezért nagyon ritkán mondanék le az életemről. Gondolataimból csak erős szavai rántanak vissza. Mellkasomra kapok.
- Akkor igazán értékes embernek, nőnek vagy férfinak kell lennie, hogy az ne hasson. - Nevetek fel. Egyetértően bólintok Természetesen, ahogyan elmondtam neki, sok mindenre hajlandó vagyok.
Sóhajtok egyet, amiben minden fél fájdalmam benne volt.
- Köszönöm. - Mondom neki. Hiányzik a tudásom, hiszen olyan félnek érzem magam nélküle.

Veleris Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 28, 2022 3:16 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Megeshet, csak a szemem káprázik, mikor ajkának sarkában a mosoly jelei mutatkoznának. Nem lenne meglepő, hisz magamhoz mérten a mai estén sűrűbben öblögettem a torkom, a maróan keserű itallal. Az alázat általában kifizetődő taktika, egy bizonyos fokig. Noha az én vesztemet nem az alázat vagy az elköteleződés hiánya okozta, de ez már egy másik történet. A lehetőség ígérte, hogy segítségével azon falak közé juthatok, melyek mögött a mágia rögös útjára léptem leplezetlen szikrákat hoz lelkemnek s tekintetemnek. Kérdése azonban ismeretségemet illetően meglep. – Nem tudnék teljes bizonyossággal említeni egy nevet sem, aki az alkímia tudományában jeleskedne – habár elmém lankáin feldereng egy Szürke folt. Kinek szerepe más apropó jóvoltából is gondolataimra telepedik. Előtte azonban: - Mi jár a fejedben? – vonom össze szemöldököm, hisz még nem tiszta a kép, hogy miben lendíthetné előre ügyünket egy alkimista. – Megbízhatóságáról, akadnak még kételyeim, ami bosszúdat illeti. Ám akadhat közös pont. Megnyerhetjük magunknak, ha a részünkről is támogatást ajánlunk – feszül ívbe szemöldököm homlokomon, miként tekintetem jelentőség teljessé válik. – Attól tartok a bájad semmit sem fog érni – közlöm vele a nyilvánvalót, bár ennél több részletet nem óhajtok vele megosztani, ám ennyit szükséges tudnia, hogy dönteni tudjon. Még csak pár órája a rokonom, s ez sokat jelent számomra, de a becsületem is. - Ha hajlandó vagy efféle kompromisszumra kipuhatolhatom ez irányú hajlandóságát – ajánlom fel neki, az egyik lehetőséget, mely a leghatékonyabb az elégtétele beteljesítéséhez. Ha nem, hát egy biztonságosabb, de hosszadalmasabb utat kell bejárni. – Amennyiben úgy érzem szavai igazak, magad is találkozhatsz vele, de feleslegesen nem veszélyeztetnélek – felelem, időt hagyva neki az átgondolásra, s csak ezután biztosítom róla, hogy mint bosszújában, úgy legbecsesebb kincsének visszaszerzésében is számíthat rám. Noha, arcomra némi döbbenet ül ki, ahogy tudtomra adja, ezt el is várja tőlem. Ha átérezni nem, de megérteni meg tudom keserűségét, ám bár azt nem, hogy dühe középpontjába miért engem helyez. Inkább hálát kellene érzenie, köszönetet mondania, ahelyett, hogy kapcsolatunk legelején mérgezi a köztünk lévő levegőt. – Nem kell szégyenkezned, előttem nem. Nem a mérgedtől vagy sárkány, hanem attól, ami benne lakozik – csöndes szavak, melyek elhagyják szám, látva az arcán átsuhanó bizonytalanságot kiléte felől. Hogy jelent ez számára valamit? Nem tudhatom.


Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 25, 2022 11:12 am
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 355»
 
Figyelem, minden mozdulatát, arcának rezdülését.
- Úgy van. – Felelem.
Majd családunk egyik mondata is elhangzik, amire én „-Alun.  (Mindig)” úgy felelek, ahogyan apámtól hallottam mindig is. Ezek melengették meg a szívem, a szavak, amiket olyan rég hallottam. Ismerősen csengtek, s egy pillanatra, mint ha egész kicsinyke kis mosoly is megjelent volna a szám sarkában. Csak nem szentimentális vagy Reina? Szól egy belső hang kérdően.
Szavaira felvonódik a szemöldöke enyhén, amire én elmosolyodom. Egy fajta aljas, s sejtelmes mosoly ez.
- Mindig vigyázok, s tisztelettel bánok a Mesterekkel. – Mondom neki. Vagy is eléggé hízelgek. Ezek is csak férfiak, akikkel úgy kell bánni, ahogyan azt akarják.  
Tiszteletre méltóak, így azért nem nehéz számomra a kölcsönösség, ám hazudnék akkor, ha azt mondanám, hogy nem élek félelemben.
Soha nem vonom magamra a figyelmet, hiába a külsőm attól még a számon a lakat, s csak tanulok.
Kérdésére azonnal visszapattan a szemem az övére.
- Természetesen. – Jelenik meg újabb ördögi mosoly.
- Csatába úgy kell érkeznünk, hogy erünk teljében vagyunk. – Teszem hozzá, ám varázslás itt nem hat. Hirtelen nem tudok a mágia ágamban olyat, ami ebben segíthet, de talán…
Elgondolkodom. Még is, hogyan is kellene ezt megoldanunk?
- Ismersz alkimistát? – Szegezem neki a kérdésem már a varázsa után,s felelete előtt. Ha nem ismer, úgy nekem kell találni a falakon belül. Nehéz lesz, de talán némi pénz segít ebben.
Keveset mutatok magamból, mondja. Nos, még is többet tudott meg rólam ez alatt a néhány órában, mint bárki más.
Talán ismer. Most ez sejtelmesség akar lenni, vagy mit akar? Összevonom a szemöldököm, s nézem, ahogyan újra tölti a poharat. Majd értelmet nyer a következő pillanatban a talán szó.
- Megbízható? – Szegezek neki újra egy kérdést, s válasz képen oda lépek, s oda tartom a kupám.
Megbízható, miket kérdezek, hiszen talán magunk sem vagyunk egy más fajjal azok.
Ám úgy éreztem el kell mondanom neki a titkom, s azért is tettem ezt, hogy meg is bízzon bennem.
Válasz képen, csak bólintok, s egy pillanatra elfog a szégyen. Mit érek mérgem nélkül?
- Azt ajánlom is. – Vetem oda neki, s lerázom magamról a szégyent, és visszavedlek azzá a szajhává, aki is vagyok egy gyenge mosollyal.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:32 am


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Leplezetlen érdeklődéssel hallatom, ajkáról leolvadó szavakat. Érzelmek, melyek megkeményítették vonásait, képlékeny lélekből szilárd kőhalom lett. Megértem fájdalmát, s osztozom benne, hisz vér a véremből, rokonaim voltak mind. S magam is éreztem, mindazt, amiről szól. A bestia, ahogyan ő nevezi, mindahányunkban ott lakozik, a részünk, örökségünk. Bár egyre inkább az az érzésem, csak a megfelelő időben kell szabadjára engedni. Apró ráncok gyűlnek szám sarkéban, halvány mosolyom nyomán, de amilyen gyorsan érkezett, oly gyorsan is hagy magamra. – Ez vitathatatlan tény, mégis a nekünk szánt idővel is okosan kell bánni – felelem csendesen, miközben bizonyosságot nyer, amit sejtettem nővéremnek kell neveznem. Noha, nem azt a választ kapom, amire számítottam, a családunk nevéhez olvadt szavak, nem csengenek számára ismerősen. Mindennek ellenére valami belső ösztön azt súgja, valóban kötelék húzódik köztünk. Követem lépteit a szűkös szoba falai között, miként megosztja velem azt a cseppnyi információt, amelynek birtokában van. Ha valóban ennyi, hát nem sokkal kerültünk közelebb a beteljesítendő céljához. Ennél jóval többre lesz szükségünk. Ám még mielőtt lepattanna titkáról a lakat, más felé sodorja gondolataim szavai. Gyermeki naivitása újabb halovány mosolyt rajzol ábrázatomra. Elmúltak már azok az idők, mikor olya hatalom volt a mágusok kezében, hogy csettintésükre városok omlottak össze. – Szavaid azt sugallják, nem vagy ismeretlen El’ Alora falai között, s nem fedték fel valódi kiléted – vonom fel leheletnyire szemöldököm figyelve arcának rezdüléseit kijelentésemre. Ha valóban így van, szerencsésnek mondhatja magát. A tény pedig, mi szerint egy karnyújtásnyira volt tőlem, keserűséget hoz magával, az évek melyek úgy teltek el, hogy fogalmam sem volt kilétéről. Talán, mindkettőnknek könnyebb lett volna. – Tudnál segíteni, hogy bejussak a tiltott könyvtárba? – egyenesedem fel az ágyon. Talán a falak közt gond nélkül el tudnék vegyülni, ám kitagadásommal minden jogomtól megfosztottak. Nem leszek csalódott, ha nemleges választ kapok, hiszen csendes éjszakákon volt időm töprengeni miként is jutok be falai közé. De amennyiben van rá mód, szívesen járnám be újra hatalmas csarnokait, karcsú csigalépcsőit s szívnám be ódon illatát, hisz évtizedekig nevezhettem otthonomnak sudár tornyait.
Elismerésére aprót biccentek, megtörve a varázslatot, hogy dallamos hangja cirógathassa fülem. – Te magad mégis oly keveset mutatsz magadból – emelem számhoz a poharat s iszom ki annak már csekély tartalmát, megnedvesítve vele szám s torkom száradó mivoltát. – Talán… - nézzek fel rá előre omló fürtjeim alól, miként újra töltöm a poharat. – bár tekintenék rá inkább szövetségesként, mint csatlósként. Kérsz? – nyújtom felé az üveget, miután csordultig töltöttem saját poharam. Két személy neve és arca dereng fel gondolataim között, s megvallva egyikre sem tekintenék szolgaként. Az egyik jószándéka felől nincsennek kétségeim, tiszta nyári égboltot idéző szemei derűt csal minden arcra – talán még Reina megfagyott szívét is megolvasztaná – míg valódisága szelet ígérő veres alkony. Nos, a másikit is inkább tudnám kamerádjaim között, mint ellenségeim táborába, noha bizalmam feléje még csekély, hisz szándékairól csak sejtéseim vannak. Mindkettőnek meg lesz az ára, mégpedig a kölcsönös alázat. – A mérged? – bár csak gyanítani tudom, milyen érzés lehet – mint kéz és láb nélkül létezni – mégse tudom leplezni döbbenetem. S ezzel már világossá is válik, miért kutat ily serényen egy fénymágus után. S leginkább egy olyan után, akiben megbízhat. – Sajnálom – kell néhány pillanat, míg felocsúdva a döbbenettől eszembe jut az első szó, mely számára tudom nem sok vigaszt jelent. – Megígérem, hogy találni fogunk valakit… - valakit, aki felszabadítja, még, ha utána a vérével is kell fizetnie.



Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 12, 2022 1:51 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 355»
 
Felszisszenek, s megforgatom a szemem. Okosan sértegessen csak. Hiszen hiába rokon,s a vérem, fajom egyik tagja, akkor sem viselem jól, ha tökéletes lényem megkérdőjelezésre kerül.
Hallgatom szavait, ahogyan mesél szüleinkről, s egy apró halvány tagadhatatlan mosoly rám is került. Én se lehetek mindig szívtelen, ám ezeket a tényeket előlem elrejtették.
- hmm.. – Rezzen meg a szemöldököm, végre.
- Valóban, ám az a szerény kislány, aki akkor voltam mára meghalt. Az évek alatti bujkálás, félelem, és harag felemésztette. Helyette életre kelltettem a bennem lakozó bestiát. – Biccentem én is oldalra a fejem, s finoman harapok az ajkamba.
- Mily kevés is nekünk pár év, s hogy elment számomra is 89 év. – Vonom meg a vállam, majd újra felfedezem a szobát, bár nem sok minden maradt.
- Alun. – (Mindig) Mondom neki válaszul. Megmelengeti a szívem, vagy bármi is legyen, ami a sötét sarat mozgatja az ereimben szavai.
- Caldenben található a bázisuk, amit az informátoraim elmondtak. – Jelentem ki negálva, s mondom ezeket határozottan.
- Mestere akarok lenni a varázslatoknak, vagy talán a vérmágiát, vagy más ágazatot.. – Gondolkodom hangosan.
- Azt akarom, hogy olyan erősen térjek oda, hogy egyetlen csettintéssel megsemmisítsem őket. – Mondom neki, ám jól tudom, kissé túlzok a varázslattal kapcsolatban.
- Ha velem lennél, nem eshet bajod. – Mondom.
- Hiedelmekkel ellentétben, ha vigyázol, neme eshet bajod. – Mondtam. Bár magam is félelemben élek, a nap minden percében, ám ezt nem közlöm vele.

Nyitom a szám, hogy mondjam mire is gondolok, de semmi hang nem jön ki. Már lassan azt hiszem megörültem, mikor észreveszem mi is történt.
- Ügyes. – Formázom a szavakat, ami még nem hallatszik, csak leolvasni tudja.
- Nem kételkedtem, csupán látni akartalak. – Mondom direkt kétértelműen.
- Hmm, van elképzelésed egy csatlósra? – Biccentem oldalra a fejem. Pár lépést teszek.
- Persze, hogy van erre készülők hosszú éve. Először a mágiám akartam fejleszteni, majd.. – Nagy levegőt veszek, nagyon félek attól, hogy következő szavaim meg fogom bánni.
- Majd az átkot, amit a mocsadékok rám szórtak levenni. – Mondom el végül a titkom, talán egy idegennek, de talán egy rokonnak. Sokat kockáztatok most.
- Elvették a mérgem. – Teszem hozzá halkabban, s fájón. Talán még hangosan soha nem mondtam ezt ki.

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 8:34 am


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Enyhén vonom fel szemöldököm gúnnyal kevert kérdéseire, melyek nyílhadként záporoznak felém, noha neheztelni nem tudok érte. Állom őket, s türelemmel viseltettek, míg az utolsó is legördül húsos ajkairól. – Nem kétséges, akadnak hasonló vonásaink, bár egyikünk jobban tud uralkodni rajtuk – ennek az oka azonban sok mindenben rejlhet, épp úgy mágiánk különbözőségében, ahogy a teherben melyet a vállunkon cipelünk, s elnyomunk. – Azonban vannak emlékeim, még, ha fakók is. Atyám, szívesen beszélt bátyáról, ki iránt hű szeret fűzte, ám védve egymást, csak ritkán találkoztak, s leginkább levélben tudatták egymással hogylétüket – kezdek bele kérdéseinek megválaszolásába, még akkor is, ha legkevésbé sem érdekli. – Említést tett egy alkalommal arról, hogy gyermeke, ki leány, mily nagyra cseperedett, s elméje úgy csillog akár a legfényesebb smaragd s bája sem csekélyebb. Úgy tűnik, ez idővel sem kopott meg – biccentem kissé oldalra a fejem, elismerve mostani értékeit. – Tehát, ha tippelnem kellene, a nővérem vagy – mosolyodom el halványan, mit sem foglalkozva az arcára kiülő daccal, mely kellemes vonásait megkeményítik. – Ám mégis lenne valami, mely a kétely utolsó szikráját elfojtaná bennem, s épp úgy a tiéd is … - emelem rá kékjeimet, elmerülve az ő tölgyerdőt idéző zöldjeiben. - Graag dovah los mal nuz kril… - / A zöldsárkány kicsi, de bátor…/ csordul le ajkamról családunk jelmondata, népünk mézédes dallamán, mely ekként folytatódik ~ ahrk wahl hi dren. / s tettekere késztet./~ Akadnak családok, melyek kivívták maguknak a tiszteletet, hogy effélével rendelkezzenek, s ilyen volt az enyém is vagy a miénk, hamarosan kiderül, hogy valóban egy ugyanazon vér csörgedezik e az ereinkben. Széttárt karokkal üdvözlöm csalódottságát, amiért úgy érzi hiába fáradt ide, s fénymágus helyett nem talált mást csak egy szegről végről, ágról szakadt rokont. Ám nincsen rózsa tövis nélkül, s hacsak egy halvány mosoly is jelzi arcomon, de legbelül én mégis csak örülök, de az ő keserűségével nem tudok mit kezdeni, csak felajánlani segítségem. S lám varázsütésre ragyog fel arca s válik készégesebbé, érdeklődőbbé. – Amit elárulsz magadról – jelentem ki színtelen hangon végig futtatva rajta a tekintetem. – De ha leginkább mégis a segítségemet óhajtod, úgy arra mégis mit tudsz rokonaink haláláról. Van- e olyan nyomod, amin elindulhatunk? Bosszúd kiteljesedése egy konkrét személyt érint? – letelepedve a rozoga ágyon, fonom lábaim keresztbe, s dőlök hátra megtámaszkodva tenyeremen. Bárhogy van is, muszáj lesz több részletet elárulni személyes küldetéséről. – Mmm…- morranok fel halkan a kérdésre. – hamar el kellett hagynom El’ Alorát, még tanulmányaim befejezése előtt. S visszatérésem, nem veszélytelen… - húzom félre ajkam a tényre, mely igencsak kellemetlenül érint, noha hamarosan vállalnom kell a kockázatot. Nem az a fajta vagyok, aki megelégszik, annyival, amennyit adtak neki. – Ízelítőt? Miféle ízelítőre gondoltál? – vonom fel szemöldököm, s tekerem meg a bokám a levegőben. Nem maradhat előtte titok, hogy varázslathoz folyamodok, hisz lágy dallamú igét mormolok, ám hatásával csak akkor szembesülhet, ha szóra nyitja ajkait, azonban arról hangtalan szavak gördülnek. Nem kínzom a némasággal annál tovább, mint a demonstrációhoz szükséges. – Úgy beszélsz, mint aki, nem bízik abban, hogy magam is képes vagyok gyarapodni. Messzemenő következtetéseket vonsz le – nos bár a rokonom, ez nem jelenti azt, hogy elnézném neki a sértést, még, ha óhatatlan is volt. – Mint mondottam, szívesen segítek s csatlakozom hozzád, ha úgy szükséges, azonban, azt te sem gondolhatod, hogy a kétszemélyes bosszúhadjáratunk sikeres lehet, ha egyedül akarjuk halomra ölni őket. Kész öngyilkosság lenne -  bontakoztatom ki előtte aggályaim szirmait, kell valami, amire építkezhetünk. – Van egyáltalán bármi fogalmad róluk? Vagy terved?




// #varázslat : Csend//

Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 2:46 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 353»
 
Hallgatom szavait. Számat harapom belül idegességemben, s végig mérem ismételten.
- Nos, még is hiszel nekem? – Hümmögtem a végén. Eddig majd meg akart ölni, s nem hitt.
-Még is van valami, ami talán megváltoztatta a véleményed? – Kérdezem gesztikulálva, majd hozzáteszem.
- Esetleg a lehengerlő modorom, és humorérzékem? Tán családi vonás, unokanővérem, vagy inkább húgom? – Biccentem el a fejem, s próbálom kitalálni, ám ezt természetesen lehetetlenség megmondani.
- Én is. – Vetem oda cseppent sem törődve megbántom-e, de nem vagyok érzelgős fajta. Elfordulok, s vizsgálni kezdem a szobát, ujjam végig húzom az egyik felületen, amit egy nagy vastag porréteg lepett el. Lemorzsolom ujjamról a por cicát. Mikor meghallom szavait, csillogó tekintettel, s egy mosoly keretében fordulok hozzá vissza.
- Nos, az remek! – Bosszúvágytól fűtött arcom csakúgy ragyog. Keresztbe fonom a karom, s figyelem tovább, ahogyan mondani valója végéhez ér.
- Mit akarnál tudni? – Kérdeztem, majd az ágyhoz sétáltam, s leültem, ám bár tárva valami betegségtől.
- Amit én akarok tudni, hogy a mágiád hogy áll? Már persze, ha nem titok. – Támaszkodom meg, s biccentem a fejem.
- Talán tarthatnál valamiféle bemutatót a rokonodnak. – Mosolyodom el.
- S talán velem jöhetnél, hogy még jobb is jobb legyél. S együtt… - Állok fel, majd közeledem hozzá, körbe sétálom, s a haját, ami vállára omlott eltűröm, majd ha nem állít meg megállok hozzá egészen közel. S suttogom, lágyan.
- Megölhetnék őket. – Pillantok bele szemeibe hosszú pilláim alól.
- Kéz a kézben, s vérükben ázva. – Gonosz mosolyom megjelenik.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
321
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 5:32 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Ha eddig határozott is volt, mint egy szikla a múlt rezdülése ugyanúgy megingatták, ahogy engem. Látszik a tekintetében, megrezdülő vonásaiban, búgó hangjában. Legyen bármennyire is jó színész, legyen bármilyen ármánykodó fúria, a szem nem hazudik, a veszteséget, a haragot senki nem képes így előhívni, ahogy az benne lobban lángra. Azt hiszem, ezek azok a jelek, amelyek elmossák kételyeimet, ahogy az eső mossa arcokról a könnyeket. Rengeteg kérdés, elfeledettnek hitt érzelem örvénylik bennem, olyanok, melyek mostanában kísértenek egy varjú képében. Csendben hallgatom szavait és megértéssel pillantok rá, az idő makacs dolog, főleg, ha ily sok adatott belőle. – Megértem türelmetlenséged, de neked belátással kell lenned afelől, hogy eddig abban a tudatban éltem, hogy azokat, kik a családom jelentették elenyésztek a tűzben. Bár örülök, hogy nem így van, de meg kell barátkoznom a gondolattal – sóhajtok, s emelkedek meg, hogy ismét a pohárért nyúljak s töltsem azt tele. – Nem tudom mi a valódi okod, ami idáig fújt, s sajnálom, hogy egy fénymágus helyett csak engem találtál – teszem meg a távolságot,- melynek már évtizedek óta nem kellene köztünk lennie- megragadva az üveg nyakát. – De biztosíthatlak róla, ha bármikor a segítségemre lenne szükséged, legyen az a bosszúd vagy bármi más, csak keresned kell – kérés nélkül töltöm tele félig üres poharát. Megvannak azok a praktikák, mellyel akár a világ túlsó felén is elér, ha szükségét látja, s én nem lesztek rest azonnal útnak indulni. Bár szívesen ismerném meg múltjának részleteit, mégis úgy érzem számára is szükségeltetik idő, hogy életének részleteibe avasson, s megértem. – Az éjszakát itt töltöm, ha akarsz, maradhatsz. Nem muszáj, a múltat feszegetni, ha nem akarod – jegyzem meg csendesen mielőtt már magam is mértékkel kortyolok a kitöltött italomból. – Reggel elmegyek, bár még nem tudom merre… - vetek rá, egy sanda pillantást mielőtt leülnék az ágyra –letéve sarkába az üveget-, mely már szebb napokat is megélt már, de ebben a koszfészekben örülök, hogy még ilyen is akad. Hogy ki nem mondott ajánlatommal él e az már csak rajta áll. Amennyiben nem kér a társaságomból sem az éjszaka további részében, sem útja során, úgy a hajnallal elhagyom a „várost” s majd egy más alkalommal, a szükségben találkozunk.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Gorshnag romjai Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: