Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Gorshnag romjai - Page 2 KaDiPE5
Gorshnag romjai - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Gorshnag romjai

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szer. Feb. 02, 2022 8:17 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 353»
 
Tele, bőséggel tölti meg a poharakat, ami csak öröm volt számomra. Egyelőre figyelmesen hallgat, nem iszik, csak látom szemeiben a gondolkodást, és az azt ahogyan elmerül a gondolatok zavaros, s vad tengerében.
Jó magam igyekszem válaszolni a kérdéseire, és ha bár ki kívánkozik belőlem az is, hogy miképpen fosztottak meg engem a hatalmamtól, ami a méreg fúvás volt, félelem van benne. Félek, bár hiába is egy vivern áll előttem.
Fajtánk nem kívánt Tulveron világában, így mindenhol lappanghat valaki, aki rosszat akarhat nekem, vagy nekünk. Ám vannak olyanok is, mint a kékek, kiket nem érdekel semmi csak az, hogy nem vagyunk a világukra valóak. Legyünk Törpék, vagy Orkok.
Kérdésére elhallgatok, s ízlelgetem a neveket.
- Azt hiszem. – Mondom bizonytalanul. Talán azért sem ismerhettük meg egymást, mert a két testvér így védte egymást? Minden olyan zavaros. És nekem, aki mindig beszél, sincsenek szavai, ajkamból csak a némaság jön elő.
- Nem is tudom.. már elfáradtam az idő számolásában. – Mondom, majd kortyolnom kell.
-Mágiát tanultam, képeztem magam, s várom a bosszúmat. Meg akarom ölni az összesét. – Mondom.
És visszaszerezni, amit elvesztettem, a mérgem. Ám ezt már csak a gondolatomban mondom ki, ahol ő nem hallhatja.
Gyanútlan velem, bár miért ne lenne az, magam se vagyok másképpen.
- Nézd, én nem hazudok, és a drága időm biztosan nem fecsérelném, ha nem mondanék igazat szóval te döntésed hiszel e vagy nem. – Vágom oda neki, és igaz. Reinaakviin nem fecsérli az idejét valakire, akire nem akarja. Ott hagyja talán megkötözve, csokival összekenve, vagy vérbe fagyva ám szavak nélkül, némán még nem fordult elő vele.

Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 9:35 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Átveszem a poharakat, s nem sajnálva töltöm meg mindkettőnként. Talán nem a legokosabb hatát fordítani, egy lehetséges ellenségnek, kinek múltját épp oly homály fedi, mint az indok, hogy miért kutat egy fénymágus után. De az előbbi jobban érdekel, mint holmi esetleges hóbort, melyet amúgy sem kívánt velem megosztani. Hát legyen a titka, mit bánom én, majd fontolóra veszem, hogy segítsek neki, ha kiderül valóban vér a véremből. A válaszát hallgatva újra töltöm a poharat, noha ezúttal nem hajtom fel, csak hosszú ujjaim ölelésében dédelgetem, elmerülve emlékeim tengerében. Ismerősek a nevek, de arcok nem társulnak hozzájuk. Soha nem találkoztam velük, az élet sokszor elsodorja egymástól a fajtánk. A birodalmon kívül veszélyes lenne közösséget alkotni, mára már én is megértettem az okát, hogy miért látták szüleim jobbnak, hogy távol az emberektől rejtőztek el, bár hiába. Néhány beszélgetés a kandalló mellett, melyben atyám, fivérétől kapott levelet olvas. Így tartották a kapcsolatot, tűzlevél-papírral. S mintha … mintha írtak volna egy születendő gyermekről is… Az emlékek tajtékzó hullámokként csapódnak elmémnek. Itt kinyílik egy lap, ott fel sejlik egy alak, amott acél csap össze acéllal a fejem felett. Mutató és hüvelykujjammal simítom ki az összegyűlt ráncokat homlokomról, s ülök le a székre. – Meyarven, Kendov mond neked ez a két név valamit? – emelem fel fejem s pillantok a nőre. Még mindig nem lehetek biztos abban, amit állít, noha kétlem, hogy Alora mágusai vagy Yannik ellenlábasai ennyi energiát ölnének abba, hogy engem megtaláljanak. Az ellenérzések a tetőfokára hágtak a hosszú évek alatt, de nem ér ennyit egyetlen egy sárkányvérű sem. – Mikor…mikor történt ez? S mégis hol voltál eddig?



Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jan. 25, 2022 7:37 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 353»
 
Asztalhoz sétál, majd leveti köpenyét. Pár lépést beljebb sétálok. Oda adom a poharakat neki, és várom azt, hogy töltsön nekem.
Vajon miért hozott ide? Vajon ez lesz a vég? Nem tudhatom, azt mi jár a fejében, és nem tudhatom azt sem, hogy valóban hitt e nekem. Hiszen tudom, a család fontos és, ha az én családom ereklyéét lopnék el, én sem lennék nyugodt. Ám nem ez történt a részemről.
-hmm.. – Mosolyodom el kajánul. Valóban, egyre jobban érzem azt, még is a rokonom lehet, ám még mindig nem tudhatom biztosra.
Ám azonnal a lényegre is tér. Jogosak a kérdései, hiszen magam is feltettem volna őket, főleg abban az esetben, ha menekült lennék. Minden vivernben ott a félelem. Arcom komollyá vállik, és amennyiben töltött italt elveszem azt, s kortyolok.
- Anyám neve Numinex apám neve pedig Durnehviir. - Kezdek bele. Nem tudom múltban kiejtneni a nevüket. Képtelen vagyok, még így ennyi év után is.
- Az igazi nevem pedig Reinaakviin. – Ejtem ki saját nevem elötte. Oly régen neveztem magam a teljes nevemen. Finoman perdül, s büszkeséggel tölt el.
- A kék sólymok ölték meg a családom. – Hangom teljesen komoly, nincs előtte más titkom, mint az átok. Nem mutathatom magam gyengének, még elötte se. Valamint nem fogadom el azt, hogy ilyen sors jutott nekem. Meg fogom törni az átkom.
Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 24, 2022 9:01 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Akaratlanul is elmosolyodom a belőle áradó önhittségen, melyet nem rest szavakba önteni. A derű éppen oly gyorsan kap szárnyra, ahogy a szél tova kergeti a frissen hullott havat. Az eddigi nyugalmam is hasonló képpen foszlott szét s vette át helyét a türelmetlenség, ezért is örülök, hogy győzködésére a legkedvesebb energiát kell fordítanom, s a lépcsők fokait magunk mögött hagyva térhetünk a lényegre, mely láthatóan nem csak az én gondolataimba vert tanyát. Legalábbis olykor elkomolyodó vonásai erről árulkodnak. Beengedve magam előtt csukom be az ajtót, a kulcsra zárásával nem bajlódom, egy gyermek is könnyedén jutna át rajta. A falhoz állított szebb napokat látott asztalhoz lépek, s ráhelyezem az üveget, melyen néhány gyertya maradványa majd egy mozdulattal oldom ki köpenyem zsinórját, hogy hanyagul hulljon a székre. A bennem tomboló feszültséget még korán sem hagytam magam mögött, bár a közöny álarcát próbálom magamra erőltetni, ahogy kinyitom az üveget, s megtöltöm poharainkat, akár, ha azok még kezében vannak vagy már időközben letette azokat. Még mindig nehéz megemésztenem, hogy létezhet élő rokonom, s próbálom az emlékekről, letörölni a vastagon rárakódott port. – Azt ki kell érdemelni – mosolyodom el sejtelemesen felvetésére. – elvéve a poharat. -  Miért kellene neked hinnem? Semmi olyat nem mondtál eddig, ami a szavaid alátámasztanák. Kik voltak a szüleid? – fordítok neki hátat s helyezem vissza az asztalra az üveget, csak ezután hajtom le italomat, s fordulok vissza felé.




Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 7:35 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 353»
 
Szavait lassan emésztgetem meg. Szinte hihetetlennek hangzik. Miért nem tudtam erről? Engedem magamnak, hogy kiüljön az arcomra az érhetetlenség, és megfigyelhető rajtam a döbbenet is. Nyeltem egyet.
Ám következő mondata kiránt a gondolataimból, s elmosolyodom.
- Ugyan kérlek, én akárhova megyek ez van. – Vonom meg a vállam, s igazítom meg egy kósza tincsem, ami az arcomba omlott.
- Ám legyen. – Mondom, s kihúzom magamat. Oh, édes egyből szobára, hmm. Végre valami haszna is lesz.
- Jó lesz. – Mondom én is, hogy érezze, valóban mennék. Most már kezd izgalmas lenni a beszélgetés. Egy családból valóak vagyunk, hát innen a bája. Kifizeti, ami igazán kedves volt tőle, bár szükségtelen, s útra is indulunk, elemelem a poharakat.
Felső szintre is fintorogni támad kedvem. Igyekszem nem hozzá érni semmihez sem, még a magam életvitelével is félek, hogy itt kapok el inkább valami betegséget.
„lakosztályunk” mondja, s nyitja ki azzal a lendülettel az ajtót, amihez úgy láttam nem kell nagyobb erőfeszítés.
Úgy érzem, engem enged előre, s így lépek be, majd utána zárja be az ajtót. Szóval hogy lesz, vetkőzzünk vagy dumálunk? Jaj Reina, rossz vagy. Hangzanak el a gondolatok a fejemben.
- Kár hogy nincs lenn valami finom kis falat, bevehetnénk harmadiknak. – Nevetem el magam kajánul.  






Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 16, 2022 12:03 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Ahogy telik az idő, egyre inkább az az érzésem szavaim üres fülekre találnak, szavakba öltött gondolataim a gomolygó füstbe vegyül. Mely megrepeszti a finom burkot, melyet a nő magára öltött. Nem mondom, kellemesen lenne elcsevegni arról, melyben nem értünk, megvitatni a minket átjáró erőt, hisz már rég nem volt részem, hozzám hasonlóval szót ejteni. De csak legyintek magamba, szavai is csak azt mutatják, csak használója annak, amit kapott.
A bennem fellobbanó düh, nem holmi gyermeki képzelgés okán gyúlt. Megannyi érzelem indította be, mely úgy söpört végig rajtam, mint forró sivatagi szél. Gunyoros kacaja csak olaj volt a tűzre, s oly kevésen múlt, hogy ne veszítsem el a hidegvérem. Arcának átrendeződése, hozott némi megnyugvást, melyek arról árulkodtak, hogy szavamra az este folyamán most előszőr figyel, s azok el is jutottak hozzá. – Biztosra – sok mindenből tudok viccet csinálni, ha akarok, de abból, hogy kivagyok, hogy kik az őseim… sosem mocskolnám emléküket. Pont ezért dühít annyira, hogy ez a cafka, olyasmi birtokában van, ami már régen elveszett. Homlokomra ráncokat gyűrnek szavai, s kelletlenül húzom félre számat. Lassan már mindennapossá válik, hogy fejem felett a kék lobogót csapkodja a szél. Hol egy najád, hol egy elf, hol múltam képében. S most itt van ő, aki azt állítja a rokonom. – Apámnak volt egy fivére, még fiatal felnőttként vált ketté útjuk – kezdek bele felszegett állal, úgy tekintek le rá figyelve arcának minden apró rezdülését. – De talán jobb lenne, ha ezt a beszélgetést nem itt folytatnánk, túl érdekesek lettünk– hordozom körbe tekintetem a csőcseléken, kik közül, mint éhes disznók úgy meresztik ránk tekintetüket. Hogy csökevényes lényük egy új balhé reményében bíznak vagy több van mögötte, nem tudom, de nem is kívánom kideríteni. – Van itt szabad szoba? – fordulok az ork felé. – Van, de nem pucos szoba, feltöri a kényes seggeteket az ágy – támaszkodik meg két kézzel a pulton. – Ne törődj vele, jó lesz. S adj egy üveggel, s két poharat – pillantásom az orkról Reniára siklik, hátha szót emelne az ajánlatom ellen, s továbbra is itt akarja folytatni az ismerkedést. Amennyiben nincs ellenvetése, a lefizetett ulronok után felmarkolom a kapott kulcsot és az üveget. A poharakat hátra hagyom neki s megindulok a néhol hiányos lépcsőn. A felső szint egy fokkal sincs jobb állapotban, mint a lenti, a folyosón törmelék darabok egy kupacban, az egykor pompás szőnyegnek pedig már csak a martaléka maradt. Az ajtó kinyitásához szinte kulcsra se lenne szükség, oly könnyen adja meg magát. – A lakosztályunk… - nyomom le a kilincset, s könnyed mozdulattal tárom ki magunk előtt, de még így is félő, hogy megadja magát. Csak utána lépek be, s csukom be magunk mögött az ajtót.



Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 6:41 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 353»
 
Bólogatok, mint akit annyira érdekelnek a maszlagjai. Minden féle szavakkal dobálózik. Kezdem unni magam. Bár mondjuk jó magam adta az ötletek neki.
Elnevetem magam, mint ki tényleg viccesnek véli a szavait. Finoman érlelgeti szavaimat. Megvonom a vállam, s ré pillantok.
- Nem igazán. Én látom benne a szépséget, s hozzám tökéletes is passzol. Bár inkább az választott engem. – Mondom.
- Nos, tudom. – Vonok vállat, s végre kiiszom az utolsó cseppet is. Mit szerénykedjek? Amit tudok, azt tudom.
Keresztbe fonom a mellkasom előtt a kezem, és pillantásaim azt mondják. Igen értem.
Ám ezeket követően a harag, ami igazán csak a sárkányra emlékeztetett, amit nem voltam képes mással jutalmazni, mint egy nevetéssel. Olyan nevetséges volt. Mint ha ő nem lopott volna soha életében? Vagy másról van szó? Ám talán egy kevés idő múlva éreztem, még is mi gyűlt benne haragra.
Összevonom a szemöldökömet, majd még érthetetlenné válik az arcom.
- Mi az, hogy mit? – Kérdezek vissza. Na jó, most már én csaplak le.
- Biztosra veszed? Ugyan is a családom meghalt. Kiirtották őket a … - Veszem halkabbra szavaimat.
- Kékek. – Mondom neki finoman, s halkan.






Rhysand Earhgaze Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 10:36 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
~Helyes,~  elégedett mosoly ül ki az arcomra, mellyel mindketten tudjuk, hogy erre több szót már nem érdemes vesztegetni. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, melyek minket foglalkoztatnak. Igaza lehet, hosszú még az éjszaka, hogy most vessünk véget neki. – Ahol fény van, ott sötétség is. Egyik a másik nélkül nem létezik. – kereshetjük a választ, de nincs olyan, hogy ne lapulna meg mögötte a szándék, mely elhomályosítja. – Ha csak ennyi, gyújts lámpást. Kevesebb erőfeszítésedbe kerül. – vonom meg vállam a kitérő válaszára reagálva. Nem tudsz segíteni olyanon, aki maga sem akarja. – Szabadmágia… - ismétlem. - … az erő, mely csak kiszipolyoz, ahelyett, hogy építene. – így már minden mozdulata, szava értelmet nyert. Kiszámíthatatlan akárcsak az erő, melyet uralni próbál. – Ebben egy cseppet sem kételkedem. – sejtelmes pillantással mérem végig. – Ahol szépség ott hatalom, két csodás láb, kacér mell és vörös rúzs, több nem is kell. – temetkezek tekintetébe, bár hamar gyűrődnek ráncok homlokomra. – Az árnyak ösvénye. – felelem röviden.
Értetlen ábrázata, még jobban feltüzeli vérem, nincs kedvemre, ha bolondot csinálnak belőlem. S hogy arcizma sem rebben… kétely mar belém, csuklóján ernyednek ujjaim, így könnyedén tud szabadulni bilincseiből. S hogy még jobban elbizonytalanít, arcának őszinte bárgyúsága. – Komolyan, apám családjának címere. – hangom komor, tekintetem gyanúval átitattot. – Szóval, ne hazudj tovább, mit akarsz? – vonom fel szemöldököm, tartva a köztünk lévő távolságot.



Ahronit and Reinaakviin Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 03, 2022 3:49 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 353»
 
Végig mérem a tekintettemmel.
- Nem. – Felelem egyszerűen, és egy lágy mosollyal. Most mit kerteljek? Ám nem áll meg ennyivel és tovább faggatózik, bár megértem. Én is többet akarnék tudni, főleg akkor, ha én állnék magammal szemben.
- Ugyan drágám, még csak most ismerkedünk. – Emelkedik meg kissé a szemöldököm, s harapok gyengéden ajkába.
- Szeretem a fényt. – Nevetek fel a talán csak számomra vicces. Majd hallgatom szavait, amit egy legyintéssel fejez be.
- hmm.. – Felelem érdeklődést színlelve, majd amikor megemlíti El’ Alorát elmosolyodom.
- Lehetséges. – felelem sejtelmesen, hiszen azért minden titkom nem adhatom ki. Ám, ha tudná, hogy onnan jövök. Elméláztam az embereken közben, ahogyan rondábbnál, rondábbak csapódtak be. Borzalmas volt mindenki. Talán ezért lesz valaki az alvilág tagja? Hát, még jó akkor, hogy magam szolgálom.
Felfigyeltem szavaira, és visszakaptam a fejem.
- Szabadmágus volnék. – Mondom büszkén, bár soha nem gondoltam volna azt, hogy egyszer ilyen büszkeséggel fog eltölteni engem. Gyermekként mágia átjárt, s a szüleim hangoztatták, hogy mennyire jó is ez, így gondolataimban mindig csak ellene voltam. Nem szerettem, ha valamit rám kényszerítenek. Ám rá kellett jönnöm, nekem már csak ez maradt.
- Ám a bujaságommal sokra vittem. – Mosolyodom el ismét.
- És te? – Kérdeztem, őszintén elfelejtettem mondta e már.

Finoman érinti bőrömet, szinte már bizsergető. Még jó, hogy meghívott egy italra, azért én sem vagyok ennyire olcsó nő. És bár a belém marása is roppant mód izgatott, rá kellett jönnöm ez már nem az előjáték. Ekkor tekintetét kerestem. Nem voltam vicces?
Hirtelen magához ránt, orrunk összeér, én pedig felvont szemöldökkel pillantok a meglepettségtől. Finom illata megcsapja az orrom, s hiába vet rám tüzes tekintetet, még így is olyan kívánatos volt. Ám el is nevettem magamat, ahogyan fenyegetni kezd. Nem kerültem el, ám utána sikerült kibújnom.
Ahogyan szabad lettem még jobban nevettem.
- Jaj, bocsáss meg… - Igazítom meg a ruhámat, s a hajamat. Olyan jót nevettem. Ám arcomra komolyság fagyott rögtön, ahogyan a szavait meghallom.
- Hogy mi? – Ismét táncba lendül a szemöldököm, s arcom értelmetlen ábrázatot vesz fel.
- Persze. – Emelem égnek a szemem, majd elbiccentve méregetem.
- Most komolyan? – Kételkedem, s hangomban azért ott van a talán még is?





Veleris Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 10:41 am


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Míg ő a tömegen legeltette szemét, én vonásait figyeltem, volt benne valami nyers kellem. Beleegyezés nélkül intettem a csaposnak, hogy igényt tartok még egy körre. Végül válaszolok neki. – Talán nem nézed ki belőlem? – játékos sértettséggel szegezem neki a kérdést. Noha, nem ő lenne az első és utolsó. aki védtelen nőnek gondol. Bár a tény, hogy ő is a csapdába esett, meglep. Szó mi szó, a tőrként villanó szempár önmagában is megfontolásra sarkallja az embert, mégis nem kelti egy harcos amazon látványát. Míg azon tanakodom, hogy válaszoljak e neki, ő tovább gördíti beszélgetésünk fonalát, s ha már így történt el kell, hogy keserítsem. – Akkor nem rám van szükséged. Én az èj útját járom. – ingatom meg a fejem, s tolom elé az újabb italt. – Mi dolgod van egy fénymágussal? Válaszokat keresel? – kíváncsiskodom, hisz nem mondanám rendhagyónak, hogy valaki Are kegyeltjének szolgálatára szorul, hacsak nem válaszokra van szükség. Vagy valami komolya dolog, mely mélyebbről gyökerezik. S hogy nem önti belsőmet szégyen tolakodásom miatt, hát ő sem kertelt sokáig. – S nem is tudom, hogy hol találhatnál egyet. Két fajtája létezik, kik folytonos kíváncsiságuk hajtja, s kutatják a rejtelmeket, s a másik véglet, kik szobájuk mélyén saját munkásságuk szerelmesei. – legyintek, bár kétségtelen nem lehet, őket csak ennyivel jellemezni. Ám még egyik sem látta be, hogy messzebbre látunk a sötétben. Ki látja fényes nappal a csillagokat? – El’ Aloraban nagyobb szerencsével járnál. – bököm ki végül egy kis töprengés után. Hisz ott biztos talál olyat, aki éppen most is az ablakon kinézve mereng az életkörforgásán. – De ha már itt tartunk, a te hatalmad miben nyilvánul meg? Szavaidból ítélve, te sem vagy egyszerű ember, több van benned, mint azt mutatod. Bujaságod, s kalandvágyad mellett. – biccentem oldalra fejem, miután lehajtottam italomat.

Nem kívánok magunknak felesleges bajt, hisz legyünk bárkik is, bármíly nemes vér unokái, az elf jól mondta, az mi vérünk is ugyanúgy folyik. S egy cseppet sem áldoznék a miénkből, e hitvány csőcseléknek, bármennyire szívem óhaja is. Egy nyugodtabb, csendesebb helyen, hol nem nyomja el zsivaj ékes csengését. Felcsillan a szemem, amint elárulja, hogy nem csak a sárkánylétünk köt össze bennünket, hanem… mások csak alfajnak neveznék. – Ez egy csodás éjszaka. – jegyzem meg halkan orrom alatt mosolyogva. Kezem a vékony csukló selymes bőre alá csúsztatom, elképedve figyelve a ékszert. Nem vagyok híján a humornak, ám óvatlan kijelentése, elsötétül tekintetem, s saskarmokként zárulnak kecses csuklóján ujjaim. – Mondd, még egyszer, s találkozásunk óráját, a véreddel színezem ki! – rántom magamhoz még abban, a pillanatban közelebb, s annyira, hogy orrunk már majdnem összeér, s így szűröm fogaim közt a szavakat. Szemeiben pedig láthatja, hogy elevenedik meg a sárkány.  Ezt csak abban az esetben tudom tető alá hozni, ha nő meglepetése, nem bénítja le, s háta mögött elég tapasztalat gyűlt össze. Amennyiben kikerüli a fellobbanó dühömet, kilökve magam alól a széket lépek hátra. Csak akkor késztetem feldúlt lelkem csillapodásra, mikor bevallja, hogy az, amit magán visel családja öröksége. Ha egyáltalán, ezek után megteszi, s nem fordítja ellenem hatalmát, melyen egy cseppet sem csodálkoznék. – Az lehetetlen, ennek a családnak, nincs már élő tagja… csak én. – szólalok meg, miután sikerül valamennyire lecsillapítanom, mellkasomban dobogó szívem ritmusát. Néhány szempár a közjátékra ránk siklik, hogy néhány momentum után, elfordítva fejüket folytassák saját mulatságukat.



Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 9:09 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 302 »
 
Elnevettem magam, hiszen valóban kellemes kis vicc volt.
- Való igaz drágám. – Mondom.  Nem kerteltem, s elmondtam mit is keresek, ám ahogyan a tömeget pásztáztam, tekintettem vissza pattant a nőre.
- Hogyan? – Kérdeztem vissza, de nem azért mert nem értettem, hanem mert meghökkentem.
- Hmmm.. – Majd mosolyodom el, s törődöm bele. Végig mérem újra a tekintettemmel.
- És mi féle? – Kérdeztem újra, remélem válaszol még mindig, s ugyan ilyen közvetlen marad velem.
Huncut mosoly jelenik meg a számon.
- Drága, édes, csintalan kíváncsiság. – Kezdek bele.
- Nekem egy mester Fénymágus kell. – Biccentem oldalra a fejem, s még nem mondok semmit, nem terítem ki ilyen hamar a kártyáim.

Ám ekkor döbbent meg, hogy talán még közösebbek is vagyunk, mint azt gondoltam. Ő már nem akarja használni a legszebb nyelvet, a közös nyelvünket. Csupán maradunk az egyszerű közös nyelvnél, mit Tulveron csak így emleget. Nem koptatom hát tovább a nyelvem.
Felvillanna most zöld szempárra, ám nem engedhetem már meg ennyire nyíltan, hiszen nem egy elbújt helyen vagyunk.
- Jó magam is. – Mondom büszkén, s kihúzom magamat. Ám következőkben már a családi örökségem a beszédtéma.
- Loptam. – Mosolyodom el, s iszom egy kortyot. Hagyom ebben a tudatban kezdetbe, s hagyom azt is, hogy megvizsgálja. Újra iszom.
- Családomé volt. – Mondom már komolyabb hangvételek.





Rhysand Earhgaze Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 26, 2021 11:17 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Praktikus, feleslegesen nem fecsegnek, s hallgatni is jól tudnak. – kacagni lenne kedvem, de inkább megmaradok a kimért mosolynál válaszul az övére. – Még a gyermekeknek is… - felelem röviden, megfékezve nyelvem. Nem azért jöttem ide, hogy magasba szökkenő gondolatokon osztozzak egy idegennel, még akkor sem, ha van benne valami különösen vonzó. Nem kerülgeti a forró kását, ahogy az óvatos macska, ahelyett, hogy válaszolna, azonnal a lényegre tér. – Itt áll előtted. – hajtok fejet akaratának. Kétlem, hogy a további játszadozással hamarabb megkapnám a választ a kérdésemre. Az a fajta nő, aki határozottságával, céltudatosságával megszerezi azt, amit akar, legyen az férfi vagy egy információ. – De most már igazán kíváncsivá tettél, mégis mi dolgunk lenne egymással? – vonom fel szemöldököm, némi gyanakvás csillan szememben. – Ezt hallva talán a te helyzeted rosszabb. – tűnődöm el, ujjaim között megforgatva a poharat. Csak sejtésem van, arról, hogy miféle mesterséget űzhet, s egy kicsit sem irigylem helyzetét. Arcára talán most előszőr ül ki őszinte érzelem, s kérdésére csak kimérten bólintok. Talán én vagyok túl óvatos, akibe az évtizedek alatt annyira beléivódott önmaga megtagadása, hogy mindenhol a veszély felbukkanását várja, s túl sokat néz ki a körülötte lévő szedett-vedett bandából. Vagy ő vált túl óvatlanná, hogy íly nyíltan használja nyelvünket. – És te? – meglepettségét látva már engem is foglalkoztat, hogy ő mégis micsoda, bár legbelül sejtem a választ. -Honnan szerezted? – rajtam a sor, hogy arcomra kiüljön a döbbenet, ahogy közelebbről vehetem szemügyre az ékszert. A borostyánba kövült Yolpeyt, melyet legutóbb gyerekkoromban láttam egy ugyanilyen karkötőbe foglalva. Mely az apámé volt, s vele együtt az erdőmélyén maradt.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Gorshnag romjai - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: