Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Gorshnag romjai - Page 3 KaDiPE5
Gorshnag romjai - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Gorshnag romjai

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Kedd Dec. 21, 2021 8:44 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 302 »
 
- Nos, van pár csontváz a szekrényben. - Mondom egy finom mosollyal.
- De kinek nincs? – Teszem fel a kérdés, s sóhajtok egyet színpadiasan, majd megvonom a vállam.
Izgatott voltam, olyan jó volt a nyelvemen beszélni, bár elég veszélyes is. Nem sokan értik, de talán vannak akik, még akkor is, ha nem értik legalább felismerik, vagy furcsaság is már okot adhat arra, hogy a gyönyörű fejem a mocskos porba hulljon. Reinaaakviin, nem végezheti így. Én kizárólag erős orgazmustól vagyok hajlandó megtérni a szellemvilágba.
Mit akarok? Hmm, borgőzös szőlő etetőt éjjel, egy puha ágyba. Nyelvemre harapok finoman, egy fajta pótcselekvés nálam. Nem titkolok semmi, ha meg kell halni.
Bár az előbb beszéltem meg magammal, még is hogyan is szándékozom meg halni.
- Nem tudod merre lelem a mágust? – Kérdezem kissé elbiccentve a fejem, rögtön a lényegre térve. Kíváncsi pillantása össze ér az enyémmel.
Kérdésemre felel, s talán hihetem azt, hogy őszinte lesz velem. Vagy csak én szavazok feltételes fajtársamnak ekkora bizalmat?
- Oh, édes.. öregemberek vesznek körbe, ahol vissza fogott, kis szerény leánykát kell játszanom. – Forgatom meg a szemem.
- Természetesen, mindent átérzek, s megértek. – Teszem hozzá, mielőtt újra ajkaimhoz érinteném az italom.
Egy pillanatra a mozdulataim is megálltak, lassan nyeltem egyet ami még a számban volt, s koránt sem sebesen teszem a pultra a poharat.
- Hogy micsoda? – Zavarodok meg egy kicsit.
- los hi viidost dovah?-(Te méreg sárkány vagy?) Suttogom a szavakat, s elsiratnám azt, ha nem én lennék én. Ám meg kell vallanom, még mindig fájó emlékek gyötörnek.  Ám szavai az egészen kis nosztalgiából is visszarántanak.
- Igen. – Lepődök meg a kérdésen, de oda nyújtom neki a talán az egyetlen dolgot, ami megmaradt a családomtól.





Ahronit Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 16, 2021 9:46 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Ezt inkább bóknak veszem. Nem szerencsés, ha úgy olvasnak benned, akár egy nyitott könyvben. Minél több arcot tudsz magadra ölteni, annál nehezebb kiismerni. Egy nőnek, legyenek titkai. De erről talán, te többet tudnál mesélni. – felelem kimérten, ám a halvány mosoly szüntelenül ott bujkál szám szegletében.  
Nem is emlékszem mikor szóltam utoljára a sárkányok nyelvén, már azt hittem rég megkopott a büszke vérem tudása. S véremből valótól utoljára akkor hallottam, mikor… Az érzés felemelő volt, mely minden óvatosságomat elmosta a nővel kapcsolatban, ahogy az eső mossa le a fák leveleiről a port. Kijelentésére azonban felszökik szemöldököm. Úgy fest, a triumvirátus nem maradt észrevétlen. Nem igazán volt kedvemre való a tudat, de már ezen hiába is rágódok. Megforgatom ujjaim közt az üres poharat. Peremén szikrázó táncot járnak a lámpások s fáklyák fényei. Tegyek fel mindent a megérzéseimre vagy játszam tovább az ostobát. Elhatároztam magam, s ennek jele, a félre pöccintett pohár, mely lassan csúszik végig a pulton, miniméterekre megtorpanva a „szakadék” szélén. – Nos, talán tudok neked segíteni. Áruld el, mit akarsz tőle. – fordulok felé határozottan, arcom vonásai letagadhatatlanul tükrözik a kíváncsiságot. – Itt? Kicsit kilépni a minden napokból, nincs célom. Biztos voltál már te is úgy, hogy szerettél volna egy kicsit… szórakozni. – mosolyodom el, úgy tűnik ez a vonal, ma estére arcomon ragadt. – Apám vérét hordozom ereimben, sem a havas csúcsok, sem pedig a szürke sziklák nem vonzanak úgy, mint a rengeteg, mely lábaik előtt terül el, ahol a nap fénye alig talál utat a sűrű lombkorona közt. – írom körbe a helyet, mely egy méregfúvónak a legkedvesebb. – Merről érkeztél? – érdeklődőm, hátha járt már valaha a birodalomban, s mesélni tud róla. – Megnézhetem? – hagyok fel a játékkal, s térek rá a lényegre, mely már az első pillanatól foglalkoztat. A karkötőre, mely túlontúl ismerős ahhoz, hogy akár a kellemes csevej vagy a vidító kitörölje emlékét.



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 11, 2021 4:51 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 302 »
 
Kacsintását kellemes mosollyal fogadom. Egyre kellemesebb a társasága. Kérdésére pedig csak hümmögtem egyet, mint aki elgondolkodik.
- Talán.. – Mondom sejtelmesen.
- Nem nézném ki, egy ilyen finom hölgyből. – Jegyzem meg, a kínzásra való tekintettel. Valóban nem olyan, mint aki azonnal lecsapná az összes körmöd és végig nézné, ahogyan szenvedsz, vagy eunokot csinálna kedve szerint, ám ezek a legérdekesebbek. Soha nem tudhatod, hogy mi búvik meg egy, egy csinos arc mögött. Lehet az, hogy kellemes arc, otthon láncon tart sok, sok megkínzott ember. Hmm.. Bárcsak magam is tehetném, de egyelőre a szállásadóim ezt nem hinném, hogy szeretnék.

Pultnál már oldottabbak voltunk, vagy is én. Nem is tudom miért feltételeztem, hogy sárkány vére van, ám meg kellett próbálnom. Nem tudhattam, hiszen lehetetlen ránézni valakire és azt mondani, hogy te az vagy. Ám a szavak, amik a saját nyelvemen hangoztak el, a szívem arra kényszerítették, hogy próbáld meg. Ragaszkodom a fajtámhoz, ám az is lehet, hogy egy kellemes csel, amivel hamarosan a máglyán, vagy valami kellemes helyen találom magam. Hiszen lehet csak olyannal futottam össze, aki a nyelvet beszéli, vagy csak ezt a szót tudja. Meggondolatlan voltam, de nem érdekelt, íyg életem le már ennyi évet, akkor bele mentem.
Úgy tűnik azonban a szavak hatásosak voltak, és lassan felém fordulva felel nekem ismét a nyelvemen.
Elmosolyodtam, és olyan otthonosan kezdtem magam érezni, bár még mindig nem tudtam biztosra, hogy ő is a vérem része-e.
- Mágust keresek. Azt hallottam, hogy ide érkezett ma egy. – Nem köntör falazok, nyíltan elmondom, hiszen a fajtámban, ha az meg bízok.
- És te? – Kérdezem vissza, s figyelem, ahogyan a bűzbarlang ismét megmozdul, és orromat ismét a kellemetlen szag facsarja.
- Milyen sárkányt tisztelhetek benned? – Kérdezem halkan, s nem merem kimondani a szót, hogy Vivern.




Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 08, 2021 7:38 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Szikrázó szeme, arcának rezdülése, testének leheletnyi mozzanata az, melyből olvasni kényszerülök, hisz érzéki ajkain fukaron méri a szót. Az a fajta nő, akinek szépsége beszédre sarkallja még az ősi sárkányok leányát is. Talán a sors fintora, hogy mostanában olyanokkal akadok össze, kik szavaikat aranyban mérik, oly keveset adnak. Meglehet a sajátjaimra is drágakövek árát kellene kivetni. – Úgy tűnik, de egyszer minden csábításnak engedni kell. – kacsintok rá, még mielőtt másfelé terelődne a szó. Szavai azt sugallják, hogy nem teljesen ért velem egyet abban, hogy, ki formálni tudja a mágiát, az kiváltságosnak érezheti magát. – Vagy te talán nem így gondolod? – kíváncsiskodom, tán elárulja számomra, hogy neki mi is az elképzelése a velünk született képességről. Talán bölcsebb gondolatok rügyezzenek tudásfájának ágain. A közelebb kerülés céljából tárom elé a hosszabb lélegzetvételű véleményemet a kínzásról, noha távol álljon tőlem. Eddig sosem alkalmaztam efféle praktikát, céljaim eléréséhez, még akkor is idegennek hat, ha az árnyak útjára léptem. Nos viszont, ha sor kerülne rá, eme módszert választanám a hús roncsolása helyet. – Inkább eszköznek nevezném, mint kellemes időtöltésnek. Ami engem illet. – teszem még hozzá. S hogy percekkel később már a pultnál iszogatunk, mit sem bizonyít jobban, hogy két hasonló ágról szakadt, milyen jó társasága is lehet egymásnak. Bármilyen ellenállás nélkül hagyom, hogy ismét átlépje az aurám, de most teljesen más oka van. A vér is meghűl ereimben, mikor sárkányok nyelvén kívánja jótékony hatását az italnak, melyet az imént küldtem le torkomon. Kell néhány pillanat mire feleszmélek, s lassan fordítom felé a fejem. - Nunon med hi. ( Ahogy te is.) – válaszolom, egy kissé zavart mosoly kíséretében. Már teljesen más megvilágításban gondolok a találkozásunkra. Örömmel. Hisz ritka, hogy egy magamfajtával hoz össze a sors. Sokszor még egymás előtt is rejtve marad kilétünk. – Keresel valamit, hogy ide az istenek háta mögé vezetett az utad? – térek vissza a közös nyelvre, még mielőtt oly fülek hallanák, a tiltott nyelvet, melyeknek nem szabadna. – Hozz még egyet!- szólok oda az orknak, miközben kiszórom az ulronokat a pultra.


Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 6:00 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 302 »
 
Figyeltem, ahogyan beszél az ajka mozgását, a levegő vételét mindent amit tesz, vagy rezzen. Megszokásom ez, bár más élőlény nem hat meg ezen a világon ez inkább információ szerzés, s tárolása. Elmondja, hogy először jár itt, finoman pislogok, és hümmögök.
- Értem, akkor nem csak én volnék szűz leányka ebben. – Mosolyodom el finoman, leheletnyire. Megvonja vállát, s tán nem tetszenek neki a következő szavaim.
- Nos nem téved sokat. – Mondom, s a leheletnyi mosolyom már szélesebb. Folytatja a gondolat menetét, amit még mindig hatalmas színjátékkal hallgatok, s hol szemét, hol ajka mozgását figyelem.
- hmm. – Ismét hümmügöt. Most valóban felkeltette az érdeklődésem, de a látszat ugyan az, ami eddig. Tegezni kezd, így jó magam se fáradok tovább azzal, hogy protokollhoz megfelelően viselkedhessek.
- Mindenképpen kellemes időtöltésnek látom. – Válaszolok, s úgy érzem innom elé még ebből a borzalomból. Nem is az íze, a mozdulat az, amire szükségem volt.
Következő pillanatban már ketten „támasztjuk” az asztalt az italoknál. Én értem, hogy alvilági alakok, jaj most féljünk, de könyörgöm mondja már meg valaki ennek a csaposnak, hogy évente nem elég az egy alkalom a mosdásra.
Szóba kerülnek a férfiak, amire elnevetve mondja, hogy ezt megjegyzi. Mosoly újra az arcomon.
Lepke. Akaratlanul is megrándult az arcom finoman, bizonyosan észreveszi.
- Üdvözlégy! – Mondom, s elbiccentem finoman a fejem. Ám már mire észbe kaphattam volna Lepkém már a családi ékszeremre figyelt fel. Felemelem, s megrázom, hogy helyére kerüljön.
- Köszönöm. – Mutatom, majd mivel a dolinásabb kezemen van, el is kapom, azt, hogy ihassak.
- Movut. - (Égésségedre)Majd közelebb hajolok a föléhez, s egészen halkan azt mondom
- Hi los gut nol hin hofkiin, dovah. – ( Messze vagy az otthonodtól, sárkány) Fejezem be, s húzódom lassan  el tőle.
- Dreh ni kos faas. – (Nem kell félned) Teszem hozzá, s felvillan a szemem gyorsan, amiból tudhatja, hogy társra lelt, egy méreg fúvó személyében.



Veleris Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 01, 2021 9:27 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Hunyorogva figyelem az apró, de annál kecsesebb mozdulatot, mellyel visszatereli fürtjét oda, ahonnan érkezett. Mozdulatai, oly természetesek, miként a hóvirág, mely a tavasz hírnöke, szavai oly igazak, mint a lefekvés előtt elrebegett fohász. Gyanakvásomat egyedül, az a borostyánkő,- melyen rebbenő mozdulatára ismét megcsillantak gyertyák s lámpások szórt fényei-.tartja fent.  Nagyot nyelve küzdöm le magamban a késztetést, hogy magamhoz rántsam a vékony kacsót. Hiába az ártatlan külső, legbelül mégis csak egy sárkány szunnyad, s az elmúlt idő eseményei, ráébresztettek arra, hogy a megtorlás az igazság megnyilvánulása kell, hogy legyen.
- Most járok először itt, s efféle viadalokról csak hallottam. – vonom meg a vállam, hogy mennyire tartom izgalmasnak? Még nem tudtam eldönteni, s azt hiszem nem is a mai lesz az a nap, mikor ráfogok jönni. A nyakamat perzselő leheletre azonnal reagál, ahogy a lúdbőre pettyesedik. Szavai pedig aggodalommal töltenek el. Varázslat és kínzás egyszemélyben…, lehet valóban a véletlen műve, ahogy a megszegett ígéret, miszerint félnivalóm csak akkor akad, ha újra El’ Alora macskakövein hagyom lábam nyomát. Elég időt töltöttem ott, hogy tudjam a mágusok épp oly kiszámíthatatlanok, akár a tenger. S most, hogy a hold vörösbe váltott, ki tudja-e nem indul el újabb hajtóvadászat a fajtám iránt? – A varázslat csak a kiváltságosoknak adatik meg, s azok szerencsésnek mondhatják magukat. – felelek kérdésére, miután ismét a szemébe tudok nézni, ajkaimra pajkos mosoly kanyarul. Ebből akár sejtheti is, hogy magam is annak tartom, szerencsésnek. Muszáj vagyok belemenni a játékéba, ha közelebb akarok jutni, ahhoz, mely engem jobban izgat, mint a veszély, melyet ez a nő jelenthet számomra. – Ami pedig a kínzást illeti…, nos a lelkinyomorba döntés sokkal…, hogy is mondjam, fájdalmasabb. Időigényesebb, s talán oly látványos sincs, mint amikor vér csorog végig az ujjaid között, de mindenképp hatásosabb. – sokat sejtetőn nézek szemébe. Az érdeklődés felcsigázása csak a jól megválasztott témán alapaszik. – Vagy másképp látod? – leheletnyire vonom fel szemöldököm kérdésem kíséreteként. – Ugyan. – legyintek. Kissé keserű a vereség, de ez amolyan büszkeségből fakadó. Nem is foglalkozom vele, miután rááll ajánlatomra.
Kijelentése a férfiakról… nem a legalkalmasabb pillanat ezen téma forszírozására. – Megjegyzem. – nevetem el magam. S közben a megérkezett italt elé tolom, míg sajátomra ráfonom vékony ujjaimat. –Demdriik(Lepke)- felelem saját nyelvemen, hisz egyszerű halandóként, mit sem jelenthet neki e név. Nem kockáztathatom meg, hogy a Mágustorony lakója ül velem szembe. Vélhetően nem hallott rólam, hisz a tanács tagjait mindenki ismeri, s ő nem tartozik közéjük, de véletlenek mindig előfordulnak. – Látom, kedveled az ékszereket. Az különösen szép darab. – bökök aprót fejemmel a csuklójára kötött karöltőre. – Egészségedre! – emelem ajkamhoz a poharat, s hajtom le torkomon az italt.



Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 4:12 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 460 »
 
Elismerésem – fogjuk rá – csilingelő hangon kacag fel. Hát valóban, ez nem egy nagy vagyon, ám még is kis édesgetés, pár bók az, amire muszáj vagyok. Arcomon nem változik semmi, ugyan olyan tökéletes színészi játékkal mutatok érdeklődést, a feketébb nem érdekelt, kis élete iránt.
- Hmm.. – Mondom finoman, picit megmozdul a testem tőle, majd a látóterembe érkezett rakoncátlan tincsemet, visszaparancsolom a helyére. Miután eltűrtem azt, újra levegőt veszek, hogy szóhoz jussak.
- Izgalmas, azt hiszem még nem voltam ilyen viadalon. Vagy legalább is ezen a részen. És ön? – Kérdezem tovább színlelve tökéletesen. Miért is jöttem volna ide? Nem való egy effajta helyre a magam leánya. Minden csupa kosz, és veríték, na és a hangzavar. A tapogatása is végre megszűnik, és elenged. Nem tudom milyen ideitatásból gondolta, hogy hozzám érhet, ám lássuk be, ki ne tenné?
- Varázslat, kínzás.. és minden mi jó. – Hajolok közelebb, hogy belesúghassam a fülébe, majd elnevetem magam, mint ha csak mókáztam volna, ám koránt sem. Tökéletesen igazság perdült le az ajkaimról, ám a kínzást már, sőt nem igen gyakorlom. Igyekszem a mágiámra hagyatkozni, az kevésbé véres. Vicces, hogy nem szeretem bemocskolni magam, s még is a mester létem helyett inkább a vérmágiát akarnám. Bele gondolok, abban nem én mocskolódom.
- Na és ön, kedveli a mágiát? – Jaj már ez az előjáték kikészít, első éveimben még élveztem azonban közel a nyolcvanhoz kezdek belefásulni.  Persze nem mondhatom neki egyből, hogy keresek, valaki mágust fel kell vezetni, de áh… borzalmasan unalmas, de fárasztóbb a kedves, érdeklődőt adni.
A viadal véget ért, amire oda kapom a tekintettem, s látom nem járt sikerrel, elvesztette azt „hatalmas” összeget.  
- Oh, sajnálom. – Magamon is meglepődöm, micsoda tökéletes alakítás, talán jelentkeznem kellene valami vándor előadó művészetre. Néha elcsodálkozom továbbá azon is, mennyire nem érdekelnek az emberek, vagy akármilyen fajúak, pedig ez a hölgy kedvesnek tűnik, és valóban érdeklődőnek. Ezt sajnálnám a mesterszintben, hogy olvashassak a gondolataiban, bár nem mintha mihaszna ágazatom rendelkezne effajta képességgel, ezért is vagyok szerencsétlen az átkom levételével is.
- Oh, legyen. – Mondom. Illik hozzám? Csak nem felkeltetettem volna az érdeklődését? Hmm, virágom..talán lenne pár percem a sötét helyeken, de nagyon ritkán érintkezem nem a fajtársammal.
- Végül is az. – Mosolyodom el.
- Hát.. – Biccentem oldalra a fejem.
- Van amikor rossz lány vagyok, s van amikor nem. – Vonom meg a vállam, s harapok az ajkamba.
Mikor oda értünk, akkor a büdöshöz vissza értünk.
- Éljünk, legyen egy Tusak. – Mondom nagy mosollyal.
- Csak eszközök drágám, ezt jegyezze meg. Kielégítenek, és viszlát. – Támaszkodom meg, amint felfogta a rendelésem.
- Ám egy jó bor, az tesz boldoggá. Hát itt ez nem sikerült, hiába küzdöttem meg az italomért. – Nevettem ismét kellemesen, s már nem megjátszva azt.
- Reina. – Mondom a nevemet egyszerűen. Nem szerencsés a teljeset említenem, és nem is nagyon akarom leleplezni magam.


Veleris Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 25, 2021 9:20 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Kiéhezett cápaként sündörögnek a lány körül a férfiak, s hogy türelme sokat próbált az bizonyítja, hogy csak a sokadik martalóc arcán csattan a kecses kéz. A férfi, hangosan mordul fel, szemei pedig haragosan villannak. Valami mégis arra készteti, hogy inkább álljon odébb. Van a nőben kurázsi, kevesen mernének egy ilyen helyen, a helyi „erőkkel” íly nyíltan szembeszállni, főleg, olyan, aki szoknyát hord. Újra végig mérem a nőt, s míg felém nem fordul, elgondolkodok rajta, hogy vajon milyen szerepet tölthet be itt, az istenek háta mögött. Már fellépésében, s kisugárzásában is van valami… megfogalmazhatatlan. A közjátékot természetesen nem rideg seprűnyélként nézem végig, amennyiben muszáj, a magam módján hajlandó lennék közbe lépni.
Rááll az ajánlatra, mely után jobb rálátás nyílik a tarajosok harcára. Az elkerített szalmával teleszórt küzdőtéren két felhergelt kakas esik egymásnak. Az összeg valóban nem nagy, s nem is az én erszényemet féltem. De aki ezen a helyen tanyázik, épp úgy lehet koldus, mint nagypénzű. Jobb kistéttel kezdeni, amennyiben pedig növelné a tétet, hát rajtam nem múljék, elvégre szórakozni jöttem ide. Elismerésnek hangzó kijelentésére jóízűen kacagok fel, meg lehet a hirtelenjében legurított két ital tette meg a hatását. – Messze áll ez a merészségtől. – arcomon még mindig ott a derű, ahogy finoman szorítok rá kezére. – Egy ártalmatlan fogadás, baja csak a kakasoknak lehet. Merészség inkább megkockáztatni az ilyen rosszarcú figurák haragját. – siklik le róla tekintetem, s eresztem a karcsú kezet, egy pillanatara azonban megakad mozdulatom. Alig emelkedik magasba a szemöldököm, ahogy az ismerős fonatra csuklóján téved tekintetem. Biztos csak képzelődöm, de érzem befészkelte magát gondolataim közé.
- Akkor mégis miféle móka, ami leginkább az ízlésednek való? Kocka, kártya? – kérdezek vissza, bár megérzéseim azt súgják, teljesen más szórakozás hozza lázba, de elhamarkodott következtetésre inkább nem hajlanék. Kíváncsian fordulok felé, hátha megkapom a választ.
Vegyes érzelmi kitörések jelzik, hogy a viadal véget ért, s nem hozott számomra szerencsét. A küzdelemről ugyan lemaradtam, hisz társaságom, nem csak a férfiak tekintetét vonzza. „Pártfogoltam” kivert szemmel rángatózik a földön, körülötte a szalma vörös egy sötétebb árnyalatát kezdi felvenni. – Pedig szerencsés vagy. De mit szólnál, ha inkább meghívnálak egy italra, ami jobban illik hozzád. – húzom mosolyra ajakaim. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csupán képzeletem játéka az, amit láttam, de muszáj vagyok róla teljesmértékben megbizonyosodni. – Veszély…- cseppen le ajkaimról a szó. Eltűnődök a válaszon, pár momentum erejéig. – ...ha az ismeretlen felfedezése egyet jelent a veszéllyel, akkor igen. – válaszolom meg végül kérdését. – Felesleges lenne is, ugyanezt a kérdést feltennem számodra. Lerí rólad, hogy te elébe mész. De javíts ki. ha tévedek. – fúrom tekintetébe tekintetem, próbálok kiolvasni az igéző szempárból…bármit.
Amennyiben elfogadja az invitálásom az italra, sarkon fordulok, hogy ismét a pulthoz sétáljak, most már másod magammal. – Kettőt abból, amit… - akad el a szavam egy pillanatra. - … a hölgy kér. – fejezem be a mondatot, az ork csaposról társaságomra tekintve. – Tudom már, hogy nem riadsz meg a férfiaktól, hogy nem kedveled a viadalokat, nem volt nehéz kitalálni, hogy az ízlésed is jobb az átlagosnál, legalábbis, ami az italt illeti, de a nevedet még nem tudom.



Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 23, 2021 9:33 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 223 »
 
Érdeklődő pillantással figyelem tovább is a nőt, aki nem elhajt, se nem undorral pillant vissza. Egy kedves üdvözlést kapom válasznak. Miért pont őt szemeltem ki, nos voltam már többször is itt, ám még nem láttam. És a sugárzó jelleme nem jellemző ezekre a barmokra, így jobb társaságnak véltem. Valamint hátha tud valamit az érkező mágusról, amit rebesgetnek.
Hangzavar át járja a termet, már hozzá vagyok szokva, ám a sok baromhoz, aki a fenekemet tapogatja nem éppen. Nyelvembe harapok, s mély levegőt veszek, amikor a harmadik férfi is letapogat.
- Egy fél pillanat. – Mondom a hölgynek, majd hátra fordulva egy hatalmas pofonnal jutalmazom a negyedik férfit is.
- Még egy és többet kapsz. – Mondom, majd csak a férfinek megvillantom vivern szemem, amit a nő nem láthat. A férfi lép hátra azonnal kettőt, majd odébb megy, már amennyire képes ebben a tömegben.
- Nos, igen mindenképpen. – Pillantok vissza a hölgyre, mint ha mi sem történt volna, s rendezem a hajam.
- Merész kislány, ezt már szeretem. – Mondom neki, és elmosolyodom. Bár való igaz, hogy nem egy nagy vagyon, egyetlen ulron könyörgöm. Ám az információ, amit talán birtokolhat többet ér nálam most, mint hogy akadékoskodjak.
- Nem játékom az effajta móka. – Mondom megvonva a vállam, és kortyolok egyet ebbe a borzalmas italba.
- Szóval szereted a veszélyt? – Kérdezem, mint akit tényleg érdekel silány kis élete részletei.

Veleris Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 23, 2021 8:38 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Nem tartozom ide. Nem elég, hogy én tudom, éreztetik velem, a lopva rám tapadó tekintetek. Hiába az utazóruha, elárul finom kelméből készült anyaga, hófehér bőröm –mely így is, hogy végeláthatatlan út pora ragadt rá, tisztábbnak hat, mint itt bárkié- s a fényben selyemként csillogó hosszú fürtjeim. Hogy mit látnak bennem? Kurtizánt, egy újabb balekot, holtat? Mindegyik szempár más és más gondolat szikrájával tekint rám. Őrült az, kinek ilyen helyen, nem keveredik vére a félelemmel s áldozat lesz, ha bizonytalansága formát ölt. Így inkább bátorságot töltök magamba, a második vidítóval, hátha hű lesz nevéhez, ha másképp nem is, de vigyorogva játszom el az életem. Igaz, ez a legrosszabb rémálmaimba sem fordulhat elő, annál, azért jobban szeretem, s a mérték a legjobb barátom. Egy kockázó négyes asztalára helyezem a félarasznyi poharat. Valahol a zsibongó tömegtől három- négy lépésnyi távolságra vagyok kénytelen megállni, mivel egy karcsú alak kúszik be perifériás látásom terébe.  Egy gyors pillantással futom végig a mellém érkező nőt. Teljes ellentétjei vagyunk egymásnak, míg őt dús idomokkal, buja pillantással, háborgó eget idéző hajzuhataggal áldották az istenek, addig nekem fukar kézzel mérték eme adottságokat. Mégsem rivális pillantással fogadom érkezését, a külcsíny utáni irigység sosem tartozott jellemvonásaim közé. – Üdvözöllek.- tükörképként billentem én is oldalra fejem, s vonom fel kérdőn szemöldököm. Talán kérdezés nélkül megosztja velem, mi is vette rá, hogy hozzám csapódjon. Tekintetem róla, az újabb üdvrivalgás felé fordítom, melybe, mintha baromfik jellegzetes hangja is keveredne. Nyakamat nyújtogatva próbálok a kisebb mögé látni, s sikerül is. – Kakasviadal. – fordítom fejem ismét a lány felé. – Közelebb megyünk? – nem tudom mi motiválta arra, hogy megszólítson, de bármi is legyen az, elnézve az itt jelenlévőket, még hálás is lehetek neki. Közel és távol ő az egyetlen, akinek a társasága szórakoztató lehet. – Egy ulron, hogy a kék tarajos nyer, a piros ellen. – teszem meg a tétem, az ismeretlennek, nyújtva felé a kezem, megpecsételve a fogadást, amennyiben állja azt.


Reinaakviin Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 8:47 pm
vorey viidost dovah
«  Neked; @Veleris  • Szószám; 345 »
 
Belépek a ködös terembe, ahol mindenféle jött ment alak már javában teszi a dolgát. Lassú, s megvető pillantással lépdelek közöttük – már amennyire látok valamit -, és haladok az utamra.
Miért hagyok fel egy napra, vagy többre a jó kislány szereppel? Nos, mint ahogyan már ki számolj, talán kicsivel több, mint ötven éve kutatok. Szégyenben élek a mérgem nélkül, s olyan jó madarat keresek, aki végre hajlandó lenne segíteni. Nos, már tíz éve éppen, hogy meglett volna, ám egy bosszúszomjas ex keresztbe tett nekem. Áh..drámák, gyűlölöm őket.
Azt rebesgetik, hogy láttak erre egy mágust, ha mindent igaz, és végre valaki talán jól végezte egyszer életében a munkáját.
Kebleimet jól kiemelő szűk ruhában mutatkozom, hajam pedig finoman omlik a vállamra. Imádom a csillogást, nem hiába Vivern vagyok kérlek, nekünk még van ízlésünk. Így ékszerekből sincs hiány. Rajtam van a nyakláncom a kedvenc fülbevalóm, amit még húsz esztendeje loptam valami úri szajhától, már nem emlékszem, és természetesen családomtól megmaradt egyetlen ékszer.
A szemek rám tapadtak, de nem vetem meg őket ezért. Magam se bírok ellenállni egy, egy kellemes csillogó dolognak. Tőlük miért várjam el?
Hangzavar betölti a helységet, és kevés nővel találkozom, vagy legalább is kevéssel, ki felér nagyszerűségemhez, ám még is megadd a szemem egy valakin.
Finom légies léptekkel hagya el a pultot, ahol az a förmedvényes Ork csapol, blleehh… innen érzem a szagát.
Lassan italával a kezében sétál át a tömegen, követem. Figyelem merre lépdel, s egy idegen kezéből kiveszem a bort, mit természetesen nem nézz az illető jó szemmel, s belém akar kötni.
Megemelem a kezem éppen hogy a csípőmig, s abból a varázslat azonnal előtör, rá koncentrálok a nőre, ki számon kérte tőlem az itala elvételét.
Abban a pillanatban a fejéhez kap, félelmet keltek benne, hallucinálni kezd. Összerogy, s sírásba kezd. Nem tudom mi lehet, ne befolyásolhatom ezt, ám nem lehet kellemes.
- Köszönöm. – Mondom, majd félmosolyt engedek, s átlépek felette folytatva az utam a kiszemelt nő irányába. Hang irányába tart, és ahogyan mellé lépek elbiccentett fejjel köszöntöm.
- Üdv. – Mondom, és kortyolok a boromba, amit szájhúzva nyugtázok, hogy ennél már milliószor ittam jobbat.

// #varázslat: Rettegés //

Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
347
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 7:54 pm


Son non dii son
 @Reinaakviin& Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Napokkal ezelőtt érintettük a város- ha lehet annak nevezni- külperemét. A kényszer útitárs elmondása szerint, az alvilág minden figurája fellelhető ezen a helyen, s magas áron vagy egy jó alku megköttetésével bármikor elrejtenek a legádázabb fejvadász elől is. Noha vigyázni kell, ha csellel akarsz kibújni a fizetség alól, Tulveron vidékén bárhova elér a kezük. Ennek ellenére se riadtam vissza, hogy visszatérjek. Nem tudnám megmondani, hogy mi hajtott ide, a kíváncsiság vagy éppen csak az, hogy egyetlen éjszakára lerázzam magamról az elkötelezett mágus szerepét. Holnap talán a szégyen pírja fogja színezni arcom, de visszafordulni már nem fogok.

A félig ledőlt házak között kanyargó ösvények mellett egy- egy lobogó fáklya, mely éppen annyi fényt áraszt magából, hogy a szemétben,- melyet az itt meghúzódó martalócok hagynak maguk után – vagy az útszélén szendergőben ne bukj orra. Mióta csak ráléptem az útra, nem akarja elhagyni testem a bizsergés, mely akkor szokta átjárni zsigereimet, mikor figyelnek. Ahogy beljebb és beljebb haladok a kietlen földúton és a levegő kezd megtelni hangokkal, illatokkal az érzést teljesen megszokom. Elérkezvén a mezsgyéhez, mely távol tartja a sötétséget, egy kisebb város nyüzsgésével találom szembe magam.
- Szervusz Ssszépségem… - kúszik fülembe, egy rekedtes hang. Oldalvást pillantva egy sok telet látott, rozoga vénember vigyorog rám egyszem fogával. - … menyegzőt, pókmalac extrudátumát?Most csak féláron, s csak neked. – vékony görbe ujja, remegve közelít arcom felé. – Elűzik a gondokat, s felpesszdítik a vét. - Hagyj engem, vénember! – lököm el magamtól kezét, s lépek el mellőle.

Az utolsó csepp, áll a cégéren. Méreg, vér, bor? Azt hiszem, már az küszöböt átlépve elkezdődik a hazardírozás, nem tudhatod, melyik „jóból” kapod meg a jussod.
Belépve a füst benedvesíti a tekintetem, melytől a bent lévők csak ködalakoknak hatnak. Kell néhány pillanat, míg szememből felszáradnak a könnyek. Egykor is fogadó szerepét tölthette be a hely, bár akkori pompája csak árnyéka önmagának. A söntés megkopott, s néhol már foltozásra is szorult, ahogy a tereket elválasztó falaknak a maradványai maradtak már csak fent. Csoda, hogy még nem dőlt össze. A fal mellett egy lépcső vezet felfelé, bár amennyire a sűrű füstben ki tudom venni néhány fok karrierje derékba tört, az idők alatt. Az asztalok szinte mindegyikénél ülnek, s vagy kockáznak, vagy éppen kártyáznak. Mondjuk az egyiknél éppen egy nagydarab varkocsos nő méri össze erejét egy magára cápát festető férfival. Jobb híján a pulthoz sétálok, ott még akad némi hely. – Mivel szolgálhatok? – terem ott rögtön egy ork hím, ki olyan erővel csapja vállára a rongyot, hogy az még nekem is fáj. – Valami erőset. – bököm ki, miután lenyeltem meglepetésemet. Szúrós tekintet után meg is kapom a tusak vidítómat. Legurítva, kérek még egyet. Magamhoz véve sétálok át a helységen, kíváncsiságomat az épület másik végében felharsanó üdvrivalgások keltették fel. Az asztalokat kerülgetve, azért jobban szemügyre veszem, az összegyűlt társaságot.

#kihívás2


Deedra Gindrian and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Gorshnag romjai - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: