Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Azildor hálója - Page 2 KaDiPE5
Azildor hálója - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Azildor hálója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Kedd Júl. 12, 2022 11:09 am
Morning Sanity
Papírosokat teszek ide, könyveket rakok oda, míg végül kezembe akadnak az árulkodó bizonyítékok tiltott mesterkedésének. Macska lelkem felbukkanásának okait könnyedén hagyom más időkre, ám Ezaras feltételezései közül az előbbi lehetősége még inkább megszilárdítja elhatározásomat, melynek kelléke a nyeregtáskában lapul, míg a második… - Akárhogy is legyen, van még mit tanulnom tőled a türelemről – halvány mosollyal fordulok az asztalhoz a szükséges kellékekkel. Leginkább beletörődésnek nevezném, hisz bármennyire is szeretném, az időt nem hajthatom uralmam alá, nem gyorsíthatom, s állíthatom meg. Ha sikerül is életre keltenem a bennem szunnyadó erőt, csupán csak egy hajtás lesz test melegével óvni, verejtékkel öntözni, az elme izzó parazsával szítani, a lélek szelídségével simogatni szükséges. S ez idő, mint ahogyan a bájital kimosódása is. – Van tudomásod arról, akadt e hajdan oly varázslat, mely befolyásolta az időt vagy bír valamely ágazat efféle igével? Nem lehet minden veszélyre felkészülni. Neked illene legjobban tudni, hogy akadnak olyanok is mely szemnek láthatatlan, elmének felfoghatatlan. Egy szikra is okozott már erdőtüzet – hangom immár nyugodt nem parázslik dactól sem ellenállástól. Hiszem, hogy van tudomása a Lebegő –fa lombja alatt történt balesetekről, ám balgaságnak tartom összekeverni a mágia veszélyeit azzal melyet az alkímia, hordozhat magában. Még, ha az utóbbit, olykor joggal hasonlítják hozzá, egészen más alapokon nyugszik. – Vagy úgy vélted, ha balul sülne el a dolog, egy újabb elrettentő példa lehetsz a tanítványok előtt? – görbítem ajkam vonalát, szelíd pillantással simítva arcának vonásait. – Ha jól sejtem, nem jártál sikerrel, rájöttél mi volt a gond? – érdeklődöm, hisz bár érvei ellenére is felelőtlen döntésnek ítélem tettét, ami megtörtént, az megtörtént, mindezen felül nem fakult kíváncsiságom irányába. – Netalán, arról is mesélhetnél, míg előkészülök, miféle tapasztalatod akadt a Lebegő-fa árnyékában? Próbálkoztál magad is, az intések ellenére? – jószándékkal mért szavai szöget ütnek a fejemben, ám mindig van olyan pillanat, mikor az ember magának akar bizonyítani. Kétségtelen azonban, hogy elhomályosítja rügyező gondolataimat a próbálkozásról, s inkább tereli a jelen pillanatának medrébe. – Valahogy úgy – bólintok elismerően, mosoly kezdeménnyel ábrázatomon. Igazán meglepettség nem lesz úrrá rajtam következtetése hallatán, ismerete szerteágazó, miért pont e téren lenne hiányos? – Ám néhány feljegyzés, arról tesz említést, hogy megfigyelhető volt a sikertelenség, olyan bájitaloknál is, ahol maga a növény a természetben jól tűri a napsugárzást – néhány pillanat erejéig megtámaszkodva tenyeremen, babrálok a thyma megfakult száraz nyúlványaival. – Az okot, annak tulajdonítják, hogy más anyaggal érintkezve nagyban megváltozik a tulajdonsága vagy csak a felhasználása időhöz kötött – megunva a játszadozást, ajánlom fel számára a segítségnyújtást lehetőségét, közelebb helyezve hozzá a gyógynövényt. Lepörgetve újra magamban, a lépéseket rádöbbenek arra, hogy az előbb elhamarkodottan ítéltem meg a felszerelések hiánytalanságát.
Apró bólintást követően indulok a fürdő felé, s csak nevem hallatán torpanok meg. Félig visszafordulva, érdeklődve tekintek a tengerszín árnyékokkal tűzdelt szempárba fúrva sajátom. Szavaira röpke pillanatra rejtem el barnáim fényét, s őszinte mosollyal fogadom köszönetét. A fürdőbe lépve először a hosszant a plafonig érő polchoz lépve veszek magamhoz egy cérnaszálakból sűrűn szőtt, vékony kéztörlőt a precízen egymásra hajtogatott sokadalomból. Vállamra csapva lépek a kézmosóhoz. Halk csobogással, de tajtékzó hullámokat idézve csapódik a réztál oldalának a kancsóból kiömlő víz. A mellé készített szappannal bedörzsölve a kezem, alaposan mosom át tenyerem s ujjaim, s törlöm szárazra kezem. Csak ezután veszem magamhoz a maradék csuporban lévő vizet s térek vissza Lidércem társaságába. A háta mögött megállva helyezem az asztalra a vizet s a rongyot. Vállára simítva kezeim állapodok meg. – Nincs miért köszönetet mondanod.  Emlékszel, azt mondtam, segítek, hogy segíthess… már így is többet tettél értem, mint, amit viszonozni tudnék – szót nem ejtek róla, bár talán sejti, a szavak többet rejtenek magukban, mint valójában hinné az ember. Nem csak a tettet, hogy szárnyai alá vett, nem csak a szavakat, melyekkel irányt mutat, hanem, hogy közelségével biztonságot nyújt, s hogy társamul szegődött az útban. Csókot lehelve fejére, lépek tova visszatérve oda, ahonnan indultam, újra számba véve az eszközöket. – Sikerült rájönni, hova is dugtad azt az égőt?


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 04, 2022 4:55 pm
Morning Sanity

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Auridon Sunrise • credit: »
Eltűnődötten mérem végig a kutakodásban megakadt valóját, magam is elmélázva Káosz professzor indokain. Igaz, voltaképpen egy bájitalnak adunk lelket és személyiséget, ezért nem volnék abban bizonyos, ténylegesen a cirmos szeszélyén múlna Rhysand szabadsága. Persze azt is el kell ismerni, kevés, amit az elixírekről tudok, s az sem kizárt, hogy valamilyen úton-módon lehetséges példának okáért egy négylábú házikedvenc tudatát vagy akár szellemét az italba csepegtetni. Ám bármiként is legyen, a sarkalatos lehetőségeket egyik variáció sem zárja ki.
- Akadt némi változás az életedben, valamelyik meglehet, hatással van rá. A szívem a mágia magyarázata felé húz, azonban sietős volna következtetéseket levonni – töprengek el, dacára annak, vállvonása vélhetően a téma lezárásának szólt. Nem tagadom, nehéz elhallgatnom előle a gondolataimat. - Vagy a bájital hatása fakul idővel, ez is egy lehetőség – teszem hozzá, még mielőtt a jelen problémájára vagyis annak megoldására fókuszálnánk. Azzal párhuzamban pedig a türelmem próbálgatására, noha szerencsére nem kizárólag anyámtól, hanem atyámtól is birkákat meghazudtoló tűrést örököltem. Jobban belegondolva becsülendő a gyakran magára erőltetett higgadtsága, hisz magam sem feszegettem másként a határaimat, mint Kóborom.
- A veszély megítélésében szerzett tapasztalásra gondoltam, szertelen lelkem – mosolyodok el gyengéden. - A bájital esetében tudtam, a legrosszabb, ami történhet, hogy belobban az elegy a recept pontatlan követése okán. Ahogyan azt is tudom, a Lebegő-fa mellett hunytak már ki életek – magyarázom körültekintéssel, átvetve ültömben egyik lábamat a másikon. - Ám mégsem attól intelek óvva, hogy próbálkozz, csupán, hogy egymagadban tedd azt. Egy mester képes végigvezetni a vékonyka kötélen, mely a szakadék felett lebeg, s ha már magadtól is elő tudod hívni az erődet, nem látnám akadályát a gyakorlatnak. Addig viszont nem lehet tudni, mekkora löketet adna neked azon a képletes kötélen, s képes volna-e bárki utánad nyúlni – fejezem be az elbeszélést, hagyva a vonásaimra is felkúszni a komolyságot, hisz tudom, a csábítás kifejezett, és mindössze azon múlik a biztonsága, hogy elfogadja-e a tanácsomat, hogy képes-e mesterként megbízni az ítélőképességemben. Apró szusszanással vezetem aztán tova a figyelmemet a bájitalok érdekességeire, magamba szívva a tudást, amelyre lehet, nem lenne soha szükségem, mégis táplálékot jelent a természetem kielégíthetetlen kíváncsiságának.
- És mire alapozódnak ezek a feltételezések? - szökik elő belőlem az újabb kérdés. - A növények alaptermészetén? Hisz az tudott, hogy vannak a fényt kifejezetten kedvelőek, éppúgy meglehetősen nehezen viselőek is – tanakodok, bár túlzottan soká nem szövöm a latolgatást, elvégre a segítségemet ajánlottam, s az idő közben kiadott feladat képtelen egyszerűsége ellenére is eltökélt vagyok a hozzájárulásommal. Bólintásommal jelzem a megértést, és precíz mozdulatokkal, hogy kárba ne menjen a növény, elkezdem kimérni a két kémcsőbe a szárított virágzatokat. - Hmm… Az égőn még gondolkodnom kell, azonban friss vizet az imént hoztak a fürdőbe, a mosdótál melletti kancsóba, és bizonyára alkalmas rongyot is fogsz lelni odabent. Szolgáld ki magad, addig is megkísérlem felidézni, merre lehet az égő – tekintek fel rá, megakadva egy szekundumra a ténykedésemben, de hamar visszavezetem a pillantásomat a kékeslila színben pompázó hozzávalóra. A tisztálkodásra alkalmatos helyiségben jó esély van rá, hogy összetalálkozik a fürdővizet előkészítő szolgálóval, mielőtt viszont ez még megtörténhetne, újfent felé emelem a szemeimet.
- Rhysand? - szólítom meg csöndesen, remélve, a figyelme még az enyém. - Hálás vagyok a fáradalmaidért. Őszintén – vallom meg, ugyanis nem tudom, a gyengélkedőn megköszöntem-e mindazt, amit értem tett nem csupán a sérülés, hanem az éjmágust övező kutatás vonatkozásában is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Júl. 01, 2022 10:09 pm
Morning Sanity
Gyanakodva húzom fel szemöldököm az említett egyed hallatán, vagyis inkább a benne leledző feltételezett tulajdonság miatt. Nehezemre esik elhinni, hogy a pimasz dög rendelkezik bármiféle együttérzéssel. Legalábbis felém, biztos nem; ragaszkodása azonban kétségtelen Ezara iránt. Hogy ez pusztán csak annak köszönhető, hogy ne pusztuljon éhen vagy valami egészen emberi? Gyanítom, örök rejtély marad. – Ez utóbbi, inkább vall rá– bólintok határozottsággal, meglehet aggódnunk, kellene a világ rendjének felborulásában, ha a Professzor több empátiát mutat, mint egy darab tuskó. – Csupán elméláztam azon, mi lehet a hatterében, hogy egyre ritkábban kényszerít a testébe – vonom meg vállam. Akad ennél fontosabb, s hamaribb dolgunk is, S ha másban nem is, de pimaszságban kéz a kézben járunk a felemlegetett jószággal, melyet Lidércem nem rest a fejemre is olvasni. Ugyan, felszökik ábrázatomra a szemtelen vigyor, de lekopik róla, mint rezes gombról a bevonat. – Tehát, tapasztalásnak véled, hogy láttad Maverost, ahogy összeönt ezt-azt? Esetleg, hogy forgattál kezedben néhány könyvet? – vonom fel kérdő kíváncsisággal szemöldököm. – Mert ilyesfajta tapasztalattal már magam is rendelkezem a mágia terén. Mégis óva intesz attól, hogy a Lebegő fa árnyékába próbálkozzam, ahol nagyobb eséllyel hívhatnám elő a bennem szunnyadó erőt – nem lehetek benne biztos, hogy csupán ezekre alapozza a tapasztalata súlyát, ám szegényes elbeszélései alapján erre következtettem.
A harmóniát s röpke kéjt, felváltja sebtiben a magamra vállat feladat teljesítésének mivolta fejem felett. – Néhány bájolónál akad, olyan feljegyzés, miszerint érdemes óvni a fénytől. Bár ezek legtöbbje feltételezésen alapul, nem mindegyiknél bizonyosodott még be – a következő lépésen tanakodva válaszolok csendesen. – Most sincsen ez másként, a fiók mélyén – markáns mozdulattal lököm be a rekeszt, mely halk döndüléssel nyeli el a beleszórt holmikat. – A thyma virágát kérlek szed bele ebbe a két kémcsőbe… mérleg híján úgy saccolom annyira lesz szükségünk egy adagra valóhoz – felmarkolva az üvegcséket, helyezem hozzá közelebb. Nem a legizgalmasabb része, a kotyvasztásnak, de úgy hiszem, az újdonság varázsa le fogja kötni a figyelmét. – Aztán jöhet a többi… Mégiscsak szükséges lenne az az égő – összevont szemöldökkel konstatálom a helyzetet, amint feldereng, hogy a leforrázni szükséges a gyógynövényt. – Valamint vízre és egy sűrű szövésű tiszta rongyra vagy gyolcsra. Esetleg valami ötlet, hol keressem?


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 8:45 pm
Morning Sanity

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Auridon Sunrise • credit: »
Huncut tekintetét egy hasonló, sokat sejtetővel viszonozom, megadó főhajtással jelezve; a magam részéről állok elébe titkaim árát becsülettel megfizetni. Kacérkodásunk duzzasztását azonban későbbre szükséges halasztanunk, ugyanis Kóborom nem ismer tréfát, amennyiben a maga elé kitűzött céljának kíván eleget tenni.
- Szerintem a felém mutatott kegyességéről téve tanúbizonyságot, inkább nem osztotta meg veled a híreket. Emlékeim szerint kifejezett elégedetlenséggel és kiábrándultsággal pislogott rám – mosolygom, körültekintéssel egyengetve vissza magam mögött a fürdőt takaró függönyt, s kivételesen arra sem sajnálom a fáradtságot, hogy az ajtaját is behúzzam. - Valamikor ősz végén. Talán a tél elején, csapadékos volt az időjárás – emlékezek vissza némi tanakodást követően, hisz megannyi esemény súlya fakítja a viszonylag jelentéktelen történést. - Mi kavarog ragyogó elmédben? - érdeklődök, látva, amint egy momentumra megállt a ténykedésében a kérdésének kíséretében.
- Pimasz lélek – csóválom meg a fejemet szertelen. - A megélt tapasztalatok, drága Rhysandom, alkalmassá tesznek annak a megítélésére, mikor engedhető meg a tanácsok, vagy épp a szabályok lazítása – felelem nyugalommal, nem véve lelkemre célzását a felelőtlenségemet illetőn. Elvégre valahol még igaza is van, bőséggel akadtak és akadnak alkalmak, mikor létem folyamán nem a biztonságos semmittevés mellett tettem le a voksomat, viszont legalább annyi esetben döntöttem azzal vagy a szabályok szigorával egyhangúan. Ennek a megítélése is éppen olyan, mint az élet más területe; temérdek pilléren áll a választásunk súlya. Nekünk, mestereknek, akár egy szülőnek az a dolgunk, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk a kísérletezéshez, avagy megítéljük, melyik esetleges hiba elkövetése szolgálja a gyarapodást, s melyik az értelmetlen veszélyhelyzetet.
- Sokat mondó kifejezés, így jobban belegondolva – mosolyodok el újfent, öntudatlan dörzsölve meg a köntösöm alatt a vállamon húzódó sebhelyet. Lagymatag figyelmem viszont könnyeden terelődik, miként ujjait megérzem az államon, majd alig momentumokkal később édes csókját a számon. Kár volna mímelnem az összeszedettséget, hisz változatlan képes ábrándos ködöt hinteni a szellememre, amely kizárólag akkor foszlik tova, amiként az arcomat melengetőn sütő napsugaraknak hirtelenjében akadálya kél. Ám rögvest érkezik a magyarázat a függöny behúzásáról.
- Azután sem, hogy elkészültek? - kíváncsiskodok, közelebb fészkelődve kicsit a széken, csak hogy láthassam, miként varázsol igazi káoszt az asztalom eddigi tartalmából. - Azok rendezett káoszban voltak – motyogom az orrom alatt fél-lelkes komolysággal, ugyanis efféle apróságból a világért nem kerekítenék problémát. Egyébként is nagyobb érdeklődésemet lelem a kehelyben, melynek súlya és hűvös tapintása alapján kétségtelen, nem az ásvány egy hamisítványáról van szó - ezzel a problémával kapcsolatban már hallottam panaszokat. Közben a gyógyital említésére kicsiny mosoly kucorodik a szájzugaimba, mielőtt visszahelyezném elé a tárgyat.
- Megtisztelnél. Miben tudok a segítségedre lenni? - húzom ki magamat, csakugyan tettvágytól zendülve minden porcikámban.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 7:04 pm
Morning Sanity
Szavai hitelességében, ez alkalommal sem kételkedem, számtalanszor adott hangot afelől, sok más esetben hunyna szemet, ha rólam van szó. Igaz, csak remélni merem, imigyen nem tett még, se akarva, se akaratlanul nem élnék vissza a helyzetemmel, még, ha csalfán is a színjáték kedvvért tettem is rá utalást. Ugyan, nem nagy dolog lenne, hisz a lepedőt tisztára lehet mosni, s a sarkaiból csepegő vizet is, hamar felszárítja a Nap melege. Ám inkább nem kisérteném, Isilmé puha érintését szemfedőmön, még Are idejében sem. Nem könnyű, nemet mondani, olykor azonban szükséges burkot szilárdítani szívünk óhaja köré, még ha szelíd tengerszín tekintetű, tiszteletben álló tanácsosról is van szó, ki éppúgy melengeti lelkem, szívem, testem, mint ahogy kandallóban égő égerek.
- Borsos az ár, mit a titoktartásért kérnek manapság – jegyzem meg, hetykén vállat vonva. – S Önnek Tanácsos, már igen sok a tartozása. Ha így folytatja, nekem is kortyolnom kell az ifjúság italából, ha az összes törlesztésére sort akarok keríteni – kacéros pillantást követően veszem csak tudomásul, nem kíván tétlenségbe merülni, addig bizonyosan nem, míg jelen vagyok. Szófogadatlansága, ugyan üdvrivalgást nem hoz felszínre bennem, mégsem kényszerítem erőszakkal vissza, hisz óvatos sziporkázása, mint égnek eresztett lebegőlámpás a csillagtalan éjszakában. Bizonyíték, hogy a baj füstje, nagyobb volt, mint a lángja, s vélhetően a semlegesítő főzetre sem lenne szükség. Mégis inkább választom a biztos utat, hisz a méreg, melyet az éjmágus használt ismeretlen számomra, éppúgy neve, mint későbbre gyakorolt hatása. – Meg sem lepődők – morrantok, miután kedvesen ugyan, de orrom alá dörgöli nyelvbotlásomat.  – Nem mesélt róla, biztos sokkos állapotba került szerencsétlen jószág – vannak emlékek, melyeknek még halvány foszlányai sem derengenek fel, melyek csak az övé. – Mikor történt ez? – állok meg egy pillanatra a kutakodásban, kinyújtott karomra támasztva fejem. Szinte már el is feledkeztem, a gondról, mely még pár hónapja leginkább gyötört, hisz az idő rohanó múlásával egyre ritkában emeli fel fejét, a porból, talán csak a legváratlanabb helyzetekben. Most, emlékeztetve létezésére, érdekelni kezdet az ok. Gondolataimból, halk pusmogás riaszt fel, ám csak enyhén ível szemöldököm, nem lepne meg, ha magában motyogna. – Amúgy, sosem tartod be saját tanácsaidat? Mint például az olyat, hogy egy magad sose kísérletez – még karomba mormogva érdeklődöm, hogy aztán pár perc elteltével rábukkanjak arra, amit keresek. Sejtettem, hogy van az a pont, mikor kiélesedett hallása cserben hagyja, s ez jelen esetben akkor történik meg, mikor szívesebben tudnám újra a párnák közt. Ámbár nem azért, mert féltve őriznék, bármily titkot, hisz nincs itt semmilyen rejtély, minden mozzanatot fellelhet a megfelelő könyvet forgatva, s nem is, azért mert zavarna közelsége. Egyszerűen csak szeretném, jó helyen tudni. Puha érintésére összerezzenek, ám forró csókját már őszinte hálával fogadom.  – A türelmét biztosan tőle örökölted – sóhajtok végül, amint már bizonyossá válik, hogy túlságosan kényelembe helyezte magát a széken. – Ha eddig elképzelhetetlennek is tartottam, hogy égetni való gyerek voltál, most már kezdek meggyőződni róla – néhány lépést téve az ablak felé állapodok meg mellette, állát két ujjaim közé csippentve fordítom magam felé orcáját, míg hitetlenkedve jutok a megállapításra. Apró csókot hintve ajkára teszem meg utána a megmaradt távolságot, s két határozott mozdulattal fosztom meg magunkat a verőfényes napsütéstől, sűrű félhomályba vonva a szobát. – Akadnak elegyek, melyeknek nem tesz jót az erős fény – megelőzve az esetleges kérdést, simítom kezem az asztal sarkában lévő gyertyatartóra, közelebb helyezve az ideiglenesen kinevezett munkafelületre. Helyezném, amint azonban szembesültem a kisebb káosszal, adom át Lidércem kezébe, míg két határozott mozdulattal seprem bele a papírokat, krétákat, nehezékeket a szekreter fiókjaiba. – Valóban így van – bólintok, s követem tekintetemmel mozzanatát, ahogy ujjai közé simítja a jáde kelyhet. Akad persze, megannyi változata is, sőt akad olyan is, ami minden féle szempontból hajaz egy egyszerű boros kehelyre, különlegessége, csak akkor mutatkozik meg, ha a megfelelő komponenseket vegyíti benne, az ahhoz értő. Valakik úgy vélik, a zöld szín s maga az ásvány is gyógyító erővel bír, s talán ez is erősíti funkcióját a mágia mellett. – Gyógyító kehelynek hívják, a benne kevert bájitalok mindegyike a gyógyulást segíti elő. A gyógyital is, melyet tőlem kaptál is ebben készült – visszavezetve tekintetem az asztalra gyújtom meg a gyertyát. – Ha már így kényelembe helyezted magad, s látom, buzog benned a tett vágy, segíthetsz is. Persze, csak ha szeretnéd – biccentem oldalra fejem, enyhén emelve szemöldököm, bár sejtem nem kapok nemleges választ.  


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 3:52 pm
Morning Sanity

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Auridon Sunrise • credit: »
- Ha csupán ezen múlna, még szagosan is szívesen látott vendég volnál az ágyamban – cirógatom meg a karját, fenyőmézszín szemeinek melegségében fürdőzve. Ami viszont azt illeti, könnyed sóhaj, mit leeresztek a mellkasomról a pihenésem emlegetésére, ugyanis messze nem kívánom, hogy körülöttem forogjon a világ kereke. - Nem tagadom, minden bizonnyal szükség lesz rá, azonban te is átvirrasztottad az éjszakát, és a reggeli edzésedről is gondoskodtál. Megérdemled a figyelmességet – puha mosoly, mit felé kínálok az ujjamat érintő csókja okán. - De majd meglátjuk – tekintek utána, elfogadva végül, hogy az események alakulását a jövő szeszélyére bízzuk. Jól tudom, erőszakkal vagy puszta kérésem, balga kívánságom okán nem fogja elengedni a gondolatait, melyek meglehet, már engem megelőzve a tudatába kucorodtak. Ifjú még, az energiában kétségtelenül bővelkedik, tulajdonképpen megértem, ha nem mellettem szuszogva óhajtja a napját tölteni.
- Csak óvatosan, ifjú varázsló, még a végén kiderülne, magam sem tartom mindet szigorral – nevetését szélesedő mosollyal kísérem, s csak ezt követően döntök úgy, nem fogom elkényelmesedett vénember módjára elnézni, ahogy mindent egymaga csinál. Meglehet, vele ellentétben az erőm hagy maga után némi kivetnivalót, de voltam már rosszabbul is. Szórakozottan hortyogok egyet aztán az orrom alatt, hallva, amiként én az övével, úgy ő sem bajlódik tovább a saját csökönyösségemmel.
- Hallottam ám – figyelmeztetem mímelt szigorral a majdnem-elszólására, noha a függöny mögött kutakodva széles görbület, ami a számat húzza. - A fiatalító főzet csínját-bínját kívántam elsajátítani. Káosz itt is volt a legutolsó próbámnál – magyarázom, kutatva a polcokon, miközben halk kopogást követően a fürdőbe vezető ajtó mögül benyit az egyik szolgáló, friss vizet hozva a mosdótálhoz. Sűrűn elnézést kérve fordulna is ki, de csöndben bátorítom a dolga végzésére, s ha már itt van, a fürdővízről is gondoskodom. Arra talán még lesz ideje és kedvtelése Kóboromnak. - Történetesen felrobbant az egész elegy, azóta inkább nem kísérleteztem – zárom a rövidke történetet, kezeim között két lombikkal sétálva vissza hozzá, mihelyt biztosított róla, a további eszközök már a rendelkezésére állnak. - Égőre végül nincs szükséged? - kíváncsiskodom, elhelyezve az asztalon az üvegcséket, bár egyhamar választ ad a kérdésemre. Ajánlatára viszont újfent siketet mímelek, közelebb húzva az egyik székemet az ideiglenes munkahelyéhez, ugyanis ha azt gondolja, nem fogom érdeklődéssel mustrálni a ténykedését, úgy mellélőtt a számításaival.
- Az ágyba kényszeríteni vagy ott tartani még az anyám sem volt képes soha, amíg akadt, mi jobban érdekel – mosolyodok el gyengéden, mögé lépve mindeközben, és óvatosan simítva felkarjait, megkésve viszonozom a homlokomra hintett csókját a nyakának nyirkos bőrén. Szívem szerint magamhoz ölelném, de nem szeretném akadályozni a ténykedésében, ezért visszasétálok az asztalhoz, és helyet foglalok a nézőtér sorai között.
- Érdekes kehely – állapítom meg, megemelve a tárgyat, amelyhez hasonlót már láttam Maveros holmijai között, azonban túl sokat sohasem volt hajlandó elárulni róluk, ami túlmutatott volna a mágia vonatkozásán. - Annak idején mágusok bájolták őket, hogy az alkímia folyamatát segítsék, erősítsék. Ez miben különleges? - faggatózom, remélve, Rhysand nem irigy annyira a tudására, mint megboldogult legjobb barátom volt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 12:54 pm
Morning Sanity
Hosszú ujjai útját kimért pillantással kísérem, s hazudnék, ha azt mondanám, bolyhos érintése mellkasomon vagy éppen karomon, nem kelt életre bennem valamit. Valóban jól esne ringatózni mellette egy réveteg álomban, ám a helyzet nem engedi, imígy a test óhaját felülírja az elme tiszta józansága. – Úgy ítéled, inkább szagos, mint illatos vagyok? – vállamra fordítva fejem, szívom be a könnyed vászon odorját. Meg kell hagyni valóban messze áll a rózsaolaj kellemes aromájától, ám még az orkok közt elvegyülnöm nem lenne érdemes. A haloványnak is alig nevezhető humort, elmosódott mosollyal oltalmazom visszavezetve barnáim melegségét. – A pihenésre inkább neked lesz szükség, még a szérum elfogyasztása után is. De téged talán, nem szükséges arról felvilágosítanom, hogy míg a bájital egy részünket felerősíti, addig másban visszaveszi az árát – számhoz emelve játszadozó ujjait, nyomok reájuk puha csókot. Nem az alvás vagy a reggeli hiánya sodort meglehetősen ingoványos talajra, - hisz az elmúlt időszakban nem egy éjszakát töltöttem az Áloműrnővel kéz a kézben, s még fogok is – leginkább az iránta érzett aggodalom perdített állóképességem szélére, s fakította énem szikráját. Nem mellesleg pedig nagy bennem a gyanakvás a háborítatlanság iránt, melynek felrugója épp úgy bennem, mint benne is keresendő. – De majd, meglátjuk – szelíd mosollyal paskolom meg kézfejét. S nem hazudtam,- hisz olykor meglehet a bájitaloknak, az a kellemetlen utóhatása, hogy bágyadttá, fáradékonnyá teszik a szellemet – ám időközben más elgondolás is tanyát vert gondolataim párkányán, s mi tagadás a bennem szilárduló elhatározás nem akar engedni a tétovázásnak. – Ahh… - emelem magasba az ujjaim, mint akinek pilácsot gyújtottak a fejében. – ezt az eszembe vésem, ha netalán egyszer szabályszegés miatt kerülök a tanács elé – nevetek, érintve párszor halántékom vékony bőrét. Megkönnyebbülten eresztek le mellkasomról egy halk sóhajt, miszerint szavaimmal nem szítottam felesleges ellenállást, melyet máskor gondtalanság jegyében gyűrnék magam alá. Összevont szemöldökkel figyelem fiszkolódását, majd ujjának könnyed mozdulatát, mely lehetőségek tárházát kínálja fel a kutatásra. – Nem kellene egy zerge ruganyosságát utánoznod, szükséges az ágynyugalom – ugrásra készen figyelem libikóka mozgását, felhívva figyelmét a pihenés fontosságára. – Nem szükséges, magam is megtalálom. Áhh, mindegy… - legyintek, midőn vélhetően makacsul ragaszkodik a téblábolás művészetéhez. Néha nem fér a fejembe, hogy a megélt évtizedek súlya alatt, hogy bírhat még mindig egy gyermek szertelenségével. Talán, ez az oly ritkán megcsillogtatott valódisága is, mely rabul ejtett. A szekrény takarásából kémlelve figyelem tipegését, míg biztonságban el nem éri a függönnyel takart fürdő ajtaját. Csak ezután nyitom ki a felső szekrényajtókat, melyből óhatatlanul csusszan ki néhány öreg papíros. Tollpihe könnyedségével hintáznak a levegőben, míg halk neszezéssel simulnak a kőpadló hidegségére. Félre lépve adok nekik utat, hogy aztán óvatosan túrjak a szekrény mélyére. – És mégis miféle varázsfőzetre volt szükséged, hogy eltul… kölcsönbe vetted a labor felszereléseit? – kíváncsiskodom, miközben rálelek néhány krétára és használatlan lúdtollra a könyvek és jegyzetek közt. Szükségem van némi akaraterőre, hogy ne lopjak néhány pillantást a jegyzetek mibenléte felől, de a hideg réz érintése elnyomja késztetésem. – Azt hiszem, a mozsár már megvan és találtam még néhány kémcsövet – mélyet sóhajtva ereszkedek vissza a padozatra, mert hát szükséges volt lábujjhegyre állnom, olyan mélyen el voltak rejtve. – Végülis talán ennyi elég is lesz. Visszabújhatsz az ágyba.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 2:14 am
Morning Sanity

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Auridon Sunrise • credit: »
- Nem is hinném másképp – pillantok fel rá töretlen mosolyommal, noha megfáradt látványa puha árnyékot vet a szellememre. - Máskülönben is beszédes a ruhád… nedves az inged – simítom ujjaimat az itt-ott bőrére tapadó textíliára, mely valóban nem árulkodik másról, minthogy nem mérte bőven az idejét. - Engedd meg, hogy miután gondoskodtál rólam, én is így tegyek. Egy meleg fürdővel, némi falatozni valóval, és egy kiadós alvással háborítatlanul – röpke momentumra a mellkasomhoz ölelem a kezét, remélve, kötelességtudata s türelmetlensége a tanulmányai iránt nem fogják ellenállásra buzdítani. Csupán ezt követően avatom a titokba, mely büszkeségem tárgyát ugyan kevéssé képezi, ám megvallom, a lelkiismeret nem furdal olyannyira.
- Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen hamar elsajátítottad a házi szabályokat – viszonozom kekeckedő mosolyát a magam játékosával. - Azonban Rhysandom, nem is olyan rég ejtettünk szót arról, olykor a szabályokat rugalmasan kell kezelni a fejlődés érdekében – jegyzem meg mímelt elkomolyodással, mielőtt elmerengőn oldalra vetném a tekintetemet. - Igaz, odáig még nem jutottam. S azért még ne kövesd a példámat – teszem hozzá a vonásaimra visszakucorodó jó kedély kíséretében, s bár szívesen szőném tovább a gondolataimat a felhőtlen társalgás oltárán, megakad a gördülékenysége az ajánlatom elutasításával. Persze nem haragszom, amiként megállapította, magam sem tennék másként a helyében.
- Való igaz, percek szemhunyása is óráknak tűnne, amennyiben az aggodalom mardosna. Minél előbb végzünk, annál hamarabb lehetek nyugodt én is – az álomtól még csöndesen mért szavakkal biztosítom a megértésemről, igaz, túl sok időm nem marad a fáradtság maradékát elűzni a lényemről, ugyanis sebtében kezd a számára fontos eszközök sorolásába. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy-két dolognak híján vagyok, azonban nem hinném, némi kreativitással ne lehetne orvosolni a hiányosságokat.
- Azért az egész labort nem hoztam magammal – somolygom az orrom alatt, ülő helyzetbe tornászva magamat az ágyon, majd kiülve a szélére várok egy kicsit, megelőzendő a hirtelen felkelés okozta szédülést. Kelletlen veszem tudomásul, hintésnyire ekként is megcsap a szele. - Mozsár, égő és lombik is kell, hogy legyen. Amennyiben az emlékezetem nem csal, annak a szekrénynek az alsó részébe tettem. Vagy a felsőbe – tűnődök el egy momentumra, mutatóujjammal egyengetve pillantását. - Ha ott nincs, lehet, hogy a fürdőbe száműztem, végül is lenne értelme a kitakarításuk után – tanakodok tovább felkelve a takaróm és a párnáim kényelméből. Újabb szekundumokat szentelek az egyensúlyom biztosításának, s csak azt követően indulok az utóbb említett helyiség felé, hogy Kóborom segítségére lehessek. Ami minden bizonnyal elkél neki, hisz a legutóbbi ámokfutásomból még mindig nem épült fel maradéktalanul a hálóm; a földön még itt-ott felfedezhetőek a rajzok nyomai, a könyveim közül is többen kisebb kupacokban tornyosodva várják, hogy egyszer a helyükre kerülhessenek, s valamilyen különleges oknál fogva a részen, ahol a zöld kötéses könyv Calylenia által felnyitásra került, kör alakban megfakult a kőpadló. Abban már nem vagyok biztos, miként olykor a fény rávetül, valóban megjelennek-e a csillámló porszemcsék, vagy pusztán a tudatom csalafinta ismét.
- Sikerült találni valamit? - kíváncsiskodok, immár a függönnyel takart fürdőhelyiség polcain kutatva az eszközök után. - Egy lombikod már van, Rhysandom – tájékoztatom a fejleményekről.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 12:19 am
Morning Sanity
Tompa, állomittas tekintete, mely úgy tisztul, mint nyári eső után az ég, némi megnyugvással tölt el. Ha javulni nem, de rosszabbra sem fordult állapota a tova gördülő idő alatt. – Siettem, ahogy tudtam – jegyzem meg halkan, habár tudom, szükségtelen szabadkoznom. Kelhetet volna a Nap más hangulatban is, de hogy magára kellett hagynom, a sors akarata, s nem az enyém vagy övé volt. – Ezt örömmel hallom – nincs okom kételkedni szavaiban, hisz tenyerem alá simuló bőre sem árulkodik lázról, s arcának -ugyan fáradt- vonásait sem torzítja kín. S ahogy türelem úgy akaraterő sem rejtőzik benne kevesebb, de talán maga sem tudja, mily beszédes orcájának minden rezdülése, ha titkolni is próbálná előttem fájdalmait. A belőle áradó szelíd békesség, akár ragályos is lehetne; s egy pillanatra a vállamra telepedik az ólomsúlyú fáradtság, s szívem szerint engednék óhajának, a vánkos csalogató puhaságára hajtva fejem. – Nocsak! - emelkedik magasba szemöldököm, a sötét titkot hallva. – Nem ütközik a házirendbe a felszerelések kihozatala a laborból? Mintha úgy hangozna „ A laboratóriumon kívüli használat szigorúan tilos!” – húzom kekeckedő mosolyra számat. – Nem szép dolog, a szabály ellen véteni, visszaélve tanácsosi rangoddal – tetetett elégedetlenséggel rázom meg a fejem. –Vajon, mit érdemel az a bűnös, kinek a titka a tudomásomra jutott? - kihívó tekintetet villantok rá, még mielőtt vonásaim az éledező kedélyességben, elhalványulnak. - A kísértésnek, nem most van itt az ideje. S még mielőtt győzködésbe kezdenél, gyanítom, fordított helyzetben, magad sem adnád át magad a kikapcsolódásnak – emelkedek fel az ágy széléről, még mielőtt lidérces csalfasággal próbálna maga mellett tartani, tovább gyengítve akaratomat, a kimerültség ellen. – Gyengébb minőségű égő, kémcső, vegyszeres kanalak, lombikok, rézmozsár… - sorolom, teljesítve kérésének legalább a felét, míg visszasétálok az asztalhoz melyen a nyeregtáskát hagytam. – bár jelen esetben megelégednék, csak a rézmozsárral, s tiszta lombikkal, ha akad – némi kutakodás után, óvatosan helyezem az asztalra a szükséges hozzávalókat, s a kelyhet, melyet szobám négy fala közül vettem magamhoz. – Hol rejtegeted a bizonyítékokat? – fordulok Lidércem felé színlelt számonkéréssel hangomban.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 29, 2022 1:26 am
Morning Sanity

« @Rhysand Earhgaze •  Zene: Auridon Sunrise • credit: »
A tornyok falai között olykor időbe telik egyik helyiségből a másikba érni, s amíg Kóborom segítségével a gyógyító felhánytorgatott szobájából a saját hálómba érünk, kénytelen vagyok lekötni a gondolataimat az egyre kifejezettebbé váló álmossággal szemben. A nemrég megosztott emlékeit ismétlem magamban, megsomolyogva újfent egy-egy részletét, csakúgy az éjmágus rezidenciáján felfedezett információkat is mélyebbre vésem a tudatom lankáin. Persze így sem vagyok biztos benne, olykor-olykor nem ragad-e magával a fáradtság, mire azonban megérkezünk a szobám jól ismert falai közé, erőt veszek a kimerültségemen. Meglehet, Rhysand nyugodtabban indulna tovább, amennyiben rögvest az ágyam oltalmába simulnék, viszont csupán az ígéretemmel szolgálhatok aziránt, mihelyt rendbe tettem magamat, valóban úgy is fogok tenni.
Az orcájára hintett csókkal búcsúzok tőle ideiglenesen, mielőtt a becsben tartott köpenyemet lehámozva, majd a heverőmre simítva a fürdő helyiségbe vonszolnám bágyadt lényemet. Minden ruhát levetek magamról, s csak azt követően mosom le bőrömről a vért, bárhová is jutott rajtam a kisebb kalandunk alatt. Megszokott teám helyett a mosdótál mellé készített mentalevelet rágcsálom el a vér és a gyógyír ízét elűzendő, közben pedig éjkék szín hálóköntösömbe bújok. Az utolsó simítás gyanánt az ujjamat bekötözöm, a hajamat kiengedem, ellenben a kora hajnal sugarait átengedő ablakaim függönyét elhúzom. Nem szívlelem a teljes sötétséget, ezért hagyok lehetőséget a fénynek is utat találni, hogy rövidre szabott álmaimat Árë vigyázhassa. Ekként hajtom le a fejemet a felrázott párnámra, s hosszú idő óta először nem az aggodalom érzetével engedem át magamat Isilmë birodalmába – túlzottan kimerült vagyok hisz éjmágusok látogatásától félni...

◈◈◈

Az ajtóm zárjának csöndes kattanásával ér az álomtalan pihenésemből való ébredés, s miként hunyorogva felnyitom a szemeimet, a legkedvesebb dologra találnak simulni, ami bármely reggelen érhet. Ellazult vonásaim réveteg mosolyra húzódnak, ahhoz viszont még nem találok magamban erőt, hogy elkölcsönözve Rhysandom lendületét rögtön fel is üljek az ágyamban.
- Hmm… - halk, ásításba forduló hümmentéssel konstatálom a szavait, mialatt kezeimmel megkísérlem ledörzsölni a szemhéjaimról az álmot. Mindössze akkor hagyok fel céltalannak ható ténykedésemmel, miként megérzem a matracot lesüppedni mellettem. - Most már jobban, hogy itt vagy – pillantok fel rá felderengő jó kedéllyel, melyet hiába árnyal a kótyagosságom, csalhatatlan önzetlenséggel kínálok felé puha, melengető érintéseiért cserébe. Azonban a szavaim nem ferdülnek, jóval könnyedebbnek érzem a fejemet, s fekve szédelgésről sem számolhatnék be. Arról, hogy a növény hatása valamivel lassabban ösztökélte a testemet a regenerálódásra, mindössze az éppen csak átütő kötés az ujjamon regél.
- Az égvilágon semmi. S éppen ezért ne siess oly nagyon – simítom a hozzám közelebb eső karjára a kezeimet. - Dőlj le mellém, pihenj egy kis időre. Az ágy miatt se aggódj, csak bújj egy kicsit ide – kérlelem, miközben finom erőszakkal és játékos mosolyommal húzkodom magam felé a karjánál fogva. - S addig is elmesélheted, milyen felszerelésekre van szükséged, hátha itt is megleled. Nem állíthatnám természetest, hogy bármit eltulajdonítottam volna a laborból, nevezzük inkább kölcsönzésnek – somolygom, valamivel odébb fészkelődve a terebélyes ágyon, hogy találjon magának helyet mellettem, amennyiben nem sajnál egy-két kósza percet a megnyugvásnak szentelni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 29, 2022 12:23 am
Morning Sanity
Purogva rebbennek szét a galambok, ahogy Ábránd hangos patadobogással nyargal be a még szendergő udvarra. Néhány órája csak, hogy a Nap aludni küldte a Holdat, s ólomszín paplanját az éjnek égszínkék lepedőre cserélte. A gondozó, hallva az izgatott patkók csattanását, lélekszakadva hagyja maga mögött reggeli teendőjét; segítségemre sietve fékezi lovam kantárjánál fogva. – Netalán baj történt, fiatalúr? – cikázó tekintete, s elhaló hangja valódi aggodalomról tanúskodik. – Szüksége van valamire vagy küldessek valakiért? – leugorva a hátasról intek nemet a fejemmel. – Nem szükséges, vezesse vissza a helyére – nyomatékosítom szavakkal is elutasításom, megpaskolva Ábránd nyakát, mielőtt leemelve a nyeregtáskát megindulok az előcsarnok felé.

Kettesével fogynak lábam alatt a fokok, s csak akkor lassítok, mikor egy- egy korán kelő mágusba vagy dolgukat intéző szolgálóba nem „ütközöm”. A pír arcomon s a hűvös idő ellenére is bőrömhöz tapadó ingem árulkodó lehet, ügyem sürgősségéről, ám a korai óra alatt a kíváncsiság még szendereg, a szolgálók pedig felesleges kérdésekkel még a máguspalántákat sem zaklatják. Első utam mégsem Lidércem szobájába vezet, hanem a sajátomba, hol néhány percnél többet nem töltök, csak éppen annyit, míg magamhoz veszem a kelyhet, melyért áldom az eszem, s Yloreban nem fukarkodtam az ulronok súlyával.  
Kimelegedve tekintek körbe a folyosón, s mivel rajtam kívül egy kóbor lélek sem járja a derengő fényben pompázó folyosót, kopogás nélkül nyitok be Lidércem ajtaján. Reményem szerint, hatni kellett a főzetnek, s korábbi állapotához képest jobb színben kell találnom. Gyors pillantást vetek ágya felé, s nem kell csalódnom, betartva kérésemet párnák ölelésében találom. Halovány mosoly szökik arcomra látva rezdülését érkezésemre. Az asztalig a távolságot, hosszú léptekkel teszem meg s helyezem lapjára a táskát. – Sikerült mindent beszereznem – adok röpke helyzetjelentést, míg az ágy mellé érve, annak szélén helyet nem foglalok. – Hogy érzed magad? – simítom tenyerem gyöngéden kézfejére, míg másikkal orcájából az örökkön rakoncátlan tincset simítom ki. Bevallom a törődés halovány szikrája mellett, testének forróságát is ellenőrizni óhajtom. – Történt bármi, ami miatt aggódni érdemes? – megemelkedve hintek csókot homlokára. – Szükséges lesz még egy kis időre magadra hagynom, a laboratóriumban lesznek afféle felszerelések, melyekre szükségem lesz. De nem bírtam volna ki, ha nem vettek rád egy pillantást.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 11, 2022 11:25 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Azildor hálója - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Nykon hálója
» Azildor levelei
» Ezaras Lanoran Azildor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok :: Hálókörletek-
Ugrás: