Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Azildor hálója - Page 3 KaDiPE5
Azildor hálója - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Azildor hálója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 11:46 pm
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
- Különös az élet. Létünk derekának két oldalán egyensúlyozunk, s mégis ugyanazt csodáljuk a másikban – somolygok rá derűsen, éppen csak elnyomva magamban a következő momentumban feltörekvő csöndes nevetésemet, mely prüsszögésének hangján kívánkozott legördülni a mellkasomról. A föld színével keveredett borostyánjait a szám szakadatlan görbületének kíséretében hajtom rabigába a magam kékjeivel, hagyva, hogy államat érintve egyengesse maga felé az arcomat. Csókja, akár a sűrűn csorduló méz, fátyolos komótossággal borítja el az érzékeimet, s nem tehetek mást, minthogy szelíd gyöngédsége alatt cirógassam viszont ajkainak selymét. - Az emlékeid csalhatatlanok… Éppúgy szavaid szépsége, csókjaid üde simítása. S még engem nevezel csalfa nimfának – dörgölöm egymásnak az orrainkat puha kedvességgel, mielőtt vállamra hintett csókjának emlékével hátrahagynánk a fürdőszoba gőzpárás melegét. Meglehet, a lepelre már nem volt szükségem, azonban a hirtelen hőmérséklet változás határozottan emlékeztet a törülköző vagy fürdőköpeny használatának sokoldalúságára.
- Pimaszságod nem ismer korlátokat. Mégis lenyűgöző, amiként játszol vele – csóválom meg a fejemet, lesimítva a hátsó felemet az ágyat fedő zöldeskék takaróra, s ha nem volna szükséges még a sebeim ellátásával is foglalatoskodni – melynek feladatát bizalommal hagyom Rhysandnak –, tán rögvest be is fordulnék, hogy megfáradt testemet és elmémet tovaűzzem az álmok világába. Oda, melynek rémképei sem tudnának jelenleg eltántorítani, tudva, bármi is várjon rám odaát, nem kellene egyedül szembenéznem vele.
S mintha csak megirigyelné pillanatnyi nyugalmamat és határozottságomat a sors fintorba torzult ábrázata, elcsöndesedése többet mond minden szónál. Fel vagyok készülve nemleges feleletére, hiszen még hangja előtt válasszal szolgálnak elsimult vonásai, testének tartása, mégis, a fürdőben ellazult izmaim megfeszülnek a bőröm alatt. Szeretném hinni, pusztán a hűvös kenőcs kellemetlen érintése a derekamon és az oldalamon, nem más idézi... Némán hagyom, segítem a kötözéssel, nem engedve elmémet túlzottan messzire kúszni a feltételezések sötétellő talaján, elvégre a valóság és az igazság fénye kizárólag Rhysand ajkairól gördülhet alá, mely kisvártatva meg is történik. Nehézkes szusszanással, szemhéjaimat röpke pillanatokra behunyva hallgatom, mielőtt megszólalnék.
- Mégis kinek? - tekintek fel rá szemöldökeim emelkedett, megadásba hajló ívei alól, követve a hold fényében páratlan szépséggel fürdőző alakját a dívány irányába. - Éppen csak visszatértél. Nem viselném jó szívvel, ha az éjszakát ismét a teremben töltenéd… - magyarázom csöndességgel, figyelve, amint visszaegyengeti magára korábban levetett ruháit. Biztató mosolya ezúttal nem talál párjára, miként homlokomat tanakodással ráncolva, precizitással kísérem tüsténkedését a hálóban. Erőtlenül fogadom el tőle a tiszta ruhát, melyet az ölembe egyengetek ahelyett, hogy sebtében magamra húznám. - Ha nem is hiszed, hogy nem gyötörne bundás látványod... s neked okozna inkább kellemetlenséget, elfogadom és megértem. Ám úgy legalább teríts valamit a heverőre, és ott hajtsd álomra a fejedet… - süllyesztem le rá a szemeimet, gondterhesen kutatva melengető barnáit, melyek olyannyira óhajtják elcsitítani aggályaim tengerét. Újabb sóhaj szakad fel a mellkasomról, ez alkalommal jogos ellenvetéseit hallva. - Átgondolom. Legvégső esetben idehozom a könyveket, noha nem szívlelem őket a helyükön kívül – jegyzem meg halkan, combomat cirógató kézfejére simítva a tenyeremet. - Ugyanakkor nem hiszem, hogy az akadályok áthidalhatatlanok volnának. Vigyázni fogok rád – fogom kezeim közé az eddig csupán simított kacsóját, amelyet aztán a számhoz emelve hintek meg gyöngéd csókommal.
- Maradj…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 10:48 pm
16+
Perception is reality
- Nem tudhatom, de biztos többet, mint én – szélesedik tovább vigyorom, mielőtt büszke tartásomból prüszkölve, ernyedve ereszkednék vissza a szemembe csapódó langyosnak csúfolt víztől. Felegyenesedve keresem közelségét ujjam álla alá csúsztatva fordítom arcát magam felé. – S ha eszem nem vetted még el teljesen, emlékeim szerint, az idővel érlelt bor a legédesebb – fektetem halk szavaim az eltűnő gőzpárára, s éj kéklő tengerébe merülök. – De ajakid íze, egy borhoz sem hasonlítható – sóvárogva pillantok le vékony lágyívű ajkaira, hogy közelebb hajolva elnyújtott puha csókkal elevenítsem fel ízét. Könnyed, az elmúlt percek hevét lezáró gyengéd érintés. – Ki tudja, lehet valami félre sikerült a kotyvasztás közben, de majd ha teljesen felgyógyultál… - hátához simulva csókolok le egy ott ragadt gyémántcseppet válláról. – Többet, mint amennyit gondolsz, de mondják az ismétlés a tudás anyja – kacsintok rá pajkosan, még mielőtt fejem intésével tovább noszogatnám a szoba melegébe. Félre billentet fejjel követem, végig mustrálva miként a kandalló lángjai táncukkal hol megvilágítva, hol árnyékba vonják karcsú alakját. Szavai azonban, hamar elfújják a derűt, s aprót szusszanva hunyom le szemeim, mielőtt elhelyezkedne az ágyon, s újra csoda szép vonásait simíthatnám végig tekintetemmel. Féltérdre ereszkedve előtte mártom ujjam a tégely krémes álagába, hogy óvatos érintésekkel fedjem vele testének sebzett részét. Ritkán hagynak el szavak, ám most előre tekintő tervei s kérdése fagyos béklyót nyom nyelvemre.  Az éji tenger harmatos hűsén lassan kigyúl a bágyadt hajnal s piruló szíve felragyog, s talán, ha titkom titok marad, könnyed szívvel hajtanám álomra mellette a fejem. Fürtjeim alól felpillantva támaszkodok meg karommal térdemen, s nehéz szívvel ingatom meg fejem, miután bekötöm sebét. – Ne érts félre… - emelkedek fel, s az órákkal ezelőtt levetett ruháimhoz sétálok, az asztalra csúsztatva a tálkát. – de talán jobb lenne, ha ezek után, nem Káosz professzorral kellene szembe nézned – oldom meg a törölközőt s engedem a díványra. – Nem kételkedem abban, hogy sok mindent láttál, de talán jobb lesz… - lassú mozdulatokkal nyúlok a nadrágomért, melynek könnyed anyaga gondtalanul simul vissza rám. – ha még várunk vele – tekintetét kerülve öltöm magamra ingem is, csak ezután keresem újra lelkének csillogó tükreit. Bíztató mosolyra húzva ajakaim, veszem fel a földről levetett ruháit, s a paraván mögött fekvő szennyestartóba dobom őket. – Reggel, ha a bájital hatása nem szól közbe… - ismétlem szavait kilépve onnan, kezembe tiszta hálóruhával indulok meg vissza hozzá. – itt leszek. Bár gondold át, érdemes e kockáztatni, hogy fényes nappal érjen minket kellemetlen meglepetés – nyújtom át neki, a ruhát. – Mint mondtam, nem tudom befolyásolni, mikor és mennyi ideig vagyok képes megtartani valódiságom – guggolok le ismét elé, combjára helyezve kezem, elmélázva apró köröket rajzolva bőre felszínére.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 2:14 pm
Perception is reality

+16 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Álomszerű momentumokat, kósza sóhajokat, a vágyakozással való dacolás gyönyörű küzdelmét hagyjuk magunk mögött, amint kitartva képzeletünk világa mellett, jól megérdemelt jussunk gyanánt öleljük, szorítjuk egymást a víz ellágyuló, illatos ringatózásában. A fürdő sűrű gőzpárájának pajzsa lassan megritkul, miként elmémhez eljut a külvilág viszonylagos csöndje, az ablakot kitartón verdeső szél, vagy a minden bizonnyal már kihűlt gyógytea metsző aromája, mely egészen átitatta a szobát. Elsimul a tudatomra telepedett mézédes fátyol, hogy a helyét egy egészen másfajta varázslat vehesse át, amit Rhysand illatából, érintéseiből, testének melegéből és közelségéből szőttek. Kis híján megadom magamat neki, ám szavai és elmélyült szusszanásom segít csekély ideig még távol tartani a lényemre kapaszkodó fáradtságot és álmot.
- Hasonló a hasonlónak örül, drága, gyanútlan Kóborom, kit a mélybe rántottam – mosolyodok el gyengéden, még mielőtt pimaszságára találva nem hozakodna elő a korommal. - Akárha tudhatnád, pontosan hány őszt tapostam – vonom meg kihívással az egyik szemöldökömet. - Mindenesetre ez rólad is elmondható – ezúttal rajtam a sor, hogy incselkedő vigyort engedjek a számra telepedni, miközben mutató-és hüvelykujjam pöccintésével ismét meglegyintem a fürdővíz kósza cseppjeivel. Csupán ezt követően kecmergek fel ülő helyzetemből, hogy gondossággal törölhessem magamat szárazra. Mindazért, hogy a rá következő szekundumban ázott kutyákat meghazudtolva permetezzen meg Rhysand a hajából szélnek eredő, áttetsző kristályokkal. Az orrom alatt somolyogva ingatom meg az államat, visszaemlékezve, hogy a barlangban is éppen ekként oldotta meg a szárítkozását.
- Kész csoda, hogy egy macska veszett el benned, az emberek ugató barátai helyett – tekintek rá jó kedéllyel, engedve, hogy kisegítsen a vízből. Nem tagadom, a gyönyör éteri pillanatai alaposan elfedték a sérüléseim okozta kínokat, s most, duzzadtan a hosszas, forró vízben ázástól többszörös erővel követelik maguknak a figyelmemet - elkél a támogatása. - Tegyünk úgy… Kár lenne összemaszatolni a frissen megvetett ágyat – mormogom az orrom alatt, s amíg kiszolgálja magát a polcokról, addig folytatom a szárítkozást. Az utolsó simításokat végzem a hajamon, mikor a hátsómat megpaskolva noszogat a haladásra. - Türelem, Rhysand, türelem. Hát nem tanultál semmit? - mosolyodok el újfent, félreejtve a leplet, melyre nincs a továbbiakban szükségem; megrendítené a nyugalmamat, ha benedvesítené a lepedőmet vagy bármelyik bútoromat. Szemérmetlen mezítelenséggel haladok hát előtte, nem sietve el a lépteimet, melyeket ellazult izmaimon felül a fáradtság és a sérüléseim is jócskán meglassítanak.
- Amennyiben nem szól közbe a bájital hatása, veled kívánom elfogyasztani a nap-üdvözlőt holnap. S ha azt követően sem ütközünk akadályokba, arra kérlek, hogy kísérj el a könyvtárba. A tenger gyermekének tartozok egy lehetőséggel, és az éjmágiáról sem fogunk behatóbban okulni máshol – osztom meg vele a holnapot érintő elképzeléseimet, apró szusszanással helyezkedve el az ágyam szélén. Most, hogy legalább vele kapcsolatban nem bénítanak az aggodalom és kétség láncai, tettvágyat érzek a kutatásban való elmerülés iránt. - Remélem az sem kérdés, hogy itt maradsz éjszakára…? - vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, figyelve fiatalos vonásait és ajkait, melyektől minden távol töltött momentum kifejezett völgye a kínnak. Amennyiben eddigre már a sérülésemmel foglalatoskodik, jámboran simítom meg orcáját, hüvelykujjammal cirógatva végig alsó ajkának puhaságát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 1:46 pm
16+
Perception is reality
Midőn a természet odakint elszenderedett, az éj árnyékai titkokkal terítik be a földet. Titok a sóhajban, mely torkunkból szakad, titok a pillantásban, melyben egymást fürösztjük, titkok az érintésben, mely a másikké saját bőrünkön. Ködgyertyák lobbannak íriszemen, ahogy nézem őt, s a vágy korbácsa összeránt, tudatom felhasad kérge alatt. Érinteni, érezni akarom ujjaim alatt vérének pulzáló ritmusát, de a perc a képzeletté, s édesen kínzó gyötrelmet választom, a vad ösztön helyett, miként ujjaim légtáncot járnak teste felett. Halvány mosoly dereng fel, sóvárgástól megfeszült arcomon, miként csatlakoznak puha ujjbegyei enyéim lassú lejtéséhez. Hajamból alágördülő kristálycseppek vadul peregve hullanak mellkasára, miként enyhén megrázom fejem fényjátékára. – Csalfa nimfa vagy… - hunyom le egy pillanatra szemem, míg ajkamra nedvességet csalok. – aki a fényével gyanútlan kóborokat ránt a mélybe – lihegem ajkába szüntelen ösztökélve magam a vágy kapujába, néhány perc elteltével át is lépve azt nevének lágy csengésével ajkamon. Vérem porladó ritmusán dúdol odakint a szél, miként erőtlen lélekderengés sóhajtva hullok nyakának oltalmába, magamba szívva illatát, csókolva bőre zamatát.  Tenyerem mely eddig saját kényeztetésén munkálkodott, dereka ívén simítom hátára magamhoz szorítva megfeszülő testét, addig szorítom, míg a gyönyör utolsó rezgése is végig szánkázik testén, addig, míg szívének verése, vérének lüktetése nem csitul. – Nincs mit köszönöd, drága Lidércem, Nimfám, minden csalfa gonosz – puha csókjainak behódolva dörgölöm arcomat az övéhez. – Nos, korodhoz képest a kitartásod páratlan – kaján vigyor ül ki ábrázatomra, amint elhúzódva tőle ereszkedem sarkamra, noha a tény melyre rávilágít, komorrá teszi tekintetem. Noha, röpke pillanat az egész. Csak akkor emelkedek ki a vízből, midőn megbizonyosodom róla, hogy biztos lábakon áll. Gondos munkáját, mellyel testéről itattja fel a vizet, fejem megrázásával teszem tönkre. Hajam sűrű tincseiből mészkövek karcgyöngyei repülnek, a szélrózsa minden irányába mielőtt gyors mozdulattal törlöm ki arcomból megmaradt testvéreit. Derekamra tekerve a leplet lépek ki a dézsából, az elé helyezett rongyszőnyegre. – Ha megszárítkoztál befedjük a sebed – pillantok a víztől vöröslő hegre, s a következő pillanatban már tekintettemmel a tiszta gyolcs után kutatok. Kisegítve a vízből, magamhoz veszem a polcról a kenőcsöt és a kötésre szolgáló sűrű szövésű anyagot. – Iparkodjon Tanácsos, nem érünk rá egész este – paskolom meg hátsó felét, magam elé terelgetve.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 2:19 am
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Minden egyes, a vágy forrón csordogáló mézében fogant suttogása, sóhaja ostorcsapás a véremnek, mely szédítő hevességgel zubog, lüktet a testemben, egyre s egyre inkább hajszolva a lábaim között tajtékzó eufóriát. Szirmait bontó képzeletem szabadon szárnyal, érintései láthatatlan becézgetik érzékeny testrészeimet, míg epekedésében összpontosuló vad, tüzes szívverését szinte a nyelvemen érzem tombolni. Torkom nem pusztán a párától való szárazság okán szorul, más akadályt vizionál magának, ami, mihelyt tudatosul bennem, fojtott, kínlódó légvételre ösztönöz. Az ütemesen csobbanó víz zsivajába suttogott nevem alatt élvezettel feszülnek az izmaim, és az ujjaim is szorosabb gúzsba kötik vágyakozásomat.
- Mindet megadnám neked… - billentem a fejemet a vállam egyik oldaláról a másikra, a mozdulat erejéig megpihentetve tekintetemet a szemfedőim mögött, habár a rájuk felkúszó képek nem segítik a határaim megtoldását. Mezítelen teste az enyémnek préselődve idéződik meg, miként az ölemben ringatózva hajszolja örömét. - combjaidon hagynám a fogaim nyomát, kívánalmadon a nyelvem érintését… Egyetlen porcikádat sem hagynám csók nélkül, mielőtt… mielőtt a magamévá tennélek. Kívánlak, Rhysand... - mormogom a gőztől súlyos levegőbe, immáron kérészéltű pillanatra sem szakítva el róla a szemeimet. Képtelenül veszek el vértől pirosló ajkainak látványában, melyeken dacosan nyal végig, s talán mélyen szántó ábrándozásom miatt ér váratlan meglepetésként hirtelen kiemelkedése a vízből, majd veszedelmes közelsége, ami alatt megrogyni érzem a vállaimat.
Egy röpke szekundumra a levegő is a tüdőmbe szorul, amint végiggörgetem pillantásomat a testén alácsordogáló vízcseppeken, izmainak lankáin, óhajának vörösén, hogy ugyanezen utat megtéve felfelé összeölelkezhessenek lelkünk tükrei. Halovány mosoly kapaszkodik fel a számra finom, ugyanakkor az ép elmét megpróbáló játszadozása láttán, melyet gyermetegen, különösebb megfontoltság nélkül viszonozok. Szinte néma suttogás sikamlik alá a nyelvemről, melynek talaján fénykacsok rügyeznek kettőnk között, a mágia hűvös-meleg érintésével simítva viszont ajkának vonalát, mellének meredező csúcsait, vagy éppen csípőjének határozott kiszögelléseit, amiken hátragördülve puhatolóznak tova fenekének domborulatain. Csupán ezt követően húzódnak visszább, merevségét sem hagyva figyelmükön kívül, csatlakozva ujjainak munkájához bőrének érzékeny szövetén, igaz nem tovább, mint néhány kósza minutum, hisz a látvány megingatja a koncentrációmat.
- Figyellek szakadatlanul… látom minden apró, kívánkozó rezzenésedet… az arcodra kiülő keserédes élvezetet… gyönyörűség, amit látok – sóhajtom mámorunk egyre hevesebb űzése közé, s egy ponton az én szavaim is elfogynak, az én tudatom is kiürül egyetlen célt noszogatva forró közelségének és leheletének párájában fürdőzve. A nap fényességét szégyenítő a ragyogása, mellyel körülöleli a kéj vadító káprázata. Az istenek is megirigyelhetnék szépségét, merő látványát, nem hogy érintését, csókját, sóhaját… a gyönyör momentumában elrebegett sóhaját, mely a nevemet gondozza magán, s amelynek kíséretében rám engedi forró megkönnyebbedését. Pillanat, annyi sem szükséges, hogy kövessem a beteljesülésben, szinte önkívületben nyögve nevét megfeszített izmaim alól. Erőteljes hullámokkal hagyja hátra testemet a vágy diadala, s mikor már nincs mit kínálnia, sem találom egyhamar a megnyugvásomat...
Karjaim közé szorítom Kóboromat, ragaszkodással simítva arcommal a haját, csókolva számmal a halántékát, simítva kezeimmel nedves bőrét, akárha pótolhatóak lennének elmaradt érintéseink. Ezúttal nem szólok semmit, hagyom, hogy egymásnak verdeső szívünk békés csöndben csituljanak, s pusztán akkor engedek karjaim gúzsából, mikor már egyikünk mellkasát sem feszítik kapkodó légvételeink. Hosszadalmas percek nyugalmát követően vagyok csupán hajlandó megtörni a varázst.
- Példás az akaraterőd… - mosolyodok el gyöngéden, megcirógatva nedves, kusza, feketéllő tincseit. - Köszönöm – újabb csókkal illetem hajának vonalát, mélyen magamba szippantva a fürdővízzel keveredett bódító illatát. Úgy érzem, örökkön el tudnék vele feküdni a dézsa melengető ölelésében, tarkómat a szélén pihentetve, míg őt a mellkasomon, kellemesen ellazított izmokkal, behunyt szemekkel, tudatom lankáin édesgető emlékképekkel…
Hirtelen szusszanás pofozza fel elcsituló elmémet, s miként rádöbbenek, hogy kis híján elnyomott a gyönyörű kimerültség álma, megköszörülöm a torkomat.
- Attól tartok pocsékba ment a fürdővíz… Noha haszna biztos több volt mint egy rongynak. Térjünk nyugovóra, Kóborom, a lehetségesnél is jobban elfáradtam – somolygom az orrom alatt, s amennyiben megemelkedik rólam, én is felkelek a vízből, a dézsa melletti asztalról átemelve a kezébe a neki kikészített lepelt. Persze a sajátomat sem hagyom érintetlenül, lassú mozdulatokkal kezdem felitatni a hajamról és a bőrömről a vízcseppeket.

// #varázslat: Fényszövés //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 12:50 am
18+
Perception is reality
Súlyos a levegő a párától, melyet a gyenge légáramlat ide- oda terel, piszmogó bárányfelhő, mely kitölti köztünk a teret. A teret melyben láthatatlan vonal húzódik, a vonal, melyet kegyetlen Lidércem húzott meg, kínozva önmagát s engem.  Nehéz a lélegzetvétel, száraz a torok, melyet már rég nem a izgő mozgó gőz pralizál. A képzelet szőtte valóságban, testemben mindenütt ugyanaz a hullámzás lüktet s változatlanul egyazon szirtes ponton összpontosulnak. Látványi beteljesülése, az egekig hajszol, közben lelkemhez ér, kutatva lépdel testem árnyain. Képzelt csókjai bőrömön hagyják nyomukat, izzó billog mind testemen. – Féktelenül húználak még közelebb… - lágyan csobban a víz, miként ujjaim járnak felette, ajkának hírhozói. - lüktető vágyam, még erősebb, melyet mámorral fogadnál - sóhajtva küzdök torkom szárazságával, hangom erőtlenségével. – Lassú ritmusba ringatnám testem… - húzódott izmaim alatt a vér, lángot kovácsolva ér el a képzeletben, melyben ajkai közt merülök el, sóvárgásomra kulcsolva ujjaim. – s mikor benned haladok mélyen, szemem hunyom egészen – az akarat láncának szemei – melyek fogva tartották józan eszem- hangtalanul nyúlnak, pattannak, többé már nem dacolva a vággyal. - zaras – elnyeli feltörő sóhajom nevét. – Ezaras – látomásom, mely szinte valóságos, a víz lágy ringatózása ajka, cseppjei szájának nedvessége. Még mielőtt teljesen elveszek a kéjben, melyet magamnak okozok ő általa, kapaszkodok meg lényének szépségében, tekintettemmel merülve el az övében, melyben örvényként kavarog a szenvedély. Kecsessé bámul az idő, nagymacska mivoltom ott dorombol balnyi térfele árbocán. – Felizgat a gondolat, ahogy bőröd hozzám ér, ahogy simítom combodat – zabolázom meg sürgető mozdulataim, feszegetve tovább határaim, nézve őt. – Kívánom érintésed, bőröd, szád s nyelvedet, kívánom merevségedet – vérem fémes ízét kóstolva, egyszerre lassul szívverésem, s zihálásom, ám hangom karcán mit sem segít. Kérésével nem dacolhatok, ahogy már a sóvárgással sem, melyet, mint átkot szórt rám, testének érintésével, szavainak súlyával. Karom izmai megfeszülnek, ahogy megragadom a dézsa széleit. Hirtelen emelkedek meg, a víz úgy ömlik alá testemről, mint zuhatag. Sebesen folyik oldalam mellett a magam elé duzzasztott víztömeg – magával ragadva az apró virágok szirmait – ahogy térdelve combjai közt magasodok felé. Bal kezemmel támaszkodom meg feje mellett, csillogó szemtükreiben elmerülve. Jobbommal a levegőt simítva játszok ujjaimmal ajka felett, nyakának vonalán, mellkasa nedves domborulatán, hasának völgyén, míg a dagály lassan csörgedezve nem vonul vissza, újra felfedve előttem akaratának gyönyörű ívét. – Hát akkor nézd… mit tehetnél velem, s mit tehetnék én veled – somolygok, mielőtt ujjaim újra vágyódásomra nem siklanak, tovább masszírozva a vágyat a gyönyör felé. Fejem hátra hanyatlik, fátyolos szemem mögé rejtem az időt. Ziháló lélegzetem szinte mindent betölt. Szempilláim megremegnek, a testemen hullámok futnak át, s ajkaim fentről és lentről is kapuját nyitja. – Ezaras – sóhajtom a ködbe, s izmaim megfeszülnek, majd elernyednek, testemben a gyönyör hullámokat gerjeszt. A kéj elönt, s hasára csorog, s én tehetetlenül, zihálva oltalmat keresve borulok nyakába.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 11:01 pm
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Gunyoros megjegyzéséhez könnyeden társulhatnék hasonszőrű érzetekkel, mégsem teszem, ugyanis nincsen veszélyesebb annál, mint aki hajlandó kockára tenni bármit a céljai elérése érdekében. Vagy annál, aki meglehet, nagyon is jól ismerte a határok átlépésének kockázatát, s ennek dacára mégis megtette, kipuhatolva, megkaparintva azt, amiért olybá tűnik mindvégig sóvárgott. De nem ragadom el Rhysandtól az elégtétel halovány érzetét, főként, mert elővigyázatosságomtól a szavai nem lesznek kevésbé igazak. Ha pusztán fele annyira agyafúrt ez az éjmágus, mint feltételezem róla, előnyt kovácsolhatunk a kockázatvállalásából, s a vele szemben viselt óvatosságunkból. Amennyiben megérik rá az idő kereke, hisz gyógyulásunkon kívül jelenleg más is mohón falja drága perceinket, noha emiatt a legkevésbé bánkódom. Régóta nem tapasztalt tüzet szított bennem Kóborom, mely mindennemű gátlást, szemérmet elemészt, nem hagyva mást maga után, kizárólag közös légvételeink, mozzanataink, a létünk együttes pulzálásának gyönyörét.
Fátyolos pillantásokkal gravírozom az elmém lankáira látványának éteri szépségét, mely ha szoborrá lényegülne az éjszaka melengető, orgonaillatát legyezgető virágoskertjében, bárkit elvakítana a káprázatával. Hűs, könnyed légáramlat emlékeztet afelől, ragyogását a tér s idő kontinuumának ebben a bizonyos, magasztos pillanatában kizárólag nekem kínálja, az én torkomat szorítja, az én testemet lobbantja végzetes lángokra. S mégis elbúvik előlem a víz ölelését élvezve karjaim helyett, kacér cserét kínálva testének eddig elfedett szegmentumaival. Mély sóhaj szakad fel a mellkasomból, amint a víz homályába veszett, sejtelmesen derengő körvonalai magukra csalják a szemeimet, majd egy halovány lila virágszirom, amely lágy hullám hátán ringatózva tapad fel nedves bőrére, helyettem csókolva mellkasának csupasz domborulatát. Szavai akár forró viasz, lényemre csordulva perzselnek kérlelhetetlen vágyakozással, s láthatatlan kezeket kísérnek magukkal, melyek tincseimet, tarkómat érintik, bőrömet simítják heves szeretéssel.
- Nem hagynám abba… képtelen volnék így tenni, míg a nevemet suttogod… - ujjainak lomha mozzanatait követve viszonozom elhomályosuló tekintetét, hagyva magamat elmerülni barnáinak érzéki mélységeiben. - még akkor sem, ha levegőért szomjazva feszülne a tüdőm… hagynálak magamba, nedves gyönyörbe merítkezni, a combjaidat markolnám mentsvárként… míg a nevemet suttogod… Suttogd a nevemet, Rhysand… - susmorgom csillapíthatatlan kívánkozással, sóvárgón figyelve kezeinek gondos munkáját, melyet egyszerre képzelek a sajátomnak s az övének önnön magam vágyakozásán. Hiszem, hogy zakatoló szívünk egy ritmusban hajszolja felforrósodott vérünket, hogy nem kizárólag mozdulataink képezik le egymás határozott, egyre vehemensebb ütemét.
Áhítozással teljes sóhajjal követem végig szabad kezemmel gondolatainak fonalát, érintve résnyire nyílt számat, mellkasom érzékeny, megfeszült csúcsait, a hasamat és a combom belsejét, mielőtt eltelve az édesen kínzó érzetektől belekapaszkodnék a dézsa szélébe a fejem mellett. Éppen csak, hogy nem kerüli el a tekintetemet ajkának ostromlása, melynek nyomán friss vér serken szájának dús vonalán. Könyörtelenné válik az epekedés, hogy felhagyva türelmem játékával ölébe merítkezve csókoljam le róla éltének üde nedvét. - Elvennéd az eszem maradékát, ha így tennél… hisz a java része már most is a tiéd – pillantok rá szemeim elsötétedő, tajtékzó tengerével, melyeket keserédes gyötrelemtől gyűrődött vonásaim kísérnek. Akaratomat gyúró mozdulataim olykor-olykor kitérnek zabolátlan ritmusukból, hajszolva az alhasamban gyülemlő forróság megkönnyebbedését. - de addig is a tincseidet szorítanám, markolnám, vonnálak közelebb az ajkaid forróságában lelve menedékre… Rhysand… - megakadó lélegzettel passzírozom hátra a tarkómat a dézsának, egyik lábamat felhúzva s ezáltal küszködve az ölemet egyre makacsabbul ostromló érzetekkel. - Ne fogd vissza magad, kérlek… - süllyesztem rá vissza vágyakozással teljes lélektükreimet. - ne dacolj a gyönyöröddel. Látni akarlak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 10:31 pm
18+
Perception is reality
Bocsánatért kell könyörögni, minden egyes óráért, melyben alábecsültem egy érintést, egy mosolyt, egy kedves szót, a hallgató fület, egy őszinte bókot, a gondoskodás legkisebb megnyilvánulásait. S hálát rebegnem minden egyes pillanatért, melyben egyszerre tudhatom magam mellett, zárhatom karjaimba, fullaszthatom némaságba ajkammal. Nyugalommal hallgatom sziklából fakadó csorgoványként csordogáló szavait, mely csendes folydogálással duzzad patakká elmém lankáin. Nem kételkedem bölcsen mért szavakban, s az igazságban, mely ott lakozik, de: ~ Vajon, ha megváltozok, mert kéred, tetszeni fogok még neked? ~ összeszűkült szemeim tekintek őríjtő szikrák, kavargó hullámok vad óceánjába, míg nem a gondterhelt pillanatok rácait, a ablak résen beszökő szél szelíd mosollyá nem simítja. Bizony a veszély mindig fennáll, hogy érzéseink játélszerévvé váljunk. Vállalom és maradok vagy hárítok és távozom. – Talán nem tudta, hogy hiába tűnik közelinek a túlpart, de átúszni már veszélyes, ahhoz semmilyen térkép nincs – gúnyos megjegyzésem nem fakad másból, mint az ellenszenvből melyet az éjmágus gondolata ébreszt bennem, kinek mesterkedése épp úgy hagyott bennem édes és keserű emlékeket.
Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között, mely inkább valami szürke birodalom, melyben könnyen eltévedek. S amit elképzelek, az létezni kezd. Olyan ez, mint amikor a napkorong felbukkan a messzeségben és a fénykéve követhetetlen gyorsasággal végigbukfencezik az óceán fodrain. A képzelet átcsúszik a valóságba, itt kering körülöttem, szavakkal hív, szempilláim és ajkam simogatja. E közt lebegve szárnyaira emel az édes áramlat. Nedves testét átkaroló gőz elhomályosítja körvonalait, bőrén alázúduló víz, a gyertyák s a mágia keltette fényben, mint folyékony, meleg méz. Kívánatos minden cseppje, melyet forró nyelvemmel itatnék fel, lassan, türelemmel, melyet annyira szeret, hinném, hogy miként neki a gyönyört hozzá, számomra a kínzó szomjúság végét. Mezítelen testtel vízben fürdik, ringatózik, elkápráztat bája, víz fodrába bújva. Vágyakozom csendben, míg ujja ajkához nem ér, s mint, napfény meleg szikla alatt a gyík el nem tűnik. Szárazságtól repedt sóhaj tör fel belőlem, figyelve hangjára, vágy lüktetésére véremben, melyet ezer gonosz szít, mely a józanságot letaszítja. Némely testrészem mely eddig tekintete perzselt, elfedek, némelyet pedig kékje hűvösségének szentelek, mihelyt a víz alá merülök, fejemet immár nem a dézsa peremének, hanem sima görbületének támasztva. A langyos víz lassú hullámként ütközik mellkasomnak, cirógatva állcsúcsom. – Ha úgy lenne, miként azt lágyan súgod, s ajkad áztatná ölem… - szusszanásnyi időre hallgatnom kell, míg a torkomban lévő sivatagot, nehezen gyűjtött nedvességgel űzöm tova. – forróságától felsóhajtanék, vizes tincseid közé bújtatnám ujjaim, tarkódat simogatva – percekre vonom meg magamtól a félhomályt, s adózom a képnek, mely lelki szemeim előtt sejlik fel. Ujjaim lomha mozdulatokkal folytatják útjukat vágyam kiteljesedéséig. – Kérnélek, hogy ne hagyd abba, s neved suttognám, úgy, ahogy az előbb te az enyém – ködfátyolos tekintetem rá emelem, sóvárgásának beteljesítő mozdulataira, hasának, s mellizmainak apró rezdülésére, arcának vonásaira – Végül ajkamara tapasztanám a sajátom – hajszolva a gyönyört, másik kezem is a lábaim közé csúsztatva simítok végig a puha, érzékeny szöveten, mely a két jóbarátot óvón védi. – Nem tudom magam úgy érinteni, ahogy azt te tennéd… - sóhajtok fel ismét. – de úgy, s ott, ahol én simítanálak, becéznélek, csókolnálak… - kiszáradt ajkamba harapva a lomhaság szilaj mozdulatokká alakul. Szívverésem felgyorsul, vérem vadlóként iramodik meg ereimben. Mély sóhajjal intem magam türelemre. – Harapnám ajkad, csókolnám nyakad, nyelvemmel becézném melled, míg olyan kemény nem lesz, mint az acél…- húzok le ajkamról egy bőrdarabot, hátha segít visszanyerni józanságom egy kicsiny kis darabját. – simítanám combod, csípőd, perzselném hasad lankáit, beszívnám köldököd puha bőrét… - a kiserkenő vérem sós íze csak pillanatnyi pajzs akaratom ellen, ujjaim óhatatlanul mozdulnak újra és újra. – hogy aztán, nedves csíkot húzzak lüktető vágyadon, újra s újra.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 9:45 pm
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Akadnak érzések és gondolatok, melyekre még én sem találom a szavaimat, s Rhysand közelében egyre gyakrabban önt el az a mézédes zsibbadtság, ami megakadályozza, hogy a nyelvem találékonysággal gördüljön. Helyette pusztán az óhaj marad, hogy illatát magamba szippantva, nyakának hajlatát mentsvárként bújva engedjem végigdobbanni az elevenemen a kötődést, amely momentumról momentumra egyre határozottabb fonalakkal kapaszkodik a lényébe. Csakhogy az életben semmi sem fekete vagy fehér, egysíkú, a variabilitást mellőző, így a ragaszkodás a selymesen csorduló érzeteken felül mást is élettel duzzaszt. Létünk primitív, de nem kevésbé méltatott, örömteli oldalát, ami akár a tavaszi harmatban megéledt pillangóvirág, mohón követeli magának az éltető, üdítő esőt.
- Minden bizonnyal így volna. Azt is meg szükséges tanulni, mikor nem célszerű a határokat puhatolni – pillantok rá eltűnődötten, óvatosan cirógatva végig a szemöldöke felett pirosló sérülést, még mielőtt akaratommal dacolva elhúzódnék tőle. - Vagy, hogy nem mindig hasznos a saját kárunkon tanulni. Ha mások hibáit halmozzuk sorra, vakok vagyunk a múltra – teszem hozzá elcsöndesedve, teret hagyva a számára saját elképzeléseinek megosztására. Mondanivalóját körültekintő figyelemmel kísérem, latolgatva magamban a lehetőség súlyát, mégis nehezen tudom megállni, hogy kérdése okán ne húzzam szelíd, tudálékos mosolyra a számat. - Drága Kóborom, hiszen mi is válaszra leltünk bennük – jegyzem meg halkan, majd töprengő ábrázattal oldalra vetem a tekintetemet, végigsimítva a szakállamon. - Az álmok akár egy szoba méretű térkép, melyen járva nyomban ott teremhetsz, ahova lépsz. Nem kizárt, hogy ezt a hatalmat kívánta marokra fogni és irányítani a kedvére, amely bizonyos mértékben sikerülhetett is neki. Hasznos gondolat, amit célszerű elraktároznunk – biccentek felé elismeréssel, viszont hiába lépünk előre a rejtélyünk megfejtése kapcsán, az óhajaink másnak követelik a koncentrációnkat, amit gyarló ember módjára képtelen vagyok félresöpörni.
Sűrű pillái alól mustráló barnái akár az éjszakai égbolt sötétje, rejtelmekkel telve hívogat, kíván elnyelni, hogy aztán soha többé ne ereszthessen. Éles nyelvét őrző ajkai csókra csábítanak, a bőröm minden egyes négyzetcentimétere magára áhítja dús formáit, mégsem érezhetem magamon, pusztán képzelhetem tüzet szító érintéseit szavainak buja közvetítésében. Újfent kénytelen vagyok benedvesíteni a számat, noha a torkom feszengő porzásán ez mit sem segít.
- A képzelet hatalmára vagyunk szükségesek támaszkodni… - mosolyodok el csalfán, ám nem kínzom a kelleténél jobban; amennyire a dézsa és a saját állapotom korlátaitól telik, kiemelkedek a vízből, hátamat az egymáshoz szorított faléceknek támasztva. Testemen kíméletlenül fut végig a szoba friss levegőjének dermesztése, hogy azután megkeményedett, megfeszült porcikáimon heves forrongással lüktethessen végig a vérem ellensúly gyanánt. Szinte beleszédülök, s nem kevésbé hangjába, mely egy kósza vízcseppet kísér végig puha bőrének lankáin. Leplezetlen figyelemmel követem az útját, majd ujjának mozzanatát, mellyel saját elégedettségét hajszolja… - Szívesebben képzelem az érintésemet rajtad… iriggyé tett az a vízcsepp – somolygom az orrom alatt elmélyült hangon. - szomjúságot hagyott maga után, hogy útját lekövetve ízlelhesselek... – pillantok végig rajta, visszasimítva a kulcscsontomra a tenyeremet, majd a nyakam vonalán felfelé haladva a számhoz érintem az ujjaimat. - haladhassak az öled buja völgyére, hogy aztán elragadva a víztől ölelhesselek a számba – szusszanok fel vágyakozással, mutatóujjamat kósza momentumokra az ajkaim közé csúsztatva, és a szemeimet behunyva képzelem el a nyelvemen a súlyát, ami a sajátomon izzó parázsként nehezít csakugyan. - Ahogyan te rám – tekintek rá vissza megereszkedett szemhéjaim alól, éhezőként falva festményre illő látványát. - Elkísérlek, s cserébe nem kérek többet, pusztán, hogy érintsd magad. Az ajkadat érintő nyelved legyen az enyém… A bőrödet simító tenyered legyen az enyém… A vágyadat hajszoló ujjaid legyenek az enyémek, Rhysand… - sóhajtok fel újra, visszaeresztve kezemet a mellkasom domborulatára, honnét türelmetlenül gördül tova a hasam árkába – jótékonyan kerülve a sérülést –, majd az ölemre, ami közelségének és érintésének híján hevesen kívánkozik utána.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 9:00 pm
18+
Perception is reality
Érintése bőrömön, akár a könny, csordulva simogat, s mélyen szántó emléket hagy maga után. Szeretném, ha megállna az idő, csapdába esne, ahogy az álomszerű valóságban tette. De túl konok, hogy többször akaratunk alá gyűrjük, még akkor is, ha az ki nem mondott szándék is volt. Szándék egymás közelségének megtartására. Vallomása bimbót sarjaszt szívemen, rügye kirüffen, s virágba borul, miként nyárelőn a csillagjázminos lugas. Mosolyra nyílik ajkam, homlokom az övének támasztva, elmerülve a víz lágy szimfóniájába, melyet az egymásnak mért gyengéd mozdulataink keltenek életre. Nincs szó, mellyel méltatni tudnám gondoskodását, s nincs annyi idő, hogy viszonozni tudjam. Hirtelen önt el a melegség, mely nem a mélyben duzzadó akaratomból fakad, hanem a jóságból, mely úgy simogat, mint tavasz illatú napsugár. Átsuhan rajtam valami megnevezhetetlenül kellemes érzés, meglepődőm, hogy van még ilyesmi egyáltatlán, szinte megszédülök tőle. – Lelki szépséged varázsfény, mely minden egyes alkalommal megigéz, leigáz. De ráér, hisz mindennek eljön a maga ideje, s ennek nem most van itt – mosolyra húzódó ajkait vad csókra hívom, szoros ölelésbe fogva a fejünk fölött összecsapó víztömeg alatt. Megkapaszkodva újra a valóság küszöbén, elcsitítva szívem lüktetését, a mámortól megszédülve araszol vissza lényemre a ripőkség. – Hmm… úgy hiszem, más esetben másképpen vélekednél, s az ellenkezőjére kérnél – abban nem kételkedem, hogy a féltés írná felül bölcs tanácsát, s az igaz szavait. – Csupán csak egy kósza gondolat… -  vonom meg a vállam, melyek éppen annyi ideig kapaszkodtak meg. – … miszerint több időt akart tölteni az álmok világában, mint a valóságban, ha esetleg keresett valamit. Nem hiszem, hogy lenne értelme ennek az egésznek, mire találhatná meg a választ az álmokban? – megfogalmazva még kevesebb értelmét látom az egésznek, bár mégis ott motoszkál szentjánosbogárként a tudat, a végtelen erő, melynek szinte még csak a létezéséről van fogalmam, hogy miként mozgatja világunk, elképzelésem sincs. – Nem kívánok többet annál, mint amit tudom meg tudsz adni – fogom közre állam mutató – és középső ujjammal, méregetve, lopva figyelve finoman mért mozdulatait. Mézzel kent fonál, ízének emléke számban. Nem kínzóbb, a sivatagi szomjúságtól kiszáradó torok, annál, amit a vágy tikkaszt ki. Hasamra ejtett kezeim játéka továbbra is lustán becézgetik nedves bőröm, ahogy hallgatom képzelgését, melynek tárgya én vagyok. Pimasz vigyorom csak kiszélesedik, hogy eltakarja arcom izmainak rezdülését, mely onnan tova suhan minden idegvégződésembe. – Mégis még mindig rejtegeted magad előttem… - támasztom meg állam, miként felkönyökölök a dézsa szélére, kihasználva a pillanatot, míg ajkára nem kívánkoznak a szavak, a kedvezőbb ajánlattal. Csalárd mosoly villan fel ábrázatomon, miként behunyt szemmel mérlegelem ajánlatát. – Talán úgy képzeled érintésem magadon… - simítom végig ujjaim ajkamon, mielőtt onnan kirándulni indul ujjam testemen. - … ahogy ez a vízcsepp, vonul végig innen a vállamtól, mellkasomig… - pillantásommal követem végig, az éppen alágördülő csepp vonalát, mely egy szekundum erejéig eltanakodik merre is induljon tovább. - … mellem barnáig, mely lágy érintésétől kihegyesedve görgeti tovább bordám kanyarulatán… - ujjam hegyével leheletnyire érintem bőröm ott, ahol imént még az áttetsző „csók” pihent. Folytot szusszanással adózok ujjam puhaságának, felpillantva rá. - … hasam völgyébe, ahonnan lélegzetemre egy arasszal lentebb eggyé váljék testvéreivel? – testemet végig bizsergeti az érzés, az izzó vágy, melytől libabőrös lesz testem felszíne.  – Lásd, égek most már, lángol a bőröm alatt a láz. Te hoztad rám – harapok ajkamba, beletemetkezve szemének csillogásába. – Mást nem kérek, csak kísérj át a határon, ahol nem néz más, csak én. Ki lennék én, ha nem lennél, s nem látnál bennem csodát? De ha nem bírnád, nyugodtan lépj közelebb.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 16, 2022 12:57 am
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Szelíd mosollyal tartom az arcomat a simításának, mely egyszerre mérhető ujjai puha gondoskodásában, éppúgy szavai ragyogó igazságában. Valóban nem merítkezhetünk örökkön a múlt feketéllő mocsarába, engedve magunkat egyre mélyebbre és mélyebbre süppedni a keserűség sűrű masszájában, hisz annak túlvégén nem vár más, mint a sötétség és a kilátástalanság; minden, ami a fény és az igazság ellen tart. Gyarapodás, ez az egyetlen út a megbékélés felé, ami olykor göröngyösebb, máskor simább felszínű. Elfogadni Rhysand körülményeit könnyedebb talajnak érződik a lét megannyi próbájának tükrében.
- Lenyűgöz csillapíthatatlan tudásszomjad, melynek semmilyen nehézség vagy állapot nem szabhat gátat… A legelső pillanattól így volt - cirógatom meg ezúttal én az orcáját ragaszkodással teljes ámulatom jegyében, amit tovább tüzel jámbor méltatása. Szinte megrogy a lelkem csodálatának édes súlya alatt, amelyre valahol tán méltónak sem érzem magamat, ám még egy sokat megélt mágus is lehet önző, ki nem pusztán tudását őrzi hét lakat alatt, hanem egy páratlan Kóbor szakadatlan figyelmét. Röpke pillanatokra az övének döntöm a homlokomat, szemfedőim mögé zárva fekete pillák ölelte lélektükreinek tiszta csillanását. Akár az éjszakai égbolton ragyogó csillagok, úgy tündökölnek finom vonásainak vásznáról.
- Sok mindent láttam már éltem során, Rhysand – húzódok el tőle csöndes sóhajjal, elfogadással kutatva szemeinek világát. - Nem tehetsz a történtekről, ahogyan azt is megértem, miért mérted a bizalmadat körültekintéssel. Helyesen tetted – pillantok le íves ajkaira, végigsimítva vállának masszív görbületén. - Körülményes a helyzeted, de amíg nem találunk megoldást rá, nem tehetünk mást, mint hozzávetőleges természetességgel kezeljük. Nincs értelme a múlt vagy a megmásíthatatlan keserűségében ücsörögni, nemde? – mosolyodok el gyöngédséggel, még azelőtt, hogy eszmefuttatásaink mélységét felszántanánk vágyaink hirtelen felcsapó hullámaival.
A tüdőmet feszítő légszomj, és az ezzel párhuzamban felkorbácsolt kívánkozásom hathatósabban ködösíti a tudatomat bárminemű gyógyitalnál vagy mágia indukálta láznál, noha nem tagadom, kétségtelenül megéri tűréshatáraink mértékét feszegetni, érlelni az a bort, amíg kellően selymessé nem válik az ízlésnek. S elfoglaltságaink sebtében történő váltakozása határozottan felélénkíti a szellememet, éppúgy a testemet, melyek az elmúlt napokban megtört gyötredelemmel ringatóztak a múlt homályos felszínén.
- Nyújtózkodj, Rhysand, ameddig a takaród elér. S ha egyszer elértél odáig, nyújtózkodj még tovább. Hisz a létünk sem szól másról, mint határaink állandó feszegetéséről – somolygok az orrom alatt, hasonszőrűn száműzve ábrázatomról az illatos vízcseppeket. Kedvemet lelem a nekem bökött kihívásban, dacára annak, eltávolodni tőle és a fürdőhelyiség hűvösére cserélni szerető ölelését határozott megpróbáltatás a léleknek és az akaratnak. - Megfontoltságod példás, mégis hiszem, hogy a gondolat, mely fennakad az elme síkján, nem hiábavaló. Az ismereteid gyarapíthatóak a felvetéssel, ahogyan az én gondolataim is kizökkenhetnek megrögzöttségükből általa – bátorítom a nézeteinek megosztására, ugyanis becsben tartom élelmes meglátásait még akkor is, ha nem feltétlen gördítik előre az ügyünket. - Mint említettem, végső esetben, körültekintéssel. Magam is tartanék a nyílt faggatózás hátrányaitól – bólintok némi keserűséggel, hisz csakugyan igaznak bizonyulnak szavai; nem tudom, mit feleljek a történtekkel kapcsolatos kérdésekre, ha egyszer kendőzetlenül megfogannak az érdeklődés talaján, habár a tanácsot nem hagyhatom örökkön tudatlanságban. Az éjmágus a mag hatalmával akár veszélyt is jelenthet ránk, netán a világra nézve, s a néma titkolózásnál nincsen ártóbb. A fény hatalmát sohasem cserélném a sötétség jótékonynak ható leplére. - Bízom benned. Amennyire szükséged van, igyekszem neked adni – tekintek rá vissza a vízfelszín lágy hullámzásáról, és a mozzanat, akár egy láthatatlan függöny egy előadás következő felvonása előtt, úgy egyengeti tovább a figyelmemet ismételten buja óhajaink gazdagon rügyező vidékére, hol minden kiejtett szó, csalfa érintés bársonyos szirmokat bontó virágokat idéz. Óhatatlan nedvesítem be koncentrációm okán kiszáradt számat, megadva magamat képzelete, karcos hangja hatalmának, mely akaratosan sikamlik végig a testemen és bizsergeti át lényem minden egyes porcikáját. Meglehet, még a fürdővíz is elhűltnek érződik egy momentumra, amint végtagjaimra libabőr telepedik. A dézsa szélének támasztott tarkóval, változatlan oldalra billentett fejjel és a következő pillanatokban már egészen kimelegedve hallgatom kívánalmait s figyelem kósza mozzanatát, mely kacér játékot űz hasának kívánatos domborulatán.
- Túlzónak érzed? Hisz oly sok mindent kívánnál tőlem – duruzsolom csalfa mosolyt bújtatva meg az ábrázatomon, mialatt hagyva alácsúszni ujjaimat a nyakam hajlatáról, a mellkasomra engedem őket, lassú, körkörös mozdulatokkal egyengetve magamra a fürdővizet. - Olyat kér, amelyet még maga sem puhatolt ki. Arra kérlek, hogy döntögesd velem együtt a határokat, Rhysand… - sóhajtom a nevét elcsöndesedett vágyakozással, behunyva egy röpke szekundumra a szemeimet. Rövid időre csendben maradok, átadva magamat a víz szelíd hullámzásának, a szobát eltelítő illatoknak, a gőznek, mely lassú andalgással kavarog köröttünk… Kóborom jelenlétének, az apró mozzanatai keltette érzésnek, amelyek felerősödve csapódnak a testemnek a fürdő közvetítésében. Hagyom ellazulni az izmaimat, mielőtt megszólalnék. - Arra gondolok épp, milyen rendkívül távol vagy most tőlem, és milyen hevesen csókolnám le a szádról azt a pimasz vigyort. Hosszan, amíg el nem zsibbadnak az ajkaid, hogy aztán a nyakamon engedhessem megpihenni őket. Úgy tűnt nemrég, szereted ott tartani őket – ezúttal rajtam a sor, hogy szerető aljasságot engedjek a vonásaimra telepedni. - Szeretném azt hinni, hogy az érintésem a tiéd – folytatom halkan, eljátszadozva a mellkasomon, éppen úgy, ahogyan ő tette korábban. Kínzó komótossággal, kósza csippentésekkel. - Arra gondolok, hogy talán mégis csak viszont figyelnélek, hallgatnám a sóhajaidat, figyelném a gyönyörtől küszködő, majd elsimult vonásaidat… Meglehet, ennyivel csökkenteném az árat, hogy ne érezd olyan drágának – mosolyodok el leheletnyire, kutakodással méricskélve földszín szemeit.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
746
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 15, 2022 10:42 pm
18+
Perception is reality
Az elme szabadsága lenyűgöző, nem ragad meg a tények talaján, felkavarhatja a képzelet, mely félre söpri a gondot, felszítja a vágyat, s egy gyengéd simítással újra visszaegyengethető. Hegy völgyes táj, amely sosem ugyanolyan. Édes ringatózás ez a karjai közt, s legyen ez kapaszkodás a csúcsra vagy ereszkedés a völgybe, minden pillanatát élvezem. Elmerülni a kék s zöld márványában, nyelvemen érezni a meleg méz ízét, s egyszerre edzeni tudatom, olyan élmény ez, amely ritkán adatik meg az embernek. Azt, hogy melyik csónakba ülünk bele, s mikor szállunk át a másikba, megkérdőjelezni se akarom, kettőnk közül a tapasztalat az ő oldalán áll, s nem kétség vakon követem. – Bármelyiktől gazdagabb leszek. A történtek ellenére, gyarapodnunk kell belőle – simítok végig ujjammal arcán. – Hogy ne következhessen be újra. De inkább tekintek rá a jövőben kihívásként, mint a múlt keserűjében ülve – a rossz emlék nem olyan, mely hamar elhagyja a házat, még ott kering egy darabig, s sajtolja, gyötri a lelkeket, de túlmesszire se engedem, épp csak helyet adok neki az asztalnál, hogy a kitűzött cél, ne halványodjon el, de maga alá temetni magam nem hagyom. Kényeztető balzsamként csorog végig rajtam szavai, néma szusszanással adózok neki pilláim alól, gondoskodó kezét csókolva. – Kell neked, olyan magasra pakolni… Nem szeretek tétlenkedni, ha már megadatott a lehetőség, próbálok magam megoldást keresni a bajomra. Sokat tanultam mióta itt vagyok, tőled, az itt élőktől, a könyvekből. Mérhetetlen az a tudás, ami itt van… és ez…, de semmi sem ér fel veled – szelíden pillantok fel rá sűrű feketéim mögül. – Mégsem rettent el téged a tudat, nem viszolyogsz, úgy teszel, mintha ez természetes lenne – szemeimben ott csillog a ki nem mondott kérdés „Miért?” ,mindez azelőtt, hogy magamhoz húznám, s testének húrjait, megpendítve, mint egy hárfát szólaltatnám meg. Türelemmel citerázok végig rajta, s izmai rezdülése felgyorsítják szívem, mely hangos dobszóként kíséri vérem zúgását a vízfelszín alatt. Néhány pillanatig várom a kitörést karjaim közül, de a mellkasomra simuló tenyere, ajkamra tapadt ajka elűzi a várakozást, nyugodt szívvel adom magam át a mámornak, mely, mint sűrű köd ereszkedik rám, az izgalomnak, mely testemen hullámzik végig. Kitolni a pillanatot, mikor már nem tudom, hogy a halál árnyéka vagy a vágyakozás szenvedése hajszol őrületbe, olyan érzés, melyet nehezen eresztek, de az utolsó percben, a józanészre hallgatva, kiengedem ujjaim közül. – Honnan tudnám, hogy hol vannak a határaim, ha nem feszegetem azt? – lehajtott fejjel törlöm ki arcomból a maradék cseppeket, így emelem rá lelkem tükreit kérdőn ívelő szemöldököm alól. Ajkam szegletében csalfa mosoly rángatózik, hisz épp úgy esett szó róla, mint az életről, melyet egyszer élhetünk csak meg. – Nem bocsátkoznék feltételezésekbe, megfelelő tudás nélkül. Nem lenne megalapozott, az én ismeretem sem a mágiáról sem pedig az éjmágusokról nem elegendő ehhez – helyezkedem vissza hátamat a dézsafalának döntve, tekintettemmel falva minden mozdulatát, elmémmel pedig szavát. Az elképzelésem egy része pedig szerepel válaszában, a zavartalan alvás, de mi van, ha inkább annak elnyújtása volt a cél? Ha keresett valamit vagy meg akart fejteni valamit… - Rég elhagyhatták a szobát, s ha kérdezősködni kezdenél, azzal csak kíváncsiskodókat gyűjtenél magad köré. Jelenleg még magad sem tudod, milyen magyarázattal állj elő, a történtekre… - az apró virágok, dacolva a mozzanataink keltette hullámokkal kapaszkodnak a vízfelszínén, melyen tükörképe csábítón ringatózik. -… elő állsz egy történettel, melyek féligazságokat tartalmaznak vagy bevallod az igazat. Bárhogy is teszel, számolni kell azzal, akadhat olyan, akinek felkelti az érdeklődést – az emberek szeretik beleütni az orrukat másnak a dolgába, s ez alól nem kivételek a mágusok sem. Az ok, már másodlagos. – Csak adj egy kis időt, s ha nem sikerül, akkor gondolkozunk más megoldáson – biccentek, inkább magamnak s a döntésnek, hogy egyelőre ez a legbiztonságosabb. Ha valóban akad a falak között olyan, aki segítette a mágust, úgy bizton szemmel fogja tartani Ezarast. Kelletlenül fogadom, miként elrejti magát, az illatos vízben, mely már szinte hidegen öleli körbe forrongó testem. – Figyelni, ahogy úgy táncol tested, miként a gyertyaláng. Figyelni, ahogy megfeszülsz, majd elernyedsz, figyelni, ahogy megnedvesíted kiszáradt ajkad – hiába is áltatnám magam a gondolattal, hogy hangom a megszokott dallamát játssza, karcos, akár a rossz pálinka. Már a gondolattól is felvillan a parázs, melyből máglya lesz, miként kacéran simít végig magán.  – Hallani, ahogy felsóhajtól, s elcsendesedsz, s hallani, hogy közben mire gondolsz – nagyot nyelve ereszkednek le pilláim egy másodpercre, elszakadva, kihívón örvénylő kékjétől. Érdeklődve hallgatom szavait, s miként a végére ért szemem sarkában megrándulnak az idegek. Kihívó merészséggel érinti a föld az eget, s néhánykitartott pillanat után ajkam kaján vigyorra húzódik. – Minden leckét ilyen drágán fogsz mérni? – hanyag eleganciával eresztem hasamra kezem, nyakszirtemmel támasztva meg magam. -  De vajon Ezaras Azildor most olyat kér, amit maga megtudna tartani? – a víz lágy fodrozódásba kezd ujjaim mozdulatától, ahogy hasfalam domborulatán elnyújtott dobolásba kezdenek. – Mert, ebben az esetben igába hajtom a fejem, ha a határaim feszegetéséről van szó.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
758
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Azildor hálója - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Azildor levelei
» Ezaras Lanoran Azildor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok :: Hálókörletek-
Ugrás: