Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Azildor hálója - Page 6 KaDiPE5
Azildor hálója - Page 6 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Azildor hálója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Szer. Feb. 09, 2022 8:04 pm
16+
Perception is reality
Minden érzékszervemmel ő rá figyelek, lassú szemhéj eresztéssel jelzem, hogy értem szavait. Felhasználták, igen ez lett volna rá a legmegfelelőbb szó. Megértem a keserűséget, melyet emiatt érez, a bizonytalanságot, aggodalmat a kristály ismeretlen felhasználása ellen. – Bármi, mi ezenkívül nyomaszt, nekem elmondhatod, ha majd úgy látod jónak – mosolyodom el halványan, még mielőtt sikerül végre magamhoz édesgetnem, s befészkeli magát lábam közé mire hasonlóképp hagyom nyakán csókom nyomát. – Mond újra… - pusmogom fülébe, ajkaim közé véve fülének puha szövetét, nyelvem hegyével megízlelve azt. Szőnyeggé szövöm idegszálaim, felpezsdülő vérem útjába követ görgetve, csillapítom újra fellobbanó sóvárgásom. A hideg dézsafal oltalmában keresek megnyugvást, de szükségem van a levegőre – melyből nagyot szippantok – miként háta mellkasomhoz simul. – Mindenképp bizonyosságot kell szerezned arról, hogy tudásod megfelelő alapköveken nyugszik, különben fogalmunk sem lesz arról, melyik irányba induljunk el. Az előbbi lenne a legjobb, hisz akkor valahol a megoldás is ott lapul, míg az utóbbinál fel kell vérteznünk magunkat az ismeretlen ellen. Az egyik egy titok, míg a másik egy felfedezés – mosolyodom el, mindkét lehetőség új ismeretekkel kecsegtet, melyre úgy vágyik elmém, mint aszály idején a föld, a nyári zivatarra. Álláspontom merevedik, ahogy púder illata csókjával keveredik, ahogy epekedve szántják ujjai a bőröm. Cinkostárs, ki kinyitja a kaput, szabadutat engedve buja titkok felé, Mert, ahogy nincs két egyforma hópehely, úgy nincs két egyforma csók sem. De ahogy az erdő szellemei is csintalanul hagyják magára az utazót, úgy teszem én is, bármily nagy erőfeszítésembe is kerül, kérdése nem maradhat megválaszoltalanul. Barna tükreim a víz halk hullámzásra, s mozgolódására válnak újra láthatóvá. Tekintettemmel követem kezének mozdulatát, ahogy tenyere közül vékony érként csordul alá mellkasomra a víz, finom érintésére pedig felszisszennek, úgy perzsel, mintha parázsló piszkavassal cirógatnának. Lehunyva szemem nyelek nagyot visszaparancsolva az újra feltörni kívánó vágyat. – Őrülten tán kedvesebb társaság lennék szívednek Tanácsos? – simítom kezére kezem s nyomok puha csókot ujjaira, tenyerére s majd csuklója finom bőrére, megpihentetve azt mellkasomon. – mert úgy gondolom az is – a nyelvemről leperdülő szavakat lassú bólintással kísérem. – Olyan ez…mint egy börtön, egy nagyon szűkös börtön, melyben az tud csak kinyújtózni, aki maga alá gyűri a másikat – a magamba szívott levegőt lassan engedem ki, ahogy próbálom neki megfogalmazni, a megfogalmazhatatlant. Nincs olyan szó, mellyel le lehetne írni az érzést. - Makacs egy dög – mosolyodom el halványan, amint jellemzem, a lényt mellyel osztozkodnom kell, vagy azt akinek velem kell? Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Félmosollyal fogadom gyengéd, együtt érző csókját. Kezemmel mely még mindig a dézsa szélén pihent, melytől elvonta sajátját lassan simítok végig oldala vonalán, csípőjén feneke alatt visszakanyarodva követelőzőn belemarkolva, s vonva magamhoz testét. Fürge gyíkként siklanak ujjaim rakoncátlanul hullámzó tincsei közé, hogy sürgetve, elszabadult hévvel, követeljek vad, szenvedélyes csókot, belé fojtva a szót. Lassú vándorlásnak engedem hátam a dézsafalán, magammal húzva, míg a fejünk felett nem zárul a víztömeg. Apró buborékok törnek a felszín felé bőrömről szabadulva. Bizsergető érzés, ahogy végig csiklandozzák a testem, akár az ereimben meglóduló vér, a fülemben kalapáló szívverésem, s az övé a mellkasomon. A veszély mely a tüdőben fogyó levegővel jár, elönti testem, a veszély, melyet csókja édes mérge rejt, elveszi az eszem, erősen tartom, kötéltánc ez, melyen a táncos soha nem lép félre, a bizalomé. Csak akkor engedek szorításomon, mikor már a szív, olyan hevesen ver, hogy még egy dobbanás és kiszakad a helyéről. Maga is szabadulhat ölelésemből, ha akar. Nem foglalkozva, hogy a dézsa felhorzsolja hátam tornászom magam vagy magunkat vissza ülőhelyzetbe, s míg szívem dobbanása s lélegzetem nem válik egyenletesé némán figyelem, víztől nehezült tincseim arcomból fejemre simítva. Mindezek után nyitom szóra ajkam. – Ha jól tudom nyugtató hatása van… de miért lenne szükségük rá? – törlöm ki arcomból, a homlokomról csordul cseppeket, Ezarasra emelve tekintetem ragyogó kékjébe, onnan ismét felkutatva testének minden apró részletét. Hiába hittem, hogy tova száll a buzgó vágy, újfent ott lüktet ölemben. – Azt hiszem… talán, de nem ebben a testben – köszörülöm meg kiszáradó torkom s egy pillanatra a felrügyedző vágynak a kesernyés gondolat szab gátat. – Vannak emlékeim, de talán könnyebb lesz a Professzor testében újakra lelni, talán ha újra és újra végig járja a torony falait – nem lelkesít annak a percnek a gondolata, hogy négylábra kényszerülök, ahogy annak sem, hogy abban a pillanatban ez a némán fodrozódó varázs, darabjaira hullik. – Megteszek mindent – biztosítom róla, hogy, ha az istenek is úgy akarják, megtalálom a szobát, amely válaszokkal szolgálhat, miközben tenyerem – ha addigra nem húzódott el – derekáról csípőjére siklik, s óvatosan tolom el magamtól, hogy újra Are legszebb művét teljes valójában láthassam. – Érintsd meg magad… mosd le magadról az elmúlt napok terhét – csuklik el hangom egy pillanatra, s óhatatlanul nedvesítem be ajkaim, bár ez a porladó torkomon mit sem segít.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 09, 2022 12:39 pm
Perception is reality

+16 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Puha sóhajjal biccentek bölcs meglátására, s be kell látnom, ha a kétségbeejtő gyötrelem az ő szívét húzná, minden bizonnyal hasonló tanáccsal látnám el. Nem szükséges egyedül megküzdenünk a világ minden nehézségével, terhével, főként, ha bizalmunkat van kinek puha, szerető tenyerébe simítanunk. Fátyolos mosoly kéredzkedik a szájzugaimba a felismerés okán, kiteljesedni mégsem tud Kóborom kérdésének tükrében. El szükséges töprengenem néhány momentumra a válaszomon, tekintetemet a víz lágyan fodrozódó felszínén függesztve, melynek homályos, gőzzel terhes derengésében hívogatóan sejlenek fel lényének finom vonalai. Mellkasának sima domborulata, csípőjének határozott íve, éppúgy vaskos combjai, melyek közé nem kizárólag a megpihenés oltárán fészkelném magam. Tán nem is tenném, ha a tudatomat nem töltenék el zakatoló gondolataim.
- Nem érzem úgy, hogy túljártak volna – csóválom meg a fejemet gyengéden, szemeimet alakjáról saját végtagjaimra egyengetve, figyelemmel tartva kezeim lusta munkáját. - Felhasználtnak érzem magamat – akadok meg egy kérészéltű szekundumra, mielőtt folytatnám bőröm bevizezését. A tényt, miszerint azóta valódi biztonságban sem érzem magamat, hagyom a fürdő jótékony homályába veszni. - Temérdek dolog bánt, Rhysand, ám e kettő közül kérdés nélkül a mag elvesztése. Méltatlan kezek között… - a mondat végét elharapom, ismét megingatva az államat. Hiszem, hogy különösebb magyarázat nélkül is megérti a kristály elvesztésének súlyát, a veszélyt, mely így a világra nehezedett. Mégis, incselkedő szavai némi könnyebbséget hoznak a terhessé vált levegőbe, s az imént elsimult mosolyom ezúttal mindennemű nehézség nélkül kapaszkodik fel az ábrázatomra, miközben elhelyezkedek a lábai között.
- Senki másnak, te pimasz, nyughatatlan lélek – somolygok a nyakának hajlatába, melynek puha bőrét szórakozottan csiklandozom végig a szakállammal. Csupán ezt követően fordítom figyelmemet a pillanatnyi, csöndes megpihenésnek, majd újfent a beszédtémánk kusza fonalának.
- Igen, a legjobb tudomásom szerint – ismétlem el csöndesen, megedzve elmém lankáit. - Ami két dolgot feltételez; az egyik, hogy legjobb tudomásom karcsú, mint a nádszál és alaposabban el szükséges merülni az éjmágia rejtelmeiben, vagy, hogy legjobb tudomásom helytálló, s a tapasztalásunk valami olyasmin alapul, amelyet egyelőre elképzelni sem tudhatunk – magyarázom csöndesen, figyelve ujjainak finom játékát a kézfejemen, melyeknek gondoskodása alatt jólesően didereg végig a bőröm. Halk sóhaj gördül le a mellkasomról megállapítását hallva. - S minden bizonnyal a legjelentősebb komponense is. Ha az ő kilétét és mozgatórugóit megfejtjük, úgy vélem a válaszainkra is fény derülhet – biccentek egyet, s mihelyt felidéződik bennem a különös világ egyik bizarr emlékképe, érdeklődéssel fordítom pillantásomat Rhysand melengető barnáira. Nehéz eltéveszteni a tekintetében csintalan bujdosó óhajt, mégis jóleső váratlansággal fogadom a fürdővíznél is forróbb ajkait a sajátjaimon. Eddig a dézsa szélén kapaszkodó kezemmel hátra nyúlva simítom a tenyeremet az arcára, nyakának hajlatába s végül a tarkója irányába, cirógatásom nyomán kövér cseppeket hagyva hátra bőrének illatozó felszínén. Nedvessé vált tincseivel játszadozva engedem a számban párjára lelni, nyelvének minden egyes selymes érintésébe beleborzongva. Csalárd, amiként elködösítve elmémet ránt vissza a valóság talajára, engedve gondolatait tovább virágozni.
Józansággal vértezve fel magamat, figyelmesen hallgatom a szoba leírását, lassú, elmélázott mozdulatokkal kezdve mosdásba a karjaimon, noha egyhamar ráunok a saját bőröm érintésére. Egészen kicsit húzódom csak tőle odébb, hogy törzsemet megtekerve – sebeim legnagyobb elégedetlenségére – kapaszkodhassak meg a dézsa szélén ismételten és fordulhassak szembe vele. A szabad kezem tenyerébe mért vízzel óvatosan locsolom meg a kulcscsontja vonalát, hogy aztán gyengéd érintésekkel moshassam le róla az elmúlt napok, az emlékek porát.
- Úgy beszélsz az elbájolt formádról, mint külön entitásról – állapítom meg csöndesen halovány humorizálása okán, ujjaimmal ez alkalommal a haját nedvesítve. Töprengő ábrázattal rendezgetem sötét tincseit, mielőtt közelebb hajolva hozzá, jámbor csókot hintenék ajkainak selymesen puha szegletébe. - Sosem vagy olyankor tudatában magadnak? - pillantok fel barnáira, melyekben oly könnyű elveszni. Szeretnék mihamarabb a segítségére lenni, ám addig, amíg gyógyírre nem lelünk, meg szükséges ismernem, értenem helyzetének különlegességét. Persze figyelmem nem ragad meg kizárólag Káosz rejtelmein, leírását a szobáról hasonló koncentrációval méltatom.
- Érdekes… Noha az asve jelenléte nem meglepő egy éjmágus, vagy bármely mágus szobájában – simítom meg orcáját, követve szemeimmel kezem mozdulatát. - A teremben? - vonom egymáshoz leheletnyire a szemöldökeimet, megakadva az apró részleten. A felismerés hamar elér, mely alatt vonásaim könnyeden szelídülnek. - Drága Rhysand… tán nincs is más, mire emlékezned szükséges, ne sajnálkozz hát – suttogom szavaimat a homlokának, meglátásaim billogjaként bőrén tartva egy kis időre az ajkaimat. - Képes lennél ismét megtalálni azt a szobát? - kíváncsiskodok tovább, elemelve tőle az arcomat, hogy sokadik alkalommal fúrhassam tekintetemet az övébe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 10:03 pm
16+
Perception is reality
Megértésem jeléül zárom karomba meleg testét. Ha szívének örömet okoz, s lelkének megnyugvást, ki lennék én, hogy megfosszam ettől? Ragaszkodásának lehelete, pecsétet nyom, mely örökre szívembe zárja. Nem is kívánok több szót ejteni róla, a közelmúlt édes érzetét akarom magamon érezni. Hogy leheljen a csendbe, hogy szikrázzon szemében, hogy végig csorogjon gerincemen, pezsegjen véremben. Kihívó mosolyom csak kiszélesedik, szemeben csintalanul ragyognak fel a csillagok fényei, miként csalárd szellemekhez méri arcátlanságom.
A forró víz érintésétől, formás testének látványtól, a képzettől, hogy a víz helyett én simagotam bőrét, az enyém alatt csiklandozva pezsdül fel a vérem, csak szavai hoznak szemebe hűvös komorságot, miként az emlékezet súlyos teher telepszik vállamra, a tehetetlenségre, a bizonytalanságban töltött órákra, napokra emlékeztetve. – Nem kell egyedül viselned a terhét, okosan elosztva hordozható, különben összezúz. Mi bánt inkább, hogy elvesztetted vagy hogy túl jártak az eszeden? – biccentem kissé oldalra a fejem, tovább sem véve le róla a szemem. Kecsesen ring, ügyesen mozog, s én nézem. Igen szép, ez nem vitás.  Érdekel a motivációja, az, hogy vajon, a veszteség, ami így hajtja, vagy az önérzetén ejtett karcolat. Az arcomba csapódó cseppek szemem világa elrejtését kívánják, mely alatt orrom nyergében apró ráncok gyűlnek, miként elfordítom fejem. Mellkasomból mély morgás tör fel, s pajkos kihívással emelem rá újra barnáim. – S méltatlankodásod, melynél csak csókod édesebb, kinek adnád, ha nem nekem? – támaszkodom meg a dézsa szélén, incselkedőn előre hajolva. – De most már húzódj közelebb vagy magam ültetlek az ölembe – vele együtt dőlök vissza a dézsának, átadva magam a víz lágy simogatásának, s rám nehezedő testének kellemes érzetének. Pilláim elnehezednek, homlokomra gyűrt ráncok elsimulnak, halk szusszanással szívom elmémbe szavait tüdőmbe pedig a gőzzel teli nehéz levegőt. Álomszerű lehetne ez a pillanat is, ártatlan, mint az égre hintett csillagok fénye, de elbújt a Hold, s az igazságra szomjazik. – A legjobb tudásod szerint… - ismétlem szavait, halk sóhajjt eresztve ki mellkasomból. Ujjaimmal kézfejének puha narancsszínre festett puha bőrén játszadozva. Kijelentésére, miszerint én vagyok az egyetlen, kinek beszélt megemelkedik a szemöldököm, s olyan hirtelen ereszkedik vissza. A bizalma, melyet a kezembe helyezett, törékeny kincs, oázis a sivatagban, amit semmilyen karaván nem érhet el. Szavak nélkül vagyok hálás érte.  – Az egyenlet egyik ismeretlenje a mágus – húzom félre ajkam, miközben fénylő gesztenyeszín haját ujjaim közt csavargatom. – Igen – mérem csendesen szavam, belefúrva tekintetem az árnyak festett szilvakék szemébe. Túl csábító, hogy szárazan hagyjam ajkait, melynek íze, akár dulcis, s mely ugyanolyan eksztázisba emel. Pilláim mögé menekülve keresek menedéket ajkai között, keresem nyelvének bársonyos érintését, ujjaiba kapaszkodva. Halvány mosolyra húzva szám, dőlök vissza újra behunyva szemem, s felidézni azt a napot, ahogy az ominózus nap óta, minden egyes percben. – Azóta is csak halvány képek jutnak eszembe. Emlékszem arra a fa karikára, melyet laza szálak futnak át, mint a pókháló, s az alján tollak lógnak. Megjegyzem nagyon jól szórakozott vele Káosz, beszerezhetnél te is egyet – sanditok le rá félszemmel, s egy alig mosollyal ajkamon. - Az orromba van a tömjén szaga, amely áporodott levegővel keveredik, mintha már évek óta nem járt volna ott senki. Az asztalon s a földön papírok hevernek, azt hiszem az egyiket távozóban be is illóolajoztam – vonom meg a vállam, ilyen ez a macskaélet, ahol éri. – S mintha asve maradványai is lettek volna ott, de ebben nem vagyok teljesen biztos, csak könyvben láttam még, de így én annak mondanám – vonom össze szemöldököm, a frissen bevillant kép láttán. – Sajnálom, többre akárhogy is akarok emlékezni, nem megy. Hiába is próbáltam a teremben felidézni több részletet… - görbülésre kényszerítem ajkam, elhallgatva a tényt, hogy minduntalan megzavart felvillanó alakja, s hiányának fellobbanó érzete, mely most is keserűséggel önt el.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 8:26 pm
Perception is reality

+16 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Bocsánatkérő mosollyal keresem fel megereszkedett szemhéjaim alól a friss föld üdeségével csillanó barnáit, megsimítva szemöldökének vonalát a hüvelykujjammal ott, ahol a nyakának hajlatában lévő sérülés párja éktelenkedik.
- Ha egyszer cserben hagyna az elmém, a kacatok lesznek azok, amelyek az emlékeimet őrzik. Máskülönben egy bizonyos kor fölött szentimentálissá válik az ember – számat ezúttal félszeg görbülettel hagyom húzódni, amint pillantásomat óhatatlan végighordozom a szobám falai között. A megfeketedett mágusbot, a polcon pihenő gyermeteg, faragott katona vagy a szilánk, melyet az oldalamból hasítottak ki mind-mind számomra fontos monumentumai a lét folyamának, még akkor is, ha nem mindegyik szolgál kutatásaim alapjául vagy bárminemű gyakorlati haszonnal. Talán hóbortosságom velejárója a gyűjtögetés, mindenesetre nem tudok s nem is óhajtok több gondolatot szánni önmagam indíttatásainak megfejtésére, hisz Rhysand közelsége tesz róla, hogy az idő közben szemfedőim mögé zárt lelkem világa valahova egészen máshova röpüljön.
Akár ajkaink, mágiánk is leheletfinom gyöngédséggel simul össze, s noha ezúttal nem idézünk semmiféle, a valóság törvényeit meghazudtoló jelenséget, csoda mégis csak fakad közöttünk. Szemeim összefonódásunk emlékét őrizve kívánna újfent felfényleni, s amint leküzdöm a nógatását, bőröm alatt puhatolózik tova az erőm folyama, sűrűn tekintgetve ki a neki kedves párjához. Kóborom kurta nevetése pusztán egy kósza momentumra zökkent ki, ugyanis a következő szekundumban megátalkodott gaztevőként kezdi ismét űzni, korbácsolni azt, ami éppen csak elcsitult. Önuralmamat keresendő szusszanok egy mélyet fogainak és ajkainak csalfa játéka alatt, s ha nem félnék attól, gyengeségemben bármelyik pillanatban összerogyhatnék, talán még ennyire sem igyekeznék a „fenyegetésével”. Szorító ölelését hasonló szenvedéllyel viszonozom, mély, nedves csókot hintve nyakának hajlatába, miként az enyémtől elemeli pimasz ábrázatát. - Csalafintaságodat az erdőszellemek is megirigyelnék… - csóválom meg a fejemet, mielőtt a fürdőbe helyeznénk át beszélgetésünket és gátjaitól megszabaduló ragaszkodásunk megélését.
A dézsa forróságába lépve csöndesen állok meg egy kis időre, szoktatva bőrömet a hirtelen hőmérséklet változáshoz. Persze egy árva momentumra sem sarkall megilletődésre a tény, hogy velem ellentétben Kóborom szemrebbenés nélkül merül el a vízben, hisz a barlangban sem okozott neki különösebb megütközést a medence hűvöse. Mialatt ő már kényelmesen elterpeszkedett, én lusta mozzanatokkal merítem magamra a fürdővizet, figyelmesen hallgatva meglátásait.
- Gyötrődöm, mert ezúttal az ár túl nagy volt, s kis híján akkora, amelynek terhével a lét elviselhetetlen – csóválom meg finoman a fejemet, jelezvén, még nem állt módomban maradéktalan levonni a következtetéseimet és gyarapodni általuk. - Pimaszságod javíthatatlan – teszem hozzá korábbi szavaim imitálása hallatán, melyet a meleg gőzpárától kipirosodott arcának pöccintett fröcsköléssel viszonozok, rezzenéstelen ábrázatom zálogában. Kizárólag akkor engedem a vonásaimra ereszkedni a mosolyomat, amint megedzve akaratomat, s leküzdve sebeim fájdalmát elmerülök a vízben, és lábai közé fészkelődve döntöm a hátamat mellkasa sima falának, míg tarkómat a válla kiszögellésének.  - Talán ő segített, talán nem több mint félrevezető információ. Azonban jól emlékszel… S a tény még inkább megrettent – vallom meg őszintén, egyik kezemmel megkapaszkodva a dézsa szélében, míg a másikkal puha fodrokat vetek ujjbegyeimmel a víz felszínén, olykor-olykor közéjük csippentve egy-egy virágot is. - Akár egy álom – bólintok egyetértéssel. - Ám legjobb tudomásom szerint nem képesek szabadon járni-kélni az álmok között még az éjmágusok sem. Hovatovább tudna kellett a kristályról, céltudatosan jött érte. Csakhogy senkinek nem említettem részleteiben, téged leszámítva – magyarázom, eltűnődötten függesztve pillantásomat a lilás szirmokra. - Egy afféle ismeretlen köti össze ennek az egyenletnek a szálait, amelyet kizárólag kutatással fejthetünk meg. Ráismertél a szobára… - fordítom felé óvatosan az arcomat, felemelve rá kíváncsi tekintetemet. - Akkor is… Káoszként láttad a világot épp? - puhatolózom óvatossággal, hisz úgy vélem, mindkettőnk számára bizonytalan még a talaj, melyen ő olykor négy lábbal, én pedig tudatlan gazdaként jártam.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 7:30 pm
16+
Perception is reality
Lágyan csobogott minden egyes szava, mint a kristálytiszta, hűs hegyi patak. S én, mint a napfény úgy fürödtem benne. Áhítattal pillantottam le rá, pillanatokig merengve megfáradt vonásain, meleg mosollyal nyújtottam felé kezem. – Minden pillantásod simogat, s bókjaid, mint fátylon keresztül hintett csók – simítottam magamhoz, behunyva szemem, bizsergető érintésére. – Emlékét a szívedbe őrizd, ne holmi kacatban, mely elenyészik az idő vaskarma alatt, engem sem önthetsz bronzba – ujjaim közt hagyom végig csúszni puha tapintású tincsét. – Ha már az eszemet elvetted, úgy illik, hogy viszonozzam – rózsaszirom tapintású ajkai, mint sihederre a bor, úgy hat, pillanatok alatt részegít meg, s elvághatatlan köldökzsinór lesz bennem a vágy, amint, érzem, valamint megint követelni kezd. S ahogy pillanatokig csókolom, rájövök, nem csak vérem pezsdült fel, de erőm is az övéhez dörgölőzik. Nem pusztító tűzként, mint ahogy nem oly rég tette. Nem. Úgy gördül alá, ahogy esőcsepp, gyöngyözik végig méregzöld levélen. Méltatlankodás oly édes, hogy óhatatlanul tör fel belőlem egy rövid, de annál őszintébb nevetés mielőtt ajkaimmal érinteném sebének vonalát. Balga szavak, melyeket a ropogó tűz dallama „nyel el”. – Hogy mondod? – kapaszkodik fel bennem a csintalanság, s forradó sebesüléséről eltévedt vándorként hasára kóborolok tova, a bársonyos csíkon keresztül gyengéden hagyva ott fogaim érzetét, köldökéig beszívva ajkaim közé a selymes bőrt. Kezem önálló életre kelve játékos szélként cirógatja belsőcombjának érzékeny bőrét, míg oldalára már csak sietős csókot nyomok, hogy nyakának hajlatába szám beregésével ajándékozzam meg szorosan magamhoz ölelve, hogy ha szabadulni kívánna, azt ne tehesse. – Nos, ha ez fenyegetés akart lenni, jobb, ha még gyakorlod – szemtelen vigyor ül ki arcomra, mielőtt az ölembe kapva a kellemes hőmérsékletű fürdőbe nem lépnék vele. Szavaira elkomorodó ábrázatomat, halvány árnyalatú mosoly színezi meg, ahogy figyelem tüsténkedését, mindenre kiterjedő gondolatára, ahogy gondosan előkészíti számomra is törülközőt. Miután besegítettem, kérés nélkül követem, elsüllyedve a forró víz ölelésében, mely fodrozódva zárul össze felettem, ahogy neki döntöm hátam a dézsa falának, s két karom a lazán a szélére helyezem. Átható tekintettel mustrálom végig, ha lenne ruha rajta maguktól oldódnának meg csatjai, s kötői, hogy felfedjék előttem azt, ami már most megszédít. A testére csapódó pára, mely kövér cseppeké rendeződve lassú vánszorgásba mellkasa domborulatán, hasának völgyén egészen… - Ne gyötrődj, a hibák azért vannak, hogy kijavítsuk őket, az akadályok pedig, azért, hogy leküzdjük. Fészkeld ide magad, mert még megfázol – atyáskodó hanglejtésemen, mely hasonlatosan cseng az övéhez egyedül szám szegletében bujkáló arcátlan mosoly hagy foltot. Amennyiben eleget tesz kérésemnek, feje búbjára lehelek csókot. – Esetleg a nő, akit láttunk? – mélázok el a plafon felé kígyózó gőzt követve, mely elérve célját lassan terül szét. – Azt mondtad, a teremben, hogy az éjmágusok, nem örülnének, ha hallanák az álmokról szőtt elképzelésem. Isilmé az éjszaka, és az éjszaka az álmoké…nem lehet… - simítom ki nyakából haját, s hagyok ujjaim közt egy tincset. - … a hely sem tűnt valóságszerűnek, inkább, mintha valami mezsgyéjén jártunk volna.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 12:15 pm
Perception is reality

+16 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Szórakozott mosolyom békés álmélkodássá szelídül gyönyörű szavai hallatán, melyek alatt ábrándos sóhaj gördül le a mellkasomról. Kicsit szorosabban ölelem karjaim között, miként visszahunyva szemeimet simítom hozzá arcomat hagyva, hogy az ellágyult csendben elcsituljon a lényünk. Egyetlen félelmem mindössze, hogy idejekorán elragad az álom, s hogy a napsugarakban fog feloldódni emléke. Mélyen, legbelül eltemetve aggaszt még elmém biztonsága is, nehogy újabb sugallatok ostromolják, melyekkel szemben mit sem tehetek, de erre most igazán nem kívánnék gondolni. Kizökkent az ablakokat megrázó szél, a kicsiny réseken befúvó hűvös, amitől még a kandalló tüze sem óvhatja bőrünket. Rhysand közelségében keresem az otthon nyugalmát, békítő melegségét, míg meg nem törik a kettőnk között szikrázó varázs és vissza nem telepedik ábrázatára jól ismert komiszsága. Feléledő mosollyal viszonozom futócsókját, hallgatva aztán szórakozott szavait.
- A foltokon lehet segíteni, az emlékeket pedig nem szabad eldobni – jegyzem meg csöndesen, végigsimítva ujjbegyeimmel elébb hasonszőrűn kutakodó kezén, majd a megégett fa rücskös felszínén. Csintalan fény költözhet a tekintetembe, amint elhatározom, szobám falait többé nem fogja elhagyni a bútordarab. Eltökélt énem feléledését pusztán a függönnyel eltakart fürdőhelyiségben tüsténkedő csöndes neszezése képes elsimítani, s Kóborom szemérmetlen mozgolódása. Lusta macska módjára elterülve követem mezítelen alakját, fürdőztetve tekintetemet kívánatos formáiban, melyeket alig percekkel korábban még forró érintéseimmel cirógathattam. Testének kanyarulatai legalább olyan művésziek a hold ezüstös csillámlásában, mint ragyogó elméjéről olykor-olykor alágördülő szavai, s rá kell döbbennem, amiként illatával, úgy látványával sem volnék képes eltelni. - Napestig tudnálak nézni, a fény mindennemű gyémántos sziporkájában csodálva meg téged – hagyom legördülni nyelvemről őszinte gondolataimat egy apró mosoly kíséretében, még mielőtt szemöldökének megvonását viszonozva némán értenék egyet a fáradhatatlan szolgáló időzítésének páratlanságáról. A kezét is elfogadom mindemellett, mert bár a szellememet feltöltötte Rhysand jelenléte, édesgető csókjai és tüzes közelsége, a porcikáimat uraló gyengeség tán még fokozódott is általa. Hagyom, hogy magához vonjon, mellkasán pihentetve meg kezeimet, melyek kicsiny köröket írnak le csupasz bőrének felszínén.
- Attól félek, egyszer még felperzselsz – mosolyodok el szertelen, oldalra biccentve fejemet a fenekemen megpihenő érzet okán, még azelőtt, hogy viszonoznám lágy, leheletfinom csókját dús ajkán az éjszaka sejtelmes ölelésében. Jóleső didergéssel telít el ujjainak matatása tincseim között, melyek felszabadultan omlanak előre béklyójukból menekülve. - A gyógyító szerint még pár napig nem szabadna, hogy víz érje, ám ha még egy napon szükséges a megtisztulásomat egy nedves rongy kétséges hatékonyságára bíznom, kitérek a hitemből – sóhajtok fel némi gondterheltséggel, mialatt előzékenyen lehámozom magamról a mostanra éppen csak foltossá vált kötést. Tán az első alkalom, hogy sem elől, sem hátul nem ragadnak a textília vékonyka szálai a varratok egyenetlen felszínébe. De még ha így is lenne, figyelmemet jobban leköti az előttem fél térdre ereszkedő ifjú s puha csókjai, érintései, melyek alatt keserédes érzettel rándulnak meg a hasizmaim. Hálás pillantással fúrom ujjaimat a tincsei közé, megsimítva éles elméjének fellegvárát, majd nyakának hajlatát, hol az enyémhez hasonló varrás őrzi egy megbolondult világ rémisztő emlékét. - Rhysand… ha tovább cirógatsz, a dézsa helyett vissza is araszolhatunk – töröm meg csöndesen mért szavaimmal a kellemetlen gondolatok erejét, még mielőtt szokásának hódolva váratlanul a karjai közé kapna. A fejemet csóválva fonom a nyaka köré a kezeimet, míg besétálunk a kellemes forróságban úszó, fátyolos függöny takarta helyiségbe. A szobám alakját követő fürdő közepén kettőnknek is elegendő nagyságú dézsa foglal helyet, benne a frissen hozott vízzel, melybe szantálfa és némi levendula illóolaját csepegtették a melengető illatokból ítélve. Kivétel nélkül így kívánom a fürdővizemet, az egyetlen különbség, hogy a felszínén ezúttal a semlan növény virágai ringatóznak, ami enyhe fájdalomcsillapító hatásáról is ismert. Puha noszogatással, némán kérem, hogy engedjen vissza a lábaimra.
- Semmi üdvözítőre. Attól tartok valamiként képes volt az elmémbe furakodni, meglehet, talált magának társat erre – magyarázom csöndesen, a szoba szegélyén végigfutó polcok egyikéről leemelve egy törülközőt Rhysand részére is, amelyet a dézsa melletti asztalkára helyezek az enyém fölé. Csupán ezt követően nyújtom felé a kezemet, hogy segítsen be a vízbe. - Visszagondolva egy halk, csöndes hang kivétel nélkül ott suttogott a tudatom mélységén. Arra kért, hogy a templomba menjek – sóhajtok fel megadással, hiszen valahol hibáznom kellett ahhoz, hogy mindez megtörténhessen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 11:20 am
16+
Perception is reality
- Lelkem halkan fodrozódik, mint vitorla nélküli hajó a tengeren úgy lebeg. Csitt, most ne szólj! Megpihenni most oly jó veled, öledben csendesen- simítom ujjam ajkának vonalára, még mindig nyakának hajlatába temetkezve, átadva magam a gyengéd cirógatásnak, melytől jól eső borzongás fut végig gerincem vonalán.  Elcsendesedett zihálásunk után nem marad más csak a csend, melyet csak az ablakok zörrenése zavar meg a kint feltámadó szél okán. S mellkasom alatt dobbanó szíve, mely az enyémmel együtt szinkronban kalapál. Erőmre úgy simul rá ereje, mint sűrű massza, visszadédelgetve azt oda, ahova való, lényem belsejébe.  – Azt hiszem, a díványnak más véleménye van erről – mormogom nyakára pihe csókot nyomva, még mielőtt hagynám becéző csókjaival elárasztani ajkam.  – De Mester… - mosolyodom el pajkos csillanással szememben, gyengéd unszolására, melynek eleget is teszek, miután sebtében egy utolsó csókot lopok tőle, s tornászom vissza magam térdelő helyzetbe. – Hát ezt ki kell dobni – simítok végig a megkormosodott fán eltűnődve. – Nem beszélve a foltokról – pillantok a bársonnyal bevont szófára, onnan pedig a szoba végéből hallódó ajtó nyikordulásra, s a függöny mögött sertepertélő vékony árnyalakra. Nem zavartatva magam csúszok le a kanapéról kilépve a magamon hagyott saruból és nadrágszárból. Nem tartok egy szemernyit sem attól, hogy a szolgáló, akárcsak egy óhatatlan kutakodó pillantással is megzavarná a Tanácsos nyugalmát. Nincs más feladata, mint a dézsát forróvízzel feltölteni és azután távozni, úgy ahogy érkezett, csendben, akár egy kisértet. „ Éppen jókor” sugallja tekintetem felvont szemöldököm alól, kezemet nyújtva Ezarasnak, ha segítségére lenne szüksége. Bárhogy is legyen, közelebb húzva vagy lépve, de gyengéden vonom magamhoz holdfényben fürdőző testét, mely bár eddig is ámulattal s sóvárgással töltött el, mostanra rabszolgájává tett. Egyik kezem arcára simítom, míg másik oldalán végig vándorolva kanyarodik dereka hajlatán át fenekére. A víz csobbanása a háttérben, ahogy hullámozva cseppekként válik eggyé kellemes dallam, mely halovány emlékképet idéz fel. Egy testében gyenge, lélekben tiszta varázsló s egy Kóbor találkozását. Félmosollyal ajkamon érintem lágy vonalú ajkát, mostanra meglazuló copfjára édesgetve ujjaim, hogy végleg vállára ereszkedjenek hosszú tincsei. – A fürdőnk elő állt – válok el ajkaitól a halk döndülést halva. – A sebed… nem fog neki ártani? – csúsztatom tenyerem óvatos mozdulattal a szem elől eltakaró kötésre, barnáimmal hűségesen követve mozdulatom kettőnk közé. Amennyiben felfedi előttem a rózsás szegéllyel körbe vont sebet, úgy néma csendességgel adózok egy pillanatra feltörekvő múlt emlékének, s finoman érintem ujjaimmal annak vonalát, ereszkedve féltérdre előtte forró, puha csókkal is hintve azt. – Tudom, hogy nem hagyott nyugodni a dolog ebben a pár napban sem, mire jutottál? – finoman cikázok combja belső felén, miként felállok, s kapom fel karomba, mint jó néhány héttel ezelőtt, s indulok meg vele a fürdő felé, ahonnan fehér gomolygó gőzpára szökik át a függönyön keresztül.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 1:00 am
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
A szoba korábbi dermedt, gyásszal keveredett csendje mostanra nem több mint halovány emlék, könnyedén múló rémkép az élet, a ragaszkodás és a szenvedély vaskos szirmokat bontó virágainak tükrében, ünnepélyében. Sóhajaink, fojtott nyögéseink, újra és újra egymásnak feszülő testünk szimfóniája meleg párával tölti el a környezetünket, éppúgy a tudatomat, melyet ugyanakkora hévvel ködösít az ölem forrongása, neki préselődő epekedése, mint testének a hold ezüstös fényében ragyogó látványa, amint fáradhatatlanul hajszolva élvezetünket enged gyöngyöző verejtékcseppeket a bőrére. Szabad kezem hol a dívány kárpitját gyűri, hol pedig mozdulatát követve a combján lel biztos kapaszkodóra, miként igyekszem elnyomni magamban ideje korán feltörekvő elégedettségemet vagy a mágiám kusza, szeleburdi cikázását. Próbálok a tenyerem alatt mozgó ujjaira és szinkronban lüktető vágyaink bolondító érzetére koncentrálni, terelgetve erőmet a lényem különböző pontjaira, mielőtt még óhatatlan varázslattal lepném meg magunkat. Érzem, hogy ujjbegyeim alól felkúszva a szemembe szökik a mágia kékesen derengő fénye, mely a hirtelenséggel sercenő hang hallatán küzdelmesen rebben a bútor és Rhysand füstölgő kezének irányába.
Nem tudnám megmondani, hogy feltörő, a tűz elemében kiteljesedő izgalma, kontrollálatlanná váló mozdulatai vagy keménységének utolsó dobbanásai hajszolnak-e tűréshatárom leheletvékonnyá karcsúsodott mezsgyéjére, ám momentumok alatt követem a világba, hol hosszú pillanatokig nem létezik más, csupán az izmainkat megfeszítő, bénító mámor, a kiteljesedés nedvességben úszó gyönyöre... hol a lélegzet elakad, a gondolatok porrá hamvadnak, lényünk pedig visszafordíthatatlanul egybeolvad.
Mire összeszorított szemeim felengednek, a homlokomon kisimulnak a ráncaim és a szuszogásom is meglassul, pusztán akkor tudatosul bennem megtért közelsége, mely köré óvással egyengetem a karjaimat. Behunyt szemekkel bújtatom arcomat a tincsei közé, afféle megnyugvást és békességet dédelgetve a mellkasomon, melyet már rég nem éreztem senki közelében.
- Ne köszönj semmit, Rhysandom… - sutyorgom a fülének, melyre gondoskodó, szerető csókot hintek, közben lomha mozzanatokkal cirógatva hátának lankáit. Hosszú, rendkívül hosszú percekig pihegek vele az extázis édes hanyatlását megélve, amelyben elégedetten lazulnak el az izmaim és simulnak el nehézségektől terhes gondolataim. Nem létezik más, mint meleg bőre a sajátomon, leheletének érzete a nyakamon és illata, amellyel képtelen volnék betelni. Csupán a dívány háttámlájára óhatatlanul révedő pillantásom az, ami képes felébreszteni elpilledésemből. - Tanulságos hatodik lecke volt ez… - mosolyodok el szórakozottan, s amennyiben tovább bujkál a nyakam hajlatában, hát ujjaimmal finoman megemelem az arcát, hogy gyöngéd, szelíd csókba vonhassam duzzadt, vörösre dolgozott ajkait. - S még annál is szebb... – suttogom a szájának, mielőtt sarkába újabb csókot hintenék, aztán az orcájára, mely egészen kipirult a magunk mögött hagyott momentumok oltárán. - De bármennyire is tartanálak szívéjjel a karjaim között, attól tartok lesz mit lemosni magunkról. Kelj fel – noszogatom meg szavaim mellett a hátsóját megillető, egészen puha paskolással.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 08, 2022 12:38 am
18+
Perception is reality
Rajongásom tárgya tündöklő tavirózsa, mely égő tótükrön ringatózik, s félek, megperzselem hófehér szirmait. Forró lehelete cirógatja fülem, ahogy szavai lelkem. Ő a meleg nyári zápor, mely enyhülést hoz forrongó belsőmre. Ahogy ő a szél is, mely újra felkorbácsolja, s én megadóan sóhajtok fel, elvesztve a talajt a lábam alól, elmerülve pillanatokra keze közt a mámorban. Egyszerre kínoz a féltés és a vágy, mégis oly édes ez a gyötrelem. Ha nem lenne olyan szikkadt a torkom, mint Mynzash, elmondanám neki, hogy percről percre kerget az őrület határára, így azonban némán fedezem fel újra testének bujasággal kikövezett ösvényét, mellyel nem tudok betelni. Izgató minden testemet ért érintése, épp úgy a vad simítása, ahogy játékos élcelődése mereven ágaskodó barna foltjaimon. Gyomrom kitágul, majd újra összerándul, az érzésre, s egyre nagyobb erőfeszítésembe kerül megzaboláznom vágyódásom a többre, a lehető legtöbbre, amit csak kaphatok, s melyet napról napra jobban akartam. Kezem és szám alatt érlelődő apró mozdulata, sóvárgó hullámzása, ajkáról legördülő sóhajai, gyönyörű látvány szememnek, s édes dallam fülemnek. Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy Are ereje nem csak tiszta fényként csillan benne, hanem a szelíd melegség, mindent felperzselő égitesté lobbantható, s mind ezt én teszem vele. A tudat sem kevésbé mámorító, mint érezni magam alatt, kezembe tartva, hajszolva a határhoz, mely után egy pillanatra megszűnik létezni minden. Az utolsó csepp, a szinte önkívületben született érintés saját testén, ahogy végig vándorolnak kidülledt mellkasán és horpadt hasának finom bőrén. Saját erőm lobbantana lángra, s porladnék el – bár szebb halált el sem tudnék képzelni – ha nem venném azonnal birtokba. Ha nem kérné. se tudnék parancsolni magamnak. Most már nem. Halk, fojtott sóhaj szalad tova torkomból, miként menedékre lelek, s miként ár-apály idején, hol hevesebben, hol csillapodva csapódik a tenger a sziklákhoz, úgy ütközök neki én is. Ugyanily hévvel szolgálva tenyere alatt, másikkal kezem pedig combját markolászva, miközben agyammal már nem tudok megkapaszkodni a valóság mezsgyéjén félig leeresztett pillákkal figyelem elmosódott alakját, amint az ő és saját zihálásomat hallgatva. A négy elem egyszerre kavarog bennem, a szél felkavar, a tűz eléget, a föld maga alá temet, a víz lemos, miként a kiteljesülés határához érkezem. A dívány háttámlájának vöröses keretébe kapaszkodom, amint megérzem tenyerembe tóduló erőt. Hangos sercenés keveredik szapora lélegzetvételünk közé, az utána maradó szag s vékony csíkban lebegő füst pedig elárulja, emléket fog őrizni ez a darab. Kihátrálva éri testemet a megkönnyebbülés, a tavasz bizsergető érzése gyomromban, rügyek pattannak, s ahogy rózsaszín cseresznyevirágok hullanak a földre úgy teríti el lényem az érzés. Hordalék a mellkasomból előtörő megkönnyebbül nyögések, ahogy halkuló szuszogássá halványul. Átadva magam az utórezgéseknek simulok ismét hozzá ernyedten, megtámaszkodva elgyengült karomon, arcomat újfent pihegve nyakába temetve. Szavak percekig hagynak még árván, az érzés béklyójába láncolva. – Köszönöm – suttogom, füle tövébe végül, miután szívem dobogás, s vérem lüktetése lecsillapodni érzem, hálával teli csókot lehelve ugyan oda.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 06, 2022 1:59 am
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Tincsei között bújtatva arcomat szusszanok fel nehezen mért vallomása alatt, majd újabb csókot hintek dús hajába, szabad kezem ujjaival békítőn cirógatva derekát.
- Nem fogsz… nincs mitől félned, Rhysand. Ha bármi rosszul esne, ígérem, hogy szólni fogok – sutyorgom fülének lényem momentumnyi elcsendesülésében, mely konstans bizsergéssé csitítja vágyakozásom eddigi tajtékzását. Szelíd mosolyt idéz a vonásaimra arcának puhasága, amiként óvatossággal dörgölőzik az enyémnek, s mellkasomban ezernyi virágot bontó kedélyem mit sem halványodik barnáinak gondoskodása alatt. Szerető ragaszkodásom súlyától megereszkedett szemhéjak alól figyelem a szenvedélytől ködösült tekintetét, megakadó lélegzettel viselve fátyolos érintését a számon. Fennmaradó létem minden pillanatát odaajándékoznám ezért az egyetlen szekundumért, melyben elégedetten doromboló lelkeink gyöngéden összesimulnak. - Én attól tartok, hogy nem – jegyzem meg szélesedő mosollyal, egy egészen kicsit még hagyva magunkat elmerülni mézédes csókjának lágy keringőjében. Ám béketűrésem egyre vékonyabb szálon egyensúlyozik, s úgy ítélve, kellő időt töltöttünk a mágiánk elsimításával, mozdítom alá a kezemet kitartó tüze forrásának. Ajkai közül felszabadult nyögését, majd elhalkuló sóhajait hallva új erőre gerjed a testemet perzselő lávafolyam, és érzem, mostantól nem fogom ennél kevesebbel beérni. Hallani akarom a gerincemen didergetőn végigszaladó hangját, keserédes kínjának minden apró szusszanását és elbűvölő nyöszörgését. - Az életedet meghagyom, hogy elvehessem az eszedet – suttogom újabb csókunk záróakkordjaként.
Simításai untalan idéznek libabőrt végtagjaimra, s számolatlan csintalan pillangót a gyomrom szűkébe, miként becézgető mozdulataival visszasegít ülő helyzetembe. Rögvest hiányolni kezdem testének melegét, ölének lüktetését, csókjainak halmát, noha túlzottan sokáig nem foszt meg a benne kiteljesedő gyönyörtől. Alámozdulok segítésének, hogy a hálóruha mihamarabb látótávon kívül essen, s bár tekintetében is képes volnék elmerülni az idők végzetére, eltelve a lélektükreiben tomboló tűzzel és mágiánk veszedelmes összefonódásával, nem késlekedek ajkát ismét az enyémen ízlelni, gyöngéden harapni, s nyelvét röpke táncra hívni. Tenyereim szűkösen mért perceinkben mohón simítanak végig felkarjain, hogy aztán kulcscsontjainak vonalán lefelé haladva cirógathassam végig mellének érzékeny bimbóit, ujjaim alatt görgetve, játékosan csippentve őket.
Persze ez alkalommal sem hagy revans nélkül, óvatosan visszadőlve a párnákra fűti tovább csillapíthatatlan vágyamat, mely alatt megfeszülnek a combom izmai, és egyre sűrűbben szöknek fel sóhajaim a mellkasomból. Az sem jelent kifejezett pihenést, mikor kezeit elhúzva tőlem a vetkőzésnek szenteli figyelmét, ugyanis az elém táruló látvány önmagában képes volna az őrületbe hajszolni. Óhatatlan nedvesítem be a számat a nyelvemmel, összetéveszthetetlenül képzelve rá az akaratát, bár mutatványát látva kénytelen vagyok gyengéden elmosolyodni. Ezúttal sem tovább, mint a kérész léte, hisz pajkos fogait a combom érzékeny bőrén érezve elszáll minden józan gondolatom. Elhaló nyögéssel döntöm hátra a fejemet a párnák halmán, szemfedőim mögé zárva lelkem világát, ahogy lüktetésem köré zárja dolgos ujjait, és hosszú percekig ostromol vehemens ingerekkel. Szuszogásom egyre veszít a kontrolljából minden egyes mozdulatával, miközben telhetetlenül simítom mellkasomra, majd hasamra a tenyeremet, hogy onnét lassacskán s küszködve a beteljesülés iránti vágyammal fonhassam az övére ujjaimat, néhány mozzanatot követően elcsitítva kezének játékát.
- Kérlek… - suttogom minden méltóságomat félrehajítva, feláldozva az óhajom oltárán, hogy közel, igazán közel érezhessem magamhoz. S miként sajnálatáról biztosítva hajlandó eleget tenni a kérésemnek, bizton veszem, hogy egyetlen csillag sem ragyog olyan fényesen az égen, mint amelyek a szemhéjaim mögé idéződnek. Tenyeremet nem húzom el, az övét ölelve unszolom magunkat a pont felé, melytől visszakanyarodni már nem lehet, amelynek tetőfokán univerzumok csapódnak össze és születnek újjá, melynek végén nem marad más, mint a súlytalanság gyönyörű momentuma. S addig sem rejtem végérvényesen el a tekintetemet, kitartással tapasztom pillantásomat hol gondos munkánk látványára, hol pedig Rhysand arcára, amelyet remélem, épp úgy vértez fel küszködéssel és keserédes kínlódással a kétségbeesett versenyfutásunk az idővel, mint az enyémet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 10:38 pm
18+
Perception is reality
Csupasz testemen kalandozó ujjai érintésére megremegnek izmaim, ahogy bárd ujjai alatt a lantjának húrjai. Játékára hevesen dobban a szívem, zubog a vérem, sóhajba fordul lélegzetem. Kérkedő vágyának érzete hasfalamon futótűzként száguld át testemen, s lobbantja be a bennem lakozó mágiát. Elővigyázatosságra intő szavai, még kínzóbbá teszik a tüzet, mely lábam közt pulzál, mégis megadóan borulok nyakába, mélyet szippantva illatából, vigaszdíjként. – Én…nem akarok fájdalmat okozni neked – nagyot kell nyelnem, hogy megtaláljam hangom, hallva fájdalmának elfojtott megnyilvánulását. Hiába a gyötrő kívánalmam a kiteljesülésre, hiába hívogató szavai, megrémiszt a tudat, hogy bármiképpen is ártani tudok neki. – Tudok még várni – édesgetem orcámat az övéhez, elengedve csuklóját, hogy kezembe vegyem azt, s gyengéden fordítsam magam felé, végig futtatva ujjaim a lágy vonalú ajkon, lebegve a kékszín tengerben, csitított szenvedéllyel tapasztom számat a szájára, s kérem fel lassú keringőre, csendesítve ziháló mellkasom. Lidérc vagy ki tudja miféle gonoszt tartok karjaim közt, kinek bilincsből szabadult keze, sunyi betörőként talál rá a módra, hogy újra felélessze bennem a fenevadat, mely elsőre tágra nyílt szemmel hangosan nyög fel a sűrű csendben, majd lezárt pilláim alá temetkezve halk sóhajjal a sűrű csendben adózzon az érintésnek.– Az ép eszemet vagy az életemet fogod elvenni egyszer – hangom úgy gyengül, ahogy akaratom, át adva magam gyengéd csókjának. Minden megmaradt akaratomat összeszedve húzódok hátrébb gondos kezének oltalma alól térdemre egyenesedve simítok végig tenyeremmel csípőjének egyenes vonalán, hasának látható lankáin, háta alá nyúlva segítem ülőhelyzetbe. Ujjaimat végig futtatom gerincének vonalán úgy, ahogy nem is oly rég maga is tette. Ujjaim hálóruha nyakába bújtatva húzom át feje felett végig húzva hosszú karjain, hogy aztán ott landoljon, ahol elődei. Tarkójára egyengetem jobb tenyerem, tekintetem az övébe fúródott, olyan forró volt, hogy éreztem, miként az erőm vibrált az ereimben. Ajkam az ajkára tapasztottam, szabad kezemmel végig simítottam puha bőrén, mely néhány négyzetcentiméteren textúrája egészen megváltozott, tapintása selymesebb lett, felülete pedig barázdált. A pillanatnyi felfedezés éppen annyira volt elég, hogy visszaegyengessem mágiám olyan mélységekbe, ahol biztonságba tudhatom hőn áhított Tanácsosom. Oly óvatossággal döntöm vissza a párnákra, ahogy ujjaim tovább táncolnak felkarján, majd combjának belső felén, nem hagyva becézgetés nélkül fedetlen mellkasát, hasát, mielőtt ismét fölé magasodnék. Megoldom nadrágom zsinórját, felfedve előtte utána való vágyakozásom mértéket. Némi macskát meghazudtoló akrobatikával sikerül megszabadulnom félpár sarumtól és félgatyaszártól. Látványától való kínzó vágy szinte a csontomig hatol, s újra ölébe húz. Egy-egy gyengéd harapással illetem combjainak belső felét, mielőtt tenyeremen megtámaszkodva hajolnék felé ujjaim ölelésébe vonva epekedését, melynek forró lüktetésétől, hömpölygő lávaként járja át testem a szomjúság lénye és teste iránt. Percekig játszom neki, fátyolos tekintettel adózva a látványnak. – Sajnálom – szakad fel torkomból a kiszáradt szó, pillanatokkal azelőtt, hogy megragadva térdhajlatát óvatosan húzom, magamhoz s ölemet hasonló körültekintéssel el nem rejteném.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 12:56 pm
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Leheletnyi zavarodottság kucorodik a vonásaimra a felidézett szavaim okán, melyeknek kontextusát a szenvedély sűrű, súlyos ködén át meglehetős nehézséggel kutatom fel az emlékeim között. S mikor mégis csak sikeredik, megadással morranok egyet, ami egyszerre szól a pimasz dörgölésnek az orrom alatt, csakúgy a látványnak, miként végigsimítja kívánatos hasát határozott tenyereivel.
- Ne kívánd, hogy a másik feledre gondoljak most – szusszanok fel leheletnyi elégedetlenséggel, amelyet egyhamar a feledés homályába taszít csupasz, sima mellkasának érzete a sajátomon, amint bordaketrecében verdeső szíve visszhangot ver az enyémben, a számat vehemens csókkal feszítő, bársonyos ajkai és nyelve, csakúgy a váratlansággal az enyémnek préselődő, kemény öle, mely legnagyobb bosszúságomra változatlan raboskodik a le nem vetett nadrágjában. Csalfa, aljas játékot űz velem Kóborom, hisz hiába vágynám a hevességünket újra s újra egymásnak feszülni, egyhamar megfoszt az ép elmét megpróbáló érzéstől, hogy nála ugyan csekélyebb, ám nem kevéssé bolondítóakkal halmozhasson el. Harapásai, csókjai, nyelvének pajkos mozdulatai alatt jóleső kínlódással rándulnak az izmaim, míg ujjaim szakadatlan kíváncsiságuknak hódolva barangolnak lapockáinak árkai között, az oldalainak finom ívén, s mikor ismét felfelé araszol buja érintéseivel, tenyereim határozottsággal markolnak a fenekére.
Elégedett szusszanással üdvözlöm a nyakam árkába temetkezve, s noha szórakoztat a tény, máskülönben gazdagon virágzó szavai mostanra cserben hagyták, csendben méltatom megfeszített koncentrációját. Puha csókot hintek kusza tincsei közé, mélyen magamba szippantva az illatát, mely újabbat korbácsol vágyakozásom tajtékzó hullámzásán. Végigsimítok derekán, és combjaim gúzsából is felengedek, magam is kutatva a mágiám csillapításának módját, igaz, küzdelmem éppen addig tart, míg ravasz fogait meg nem érzem a nyakamat harapni. Mélyen búgó dorombolással engedek hát az akaratomnak, puhatolva hasának vonalát és kacérkodva a nadrágjának szélével, pimasz játékomban pedig az sem akadályoz meg, hogy idő közben elhúzza kezemet. Az egyetlen, mi kizökkent egy momentumra az ölemnek óhatatlan simuló ujjai, melyek alá ösztönnel mozdulok a csípőmmel. Elnyomott szisszenéssel emlékezek meg a tényről, az oldalamat viszonylag friss sérülés húzza.
- Mondtam, közel akarlak érezni… - sóhajtok fel a bőrömet végigbizsergető suttogása okán, noszogatva tudatomat az odafigyelésre. Szabad kezemet helyzetünk nehézségei dacára állhatatosan egyengetem vissza magunk közé, ezúttal nem édelegve utolsó ruhaneműjének határán; alá passzírozva ujjaimat simítom tenyeremre forró lüktetését. Az édes borzongás újabb hulláma söpör végig a gerincem mentén, amint arcának simítom a sajátomat, majd gyengéd puhatolózással keresve ajkait, röpke, ragaszkodó csókba vonom őket. - Vetkőzz le… és segíts nekem is – teszem hozzá kisvártatva, megvetve a gondolatát még annak a minimális kontaktusnak is, amelyet Kóborom helyett a felgyűrődött hálóruhám követel magának. - Utána bújj vissza… - mozdítom meg ujjaimat vágyakozásának határozott, büszke keménységén, ez alkalommal az állára hintve nedves becézgetést. - aztán ölelj minket körbe az ujjaiddal… ahogy most én ölellek téged – sóhajtom elcsendesedve a szájának, pír s szégyen nélkül hintve hívogató ajkaira az óhajaimat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Azildor hálója - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Nykon hálója
» Azildor levelei
» Ezaras Lanoran Azildor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok :: Hálókörletek-
Ugrás: