Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Azildor hálója - Page 7 KaDiPE5
Azildor hálója - Page 7 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 10%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
7 Hozzászólások - 8%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Harden Rells
3 Hozzászólások - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Azildor hálója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Pént. Feb. 04, 2022 2:45 pm
18+
Perception is reality
Megcsillanó déjvasága ámulatba ejt s szítja tovább bennem a birtoklás kínzó vágyát. Az ösztön ködösfátylán át tapasztom kezem nyakának puha bőrére, s szívom be illatát. Bármennyire is feszít, csitítom belsőm, nem szándékozom megtörni a pillanat mámorát, élvezni akarom minden nekünk szánt percét. Érezni, felfedezni minden egyes miniméterét bőrének, örömömet lelni ajkának, ujjainak érintésében. – Csiripelj csak… - sóhajtom nyakának hajlatába. – amíg tudsz - pimasz mosolyom nem láthatja, mely azelőtt görbül számra, hogy benedvesítsem azt, s kulcscsontja vonulatát szórjam meg csókjaimmal. Kéjjel bélelt testének gondolata is épp elég ahhoz, gyötrő kínt okozzon, ám minden érintésétől bőrömön, forróság önti el ágyékom. Gátlástalanul szabadulok meg a gyűlölt ruhadarabtól, mely közénk áll. – Pedig, mintha azt mondtad volna, kövér vagyok - széles mosollyal ábrázatomon simítok végig hasamon még mielőtt, pír nélkül, jól lakott macskaként simulnék, megérdemelt, s önkét felkínált ölébe. Érzem bármelyik pillanatban elemészthetnek a lángok, melyek magasabbak, s forróbbak, mint az alvilág tüze. Nyögésem elnyelik ajakai, ahogy ujjai követelőző szántják fel bőröm, ahogy combjai csípőmre szorítanak, s még inkább megéreztem hullámzó vágyát. Félre fordítom fejem, hogy még mélyebbre hatoljak szájában, s annyit adjak neki, amennyit csak akar. Mellkasom a mellkasához nyomódik, mellének bársonyos bundája cirógatja bőröm, erős kontrasztot alkotva mellbimbója karcolásával. Kissé megemelkedve majd visszasüllyedve nyomom saját erekciómat az övéhez. Magára hagyva ízes ajkait simítotok végig oldalán új játékot találva magamnak mellkasán. Apró sóhajaira felpillantok arcára, melyet kisimít a gyönyör. Felbuzdulva, szertelenül hajszolom tovább, követve kezem útját számmal, harapva, csókolva, szívva oldalát, hasát, derekát. Mielőtt szólna, az ismerős érzés vitorlázva fut végig gerincemen, melybe beleborzong egész testem, s lényem. Ereje, mint a fátyolon érkező napsugár planíroz végig enyémen. Különös, leírhatatlan érzés. Megadva magam a kényszerűségnek sóhajtok fel, orrom hegyével cirógatva bőrét hasától mellkasán át pihenek meg néhány pillanatra nyakába temetkezve. Mellkasomnak verődő szabálytalan szívverésére koncentrálva próbálok úrrá lenni magamon, csitítani vérem. Óhatatlanul csípem fogaim közé nyakának finom bőrét, ahogy megérzem ujjai gondos játékát hasam tájékán. Lassú vándorlással indul útnak kezem karján, s hogy ne okozzak neki fájdalmat, a kínzó gyönyör oltárán, inkább saját ajkam harapom, míg mielőtt azonban kezére simítanám sajátom, akaratlanul érintem meg kemény ágyékát. – A kezemmel vagy a számmal? – elhalló hangon suttogom a fülébe, elemelve kezét nadrágomtól felfektetve azt a párnák puhaságára.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 04, 2022 12:29 am
Perception is reality

+18 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Hitetlenkedéssel keveredett horkantás szakad fel az orrgaratomról a pimaszságát hallva, mely ezúttal sem tántorít el, gerjeszt haragra vagy okoz csalódottságot. Éppen ellenkező érzeteket dédelgetek magamban, amint megpróbálom türelmének leheletvékony határát.
- Talán nem esik jól a hangom a fülednek…? - duruzsolok tovább elmélyült hangon, noha szórakozottságomnak egyhamar véget vet akaratos ujjaival, melyek bár gyengéden, de határozottsággal fonódnak a nyakam köré. Óhatatlan tapasztom az egyik kezemet a csuklójára, mielőtt elcsitítva bensőm ösztöneit simítanám tovább tenyeremet az alkarja vonalára. Némán raktározom el szavait, amelyek a számon pecsételődnek forró leheletének és csókjának formájában.
Hálóköntösömet igyekszem körültekintéssel lefejteni, bár munkálkodásomat rendkívül nehezíti nyelvének nedves cirógatása a nyakamon. Alácsukódnak egy szekundumra a szemhéjaim, mihelyt a korábban pislákoló melengetés az alhasamban izzó lávafolyammá avanzsálva forralja tovább a véremet. Mit sem könnyít rajta finom bőrének érzete az ujjaim alatt, amint ismét magamra öltve szertelenségemet, hívogatom magamhoz közelebb, egyre közelebb…
- Egyébként sem tehetnék mást – sóhajtok fel csöndesen, oldalra billentve a fejemet a párnán, amiként hagyom, hogy lábamat kedve szerint igazítsa. Előzékenyen húzom el a korábban magamra terített takarót, ami éppen olyan hangtalan csúszik alá a padló hűvös kövére, mint Rhysand vékony anyagú inge. Egy pillanatra sem szakítom el róla kutakodó tekintetemet, mely a barlangban sem volt vak kellemes formáira, izmos karjaira vagy puha hasára, amelyet szívem szerint ezernyi csókkal és kacér harapással halmoznék el. Attól tartok kívánalmam felett egyelőre türelmet szükséges gyakorolnom. - Gyönyörű vagy Kóborom… akár a hevességed – ismételt szusszanás gördül le feszengő mellkasomról, miként kutakodó ujjai alatt újabbat dobbant a szívem, s újabb hullámával ostromolja ölemet kínzó vágyakozásának. Sebesen cikázó vérem el sem tudja képzelni, tud-e még vehemensebben forrongani, noha egyhamar bizonyítást nyer, amint óvatosan rám nehezedik, és nem csupán a szám lel szoros kontaktusra csábító lényével. Kérészéltű fájdalmammal dacolva szorítom a momentum töredékére combjaim közé a csípőjét, hogy egy egészen kicsit még közelebb érezhessem magamhoz, egy kicsit még szorosabban lüktethessen az akaratom a hasfalán, mialatt kezeimet mohón simítom végig makulátlan bőrén. Ujjaim nyomán finom karcok maradnak hátra gerince mentén, felkarjainak élén, s fáradhatatlanul követelem magamnak húsos ajkait, amíg engedi.
Önuralmam bilincse minden egyes mozzanatával, heves csókjával, rafinált simításával oldódik, míg a párnán hátradöntött fejjel morranok fel forró gondoskodása alatt. Hajának sötét kuszaságába parancsolom ujjaimat, markolászva a tincseket, melyek gazdája szakértelemmel lopja a józan eszemet, s lobbantja szikrára bőröm alatt sercegő mágiámat.
- Óvatosnak kell lenned… - szuszogom elcsöndesedve, lelkem világát szemfedőim könnyed vonala mögé zárva. - a legkiszolgáltatottabb momentumok – akadok meg egy kósza pillanatra, benedvesítve a számat s beleborzongva kitartó játékába – óhatatlan varázslatot idézhetnek… - fejezem be a mondatot küzdelmesen, végigsimítva egyik tenyeremet az oldala mentén, melynek visszafele vezető útja alkalmával körültekintéssel csúsztatom ujjaimat elébb a nadrágja széle alá, majd magunk közé, hogy hasfala se maradjon árván cirógatásom alatt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 03, 2022 11:11 pm
18+
Perception is reality
A tények nyomában járó szavaira, csak mély halk morgás tör fel belőlem, megrebbentve szemöldököm homlokom irányába. A felszínre törő emlékek a vágy felszív, akár a nap melege a hűs tengert, s elapaszt minden józan gondolatot. Nem marad más, csak az előre vetülő jövő képe. Tornádóként ragad magával, olyan erővel söpör végig testemen, hogy pillanatokra az az érzésem támad, hogy szívem kiszakadni kíván börtönéből. Combomra simuló tenyerének érintésére megfeszülnek izmaim, s némelyik kitart ragaszkodása mellett. Minden sóhaja, csókja ostorcsapás véremnek, hevesebben lódul útnak ereimben érjen az bárhol. Testem újra megkeményedik, akár egy kőszikla, ahogy szemében játékod fény csillan, mely, mint a varázslat. Forr bennem a vágy. Sötét, ijesztő intenzitású vágy.  –Fogd be. Ne beszélj – futtattam végig nyelvem a fogaimon, mielőtt rebegő sóhaj tört fel belőlem, csintalan ajkaitól. Gyengéd szorítással kapom el nyakát s vonom közelebb magamhoz, arcom vánszorgó lassúsággal húzom végig övén, kiélvezve a pillanatot. – Bármikor leállíthatsz – elhalló hangon suttogom a szavakat a szájába, engedve nyakának satuján. Ujjaim végig vezetve nyakán veszem birtokba ajkait, mohón, duplán követelve azt, amit az imént megtagadott tőlem. Nyakának ívéről az undok ruhadarabokat űzöm tova bőréről, még mielőtt segítenék megszabadulni hálóköntösétől. Közben sem hagyom szüzen, nyakának lüktető erén, vékony nedves csíkot hagyok, kulcscsontjának finom bőrét forró csókkal perzselem. Fátyolos tekintetettel fordulok felé, némi ösztökélésre. Megremegek, ahogy ujjai ismét táncra kelnek a bőrömön, kínzóan kellemes érzés, ahogy a gyomrom görcsbe rándul. Mégis futja erőmből, hogy egy kaján vigyort eresszek meg felé. – Akkor adj helyet – húzom magam felé lábát, melyen tenyerem eddig pihent. A pamlag panaszosan nyikordul, ahogy lába közé térdelek, s serényen bújok ki ingemből, mely hangtalanul érkezik meg a padlóra. Magam előtt terelve a durva anyagot simítom végig combjait, csak egy pillanatra elidőzve csípőjének vonalán apró köröket írva le hüvelykujjammal, mielőtt közelebb hajolnék, hogy összeforrjak mézízű ajkával. Kihúzva kezem a ruha alól támaszkodom meg alkaromon, s nehezedem rá, ügyelve sebére. Hasamnak feszülő vágya újra és újra felkavarja lelkem aranyló homokját, s percről percre, pillanatról pillanatra többet és többet akarok belőle. Torkos gyerekként, harapom ajkát, nyakának, vállának csupasz bőrét miközben kezem tovább folytatta felfedező útját felsőruhája alatt, míg rá nem talált barnás rózsaszín bimbojára s hüvelykemmel, oly mód körözzek, ahogy azt a vadász teszi prédája körül, hogy pillanatokkal később hevesen forró, nedves burokba vonjam.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 02, 2022 7:40 pm
Perception is reality

+16 « @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Megkönnyebbedéssel tölt el közelsége, a tudat, hogy bizalmát ismét nekem ajándékozta, s hogy karjaim oltalmában nem érheti bántalom. Noha ölelésem közel sem olyan kétségbeesett, mint a korábbi, nem kevésbé ragaszkodó; egyik kezem ujjai az oldalán találnak kapaszkodót, amint finoman a mellkasomhoz vonom az övét, míg a másik tincseinek kuszaságában bújik el újra és újra végigcirógatva nyakszirtjének pihés bőrét. Csendben, óhatatlan alácsukódó szemekkel hallgatom csókokkal ékesített szavait, melyekkel gyöngéden találkozok össze, amint a számat érik. Nehézkesen engedem kibontakozni karjaimból, mégis hagyom, hogy eddig a törzsén fogódzkodó kezem apránként alágördüljön alakjáról, és a dívány szélén pihenő combján találjon magának újabb menedéket.
- Úgy a barlanggal fogjuk kezdeni a vizsgálódást… Gyógyírt fogunk találni, ezt megígérhetem – tekintek fel rá szilárdnak remélt tekintettel, mely képtelen figyelmen kívül hagyni barnáinak óhatatlan cikázását. Néma noszogatása alatt kénytelen vagyok benedvesíteni az övére vágyakozó számat, s bár megannyi kérdés, elképzelésre váró jelenés kering a tudatomban, hirtelenjében mindegyik sokad rangúvá válik csöndesen mért kívánkozása alatt. Elködösödnek a kételyek az érzéseim kapcsán, melyek akkor fognak elhatalmasodni rajtam, miként valójában szembesülni fogok lelkének tulajdonképpeni börtönével - a formával, ami iránt csakugyan ragaszkodással fordultam mindvégig. Eltörpülnek aggodalmaim, vagy éppen, hogy addig a pontig feszülnek, tornyosulva a temérdek nehézségen, melyeket a hátunk mögött tudhatunk, hogy a legegyszerűbb utat keresi a lényem a feloldozásra. - Akár csak neked, Rhysand… - leheletnyi, mosolyba bújtatott szusszanás gördül le a mellkasomról, még mielőtt hevességének adózva ismét csókjaival halmozna el.
Fátyolos homályban úszó elmém tovább nehezedik a köztünk felcsapódó szikrák okán, ellenben testemen sebesen fut végig a vér, melynek lüktetése nem kizárólag a sérülésemet éri. Sőt, a felizzó fájdalom eltörpül ujjainak és tekintetének perzselése alatt, aminek kérlelésére engedelmességgel nyílnak édes ízének emlékét magán hordozó ajkaim. Merész ujjai sem hagynak kevésbé jelentős monumentumot, melyekre készségesen hintek csókot azelőtt, hogy bátor kalandozásba kezdene. Minden egyes érintésével erőteljesebben dobban a szívem, forralva a véremet, aminek hője jobb híján a bőrömön igyekszik kicsapódni, undokká téve minden egyes ruhadarabot, mely megakadályozza munkálkodásában. Combján találok magamnak újabb kapaszkodót, hol simítva, hol dacosan markolva a textília alatt simuló bőrét. Végül játékosan húzom oldalra az arcomat, mihelyt ismételt csóközönnel kívánna elhalmozni, és a vonásaimra mosolyt engedve cirógatom orcájának, majd fülének a számat.
- Meg sem érdeklődöm bizonyosságodat… bízom benne, hogy őszinteségedet nem fogod elnyomni, ha bármi elrettentene… - búgom ragyogó elméjének közelébe halkan szűrt szavaimat, egy-egy kicsiny csókkal, finomkodó harapással illetve fülcimpáját. - Ugyanakkor légy körültekintő hevességeddel… - mosolyom egészen kiszélesedik, amint aláhajolva ezúttal a nyakának érzékeny bőrét csippentem az ajkaim közé. Csupán ezt követően emelem vissza hozzá az arcomat, hogy elragadhassa lelkesedése, és a nyelvünk diktálta keringő alatt hajszolhassuk tovább kötődésünkön hevült megkönnyebbedésünk momentumát.
Amennyire a sérülésemtől telik, még ültömben igyekszem kibújni a köntösöm gúzsából, s csak aztán vagyok hajlandó alámozdulni gyengéd noszogatásának, hogy arcát közrefogva, majd haját, nyakát és vállait simítva követelőzhessek szájának tökéletesen ívelt, dús lankáin. Szinte képtelenségnek hat ismét elszakadni pirosra dolgozott ajkaitól, mégis megteszem, alásimítva ujjaimat az állának, hogy ábrándos tekintetét az enyémnek parancsolhassam.
- Mássz fel… bújj hozzám közel. Mindent érezni akarok belőled – sutyorgom magunk közé, átható pillantásomat az övére függesztve, még mielőtt szabad kezemet a felsője alá puhatolva végigcirógatnám oldalának puhaságát. - De előbb ezt vedd le – mosolyodok el fátyolos szertelenséggel, az útba eső ruhadarab felé bökve az állammal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Calylenia and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 02, 2022 12:30 pm
Perception is reality
Egy pillanatra torpanok csak meg, s állok meg felette. A feltörni készülő replikát, mely türelme határát méltatná, elnyomom magamban, hisz úgy tűnik, mégis csak van neki. Más körülmények között talán megtenném, ám most… most a kedélyt, mely sokszor segített mosolyt csalni mások orcájára egy lehetetlen pillanatban, maga alá temette a rideg valóság. S igaza van, csak az időt húzom, s visszatáncolni már késő lenne. Ólomfehérbe öltözik, az egész szoba, telihold virraszt a csend felett, mely még elrejti az igazságot. Az idő megrekedhetett, hisz a percek óráknak tűnek, ahogy eltűnődve mereng maga elé. Kétség szülte kérdés bontakozik ki belsőmben, ahogy az őszi rózsa bontja szirmait, félve a korai dértől. Megbirkózik a felismeréssel? Pilláimra ólom súlya alatt csukódik le, ahogy elhatalmasodik rajtam, s akkor válik, arannyá mikor megszólal, s magához hív. Csalogat a kar, mely meleg ölelést, elfogadást kínál. Tétován engedek a kisértésnek s foglalok helyet mellette a díványon, elrejtőzve ölelésében. Kiszámíthatatlan a szív, bármitől felgyorsulhat ritmusa, s kibillen egyensúlyából. Az enyém akkor könnyebbül meg, s feledkezik meg nehézségeitől, ahogy orromba kúszik illata, ahogy bőrömön sercen szakálla. A lélegzetem elakad, egész testemet verejték lepi el, a kezem remegni kezdett, a fülem zúg. Szívem lehagyja övének lüktetését, az agyam mégis kényszerített, hogy mérlegeljek. Egyrészt ott a kínzó akarás, hogy enyém legyen, másrészt a legtaglózó félelem, hogy ismét visszautasít. Együtt sóhajtok fel vele, s csókot lehelek füle mögé. – Még nincs vége – újra és újra megérintem ajkammal nyakának lágy bőrét, állának határozott vonalát, szájának puha húsát. – Nem vagyok ura az időnek, nem tudom befolyásolni, mikor s mennyit tölthettek így – bontakozok ki karjai öleléséből s nézek magamon végig. – Vagyis… van, amikor sikerül, azt hiszem a barlang óta, mintha valami megváltozott volna – a feltörő emlékek fodrozódva nyaldossák belsőmet, s tekintetem minduntalan téved vissza cserepes ajkaira, melyre féktelen hevességgel tapadnék, véresre csókolva azt. – Túl jó szíved van Ezaras – mosolyodom el, fejest ugorva a tengerbe, sebes karcsapásokkal átszelve a távolságot, mely elválasztja ajkam homokától, szemétől ajkától melyre egyenként hullajtok csókokat. Maradásra ösztönöz a bennem buzgó vágy, ujjaimmal simítok végig a rózsaszín szirmokon felszabadítva pilláim alól egy pillanatra tekintetem, a kékséget fürkészve.  Azt mondják az első csók, ígéret a többire, azt, hogy egy csók percekkel rövidíti meg az életet, ha rajtam múlik, most napokkal talán évekkel leszek rövidebb, ha behajtom, számon kérem nekem tett ígéretét. Ahogy a fény cirógatja a földbe vetett magot, oly gyengéden simítom végig nyelvét. Eleresztve arcának puha mivoltát vándorolnak végig ujjaim mellkasán, hálóköntöse megkötőjéig setén mozdulatokkal megoldva azt. Néhány másodperc elteltévál már pongyolájának szárnyát hajtom félre. A forróságtól mely átjár, úgy érzem, mindjárt elporladok, kínoz és feszít, de nem érdekel, vágyom rá. Olyan, mint a sötétség egyszerre vonz és riaszt, a tudat, hogy elveszek benne. Hálóruháján ráérősen siklik végig kezem, meghagyva az esélyt számára az újbóli visszautasításra. Kihasználva az időt, nyelvének bársonyát érzni, egy hevesebb, hullámzó táncra hívni, harapva vagy lágyan csókolva ajkát, miközben térdhajlata alá simítva tenyerem, kérem, hogy hagyja el a párnák támasztékát.


Calylenia and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 31, 2022 5:38 pm
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Mímelt rosszallással ingatom meg a fejemet a pipafű hallatán, noha a szám szegletében még ott dereng az a halovány mosoly, mely akaratosan szökött az őt megillető helyére. Akárha tudta volna, hogy apránként fognak kifutni alóla a homokszemek, s ezáltal egyre kevesebb lehetősége lesz a jó kedélyt üdvözíteni, hiszen minden lepergő másodperccel egyre súlyosabbá válik köztem és Rhysand között a levegő. Kimondatlan szavak és gondolatok fekszenek fel a láthatatlan világ törékeny oszlopaira, melyek recsegnek, ingadoznak, s alig-alig támasztja meg őket egy-egy puha csók vagy gyengéd érintés. Billegnek jobbra, billegnek balra, hol sietősebben hol elcsitultan, és nem lehet tudni, hogy végül matériájuk megszilárdul vagy menthetetlenül összetörik.
- Kerülgeted a forró kását – jelentem ki csöndesen, figyelve, amint felkel mellőlem. - De figyelmesen hallgatlak – biccentek felé türelemmel, majd szabaddá vált kezemet visszasimítom a bögrém oldalára, hogy újabb korttyal békíthessem meg a torkomat. Némi elégedetlenséggel konstatálom, hogy mostanra meglangyosodott a tea, viszont a figyelmemet közel sem képes akkora hévvel megragadni, mint az ifjú ténykedése. Egy röpke szekundumra sem fordul el róla a tekintetem, míg a függönnyel bíbelődik, a kerámia helyét is vakon puhatolom az asztalon, amíg biztonsággal el nem engedhetem. Az ablaküvegen átszitáló holdfény, mely ironikus mód mostanra teljesedett ki, ezüstös csillámlással öleli körbe a munkaasztalomon hagyott üvegeimet, az egyik széken léhán elhagyott köpenyem alakját, s az útjába eső bútorok érdes textúráját. A szemeimnek leginkább tetsző ugyanakkor Kóborom sötét tincseinek fénylő aurája, mely égi tüneménnyé emeli gazdáját a háttérben feketéllő éjszaka vásznán. Meginog egy pillanatra a koncentrációm, de a kérése könnyedén visszaparancsol a jelen momentumába.
Elidőzik néhány másodpercre ábrázatán a tekintetem, elbizonytalanodással érlelgetve magamban a kérdést, ám kisvártatva engedelmesen körülnézek a helyiségen, mely évtizedek óta szolgálja minden kényemet. Váratlanul bugyog fel a mellkasomba az érzés, ami azelőtt szokott az ember gyomrába kucorodni, hogy egy baljóslatú hírt kapna. Dacosan kényszerítem maradásra, nem hagyva továbbszökni a tudatomba, csakhogy az igazságot elkerülni nem lehet. Ha akadt is volna kételyem, újabb kérdései határozott válasszal szolgálnak, s hirtelen újra elönt az a fülsértő némaság, mely az oldalamba fúródó kristály alkalmával telepedett a lényemre. Az átka, amit nem igével idéztek...
Csupán akkor veszem észre, hogy pillanatokig levegőt is elfelejtettem venni, miként tüdőm megelégelve feszítését reszketeg sóhajra kényszerít. Lassan fordítom vissza zöldjeimet az ifjúra, aki nem hiába nőtt annyira a szívemhez, nem hiába ismer a többségnél jobban vagy… óvja minden léptemet. Szeretné cincálni a lelkemet a kétkedés, ám hiszek az ítélőképességemben, mely róla is víztiszta képet alakított.
- Gyere ide, kérlek… - nyújtom felé a kezeimet, nem erőlködve, éppen hogy, azonban összetéveszthetetlenül egy ölelés reményében. Meglehet, ha nem gyengítene állapotom, és nem lebegnének a fejem felett borús felhőként a nem rég történtek, kevéssé fogadnám szentimentálisan a hírt, most mégsem vágyom másra, minthogy a karjaim közé zárhassam, s akként kínáljak neki megnyugvást, miként a magamét is önző mód hajszolom. - Elképzelni sem tudhatom, miféle érzés lehet kényszerűségben élni… - sóhajtok fel csöndesen, függetlenül attól, megszánt-e a közelségével vagy inkább megtartotta tisztes távolságát. - Megértem, miért nem avattál be mindeddig… Ugyanakkor sajnálom, hogy eddig vártál. Hogy eddig tűrted az átkodat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 31, 2022 2:35 pm
Perception is reality
-Ne haragudj…- süllyesztem le tekintetem kezére, elmerengve szusszanásnyi időre ujjaink gyermeki táncában, ajkamra kunkorodó mosollyal, mielőtt lágy csókkal illetném a puha ujjakat, melyek még néhány perccel oly görcsösen kapaszkodtak ruhámba. Nem jönnek szavak a számra, ez a terep éppen úgy lehet kemény szikla vagy ingoványos talaj a talpam alatt, mely a csúcsra segít, vagy a mélybe ránt. – Most is megtenném… csak a pipád ne hagyd itt… és a pipa füvet- kacsintok rá, mielőtt magamhoz vonnám kezét, s ujjai édes cirógatásba nem kezdenek. Pilláim akaratlanul megrebegnek, úgy merülök alá az érzésbe, mint egy kád forró vízbe. Összezárul fejem felett megtisztítva gondolataim, testem, míg a csendben nem marad más csak heves szívverésem. Mély sóhajjal eresztem el a bizsergető érzést, hogy történetem szavai egyre könnyedebben peregjenek le ajkamról, ahogy a száraz homok, hogy titkom zárjai hangos kattanással engedjenek a láncon, s az csörögve kígyózzon a padlón. Elkomorodó hangjától megsajdul szívem, érzem, hogy nem ez az a pillanat mikor tovább kellene faggatnom a történtekről, együtt érző csókot hintek csuklója lágy bőrére, mielőtt folytatnám.
Igaza van, históriám hiába szőttem hosszú mondatokban, mégsem kerek. Most mégsem akaródzik kibukni ajkamon az az egyetlen mondat, a fénylő pont, melytől aztán értelmét nyeri minden. A kétség szikrája ismét izzani kezd bennem, mi van, ha még oly sokat látott is, az igazság megrendíti hitét? Mi van, ha becsapva fogja érezni magát? Mi van, ha… - Szeretném … - bólintva fordulok ismét felé, odázva a pillanatot mellyel fellibbentem a fátylat Káosz s Rhysand kilétéről, a két testről, mely ugyanazon szívet s lelket zárja börtönébe. - … ha majd valóban ezt akarod. De előtte feltennék neked egy kérdést – megtámaszkodva a heverőn nyomom ki magam, hogy könnyedén hajtsam magam alá a lábam s keljek fel mellőle. Óvatosan helyezve vissza kezét a bársonyos szófára. Lassan sétálok az ablakhoz, hogy a félig elhúzott függönybe kapaszkodjak. A karikák hangosan koccannak egymásnak a karnison, miként engednek akaratomnak, s suhanva rendeződnek szorosan egymáshoz a sarokban. Az éjszaka ezüstös fénye egy pillanat alatt terül el a szoba valamennyi bútorán, kis és nagy csecsebecséin. A hirtelen letaglózás helyett inkább választom, a csendes megrökönyödést, hagyom, hogy inkább maga rakja össze a mozaik darabokat, melyeket úgy őriz tudatának egy-egy rejtett zugában. – Nézz körbe, mi hiányzik az egyenletből, ha én itt vagyok? – fordulok vissza, s indulok meg a szoba közepére, megállva az ágy előtt. – S ha én nem lennék itt, mi enyhítené magányod? S mégis, talán mindig úgy érezted, agyad azt súgta mindketten ott vagyunk.  



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 9:36 pm
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
- Nem arról beszélek. Nem csupán arról – pillantok le rá elnézéssel, nehezen tudva elnyomni az alig-mosolyt, melyet az ujjaink játékával idéz az ábrázatomra. Egy-egy érintésének ellentartok, néhánynak pedig szertelenséggel mozdítom alá az ujjbegyeimet, viszonozva szórakozását. - A barlangban készen álltál pőrén felcipelni a tornyok hűvös falai között, vagy egyáltalán segítséget szerezni nekem, ha szükségem lett volna rá – csóválom meg a fejemet leheletnyire, noha jó érzéssel gondolok az emlékre. - Ám ha úgy kívánod, egyáltalán semmilyen kontextusban ne méltassam, ami egyszerre aggaszt és önt el mérhetetlen csodálattal, lakat a számon – biccentek határozottan, komolyan is véve az ígéretet. Amennyiben arra vágyik, a lényem néma világában őrizzem ámulatomat, akként fogok tenni, hisz akad még bőven jellemvonásai között, melyeknek méltán fogok tudni hangot adni.
Apró csókjai mentén jóleső melegség fut fel az alkaromon, majd tovább a mellkasomon át, egészen a hasam aljáig, ahol lusta macska módjára szétterülve önti el a lényemet kellemes forrósággal, melynek jótékony hatása mellett a szabad kezemben egyensúlyozott tea képtelen volna felvenni a versenyt. Hagyom, hogy vállára egyengesse aztán a kezemet, amit csupán egy arasznyival igazgatok feljebb a nyakának hajlatára, hogy puha cirógatással bátoríthassam vallomásának megtételére, eddig megélt története kicsiny szeletkéjének megosztására. Figyelmesen hallgatom mondanivalóját, elraktározom magamban az információkat, együtt horkantok vele trágársága okán, s töretlen viszonozom pillantását, mely érdeklődésem szakadatlanságát hivatott feltérképezni. Noha tekintetem elsötétül, mihelyt megértem a véletlen felderített jelenet súlyát még anélkül, hogy bármi konkrétumot mondhatna, és az elfeketedett érzés továbbgyűrűzik a bensőmben, amint váratlansággal egyengeti tudatomat az egykori mágusbotom köré.
- Az enyém. Emlékeztető a mulandóságra, túlzott kíváncsiságunk veszélyeire. Megmentett attól, hogy ugyanezen sorsra jussak – felelem szűken, egyrészt, mert a történtek fényében nem idézném fel nyugodt lélekkel a napot, amely mindent megváltoztatott, másrészt a történetmesélés reszortja Rhysand vállán nyugszik, a kérdésemre pedig konkrét választ még nem kaptam. - Folytasd kérlek – fordítom rá vissza a szemeimet, puha bólintással noszogatva szavaim mellett. S amíg búgó hangja ismét betölti a szoba csendjét, apró simításaimmal biztosítom jelenlétem teljességéről. Nem zökkentem ki elnagyolt mozdulatokkal, éppen csak érintem arcának finom borostával szegélyezett vonalát, állkapcsának ívét vagy sötét tincseit, melyeknek vége gondosan kunkorodik az ujjaim alatt. Kizárólag akkor helyezem vissza határozottsággal a tenyeremet a nyakának hajlatába, miként elcsöndesedését testének remegése követi, s pillantásának elrévedése az iszonyatba, melyet át kellett élnie. Habár nem tagadom, nekem is szükségem van fogódzkodóra, amint lassacskán elkezd formát bontani a tudatomban a háttérben meghúzódó igazság.
- Tisztábban szükséges fogalmaznod… Kóborom – szólalok meg visszafogott csöndességgel, türelemmel és együttérzéssel pihentetve tekintetemet melengető barnáin. Szükségem van a bizonyosságra, a fény vakító ragyogására, hogy semminemű kétely ne maradhasson hátra közöttünk. Persze nem sürgetem, hagyom, hogy saját tempójában találja meg a módját az elkerülhetetlen kimondására, aminek tükrében hirtelenjében egészen megfakul közös élményünk mélysége. Mégis gyöngéd mosoly kúszik az ábrázatomra ajkainak bársonyát a kézfejemen érezve, s szemöldökeinek kitartó emelkedését látva.
- Ha úgy kívánod, társulhatsz mellém. Megillet a lehetőség, hogy ami ennyire megkavarta a valóságodat, megértésre kerüljön a közreműködésed által – bólintok ismét, tenyerébe bújtatva a sajátomat, ha addig nem húzta el tőlem a kezét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 8:27 pm
Perception is reality
Fészkelődést éber tekintettel figyelem, s kinyújtott kezére simítsam barnáim. Lecsúszok a párnáról s húzodom hozzá közelebb, ne legyen kényelmetlen egyikünk számára sem, ujjaink találkozása. Halvány mosollyal arcomon teszek eleget kérésének, s kapaszkodnak meg ujjaim az övében. Előre hajolva csúsztatom a könyvet az asztalra, még mielőtt megtámaszkodok alkarommal a szófa szélén, magam felé fordítva tenyerét. Szórakozott mozdulatokkal érintem ujjperceimet az övének, aprót bólintva immár minden puhatolózást nélkülöző kérdésére. – Ne … - rázom meg határozottan a fejem. - …kértelek, hogy erről ne beszéljünk többé – ígértetett tettem, igyekezetemről, arról, ha csak rajtam múlik nem jön el az a pillanat, hogy magára maradjon, de arra nem, hogy ha más választás nem létezik, nem fog megtörténni újra. Egy pillanat melyben ellentmondást nem tűrően nézek a lágyan hullámzó tengerbe, bőven van még, ami kétségek közé szorít, eddig is biztos voltam benne, ám a történtek után minden kétséget kizárva tartom magam hozzá. Még ha a világ darabjaira is hullik körülöttem, nem lesz, semmi mely az elhatározásomat meghajlíthatná. Meglágyult vonásokkal siklik vissza tekintetem ujjainkra, közelebb vonva ajkaimhoz lehelek csókot valamennyire mielőtt tarkómat a pamlag cseresznye színű szélének vetem, kezét vállamra vonva, de nem eresztve. – Az átok, melyet nem igével idéztek… - mély sóhajjal ismétlem szavait, történetem címe, mely most olyan könnyedén gördül le ajakamról, akár egy korty hűvös bor egy sivatagi utazás után. – Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi… egyetlen dolog változott, előtte tudtam meg, hogy egy átutazó varázsló fattya vagyok, aki miután eltöltött néhány kellemes éjjelt anyám ölén, tovább állt. Dühös és csalódott voltam, haragudtam anyámra, haragudtam a férfira, akit addig az apámnak hittem, a mágusra, a sarki fűszeresre, a pékre, magamra, gyűlöltem az egész kibaszott világot – felhorkanok, ahogy újra felkavarodnak az érzések bennem, az emlékek, ahogy félre rúgok magam elől egy fonott kosarat, mielőtt befordulok a sikátorba. Látom, ahogy a szél könnyed virágporként kap bele a disznópásztor napi adagjába, a pillanatnyi elégtételre s az azt elsöprő felismerésre, hogy újabb éjszaka melyen, húgaim hosszú pilláin keresztül könny csordul, s annak súlya alatt éri őket az álom. A részletekkel nem untattam, így is nagyot kellett nyelnem, hogy folytatni tudjam. – A sikátor egy rég elhagyatott házából azonban furcsa hangokra lettem figyelmes, s bár a megérzésem azt súgta, hogy menjek el onnan, amilyen gyorsan csak tudok, a kíváncsiságom nagyobbnak bizonyult – homlokomon, szám sarkában ráncok gyűrődtek, ahogy felpillantottam rá, ellenőrizve, nem adta meg magát, az álomnak. Ha úgy is lenne, soha nem neheztelnék rá érte. – Négy alakot láttam, kik olyan elevenek voltak, mint te vagy én, s egy ötödiket, ki oly élettelen, mint az a bot – bökök fejemmel az egyszer volt varázsbot megszenesedett maradványa felé. – A tiéd volt? – pillantok fel futólag Ezarasra, megszakítva történetem, már régóta érdeklődésem tárgya a szoba eme dísze. Néhány percre elmerengek a tárgy holttalanságába, időt hagyva Tanácsosomnak a válaszra, ám, ha hallgatásba burkolózik, nem faggatom tovább, kezének puhaságának dörgölve arcom folytatom kálváriám elmesélését, melynek súlya hónapok óta nyomja lelkem, s most szót szót követve grammról grammra válik könnyebbé. – Az egyik alak az a nő volt, akit te is láttál a teremben. A másik három sejtésem szerint a csatlósai lehettek, míg az ötödik a város kapitánya. Szégyen a futás, de hasznos, gondoltam, s visszafordultam… volna, ha valami nem késztett arra, hogy még egy utolsó pillantást vessek a holt kapitány testére. Ez volt a vesztem – csendesedik el hangom. Testemen remegés fut végig, ahogy megjelenik lelki szemeim előtt a fekete köpeny, mely légies kecseséggel, szinte kúszik a földfelszín felett. A hosszú ujjakra, melyek előhúzzák a fiolát vállvetője zsebéből, ide –oda mozgatva benne a seszínű folyadékot. A félelem utat tör mellkasomba, ahogy erős karok fognak le és feszítik hátra a fejem, ahogy néma kiáltásom a torkomra fagy. Azt hiszem, sose láttam még, annál negédesebb mosolyt. Testem átjárja a hideg, ahogy az új emlék a felszínre bugyog. Néhány mély levegő vétel szükséges hozzá, hogy lerázzam magamról az érzést, mely olyan élénken fut végig rajtam, ahogy Káosz rázza meg mancsait, ha tócsába lép. – A nő már nem volt bent. Hitetlenkedtem, amint megpillantottam magam előtt, s a következő pillanatban már az emberi fogtak le, hogy letuszkoljon a torkomon egy löttyöt, mely a könyvek szerint egy bájoló volt. Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi… és mégis minden megváltozott. Megváltozott az életem, kifordult, ahogy a kapcarongy, ha levetik, s megváltozott a tiéd is – szusszanok fel, megköszörülve a torkom, s benedvesítve ajkam. Szükségem van némi időre míg az elfojtott zaklatottságom visszahúzódik, ahogy a tenger apály idején, s ebben sokat segít bársonyos hangszíne, mely kellemesen cirógatják hallóérzékeimet. Csókot nyomok kézfejére köszönetként, hogy nem feledkezett meg ígéretéről, s társamul szegődik, vezércsillagom lesz. – Kutatunk? – nem, az nem lep meg, hogy nem hagyja veszni, azt mi elveszett az álom és ébrenlét között, a többesszám, az melytől magasba szökik a szemöldököm.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 4:57 pm
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Szoros ölelésében fogant puha ígéretének, s átható tekintetének élénk emlékével dőlök vissza a heverőre, amely alig pár napja szolgálja a kényelmemet. Rémesen eluntam az ágyam társaságát, s egyébiránt is kevéssé érzem magamat egy szófa kényelmében a lelkét kilehelni tervező vénembernek. Meglehet, hogy visszavetettek a történtek és az elevenemet megkörnyékezte a gyásszal keveredett kétségbeesés, azonban nem kovácsolódott könnyen törő porcelánból a lényem. Napról napra egyre élénkebben pislákol benne a dac és a tenni akarás, ahhoz viszont össze kell gyűjtenem a testem erejét. Engedelmesen kortyolok hát a teából, melynek keserű íze mit sem haloványodott, pusztán megszokottá lett az elmúlt időszak alatt.
Érdeklődéssel fordítom aztán a figyelmemet Rhysandra, aki a rejtélyét tovább gyűrűzteti ahelyett, hogy rögvest a vállaimra pakolná terhét. Körültekintő gondoskodása alatt ellágyul a szívem, éppúgy vonásaim, és bár meglehet, hosszas momentumokig emésztgetem a szavait, szemernyi kétségem sincs a helyes út felől. Szabaddá téve a hozzá közelebb eső kezemet, a heverőn pihentetem meg, invitálva felfelé fordított tenyeremmel az ujjait, miként végzett a könyv rendbetételével. Egyszerű, az elmét kímélő regény pusztán, közel sem a polcaimon roskadozó megannyi tanulmány testvére, mégis helyre simítja a lapjait, némán domborítva lelkének nemességét, és jellemének gyengéd törődését, mely engem is büszkévé tesz.
- Az átokról, melyet nem igével idéztek… arról van szó, igaz? - pillantok le rá megértéssel, várva, hogy megfoghassam a kezét, s szavak nélkül biztosíthassam bizalmam feltétlenségéről. Ha pedig szükséges, a hangommal is megnoszogatom az érintéséért. - A bizalmam a tiéd, Rhysand. Rászolgáltál olykor ugyan meggondolatlan, ám kétségbevonhatatlan önzetlenségeddel – mosolyodok el gyöngéden, noha ennél sokkal többről van szó. Mégsem bocsátkozok bővebb magyarázatba, hisz nem kívánnám benne rekeszteni azt, amely így is kifejezett nehézséggel kúszik a torkára. - Az idő helyességéről sohasem lehetünk bizonyosak, de úgy vélem a lelkünk acélosabb annál, minthogy az igazság megrendítse őket – teszem még hozzá, óvatosan oldalra billentve a fejemet s ezzel jelezve türelmes várakozásomat. A várakozást, melybe üde színfoltként kúszik töretlen pimaszsága, és ami újabb, ezúttal szélesebb mosolyra húzza a vonásaimat. Nem tovább mint a kérész léte, mégis leheletnyi könnyebbséggel úsztatja meg a lényemet ifjonti szertelensége.
- Mégis sikerrel jártál a teljesítésében – vonom meg a szemöldökeimet némi játékossággal. - S a tapasztalásaink alapján könnyebben fogunk tudni dolgozni a mágiáddal is. Bőséges előnnyel fogsz kezdeni a létrádon, Kóborom. De ne keményedj meg túlságosan – biccentek felé biztatással, mielőtt még legördülhetne egy apró szusszanás a mellkasomról. Számolatlan elképzelés és lépés fogant meg az elmém lankáin a temérdek kérdés megválaszolásához, ugyanakkor kétségbevonhatatlan elsőbbséget élvez az erőnk visszanyerése. - Kutatni fogunk. Módszeresen – tekintek rá vissza határozottsággal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 30, 2022 3:49 pm
Perception is reality
Mindkettőnknek meg van, a maga terhe arról a napról, s vélhetően a mostani tudásunkkal, többet vagy éppen kevesebbet mérünk a szavakból, cselekedetekből. Így csak néma bólintással adok igazat szavainak. A következőkre pedig körültekintően szorítom magamhoz törékeny testét s galamb lelkét. – Nem válik azzá, ha rajtam múlik – leheletnyire emelem meg gondosan nyírt szakállú állát, alá bujtatott ujjammal, lélek tükrének árnyakkal foltozott kékjébe tekintve Nem mondom, hogy én is örülök, hogy karjaimban tarthatom, hiszem, hogy szavak nélkül is érzi. Segítek neki, a párnákat elrendezni, ahogy azok a kényelmét szolgálják, s ezután terítem karomra takaróját s veszem kezembe a kissé megnyúzott, körömkoptatott párnát. – Jó lesz itt. Ne aggódj – húzom ajakam félszeg mosolyra. Szükségem van rá, hogy lássam, hogy magamba szívhassam haja puha szálainak kuszaságát, szemét melyben kismadár táncol, ajkának egyenes vonalát, minden apró ráncát. – Valójában mi a kérdés, hogy felkészültem, vagy, hogy te felkészültél? Netalán, hogy biztos most van itt az ideje, hogy megtegyem? Nem mindegy   – kíváncsian biccentem oldalra a fejem, továbbra is arcának rezdüléseit figyelve. – Ez nem csak rólam szól, épp úgy részese vagy neki te is. Nincs már bennem kétség, hogy fuldokolóként, kinek nyújtsam a kezem, de nem dönthettek helyetted. Bár, ha az eltelt idő alatt csak egy kicsit is jól ismertelek meg, nincs kétségem afelől sem, hogy önzetlenséged határtalan, s vennél válladra egy újabb terhet a sajátjaid mellé. Ám… mégsem helyezem feltétel nélkül a kezedbe… - hajolok előre a könyvéért, melynek lapjai az eséstől egymásra hajoltak. Óvatosan simítok végig az elsőn, mely megtört, s pillantok fel rá. - … cserébe hasonló bizalmat kérnék – tiszta a tekintetem, ahogy az övébe fúróm, ha csillan is benne valami, az halvány remény, hogy bizalmára érdemes legyek. – Mindkét kérdésedre egy feleletben van a válasz Ezaras – ajkam egyik sarkában gyűrődik meg bőröm, a kesernyés mosoly, mely inkább szól a sors fintorjának. Újabb lapok kerülnek gondos kezem alá, ahogy újabb és újabb szamárfület hajtok ki a puha lapokból, mielőtt összecsuknám, hogy később saját súlyától simuljon ki, igaz már ugyanolyan sosem lesz, fénye talán megkopott, de az értéke nem változott, sőt a sérülés a sarkán, vagy az elhalványult betűk a gerincén becsesebbé teszik. Olyan, mint a köztünk húzódó kötelék. – Nos, akkor legközelebb egy mellszobrot küldetek magam helyett. Időt álló – villantom fel pimasz mosolyom, leheletnyit hátra dőlve. Egy pillanatnyi önfeledség, még mielőtt a közel múlt hagyatéka kerülne szóba, s marna lelkembe, elkeseredését látva. – Ha hasonlattal kellene élnem, mint a szakadt izom, mely érzékenységéből, hegesedve megkeményedik. S vélhetően ugyanazon kérdésekre keressük a választ – s ha ő sem érti, az én elmém miként dolgozhatná fel a történteket? Tudásom, csekély az övéhez képest, a mágia csak úgy a nyakamba szakadt, nem kértem, adatott, s az út a megismeréséhez ingoványos. – Sokat köszönhetek a gyógyítók gondos kezének, ezt nem tagadom, s hálás is vagyok érte. Negyedik leckének talán egy kicsit meredek, de idővel levonom a tanulságokat – halvány mosolyt eresztek felé. A lelkem sebeire nincs jobb gyógyír, mint lényem másik fele. – Mit óhajtol ezek után tenni? – szinte biztos vagyok benne, hogy gondolatai a napokban szárnyaltak, s újra és újra magasból vette szemügyre a történéseket, akárcsak az eget átszellő sasmadár.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 3:28 pm
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Reszketeg sóhaj szökik le a mellkasomról puha csókját a tenyeremen érezve, s látva megbánással teljes tekintetének csillanását. Hasonszőrű érzetek ködösítik saját pillantásomat, miként elnézéssel és bocsánatkéréssel simítom végig hüvelykujjammal arcának bársonyos felszínét. Hiába látom a szemeimmel, hiába tapintom az ujjaimmal, újra s újra meg szükséges győződnöm valóságosságáról és viszonylagos sértetlenségéről.
- Akár csak én… Noha a történtek már a múlté, a legtöbb, mit tehetünk, hogy gyarapodunk belőlük… - suttogom magunk közé, még magam is ízlelgetve a továbblépés gondolatát, hisz éppen csak most simul el a lelkem, még csak most csillannak briliánsok az eddig mély sötét éjszaka leplén… Alig momentumok óta érezhetek teljességet, miként is ereszthetném könnyedén az emlékek fekete szövetét? Csöndesen szusszanok a homlokomra hintett csókja révén, behunyva szemeimet gyöngéd gondoskodása alatt.
- Még a legragyogóbb fény is semmissé lesz a legsötétebb fellegek takarásában, Kóborom… Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha… - bánkódó tekintetemet ajkainak vonalán pihentetve telítem meg a tüdőmet éltető levegővel, megroskadva egymás kölcsönös hiányának kínzó súlya alatt. - Örülök, hogy itt vagy – hogy végre itt vagy, velem. Alig csillapodó ragaszkodással viszonozom újabb ölelését, mielőtt néma engedelmességgel visszahelyezkednék a tágas heverőre, igaz ahelyett, hogy kockáztatnám fáradtságom elhatalmasodását az elfekvésemmel, inkább a hátam mögé igazgatom a párnákat, és ücsörögve várom, hogy a teát ismét a kezeim közé simíthassa. Aprócska mosoly kucorodik szájzugaimba, miként kedvenc bögrém köré fonódnak az ujjaim, habár a látványánál jobban leköt Rhysand ténykedése. Óvatosan kortyolok a gyógyitalba, miközben érdeklődéssel figyelem otthonos mozgását a szobámban, és érdekes választását a díszpárna tükrében.
- Köszönöm – kicsiny biccentéssel igazgatom meg a lábaimat jóleső melegséggel körbeölelő takarót, aztán egyik szemöldökömet megvonva pillantok le hanyag helyezkedésére. - Van elég hely itt, ülj fel, mielőtt megfázol vagy elgémberednek tagjaid – egyik kezemet felszabadítva paskolom meg a heverő puha kárpitját, s még ha mellém dőlni nem is tud, az alkalmatosság másik végében vagy a lábaim szomszédságában kényelmesen elférhet. Persze nem erőszakoskodom, ha mégis a padlót választaná, ellenben figyelmesen hallgatom a magyarázatát.
Megértésem jeléül aprót bólintok, elvégre még én magam sem tudnám logikus események sorozataként bárki elé tárni a történteket, és egyelőre… Egyelőre beszélni is nehézkes volna róla. Következő megjegyzése okán viszont megakadok egy momentumra, eltűnődötten mustrálva ábrázatának szeretett vonásait.
- Hmm… És készen állnál megértetni velem mindennek a magyarázatát? - nem tudom elnyomni magamban az érdeklődésemet, hisz ezernyi meg egy módja lenne annak, hogy tartózkodását szabályossá tegyük, s ennek legegyszerűbb formája egyszerű plecsni volna a jóvoltamból. Mégsem kért vagy hozakodott elő óhajával, bár oka erre is temérdek lehet. - Mi szabja szűkösen az idődet, Rhysand? - billentem oldalra a fejemet, hisz képtelen elkerülni a figyelmemet maradásának homályos feltétele. Még akkor sem, ha pajkos kacsintása és kérdése szelíd mosolyra görbíti a számat.
- Elég, hogy itt vagy – vallom meg őszintén, mielőtt egy sokadik szusszanással kísérve végigsimítanék óhatatlanul a ruhám alatt simuló kötésen. - Mint akit ledöftek, aztán ráborultak elméjének rideg kőfalai, s azóta sem érti mindennek az indokát. Azonban jobban – biccentek szavaim biztosítékául. - Az itteni gyógyítók jól értenek a bájitalokhoz, s képességükben sem akad hiány. Ha jól tudom, ezt te is megtapasztaltad. Minden bizonnyal a sérüléseink körülménye hátráltatja a világunk praktikáit. Meglehet, bizonyos mértékben még… oda kötődnek – magyarázom elcsöndesedve, nem szívesen gondolva a helyre, ahonnét éppen csak sikerült megmenekülnünk. Vagy a tényre, mindez az álmaink vidékén történt, ott, ahol gondolatainkat biztonságnak kellene öveznie. - Te hogy érzed magadat? - a sérülései még ha lassan is, ám láthatóan szépen alakulnak, viszont az elme és a lélek sebeit nehezebb gyógyulásra bírni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Azildor hálója - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Nykon hálója
» Azildor levelei
» Ezaras Lanoran Azildor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok :: Hálókörletek-
Ugrás: