Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Azildor hálója - Page 8 KaDiPE5
Azildor hálója - Page 8 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Veleris
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Azildor hálója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 1:42 pm
Perception is reality
Közeledve felé enged a fagy, a vaksötét S a dermesztő ridegség. Olyan akár a tűzrakás, a belőle áradó melegség, vonzza és átmelegíti a didergőt. Vonásai fáradtak, békések, mint mindig. Szívesen nèznèm szendergését, hallgatnám egyenletes szuszogását, simítanám mellkasára tenyerem, hogy érezzem szívének dobbanását. Hiába jártam, az elmúlt napokban a lapos és magasba csúcsosodó tetőket, hogy csak láthassam a viszont találkozás reszketőssé teszik kezem, ahogy lényem minden egyes szilánkját. Mint az első találkozás, az első csók vagy éjszaka előtt, mikor nem tudja az ember fia, mit érezzen, mit szóljon vagy egyáltalán mit is tegyen. Vágyik, mindent akar, mégis átjárja testét az izgatottság a félsz. Valóban úgy várta, úgy akarta a másik is azt a pillanatot, vagy csak az ábránd csalt volna meg? De türelmem eddig tartott ki, eddig tudtam várni, éreznem kell az otthon melegét, melyet egyszerre nyújt a könyvek s bőrének illata, a lelkének szikrázó kékje, hangjának búgó dallama. Hiába játszottam le a fejemben ezt a pillanatot, a szavakat, a kezem apró mozzanatait, elhagynak, mind a szavak, s már fogalmam sincs, hol akartam kezdeni.  Hosszú pillanatokig állok, s csak bámulom, minden mozdulatát, ahogy fájdalmát leküzdve hagyja el a test S lélek súlya alatt megnyikorduló kanapét, ahogy óvatos mozdulattal teszi az asztalra a csészet. A belém szorult levegő csak abban a pillanatban szabadul börtönéből mikor keblére ölel, s én ugyan olyan hévvel fonhatom át derekát, miként ő kapaszkodik belém. Ujjaim is bele fehérednek a görcsös szorításba, mellyel hálóköntösét szorongatom. Nyakának hajlatába temetve arcom simítok végig szorosan megkötött haján.
Törődő puha kezét finoman húzom vissza arcomhoz, tenyerén selymességét csókkal hinthessem gondoskodásáért. Pillaim mögül előttünk íriszeim megbánással telve tekintenek rá. - Sajnálom, annyira sajnálom - suttogom, újra elrejtve tekintetem kutató szempárja elől, hogy újabb mely szusszanással hosszan èrintsem ajkaimmal kezének belső felét. Sok mindennek szól ez, az eltűnésemért, a kristályért, s leginkább azért, hogy nem tudtam megvédeni. - Soha...soha többé ne csinálj ilyet - simítok kezem nyakának szirtjére, magára hagyva arcomon dédelgetett tenyerét, számat immár a homlokára tapasztva, bízva, hogy elméjéhez ìly közel suttogott szavak megkapaszkodnak valahol. - Én nem vagyok ilyen erős, én nem a fény vagyok, aki minden nap újra felragyog, engem felemésztene a hiányod - vallom meg neki csöndesen az érzést, mely napok óta feszíti mellkasom. - S most feküdj vissza és idd meg a teád, mielőtt kihűl. Pihened, kell - engedek karjaim szorításán, melyek pár pillanattal ezelőtt újra óvón fontam köré. Miután segítettem neki, visszahelyezkedni, S kezébe adtam a bögrét, hagyok magamnak pár pillanatot, hogy átjárjon újra az otthon szelleme, mely már úgy hiányzott. Fesztelen léptekkel indulok meg a gondosan megvetett ágy felé, hogy magamhoz vegyem a takaróját és a Processzor által úgy kedvelt díszpárnát. Az előbbit az ölébe teríték, míg az utóbbit a földre dobva helyezkednek el rajta, lábamat hanyagul a mellkasomhoz közel húzva. - El kellett mennem, túl sok kérdésre kellett volna választ adnom, melyre nem tudhattam, hogy te miként felelnél - helyeztem karomat térdeimre. S még nem is hazudtam neki, csak kihagytam egy fontos okot, amiért maradásom nem lett volna ésszerű döntés. - Ha eddig nem is vallottad be magadnak, de te is sejted, hogy itt létem, hogy is mondjam? Nem túl ...szabályos? - pillanatok fel rá csizmám orránál fixírozásából. Mindennek eljön az ideje, ennek talán most. A nyilvánvalót elhívni a homályból. Sokáig már úgysem tagadhatom, ahogy ő sem hunyhat szemet felette örökké. - De most itt vagyok, S amíg tehetem itt is maradok. Mit szeretnél, mivel szórakoztassalak? - a napok alatt rám nehezedő terhek levetkőzésével rám telepedő fáradtság nem akadálya annak, hogy pajkos kacsintást és mosolyt ne eresszek meg felé. - Hogy érzed magad, a sebednek nem kellett volna már begyógyulnia?  


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 4:40 am
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Az ajtó csöndes nyikorgását a padlóról visszhangzó léptek koppanása követi, s ezúttal nem vesz rá a lélek, hogy szemrevételezve a szolgálót halovány köszönömöt rebegjek neki fáradalmáért, netán válaszoljak udvarias kérdésére hogylétem felől. Szemfedőim mögé zárom a mennyezet emlékét, türelemmel várva, hogy újfent sivár gondolataimmal maradhassak és a temérdek kérdéssel, melyek sem éjjel, sem nappal nem hagynak nyugodni. Számolom magamban a szekundumokat, hagyva, hogy lélekvilágomon elterüljön a fény, s eme kicsiny időszegmensben ne fertőzze az emlékek borongós sora. Viszonylagos béke költözik a bőröm alá, egyedül a sérülésemet kerüli meg gondos ívvel, és bizonyára a kelleténél is ügyesebben sikeredik elmerülnöm a nyugalmamban, hisz egy momentumra mintha ismerős illatfelhő simítaná az arcomat. Mégsem engedek a kíváncsiságomnak, nem nyitom fel a szemeimet, ugyanis nincsen erőm ráébredni a tudatom csalafintaságára, és a csalódottság mélyen szántó érzetével merülni vissza az éjszaka homályába.
Haloványan pislákoló reményem helyett az edények és eszközök csörgésének szentelem a figyelmemet, a jól ismert metódusnak, mely mintha a szokásosnál bizonytalanabb és lassabb volna, de minden bizonnyal tudható ez mímelt alvásomnak, mint bármi másnak. Persze egy-egy élesebb koppanásra megrebbennek szemhéjaim, de igazán csak akkor pattannak fel, miként szimfóniájukat követően összetéveszthetetlen orgánum édesgeti végig a hallójárataimat.
Meg sem kísérlem leplezni az ábrázatomra kiülő döbbenetet, amint tekintetemet Rhysand felé fordítom, ahogyan a türelmemet sem kívánom egy áldatlan pillanatnál tovább gyakorolni. Elnyomva magamban a sérülésemben lüktető fájdalmat engedem le a lábaimat a heverőről, hogy felülve s a karfára támaszkodva egyenesedhessek fel róla. A köpenyem szélén pihenő könyvem éles puffanással hullik a földre, ám ezúttal a legkevésbé sem aggódom az esést követő épsége felől. Óvatosan elemelem ellenben az ifjú kezéből a bögrét, visszasimítom azt az asztalra, majd hevességemet pusztán az állapotunk oltárán csillapítva vonom szoros ölelésembe mindennél jobban hiányolt alakját. Hosszú napok óta áltatom magamat a magyarázattal, miszerint megrettenésében hátrahagyta a szigetet, a szívem mélyének egy sötét zugában azonban mindvégig a legrosszabbtól tartottam. Attól, hogy a külvilág mocska bekebelezte megviselt voltát, hogy olyasmivel kellett szembenéznie egyedül, amely túlnőtt kondíciója korlátain...
- Rhysand… - suttogom a hajába, melynek illatát mélyen szippantom a lényembe, hogy soha el ne feledhessem. Hosszan bújtatom a karjaimban, belesűrítve az ölelésbe a kétségbeesésemet és az utolsó közösen megosztott emlékből sarjadó rémületemet, a megkönnyebbedést és a ragaszkodást, amely vaskos szálakkal fűz minket egymáshoz. Kitartott momentumokig tartom a kötődésem gúzsában, markolászva ruhájának anyagát s egyúttal puhatolva testének valóságosságát, félve, nem több a jelenléte mint megtört elmém újabb aljas játéka. Ám itt van, és én képtelen vagyok betelni a tudattal.
Éppen csak húzódom el tőle, hogy arcát a legyengültségtől reszketeg ujjaimmal tapogatva szemrevételezhessem a szemöldöke felett húzódó sérülését, majd óvatosan félretolva a felsőjét a nyakáról, győződhessek meg a gyógyítók szavahihetőségéről, mely szerint gondos ellátásban részesítették még az eset napján. Leheletnyi sóhajjal engedem lecsillapodni aggodalomtól verdeső szívemet.
- A jelenléted éppen elég élettel tölt meg – jegyzem meg csöndesen, a beszédtől elszokott torkom végett némi erőlködéssel. - Mi történt veled, hol voltál mindeddig? - sorolom kérdéseimet, dacolva a gyengeséggel, mely elönti a végtagjaimat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 4:03 am
Perception is reality
Ha a kényszerűség nem hozta volna magával távozásom, úgy akkor sem maradhattam volna, túl sok kérdést vetett volna fel egyesekben. A semmiből előtűnő fiú, akiről semmit nem tudni, aki csak talán néhány ember figyelmét hívta fel magára az ünnepségen, de azóta se tudni róla semmit. S azóta pedig szőrén, szálán eltűnt, szó szerint. A sebeim szépen gyógyultak, bár korán sem olyan gyorsan, melyet remélne az ember, ha már a mágia fellegvárában látták el. Az éjszaka megcsappanó készletek újabb talányokat adnak fel a gyógyítónak, de még nem indult hajtóvadászat az elkövető ellen. Sejthet valamit. Sejti, hogy nem holmi tanonc jár bódító teáért az éj leple alatt a falak között. S talán hálából, hogy szeretett Tanácsosuk most szobájába lábadozik, lakatott tett a szájára. Az elhagyatott terem falai hidegek, s nyirkosak az éjszakák, mégis az emlékek ölelésébe bújva, kevésbé volt fagyos a lelkem, kevésbé gyötört a magány, a hiánya, melyről napokig nem tudtam, hogy valóban örökre lett részem. Hogy örökre szakították ki lelkem egy darabját. A lelkemet megsebző szavak vagy a rájuk hintett csókok előidézett képe, nem hagytak nyugodni, s miután már képesnek éreztem magam arra, hogy háztetőkön egyensúlyozva kapaszkodjak fel a falakon, érkeztem meg az ismert fémkeretes ablakhoz. Csak akkor éppen a másik oldaláról figyeltem. Arca sápadt volt, a Hold fényében, a ráncok épp oly sűrűn gyűrődtek arcán, mint a barlangban épp oly cserepes volt az ajka, mellkasa épp oly lassan emelkedett s süllyedt, de élt, s szívemről hatalmas kő gördült le. Nem mehettem vissza, sérüléseim Káosz testén is láthatóak voltak, nem kellett volna több, s biztosra veszem, hogy összeállt volna a fejében a kép. Érdekes, hogy azóta a nap óta a tudatom éber, nem nyomta el Káosz őrült ösztöne. Sokáig vártam a gyógyíróra, hogy elhagyja a helyét, s mint mostanában, a kulcsot előkotorva, megakadt a mozdulata. Nem kattant a zár, a kulcs halk csörgéssel tűnt el a zsebében. Megvártam, míg a gyertyafénye is eltűnt a fordulóban, s nyitottam be. Asztalon egy kis bőrtasak, rajta egy cetli: „ Napi háromszor, forró vízzelˇ” valamint egy ezüst tálcára fektetett másik  hasonló illatú tea őrlemény, mely mellé „Ezaras Azildor” neve volt egy papírra karcolva. Volt ott még több név is, melyre számomra ismeretlen személyek bújtak meg s nem is igazán érdekeltek. Magamhoz vettem a névtelennek szánt bőrzacskót s a Tanácsosomét is a zsebembe csősztattam. Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót. Sietős lépteimet olykor akarva kellett visszafognom, hogy ne rohanva érkezzek meg a konyha ajtajába, ahol a szakácsnőtől forró vizet kértem egy kancsóba s csészét. – Nem, nem azt… ez lesz a tökéletes – emeltem le magam a polcról egy fekete bögrét a polcról, melynek oldalán két varjú részletgazdag kidolgozással virít.  Nem mondom furán nézett rám, gyanakvón, mint, aki tudja, hogy rosszban sántikálok, de csak megcsóválta a fejét, hisz nagy itt a jövés menés, nem ismerhet, minden formás pofit. A tálcán gőzölgő kancsóval és öblös bögrével kezemben hagytam magam mögött a konyha melegét, s egyre erősödő szívdobogással szeltem át a folyosókat, s szedtem kettesével a lépcsőfokokat. Az ajtaja előtt egy pillanatra megtorpantam, s a érdes fának döntöttem homlokom. Mély levegőt vettem. Halk kopogás után nyitottam be. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, törékenynek tűnő testét magamhoz szorítva, s minden fájdalmát lecsókolva róla. Ehelyett a torkomba dobogó szívemet nyeltem vissza s halk léptekkel indultam meg az asztala felé. Ha még rám is vetette pillantását, s szemeiben felismerés csillant, nem álltam meg csak az asztalra helyeztem a tálcát. A teatojásba szórtam a füvet, s belehelyeztem a pohárba. A kancsó remegett a kezembe, ahogy a forró víz halk locsanással érte el az alját, s bugyogássá változott. Forró volt, sütötte a tenyerem, ahogy mellé sétáltam. – A borsmentát még egy darabig hanyagolnod kell, ám ettől megerősödsz – nyújtottam felé a gőzölgő italt, arcomon szelíd mosollyal, szememben ábrándos csillogással.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 3:00 am
Perception is reality

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Things of the Past • credit; »
Ütemes, halk kopogás kúszik a szobám merő csendjébe… Kopp, kopp, ritmusosan simul elmélyedő gondolataim folyamába, melyek az elmúlt napok, történések szövevényes, kusza voltát igyekeznek újra és újra megfejteni. Akárhányszor a felhozatott heverőmön próbálnék elmerülni egy könyvben a pihenés oltárán, a tudatom általában a harmadik sor után egyszerűen visszaránt az emlékek tengerébe, számolatlan alkalommal rágva végig a megfejthetetlent, melynek felgöngyölítéséhez segítséget sem fogadnék el nyugodt szívvel. Az oldalamat érő sérülést és megpróbált állapotomat holmi balesettel magyaráztam, noha egyhamar sekélyessé vált a kifogásom, miként kiderült, hogy egy hasonlóképp megviselt ismeretlen a tornyokból küldetett utánam segítséget a viskóba, hol a furcsa álomból riadva magamon viseltem a megpróbáltatásaink minden nyomát. Rhysand… Senki sem képes felkutatni, vagy egyáltalán a nyomára akadni, a tudat pedig mindahányszor újabb szúrással ér fel a gyomromba. Itt hagyta volna a szigetet vagy a tornyokat? Tulajdonképp nem lenne miért hibáztatni, elvégre kis híján az ifjúságát, az életét áldozta egy kristályért, amely akár Ő, úgy oldódott fel a valóság szövetében.
Apró szusszanással simítok végig a sérülésemen, amely akár a gazdája, konokul ragaszkodik a létezéséhez. Minden bizonnyal különös létrejöttének köszönhető, hogy könnyedén múlni semmiféle bájital hatására nem hajlandó. Kisebb kiábrándultságot engedve a vonásaimra pillantok le a hasam irányába, mielőtt a szemem sarkából mozgást érzékelve a heverő faragott karfája felé kapnám a tekintetemet. Ekkor tudatosul bennem, hogy az ütemes kopogás a körmöm öntudatlan, rendszeres találkozásából fakad a bútor mázas felszínén. Ismételt sóhajjal húzom el onnét a kezemet, amelyet szívem szerint Káosz puha bundájára simítanék halovány vigasz gyanánt, ám ő sincs itt velem. Nyoma veszett, mint oly sok mindennek. Akárha a kifacsart világból visszatérve nem is a sajátomba, hanem annak megszólalásig hasonló képmásába keveredtem volna, ahol minden, ami fontos a számomra, a köd homályába simult.
Tán igaza volt fivéremnek abban, hogy fajtánkra nem várhat boldogság. Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők…? Vagy, hogy még a sajtkészítők is boldogabbak a mágusoknál, mert az áldott tudatlanság is vonzóbb a lét síkján, mint a világ terhét magányos vállunkon cipelni. S lám, ő sem lett sajtkészítő.
Elfolyósodó gondolataim közül újabb hangfoszlány ránt fel az ajtó irányából, azonban megfáradt tekintetemet képtelen vagyok a mennyezet íveiről alásimítani. Minden bizonnyal valamelyik szolgáló hozta fel az előírt gyógyteát.

#kihívás2


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 5:33 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 5:32 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Rhysand Earhgaze •  Zene; Awake • credit; »
A köpenyem leakasztása közben nehéz elkerülnie a figyelmemet, amint a ruhámat gyűrve s a lábamhoz dörgölőzve igyekszik a kegyeimbe férkőzni Káosz, azonban továbbra sem engedek a kérlelésének. Helyette magamra öltöm a télen is jó szolgálatot tevő csuhát, amely színében meg sem közelíti a rendünk által preferált fényes, aranyozott hímzéssel ékesített viseletet. Nehéz szívvel hordanék bármit, amely az atyám utolsó momentumaira emlékeztet ezen a létsíkon. Nevezzük egy vénember szentimentalizmusának...
- Nem kellene aggódnod, nem hagylak megfagyni. Jót fog tenni a friss levegő és az új környezet – magyarázom neki csöndesen, gondosan az ujjaimra húzva a kesztyűmet. - A takaródat is hozom, hacsak nem piszkítottad le – teszem hozzá, mire viszont letekintenék a cirmosra, már a tejfelhajú leány körött sündörög. Apró szusszanással sétálok ki a függönyök mögül, lépteim közben vetve egy pillantást az ágyam lábánál stabil emelvényen pihenő egykori mágusbotomra, melynek elfeketedett valója ugyancsak emlékeztető a mulandóságunkra.
- Igen, ismerkedik – felelem meg az ifjú hölgy aggodalmait, egyik kezembe a kandúr takaróját, másikba magát Káosz professzort emelve. - Bőven lesz még időtök rá. Menjünk – biccentek a tenger gyermekének, ki ezek szerint nálunk jobban tűri a hűvöset. Végtére is van benne ráció, a tengerek s az óceánok mélye pontosan olyan rideg lehet, mint a havas hegycsúcsaink.
Amennyiben követ, kulcsra zárom a szoba ajtaját, majd elindulok velük lefelé a torony végeláthatatlan lépcsősorán, hogy aztán bő másfél órás gyalogtúrának nézhessünk elébe a hegyek meredekebbik, déli oldalán.

//Folyt. köv.: Druida part Razz //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 10:41 am

Wizard of my answers
A nagy próbálkozásom nem ért sikerrel, és a jelelésem nem értette meg. Kikerekedett szemmel figyelek rá és még a mozdulatom is megfagyott a döbbenettől. Nem tudja elkerülni a macska a figyelmem, aki még mindig olyan ábrázattal néz, mint ha bármilyen pillanatban jobban bele kezdene a közös nyelve, mint én.
- Nem. – Vágom rá egyszerűen, de már nem is akarom megértetni vele. Ez a nyelv ténylegesen az idegimre fog menni, nem tudom magam megértetni. Majd az állat neve is szóba kerül, ahol elmondja mi a teljes neve.
- Érdekes. – Vonom pici össze a szemöldököm, majd tekintetemmel követem az újának mozdulatát.
- OH! – Hasít belém a felismerés, hogy hát ez az a dolog. Nem lehet kellemes, és ezt egy fintorral is jelzem. Nem vagyok finnyáskodó, de nem vagyok hozzászokva sem a szőrhöz. Nálunk pikkelye van mindenkinek, és nagyon kevés haja.
Jól laktam, beletörlök az ruhába a szám, mit sem törödve azzal, hogy talán ezt nem is így kell. Nem tudhatom, és nem is akarom megtanulni.
- Hideg? – Kérdeztem. Furcsán nézek rá, majd rájövök.
- Az nem lenni baj. – Felelem neki, és megvonom a vállam. Na igen, ezt már jól ismerem. Volt egy Ronan nevezető ember, akitől tanultam a vállvonogatást. Rá pillantok a macskára, aki időközben valami féle táncba kezdett.
- Ez lenni megint normális? – Figyelem, ahogyan előadja a macska a táncát.

« taggeld; @Ezaras Azildor ,  @Rhysand Earhgaze • credit; »


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 10:51 pm
Me, the girl and the wizard
~ Beléd állt a görcs? ~ félre billentett fejjel figyelem a lány heves mozdulatait. ~ Ijesztő.~ húzódok kissé hátrább az asztaltól, Ezaras ölébe keresve oltalmat. ~ Ó, hogy barkóbázunk! Hullám? Nem, nem… vízisikló!~ gyurmázom meg combját izgalmamban a Tanácsosnak.  Valószínűleg hamar abba marad a játék, s adom át magam a szavak morajának, s az elpazarolt étel illatának. ~ … professzor, nem kergettünk mi  együtt madarakat, hogy csak így becézgess!~ nyávogok teli szájjal, hátha tényleg a fülével akadnak gondok. Fejemet szolgálóm keze alá tolom, ujjainak dörgölve pofám.
Hiába minden taktikai cselem – s még a lány is ellenem dolgozik - a padlón találom magam. Keserves nyávogással követem, s míg göncöket aggat magára, lábához dörgölődzve próbálom meggyőzni elhatározása ellenkezőjéről. De aurájából nem tűnnek el azok a halvány cirádák, melyek akkor jelennek meg, mikor elszántsággal veti bele magát valamibe. Megadóan ülök le lábai elé, figyelmemet immár Aranyhajnak szentelve. Gondolván egyet farkamat ide-oda lengetve közelítem meg a rideg szépséget, óva figyelve mozdulataira, ha netán ellenséges szándékkal lépne fel jöttemre. Nyakamat megnyújtva szaglászom meg cipője orrát, s hullámzó ruhájának alját.


Calylenia and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 6:04 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Rhysand Earhgaze •  Zene; Awake • credit; »
Bármennyire is érdekfeszítő a najáddal folytatott társalgásom, s a kihívás, amely elé az elmémet állította, nehéz nem tudomást venni Káosz professzor kiapadhatatlan nyávogásáról, mely már-már tudatosan követi a hozzá kapcsolódó kijelentéseinket. Mindig is értelmes jószágnak találtam, s bár megvallom, gyakran beszélek neki az aktuális kutatásaimról, vagy olvasok fel esténként egy-egy érdekesebb értekezésből, azért ekkora érdeklődést nem vártam volna tőle a vendégünk irányában. Noha kétségtelen, az ő érzékeik bőven kifinomultabbak a mieinknél, talán érzi, hogy az ifjú hölgy nem a mi élőhelyünk hozadéka.
- Hínárhoz? - kérdezek vissza némi megrökönyödéssel, igaz, olyan abszurdan hangzik a feltételezés, hogy tüstént megingatom a fejemet, s a gondolataim mélyét kezdem kapirgálni a kifakult tudás nyomában. Mindhiába… - A lényeg, hogy érted a különbséget étel és társ között – összegzem végül a témát, mely olybá tűnik ezúttal jobban leköti, mint a küldetése. Vetek egy szelíd mosollyal egybekötött pillantást az ölemben leplezett tolvajkodást megkísérlő cirmosra, újfent megvakarászva a gondosan hegyezett füleinek tövét.
- Káosz professzor, hogy pontos legyek. A szobám időről-időre történő felforgatását mesterszinten űzi. Mint az ott – bökök az állammal a leányt olyannyira aggasztó szőrgombolyag felé. - Olykor kiadják magukból a szőrt, amit lenyelnek a bundájuk tisztogatásával – felelem meg a kérdését is, pontosan olyan nyugalommal és eltökéltséggel okítva őt, akárha a mágia rejtelmeiről értekeznék a fény útját puhatolóaknak.
A reggeli közben lassacskán elfogy, amiként a türelmem is az ücsörgésre, elvégre a tenger egyik sejtelmes gyermeke a társaságom, aki veleszületett adottságát latba vetve jósolni tervez a számomra. Még sosem volt hasonlóban részem, ezért érthető, ha az izgatottságom ez köré, semmint a falatozásra irányul.
- Tökéletes. Tanácsolom, elébb a szobádban vegyél magadra egy köpenyt, hideg van odakint. Bizonyosan készítettek ki a számodra. Az előkertben találkozunk - osztom meg vele az információt, mielőtt megakadnék egy szekundumra. - Ó igen, ő is jön!
Beszéd közben ideiglenesen leengedem a földre Káoszt, nem törődve a szimpátiámra nyomást gyakorló pillantásaival. Bizonyosan attól fél, hogy odakint marad, és ismét elhagyatott kóborrá válik, de ezúttal nem kezdek tanácskozásba egyszerű lelke megnyugtatására. Hanem a társalgást befejezve a függöny mögé sétálok, hol a télire való súlyos, fekete köpönyegem pihen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Calylenia and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 12:31 am

Wizard of my answers
Összevonom a szemöldököm és hallgatom.
- Ezt tudni, hiszen én is lenni kedves mondjuk .. – Nem jut eszembe a szó, ezért igyekszem elmutatni neki, és remélem, érti a nyelvemen.
~ Delfinhez. ~ Mutattam el. Fent még nem használtam ezt a szót. Azt hiszem a macskának is ellenére volt, hiszen hangot hallatd.
- Érdekes. – Kerekedik el a szemem, amikor meghallom a furcsa hangot a lényből.
Ám a következő pillanatban is olyat, amire igen csak megrémülök, és tekintetemmel a mágust keresem.
- Mi .. mi történt? – Mutogatok oda, de olyan egyszerűen veszi, mint ha nem is történt volna semmi.
Simogatni kezdi a lényt, akinek láthatólag ez tetszett.
- Káosz a neve? – Kérdezem. Azt hiszem eltértünk a valódi beszélgetésről. Érdekes név, bár a viselkedése valóban alvilági. Igyekszem felvenni a beszélgetés fonalát, egyre jobban frusztrál az állat közelsége. Nem vagyok hozzászokva a fenti állatokhoz.
- Igen, lenni egész faj a családom. – Mondom, de még éhes vagyok így enni kezdek megint.
- Értem. – Mondom, és már ez amolyan szavammá vált. Szeretem ezt a szót, egyszerű és könnyű szó.
- Ha akarni mehetünk. – Mondom. Valóban igaza van nem akartam elmenni tőle, hiszen nála van a kulcs a testvéreim kiszabadításához. Talán ő az egyetlen reményem. Vajon meddig bírnám, ha kockáztatnék? Pár nap? Egy hét? Mikor kezdene engem marni a víz utáni sóvárgás? Borzalmas, nem akarom tudni.
- Ő is jön? – Kérdeztem, és vártam, hogy most indulunk e, vagy maradunk?

« taggeld; @Ezaras Azildor ,  @Rhysand Earhgaze • credit; »


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





the Oceans roar
is music to the soul


Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Sámán vagyok
Calylenia

Let the sea set you free


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1273
❖ Tartózkodási hely :
♒︎ Bárhol
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 01, 2021 11:09 pm
Me, the girl and the wizard
~ Vág az eszed, mint a beretva. ~ pillantok laposan a leány felé, még összegömbölyödve a heverőn. Valamikor akkor kezdek feszengeni, mikor a felhízlalásomról beszél. ~ Most lekövéreztél?  Felejsd el, amit az előbb mondtam. ~ pillantok le, lábaim közé. Na jó, kicsit szélesebb terpeszben ülök, mint az átlag… ~ Jól beszél a mágus, etetés van, levágás nincs. NEM vágjuk le a cicákat, főleg azokat, akik ilyen jóképűek, mint én.~ nyávogok kettőt, nyomatékosítva  Azildor szavait, még mielőtt kipakolok a heverőre. ~ Elég nagy baj, hogy olykor azon kapom magam, hogy a saját golyóimat nyalogatom. ~ a gondolattól is kiráz a hideg. Ez biztos az a rész lesz, melyet kihagyok a memoáromból, s az emlékeim legmélyére fogok temetni. Bármennyire is küzdök az ösztönök ellen, s szeretnék valamit megtartani a méltóságomból, a lábaim a Tanácsos ölébe visznek.~ Gondoskodás, feltétel nélkül. ~ ismétlem szavait dorgálására.  Kényelmetlen, ám egyben jó eső érzéssel tölt el a hátamon végig simító tenyér, melytől megpúposodik hátam, újabbat és újabbat követelve magamnak. ~ Már megbocsáss, amiért a disznóólban, a kocamalac nem tanított meg az etikettre. ~ Próbálkozásaim olykor csak félsikerrel járnak, melyek az elnyomásra összpontosulnak. Mindenesetre jó darabig valami értelemmel is felruházott ábrázattal követem nyomon a beszélgetés fonalát, egészen addig, míg a félre hajított haldarab illata az orromba kúszik. Óvatos mozdulatokkal próbálom magamhoz játszani, a szőkeségnek úgysem kell, míg a végén megromlik. ~ Te egy olyan halizé vagy? ~ akad meg mozdulatom, s elkerekedő szemekkel csodálkozok rá az aranyhajú leányra. Ám mielőtt további kérdésekkel bombázhatnám, Ezaras könnyedén emelkedik fel, mancsom pedig finoman simítja végig az asztalt, meghagyva nekem a sóvárgás kegyetlen érzését. ~ Neee! ~ lelógó fejjel vetek egy könyörgő pillantást a lány felé.
Szeretek a torony magaslataiból letekinteni, mintha kitárulna előttem a világ. Most is kényelmesen elhelyezkedve készülök fel egy hosszabb merengésre Azildor kezei közt, mint oly sokszor, de most a szomszédos tornyok, s a kert távoli sűrűje helyett, bámuljuk a bazi nagy SEMMIT! A fejem kerül vagy kettőt a nyakam körül, mikor mozdul. ~ IGEN, le akar sétálni. Vidd csak, legalább újra csend lesz. ~ egy hangos, s több halk nyávogással szólok bele a társalgásba ismét. ~ Melyik kereked gurult el öreg? Akartad mondani ti sétáltok, engem meg minimum, hogy a karodban cipelsz. Nem is vagyok gömbölyű, ez csak a téli bundám.~ nézek fel rá, elárvult macskaszemekkel a vád hallatán.


Deedra Gindrian and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
191
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 30, 2021 10:30 pm
The order of the Sea

« @Calylenia, @Rhysand Earhgaze •  Zene; Awake • credit; »
Elmerengő mosollyal emésztem az ifjú hölgy feltételezéseit, s bár olykor valóban úgy érzem, mintha közös életünk ütemét a cirmos irányítaná, valójában ez inkább beszél szabados szelleméről s az én csekély hatékonysággal bíró engedékenységemről az irányában.
- Ha kedvességet mutatsz egy élőlény felé, nem válsz a szolgájává. Olyanok, mint a gyermekek, gondoskodást igényelnek, ha egyszer beleszoktak a kényelembe. Feltételek nélkül, tehát nem, nem esszük meg őket – magyarázom szakadatlan nyugalommal, hol a tejfelhajú leányt, hol pedig Káosz professzor kitartó vackolását figyelve. Pusztán akkor hagy el a békességem, miként őfelségének a heverőjére támad kénye a szőrgombócát kiadni, ami minden bizonnyal jobban megrémíti a najádot, mint egy rá támadó ellen. Apró sóhajjal, leheletnyi elégedetlenséggel ingatom meg a fejemet.
- Nincsen semmi baja. Ugye, Káoszom? Noha rendkívül udvariatlan voltál - billentem oldalra az államat, nyomon követve a suhanását, melynek célját már jól ismerem. Ettől függetlenül kevéssé tesz boldoggá, hogy az asztal közelébe keveredett, de mint említettem… az engedékenység komoly tényező. Megadó szusszanással söpröm el az orromtól a farkát, majd miután elhelyezkedett, ösztönösen simítom végig csillogó bundáját. Alig néhány hónapja rá sem lehetett volna ismerni a szerencsétlen párára, amint kinyúlva várta elkerülhetetlen végzetét a tornyok szomszédságában.
- Nem csodálom hát, hogy ki szeretnéd szabadítani elrabolt testvéreidet – bólintok a megértésem jeléül, noha nehéz elképzelnem a társadalmi felépítésüket. Mégsem faggatózom erről tovább, gondolataimat inkább a problémája megoldásának szentelem. Csendben hallgatom a felvetését, megvakargatva a beszélgetésünkbe nyávogó füle tövét.
- Badarság – legyintek a szabad kezemmel. - Szükséged van a segítségemre, hát vissza fogsz térni. Mint mondtam, nem vagy itt fogoly – biztosítom, miközben megelégelve az ücsörgést a karjaim közé emelem Káosz professzort, és felkelek a székemből. Ráérős léptekkel sétálok az egyik ablakhoz, melyen kitekintve változatlan a sűrű, krémesen fodrozódó ködtenger látványa fogad. Néhány kitartott momentumot követően fordulok csak vissza Calyleniához.
- Úgy érted itt s most? Vagy le kívánnál sétálni a partra? Akadnak jól rejtett részei, ahol senki sem zavarna bennünket – pillantok rá, érdeklődéssel várva a feleletét. - Neked sem ártana a séta, kezdesz kigömbölyödni  - tekintek le aztán a kandúrra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Deedra Gindrian and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Azildor hálója - Page 8 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
8 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Nykon hálója
» Azildor levelei
» Ezaras Lanoran Azildor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok :: Hálókörletek-
Ugrás: