Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Rhysand Earhgaze KaDiPE5
Rhysand Earhgaze KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Rhysand Earhgaze

Go down 
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 29, 2021 11:21 pm

Kedves @Rhysand Earhgaze, üdvözlünk Tulveronon! Ne felejtsd el felkeresni foglalóinkat, hogy utána te is felfedezhesd terebélyes világunkat!
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Rhysand Earhgaze Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 29, 2021 11:08 pm

Rhysand  Earhgaze

Harcolok; nem tudja senki; egyesek sejtik, ez elkerülhetetlen; de senki nem tudja. Napi kötelességeimet teljesítem, egy kicsit szórakozott vagyok, ez kétségtelen, de nem nagyon.

Születési hely
Milheim

Születési idő
1002. Árë havának 18. napja (20)

Családi állapot
nőtlen

Családom
Anyám a milheimi Milian, akinek keze alól gyönyörű ruhák kerülnek ki, melyeknek legtöbbjében jómódú polgárok vagy nemesek hivalkodnak a köznép között. Nevelőapám a lecsúszott disznópásztor, aki többre tartja a bódítószereket, szajhák ölelését, mint a családi otthon melegét. Sybell és Zoraida az iker kis húgaim, akikért felelősséggel tartozom és mindent megteszek azért, hogy kikerüljenek „apánk” kezei közül.  Vérszerinti apám, anyám elmondása szerint Bardhyl Earhgaze egy Milheim falai közt megpihenő mágus, ki keserűség mellett engem hagyott maga után.

Foglalkozás
Varázsló, másodállásban Mindenek Ura

Klánom
-

Ember
Elementáris mágia (tanonc); Alkímia(tanonc)
Varázsló
Ben Schnetzer
Veleris

Karakterem képessége
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe3t9sVKId1tw2m0e_250
~ Most elkaplak!~- születik meg az elhatározás a cseppnyi agyamban, ahogy az ide-oda repkedő fekete bogarat követem tekintettemmel. ~ Áháá! ~ -hirtelen mozdulattal csapok le rá, de még mielőtt örülhetnék sikeremnek fülsüketítő zümmögéssel reppen tovább a szoba távolabbi szegletébe. Meredten bámulom a távolodó lényt, s mivel szárnyaim nincsennek, hamar értelmét veszti az egész küldetés. Kényelmes tempóban hagyom el az egyetlen szövettel borított alkalmatosságot, mely a nap nagy részében fekhelyemül szolgál. Puha talpaimmal érintem a hideg kőpadlót, hogy valami érdekességre leljek, eme puritán és ingerszegény környezetben. Néhány percnyi szórakozást nyújt az a néhány rojt, mely a szőnyeget hivatott díszíteni, s melyek itt tartózkodásom óta igencsak elkoptak. ~ Nem ártana ennek a szobának egy kis átalakítás, több párna, fityegő izé… Mi van már megint velem? Koncentrálj Rhys, koncentrálj! Most, hogy Azildor ismét a szokásos gyűlésre ment, alkalmad nyílik a könyvei újbóli tanulmányozására. ~ A szoba baloldalán lévő emelvényről próbálom elérni, azt a zöldszín gerincű könyvet, melyet mostanában oly sokat forgat. Nem egy egyszerű mutatvány, mikor testhosszod nyújtózva se éri el az ötven centit. Sebaj, ez sem akadályozz meg abban, hogy lekerüljön a helyéről. Hátrálok, a megfelelő ponton megállva összpontosítok, megrázom fenekem s ugrok. Egyik szerzemény örökre magán fogja viselni körmeim nyomát, míg a többi megúszta azzal, hogy néhány lapja derékba tört. Erőfeszítések árán ugyan, de sikerül a kiszemelt publikációt hátára fektetnem. Akadnak még gondjaim a betűk összekapcsolásával, nem tartoztam azon szerencsések közé kinek szülei megengedhették maguknak nevelő megfizetését. - Szerencsecsillagom akkor ragyogott fel, mikor a templom egyik papja, meglátta bennem, az útját kereső ifjoncot, s szárnyai alá vett. – Ezért még lassan haladok a cirkalmas írás megfejtésével s ebben cseppet sincs segítségemre ajándékba kapott csökevényes agyam, mely időről- időre átveszi felettem… ~ Mi volt ez? ~ A hangos koppanásra mely az ablak felől jött kapom fel fejem, s hagyom abba a betűk értelmezését.  ~ Nem menekülsz!~ Leresztem fejem, s összpontosítok. Hangtalan léptekkel közelítek az áldozat felé, hogy egy ugrással szeljem át a távolságot, s az asztalon landoljak a felsorakoztatott üvegcsék között. Nem igazán foglalkozok azzal, hogy némelyik tartalma vékony csermelyként kanyarog végig az asztalon. Jobban izgat a betolakodó, mely minduntalan kicsúszik a karmaim közül, hiába is próbálom apró kis testét az ablaknak passzírozni. Ismerős léptek hangja szűrődik át az ajtó mögül, melyre befejezem a cserkészését, s kecses mozdulatsorozattal termek ismét a padlón, onnan pedig már csak egy testhossznyi kocogás és már az ágy, csúcsban végződő lábának tetején egyensúlyozok. ~ Hallatlan ez a merészség, mellyel ez a hitvány alattvaló, így magamra hagyott! ~ - nézek az érkezőre, majd huppanok le elé, s dörgölőzők bűzös köpenyének, átbújva lábai között. ~ Olyan jó hogy megjöttél, éhes vagyok.~ Fejemet a padlónak érintve lassan nyújtózom el a lábai előtt, fordulva át az oldalamról a másikra. – Miau.

Karakterem felszerelése

Elsődleges fegyver: parittya

Másodlagos fegyver: - tőr

Vért: - bőrvért

Védekezés: -

Egyebek: - fabot

Mindenkinek van egy története
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe40pqZBGU1tw2m0e_250
- Azt akarod mondani, hogy nekem nem is itt kellene lennem? Hogy az kint, nem is az apám? – szememben könnyek gyűlnek, s ahogy a keserűség egészen a lábamig hatol, megrogyva keresek támaszt a fatuskón. Ennyi év telt el úgy, hogy tűrtem minden szavát, s a testemre kapott ütést. – Sajnálom fiam, megkímélt a szégyentől, mikor elvett. Apád, csak néhány hetet töltött a városban, s engem elbűvölt külhoni mivolta. Fiatal voltam s naiv. – szégyenkezve hajtotta le fejét, kezét a vállamra simítva. Mióta felcsillant értelmem szikrája, éreztem, hogy nem tartozom ide, mégis jeges áradatként ért a beismerővallomás. – Hogy hívják? – halkuló hanggal kérdeztem. Így már minden értelmet nyert, a faluban történtek. Az késztette anyámat, arra, hogy elém tárja az igazságot, miként egy mágus vére folyik ereimbe. – Bardhyl Earhgaze. De talán csak álnév volt, viszont ezt adta nekem, mielőtt elment. – húzott elő köténye zsebéből egy vékony aranyláncot, melyen egy aprócska szitakötő medalion lóg. – Már hamarabb el kellett volna mondanom, de a minap történtek után, úgy éreztem el kell, hogy mondjam. – valóban, hamarabb szólnia kellett volna róla, talán akkor másfelé terel az élet, de nem neheztelek rá, hisz a ráncok kezein árulkodnak arról, hogy a legnagyobb gondoskodással viseltetett irántam

- Lódulj, te lusta disznó! – hátamnak kemény csizmatalp ütközik, s mire feleszmélek kezeim a frissen ázott földön toccsan, ahogy frissen mosott ruhám is sártól lesz mocskos. – Már megint a könyvet bújod, ahelyett, hogy keresnél magadnak valami dolgot. Ugyan olyan haszontalan naplopó vagy, mint…– alkoholtól rekedtes hangja sérti a fülemet, ahogy már puszta létezése is. Mióta pedig feltárult előttem az igazság- miszerint vére nem csörgedezik ereimben- az eddigi tisztelet is semmivé foszlott. – Mint? Mint ki? – pillantok fel rá, hangom fojtott dühvel kevert, mely eddigi megaláztatásom hozadéka. Kezében levő borosüveggel csak legyint. – Eredj! Tudod, mi a dolgod. – csapódik fejemnek az erszény, melyben az a néhány érme, melyet anyám varrósdobozából emelt el, hogy meglegyen a napi adagja. – Iparkodj, még ki kell ganalyozni a disznók alatt is. Anyádnak pedig egy szót se! – öklöm belefájdul, az ütésekbe, mellyel a földet büntettem gyávaságom miatt, hiába szaladnék, míg a lábam bírja, el innen messzire, a húgaimat nem hagyhatom magukra. Így már azon kapom magam, hogy a város legsötétebb utcái felé kaptatok.

Rémülten bukok le az ablak alá, s halk imát mormolok az isteneknek, bár amilyen hangos zakatolásba kezdett szívem, kétségem támad, hogy valóban eljut hozzájuk fohászom. Megdermedve hallgatom a neszeket, melyek bentről jönnek, s végül nem marad más csak a tapintható csend. ~ Nem láttak meg. Köszönöm, Árë s Isilmë ~ Kíváncsiságom, nem hagy nyugodni s még mielőtt kifordulnék a szűk sikátorból egy újabb pillantást vetek a szobára, ahol percekkel ezelőtt három férfi, kiknek hosszú haja varkocsba fogva pihent hátukon, oldalukon míves penge díszelgett, s egy magas karcsú alak, éjfekete csuklyás köpenyben állt a városőrség kapitányának teste felett. A kapitány teste körül tócsába gyűlt vére, melyet örök szomjazóként szívott magába a döngölt föld. Arca nyugodt volt, gond már nem nyomta vállát, csak ködös, üres tekintete meredt egyenesen rám. Szorosan zártam össze pilláim, s fordultam a fény irányába, mely a kivezető út végét jelezte. De miként a viharfelhők zárják el a napsugarak útját, úgy emelkedett felém egy hatalmas árnyék, s néztem szembe a gyilkosok egyikével. – Hagyd! – hallottam magam mögül a lágy hangot, mely mégis tele volt tekintéllyel. Felé fordultam, nem tudom mire számítottam, de biztos nem erre. A nő – kinek csak hangja árulkodott mibenlétéről – fölém magasodott, alakja körül lágyan fodrozódott köpenyege, melytől olyan érzésem támadt, mintha lebegne. Arcának vonásait pedig jótékony sötétségbe vonta csuklyája. Most oly csúf, mint a halál vagy oly szép, mint a szerelem. De bevallom, nem volt merszem megkérdezni, helyette inkább: - Kérlek, ne ölj meg! Nem, mondok senkinek semmit! – könyörögtem, ahogy a hitványak szoktak. – Ne halsz meg, miként beszélni se fogsz arról, amit itt láttál. – felelte, olyan nyugalommal, melytől végig futott a hátamon a hideg. Elegánsan intett, melyre előre lépett egyik embere, hogy a tokomon letuszkoljon egy fiolányi löttyött.

A világ túl nőtt rajtam, minden olyan hatalmas volt, s én oly kicsiny. Életem egy ketrecbe zárták, éhes voltam, s fáztam. Napok kellettek, mire egyáltalán helyére raktam a darabokat, s magányos, keserves nyávogásba kezdtem. Elátkoztam az isteneket, a holdat és napot, azt a boszorkányt ki ezt tette velem, s azokat kik befogtak, s jópénz reményébe akartak túl tenni rajtam. Szinte már belenyugodtam sorsomba… - Holnap El' Alorába érünk, ott túladunk mindenen. Legfőképpen ezen a dögön, már a sírba tesz a vernyogásával. – üti meg a rácsait ketrecemnek, melytől a legtávolabbi sarokba húzódok. ~ Barbár, állat! ~ - ha lehetőségem lenne, már szignóztam volna az a rusnya ábrázatát. De jobbnak látom meghúzni magam és a szabadulásom részletein gondolkozni. El' Alorában találhatok valakit, aki segít rajtam. A sok látnivaló miatt nem győztem kapkodni a fejem, a rengeteg ember, az illatok… Egy kicsiny kéz nyúlt értem, s szorított magához, kicsit büdös volt, de hasonlított a húgaimra. Az arcának dörgöltem pofámat, s amolyan „Vigyél haza, árva vagyok.” szemeket mersztettem rá. – Rakd vissza, nem kell nekünk ilyen rühös dög! – szólt az anyja. ~ Ki a rühös, te dagadt majom? ~ vakartam meg fülemet, még mielőtt visszatuszkoltak volna zárkámba. Nem vártam meg azt a pillanatot, fürgén mozdultam és ugrottam ki a kislány kezéből, s vetettem bele magam a tömegbe. Két nappig bolyongtam, mire fáradtan és éhesen nyúltam volna el a Mágustorony tövében várva azt a szerencsétlent, kinek megesik a szíve egy bolhás és igencsak girhes macskán. Valaki egyszer Ezarasnak nevezte el, hagytam hagyj, tartsa meg a nevét.  

Deedra Gindrian, Thora Haleye and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Rhysand Earhgaze Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Ember-
Ugrás: