Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Druida part KaDiPE5
Druida part KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Druida part

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 29, 2022 1:14 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 26, 2022 4:44 pm
Magic or science

« @Rymdira •  Zene; Wind in the Caroberta Woods • credit; »
- Puszta figyelmetlenség volt a részemről, természetesen nem kizárólag a magam fajtájára gondoltam – tekintek rá némi bocsánatkéréssel, noha nem úgy tűnik, mintha a szívére vette volna a „nyelvbotlást”. Reményem, hogy a megfigyelésem nem bizonyul helytelennek, ugyanis nincs okom sértegetni vagy megbántani főként olyasminek az okán, melyről a legkevésbé tehet. Alakíthatjuk a sorsunkat s azt, hogy mivé leszünk, ám hogy hova és miként születünk, rajtunk kívül eső körülmények.
- Együtt utaztok az oktatóddal? - érdeklődök változatlan kíváncsisággal, még mielőtt javában más irányt vetne a beszélgetésünk folyama. Nem tagadom, nyugalmam dacára leheletnyi ívre kanyarodnak a szemöldökeim, bár hozzá vagyok szokva, hogy a világ szeret az ismeret hiányában ítélkezni. Másrészt kétségtelen, hogy gyakorta alkalmazott, tudatos hallgatásom ezúttal valóban nem az én malmomra hajtja a vizet.
- Ne vedd rögvest a szívedre, elragad olykor a szórakozottság, mely kizárólag azon alapult, az imént sem hitted a szavam – mosolyom igaz megfakul, el nem tűnik az ábrázatomról. - Ami pedig azt illeti, kétségtelenül fontos a látás, de nem elengedhetetlen. A vakond is túlél nélküle, példának okáért, s még csak nem is véletlenségből született így – magyarázom, bár idő közben az érzékelésünk további aspektusai is mérlegre kerülnek. - Persze minden érzékelésünk nélkül valóban pusztulásra lennénk ítélve. Viszont pontosan minek a bizonyítását reméled a tudománytól? - kérdő pillantással fogalmazom meg értetlenségem legújabb tárgyát, ugyanis nem tudom szakadatlan követni gondolatainak heves formálódását. Legalábbis nem minden esetben, elvégre a mágia kapcsán kézenfekvő, min alapulnak a feltételezései és az előítéletei.
- Nos, az élet is veszélyes, sőt, egyenesen kiszámíthatatlan, hacsak nem redukáljuk a születésre, létezésre, majd az elmúlásra – billentem oldalra a fejemet, s mielőtt óhatatlan ismét sérelmezné a véleményemet, elhagyom a vonásaimra kívánkozó hóbortos mosolyomat. - De számokkal csakugyan leírhatatlan. Ám a mágia sem a semmiből dolgozik, sőt, ő maga sem a semmi. A minket körülvevő világot manipuláljuk, s a mágia rejtelmei éppen ebből fakadnak, hogy a világot sem értjük maradéktalanul – nem feltételezem, mindezzel képes vagyok meggyőzni, sőt, olyannyira nem is sietnék a tudásunkba beavatni, hisz legalább annyira veszélyes lenne, mint tanulatlan varázslónak igéket kántálni, de talán enyhíthetek a nézetein, melyek a háborút követő közvélekedést idézik.
- Azon nem tűnődtél el, miért van, hogy vízbe kamillát keverve teát kapunk, ám ha hozzáadunk egy vagy két további összetevőt, akár bájital is lehet belőle? S hogy ezek az összetevők együttesen olyan hatással bírhatnak, ami kísértetiesen hasonlít a mágia hatalmára? Sőt, bizonyos esetekben egyenest támogatja azt – temérdek kérdés, amelyekre még a legbölcsebbek sem feltétlen ismerik a válaszokat, habár jelenleg nem is célom megkísérelni lerántani az univerzum minden leplét. A világ nagyságához képest csekély a tudásom, illetve akadnak szegmentumai, melyek nem kívülálló füleknek valóak.
- Nem tudom, azonban szokás mondani, hogy jobb félni, mint megijedni – mosolyodok el, főként, mert a mágikus halak említése végett rögtön a torony legújabb vendégeire siklik gondolataim áradata. - Definiáld kérlek a mágikus hal, állat fogalmát. Képes varázsolni? Netán olyasféle képességet birtokol, amit mi nem? Vagy amit nem értünk? - szerény véleményem szerint nézőpont kérdése, mit nevezünk mágikusnak, s közel sem biztos, az ő olvasatában is ugyanazt jelenti, mint az enyémben. Megvárom hát a válaszommal a konkrétumokat, addig is elfoglalom magamat a megfelelő állás felvételével, majd a további instrukciók követésével.
Igyekszem mélyen elkendőzni a vonásaimon a kisebb iszonyt, ami nem a még mozgó csalétkeknek szólna, sokkal inkább a ténynek, hogy fel kell nyársalnom valamelyiküket. Próbálok hát egy már kimúlt példányt halászni a tégelyből, s azt a horogra akasztani.
- Ha csekély tudásom nem csal meg, nem minden halhoz ugyanolyan csalit szükséges használni. Ez milyenekhez való? - érdeklődök szakadatlan, mialatt legjobb tudásom szerint megkísérlem a vízbe dobni a horgot. Valahogy sosem vonzott a halak kifogása, éppen ezért legfeljebb másoktól láttam a technikát, s talán az ebből származó csalfa magabiztosságom az, aminek köszönhetően a dobás közepette valamiként kitér oldalra a zsineg, és még azelőtt a mellettem ácsorgó leány ruhájába akad, mielőtt felfoghatnám, hogy mi történik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 7:28 pm

Magic or Science


Érdekes kijelentést tesz a férfi, mármint első hallásra, azonban szerintem fiatal tudósnőként az én értékemet megadja. Valamiben elmélyedtem, s pontosan meg akarom ismerni a horgászat szépségeit, s nehézségeit. Már ettől a tudáshalmaztól több leszek, mint a többiek, akik annyit tudhatnak, hogy a hal vízben él.
-Most mindenkire gondolt, vagy egészen pontosan csakis az emberi fajra? – ilyen apróság mellett nem fogok, sőt nem tudok elhaladni. Jobb tisztázni, hogy az ember, mint fogalom alatt mit ért? Vajon ezt fel meri előttem tárni, vagy valami oknál fogva vissza fog utasítani? Nézem az arcát, hogy mi játszódhat le benne? Tudom, fiatal vagyok, s a kíváncsiság forr bennem. Ennek módja szerint a beszédem szintén hagy némi kívánni valót, annak ellenére, hogy emberi városban nőttem fel.
-Az oktatóm kellemes tanító, én nekem sokat kell látnom, s tapasztalnom, hogy olyan lehessek mint ő. – ecsetelem a férfinek, hogy én egy csiszolatlan gyémánt vagyok. Nos a hittel szintén hadilábon állok, de természetesen nem kötöm az orrára. Egy kisebb időre lebiggyednek az ajkaim. Elrévedek egy kisebb időre, jobbnak találom a körülöttem látható zöld növényeket nézni.
-Mi az hogy nem hinném? Látja a legtöbben itt buknak el, hogy nem akarnak időt áldozni arra, hogy alátámasszák magukat érvekkel, vagy közelebb hozzák valamiként a saját látásukat. Megfutamodni nem mindig kifizetődő, legalábbis tanítom szerint. Néha bele kell állni a vitákba. – s itt van a világtalan téma, ami kezdi bontogatni a saját kis szárnyacskáit. Kénytelen vagyok hozzátapasztani a saját gondolataim.
-A látás fontos, meg a tájékozódás. Nélkülük minden fejvesztve látszana. Mindenki bolyongana, míg meg nem halna. Nehezebb lenne tőle a vadászat, vagy esetlegesen, merem feltételezni, valamiként egyszer képességgé válnának. De ki tudná ezt bebizonyítani? Senki, egyelőre. – sóhajtok egyet, mikor úgy tűnik, hogy beszélgető partnerem szintén beindult. Helyes! Valahol biztosan ki fogunk lyukadni.
-Nem értem a mágiát, mert nem lehet leírni számokkal a létezését. Mi miből van? Hogyan képes egy varázsló a semmiből valamit létrehozni? Veszélyes? Igen! Kiszámíthatatlan? Igen! – tovább nem mondom, mert jobb ha apránként haladunk. Én ráérek, s a férfi pedig szintén úgy tűnik. Megemlíti az alkímiát, s mosolyognom kell.
-Az érthető, hiszen mennyiségekről beszélünk. Kiszámítható, esetleg ha van mérőedényünk, akkor pontosan lehet vele dolgozni. Természetesen avatatlan alakok óvakodjanak bizonyos alapanyagok összekeverésétől. Akár robbanhat, lemarhatja a bőrt, vagy égethet, esetleg hűthet. Szóval számokkal kifejezhető tudományról van szó. - visszatérünk a halas témára, legalábbis így tudom felfogni, hogy hozzá tartozik.
-Tudja egyáltalán előre, hogy mekkora hal akad horogra, hogy ilyen kijelentéseket tesz? Ami az esélyt nézzünk jelen helyzetben, bármi előfordulhat. Inkább azt szeretném megtudni, hogy találkozott már mágikus halakkal, vagy annak tartott állattal? - nem lát a környéken mást, az nagyon helyén való. Ami a dicséretét illeti, nah abba belepirul a lelkem is, úgy hirtelenjében. Ha pedig eddig nem küldött el, akkor a következőkkel folytatom. Mikor további szavak távoznak az ajkairól, akkor a csalis tégelyemet kapom elő, amiben ott sorakoznak a kukacos csalik, s egyesek még mindig mozognak benne. Odanyújtom felé.
-Mai nap ilyen csalikat készítettem. Ebből egyet elveszel, s a horogra akasztod. Utána nincs más dolgod, hogy a csalit bedobd a vízbe. Utána várakozni kell.
Jelölve->  @Ezaras Azildor


Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 23, 2022 4:19 pm
Magic or science

« @Rymdira •  Zene; Wind in the Caroberta Woods • credit; »
- Nehéz kérdés – tűnődök el egy röpke momentumra. - A tudásban, elsősorban, és egy ember értékeiben – felelem végül körültekintéssel, nem bocsátkozva a miértek taglalásába, amennyiben nem kérdez rá külön. Főként, mert hamarost tovaszövi a gondolatait, amelyekkel kapcsolatban úgy vélem, nem egészen értette meg, mire kívántam apellálni, noha nem is sietek a korrigálására. Amennyiben úgy véli, őt nem mozgatja több mint a megélhetése, ki volnék én, hogy ebben megkérdőjelezzem? Tán éppen azért, mert nem a siker és az elismerés hajtja, lesz hatékonyabb a tudományában, ezt a lehetőséget pedig semmiért sem ragadnám el a hozzá hasonlóaktól. A szerénység és az alázat ugyanis kulcsa sok mindennek. Megértéssel bólintok hát, ami pedig az elmélyülést illeti, csakugyan nem veselkedek önigazolásba. Úgy érzem, céltalan volna az orrára kötni, az imént nem az elmélyülés hozzátételét engedte el, hanem pontosan a szükségtelenségéről értekezett.
- Csupán egyet érteni tudok a tudományoktatóddal. Aki valóban tanul, az nem marad felszínes és sekélyes – állapítom meg, elengedve a füleim mellett a varázslókat érintő tapintatos becsmérlését. Ennek az oka elsősorban abban keresendő, nem kívánok parttalan vitákba sodródni, míg másodsorban egyértelmű, hogy a mágia világa iránt heves ellenérzések fűzik. Mi sem dalol erről tisztábban, minthogy tapasztalásaimban kérdőjelez meg, sőt, állítja ellenkezőjét, akárha volna értelme hazudnom a számára. Megvallom, a feltételezés csorbít a jó érzésemen, ám ismét, számítana bármit az igazam bizonygatása? Nem a tanítványom, hiszen.
- Mindössze egy sokak által vallott hitet osztottam meg veled, mint érdekességet. Meglehet, helytelenül feltételeztem, tudósnő létedre a tudás, bármilyen tőről is fakadjon, az érdekeltségednek hívogató – felelem békés nyugalommal, pillantásomat merengőn függesztve a lágyan ringatózó vízen. - Nem vagyok az emberek tudora, így ilyen mértékben csekély, mit állíthatok, s az sem biztos, hinnéd a szavaimat – fordítom felé a tekintetemet egy sokat sejtető, kedélyes mosoly kíséretében. - Azonban úgy vélem, mellettük szól a tény, egymagukban is elboldogulnak. Mi java részt a látásunkra támaszkodunk, a sötétben is inkább meresztjük a szemünket, minthogy másra támaszkodjunk. De előbb-utóbb kénytelenek vagyunk tapogatózni, hallgatózni… Úgy vélem, az érzékeink sem különböznek egyéb jártasságainktól, avagy amit kevésbé használunk, nem is lesz olyan kifinomult – osztom meg vele a nézőpontomat, kíváncsian várva a magáét. Bizton veszem, hogy megvan a véleménye, máskülönben nem firtatná, s egyébiránt is olyannak tűnik, aki szívesen osztja a gondolatait.
- Mindent kizárólag addig tartunk csodának, amíg nem értjük. Gyermekként csodának tűnik az égbolt, a hó, a sárkányok léte… Érted a mágiát, vagy pusztán féled a veszélyessége és kiszámíthatatlansága révén? - érdeklődök tovább, hisz számomra úgy hangzik, kevés, amit ismer a világunkból, a felszín pedig belátom, félelmetes lehet egy kívülálló számára. - Mi a véleményed az alkímiáról? - teszem fel hirtelenjében az újabb kérdést a tudományról, mely átmenet a tudósok és a mágusok világa között, már, ha létezik egyáltalán e két tábor. Közben rátérünk a halak és az emberek közötti különbségek ecsetelésére is.
- El kell ismernem, valóban nem elhanyagolható a fizikai erőnlét fontossága, bár sosem állítottam az ellenkezőjét, mindössze, hogy mindenki azt használja az életben, ami az előnyét jelenti. Egészen bizton veszem, én kizárólag a fizikai erőmre támaszkodva bukásra vagyok ítélve – mosolyodok el újfent, ám ettől független nem vagyok a kihívás és valami szokatlannak a megismerése ellen. Atyám szerint az új tudás frissíti a szellemet, s még ha távol is áll attól, amiben megrekedtünk, üde színfoltként enged rálátást olyan részletekre, amelyek eddig kendőzöttek voltak a szemünk előtt.
- Nos, mást nem látok a környéken – kelek fel a talajról, leporolva fekete nadrágomról a virágport. - Továbbá úgy hiszem, remek oktató leszel – biztatom, majd eltökélt szándékkal aziránt, megtanuljam a horgászás alapjait, követem nyomon az instrukcióit. Az állás neve hallatán kissé megszaladnak a szemöldökeim, de ezúttal nem kérdezősködök, pusztán leképezem a testtartását. - Eddig nem tűnik bonyolultnak. Mi a teendő ezután? Feltételezem, szükség van csalétekre – pillantok rá a további utasítások reményében.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 16, 2022 10:06 am

Magic or Science

El kell ismerjem, hogy eléggé beszédes a másik szemöldöke. Ami a tenyerét illeti, nincsen gond, ha érintkezik a természettel. Én bevallom, hogy nem csak a virágot szoktam szagolni, hanem mindenféle növényt. Mikor csóválja a fejét a beszélgető társam, akkor kíváncsian várom, hogy mit fog mondani. Rögtön olyat, amibe önkénytelenül is beleszólok.
- Mégis miben méri a gazdagságot? - erre nagyon kíváncsi vagyok, de másik részről a további szavaira, nemmel hümmögve válaszolok. Úgy tűnik, hogy neki arany élete van a toronyban. Én szintén sokáig a külvilágtól el voltam zárva, míg magamba nem szívtam a tudomány alapjait.
- Aki kivált otthonról, annak egy idő után elfogy az ulronja. Éppen ezért kell előre gondolkozzak, hogy nehogy élelem nélkül maradjak. S ezt természetesen azt szintén jelenti, hogy néha a természet kincseiből veszek el a saját magam táplálására. Ha ma csak ez a kettő hal marad a vödörben, akkor magamnak tartom meg. Tíz darabnál sietek a halpiacra. - s nincs semmi de, meg nem kötöm az orrára, hogyha a horgászbot az be fog jönni, akkor a tervem kiadása bizony jövedelmező lehet. A soron következő kérdésére csak mosolyognom kell.
- Tán a varázslóknál a tanulás nem hordozza magában az elmélyülést? A tudomány oktatom úgy tartotta, ha valaki tanul, az biztosan elmélyül. De a figyelés szintén elmélyülés. Legalábbis, aki valamit szeretne megérteni, az kérdéseket fog feltenni magában. Mint például, hogy-hogy a hal úgy úszik a vízben, s nem úgy mint egy ember, törpe vagy bárki más? - vannak érdekességek, s itt horgászat közben ezen kérdésekkel lehet a legkönnyebben foglalkozni.
- Szóval én ezért nem tartom fontosnak, hogy hozzátegyem, hogy elmélyülést igényel. - azonban a következő témánál a kellemes kis mosolyom kicsit enyhül, mert a kérdésemre olyan választ kapok, aminek se eleje, se vége. Úgy összemosta a fizikai valóságot a megfoghatatlan dologgal, hogy egy jó darabig magamban töröm a fejem, hogy erre miként lehetne értelmesen válaszolni. Nem akarom megbántani.
- Nos úgy vélem, hogy nem biztos benne. Én bevallom nem láttam, s cseppet sem keverném ide az igaz látást hozzá. Ami viszont kérdést vet fel, hogy ténylegesen lett bizonyítva, hogy szemük nélkül többet érzékelnek esetlegesen más tagukon keresztül? Gondolok itt fülre például. - remélhetőleg nem fog megsértődni a szavaimtól. Ha igen, akkor hát legyen, de ha nem, akkor folytathatnánk itt egymás látásmódjának megismerését.
- Rém unalmas lenne, ha ez a partszakasz tele lenne horgászokkal, s hasonló varázsló lenne, aki ugyanazokat a kérdéseket tennék fel egymásnak, mint mi most. - s az előző témától eltávolodva, viszonozom a mosolyát. A változatosság gyönyörködteti a szemet és a megfáradt elmét.
- Beszélni már beszéltem varázslóval, mikor szüleim kíváncsiságból elvittek kisebb koromban a városunk varázslójához. Mármint megtudják, hogy nem-e abban leszek jeles. De igazat megvallva, hogy képtelen vagyok varázsolni. A varázslást, mi tudósok csak csodának nevezzük. A semmiből létrehozni valami pusztítót, teljesen rejtélyes, kiszámíthatatlan és akár környezetre való hatása miatt veszélyes. Vannak akik úgy tartják foggal és körömmel, de vannak akik csak magukban gondolják. - tudatom vele, hogy számunkra olyan, mint egy felelőtlen kisgyerek játszana a tűzzel.
- Azért nem vagyunk képesek ott élni, mert a máshogy nézünk ki. Minálunk van a kar és láb, míg a halaknál azon érdekes kinövések, amit a tudományos világ úszó-nak nevez. Az tény, hogy ki kell fognom a halat, s támogatom a fizikai erőm. Ha puszta kézzel, például sekélyesebb folyón halásznék, ott már számítana az ügyességem, gyorsaságom és a szemem. De ha hálót használnék, akkor gyorsaság és ügyesség. - teljesen lendülök bele, hiszen kezdetben, mikor nem tehettem meg az ilyen luxust, akkor megtapasztaltam az elébb sorolt dolgokat.
- Oh persze! Kell a horgászathoz megfelelő tömeg, erő, most legalábbis ebben a formában. Két erő feszül egymásnak, s ha túlságosan nagy hal lenne, akkor berántana a tengerbe. De ne feledkezzünk meg a kitartásról sem. - kifejezettem örülök annak, hogy nem zárkózik el az újdonságoktól.
- Ugyan! Én már használtam jó párszor a botot, úgy kezd kialakulni bennem a végszó vele kapcsolatosan. - az meg egyszerű számomra újdonság, sőt kissé hihetetlennek tűnik, hogy már tanítsam őt. Már a kettőnk közötti korkülönbség okán is furcsa helyzet.
- Nem biztos, hogy én vagyok a legjobb oktató – húzom el pár pillanatra az ajkaim.
- De majd próbálok ügyesen oktatni. - ami meg ténylegesen meglep, hogy nekivetkőzik a munkának.
- Szóval az alapállás az egy termesz állás, az egyik lábat előre, másikat hátra. S azért nem egymás mellé, mert úgy bárkit könnyedén ki lehet billenteni az egyensúlyából. - s erre megmutatom, hogy mire gondoltam.
Jelölve->  @Ezaras Azildor


Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 12, 2022 1:53 pm
Magic or science

« @Rymdira •  Zene; Wind in the Caroberta Woods • credit; »
Összevont szemöldökökkel pillantok rá, egyik tenyeremet kitámasztva a kora reggeli harmat gyöngyeitől hűvös füvön. Aztán lassacskán rádöbbenve, mit értett félre a szavaimon, finoman megcsóválom a fejemet.
- Másban mérem a gazdagságot. Példámat mindössze arra alapoztam, hogy elmondásod szerint a megélhetés hajt elsősorban. Amit mondani szerettem volna, hogy kizárólag ezen indokból ritkán fakad a szenvedély rügye – magyarázom türelemmel, noha a véleményemet ráerőltetni nem óhajtom. - Úgy véled, a figyelem és a tanulás nem kívánja meg az elmélyülést? - kérdezek rá mégis, hiszen érdekesnek találom a könnyedséget, amivel a saját érdemeit kezeli, s ebből kifolyólag talán másokét is. Megvallom, hiába a magam szenvedélye a mágia iránt, ezúttal jól esik kicsit valami mással lekötni az érdeklődésemet, s ha nem az elköteleződésünkkel, úgy a világ teremtményeinek különlegességeivel. Igaz, kérdése még így is kissé váratlan ér.
- Láttam – bólintok némi elbizonytalanodással. - Úgy tartják, az ilyen embereket vagy lényeket, állatokat a Hold úrnője, Isilmë ajándékozta meg az igazlátás képességével – osztom meg vele a hiedelmet, amit még a szülőfalvam bölcseitől hallottam. - Ugyan szemükre állandó sötétség borul, s nem látnak úgy, mint mi, mégis többet érzékelnek a világból, mint mi valaha – teszem hozzá a magyarázatot is még azelőtt, hogy a mágia firtatása keveredne előtérbe. Mosolyra fakaszt a feltételezése, miszerint puszta csettintés, nem több a tudományunk, azonban nem kélek fennhangon a társadalmunk védelmére, elvégre cseppet sem sért a véleménye.
- Kissé egysíkú lenne a létünk, ha mindenkit ugyanaz mozgatna meg, nem így gondolod? - billentem oldalra a fejemet leheletnyire, változatlan jó kedéllyel az ábrázatomon. - Talán helytelen a feltételezésem, de amennyire én most beszélek először egy tudósnővel, aki tudományát a horgászatnak szenteli, úgy te is most beszélsz behatóbban egy varázslóval, jól mondom? - kíváncsiskodok tovább, ugyanakkor meglepne, ha rácáfolna a feltevésemre. Közben ő is kérdést intéz hozzám annak reményében, kifejtem a megállapításomat a halak és a horgász előnyeivel kapcsolatosan. Nem hagyom felelet nélkül, bár előtte kicsit fészkelődök ültömben, mert kezdenek elgémberedni a tagjaim.
- Nos, a hal a saját közegében van, ott, ahol mi képtelenek volnánk megélni. Mint mondod, ravaszak is, és az erejük is kifejezett lehet a miénkkel szemben. A te előnyöd a fizikumodban rejlik az elmondásod szerint, de neked is szükséged van rá, hogy a tudományoddal megtámogasd a sikeredet – egy röpke momentumra eltekintek az öböl napfénytől csillámló felszínére, melynek közelében szitakötők, kisebb rovarok repdesnek, incselkedve a mélyben várakozó uszonyosokkal. - Nekem sem a fizikumom, sem a hozzáértésem nem lenne elég vele szemben, az egyetlen előnyöm a mágia – fejezem be a gondolatmenetet, melynek végszavaként kapása lesz a leánynak. Őszintén szólva nem emlékszem a teljes nevére, mindössze arra, némileg hasonult Kóboroméval. Közel sincs szó arról, hogy nem érdekelne, vagy hogy arra sem méltatom, a nevét megjegyezzem, mindössze sosem volt kifejezett erősségem a névmemória.
- Nos, ha rám mered bízni a találmányodat, úgy végtére az időm nem sürget, s sosem késő valami újat megtanulni – egyezek végül bele az ajánlatába, noha csekély mértékben ugyan, ám úgy érzem magamat, mint amikor az atyám először kért rá, hogy idézzek meg egy fénygömböt. Hiába az elmélet, voltaképpen fogalmam sem volt arról, mit művelek éppen. - Viszont ha a pihenésedbe belefér az okítás, úgy kérlek, avass be az alapokba. Sohasem horgásztam még – ismerem be különösebb szégyen nélkül, mialatt előzékenyen lefejtegetem magamról a köpenyemet. Van egy olyan sanda balsejtelmem, csupán hátráltatna, és hogy sötétszürke, egyszerű ingemben, amelynek gondosan feltűröm az ujját, hatékonyabb tanoncnak fogok bizonyulni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 09, 2022 10:20 pm

Magic or Science

- Szóval azért horgászna, ha a világ leggazdagabb embere lenne tőle? És ugyan! Nem kell elmélyülni, csak figyelni és tanulni a hibákból. A rááldozott idő, meg egy idő után megtérül, ha nem esik abba a hibába, hogy feladja. - elég csupán rám nézni, s rögtön lehet tudni, hogy makacs lehetek e tekintetben. Emellett élvezem csinálni a horgászatot. Majd ezután a vízi világgal kezdünk el foglalkozni, s kíváncsian várom a varázsló uraságot, hogy esetleg előáll valamivel, amivel megcáfolhatja a tapasztalataimat. Érdekesnek találom, mikor nem firtatja a kijelentésem.
- Látott már teljesen vakon született élőlényt? Mármint, aminek van fizikailag van szeme, de mégsem lát? - jön tőlem a nagy kérdés, hiszen a másik többet láthatott a világból, mint jómagam. Érdekes találkozás ez köztünk, de én úgy vagyok vele, míg nem kiáltozik és rohan felém, mint egy agyament, addig nincs semmi gond. Elég csak körülnézni ezen a festői tájon, s itt álldogálni, vagy üldögélni. Ami feltűnik nekem, hogy szeret hümmögni, ami...nem gond...csak én azt hiszem, hogy éhes.
- Jó hát csettinteni szinte mindenki tud, de én valamiért nem jövök lázba tőle. Hiába olvastam el több könyvet, számomra olyan volt...mint egy unalmas meséskönyv. - vallom be itt újdonsült beszélgető partneremnek, hiszen nem hinném, hogy emiatt szégyenkeznem kellene. Engem sokkal megfogtak a tudományok, a világunkról ismertető könyvek. Egyik és másik olyan volt számomra, mint egy egy beszédes és dallamos vándor útikalauz. A leírások arra sarkalltak engem, hogy elképzeljem és magamban alkossak róla egy látképet, természetesen élőben találkozva például egy tanult növényről, néha hangos belső kacagásokat váltottak ki. De most ne kalandozzak sehová!
- Egyik előnye a másikéval szemben? - teszem fel hangosan, amin elmélyedek magamban, azonban elég rövid életű gondolatsor. Nem ismerem a mágia világát, így magamban semmiképpen nem tudom elmondani, hogy melyiknek mi lenne az előnye, vagy hátránya az én szempontomból. De nem maradunk itt esemény nélkül, mert hirtelen kapásom lesz. A férfi pedig szemtanúja lehet annak, hogy miképpen küzdök meg a hallal, ami nem picike.  Az viszont egyenesen meglep, hogy elfordítja a fejét, mikor fejbe csapom a halat, hogy ne mozogjon. Nem vagyok gonosz, hogy most direkt rákérdezzek nála ez ügyben. Sokkal inkább, mert törpe nő létemre ez a hal kifárasztott, s töltődnöm kell a következőhöz. Sokkal inkább rákérdezek a varázslónál, hogy nem akarja-e kipróbálni?
- Nem csak tartani a botot. Bátran kifoghatja szerintem a part menti halakat, ha van ideje rá. Én most pihenek, mert kifárasztott a hal. Néha be kell látnom, egyes halaknál, hogy fizikailag erősebbek nálam. Akkor kell taktikát váltanom.
Jelölve->  @Ezaras Azildor


Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 04, 2022 7:21 pm
Magic or science

« @Rymdira •  Zene; Wind in the Caroberta Woods • credit; »
Figyelemmel kísérem a szavait, melyekkel úgy vélem, igazán szerényen bánik. Elvégre…
- Amennyiben a horgászathoz való értés a világ leggazdagabb emberévé tenne, akkor sem tudnék ennyire elmélyülni benne – domborítom ki számára a tényt, hiába jár jól a találmányai előnyével és a kifogott halakkal, kellő lelkesedés és érdeklődés nélkül figyelme és ideje töredékét sem áldozná rá. S még úgy sem avatna a részletekbe, tágítva tudásomat a megfelelő horgászbot kiválasztásáról vagy éppen a halak jellemvonásairól.
- Hm… Mi is észrevesszük, ha a közvetlen környezetünkben változás áll be. Talán ők is képesek erre – tűnődök el, bár nem több ez mint gyönge spekuláció egy mágustól, aki annak ellenére is válaszokat keres, hogy hozzáértése rendkívül csekély a vízi élőlények vonatkozásában. Közben kezet fogunk, s meg kell vallanom, rendkívüli az erő, ami az apró termetű leányba szorult.
Feleletét újabb hümmentéssel fogadom, tudósnő hát. Aki az elmondottak alapján nem szimpatizál különösképpen a mágia világával, bár jelét megbántódásnak vagy felháborodásnak egyáltalán nem adom, mindig érdekes hiszen megismerni mások álláspontját arról, mely számomra éppen olyan természetes, mint a végtagjaimat használni.
- Varázsolni sem éppen könnyed csettintés, noha értem, mire kívánsz kilyukadni. Ám tekinthetnéd úgy is; egyik előnye a másikéval szemben – pillantok rá eltűnődötten, kíváncsian várva meglátását a helyzettel kapcsolatos szemszög megváltoztatásáról. Igaz, magam sem tudom, miféle igével lenne ildomos megkísérelni hatékonyan halat fogni, főként a víz átláthatóságának hiányában, de jelenleg nem is szükséges ilyen mélységekbe merülnöm. S még ha kívánnék, sem tudnék, hiszen az események felgyorsulnak. Légvételeimet visszafogva kísérem figyelemmel a küzdelmét az uszonyossal, s a végére megértem, mit jelent fizikai erő a fizikai erővel szemben. El kell ismerni, nem egyszerű a mutatvány, melynek végén szakadt zsinór helyett hal vetődik a partra. Bár arra közel sem készültem fel, miként végez a szerencsétlen jószággal, így hát előzékenyen elfordítom a pillantásomat. Csendben várom, hogy dolgát végezze, s mivel elmerülök a gondolataim között, kissé váratlanul ér a felvetése.
- Tartani a botot? - szalad ki a számon a kérdés, ugyanis lássuk be, előzetes ismeretek hiányában ennél többre nem volnék alkalmas.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 02, 2022 10:30 am

Magic or Science

Néha pár pillanatra oldalra nézek, ahol ez a varázsló van. Elkapom a tekintetét, ahogy figyelemmel kíséri a kezemben történő, bonyolult és türelmet igénylő feladatot. Fogalmam sincs, hogy mi foghatta meg benne?Mindegy, nézelődni szabad. Sosem voltam e szempontból kényes. Attól, hogy lát pár mozdulatot, attól még nem fogja megérteni a horgászat lényegét. Beszélgetésünk érdekessége meg természetesen az, hogy ő kérdez, míg én az eddigi tapasztalataimból merítve válaszolok neki. Most sincs másképp.
- Valamiból meg kell élnem, s jelenleg a horgászat nyújtja nekem ezt a biztonságot. A nagy halakat, amit most fogok, azt eladom. Míg a horgászbot kipróbálása, s a horgász tudással még sikeresebb lehetek. Tervrajz egy dolog, azonban előtte meg kellett találnom az anyagot. Nem minden fa alkalmas arra, hogy horgászbot lehessen belőle. Emellett nem könnyű találni olyan vastagságú és hosszúságú alapanyagot. Utána jön a megmunkálás, kidolgozás, hogy végül elnyerje végső formáját. - arra nem igazán tudok reagálni, hogy még nem volt alkalma törpe találékonysággal találkozni, s megtapasztalni. Újra a kezeimre összpontosít, egészen pontosan az utolsó hurkokat húzom bele.
- Igen, képesek. Egyes színeket jobban észreveszik, mint a másokat. De egyes színeket nem vesznek észre. Ez a víz tisztaságától szintén függ. De mondjuk zavaros vízben, nem látásukkal érzékelik a csalit. De arra még nem jöttem rá, hogy miért? - úgy tűnik, hogy illem szorult belé, mert pótolja az üdvözlést. Ezzel a saját tevékenységemet megakasztja. Természetesen a lekezelek vele. Hiába van kisebb kezem, mert attól függetlenül erős ujjaim vannak. Erős kézfogásban részesítem, hiszen otthon ezt szoktam meg. Megtudom a becses nevét, Ezarasnak hívják.
- Tudósnő – dobom vissza a szellő szárnyán a szót, hiszen a feltaláló egy helyen megállapodik, s tistkos magányában próbál újdonságot hozni. A tudósnő ír le inkább engem. Mikor megemlíti a mágiát önkénytelenül felhorkanok.
- Mágiával fogni halat? Elvenné a horgászat élvezetét, ezen felül rendesen felbolygatná a környéket a túlzott mágiahasználat? Harmadsorban elvenné az étel igazi ízét, mikor tudod egyenlő esélyekkel indultál harcba a hallal. Fizikai erő a másik fizikai erővel. Mágia esetén meg mi lenne? Nem lenne tisztességes. - mormogok egy kicsit még magamban, s inkább jobbnak találom bedobni a vízbe a csalit. Kivárok, mikor jön a férfi újabb kérdése.
- Változó. Nem lehet előre megmondani. Ráadásul a halak is ám szoktak ravaszak lenni. - s alig mondom ki, rögtön akcióba csöppenek, kapás van. Elkezdem a hallal a harcot, ami úgy tűnik egy törpe makacsságával vetekszik.
- Gyere ide hal, ha mondom! - s jelzés értékűen húzok egyet a boton. Utána a hal megint szökni akar, s én próbálom úgy fogni a botot, hogy el ne szakadjon a zsínor. Tíz perces küzdelem után lehajolok az „altató” botért , s mikor kinn van a parton fejbe csapom. Így az ide oda ficánkolás megszűnésével a kis tárolómba viszem. Szép termetes hal, jó lesz majd a mai napra hal levesnek. Kiveszem belőle a dolgokat, s csak ekkor szólalok meg.
- Nem akarja kipróbálni? - adom meg neki a lehetőséget.
Jelölve->  @Ezaras Azildor


Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 01, 2022 12:41 pm
Magic or science

« @Rymdira •  Zene; Wind in the Caroberta Woods • credit; »
Csöndes hümmentéssel fogadom a szavait, eltűnődéssel vizslatva az apró kezei között tartott eszközt. Soha eddig nem leltem érdeklődésemet a horgászat tudományában, elvégre a tengeri herkentyűk s összességében a halak nem az ízlésemhez idomulóak, azonban feltételezett tudása és a szenvedélye határozottan megkapja a figyelmemet. Elvégre szenvedéllyel kell űznünk valamit ahhoz, hogy belemerüljünk a matematika, fizika és az alkotás világába, s a szememben többé válik attól, nem pusztán vaktában próbálgatta a bot korlátait és erősségeit. Egy tervrajz előrelátásról, precizitásról és gondosságról árulkodik.
- Mélyen el lehetsz köteleződve a horgászat iránt, ha egyenest tervrajzokat alkotsz. Hallottam már a népetek találékonyságáról, viszont eddig még nem volt hozzá szerencsém – mosolyodok el haloványan, szakadatlan figyelve ujjainak ügyködését ezúttal egy zöld színű csalétken. Rá kell jöjjek újfent, semmit sem tudok a vízi élőlényekről, kíváncsiságom viszont momentumról momentumra duzzad. - Képesek látni a színeket? - bökök állammal a csali felé, még azelőtt, hogy emlékeztetne rendszerint elkövetett faragatlanságomról, avagy a bemutatkozás hiányáról. Bocsánatkéréssel nyújtom felé a kezemet, mit sem törődve a sajátja állapotával.
- Ezaras – viszonozom nevének elárulását hasonszőrű egyszerűséggel, s a kézfogást vagy annak hiányát követően ismét a térdemre támasztom a könyökömet, míg államat a tenyerembe simítom. Ekként hallgatom tömör feleletét, amellyel voltaképpen egyet tudok érteni. Szokásom a szükségesnél tovább szőni, bonyolítani, elemezni az általam tapasztalt jelenségeket, bár a természet szépségének és szeretetének apropóján még nem ért efféle vád. Idősödsz, Azildor…
- Szóval afféle feltaláló lennél? - érdeklődöm tovább, iménti megállapításomat könnyeden eresztve a nyáreleji, balzsamos szellőnek. - Ezért esett a választásod a szigetre? Netalán a mágia hatalmát is segítségül hívnád? - vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, aztán elpillantva a víz színtiszta tükrén, merengek el az észrevételén. Meglehet, idővel csakugyan olyan népszerűvé fog válni a sziget eme rejtett pontja, mint annak idején a druidák körében, bár ami egyszer elhalt, annak ritkán szokása ismét életre lobbanni.
- Nyomszakértőnek sem tartom magamat, azonban bizton veszem, feltűnnének az erre járók nyomai – somolygom az orrom alatt, megvakargatva államat tartó kezemmel a szakállamat. Ám szemöldökeim hamar szökkennek vissza a néhány szekundummal ezelőtti pozíciójukba, amint vízbe veti a csalétket. - Általában mennyi idő, míg horogra akad egy hal? - a reggel frissessége nem hagyja nyugton a tudatomat, s remélem, az övé sem fog túlcsordulni megannyi kérdésemtől.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 31, 2022 5:31 pm
Közeledik a szakállas férfi, aki kinézetével lehetne akár törpe, ám ahhoz túlságosan magasból veszi a számára éltető levegőt. Jön, jól látszik fel van bátorodva a köszöntésem hallatán. Nem gond, egy ideje nem volt társaságom, s talán a beszélgetésből ki fog alakulni valami. Közelembe érkezik, s majd kis idő múlva nagyon helyesen teszi, hogy leül mellém. Még csak az kellene, hogy itt össze vissza járkáljon körülöttem, s beleakadjon a ruhájába a horog. Mikor a horgászbotom iránt érdeklődik, akkor ránézek a halfogó eszközre, utána vissza rá.
- Nem, csupán a tervrajzát készítettem el én. Nem rendelkezem saját eszközökkel. - nem hoztam az útra a saját ütött kopott, szinte szétmenésig használt eszközeim. Plusz súly lett volna, lassabban jutottam volna el idáig. De hogy további kérdéssorozatát kivédjem, azért mosolyogva megjegyzem.
- De egyszer lesz sajátom, s teljesen új. - némileg mosolygok, csak nem éppen az irányába, mert én éppen hozzálátok egy zöld színű csalit, s hozzá tartozó horgot felpakolni a zsínúr végére. Közben azzal lep meg az újdonsült társaságom, hogy egy megállapítást tesz. Erre már odafordulok, s mivel még nem árultam el becsületes nevét, így én megyek elébe.
- Rymdira – csak ennyire egyszerűen mutatkozok be, s a kezem azért nem nyújtom feléje, mert méretemből fakadóan rövidebb mint az övé, ráadásul látszik hogy piszkos. Mikor leveszi a csuklyáját, akkor csak az jut eszembe, hogy bírta az agyfőzést a csuklyájával? Elmélyülnék magamban e témában, mikor nekem szegez egy páratlanul jó kérdést, amire csak hasonló tömörséggel tudom megválaszolni.
- Szerintem nem megbeszélni kell, inkább élvezni – a szavak elrontanák jelen pillanatban azt a nyugalmat és szépséget. Kivárok egy darabig, s megenyhülve belefogok kibontani.
- Nyugalom van, nem zavar senki és bátran tudom kipróbálni, hogy ez a horgászbot mennyire lesz időálló. Mennyire strapabíró, mennyire nehéz és milyen halak kifogására alkalmas. - igazi tudományos munka, miközben nagy nehezen sikerül az új csalit felpakolnom. Társaságom bevallja, hogy meglepi a jelenlétem, amit törpe bölcsességgel kivánok reagálni.
- Akkor szokjon hozzá, hogy egy idő múlva akár felkapott hellyé válhat. Esetleg sokan kinéznek erre, de sosem találkozik velük. - jön tőlem a bedobás, ami kiválóan sikeredik. Felveszem a testhelyzetet, ami arra hivatott, hogy ha ráakad egy hal, akkor bizony lecsapok rá. Tudom beszélgetésben fontos lenne néha ránézni a beszélgető partnerre, de merem remélni emiatt nem fog vadembernek titulálni.

Ezaras Azildor Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 30, 2022 6:07 pm
Magic or science

« @Rymdira •  Zene; Wind in the Caroberta Woods • credit; »
Köszöntésem viszonzásán bátorodva lépdelek az ismeretlen leány felé, kopott csizmám szárával terelgetve magam előtt a magasra nőtt virágokon és fűszálakon megülő harmatot, csakúgy a gyengéden fodrozódó párát, mely a víz felől kapaszkodott a szárazföldre. Akár az üstben túlszaladó füstfelhő, amely a karimán alácsordulva terpeszkedik, terebélyesedik, fedezi fel magának a világot... Hűvös kúszik a lábaimra, a hátam mögül ragyogó nap fénye azonban megmelengeti egyszerű köpenyem rejtette lényemet, s talán ezért is határozok úgy, hogy ajánlatát elfogadva letelepedjek mellé az átnedvesedett talajra. Átmozgatásra szomjazó ízületeim kis híján hangzatosan nyögnek fel a mutatvány alatt, de még időben sikeredik elnyomni magamban a felkívánkozó nyöszörgésemet, amivel jócskán elmarasztalnám a legutóbbi fiatalító főzetem hatását.
- Magad készítetted? - érdeklődök tovább, tekintetemet küllemének feltérképezése után a horgászbotjára süppesztve. Mi tagadás, nem vagyok vak a kellemes idomokra és szép formákra, tudatomat mégis inkább leköti a találmány, semmint az ismerkedés egyéb formájának lehetősége. - Megvallom őszintén, holmi keveset, amit értek a halászathoz vagy horgászáshoz, viszont azt még egy magamfajta beavatatlan is látja, értesz a mesterséghez – állapítom meg csöndes nyugalommal, lesimítva közben a fejemről a köpeny mostanra zavaróvá váló csuklyáját, s szabadjára engedve általa szénaboglya hajamat - ha tudom, hogy társaságom akad, meglehet, civilizáltabb formát öltök. Talán… - Miért éppen itt? - egyik kezemet megemelve tárom oldalvást a karomat, figyelmünk középpontjába foglalva a táj egészét. - Alkalomadtán megfordulok itt, mégsem láttam még erre bárkit – kíváncsiskodok szakadatlan, leengedve a kezemet az egyik, idő közben feljebb húzott lábamra. Vonásai a nap tündöklő fényében pompázva egyébként ismerősen simulnak, habár képtelen volnék felidézni bárminemű emléket vele kapcsolatosan. Fél évszázad létét képtelenség minden mozzanatában az elmém lankáira vésni, s még így is könnyen meglehet, ábrázata egy teljesen másik lélekével hasonul.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Druida part Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Nyugati part
» Ivy & Evelyn - Part I.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora-
Ugrás: